Fővárosi Lapok 1882. október (225-250. szám)
1882-10-01 / 225. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 225. számához. Lipcsében Seidel Antal hazánkfia és az opera első karmestere rövid idő alatt megismertetett a zenei körökkel. Itt ismerkedtem meg Nessler Viktor zeneszerzővel, ki most egyike a kiváló dalműszerzőknek Németországban. »A hamelni patkányfogó« című dalműve bejárta egész Némethont és Londonban is elő fog adatni. Ha valahol, úgy Lipcsében ma már egyoldalú a közönség ízlése. Itt az operában csak Wagner-zene kell. A zeneszerzők általában arról panaszkodnak, hogy nekik Wagner-irányban kell írniok, különben műveiket alig veszik figyelembe, de mivel nem közelíthetik meg a mestert nagyszerűségben, világos, hogy műveik egymásután buknak meg. A »Hugonották« előadása alkalmával a legköltőibb helyek sem bírták a közönséget fölmelegíteni. Sachse-Hofmeister asszony csodát miveit Valentine szerepében, de hiába voltak, kik a negyedik felvonás kettősében hangosan kacagtak. Másnap »Rienzi«-t adták, mint a színházi idényt befejező Wagner-ciklus első számát. Az opera rosszul ment, az erők, kivált a karok, nem feleltek meg az igényeknek, de azért nagy sikert aratott a Wagner múzsájának mostoha gyermeke is, így nevezik a lipcseiek Hienzit, célozva az idegen, nevezetesen az olasz irányra, mely még túlnyomó e dalműben. A milyen dühös Wagneristák a lipcseiek, épp oly buzgó magyarfalók, kivált a német színház bezáratása és a Schulverein izgatása óta. Az itteni színháznak több magyar tagja van: Seidel karmesteren kívül Basch baritonista, Kraus k. a. koloratur-énekesnő s Juhász tenorista. Örültek is ezek jelenlétemen, legalább többen voltunk a támadások visszaverésére, melyek naponként folytak ellenünk az Augustus terén fekvő »Café francais«ban X. úr tekintélyes polgár és nagy műbarát vezetése alatt X. úr összébb tolatja a székeket, hogy nekem is legyen helyem és elkezdődik a harc. Tart pedig délutáni két órától ötig. A németek többségben vannak, mi csak hárman, mert Basch épp Coriolanust játszsza. A vita mind inkább hevesebb, végre a legmérgesebb hangon folyik. — Önök hálátlanok a nagy német nemzet iránt, melynek annyit köszönhetnek! — kiált fel X. úr. — Önök múltjukra hivatkoznak, a kereszténység védpajzsa gyanánt szeretnének tündökölni; van is a magyaroknak múltjuk, mi az a dicső porosz nemzet múltjához képest! —Megjegyzendő, hogy X. ur dühös burkus. — Ugyan X. ur, — kérdem én — mit gondol, milyen régi az önök múltja, és tulajdonképp mióta szerepel a porosz nemzet ? — No . . hát régóta, már sok századig! — úgy látszik, ön Fehrbellint csak annyiban ismeri, hogy van ilynevű utca Berlinben, hol szépek és olcsók a lakások. — Igen uram, nem messze laktam ez utcától.. — Egy kis kombinációval pedig rájöhetne, hogy ütközet neve, mivel a szerény berliniek hetven óta úgy sem bírnak más utcanevekkel, mint: Königgriitz, Gitschin, Wörth és így tovább. A fehrbellini ütközet nem történt még oly régen, alig múlt el kétszáz év azóta. Tehát ilyen régi az önök múltja, azt hiszem, hogy a miénk valamivel régibb. Mivel pedig a kérdéses ütközettel monarchiánknak némi szolgálatot tettek, Lipót császár és magyar király megengedte, hogy a választófejedelem királyi címet vehessen fel, tehát Poroszország királysággá való emelését egy magyar királynak köszönheti. Hálátlansággal tehát szintén nem vádolhatnak bennünket. Társaim hálás pillantása győzött meg, hogy X. ur le van verve. De úgy látszik, nem haragudtak azért komolyan ránk német barátaink, csak szerettek velünk disputálni. Mert midőn másnap valamivel később jöttünk a kávéházba, már kinn azzal fogadtak, hogy X. ur roppant kedvetlen s hogy már alig győz bennünket