Fővárosi Lapok 1883. április (76-100. szám)
1883-04-01 / 76. szám
tagjai egy hónapig gyászt viselnek. Zavaron pedig a temetésnél küldöttség fogja képviselni a házat. A küldöttség tagjai gr. Cziráky János tárnokmester vezetése mellett Szlávy József koronaőr, Zichy Ferenc, Bánffy Miklós, Pálffy Mór, Esterházy István, Zichy József, Cziráky Béla, Dezasse Emil grófok és báró Pongrácz Emil. A ház mindezen indítványokat egyhangúlag elfogadta. Ezután bejelenté az elnök a horvát-szlavon országgyűlés elnökének, Kreszticsnek részvét-átiratát, mely mélyen érzett fájdalmat fejez ki a főrendiházat és a magyar korona összes országait ért csapás fölött. Kegyeletes tudomásul vették, gróf Cziráky indítványára pedig Szögyény-Marich László elnök megnyitó beszédét is fölvették a jegyzőkönyvbe s ezt a képviselőházzal közölni rendelték. — A képviselőház ülésének kezdetén Péchy Tamás elnök mindenek előtt előadta, hogy bár a ház határozata értelmében csak ápril 2dikán kellett volna ülést tartani, a Mailáth György megrendítő halála következtében szükségesnek látta a képviselőket összehívni. (Helyeslés.) Ezután meleg szavakkal emlékezett meg az elnök Mailáth Györgyről, ki mint politikai tényező, mint a bírói kar szervezője s tekintélyének megalapítója, mint a tudományok és művészetek előmozdítója, egyaránt kivált. Indítványozta végül, hogy a ház jegyzőkönyvileg fejezze ki fájdalmát,koszorút tegyen a ravatalra, a beszentelésnél jelenjék meg testületileg, Zavaron pedig a temetésnél küldöttség által képviseltesse magát. Mindez inditványokat a ház egyhangúlag elfogadta s az elnök aztán indítványozta, hogy a küldöttségnek tagjai legyenek: gróf Zichy Jenő, gróf Pejacsevics Tódor, Rohonczy Gedeon, Szalay Ödön, Gruber János, Szcitovszky János és Bossányi László. (Felkiáltások: És az elnök!) Péchy Tamás elnök megjegyzi, hogy mint az elhunytnak tisztelője kész a küldöttséget vezetni s csak az tartotta vissza, hogy hétfőn fontos ülés lesz, de a ház parancsának engedelmeskedik s hétfőn az alelnökök egyike helyettesíteni fogja. Ezután az ülést rövid időre felfüggesztették. Szünet után báró Nyáry Jenő áthozta a főrendiház üléséről szóló jegyzőkönyvet, mely felolvastatván, tudomásul vétetett. Viszont a képviselőház ezen ülésének jegyzőkönyvét a főrendekkel közölni rendelték. * A »Budapesti Szemle« áprilisi füzete most jelent meg. Tartalmát a tárgyak változatossá, szerzőik érdekessé teszik. Pálffy Alberttel »A grófné betegsége« című beszély kezdődik benne. »Kossuth emlékiratairól« az ismertető és bíráló közlemény véget ér e füzetben; Szterényi Hugó »A meteoritekről« írt tanulságos dolgozatot; Pulszky Ferenc folytatja adatokban bő »Visszaemlékezései«-t abból az időből, midőn múzeumi igazgató lett; Fenyvessy Adolf »A leszámolás Horvátországgal« című, minden politikusra nézve szerfölött tanulságos dolgozattal járult a füzet gyarapításához; Csorba Ferenc »úti naplómból« címmel a »Megváltás hadserege« című londoni új vallási felekezetet ismerteti; F. B. betűk alatt számadati cikket találunk »Adalékul a biztosítás történetéhez« címmel; Dalmady Győző »Ismerős táj« című eredeti költeményt, Vargha Gyula »A vashámorba menetel« Schiller-féle jeles műfordítást közöl; Gyulai Pál (a szerkesztő) »Toldi szerelme egy kihagyott versszakáról« írt egy kis, de szerfölött vonzó dolgozatot, bemutatva az ismeretlen strófát, melyet alább mi is közlünk. Az »Értesítő«-ben több újabb magyar és külföldi könyv ismertetése van, köztük a Radich Ákos »Fiume közjogi helyzeté«-t Tisza István (a kormányelnök fia) bírálja. Van egy polemikus nyílt levél is a füzet végén. Marczali Henrik írta az ugor-török háborús ügyben Hunfalvy Pál ellen. * Egy strófa. A Rudnay Józsefné úrnő szalonjában Gyulai Pál pár hét előtt bemutatta Arany János ama strófáját, melyet