Fővárosi Lapok 1883. április (76-100. szám)

1883-04-01 / 76. szám

tagjai egy hónapig gyászt viselnek. Zavaron pedig a temetésnél küldöttség fogja képviselni a házat. A kül­döttség tagjai gr. Cziráky János tárnokmester veze­tése mellett Szlávy József koronaőr, Zichy Ferenc, Bánffy Miklós, Pálffy Mór, Esterházy István, Zichy József, Cziráky Béla, Dezasse Emil grófok és báró Pongrácz Emil. A ház mindezen indítványokat egy­hangúlag elfogadta. Ezután bejelenté az elnök a horvát-szlavon országgyűlés elnökének, Kreszticsnek részvét-átiratát, mely mélyen érzett fájdalmat fejez ki a főrendiházat és a magyar korona összes országait ért csapás fölött. Kegyeletes tudomásul vették, gróf Cziráky indítványára pedig Szögyény-Marich László elnök megnyitó beszédét is fölvették a jegyzőkönyvbe s ezt a képviselőházzal közölni rendelték. — A k­é­p­­v­i­s­e­l­ő­h­á­z ülésének kezdetén Péchy Tamás elnök mindenek előtt előadta, hogy bár a ház határozata ér­telmében csak ápril 2­dikán kellett volna ülést tar­tani, a Mailáth György megrendítő halála következ­tében szükségesnek látta a képviselőket összehívni. (Helyeslés.) Ezután meleg szavakkal emlékezett meg az elnök Mailáth Györgyről, ki mint politikai tényező, mint a bírói kar szervezője s tekintélyének megalapí­tója, mint a tudományok és művészetek előmozdítója, egyaránt kivált. Indítványozta végül, hogy a ház jegy­zőkönyvileg fejezze ki fájdalmát,koszorút tegyen a rava­­talra, a beszentelésnél jelenj­ék meg testületileg, Zava­ron pedig a temetésnél küldöttség által képviseltesse magát. Mindez inditványokat a ház egyhangúlag elfo­gadta s az elnök aztán indítványozta, hogy a küldöttség­nek tagjai legyenek: gróf Zichy Jenő, gróf Pej­acsevics­ Tódor, Rohonczy Gedeon, Szalay Ödön, Gruber Já­nos, Szcitovszky János és Bossányi László. (Felkiáltá­sok: És az elnök!) Péchy Tamás elnök megjegyzi, hogy mint az elhunytnak tisztelője kész a küldöttsé­get vezetni s csak az tartotta vissza, hogy hétfőn fon­tos ülés lesz, de a ház parancsának engedelmeskedik s hétfőn az alelnökök egyike helyettesíteni fogja. Ez­után az ülést rövid időre felfüggesztették. Szünet után báró Nyáry Jenő áthozta a főrendiház üléséről szóló jegyzőkönyvet, mely felolvastatván, tudomásul véte­tett. Viszont a képviselőház ezen ülésének jegyző­könyvét a főrendekkel közölni rendelték. * A »Budapesti Szemle« áprilisi füzete most jelent meg. Tartalmát a tárgyak változatossá, szer­zőik érdekessé teszik. Pálffy Alberttel »A grófné be­tegsége« című beszély kezdődik benne. »Kossuth emlékiratairól« az ismertető és bíráló közlemény vé­get ér e füzetben; Szterényi Hugó »A meteoritekről« írt tanulságos dolgozatot; Pulszky Ferenc folytatja adatokban bő »Visszaemlékezései«-t abból az időből, midőn múzeumi igazgató lett; Fenyvessy Adolf »A leszámolás Horvátországgal« című, minden politi­kusra nézve szerfölött tanulságos dolgozattal járult a füzet gyarapításához; Csorba Ferenc »úti naplóm­ból« címmel a »Megváltás hadserege« című londoni új vallási felekezetet ismerteti; F. B. betűk alatt számadati cikket