várni. Mihelyt megpillant, »Die Ungarn sind hier« kiáltással ragyogó arccal tolatja ismét összébb a székeket, mi kezet szorítunk, helyet foglalunk és újra kezdődik a harc. Benne lévén az ütközetekben, elmentem megnézni a lützeni csatatért is. Kocsin zúdultam ki, mert mintegy három órányira fekszik Lipcsétől. Gusztáv Adolf emlékoszlopánál egy nagy társasággal találkoztam. Svédek voltak. Az ismerkedés, mint utazóknál rendesen, hamar megtörtént. Azt mondták: sohasem hitték volna, hogy e kegyeletes helyen egy magyarral fognak találkozni. Tőlük tudtam meg, hogy Svédországban a lützeni csata 250-ik évfordulóját november hóban mennél nagyszerűbben igyekeznek megünnepelni. Schauer Ferenc: Fővárosi hírek. * A „Budapesti Szemle" októberi füzete közli Gyulai Pálnak »Katona József ifjúkori drámái« című nagybecsű tanulmányát, melyet a szerző a Kisfaludy társaság szerdai ülésén olvasott föl s melyből lapunk is közölt mutatványt. A füzet többi közleményei is kiváló érdekűek. Fenyvessy Adolf »Deák Ferenc nemzetgazdasági nézetei« címmel a haza bölcsének közgazdasági ügyekről tett nyilatkozatait tette érdekes tanulmány tárgyává. A mai nemzedék Deák Ferencet mint politikai, közjogi nagy tekintélyt ismeri, de a Kónyi Manó által kiadott beszédek tanúskodnak róla, hogy Deák Ferenc az 1848. előtti években tüzetesen foglalkozott a földbirtok kérdésein kívül a hitel, a kereskedés, közlekedés, vámpolitika ügyeivel is s bölcsessége és nagy jelleme ez oldalról is csak újabb fényt nyer. Ez érdekes tanulmányt követi »Enea Silvio de’ Piccolonimi mint humanista« (negyedik közlemény), Pór Antaltól, »A két kamarai rendszer,« poli-tikai tanulmány Majláth Józseftől, statisztikai szemle dr. Földes Bélától. Elbeszélést a füzet Góbi Imrétől közöl, »A kígyó« címmel, továbbá érdekes cikket Bánfi Zsigmondtól, »Musset éjszakáiról« cím alatt, a »Decemberi éj« című költemény sikerült fordításával. Az »Érteső« ismerteti dr. Zelizy Dánielnek Debrecen városáról irt monográfiáját, s dr. Varga Gézának »Hajdumegye leírása« és Gregoroviusnak »Athenais« című műveit. * Az Izsó síremlék ügye, melynek élén az írók és művészek társasága áll, a Petőfi-szobor bizottság intézkedése következtében, úgy látszik, rövid idő alatt szintén megoldást nyer. Ugyanis a gömörmegyei muzeum-egylet, mely az Izsó-féle Petőfi-szobor mintákat nyerte ajándékul, viszonzásul most Szontagh Bertalan alispán és egyleti elnök indítványára elhatározó, hogy egész Gömör megye területén gyűjtést rendez, a korán elhunyt szobrász síremlékére. A síremlék tervét, mint tudjuk, Kiss György még Rómából beküldte az írók és művészek társaságának; kivitelére nem egészen négyezer forint szükséges, ennyi pedig a már meglévő tőkealappal és kamataival, hihetőleg rövid idő alatt együtt lesz. * Az akadémia holnap, hétfőn, tartja a szünidő utáni első ülését. Tárgyai: »Baskír szerelmi dalok,« Vámbéry Ármintól, »A magyar nyelv hivatalos használatáról és közigazgatási és jogi műszavairól a jelen század elején,« Székely József vendégtől, bemutatja Pulszky Ferenc. Az osztályülést összes ülés előzi meg, melynek tárgya lesz folyó ügyeken kívül a Péczely-féle drámai pályázatról szóló jelentés. * Színházi játékrend. A nemzeti színházban hétfőn, október 2-án »Váljunk el«, 3-án a király ő felsége nevenapja előestéjén »Mefistofeles«, Perotti felléptéül, 4-én új betanulással először »Essex gróf«, 5-én »Rászedett kadi« és »Naila«, 6-án »A Rantzauk«, 7-én »Sába királynője«, Szigetiné-Hóman Erzsi asszony és Rudi Gyula vendégjátékául, 8-án »Mukányi« — A várszínházban: okt. 5-én »Fiatal házasok« és »Közös ház«, mindkettő először, 7-én »Serge Panine«, először, 8-án »A varázsfuvola.