Fővárosi Lapok 1883. május (101-125. szám)

1883-05-29 / 123. szám

­apta, majd ismét mint kémet akarták elfogni. Végre mégis eljutott Bécsbe, ott gyógyittatta magát, megnő­sült s 1835 óta ott működött. A bécsi tud.­akadémia már 1840-ben, a magyar akadémia 1860-ban válasz­totta tagjává. A felolvasó vázolta Ami Boué érdemeit a geológiai tudomány körül, fölemlítve, hogy az elhunyt tudós tizenegy önálló művet és vagy háromszáz érte­kezést írt a geológiáról. A tetszéssel fogadott em­lékbeszéd után Fraknói Vilmos főtitkár folyó ügyeket terjesztett elő. Bejelentő Laboulaye Ede kültag halá­lát, továbbá, hogy az irodalomtörténeti bizottság meg­alakult s elnökké Szász Károlyt, előadóvá Szilády Áront választotta. A magyar kereskedelmi csarnok beküldte a magyar kereskedelmi műszótárhoz gyűj­tött anyagát; ugyane szótár költségeire a pesti polgári kereskedő testület kétszáz forintot ajánlott fel. Bes­­senyey György síremlékének leleplezésére az akadémia meghivatván, Szász Károly és Rómer Flóris fogják képviselni. Tokaji Nagy Lajos királyi közjegyző néhai Dessewffy Emil akadémiai elnök három levelét küldte meg az akadémiának, mit köszönettel fogadtak. * Honvéd-törzstisztek ezidén fognak először részt venni a közös hadsereg vezérkari gyakorlatai­ban. E gyakorlatok, a vezérkar főnökének vezetése mellett, de hadcsapatok nélkül folynak s évenként há­rom hétig tartanak; vezérkari tisztek, őrnagytól föl­felé, bizonyos hadmiveletet hajtanak végre, akkor adva ki a rendeleteket és utasításokat, mint midőn tényleg csapatok élén történik a hadvezetés. E keretgyakorla­toknál eddig honvéd-törzstisztek nem lehettek jelen, most azonban a Pettau és Leibach közötti gyakorlat­ban két honvéd vezérkari tiszt is részt fog venni. Zsoldos őrnagy a honvédelmi minisztérium katonai ügyosztályának vezetője és Bach őrnagy, a horvát ke­rületi parancsnokság segédtisztje. Három kombinált hadtest fog működni, egyenként két-három hadosztál­lyal s így minden résztvevőre nagy feladat jut. A had­­művelet Triesztben és Fiumében nyer megoldást s az egész tiszti társaság aztán Polába megy, honnan kör­útra indul és közszemlét tart. * A történelmi arcképcsarnok ügyében Tre­­fort miniszter vasárnap értekezletet tartott, az ügyben érdekelt férfiakkal, a minisztérium budai épületében. Mert célja: létrehozni azt. Ipolyi Arnold, Pulszky Károly, K. Kaas Ivor, Fenyvessy F., Urváry, Barabás Miklós mondták el nézeteiket, hogy hol és mi módon kel­lene a csarnokot felállítani. Ajánlották egyelőre a budai várkerti bazár árkádjait. A miniszter megígérte, hogy ez épület megnyerése iránt lépést fog tenni, továbbá a fővárosban levő képcsarnoki anyagot összegyűjteti s kiállíttatja, s egyszersmind fölhívást intéz megyékhez, városokhoz, előkelő családokhoz, püspökökhöz sat., hogy a birtokukban levő s a csarnokba való képeiket (arcképeket, történelmi és vár­képeket) engedjék át e nemzeti vállalat számára. Szóval: a miniszter akarja, hogy a terv valósuljon. „ * Az országos honvédgyűlést, mely szomba­ton igen simán folyt le, zajos előértekezlet előzte meg az »Európa« termében. Nem is tudtak abban