találunk »Adalékul a biztosítás tör­ténetéhez« címmel; Dalmady Győző »Ismerős táj« című eredeti költeményt, Vargha Gyula »A vashá­morba menetel« Schiller-féle jeles műfordítást közöl; Gyulai Pál (a szerkesztő) »Toldi szerelme egy kiha­gyott versszakáról« írt egy kis, de szerfölött vonzó dolgozatot, bemutatva az ismeretlen strófát, melyet alább mi is közlünk. Az »Értesítő«-ben több újabb magyar és külföldi könyv ismertetése van, köztük a Radich Ákos »Fiume közjogi helyzeté«-t Tisza Ist­ván (a kormányelnök fia) bírálja. Van egy polemikus nyílt levél is a füzet végén. Marczali Henrik írta az ugor-török háborús ügyben Hunfalvy Pál ellen. * Egy strófa. A Rudnay Józsefné úrnő szalon­jában Gyulai Pál pár hét előtt bemutatta Arany Já­nos ama strófáját, melyet a »Toldi szerelmé«-be Jó­zsef főhercegről irt, de a­melyet nem akart kiadni életében, nehogy komoly hódolatát hízelgésnek te­kintse valaki. Gyulai Pál a »Toldi szerelme« meg­jelenése után kevéssel megpillanta e versszakot a költő asztalán. S elolvasva, rögtön megismerte, hogy ez a »Toldi szerelme« 12-dik énekéből való, ama helyről, hol Toldi a Piroska sírjára négy szomorú­ fűzfát ültet. Mutatta Aranynak, mit talált, s a költő elmondta e versszak eredetét. »Gondolkoztam — úgy­mond — arról is, hogy mivel a jelenet színhelye a Margit-szi­­get, nem kellene-e beleszőnöm József főherceget is, a­ki e szigetet a főváros díszére s a szenvedő embe­riség javára egész tündérkertté varázsolta át. Arra is gondoltam, hogy illő volna személyes hálámat kife­jezni egy pár sorban, mert hogy nyaranként itt lakha­tom, ez reám beteg emberre nézve valóságos áldás. Aztán József főherceg sok szívességet tanúsított irán­tam, minden feltűnés nélkül, észrevétlenül, gyöngéden. Megvallom, mindez jól esett szivemnek és érzésszülte ez a versszak. De kihagytam mind az első, mind a má­sodik kiadásból, nehogy hízelgőnek gúnyoljanak, vagy valami olyast sejtsenek, aminek semmi alapja sincs.« »Azt ugyan nagyon rosszul tetted, — mondá Gyulai — mert jól mondja Erdélyi, hogy a mit érzesz, sohase dagadd el! « »Könnyen és hamar ítélsz, — válaszolt az agg költő. — Kihagytam az első és második kia­dásból, de a harmadik vagy negyedik kiadásban, ha­lálom után, benne lesz. íme lásd magad, — szólt, oda­lépve könyvszekrényéhez s kihúzva abból »Toldi sze­relmé «-nek nyomtatott példányát, — nézd, mily gon­dosan bejegyeztem ide a kihagyott versszakot, meg­jelölve azt is, hogy hova kell jönnie. Most halld kap­csolatosan mind a négy versszakot, ez a 105-ik« S ezzel kezdé olvasni, amint következik, a jelenlegi kia­dásokban még benne nem levő e versszakot: »A négy fűz elárvult sarjai tán élnek Ma is, oltalmában fejedelmi személynek, Ki, hogy e szép sziget rászálla idvvel, Beszövé nagy múltját virányos jövővel, hagyta, hogy a környék agg fülemiléje Éneke utolját ott elzengicsélje. Azután hallgatva ott várja halálát, — De kövessük Toldit és a rege szálát.