a »Toldi szerelmé«-be József főhercegről irt, de amelyet nem akart kiadni életében, nehogy komoly hódolatát hízelgésnek tekintse valaki. Gyulai Pál a »Toldi szerelme« megjelenése után kevéssel megpillanta e versszakot a költő asztalán. S elolvasva, rögtön megismerte, hogy ez a »Toldi szerelme« 12-dik énekéből való, ama helyről, hol Toldi a Piroska sírjára négy szomorú fűzfát ültet. Mutatta Aranynak, mit talált, s a költő elmondta e versszak eredetét. »Gondolkoztam — úgymond — arról is, hogy mivel a jelenet színhelye a Margit-sziget, nem kellene-e beleszőnöm József főherceget is, aki e szigetet a főváros díszére s a szenvedő emberiség javára egész tündérkertté varázsolta át. Arra is gondoltam, hogy illő volna személyes hálámat kifejezni egy pár sorban, mert hogy nyaranként itt lakhatom, ez reám beteg emberre nézve valóságos áldás. Aztán József főherceg sok szívességet tanúsított irántam, minden feltűnés nélkül, észrevétlenül, gyöngéden. Megvallom, mindez jól esett szivemnek és érzésszülte ez a versszak. De kihagytam mind az első, mind a második kiadásból, nehogy hízelgőnek gúnyoljanak, vagy valami olyast sejtsenek, aminek semmi alapja sincs.« »Azt ugyan nagyon rosszul tetted, — mondá Gyulai — mert jól mondja Erdélyi, hogy a mit érzesz, sohase dagadd el! « »Könnyen és hamar ítélsz, — válaszolt az agg költő. — Kihagytam az első és második kiadásból, de a harmadik vagy negyedik kiadásban, halálom után, benne lesz. íme lásd magad, — szólt, odalépve könyvszekrényéhez s kihúzva abból »Toldi szerelmé «-nek nyomtatott példányát, — nézd, mily gondosan bejegyeztem ide a kihagyott versszakot, megjelölve azt is, hogy hova kell jönnie. Most halld kapcsolatosan mind a négy versszakot, ez a 105-ik« S ezzel kezdé olvasni, amint következik, a jelenlegi kiadásokban még benne nem levő e versszakot: »A négy fűz elárvult sarjai tán élnek Ma is, oltalmában fejedelmi személynek, Ki, hogy e szép sziget rászálla idvvel, Beszövé nagy múltját virányos jövővel, hagyta, hogy a környék agg fülemiléje Éneke utolját ott elzengicsélje. Azután hallgatva ott várja halálát, — De kövessük Toldit és a rege szálát.« * A »Proletárok« olaszban. Luigi Bartolucci ferrarai állami hivatalnok, az operai énekesnő atyja, közelebb nehány napot itt töltvén családja körében, látta a »Proletárok« előadását is. Csak látta, de magyarul nem értvén, a jelenetek tartalmát tüzetesen megmagyaráztatván magának, azt mondá: »Ez volna csak az olasz színpadra való darab, mert nálunk is van elég Szedervári Kamilla (sohasem élt garibaldisták kéregető özvegye,) meg feleségét eladogató gavallér is nem egy akad.« S mivel Bartolucci összeköttetésben áll az olasz művészi körökkel, Csiky Gergelyt felszólitotta, hogy adja át neki e színmű olasz fordítási jogát. Él Ferrarában egy budai születési nyugalmazott magyar katonatiszt barátja, az le fogja fordítani számára s ő aztán színre fogja hozatni. Az egyezményt e végett ma vagy holnap kötik meg. Bartolucci később Csiky más hatásos darabjait is lefordíttatni szándékozik. * Szikházi játékrend. A nemzeti színházban, holnap 2-án »A kis szórakozott«, 3-ikán »Ernani« Bignio és Roveri olasz énekes vendégszereplésével, 4-én »Bozóti Márta«, 5-én »Lahor király«-a Dévai Janka k. a. első vendégjátékául, 6- án Sardou »Fedorá«-ja először, 7-én »A kegyencznő« Bignio és Roveri vendégekkel, 8-án »Fedóra«, 9-én »A zalameai biró« — A budai várszínházban, 5-én »Rosenkranz és Güldenstern«, 7- én »Borgia Lucretia« szomorújáték, 8-án a »Bűvös vadász«— A népszínházban: 2-án »A kertészleány«, 3-án »A gyűrű«, 4-én a »Nap és hold«, 5-én és az azt követő napokon »A szárazmajom«, Vidor Pál új népszínműve, melynek főbb szerepeit Blaha Lujza asszony, Tamássy, Tihanyi, Kassai, Munkácsiné asszony s Horváth Vince fogják