Fővárosi Lapok 1882. október (225-250. szám)

1882-10-01 / 225. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 225. számához. Lipcsében Seidel Antal hazánkfia és az opera első karmestere rövid idő alatt megismertetett a zenei körökkel. Itt ismerkedtem meg Nessler Viktor zene­szerzővel, ki most egyike a kiváló dalműszerzőknek Németországban. »A hamelni patkányfogó« című dalműve bejárta egész Némethont és Londonban is elő fog adatni. Ha valahol, úgy Lipcsében ma már egyoldalú a közönség ízlése. Itt az operában csak Wagner-zene kell. A zeneszerzők általában arról panaszkodnak, hogy nekik Wagner-irányban kell írniok, különben műveiket alig veszik figyelembe, de mivel nem köze­líthetik meg a mestert nagyszerűségben, világos, hogy műveik egymásután buknak meg. A »Hugonották« előadása alkalmával a leg­­költőibb helyek sem bírták a közönséget fölmelegíteni. Sachse-Hofmeister asszony csodát miveit Valentine szerepében, de hiába­ voltak, kik a negyedik felvonás kettősében hangosan kacagtak. Másnap »Rienzi«-t adták, mint a színházi idényt befejező Wagner-ciklus első számát. Az opera rosszul ment, az erők, kivált a karok, nem feleltek meg az igényeknek, de azért nagy sikert aratott a Wagner múzsájának mostoha gyer­meke is, így nevezik a lipcseiek Hienzit, célozva az idegen, nevezetesen az olasz irányra, mely még túl­nyomó e dalműben. A milyen dühös Wagneristák a lipcseiek, épp oly buzgó magyarfalók, kivált a német színház bezá­ratása és a Schulverein izgatása óta. Az itteni színháznak több magyar tagja van: Seidel karmesteren kívül Basch baritonista,­­ Kraus k. a. koloratur-énekesnő s Juhász tenorista. Örültek is ezek jelenlétemen, legalább többen voltunk a táma­dások visszaverésére, melyek naponként folytak elle­nünk az Augustus terén fekvő »Café francais­«ban X. úr tekintélyes polgár és nagy műbarát vezetése alatt X. úr összébb tolatja a székeket, hogy nekem is legyen helyem és elkezdődik a harc. Tart pedig dél­utáni két órától ötig. A németek többségben vannak, mi csak hárman, mert Basch épp Coriolanust játsz­­sza. A vita mind inkább hevesebb, végre a legmérge­sebb hangon folyik. — Önök hálátlanok a nagy német nemzet iránt, melynek annyit köszönhetnek! — kiált fel X. úr. — Önök múltjukra hivatkoznak, a kereszténység védpajzsa gyanánt szeretnének tündökölni; van is a magyarok­nak múltjuk, mi az a dicső porosz nemzet múltjához képest! —Megjegyzendő, hogy X. ur dühös burkus. — Ugyan X. ur, — kérdem én — mit gondol, milyen régi az önök múltja, és tulajdonképp mióta szerepel a porosz nemzet ? — No . . hát régóta, már sok századig! — úgy látszik, ön Fehrbellint csak annyiban ismeri, hogy van ilynevű utca Berlinben, hol szépek és olcsók a lakások. — Igen uram, nem messze laktam ez utcától.. — Egy kis kombinációval pedig rájöhetne, hogy ütközet neve, mivel a szerény berliniek hetven óta úgy sem bírnak más utcanevekkel, mint: Königgriitz, Gitschin, Wörth és így tovább. A fehrbellini ütközet nem történt még oly régen, alig múlt el kétszáz év azóta. Tehát ilyen régi az önök múltja, azt hiszem, hogy a miénk valamivel régibb. Mivel pedig a kérdé­ses ütközettel monarchiánknak némi szolgálatot tet­tek, Lipót császár és magyar király megengedte, hogy a választófejedelem királyi címet vehessen fel, tehát Poroszország királysággá való emelését egy magyar királynak köszönheti. Hálátlansággal tehát szintén nem vádolhatnak bennünket. Társaim hálás pillantása győzött meg, hogy X. ur le van verve. De úgy látszik, nem haragudtak azért komolyan ránk német barátaink, csak szerettek velünk disputálni. Mert midőn másnap valamivel később jöt­tünk a kávéházba, már kinn azzal fogadtak, hogy X. ur roppant kedvetlen s hogy már alig győz bennünket várni. Mihelyt