meg­állapodásra jutni, míg maga a gyűlés minden zaj nél­kül, a legjobb eredménynyel folyt le. Valaha e gyűlé­sekben egész politikai izgalmak folytak, mely végre is sajnos meghasonlásokra vezetett. Most igyekeztek a dolgot, a­mennyire lehetett, rendbe hozni, hogy a régi honvédek ügye a pártoskodások által, nimbusza pedig a személyeskedések által ne szenvedjen több csorbát. Vasárnap kilenc órakor Krivácsy József nyitá meg a tanácskozást, jelentve, hogy tizenhét vidéki honvéd­egylet van képviselve 40 küldöttel, a központi választ­mány tagjai közül tizenhárom van jelen. Mikor Zsig­­mond emelt szót, indítványozva, hogy a gyűlés ne fog­lalkozzék oly ügyekkel, melyek egyenetlenséget szül­hetnének, hanem küldjenek ki héttagú bizottságot, mely javaslatot készítsen a központi választmány tag­jaira nézve s ezeket megválasztva, a fontos dolgok elintézését bízzák e választmányra. A javaslatot egy­hangúlag elfogadták s a megválasztott bizottság elvo­nult, hogy megállapítsa az uj választmány névsorát. Egy órába került, míg megállapitá. Ezalatt elhatároz­ták, hogy a választmány költségeinek födözése végett a belügyminisztert kérik föl. Volt eszmecsere a hon­védnyugdíjak méltányos­ kiszabása ügyében is. Majd a régi központi választmány lemondott s Krivácsy József kijelenté, hogy többé semminemű tisztséget nem fogad el. A bizottság kijelölése szerint: a választ­mány elnökének Tisza Lászlót, alelnökeinek Krisztin­­kovics Edét és Degré Alajost, főjegyzőnek Széll Györ­gyöt, aljegyzőinek Tóth Jánost és Vittek Gyulát vá­lasztók meg, zajos éljennel. Csak egy tag kívánt tit­kos szavazást s a 36 szavazat közül 26 esett a meg­választottakra. A választmányt oly tagokból alakíták meg, hogy remélhetőleg nem lesz többé a régi honvé­dek közt személyeskedő zenebona. Fátyolt tehát az eddigi bajokra! * A »Vízkereszt«-ben vasárnap Shakspeare ismét ki volt téve annak, hogy csak kevesen nézzék. A világ a zöldben mulatott s a múzsának nem sokan áldoztak. Mi is csak néhány jelenetét láttuk e szín­műnek, s abban azt láttuk, hogy a színpadi kedv ez­úttal megcsappant. A víg­jelenésekben több volt a zaj, mint a vidámság, több a hang, mint az érthető szó. Gabányinak ezúttal többoldalúságát kellett volna tanusitnia, játszva a nagyon szőke, hetvenkedő és gyáva Keszeg lovag szerepét, melynek a fájdalom­­, folyvást betegen fekvő Halmi annyi sajátos kómikai szint, fura kedvességet tudott adni. Gabányi azon­ban csak a masque-ban volt fiatal, beszéde, mozgása azt mutatá, hogy öreg alakok ábrázolására való. Arra kell tehát használni állandóan. Viola szerepét most Jászai Mari asszony játszotta s igen szépen szavalt. Az ő előbbi szerepet, Oliviát Fái Szeréna k. a. vette át. Újak voltak még a darabban Mihályfi (Orsino) és Horvát Zoltán (Sebastian.) • * Személyi hírek. GrófHorváthTholdy Lajos és törvényes utódainak grófi méltóságát a király kiterjeszté a magyar korona országaira is, vagyis magyar grófi méltóságot adományozott a csa­ládnak. — Szily Kálmánt vasárnap a műegye­tem rektorává választották; a kitűnő tanárt ezúttal ötödizben éri e kitüntetés kartársai részéről. — Ti­­sza