Fővárosi Lapok 1882. április (75-99. szám)

1882-04-01 / 75. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 75. számához, nők valamely tárgyban a kormány nézetét előterj­esztő és egy követ így szólalt föl: »Én is a személynök által most elmondott nézeten voltam eddig, de mert a kor­mány is ezt pártolja, szavazatomat visszavonom; mert mihelyt a kormány valamit pártol, a nemesi szabad­ság ellen veszélyest rejthet magában.« A királyi sze­mélynök tekintélyétől, s a tanácskozás tapintatos ve­zetésétől sok függött. Az 1832—6­ki országgyűlés kezdetén Mérei személynök, tapintatlan modora által, mind a kormány, mind a Rendek bizalmát hamar el­vesztvén, Somsich Pongrác által váltatott föl. Az or­szággyűlésnek 1832. december 16-dikán történt meg­nyitására Ferenc atya­ és Ferdinánd fiukirály midőn Bécsből az ország határához közelednék. Mérei a ha­táron üdvözlésökre a Rendek részéről küldöttséget nevezett ki, ily kifejezéssel: »hogy ő fölségeik lábai­hoz boruljanak.« Mire az egyik kiküldött, a tavaly el­halt báró Majthényi László barsi követ azonnal, kö­vettársai tetszése közt viszonzá: »mi, a törvényhozás egyik tényezője, a másik előtt térdet nem hajtunk.« A királyi táblának és vele a királyi fiskusnak az országgyűlésen jelenléte szükségesnek tartatott, ha netán széksértés, vagy bűnfenyitő eset fordult volna elő. 1729-ben Zsemberi Samu és Katona Pál protes­táns követek, mert a Boldogságos Szűzre esküdni nem akartak, némely főrendi tagok sürgetésére pörbe fogat­tak, mely alól huzamos vita után a királyi kegyelem menté föl őket. 1833 elején, midőn Beöthy Ödön, Bi­harnak lánglelkű követe, a protestánsok sérelmeit, különösen a hatheti cenzúrának a katholikus papok által évekig való kuzatását, s megyéjéből erre több ese­tet terjesztene elő: Tágén nagyváradi prépost, s egyik káptalani követ, e hivatalos előadást kereken tagadná, mindenfelől szállott felé: akció! akció! Tágén az ak­ciót, az országgyűlésről önkénytes távozással kerülte ki. 1844-ben Orosz N­­ungi követet, a megye által melléje rendelt saját hajdúja ölte meg egy másik gyilkos tár­saságában. Mindkét gyilkos, a királyi tábla által azon­nal elítéltetett és pallos által kivégezteték. Az országos ülésben elfogadott üzenetet, vagy feliratot, a személynök néhány követ által küldé­tt a főrendekhez. A küldöttség szónoka, rendesen egy káp­talani tag, mutatá be azt, ajánlván magokat és kül­dőiket ő főhercegsége kegyeibe és a magas főrendek szives hajlamába. A főrendek házában csak egy hosszú asztal volt, zöld posztóval bevonva, két oldalán 25-25 ülőhelylyel, legfölül az elnök nádor vörös bársonynyal bevont asz­talkájával. Az elnök jobbján ültek az érsekek és püspökök, emezek kineveztetések kora szerint. A bo­rotvált arcú római kath­. főpapok közt föltűnt a körösi görög kath. püspök nagyszakállas alakja. Baloldalt ültek: az országbíró, tárnok, horvát bán s a többi zászlós urak, főispánok, kinevezési elsőbbségek során. A főpapok mögött ültek két három sorsával a liberá­lis mágnások, a zászlós, urak mögött a konzervativok. Nevezetes!­ vitákban másfélszáz s több főrendi tag is vett részt. A szerb főpapok, az elnök balján külön ül­tek. Mindkét terem karzatán férfi és női vegyes kö­zönség, a mágnások és követek ülése mögött csupán férfi, legtöbbnyire az országgyűlési ifjúság foglalt álló­helyet, s mint a közvélemény orgánumai, tetszésüket »éljen«-ekben, nem tetszésöket »vivat«-okban nyilvá­nítván. Az öreg József nádort negyven év alatt tíz országgyűlésen azon egy fekete mentikében és nad­rágban látták s egyszerűségével, különösen neve nap­ján kirítt, a kath. főpapok bíbor palástjai, a szerb fő­papok vörös selyem tógái, s a világi főrendek fényes öltözékei közt. Már István főherceg nádor minden ülésen mindig újabb és újabb díszruhában jelent meg. Az alsóház tagjai a kerületi ülésekre többnyire kabát­ban, de az országosakra attilában s kardosan, a világi