megpillant, »Die Ungarn sind hier« kiáltással ragyogó arccal tolatja ismét összébb a szé­keket, mi kezet szorítunk, helyet foglalunk és újra kezdődik a harc. Benne lévén az ütközetekben, elmen­tem megnézni a lützeni csatatért is. Kocsin zúdultam ki, mert mintegy három órányira fekszik Lipcsétől. Gusztáv Adolf emlékoszlopánál egy nagy társasággal találkoztam. Svédek voltak. Az ismerkedés, mint uta­zóknál rendesen, hamar megtörtént. Azt mondták: sohasem hitték volna, hogy­ e kegyeletes helyen egy magyarral fognak találkozni. Tőlük tudtam meg, hogy Svédországban a lützeni csata 250-ik évforduló­ját november hóban mennél nagyszerűbben igyekeznek megünnepelni. Schauer Ferenc: Fővárosi h­írek. * A „Budapesti Szemle" októberi füzete közli Gyulai Pálnak »Katona József ifjúkori drámái« című nagybecsű tanulmányát, melyet a szerző a Kisfaludy társaság szerdai ülésén olvasott föl s melyből lapunk is közölt mutatványt. A füzet többi közleményei is ki­váló érdekűek. Fenyvessy Adolf »Deák Ferenc nem­zetgazdasági nézetei« címmel a haza bölcsének közgaz­dasági ügyekről tett nyilatkozatait tette érdekes ta­­­­nulmány tárgyává. A mai nemzedék Deák Ferencet­­ mint politikai, közjogi nagy tekintélyt ismeri, de a­­ Kónyi Manó által kiadott beszédek tanúskodnak róla, hogy Deák Ferenc az 1848. előtti években tüzetesen foglalkozott a földbirtok kérdésein kívül a hitel, a kereskedés, közlekedés, vámpolitika ügyeivel is s böl­csessége és nagy jelleme ez oldalról is csak újabb fényt nyer. Ez érdekes tanulmányt követi »Enea Sil­vio de’ Piccolonimi mint humanista« (negyedik közle­mény), Pór Antaltól, »A két kamarai rendszer,« poli-­­­tikai tanulmány Majláth Józseftől, statisztikai szemle dr. Földes Bélától. Elbeszélést a füzet Góbi Imrétől közöl, »A kígyó« címmel, továbbá érdekes cikket­­ Bánfi Zsigmondtól, »Musset éjszakáiról« cím alatt, a »Decemberi éj« című költemény sikerült fordításával. Az »Érteső« ismerteti dr. Zelizy Dánielnek Debrecen­­ városáról irt monográfiáját, s dr. Varga Gézának »Hajdumegye leírása« és Gregoroviusnak »Athenais« című műveit. * Az Izsó síremlék ügye, melynek élén az írók és művészek társasága áll, a Petőfi-szobor bizottság intézkedése következtében, úgy látszik, rövid idő alatt szintén megoldást nyer. Ugyanis a gömörmegyei mu­­zeum-egylet, mely az Izsó-féle Petőfi-szobor mintákat nyerte ajándékul, viszonzásul most Szontagh Bertalan alispán és egyleti elnök indítványára elhatározó, hogy egész Gömör megye területén gyűjtést rendez, a korán elhunyt szobrász síremlékére. A síremlék tervét, mint tudjuk, Kiss György még Rómából beküldte az írók és művészek társaságának; kivitelére nem egészen négyezer forint szükséges, ennyi pedig a már meglévő tőkealappal és kamataival, hihetőleg rövid idő alatt együtt lesz. * Az akadémia holnap, hétfőn, tartja a szün­idő utáni első ülését. Tárgyai: »Baskír szerelmi da­lok,« Vámbéry Ármintól, »A magyar nyelv hivatalos használatáról és közigazgatási és jogi műszavairól a jelen század elején,« Székely József vendégtől, bemu­tatja Pulszky Ferenc. Az osztályülést összes ülés előzi meg, melynek tárgya lesz folyó ügyeken kívül a Péczely-féle drámai pályázatról szóló jelentés. * Színházi játékrend. A nemzeti szín­házban hétfőn, október 2-án »Váljunk el«, 3-án a király ő felsége nevenapja előestéjén »Mefistofeles«, Perotti felléptéül, 4-én új betanulással először »Essex gróf«, 5-én »Rászedett kadi« és »Naila«, 6-án »A Rantzauk«, 7-én »Sába királynője«, Szigetiné-Hóman­­ Erzsi asszony és Rudi Gyula vendég­játékául, 8-án »Mukányi­« — A várszínházban: okt. 5-én »Fiatal házasok« és »Közös ház«, mindkettő először, 7-én »Serge Panine«, először, 8-án »A varázsfuvola.