Fővárosi Lapok 1883. március (50-75. szám)

1883-03-01 / 50. szám

■■ — a Faust-zenét, mert nem kaphattak rá jegyet. Bello­­rics Imre karnagy tehát, kinek a mű betanítása nem kis érdeme, jól tenné, ha ismételtetné az előadást. Ta­lán Wiltné asszony sem vonakodnék ettől. Kockáz­tatással pedig éppen nem járna. * A szegén­y­ gyerm­ek­kórház-egylet választ­mánya kedden gróf Zichy Ágost elnöklete alatt tar­totta ülését. Dr. Bókai János igazgató főorvos beje­lente, hogy az új kórház főépülete már teljesen lak­ható ugyan, de a fölszerelés, a falak száradása stb. hosszabb időt kíván s a kórház ünnepélyes megnyitása csak szeptemberben történhetik. A múlt évben oly nagy volt az egylet által ápolt gyermekek száma, mint azelőtt soha. A közönség pártfogása is növekedett, rendes tag már több van nyolcszáznál, a­mi főkép Török József alelnök érdeme. Ágai Adolf buzgólko­­dása következtében a »Kis Lap« olvasói körében 1000 frtnyi alapítvány gyűlt össze; az építkezésre összesen 20,703 frtnyi adomány folyt be; az építészi költség eddig 137,000 frt. * Az akadémia munkásságát egy hazánkfia közelebb abból ítélte meg és el, hogy az akadémiai »Almanach« például az első osztály tagjai közül csak két írót említ, kiknek egyike Széchenyi-tanulmányo­­kat irt, másika emlékbeszédet tartott s egy külföldi iró munkáját ismertette. íme — úgy mond az illető hazafi — ez egy osztály összes működése. Szász Ká­roly, mint az első osztály ideiglenes elnöke, felvilágo­sítja a bírálót, hogy az akadémia és az akadémiku­sok munkálkodását nem az »Almanach« hézagos ro­vata szerint kell megítélni, mert e rovat úgy állítta­­tik össze, hogy a főtitkár körlevélben szólítja fel a ta­gokat az évi munkáik jegyzékének beküldésére, de csak igen kevesen küldik be, részint mert pontatla­nok, feledékenyek, részint mert nem szeretnek saját munkáik címsorsával előállni. így történt most is, hogy csak két író működése van feltüntetve 1882-től, ho­lott ugyanez évben ugyanez osztály tagjai közül Vám­­béry kiadta a »Magyarok eredeté«-t, Jókai három­négy regényt irt, Ballagi Mór befejezte német-ma­gyar szótárát, Hunfalvy Pál becses műveket irt, sat. Mivel ezek nem küldték be a címjegyzéket, tehát nem is dolgoztak. S várjon nem dolgoztak-e a nyelvtudomá­nyi és irodalomtörténeti bizottságok, melyeknek műkö­déséről nem is az »Almanach«, hanem a nagygyűlési jelentés ad számot. Igen helytelen alapon történt tehát az akadémiai munkásságnak meg- és elítélése. De egy haszna mégis lehet ennek. Mi már évek előtt sürget­tük, hogy az »Almanach« ez igen hiányos rovatát el kell hagyni, vagy oly irodalmi statisztikus szerkeszté­sére bízni, mint az idősb Szinnyey. Most, hogy e ro­vat áldatlan volta ily szemetszúró félreértésre adott alkalmat, talán az első osztály buzgó elnöke maga fogja indítványunk valamelyikét felkarolni, annak fo­ganatosítására törekedvén. * A Köztelken kedden ért véget a gazda­sági egyesület nagygyűlése. A harmadik és utolsó nap tárgyalásai is nagyérdekűek voltak s első­sorban az egyesületek szervezetére és egymásközti vi­szonyára vonatkoztak. Elfogadták Dacsó Pál indítvá­nyát, hogy a gazdasági egyletek az illető vidék ter­melési és közlekedési viszonyairól a külföldi kereske­delem tájékoztatására szolgáló adatokat és értesítése­ket nyújtsanak. Gróf Keglevich István azt indítvá­nyozta, hogy a mezőgazdasági érdekek képviselésére egy nagyobb hírlap alapittassék s ezt élénk helyeslés közt fogadták el s megállapították a főbb teendőket, melyek az egyletek feladatait képezték, minek a szak­­monográfiák kiadása, állatbiztosító egyletek alakítása, jobb vetőmag kiosztása, nagyobb gépek beszerzése, befásítás, hitelszövetkezetek alakítása, stb. A nagy­gyűlés által hozott határozatok végrehajtása s a különböző tervezetek kidolgozása végett tizenhét­­tagú bizottságot