főrendek mindig magyar díszben, legalább attilásan jelentek meg. A főrendeknek, a kir. itélőmesterek ál­tal szerkesztett viszont-ü­zenetét, egy küldöttség, püs­pöki szónoklat mellett vitte át az alsóház országos ülésébe. Az 1832/6. és folytatólag a 1839/40-ki or­szággyűlésen, a két ház közt, a vallás ügyében hu­szonnégy, a szólásszabadságéban harminchat üzenet változott. A felső és alsóházat a nádor a harmincas és negyvenes években közös gyűlésre nem hívta össze. Ilyen csakis az országgyűlés legvégén a király által már szentesített törvényeknek egy itélőmester által a főrendek házában való kihirdetése alkalmával, csekély számú hallgatóság jelenlétében tartatott. Az ország­­gyűlés vége felé a királyi kancellár a két ház küldött­ségével a törvénynek irályba és formába szabályozá­sát megvitatta, ez volt az úgynevezett koncertad­ó. A nemes vármegyék mindegyik követ mellé szol­gálatra egy-egy hajdút, és két-hat fiatal, többnyire jogvégzett kancellistát adtak. Emezeknek, ha tanulni akartak, az országgyűlés a legjobb iskolául szolgált. A kerületi jegyző fogalmazta iratot kancellistája dél­után az országházban a többi követek soros kancel­listáinak illető principálisaik számára lediktálta. Akadtak oly tuskók, kik a diktálás után szó és betű szerint leírták: felkiáltó jel; kommá, pont sat. Ha valamely ritkább izó, a maga ívlapját teleirta, felkiál­tott: fordítok! azután majdnem soronként egyik a másik után fölkiáltott: ordítok! fordítok! A lapfor­­dítás alatt a többieknek mindannyiszor szünetelni kel­lett. Az 1839/40-ki országgyűlésen már nyolc hónap óta folyt a vita, és a két ház közti üzengetés a szólás­szabadsági kérdésben, midőn gróf Ráday Gledeont, Pestmegye választott követét, mint a királyi fiskus által a királyi fölségével egyjelentésű kormány­sértés miatt perbe fogottat, a kormány, az országgyűlésen való megjelenéstől eltiltá. Az országgyűlést megnyitó királyi leiratnak, melyben a magyar hadsereg kiegé­szítésére 38.000 újoncot kívánt, tárgyalásába az alsó­ház, a szólás­szabadsági sérelem orvoslásáig bocsát­kozni nem akart. 1840. február közepén Zsedényi Ede Szepes követe, az udvari kancelláriának, tehát a kor­mánynak is egyik tagja, bátran bele nyúlt a darázs­fészekbe s fölhívta követtársait, hogy bár fölirati javas­latuk, a főrendek ellenzése miatt, mindeddig föl nem terjesztethetők, s bár tudja, hogy a rendeknek még sok ellődözni való puskaporuk van , illő, hogy vala­­hára a kir. előadás tárgyalásába is bocsátkozzanak. A váratlan indítványra kitört a vihar: »nem adunk egy szál katonát se, valamit a sérelmek orvosolva nincse­nek !« A bizonyosra várt zajos jelenetnek tanúja volt négy fiatal konzervatív mágnás. Szentiványi Károly, utóbb az 1870-ks alsóház elnöke, megjegyzé: »vala­mint a tengerészek a vészmadarak megjelenésében a közelgő zivatar előjeleit látják, én is a karzaton négy kormánypárti mágnás megjelenéséből mindjárt sej­tem­, hogy kitör a förgeteg.« Midőn a négy mágnás, a karzaton másnap ismét megjelent, Deák Ferenc e szél­vészmadarakat néma játékkal úgy fogadó ülőhelyéről, hogy karjait, mint szárnyakat kiterjesztve lebegtetés köz­ben nagyokat fújdogált. Az eddigi egyöntetű nézetek megzavarására, megindítá a kormány a maga fogásait. Kocsi Horvát, Veszprém egyik követe, többek közt a kerületi ülésben, a maga utasításából azt magyarázta ki, hogy a királyi előadást figyelembe kell venni. Hun­kár Antal, a másik követ, az országos ülésben követ­társa szavazatát ellensúlyozandó, az 1809-ki inturrek­­cióban viselt kapitányi díszruhájában s köpenyében jelent meg, s az ifjúság zajos éljenei közt semmisité meg Veszprém megye szavazatát. Az előbbi sziklake­mény megyei utasítások már kezdtek puhulni. A több­ség kivitte, hogy a sérelmekkel együtt a királyi elő­adás válasza is fölterjesztessék. A főrendek többsége, mint a kormány visszhangja ebbe sem egyezett bele. E közben folytak a sérelmi tárgyalások. Szentkirályi Móric egyik kerületi jegyző, ki a legtöbb üzenetet s fölirati javaslatot fogalmazta, Bars megye sérelmi föl­­iratában e szókkal élt: »a megyei közönség által vá­lasztott négy tisztviselőt a kormány fölfüggesztette.