«­­ — A népszínházban: okt. 2-án »Hoffmann meséi«, 3-án »Marcsa és Mariska«, 4-én »Olivette lakodalma«, 5-én »A vörös sapka«, 6-án »Marcsa és Mariska« 7-én »Szép Helena«, először. * A történelmi társulat október hó 5-kén dél­után öt órakor tartja a szünidők után első ülését. Tárgyai: »Görgény történetéből,« Jakab Elektől és­­ »Adalékok a babonák és hiedelmek történetéhez,« Weber Samutól és Szádeczky Lajostól. Végül folyó­s ügyek. * Személyi hírek. József főherceg száz írttal a földrajzi társaság alapitói sorába lépett. — Szlávy József, mint a Deák-szobor bizottságának elnöke, meglátogatta Huszár Adolf műtermét s kelle­mesen volt meglepetve a szobor két mellékcsoportjá-­­ nak, az »Igazság« és »A nép szeretete« ciműeknek majdnem befejezett kivitele által. Deák Ferenc alak­­j­­ának mintázását a művész a jövő év elején kezdi meg.— Ifj. gróf Ráday Gedeon tegnap reg­gel Budapestre visszaérkezett. — Wilhelmi Ágost, a német nagyhírű hegedűművész, ki már valamennyi világrészt bejárta, de Ausztriában és Magyarországon még soha sem volt, a télen, alkalmasint újév után Budapesten is fog hangversenyezni.­­ Barabás Márk kaproncai alispán sok évi hű szolgálatai­ért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, dr. Tö­rök József debreceni orvos pedig negyven évi mű­ködése alatt szerzett érdemeiért a királyi taná­csosi címet nyerte. — Almási Tihamér »A tót leány« című népszínművet nyújtott be a népszínház­hoz, melynek igazgatósága azt előadásra már elfo­gadta ; a címszerep egyenesen Blaha Lujza kívánsá­gára van írva. — Báró Vay Sándorné született Waldeck Matild grófnő három festményt jelentett be ez őszi műkiállitásra. — Marinovics Virgil temesvári postaigazgató engedélyt nyert, hogy a szer­biai Takova-rendet elfogadhassa és viselhesse. — Gróf Larisch és a királyné izlandi házigazdája fővárosunkba érkeztek s innen Gödöllőre mentek, hol most a királyasszony vendégei. — Komáromi Mariska k. a. október 14-én lép fel utoljára a nép­színházban, »Boccaccio«-ban; azontúl tudvalevőleg a nemzeti színház tagja lesz. * „Az Athenaeum nagy képes naptára" az 1883-dik évre megjelent. Nem csak megjelenése ide­jére nézve első a naptárirodalom számottevő termé­kei között, hanem tartalom és kiállítás tekintetében is előreláthatólag meg fogja tartani az elsőséget. A Concha Károly által nagy gonddal szerkesztett év­könyv, mely már huszonegyedik évfolyamát érte meg, huszonhárom ívre terjedő vastag kötetet képez és ötvenhárom képet is tartalmaz. Nyolc ívet tölt be a szépirodalmi rész, ismert nevű írók dolgozataival és szép kivitelű arc- és tájképekkel. A címkép a Mun­kácsy Mihály »Krisztus Pilátus előtt« című festmé­nyét mutatja be, a hozzávaló szövegben magának a művésznek arcképével is. Ezt követi az év érdekesebb eseményei leírása: a Dux-ünnepély, a Petőfi-társaság Debrecenben, az országos könyvészeti kiállítás, a deb­receni halárünnep. Sikerült arcképekben vannak be­mutatva Jókai Mór, Dux Adolf, Felekyné asszony, Helvey Laura és Csillag Teréz kisasszonyok, Hegyi Aranka, De Gerando Antonina, Vadnay Károly, Kiss József, gróf Teleki Sándor ezredes, Mikszáth Kal­­mán, Schauer Ferenc s még többen, életrajzok kísére­tében. A hazai és külföldi nagy halottak közül Si­­monyi Ernő, Darvin, Longfellow arcképét és jellem­rajzát találjuk A nagyvilág eseményeiből rajzok kí­séretében adja elő a kötet a ringszínházi katasztrófát, a Viktória királynő elleni merényletet, a boszniai lá­zadást sat. A tulajdonképi szépirodalmi közlemények közt költeményeket közöl Kiss Józseftől, Bartók La­jostól, Reviczky Gyulától; eredeti elbeszélések­et ifj. Ábrányi Kornéltól, Mikszáth Kálmántól Sziklay Já­nostól, Porzsolt Kálmántól; érdekes cikkeket De Ge­­rando Antoninától, Osváth Alberttól sat. Míg e rész valóban irodalmi becscsel bír, a