játszani. * A történelmi arcképcsarnok tárgyában Trefort Ágost közoktatásügyi miniszter leiratot intézett az írók és művészek társaságához, melynek kebeléből indult ki a létesítésére irányuló mozgalom. A miniszter fontosnak és kegyeletesnek jelenti ki az ügyet és tőle telhető módon kívánja elősegíteni. Elsősorban szükségesnek tartja a meglevő anyagot ismerni és azután állapítani meg a teendők tervszerű egymásutánját. A képviselőház pártolólag terjesztvén fel hozzá Veszprém megyének kérvényét a történelmi arcképcsarnok felállítása tárgyában, a miniszter felkéri a kört, hogy az ügyet mielőbb tegye folytatólagos tanácskozások tárgyává. Ez ülésekre pedig képviselőjéül Szalay Imre osztálytanácsost küldte ki. * Személyi hírek. A flandriai gróf, a belga király fivére, májusban meglátogatja hazánkat, itteni birtokainak megtekintése végett; fővárosunkba is eljős az »Európá«-ba száll.— Gr. Andrássy Aladárnét, e kitűnő főrangú hölgyet mély gyász érte, mert a Pozsonyban elhunyt báró Wenckheimné szül. Apponyi Mária grófnő az ő hőn szeretett édesanyja volt. — Dr. Smoka, az osztrák képviselőház elnöke, Lembergből részvétsürgönyt küldött, Mailáth halála fölött, Tisza Kálmán kormányelnökhöz ; dr. Glaser Gyula bécsi semmitőszéki főügyész és volt igazságügyminiszter pedig Perczel Béla kúriai alelnökhöz. — Báró Rothschild Albert, b. Wodianer Móric és Weisz igazgató tegnap reggel visszautaztak Bécsbe; Hansemann igazgató pedig Ruttkán át Berlinbe, honnan Rügen szigetére megy. — Végh Aurél, a pécskai kincstári uradalom jószágigazgatója, 543 forintot gyűjtött az uradalomban a csángók hazatelepitésére. — Pallavicini Alfonz őrgróf, több bécsi úrral együtt, szintén lejött Budapestre az országbíró temetésére, a ki régi barátja és szeretett rokona volt. — Gróf Szécsen Antal jelen volt Mailáth Györgynek, negyven év óta benső barátjának boncolásán, néma elfogódás után zokogásra fakadt s azt mondva: »Mily erős ember volt szegény! mennyi ideig élhetett volna még!« sietve hagyta el a termet, mert felindúlását nem bírta tovább mérsékelni. — Dóczi Lajos válaszolt Paulay Ede drámai igazgató levelére, azt írva neki, hogy fölhívása következtében »Az utolsó szerelem« című vígjátékát a nemzeti színházhoz be fogja nyújtani. — Gr. Pejacsevich Miklós altábornagy kineveztetett a 2-dik dragonyos ezred tulajdonosának. * Az akadémiában holnap (hétfőn) a harmadik osztály tart ülést. Felolvasási tárgyai lesznek: »a complex mennyiségekről« Martin Lajostól, »Közlemények a vegytani intézetből« Than Károlytól, »a sibrai fürdő ásványvizének vegyelemzése« Scheffel Aurél felkai gyógyszerésztől (vendég), s »Bányász-szobrok a római hódoltságból« Téglás Gábor dévai tanártól (vendég). * A belvárosi társaskör tegnap tartotta meg a múlt hétről elhalasztott első nyilvános társas estélyét a »Hungária« termében. Szépszámú és díszes közönség gyűlt össze s igy a mulatság jól sikerült, bár a rendezőség attól tartott, hogy az országos gyász visszahatással lesz a tánckedvre. A táncot hangverseny előzte meg, melyről Saxlehner Emma asszony énekszáma elmaradt; helyette Herich Károly osztálytanácsos, a kör elnöke, mondott rögtönzött szellemes prológot a társaskörök eszméjéről. Kóderle Róza kisasszony Chopintől zongorázott egy larghettot ízléssel, tetszés mellett. Komáromy Mariska kisasszony a sorrentói dalt énekelte a »Piccolinó«ból és énekére szűnni nem akaró taps zajlott fel, később pedig magyar népdalokat adott elő, melyeket kétszer kellett ismételnie. Máthé István magyar népdalokat hegedűlt és szintén ismételnie kellett. Hajós József Gounod »Tavaszi dal «-át énekelte érzéssel, a zajos tapsokra pedig ráadásul magyar népdalokat. Rövid szünet után, mely alatt a székeket kihordták, Rácz Pál zenéje mellett kezdetét vette a tánc. A négyeseket húsz pár táncolta. Ott láttuk: Kóderle Róza, Komáromy Mariska, Bánhegyi Vilma, Brestyánszky Vilma, Kammer Irma, Sigmund Irma, Rich Emma, Eisler Aranka, Höpfner Márta és Teréz, Schlosser Teréz, Kohler Lujza, Ágoston és Laszner nővérek, Boros Irma úrhölgyeket, továbbá: Herich Károlyné, Békey Imréné, Kilényi Hugóné, Kollarits Jenőné, Kunz Ferencné, Seefellner Gyuláné, Légrádi Józsefné, Petschacher Gusztávné, Ernyei Gyuláné, Kohler J. C.