Kálmán kormányelnök ma ebédet ad a fiumei országos bizottság tagjainak tiszteletére. — Gróf Ráday Gedeon miniszter vasárnap már fölkelhe­tett ágyából pár órára s nehány nap nap múlva üdü­lés végett birtokára, Iklódra fog menni. — Benn­dorf Ottó bécsi egyetemi jeles régészet-tanár fővá­rosunkba érkezett, hogy ma Pulszky Ferenc és töb­bek társaságában a dévai régészeti gyűlésre menjen. — Aggházy Gyula most »Mária mennybemene­­telé«-t ábrázoló oltárképet fest. — Dr. Suhay Imre kúriai biró, ki közelebb a Szent István-rend kiskeresztjével díszittetett föl, vasárnap érkezett visz­­sza Zárából, hol fia tengerésztiszt, leánya pedig egy tenger­észtisztnél van férjnél. — Dr. Berczik Árpád osztálytanácsos, (ismert írónk,) buzgó és sikeres szolgálatai elismeréséül, harmadosztályú vas­­koronarenddel díszittetett föl. — Tamássy Béla képviselő kineveztetett a nagykanizsai tör­vényszék elnökének. — Farkas Jenő kormány­elnökségi min. titkár osztálytanácsosi címet kapott. —­Etienne Ágostné szül. Mury Katalin asz­­szony, osztrák­ állam vasúti gépészeti főfelügyelő fran­cia származású neje meghalt, 39 éves korában, sor­vasztó lázban. * Az ügyvédi kar egy rég ismert jeles tagja, dr. Bróde Lipót vasárnapra virradó éjjel meghalt, a budai fogaskerekű vasút indóházával szemben fekvő nyaralójában, bélrákban, mely miatt az utolsó évek­ben sokat szenvedett. Ő az ötvenes években Cseh­országból jött hazánkba s átvette a Vrhovszky-féle akkori hires ügyvédi iroda vezetését. Csakhamar igen jól megtanulta nyelvünket, jogi viszonyainkat s hires ügyvéd lett. A koronázás után a kúriához akarták kinevezni, de ő ügyvéd maradt mind végig. Részt vett számos enquête-ben és törvényjavaslatok előkészíté­sében. A keleti vasút bonyodalmas ügyeinek tisztázá­sát is ő vitte át s e nagy munkájának dijáért pere is volt a társulattal. A jogász-gyűlések megalapítói közé tartozott. Özvegyet (Kerpál Matild asszonyt) s öt gyermeket hagyott hátra. Egy lányát dr. Sturm Al­bert, a »Buda halála« német fordítója vette nőül, má­sikat dr. Hertzka Károly idegorvos. Az elhunytat teg­nap d. u. 3 órakor temették el résztvéttel az izraelita sírkert halottas házából. A gyászszertartáson jelen voltak Fáik Miksa, Darányi Ignác és Wahrmann Mór képviselők is, s a közjegyzők közül többen. Ha­lotti beszédet dr. Kohn S.. rabbi tartott, kiemelve az elhúnyt munkás életét és érdemeit. Béke hamvaira. * A csángók helyzetéről gróf Bánffy Béla képviselő s a csángó-egylet igazgatója, kit a pénzügy­­miniszter küldött a helyszínére, éppen nem kedvező je­lentést tett. A betelepült csángóknak Bukovinában szomorú sorsuk volt, de a beköltözéssel nem javult s a mostani helyzet gróf Bánffy Béla jelentése szerint, tarthatatlan. Ivanova községben 260 család van elhe­lyezve, fele a falu egyik végén, magaslaton, másik fele azonban belvíztől nedves, alacsony helyen. Gyékénysát­rakban laknak s eddig még nem szenvedtek éhségeimért rendelkezésre álltak a könyöradományok. Rosszabb a Gyurgyevón elhelyezettek állapota. Ezek közül három­száz család, mely a legutóbbi szállítmánynyal jött, még fedél nélkül van, a korábban