« — A népszínházban: okt. 2-án »Hoffmann meséi«, 3-án »Marcsa és Mariska«, 4-én »Olivette lakodalma«, 5-én »A vörös sapka«, 6-án »Marcsa és Mariska« 7-én »Szép Helena«, először. * A történelmi társulat október hó 5-kén délután öt órakor tartja a szünidők után első ülését. Tárgyai: »Görgény történetéből,« Jakab Elektől és »Adalékok a babonák és hiedelmek történetéhez,« Weber Samutól és Szádeczky Lajostól. Végül folyós ügyek. * Személyi hírek. József főherceg száz írttal a földrajzi társaság alapitói sorába lépett. — Szlávy József, mint a Deák-szobor bizottságának elnöke, meglátogatta Huszár Adolf műtermét s kellemesen volt meglepetve a szobor két mellékcsoportjá- nak, az »Igazság« és »A nép szeretete« ciműeknek majdnem befejezett kivitele által. Deák Ferenc alakjának mintázását a művész a jövő év elején kezdi meg.— Ifj. gróf Ráday Gedeon tegnap reggel Budapestre visszaérkezett. — Wilhelmi Ágost, a német nagyhírű hegedűművész, ki már valamennyi világrészt bejárta, de Ausztriában és Magyarországon még soha sem volt, a télen, alkalmasint újév után Budapesten is fog hangversenyezni. Barabás Márk kaproncai alispán sok évi hű szolgálataiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, dr. Török József debreceni orvos pedig negyven évi működése alatt szerzett érdemeiért a királyi tanácsosi címet nyerte. — Almási Tihamér »A tót leány« című népszínművet nyújtott be a népszínházhoz, melynek igazgatósága azt előadásra már elfogadta ; a címszerep egyenesen Blaha Lujza kívánságára van írva. — Báró Vay Sándorné született Waldeck Matild grófnő három festményt jelentett be ez őszi műkiállitásra. — Marinovics Virgil temesvári postaigazgató engedélyt nyert, hogy a szerbiai Takova-rendet elfogadhassa és viselhesse. — Gróf Larisch és a királyné izlandi házigazdája fővárosunkba érkeztek s innen Gödöllőre mentek, hol most a királyasszony vendégei. — Komáromi Mariska k. a. október 14-én lép fel utoljára a népszínházban, »Boccaccio«-ban; azontúl tudvalevőleg a nemzeti színház tagja lesz. * „Az Athenaeum nagy képes naptára" az 1883-dik évre megjelent. Nem csak megjelenése idejére nézve első a naptárirodalom számottevő termékei között, hanem tartalom és kiállítás tekintetében is előreláthatólag meg fogja tartani az elsőséget. A Concha Károly által nagy gonddal szerkesztett évkönyv, mely már huszonegyedik évfolyamát érte meg, huszonhárom ívre terjedő vastag kötetet képez és ötvenhárom képet is tartalmaz. Nyolc ívet tölt be a szépirodalmi rész, ismert nevű írók dolgozataival és szép kivitelű arc- és tájképekkel. A címkép a Munkácsy Mihály »Krisztus Pilátus előtt« című festményét mutatja be, a hozzávaló szövegben magának a művésznek arcképével is. Ezt követi az év érdekesebb eseményei leírása: a Dux-ünnepély, a Petőfi-társaság Debrecenben, az országos könyvészeti kiállítás, a debreceni halárünnep. Sikerült arcképekben vannak bemutatva Jókai Mór, Dux Adolf, Felekyné asszony, Helvey Laura és Csillag Teréz kisasszonyok, Hegyi Aranka, De Gerando Antonina, Vadnay Károly, Kiss József, gróf Teleki Sándor ezredes, Mikszáth Kalmán, Schauer Ferenc s még többen, életrajzok kíséretében. A hazai és külföldi nagy halottak közül Simonyi Ernő, Darvin, Longfellow arcképét és jellemrajzát találjuk A nagyvilág eseményeiből rajzok kíséretében adja elő a kötet a ringszínházi katasztrófát, a Viktória királynő elleni merényletet, a boszniai lázadást sat. A tulajdonképi szépirodalmi közlemények közt költeményeket közöl Kiss Józseftől, Bartók Lajostól, Reviczky Gyulától; eredeti elbeszéléseket ifj. Ábrányi Kornéltól, Mikszáth Kálmántól Sziklay Jánostól, Porzsolt Kálmántól; érdekes cikkeket De Gerando Antoninától, Osváth Alberttól sat. Míg e rész valóban irodalmi becscsel bír, a hat ívre