« A becsületi ülésben Bars egyik követe felszólalt: »ké­rem, odatenni: »hivatalától.« Lett nagy nevetés.Mind­­járt rá kézről-kézre járt egy torz­ kép , egy akasztófa, rajta függő négy emberi alakkal s ez aláírással: »Barsi sérelem !« Mikor aztán az újoncok megadására került a sor s néhány követ sürgetné, hogy a magyar hadse­reg kommandója magyar legyen, Nagy Pál, Soprony­­megye hires követe, ki már ekkor a kormány felé ha­jolt s ki az 1809-ki inturrekcióban a költő Kisfaludy Sándorral együtt József nádor hadsegéde volt, meg­jegyzé : »nem nyelvvel, de jó fegyverrel, ebben való folytonos gyakorlattal, fegyelemmel és jó vezénylettel verjük meg az ellenséget. Győr alatt a nemes fölkelő hadsereg kommandója magyar volt, az ellenségnél pe­dig francia, német, spanyol, olasz nyelven kommandi­­roztak; mégis hátat fordítottunk!« A kir. kegyelem 1840. május 20-kán a szólásszabadsági sérelemnek véget vetett. A középkori feudális jogoknak, az általános emberi jogokkal, az első francia forradalom által meg­indított kiegyenlítése szükségét, nálunk az eltőbeliek épen nem érték meg, a következő nemzedék is oly nagy mesterek, mint Nagy Pál, gr. Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos sat. hathatós szavai után fogta föl. Az urbérnek és a vallásszabadságnak olyan, a milyen rendezése 1791-ben, II. József ha­gyatéka, nem a Rendek kezdeménye volt. Midőn az 1807-ki országgyűlésen sopronyi Nagy Pál fölszólalt: »fogadjuk be az alkotmány sáncaiba az egész népet, erősbitsük vele nemzetiségünket, mert alkotmányt hu­szonnégy óra alatt újat teremthetni, de az elvesztett nemzetiség soha vissza nem szerezhető,« azt mondták rá: »bolond vagy te, Pál.« (Ama szavait ismételni s azon reményét kifejezni, hogy ennek előbb utóbb be kell következni, 1840-ben egy kerületi ülésen magá­tól hallottam.) Gróf Széchenyi István, 1830-ban, a »Hitel«, majd »Világ« és »Stadium« című könyveiben kijelölte a nemzeti reform útját. Az országgyűlés alsóháza, az urbér tárgyalása alkalmával 1834-ben, egy népes és er­ős szabad földbirtokos osztály keletkezése reményé­ben, az úrbéri telek megválthatását elvül kimondó. A kormány és a feudál felső ház az eszmét perhorres­­kálta. Deák Ferencnek ez ügyben a higgadt ész logiká­jával mondott szavait a minap kiadott beszédei közt a jelen nemzedék olvashatja. A lángnyelvű Nagy Pál, keble villanyát egyebek közt ily szókban dörögte ki: »Azt hiszik a főrendek, hogy a korszellemet rohamos útjában megakaszthatják. Ez oly szándék, mintha egy gyermek a vihart egy iv papírral, egy másik gyermek a földrengést a földbe ütött bottal akarná föltartóz­tatni. A korszellem elsöpri azt, a ki vele nem halad, de útjában áll.« A felső házban gróf Széchenyi István kemény szavakkal rótta meg a feudál arisztokrácia és hierarchia megátalkodottságát. A nádor elnök viszont igy dorgálta meg őt, mint egy öreg úrtól hallam: »Ha őseinek érdemeit nem tekinteném, szigorúabban kel­lene önt fognom; most csak azt mondom, mérsékelje magát és okuljon — sapjat — ez nyersebben azt tenné: ezután eszén járjon.« A megyékbe is átvitt telekváltsági kérdésből sarjadzott ki s hat évig dúlt a szólászabadsági sérelem. 