Fővárosi Lapok 1883. február (27-49. szám)
1883-02-01 / 27. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 27. számához. Petőfi »Csillagnak születtél« kezdetű költeményéről tudjuk, hogy éppen a nejéhez írta. Szépirodalmunkban igen érdekes jelenet, midőn két nagy szellem, Arany és Petőfi, ily módon összeölelkezik. Az éppen nem népies költeményt Arany azért választotta szövegül, hogy egy komoly tartalmú műdal írását is megkísértse. Tekintve jól átgondolt művészi fordulatait, melyeket a dal homlokán cikornyásoknak írt, tekintve a dallamok élethű kifejezését, alaki kerekdedségét, el kell ismernünk, hogy az alkotó kezet nem véletlenség, hanem öntudat vezette egy oly — ha úgy tetszik — szerenád írására, melynek párja irodalmunkban nincs. A csöndes dalok egyikére: »Igyunk biz azt egyegy kicsit« legyen elég azt mondani, hogy e költemény annyira magában hordja dallamát, hogy ezt Aranynak éppen csak hangjegyekre kellett írni. Ezért még az is meg lehet elégedve e bordalocskával, ki a dallamköltést, elég egyoldalúan, csak a mondatok szavalatában keresi. Arany csendes borivója tán egy zugban, minden zaj nélkül, kedélyesen iszogatja a bort. Egyszerűnek látszik s éppen ebben van szépsége. A közepes nem akar, de nem is tud egyszerű lenni. A kálomista pap s Csokonai mulatságos históriája eszembe juttatja azt a rövid másodpercet, midőn Arany az első versszak végén levette kezét a gitárról, felém fordult, félhangosan szavalva a költemény ismétlőjét: »Csokonai Vitéz Mihály.« S ezt arcának egy pillanatnyi derültsége követte. Mintha e pillanatban a régi Aranyt látam volna. Csokonai dallamai csaknem megszólalnak. Aki ismeri Petőfi költeményét, ének nélkül is ráismerhet arra a mozzanatra, midőn Vitéz megáll barátja előtt e két szóval: »ihatnám pajtás«, »A hegedű száraz fája« népdal, formájával s mély érzésével, egészen különbözik az eddigiektől. Zeneköltő kezében oly hálás e vázlat, mint jó mese a drámaírónak. Régi közmondás, hogy a magyar ember sírva szokott vigadni. E dalban megújul előttünk az a jelenet,midőn a pohara mellett könyökölő borozgatónak háta mögé áll a cigány prímás . . . közel, csaknem a füléhez tartja hegedűjét . . . nem mintha az illető nagyot hallana, hanem, hogy a Corti-féle halló idegecskék a vonó finom lehelletének egy mozzanatát se hagyják élvezetien elrepülni. Aztán addig húzza, mig a hallgató szeme nedvesedik, s a maga könye is kicsordul. Ezt látjuk megújulni a »Hegedű száraz fájá«-ban. Petőfi Tintás üvege, melynek hőse a vándor színész Megyeri, harmadik az elbeszélő nemben. E költeménynek 30 évig kellett várni, míg Arany 1874. dec. 12-én két társa mellé iktatta. Harminc év sok idő, de Arany kárpótolta e veszteséget. E dal is magán hordja szerzője biztos kezét. Dallamossága s meglepően hatványozó záradéka biztosítja az előadó sikerét. A »Kondorosi csárda« hangulat teljes gyönyörű szövege csábítólag hat a zenészre, hogy zeneképpé alakítsa. Én legalább így voltam vele, s ezennel élek a zeneképírók Apollótól erőszakkal kicsikart szabadalmával. Előre bocsátom képem tartalmát, mert bizonyosan tudom, hogy különben a hallgató félreértene, sőt tán így is csak udvariasságból fogja hallani azt, mire legalább az író is megszokott esküdni, én azonban ettől tartózkodom. Senki se várja tőlem a gólyák és ménesek hangcsoportját, gólyák kelepelését, a délibábot, (erre fiatalabb és nagyobb tehetségek születtek, hanem a mennyire lehet, összehozom azokat a hangulatokat, melyeket Arany népdala tartalmaz. Egyik a puszta egyhangúságáé, másik a csárda bensőjében uralkodó. E kettő csak mellékhangulatot ad, fő lévén a mesteri előadás tartalma, melyet Arany dallamában már megtalálunk, mint kézirata homlokán maga jellemzi, egy szomorú hangulatban. Nem is lehet más, mint szomorú, mert