« * A »Proletárok« olaszban. Luigi Bartolucci ferrarai állami hivatalnok, az operai énekesnő atyja, közelebb nehány napot itt töltvén családja körében, látta a »Proletárok« előadását is. Csak látta, de ma­­gyarul nem értvén, a jelenetek tartalmát tüzetesen megmagyaráztatván magának, azt mondá: »Ez volna csak az olasz színpadra való darab, mert nálunk is van elég Szedervári Kamilla (sohasem élt garibaldis­­ták kéregető özvegye,) meg feleségét eladogató gaval­lér is nem egy akad.« S mivel Bartolucci összekötte­tésben áll az olasz művészi körökkel, Csiky Gergelyt felszólitotta, hogy adja át neki e színmű olasz fordí­tási jogát. Él Ferrarában egy budai születési nyugal­mazott magyar katonatiszt barátja, az le fogja fordí­tani számára s ő aztán színre fogja hozatni. Az egyez­ményt e végett ma vagy holnap kötik meg. Bartolucci később Csiky más hatásos­ darabjait is lefordíttatni szándékozik. * Szik­házi játékrend. A nemzeti szín­házban, holnap 2-án »A kis szórakozott«, 3-ikán »Ernani« Bignio és Roveri olasz énekes ven­dégszereplésével, 4-én »Bozóti Márta«, 5-én »Lahor király«-a Dévai Janka k. a. első vendégjátékául, 6- án Sardou »Fedorá«-ja először, 7-én »A ke­­gyencznő« Bignio és Roveri vendégekkel, 8-án »Fe­­dóra«, 9-én »A zalameai biró­« — A budai vár­színházban, 5-én »Rosenkranz és Güldenstern«, 7- én »Borgia Lucretia« szomorújáték, 8-án a »Bűvös vadász­«— A népszínházban: 2-án »A kertész­leány«, 3-án »A gyűrű«, 4-én a »Nap és hold«, 5-én és az azt követő napokon »A szárazmaj­om«, Vidor Pál új népszínműve, melynek főbb szerepeit Blaha Lujza asszony, Tamássy, Tihanyi, Kassai, Munkácsiné asszony s Horváth Vince fogják játszani. * A történelmi arckép­csarnok tárgyában Trefort Ágost közoktatásügyi miniszter leiratot inté­zett az írók és művészek társaságához, melynek kebe­léből indult ki a létesítésére irányuló mozgalom. A miniszter fontosnak és kegyeletesnek jelenti ki az ügyet és tőle telhető módon kívánja elősegíteni. Első­sorban szükségesnek tartja a meglevő anyagot ismerni és azután állapítani meg a teendők tervszerű egymás­utánját. A képviselőház pártolólag terjesztvén fel hozzá Veszprém megyének kérvényét a történelmi arc­­képcsarnok felállítása tárgyában, a miniszter felkéri a kört, hogy az ügyet mielőbb tegye folytatólagos ta­nácskozások tárgyává. Ez ülésekre pedig képviselő­jéül Szalay Imre osztálytanácsost küldte ki. * Személyi hírek. A flandriai gróf, a belga király fivére, májusban meglátogatja hazánkat, itteni birtokainak megtekintése végett; fővárosunkba is eljős az »Európá«-ba száll.— Gr. Andrássy Ala­dár­n­é­t, e kitűnő főrangú hölgyet mély gyász érte, mert a Pozsonyban elhunyt báró Wenckheimné szül. Apponyi Mária grófnő az ő hőn szeretett édes­anyja volt. — D­r. S­m­o­­­k­a, az osztrák képviselőház el­nöke, Lembergből részvétsürgönyt küldött, Mailáth halála fölött, Tisza Kálmán kormányelnökhöz ; dr. Glaser Gyula bécsi semmitőszéki főügyész és volt­ igazságügyminiszter pedig Perczel Béla kúriai alelnökhöz. — Báró Rothschild Albert, b. Wodianer Móric és Weisz igazgató tegnap reggel visszautaztak Bécsbe; Hansemann igazgató pedig Ruttkán át Berlinbe, honnan Rügen szigetére megy. — Végh Aurél, a