1848-ban, az úrbéri telkeknek országos megváltása és az országos terhek közös vise­lése, ezzel az eddigi kiváltságok megszüntetése törvé­nyileg kimondatván, a tekintetes Karok és Rendeknek, mint az addig kiváltságos nemesség követeinek háza, önmagát megszünteté, hogy mint népképviselet, na­gyobb tevékenységgel, uj alakban uj életet folytasson. Hőke Lajos, 479 Fővárosi hírek. * A drámabiráló bizottság tegnap délután ülést tartott s három eredeti színművet fogadott el avégett, hogy a nemzeti színház igazgatóságának elő­adásra ajánlja. Egyhangúlag elfogadta Csiky Ger­gely »Anna« című egyfelvonásos színművét s a névtelenül beadott »Az első évfordulón« című kis vígjátékot, melynek kézirata Kecskemétről érke­zett a színházhoz; továbbá szótöbbséggel ajánlják elő­adásra ifj. Ábrányi Kornélnak »A csalha­tatlan« című, versekben írt, háromfelvonásos víg­játékát. * A budai zeneakadémia tegnap este a fővárosi redoute kis termében Haydn József 150-ik születés­napjának évfordulóján Szautner Zsigmond egyleti ze­neigazgató vezetése alatt »Az évszakok« című nagy oratóriumot adta elő Haydn Józseftől. A redoute kis terme ez alkalommal zsúfolásig megtelt szép és díszes számú közönséggel. Ott voltak Pauler miniszter, Hay­­nald bibornok érsek, Liszt, ki az egész oratórium elő­adását egy vezérkönyvből kisérte figyelemmel, Volk­­mann, Télfy egyetemi és Machik műegyetemi tanár stb. — Az egész műnek a karban fekszik főereje, melyet a tagok szabatosan adtak elő. Különösen tetszett az »Ősz« részletben a »vadászkar« és a »Tél« évszak­ban a nagy finále. A zenekar ez alkalommal erősbítést nyert a nemzeti színház zenekarának több tagja által s a legszebb zenei részleteket kitűnően emelték ér­vényre. A magánrészekben Gukrauer Katalin úrnőé a főérdem, ki »Janka« soprán solojában gyönyörűen is­kolázott hangjáért és szép előadásáért kapott zajos tapsokat; Schmidt Ferenc mint »Simon« szép ba­riton hangjával hatással énekelt. Adler Adolf te­­norsoloja azonban gyengének bizonyult be s már kez­detben volt előadásán bágyadtság észrevehető a mi zavarólag hatott az összelőadásra. Az egész mű bemu­tatásáért Szantner igazgató és Nagy Ágoston buzgó és tevékeny elnök nagy hálára kötelezték a fővárosi zenekedvelő közönséget. * Országgyűlés. A képviselőház folytatta tegnap ama törvényjavaslat tárgyalását, mely az 1881-re megállapított határvám elmaradása következ­tében Magyarország által fedezendő közösügyi kiadá­sokról szól. Ellene nyilatkoztak Madarász József és Orbán Balázs, az utóbbi kijelentvén, hogy ő a javas­latnak még címével sincs megelégedve, nem hogy an­nak tartalmát elfogadná. Miután még Láng Lajos előadó szakszerű beszédben világító meg a kérdés pénzügyi részét, a ház a javaslatot elfogadta. A napi­rend második tárgya a filloxéra-egyezmény becikkelye­zéséről szóló javaslat volt; ezt minden vita nélkül fo­gadták el. Ezután dr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter felelt a Bódogh Albert interpellációjára a dohányter­melési engedélyek kiadása tárgyában. Kijelente, hogy azoktól, kik már a megelőző évben termeltek dohányt az engedély csak két esetben vonatik meg: ha az ille­tők elkésve folyamodnak, vagy ha csempészetet követ­tek el. A szóban forgó esetben az interpelláló hosszú ideig magánál tartotta a termelők kérvényét, későn adta be s nem lehetett rajta segíteni, s az interpelláló most az interpellációval akar rajta segíteni. (Derültség.) A ház e választ tudomásul vette. Az ülés végén Bartha Miklós interpellálta a belügyminisztert a kolozsvári országos Karolina-kórház ügyében, mely a tavalyi évet 8170 frt deficittel zárta le s most a hiány fedezésére a tápdíjak fölemelését tervezik, mivel azonban ki van derítve, hogy a kórházigazgatóság visszaéléseket kö­vetett el s a szükségleteket átlag hét százlolival drágáb­ban fizette, mint a­hogy a kolozsvári kereskedők ár­jegyzékei szerint kaphatók lettek volna, tehát kérdi az interpelláló, szándékozik-e a miniszter vizsgála­tot indítani, a bűnösöket lakoltatni és a visszaélé­seket megszüntetvén, a tápdíjak fölemelését meg­tiltani ? Az interpellációt kiadják a miniszter­nek.­­ A fő­rendiház tegnap szintén tar­tott ülést, melyen Majláth György elnök meleg sza­vakban emlékezett meg gróf Győry Lászlóról, ki­nek elhunyta fölött a ház jegyzőkönyvileg fejezte ki fájdalmát. Péchy Jenő képviselőházi jegyző áthozván a képviselőházban legutóbb elfogadott törvényjavasla-

Next