választottak, mely ápril­isban kezdi meg munkálatait s ezeket a májusi közgyűlés elé terjeszti, úgy hogy a szervezkedés még ez évben megindulhat. Tüzetesen megvitatták még a gazdasági biztositás-ügyet is ; az állami kényszerbiztosítás esz­méje élénk visszhangra talált s kimondták, hogy az országos gazdasági egyesület küldjön ki bizottságot, mely a svájci és szászországi megfelelő intézményeket tanulmányozza és a jövő évi közgyűlésnek jelentést tegyen. A most fennálló biztosítási rendszernek több­féle módosítását részletesen kijelölték. A tárgyalás be­fejeztetvén, gróf Dessewffy Aurél elnök lelkes beszéd­del rekesztette be a gyűlést, a tagok pedig az elnököt éltették, ki példásan vezette a tárgyalásokat. A há­romnapi tanácskozás alatt sok üdvös reform magját vetették el s a gazdaközönségtől függ, hogy erélyes cselekvés által az eszmék meg is valósuljanak. * A »Nemzeti Nőnevelés« februári füzetében Felméry Lajos folytatja »Nőnevelésünk és a társada­lom« című nagy érdekű tanulmányát. Magán-nevelő­intézeteink oktatási rendszerének fölületességét s az állami intézeteknek tudós nőket nevelő tulságai mellett fejtegeti a hibás nőnevelés látható következményeit a magyar családban s társadalomban. Ezt követi »Az álom« című értekezés Lederer Ábrahámtól, »György Aladárné Ember Karolina emlékezete,« Sebes­­tyénné­ Stetina Ilonától, arcképpel, »A kaucsuk,« Wincklmann után, »Néhány szó a nőcselédekről,« Szigethy Karolinától. Végül különböző vegyes közle­mények következnek a tanügy köréből. * Kiadás volt kedden este a várszínházban, »A kis szórakozott« előadása alatt. A nagy csöndben egy­szer csak egy nagy csattanás hallatszott. Többen azt hihették, hogy valami veszedelmes robbanás, mert fel­ugorva, az ajtó felé iramodtak. Zavar támadt. A sze­replők egy kis ideig csak nézték, mi történik odalent? »Halljuk az előadást!« — kiáltá fel valaki s erre is­mét csönd lett. Mert egyéb nem történt, mint hogy a karzatról leesett egy látcső. * A kereskedő-ifjak társulatában11 holnap, pén­teken, este 9-kor Debrincke Gyula sydney-i tanár fog német felolvasást tartani Ausztráliáról, e legújabb vi­lágrész közérdekű viszonyairól. Ugyane társulat jövő vasárnap d. u. 4 órakor tartja évi közgyűlését. * A nemzeti színházban e hó 14-dikére Hugó Viktor »Borgia Lucreziá«-jának első előadása van kitűzve. Szász Károly fordította le a híres drámát. Főszerepeit Jászai Mari asszony, Nagy Imre, Ber­csényi és Egressy Ákos fogják játszani. A Káldy Gyula által szerzett bordalt fiatal színészek fogják énekelni. — Sardou »Fedórá«-jának színrehozatala ápril elejére marad. * Bárrendezési bók. Kwiatowsky Béla zongo­ratanár, ismerős családok részére, tegnapelőtt este táncmulatságot rendezett a Széchenyi-sétatér termé­ben. Vagy harminc pár táncolt. A táncosnők plyche borítékú táncrendet kaptak, fényképkeretet ábrázoló könyvecske alakjában, ez arany nyomású címmel : »Egy szép hölgy arcképe.« Mikor felnyitották, tükröcs­­ke csillant fel, melyben meglátták­­ magukat. * Előléptetések. A kereskedelemügyi minisz­tériumnál kvassói és brogyáni Kvassai Ede miniszteri titkár osztálytanácsosi címet kapott; gróf Teleki Ede miniszteri titkári címmel felruházott fogalmazó való­ságos miniszteri titkárrá neveztetett ki; Balogh Vil­mos, Biró Tamás és Paulekovich Gyula fogalmazók titkári címmel ruháztattak fel; Urányi Albert szám­­tanácsos, a lótenyésztési számvevőség főnöke, a szám­vevőségi igazgatói címet kapta; Szitányi Géza fize­­téstelen min. fogalmazó pedig valóságos fogalmazónak neveztetett ki. * A várszínház tizenkétezer forint segélypénzt kap az udvartartási javadalmazásból. A király ő fel­sége ez összeget folyó évre is engedélyezte. Sőt e na­pokban már az utalványozás is megtörténik. * Az osztrák-magyar általános tisztviselő­­egylet budapesti takarék- és