terjedő s mintegy tizennégyezer nevet tartalmazó tiszti címtár értékét egy nagy fáradsággal készült nyítás emeli: a négy ívnyi betűsoros névmutató, mely könnyűvé teszi a tájékozódást a roppant névtömegben, a szerkesztő gondosságáról és a kiadótársulat áldozatkészségéről tanúskodik s a naptárt valamennyi versenytársa fölébe emeli. Ára egy forint. * A nemzeti színházban egyik operai újdonság a tél folyamán Schubertnek, »Cselre cselt« címü vig dalműve lesz, mely már évek óta fel van véve a műsorba, próbákat is tartottak belőle, de csak most kerül majd előadásra. A »Mefisztofelész«-ben Margitot kedden Spányi Irma k. a. fogja énekelni, ki e szerepet a megbetegedett Beermann Stefánia kisaszonytól vette át s négy nap alatt tanulta be. Szigetiné Hóman Erzsi asszony a »Sába királynő«-ben, szombaton lép föl utoljára, mint vendég, a mikor Sulamith-ot fogja énekelni. Megemlítjük végül, hogy a drámai, személyzet most »A hetvenkedő« című vígjátékra készül s abból a próbák folynak már. * A szegedi küldöttség, Pálfy Ferenc polgármester vezetése mellett, tegnap délben tisztelgett Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszternél, hogy a harmadik egyetemnek Szegeden leendő felállítását kérje. A polgármester hosszabb beszéd kíséretében nyújtotta át az erre vonatkozó emlékiratot s Trefort miniszter több érdekes megjegyzést tett válaszában. A harmadik egyetem helyét illetőleg kijelenté, hogy most még nem nyilatkozhatik, de hozzátette, hogy ez ne nyugtalanítsa Szegedet, mert ő jó indulattal viseltetik Szeged iránt s tudja, hogy Szeged fontos őrállomás a magyarság határán. A harmadik egyetem fölállítását elodázhatatlannak nyilvánító. Újabb ok erre az az adat, hogy a bécsi egyetemnek 846 magyar hallgatója van, mert, úgymond a miniszter, szívesen látja, ha a magyar ifjúság kiképeztetésének betetőzése végett külföldi egyetemet is látogat; de az beteges, természetellenes állapot, hogy a magyar ifjúság,külföldön keresse tudományos alapkiképeztetését. Éppen ezért szükséges azonban a harmadik, mert a budapesti egyetem túltömöttsége annyira fokozódik, hogy ez végre az egyetem tönkretételére vezetne, mert mit sem használ, ha mintaintézeteket állítunk is, mint pl. a Than és Margó osztályainál, mikor az évek hosszú sorára számított helyiségek már ma elégtelenek és parallel tanfolyamokat kell nyitni. Végül megjegyzi a miniszter, hogy a harmadik egyetem ügyében enquetet fog összehívni, a székhely kijelölését pedig a törvényhozás bölcsességére bízza. * Kossuth levele, melyet a születése nyolcvanadik évfordulója alkalmából neki szánt album átnyújtási ünnepélyére Helfi Ignác képviselőhöz intézett, bánatos hangú, terjedelmes irat. Tegnap délután olvasták fel. Az albumot átnyújtó bizottság számos függetlenségi párti képviselő, írók, polgárok kíséretében jelent meg Helfi Ignác lakásán s itt Tassy Becz László rövid alkalmi beszéddel nyujta át az albumot Kossuth Lajos számára. Helfi, megköszönvén Kossuthnevében a szíves megemlékezést, felolvasta Kossuth levelét. Kossuth mindenek előtt megjegyzi, hogy szeptember 19-ke körül született, de a napot bizonyosan nem tudja, családi körében nem is szokásos a születési és névnapok megtartása. Helyreigazítja aztán azt a tévedést, mintha ez egyúttal félszázados évfordulója volna politikai szereplésének, mert Zemplén megye 1827-ben választotta őt táblabirónak, tehát ötvenhat évvel ezelőtt. Születése napjának nyolcvanadik évfordulója, mondja aztán, komor gondolatokat ébresztett benne; nem azért, mert ily korú ember már közel a halálhoz, nem ismert az öregség örömtelen, mert ez a természet rendje, hanem azért, mert idegen földön, hontalanul kell meghalnia. Pedig kell, mert azosztrák Ma* 1397