érkezetteknek is csak egy része bir gyékénysátrakkal. Ezek már éhséget is szenvedtek, sőt többen ruhájukat is zálogba adták kenyérért. Legújabban a kormány segítségével kátrá­nyos ponyvákból készülnek sátrak ezek számára. A bevándorlottak összes száma 3319, ezek közt 889 munkaképes, de mert nem értenek a földmunkához s esős napokon dolgozni nem lehet, átlag csak harminc krajcárt keresnek naponként s ebből természetesen a munkás magát és átlag három tagú családját nem tarthatja el. Az egésségi viszonyok eddig még nem aggasztók, a kórházban tizenhat beteg fekszik s eddig 26 születéssel szemben 21 haláleset történt, de alig hihető, hogy az ideiglenes hajlékokban összeszorított telepesek a nyári nagy hőséget s aztán hűvös időt baj nélkül kiállhatják s­or. Bánffy azt javasolja, hogy a kor­mány szakértő orvost küldjön ki annak megvizsgálá­sára, váljon a kijelölt telephely alkalmas-e az eddig egészen más éghajlat alatt élt csángók állandó lakhe­lyéül. Gróf Bánffy javaslatokat tesz a végleges elhe­lyezés ügyében is. Az ügyet most már a kormány ve­vén kezeibe, remélhetőleg rövid idő múlva kielégítőre fordul a csángók helyzete.­­ Az állami felsőbb leányiskolában tegnap kezdődtek a hittani vizsgálatok. A katholikus növen­dékek vizsgálatánál jelen volt Haynald Lajos bíbor­­nok-érsek is, végig hallgatva a feleleteket; több növen­dékhez a bíboros főpap maga is intézett kérdéseket. Egy másik teremben a protestáns növendékek vizsgá­lata folyt Tomasek nyugalmazott iskolatanácsos, mint az ev. egyházközség képviselője jelenlétében. A vizs­gálatnál szülők is nagy számmal voltak jelen. A több tantárgyakból június 7-én kezdődnek a vizsgálatok, a jövő tanévre való behratások pedig szept. 1­5-dik napjain történnek. * Az állat- és növényh­onosító egyesület va­sárnap tartotta meg évi közgyűlését, dr. Szabó József elnöklete alatt. Az állatkertnek, mint a választmány jelente, tavaly összesen 91,590 látogatója volt, kik 14,216 forint belépti díjt fizettek, az egyesület összes bevétele pedig 30,036 forint 7 krajcár, kiadása 29,856 forint 58 kr. volt. Segélyt a földmivelési minisztérium­tól és a fővárostól kapott. Az állatok száma 429 darab, közte 325 szárnyas, 89 emlős, egy-egy kígyó és gyík, 13 teknőc;az érték 18,913 forint; a tavaly kimúlt állatok értéke 4306 forint volt. Adakozás útján az egylet 49 darabot nyert, hétel útján 327 darabot, sa­ját termesztéséből 18 darabot; eladott 144 állatot 917 forint értékben, továbbá 746 forint értékű tojást. A függő adósságokat nagyrészt törlesztették ; a baromfi­tenyésztés céljára szükséges udvar, a földmű­velési mi­nisztérium támogatása mellett, talán már esztendőre létesül. A gyűlés jóváhagyta a jelentést és a számadá­sokat, jegyzőkönyvileg fájdalmát fejezte ki Tavaszi Endre választmányi tag elhunyta fölött s elhatározta, hogy a földmivelési miniszternek, Budapest fővárosá­nak és Semsey Andornak levélben köszöni meg az egylet támogatását. Dr. Szabó József elnöknek, Serák Károly igazgatónak és Eisen Károly pénztárnoknak szintén köszönetet szavaztak s végül a választmányt egészítették ki. A közgyűlést kedélyes