előlegtársulata Kano­­vics Aladár elnöklete alatt tartotta közgyűlését. Az évi jelentés szerint, a tavalyi forgalom majd két millió írtra rúgott s a szabályszerű levonások után a tiszta jövedelem 26,552 frt volt, miből a tagbetétekre 7°/0 osztalék jut. A társulat tetemes összeget adott segé­lyezésekre is, a képviselőháznál kérelmezett a tisztvi­selők anyagi helyzetének javítása érdekében, ugyanez ügyben pályakézdést is tűzött ki, stb. A gyűlés száz frtot szavazott meg a hírlapírók nyugdíjintézetére és 50 frtot az Arany-szoborra. * Tébolyodott. A Ferenc József rakpart egyik házának házmestere, Szabó Sándor, egy idő óta a szobájában folyvást célba lövöldözött. Ha a háziak kérdezték, miért teszi, azt felelte: »Gyakorolnom kell magamat.« »Minek?« »Hogy eltaláljam a célt, ha kell.« »Milyen célt?« »Magamat.« »Miért? »Mert húsz forintból egy hóra nem lehet megélni.« E gond­tól zavarodott meg az elméje s a napokban beszállí­tották a Rókus-kórházba. * Rövid hírek. A király ő felsége Szjelnice község tűzkárosult lakosai segélyezésére négyszáz fo­rintot adományozott a saját pénztárából.­­ A fővá­ros tanácsa legelső volt, mely a lacházai tűzkárosul­taknak segélyt nyújtott; tegnapelőtti ülésében ezer forintot szavazott meg a szerencsétlenek számára. „A telepítés kérdéséről“ Erkövy Adolf miniszteri tanácsostól a tárgyat alaposan felölelő kötet jelent meg; 217 lap, ára 2 frt. — Az angol kör március 17-dikén a redoute kis termében táncvigalmat ren­dez ; a mulatság »nigro minstrel« előadással lesz egy­bekötve. — Az első trio-estély, melyet Liedl Ferenc, Major Gyula és A Wilmouth Felix rendeznek, holnap lesz, Godard, Beethoven és Volkmann trióival. ■— A „Ludovica Akadémia Közlönyeiből megjelent a februári füzet; nagyobb dolgozatok Kápolnai P. J., Geőcze István és dr. Grünbaum Samu tollából van­, nak benne. — Az építésvezetők bálja 1200 forintot jövedelmezett; ebből a hírlapírói nyugdíjintézet száz­húsz forintot kapott.­­ Az ősz­ utcai gróf Károlyi­féle házból, tegnapelőtt részvéttel temették el Sziklay János zálogházi hivatalnokot, Sziklay Emília k. a., az ismert énekesnő atyját; a halotti szertartást Győry Vilmos evangélikus lelkész végezte. — A földmive­­lési miniszter elismerését nyilvánitá Kovács Antal buziási állami elemi iskolai tanítónak, a méhészet ér­dekében kifejtett sikeres tevékenységéért. — A szün­idei gyermektelep alapitói közelebb egyletet szán­dékoznak alakitani, hogy emberbaráti törekvéseiket sikeresebben fejthessék ki. — A gazdakörben teg­nap gróf Keglevich István tartott előadást »Szőleink átalakításáról.« — A népszínházi bizottság Kauser József műépítészt bízta meg, hogy a népszínháznál el­rendelt átalakítások tervét készítse el. — Az iparmű­­vészeti múzeum számára, a gyűjtemények gyarapodá­­sa következtében a helyiség már is szűk s a zeneakadé­miai épület néhány termében szándékoznak egyes osz­tályokat berendezni, főkép a bútorok számára. — Érte­kezletet tartottak kedden este Hansennek, a híres bécsi építészeti tanárnak Budapesten élő tanítványai s elhatározták, hogy a mester tiszteletére Bécsben rendezendő ovációkban mindene­setre részt vesznek s a költségekhez hozzájárulnak, s a szobortervre hir­detett pályázatban is többen részt vesznek.