minden a csárdát kívül kerülő kocsmáros vállára nehezedik, ki már megszokta ugyan, hogy a szép asszony csak egyet írjon fel s kettőt törüljön, sőt humorosan mondja: »A felöl már alhatik ken« ; de keserű e humor; mély fájdalom van benne. E szomorú főhangulattal szemben nem nehéz zenével festeni a pusztai egyhangúságot. Több bajt okoz a csárda belső hangulata, mely éppen nem mondható szomorúnak. Ezen úgy segítettem, hogy olykor meg lehessen különböztetni az egyhangúság halk moraja közt ama bőgő széltől el-elkapott hangját, melyet Arany a Lacikonyhájában fest: A bőgős, mint tapogatós halász, Az alsó hangok mélyén kaparász. Ez volna törekvésem a kép összeállításában. Előadásom záradékául tartottam fenn Petőfitől: »A toronyban delet harangoznak a dalt. E dal mély fájdalma ránk nézve annyival nagyobb, mert tudjuk, hogy Arany már régebben leszámolván az élettel, nyugodt megadással várta óhajtása megvalósulását, melyet éppen e dalban már két év előtt oly meghatóan fejezett ki. Most nincs más teendőm, mint — úgy szólva — e bucsu-hangokat is tolmácsolni. Bartalus István: Fővárosi hírek. * »Három beszéd a felsőházról« címmel Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter három jeles francia államférfiu beszédét adta ki, hetvenegy lapra terjedő füzetben. Keszler József tanár fordította le Thiers, Roger-Collard és Guizot nagy beszédeit, melyeket egykor a francia felsőház szervezetéről mondtak s Trefort Ágoston, ki e nálunk még megoldásra váró kérdéssel ismételten foglalkozott, kiadván e beszédeket, rövid bevezetést irt a füzethez. Ez előszóban Trefort Ágoston nem csak a felsőház szükségét hangsúlyozza, hanem azt is, hogy köztársaságban, hol az állam fejét is választják, a szenátus természetesen szintén választásra van fektetve, de örökösödő monarchiában legjobban működik az arisztokratikus felsőház, melyet, úgymond, különböző kombinációkban lehet szervezni, csak a választási rendszerrel nem kell összevegyíteni, mint nálunk néhányan tervezik. Az örökösödő, tehát arisztokratikus felsőház mellett harcolt ama három francia államférfiú is, kiknek beszédeit e füzet tartalmazza, pedig e három férfiú nem arisztokrata családból eredt; plebejusok voltak, a középosztály gyermekei. Trefort Ágoston különösen Roger-Collardra, az újabb nemzedék által már jóformán elfele tett jeles férfiúra, hívja fel a figyelmet. A csinos kiállítású füzet ára nyolcvan krajcár. * A képviselőház tegnapi ülése ismét személyes kérdésben való felszólalásokkal kezdődött. Hegedűs Sándor utasította vissza gróf Apponyi Albert ama vádját, mintha az ellene rendezett »macskamuzsikában« a szóló is részt vett volna. Kimutatta, hogy beszédének ama része, melyet gróf Apponyi magára vonatkoztatott, éppen ellenkezőleg a törvényjavaslatot elfogadókra vonatkozott; végül megjegyzé, hogy gróf Apponyi, ha azt hiszi, hogy ellene hajsza foly, fektesse gyanúját alapos okokra, mert különben annak a gyanúnak teszi ki magát, hogy üldöztetési mániában szenved, ami igen veszedelmes baj. Erre gróf Apponyi Albert szólalt fel s a Hegedűs által előadott helyreigazítást elfogadva, emlékeztető a házat, hogy ő nem ártatlanul vádolta Hegedűs Sándort a hajszában való részvétellel, mert éppen Hegedűs emlegette még a falansztert is. Ez után az uzsorajavaslat részletes tárgyalását folytatták. Az első pontnál még Szilágyi Dezső, mint indítványozó mondott zárbeszédet, melyet némi kíváncsisággal vártak, mert azt hitték, hogy Szilágyi is reflektálni fog a gróf Apponyi keddi beszédére; Szilágyi azonban szorosan a tárgynál maradt. Végre aztán következett a szavazás. Komjáthy indítványát a kamatmaximum iránt s ezzel a gróf Apponyiét is elvetették, úgyszintén a Szilágyi Dezsőét, hogy a szakaszt utasítsák viszsza a bizottsághoz ; a többi módositványok is