hat ívre terjedő s mintegy tizennégyezer nevet tartalmazó tiszti címtár értékét egy nagy fáradsággal készült nyítás emeli: a négy ívnyi betűsoros névmutató, mely könnyűvé teszi a tájékozódást a roppant névtömegben, a szerkesztő gondosságáról és a kiadótársulat áldozatkészségéről tanúskodik s a naptárt valamennyi versenytársa fölébe emeli. Ára egy forint. * A nemzeti színházban egyik operai újdonság a tél folyamán Schubertnek, »Cselre cselt« címü vig dalműve lesz, mely már évek óta fel van véve a műsor­ba, próbákat is tartottak belőle, de csak most kerül majd előadásra. A »Mefisztofelész«-ben Margitot ked­den Spányi Irma k. a. fogja énekelni, ki e szerepet a megbetegedett Beermann Stefánia kisaszonytól vette át s négy nap alatt tanulta be. Szigetiné Hóman Er­zsi asszony a »Sába királynő«-ben, szombaton lép föl utoljára, mint vendég, a mikor Sulamith-ot fogja éne­kelni. Megemlítjük végül, hogy a drámai, személyzet most »A hetvenkedő« című vígjátékra készül s abból a próbák folynak már. * A szegedi küldöttség, Pálfy Ferenc polgár­­mester vezetése mellett, tegnap délben tisztelgett Tre­fort Ágoston közoktatásügyi miniszternél, hogy a har­madik egyetemnek Szegeden leendő felállítását kérje. A polgármester hosszabb beszéd kíséretében nyújtotta át az erre vonatkozó emlékiratot s Trefort miniszter több érdekes megjegyzést tett válaszában. A harmadik egyetem helyét illetőleg kijelenté, hogy most még nem nyilatkozhatik, de hozzá­tette, hogy ez ne nyugtala­nítsa Szegedet, mert ő jó indulattal viseltetik Szeged iránt s tudja, hogy Szeged fontos őrállomás a magyar­ság határán. A harmadik egyetem fölállítását elodáz­­hatatlannak nyilvánító. Újabb ok erre az az adat, hogy a bécsi egyetemnek 846 magyar hallgatója van, mert, úgy­mond a miniszter, szívesen látja, ha a magyar ifjúság kiképeztetésének betetőzése végett külföldi egyetemet is látogat; de az beteges, természetellenes állapot, hogy a magyar ifjúság,külföldön keresse tu­dományos alapkiképeztetését. Éppen ezért szükséges azonban a harmadik, mert a budapesti egyetem túl­­tömöttsége annyira fokozódik, hogy ez végre az egye­tem tönkretételére vezetne, mert mit sem használ, ha mintaintézeteket állítunk is, mint pl. a Than és Margó osztályainál, mikor az évek hosszú sorára számított helyiségek már ma elégtelenek és parallel tanfolyamo­kat kell nyitni. Végül megjegyzi a miniszter, hogy a harmadik egyetem ügyében enquetet fog összehívni, a székhely kijelölését pedig a törvényhozás bölcsessé­gére bízza. * Kossuth levele, melyet a születése nyolcvana­dik évfordulója alkalmából neki szánt album átnyúj­­tási ünnepélyére Helfi Ignác képviselőhöz intézett, bánatos hangú, terjedelmes irat. Tegnap délután ol­vasták fel. Az albumot átnyújtó bizottság számos függetlenségi párti képviselő, írók, polgárok kísére­tében jelent meg Helfi Ignác lakásán s itt Tassy Becz László rövid alkalmi beszéddel nyujta át az albumot Kossuth Lajos számára. Helfi, megköszönvén Kossuth­­nevében a szíves megemlékezést, felolvasta Kossuth levelét. Kossuth mindenek előtt megjegyzi, hogy szep­tember 19-ke körül született, de a napot bizonyosan nem tudja, családi körében nem is szokásos a születési és névnapok megtartása. Helyreigazítja aztán azt a té­vedést, mintha ez egyúttal félszázados évfordulója volna politikai szereplésének, mert Zemplén megye 1827-ben választotta őt táblabirónak, tehát ötvenhat évvel ez­előtt. Születése napjának nyolcvanadik évfordulója, mondja aztán, komor gondolatokat ébresztett benne; nem azért, mert ily korú ember már közel a halálhoz, nem is­mert az öregség örömtelen, mert ez a termé­szet rendje, hanem azért, mert idegen földön, honta­lanul kell meghalnia. Pedig kell, mert az­­osztrák Ma­* 1397

Next