­­ Az or­szágos rabbiképző-intézetben tegnap avatták fel ünnepélyesen az első rabbit, dr. Neumann Edét, kit a nagykanizsai hitközség már meg is választott rabbi­jának ; az ünnepélyen jelen volt Trefort Ágoston mi­niszter is s dr. Kohn Sámuel pesti főrabbi mondott emelkedett szellemű beszédet, melyet a fiatal rabbi szép magyarsággal előadott beszéde követett. — Az országos tanszermúzeum bizottsága felterjesztést intéz a közoktatásügyi miniszterhez, hogy e muzeum számára, mely most a Köztelek néhány fütetlen ter­mében van elhelyezve, külön helyiséget jelöljön ki. — Az elhunyt gróf Festetics Tasziló négyezer fitot és évi hatszáz forint járadékot hagyott komornyiká­nak, ki őt megsebesitése óta haláláig sok éven át. — A lipótvárosi klub elnöke, Hüttl Tivadar, ez állásától leköszönt. A pesti zsidó hitközség jövő vasárnap, délelőtt kilenc órakor tartja évi köz­gyűlését, a síp­ utcai iskola dísztermében. — A pos­tahajók közlekedése Budapest, és Gyurgyevo közt ma nyílik meg. — Szerencsétlen ugrást tett Kiss Géza, szegedi biztositó társulati hivatalnok, ki tegnap Budapestre érkezvén, a pályaudvarról lóvasúti kocsin jött be s leszálláskor oly szerencsétlenül ugrott, hogy ballábát kificamította; a Rókus-kórházba vitték. — Az első magyar szálloda-részvénytársulatnak ta­valyról csak 1012 frtnyi tiszta jövedelme maradt, me­lyet átírtak az uj számlára. — A népszínházban teg­nap reggel Vérzsák Ágost díszítő, munka közben és saját vigyázatlanságából a sülyesztőbe esett és jobb lábát törte. + Kisfalu­dy­ Társaság. Tegnap az akadémia heti ülésterme ismét kisebb volt, mint a közönség, mely e szépirodalmi intézet februári felolvasásait jött meghallgatni. A széksoro­kat nagyobbára hölgyek foglalták el. B.-né Bajza Lenke úrnő, a jeles beszélyírónő is, a vendégek közt volt. Gyulai Pál elnökölt s a társaságnak vagy húsz tagja jelent meg. Először is a titkár jelenté be, hogy Karsai Albert kétszáz forinttal a társaság alapítói közé lépett s hogy Bartók Lajos és Vargha Gyula köszö­nettel elfogadták taggá választásukat. Az első felolvasó Heinrich Gusztáv volt, ki székfoglaló értekezést tartott »A műfordítás elméle­téhez« címmel. Egy igen fontos és csak nehezen el­dönthető kérdéshez szólt, ahhoz, hogy a műfordítá­soknál szabad-e s mennyiben eltérni az eredetinek versalakjától. Előre bocsátó, hogy a műfordítás elméletéről nálunk Toldy Ferenc negyven, Szász Károly pedig huszonnégy évvel ezelőtt írtak értekezé­seket, szintén érintve e kérdést. Aztán szólt a német irodalom középkori, 17. és 18-dik századi fordítóiról s az e téren történt fejlődésekről s nem fogadta el azt a tant, mely újabban erénynek hirdeti, ha — kivált az ó-klasszikusoknál — a fordítók eltérnek az eredeti versalaktól, abban a téves hitben élvén, hogy a mai közönség azokat jobban élvezheti az újkor for­máiban. Heinrich — nézetünk szerint — igen helyesen fejtegette, hogy a remekművekben forma és tartalom úgy összeolvadnak, hogy a más formában való fordítás a tartalomnak is csak megmásításával járhat. Sze­rinte­­ csak az a műfordítás mely tartalomban, alak­ban, stílben és jellemben egyaránt hű. Csak kivételes esetben, lényeges okból lehet megengedni a külfor­­mai eltérést Például a francia nyelv nem alkalmas hexameterekre sigy ezekben a franciák nem is fordít­hatnak. Az is megengedhető, ha a francia színművek alexandrinusait nyelvünkben tíz szó­tagú jámbus-so­­rokban adják vissza. De máskülönben a­­mennyire csak lehet, ragaszkodni kell a remekművek külalak­jához , nem zavarva össze a fordításban különböző ko­rok szellemét. E felolvasásra, melyet éljenzéssel fogadtak, Szász Károly szólalt föl a miatt, hogy Heinrich miért tagadja meg a műfordítás nevét és jogát minden, az eredeti versalaktól eltérő fordítástól, ha kivételesen ilyeket maga is megenged. Az Arany Arisztofanesé­­ben is külformai eltérés van s azért nem műfordítás-e ? Egy kis élénk eszmecsere után, Szász Károly meg­ígérte, hogy rövid időn maga is fog a műfordításról értekezést mutatni be, Frankenberg Adolf abból az időből, melyben az »Életképek«-et szerkesztő, érdekes, kort és embereket jellemző dolgozatot olvasott fel »Emlékezés Petőfiről« címmel. Holnapután közölni fogjuk az egész dolgoza­tot, melyet a közönség és tagok tapssal, éljenzéssel fogadtak. Harmadiknak Szász Károly ült az olvasó asz­talhoz, bemutatva Jékey Aladárnak »Egy az isten« 320

Next