mind megbuktak s a ház 121 szóval 86 ellen a bizottság szövegezését fogadta el. A többi szakaszok tárgyalása azután gyorsan folyt; egyes módositványokat elfogadták, másokat a bizottsághoz utasították s a tárgyalásban egészen a 21-dik szakaszig haladtak. Végül Vidovich György interpellálta a pénzügyminisztert az iránt, hogy a pénzügyi közegek szabálytalanul járnak el az illeték-egyenérték kiszámításánál ott, hol a királyi kisebb haszonvételek meg vannak váltva. Az interpellációt kiadták a miniszternek. * „A megyei szerkezetről" című cikksorozat indult meg tegnap aPesti Naplódban, Kossuth Lajos iratainak negyedik kötetéből. A rövid előszóban azt írja a nagynevű szerző, hogy a hivatalos levelek, melyekkel élete 80-dik éve betöltése alkalmából megyei és városi törvényhatóságok kegyes megemlékezéssel és jókivánataik kijelentésével tisztelték meg ősz fejét, visszavezérelték emlékezetét a régmúlt időkre, midőn a megyék termei az ősöktől öröklött tevékeny hazafiság küzdterei voltak. E visszaemlékezés vezette az elmélkedések írására. * A budapesti élet drágaságáról tartott tegnap Neményi Ambrus felolvasást a gazdakörben. A főváros minden lakosát közvetlenül érintő kérdés ez, oly kérdés, melytől fővárosunk további emelkedése függ s melyet egyszer végre már komolyabb figyelemre kellene méltatniok mindazoknak, kik e téren cselekvésre vannak hivatva. A felolvasó az élelmiszerek drágaságával és rosszaságával összefüggésbe hozta fővárosunk életének egész fejlődését, ennek tulajdonítja a szomorú egésségügyi viszonyokat és azt is, hogy Budapest nagy iparos várossá nem fejlődhetik, mert a jobb munkások elköltöznek Bécsbe, hol aránylag olcsóbb az élet. Budapest a hamisított élelmi cikkek legfőbb importhelye. Fővárosunk élelmezése egészen a véletlenre van bízva, a közel fekvő falvakra s a magyar gazdák is hibásak, hogy nem foglalkoznak a főváros élelmezésével. Neményi élénken festi azt a szinte komikus helyzetet, hogy Budapestre a vajat Stájerországból hozzák, a tojást Csehországból, ecetbe savanyított zöldséget Londonból, a gyümölcsöt Franciaországból. És a fővárosi szakértők az enqueten azt mondták, hogy élelmi cikkeket csak Fóthról, Palotáról, Budakeszről s a többi közelfekvő helységből és legfeljebb Tolnából, Baranyából hoznak; pedig van az országnak akárhány megyéje, ahonnan kevesebb élelmiszert hoznak Budapestre, mint Spanyolországból. A bajok a az eddigi intézkedések primitív volta s a közlekedési társulatok valamint a gazdaközönség csekély érdeklődése és vállalkozási kedve. Szükséges az árucsarnokok felállítása és az, hogy a közlekedési vállalatok fölkarolják az ügyet; az államnak is segíteni kellene a baj orvoslásában, mert éppen a meghatározott fizetésű hivatalnokok érzik legsúlyosabban a folyton növekedő drágaságot. Kellő intézkedések után a vidéki gazda is be fogja látni az e téren kínálkozó nagy és állandó hasznot. Az élelmiszerek drágasága európai tünemény ugyan, csak hogy más nagyvárosokban karöltve jár a haladás egyéb tényezőivel, míg nálunk nem természetes haladást, hanem hátramaradást jelent. A felolvasó végül indítványozta, hogy a kör bizottságot küldjön ki, mely a fővárosi élelmezési bizottsággal összeköttetésbe lépve járjon el ez ügyben és törvényjavaslatot is készítsen az élelmiszerek hamisítása ellen. A hallgatóság élénk tetszéssel kisérte az érdekes előadását. * Az óbudai amphitheatrum közelében Torma Károly tanár újabb ásatásokat kezd. Célja megtudni, vájjon a fürdő s a színkör romjai a castrumon belől vagy kivűl esik s hogy maga a castrum meddig terjed ? Ha ez alkalommal új leletre bukkan, akkor az ásatásokat folytatni fogja. A műemlékek országos bizottsága a próbaásatások eszközölhetése céljából ötszáz forintot kért a közoktatásügyi minisztertől. Ez összeg