pécskai kincstári uradalom jószágigazgatója, 543 forintot gyűjtött az uradalom­ban a csángók hazatelepitésére. — Pallavicini Alfonz őrgróf, több bécsi úrral együtt, szintén le­jött Budapestre az országbíró temetésére, a ki régi barátja és szeretett rokona volt. — Gróf Szécsen Antal jelen volt Mailáth Györgynek, negyven év óta benső barátjának boncolásán, néma elfogódás után zokogásra fakadt s azt mondva: »Mily erős em­ber volt szegény! mennyi ideig élhetett volna még!« sietve hagyta el a termet, mert felindúlását nem bírta tovább mérsékelni. — Dóczi Lajos válaszolt Pau­­lay Ede drámai igazgató levelére, azt írva neki, hogy fölhívása következtében »Az utolsó szerelem« című vígjátékát a nemzeti színházhoz be fogja nyújtani. — Gr. Pejacsevich Miklós altábornagy kine­veztetett a 2-dik dragonyos ezred tulajdonosának. * Az akadémiában holnap (hétfőn) a harma­dik osztály tart ülést. Felolvasási tárgyai lesznek: »a complex­ mennyiségekről« Martin Lajostól, »Közlemé­nyek a vegytani intézetből« Than Károlytól, »a sibrai fürdő ásványvizének vegyelemzése« Scheffel Aurél felkai gyógyszerésztől (vendég), s »Bányász-szobrok a római hódoltságból« Téglás Gábor dévai tanártól (vendég). * A belvárosi társas­kör tegnap tartotta meg a múlt hétről elhalasztott első nyilvános társas esté­lyét a »Hungária« termében. Szépszámú és díszes kö­zönség gyűlt össze s igy a mulatság jól sikerült, bár a rendezőség attól tartott, hogy az országos gyász visszahatással lesz a tánckedvre. A táncot hangver­seny előzte meg, melyről Saxlehner Emma asszony ének­száma elmaradt; helyette Herich Károly osz­tálytanácsos, a kör elnöke, mondott rögtönzött szelle­mes prológot a társaskörök eszméjéről. Kóderle Róza kisasszony Chopintől zongorázott egy larghettot íz­léssel, tetszés mellett. Komáromy Mariska kis­asszony a sorrentói dalt énekelte a »Piccolinó«­­ból és énekére szűnni nem akaró taps zajlott fel, később pedig magyar népdalokat adott elő, melye­ket kétszer kellett ismételnie. Máthé István magyar népdalokat hegedűlt és szintén ismételnie kellett. Hajós József Gounod »Tavaszi dal «-át énekelte ér­zéssel, a zajos tapsokra pedig ráadásul magyar nép­dalokat. Rövid szünet után, mely alatt a székeket ki­­hordták, Rácz Pál zenéje mellett kezdetét vette a tánc. A négyeseket húsz pár táncolta. Ott láttuk: Kóderle Róza, Komáromy Mariska, Bánhegyi Vilma, Brestyánszky Vilma, Kammer Irma, Sigmund Irma, Rich Emma, Eisler Aranka, Höpfner Márta és Teréz, Schlosser Teréz, Kohler Lujza, Ágoston és Laszner nő­vérek, Boros Irma úrhölgyeket, továbbá: Herich Ká­­rolyné, Békey Imréné, Kilényi Hugóné, Kollarits Je­­nőné, Kunz Ferencné, Seefellner Gyuláné, Légrádi Józsefné, Petschacher Gusztávné, Ernyei Gyuláné, Kohler J. C.-né, Melczer Györgyné, Köbelt Dezsőné, Czipott Mórné, Fekete Istvánné úrnőket, sat. * A tavasz, mely a tél fagyos nyűgéből alig birt kibontakozni, valahára már a valóságban is meg­jelen. Eddig csak a naptárban volt. Tegnap volt az első enyhébb tavaszias nap, midőn a verőfénytől délre már meglehetősen meglanyhult a levegő. Nem sokára látni fogjuk a tavaszi új divatot is. Az Art­er és társa üdv.