-né, Melczer Györgyné, Köbelt Dezsőné, Czipott Mórné, Fekete Istvánné úrnőket, sat. * A tavasz, mely a tél fagyos nyűgéből alig birt kibontakozni, valahára már a valóságban is megjelen. Eddig csak a naptárban volt. Tegnap volt az első enyhébb tavaszias nap, midőn a verőfénytől délre már meglehetősen meglanyhult a levegő. Nem sokára látni fogjuk a tavaszi új divatot is. Az Arter és társa üdv.szállító cég egyik társa, Fehér Gyula már haza is érkezett, hozva Párisból sok kelmét, felöltőt, mintaruhát, melyeket az úrnők szívesen tekintenek meg. * „A képzőművészetek remekei“ című szép vállalatból a második kötet harmadik füzete került ki sajó alól. A kiadó Divald Károly műintézete mindig egyforma gonddal állítja ki a fényképnyomatokat s a vállalat folyton eredeti magas színvonalán marad. A jelen füzet ezt az öt művet tartalmazza: »A Tiberis«, Langier metszete után; »Lavinia, Tizian leánya«, Tiziantól; »Az írómester«, Dontól; »Mózes feltalálása«, Veronese Páltól és »Boreas elrabolja Oretthyát«, Rubenstől. A magyarázó szöveget Szendrey János tanár irta s a füzet ára 1 írt 20 kr. * Az uj lóversenytéren jövő vasárnap már élénk élet lesz. Akkor tartják meg a tavaszi lóversenyek elsejét, mely délután három órakor kezdődik. Folytatása aztán májusban lesz, még pedig öt délután : 6-án, 8-án, 10-én, 13-án és 14-dikén (pünkösd-hétfőn). Szent István napján, aug. 20-án az idén is lesz lófuttatás. Az őszi versenyeket pedig október 14-dikére, 18. és 21-dikére tűzték ki. A lovaregylet igazgatósága ez évre is ad ki saison-jegyeket. * Gyászlap jelenti özv. zsenai Markovits Józsefné szül. Váradi Török Clementina asszonynak (szeptemvir özvegyének) pénteken, 73 éves korában történt halálát. Két fia marad: Gyula és Ödön, kik már házas emberek s három leánya: Balla Lászlóné, Markovits Vincéné és báró Mattendoff Gyuláné úrnők. A temetés ma d. u. fél ötkor lesz, a zöldfautcai 27. számú háztól. * Összehasonlítás. A »Magyar Tanügy« Szíly Kálmán műegyetemi rektor tollából érdekes összehasonlítást közöl arról, hogy gimnáziumi és reáliskolai végzett tanulók aránylag mily sikerrel végzik a műegyetemi tanfolyamot. Az eredmény nem erősíti meg a reáliskolákra nézve eddig elterjedt kedvezőtlen véleményt, sőt inkább a reáliskolát végzett tanulókat mutatja kedvező színben, főkép a kimutatás második csoportjában. A kimutatás első része az 1871—5-iki évkörről szól, mikor e reáliskolákból még csak hat osztályt végzett növendékek kerültek ki. Ez öt évi ciklusban a műegyetemre beiratkozott összesen 468 gimnazista és 792 realista; ezek közül szaktanulmányokra promoveáltatott 181 gimnazista és 328 realista, még pedig kitűnő vagy jeles osztályzattal 44 gimnazista és 73 realista. A számarány tehát gimnazisták és realisták közt itt jóformán mindenben egyenlő. A második, 1876—80-diki évkör más arányokat mutat. Beiratkozott összesen 170 gimnazista és 679 realista; szaktanulmányokra promoveáltatott 60 gimnazista, tehát jóformán csak harmadrész s ezek közül kitűnő vagy feles sikerrel 18, tizennyolc; tehát csak egy tizedrész; ellenben a realisták közül promoveáltatott 332, tehát majd fele s ezek közül kitűnő vagy jeles sikerrel 119, vagyis az arány e részben majd felényivel jobb, mint a gimnazistáknál. Az egész tanfolyamot befejező szigorlatokról még nincs elegendő ilynemű adat. Érdekes jelenség, hogy a gim- 488