kiutalványoztatása után rögtön megkezdik a munkát. Közelebb hozzáfognak az amphitheatrum körül emelendő széles körgát elkészítéséhez is. Ez a gát ama helyeken, ahol az amphitheatrum kapui vannak, meg lesz szakítva és áthidalva, hogy a látogató közönség ne legyen kénytelen a gátról le és feljárni. A körgátat befogják fásítani. * Jótékonycélú hangverseny. Tegnap este Frankhauser Károly, a nemzeti színház zenekarának tagja, hangversenyt rendezett a »Harmonia« termében Arany János szobra javára. A hangverseny rendezője Rubinstein egyik szonátáját, Beethoven d-dúrban írt versenyműve első részét és Saint-Saens rondo capricciosoját játszotta, a hallgatóságot arról győzve meg, hogy szép kantilena, könnyed arpeggio és éles staccato hegedűjátéka technikai részének jó tulajdonságai, és hogy felfogása nemes és ízléses, előadása diszkrét. A hangversenyben közreműködött Bartolucci Viktória k. a., ki Kintnertől két hangulatteljes dalt és Thomas »Mignon«-ja ismeretes románcát énekelte nagy hatással ; Gosztonyi Béla és Rausch Károly pedig Liszttől a »Mazeppá«-t és egy rapszódiát adtak elő két zongorán közelismerés mellett. Közönség nagy számmal jelent meg, Haynald bíbornok és Liszt Ferenc is ott volt. A jelenlevők nem fukarkodtak elismerésükkel a hangverseny rendezője, az eredeti dalok szerzője és a többi közreműködő iránt, mint hallottuk a jótékony célra nézve is eredményes volt a hangverseny. * A szabadság-szobor nagybizottsága tegnap ülést tartott, melyen mind a pénzügyi, mind a művészeti albizottságok előterjesztették munkálataikat. A gyűjtés szervezésére vonatkozó javaslatot helyeselték, de a kibocsájtandó felhívás szövegét nem találták jónak s albizottságot választottak újabb szövegezés végett. Ezután megválasztották a budapesti kerületi gyűjtőbizottságok elnökeit; ezek: az első kerületben Országh Sándor, a másodikban Ivánka Imre, a harmadikban Végh János, a negyedikben Királyi Pál, az ötödikben Gelléri Szabó János, a hatodikban Török József, a hetedikben Morzsányi Károly, a nyolcadikban Molnár Endre, a kilencedikben Prückler László, a tizedikben Henszler Ignác. A szobor helyére nézve nem fogadták el feltétlenül a Gizela-tért, mert a művésznek szabadság engedtetvén oszlop, vagy szobor tervezése közt, szükségesnek találták, hogy a hely tekintetében se legyen egészen megkötve s ezért a Deák-, Gizela- és oktogon terek közt engednek választást. * Személyi hírek. A király ő felsége, maga és a királyné nevében, két-kétszáz forintot adott a bölcsőde- és nőképző-egyleteknek, százat pedig a műegyetemi segélyegyletnek, a közelebb tartott bálok alkalmából. — Peitler Antal váci püspök, ki betegeskedés miatt éveken át nem hagyhatta el székhelyét, Budapestre bejött s az »István főherceg« hotelbe szállt. — Tisza Kálmán kormányelnök és gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter szombaton Bécsbe utaznak, az osztrák miniszterekkel tartandó közös értekezletre. — Halmi Ferencnek sürgősen van szüksége pihenésre, úgyhogy, amint halljuk, hétfőn lépett föl ezúttal utoljára, hogy már a tegnapi napon Olaszországba utazhassák. — Secs budapesti szerb főkonzul ma Bécsbe utazik, hogy a királynak átnyújtsa megbízó levelét. — Ujházy Ferenc képiró »Besnyő vidéke« című nagyobb festvényt fejezett be, melyet Nicolich Sándor tanár rendelt meg nála. — Somssich Pál, kit a kaszinói Széchenyilakoma szónokául kértek fel, gyöngélkedő állapota miatt e kitüntetést nem fogadta el s valószínű, hogy a kaszinó igazgatója, gróf Károlyi István fog alkalmi beszédet mondani. — Vastagh György a Kolozsvárit nem rég elhúnyt gróf Teleki arcképét festi a család számára. * A nőipar-egylet javára szombaton adják elő a népszínházban a »Furcsa háború« című operettet, Strauss János személyes vezetése mellett. Ez ama * *175 ~