társasebéd kö­vette. * Az írók párisi kirándulására aláiratkozni mától fogva lehet az írók és művészek társulatának helyiségében. A déli, olasz és francia vasúttársulatok írásban közölték az árkedvezményeket s különösen a páris-lyoni társulat igazgatója, Noblemaire, igen me­leg hangú levélben értesíti Ujváry Lajost, hogy a társulat szerencsésnek fogja magát érezni, ha tanúsá­gát adhatja rokonszenvének a magyar írók iránt. Az utazás programmja is megvan állapítva főbb pontjai­ban. Julius 7-én indulnak külön vonaton s másnap délben érkeznek Velencébe, hol a délután és éjt töl­tik ; 9-én utaznak tovább Turinba, hol egy napot töl­tenek . Kossuth Lajos, mint Helfi Ignácot értesité, örömmel elfogadja a kirándulókat. Turinból Lyonon át utaznak Párisba, hol öt-hat napig időznek s együtt fognak lakni a »Lion d’or« hotelben; a lakás és ellá­tás szerződésileg van biztosítva. Hugo Viktor szintén fogadni fogja a kirándulókat, kik visszafelé két hét alatt tetszés szerint jöhetnek. A részvételi jegy ára száz forint s ebben a viteldijon kívül a párisi ellátás is benfoglaltatik. Az aláiratkozásnál 20 forint fize­tendő be, a többi 80 főt pedig julius 1-ig. * A tiszti kaszinó visegrádi kirándulása víg mulatság volt. Vagy háromszázan indultak a Széche­­nyi-gőzösön, s voltak polgári vendégek s hölgyek is szép számmal. Délután négy órakor értek Visegrádra s felmentek a festői romokhoz, hol Henszlmann Imre régészeti, Újhegyi kapitány pedig történelmi magya­rázatokkal szívesen szolgáltak. A romok közt volt hi­deg étel és frisítő ital. Később a szikla-terraszon tánc­ra is keltek. Kilenc órakor a magasban tűzijátékot rendeztek. Fél tizenkettő volt, midőn a társaság visz­­sza­érkezett a fővárosba. * A jogász-majális, a Margit-sziget alsó ven­déglőjében, igen szép társaságnak örvendett. A ren­dezőségnek sikerült a farsangi bálák szépeiből igen sokakat, nyerni meg részvételre. Nem ártott még a jégeső sem, mert a rákövetkezett enyhe szép alkony csak élesztheté a kedvet a kellemes kirándulásra. Nyolckor már alig lehetett mozogni a teremben, mely nem elég, nagy, midőn száznál több pár áll ki a né­gyesre. Éjfélig nem is ritkulhatott a társaság, mert gőzös nem ment a város felé. A szünóra után pedig a nagy por kezdett alkalmatlankodni a táncolóknak. A társaság fiatal hölgyeiről ime egy névsor: Kozma Flóra, Pálffy Margit (Szegedről), Szánthó nővérek (Békés­ Csabáról), Szeles Erzsike, Mészáros Irén, Apatitzky nővérek, Forinyák Helén, Székely Korné­lia, Fuchs nővérek, Kun Melánie, Hódi Lenke, Bálint Juliska, Rakovszky nővérek, Békey nővérek, Fehér Mariska, Barabás nővérek, Koczó Nelli, Kovács Irma, Balogh Irén, Balajthy Bella, Wagner Hortense, Mé­száros Vilma, Zsamár Inca, Fluck Margit (Szeged­ről), Lovász nővérek, Lukrits Mariska, Kerékgyártó Mariska, Fluck nővérek, Rajnai Ilka, Hofbauer Anna, Peterdi nővérek, Kovács Vilma, Röhringer Irma, Hof­­szász nővérek, Horánszky nővérek, Horváth nővérek, Szarvasi Gizela, Ujváry Jolán, Egressy nővérek, Kasze­­lik Mári, Luczenbacher nővérek, Risskó Irén, Vörös nővérek,­­Falvay nővérek, Souheid­ Berta, Pancsera 798

Next