­szállító cég egyik társa, Fehér Gyula már haza is érkezett, hozva Párisból sok kelmét, felöltőt, mintaruhát, melyeket az úrnők szívesen te­kintenek meg. * „A képzőművészetek remekei“ című szép vállalatból a második kötet harmadik füzete került ki sajó alól. A kiadó Divald Károly műintézete mindig egyforma gonddal állítja ki a fényképnyomatokat s a vállalat folyton eredeti magas színvonalán marad. A jelen füzet ezt az öt művet tartalmazza: »A Tiberis«, Langier metszete után; »Lavinia, Tizian leánya«, Tiziantól; »Az írómester«, Dontól; »Mózes feltalá­lása«, Veronese Páltól és »Boreas elrabolja Oret­­thyát«, Rubenstől. A magyarázó szöveget Szendrey János tanár irta s a füzet ára 1 írt 20 kr. * Az uj lóversenytéren jövő vasárnap már élénk élet lesz. Akkor tartják meg a tavaszi ló­versenyek elsejét, mely délután három órakor kez­dődik. Folytatása aztán m­ájusban lesz, még pedig öt délután : 6-án, 8-án, 10-én, 13-án és 14-dikén (pün­kösd-hétfőn). Szent­ István napján, aug. 20-án az idén is lesz lófuttatás. Az őszi versenyeket pedig október 14-dikére, 18. és 21-dikére tűzték ki. A lovaregylet igazgatósága ez évre is ad ki saison-jegyeket. * Gyászlap jelenti özv. zsenai Markovits Józsefné szül. Váradi Török Clementina asszony­nak (szeptemvir özvegyének) pénteken, 73 éves korá­ban történt halálát. Két fia marad: Gyula és Ödön, kik már házas emberek s három leánya: Balla Lász­­lóné, Markovits Vincéné és báró Mattend­off Gyuláné úrnők. A temetés ma d. u. fél ötkor lesz, a zöldfa­utcai 2­7.­ számú háztól. * Összehasonlítás. A »Magyar Tanügy« Szíly Kálmán műegyetemi rektor tollából érdekes összeha­sonlítást közöl arról, hogy gimnáziumi és reáliskolai végzett tanulók aránylag mily sikerrel végzik a mű­egyetemi tanfolyamot. Az eredmény nem erősíti meg a reáliskolákra nézve eddig elterjedt kedvezőtlen vé­leményt, sőt inkább a reáliskolát végzett tanulókat mutatja kedvező színben, főkép a kimutatás második csoportjában. A kimutatás első része az 1871—5-iki évkörről szól, mikor e reáliskolákból még csak hat osztályt végzett növendékek kerültek ki. Ez öt évi ciklusban a műegyetemre beiratkozott összesen 468 gimnazista és 7­92 realista; ezek közül szaktanulmá­nyokra promoveáltatott 181 gimnazista és 328 rea­lista, még pedig kitűnő vagy jeles osztályzattal 44 gimnazista és 73 realista. A számarány tehát gim­nazisták és realisták közt itt jóformán mindenben egyenlő. A második, 1876—80-diki évkör más ará­nyokat mutat. Beiratkozott összesen 170 gimnazista és 679 realista; szaktanulmányokra promoveáltatott 60 gimnazista, tehát jóformán csak harmadrész s ezek közül kitűnő vagy feles sikerrel 18, tizennyolc; tehát csak egy tizedrész; ellenben a realisták közül promoveáltatott 332, tehát majd fele s ezek közül ki­tűnő vagy jeles sikerrel 119, vagyis az arány e rész­ben majd felényivel jobb, mint a gimnazistáknál. Az egész tanfolyamot befejező szigorlatokról még nincs elegendő ilynemű adat. Érdekes jelenség, hogy a gim- 488

Next