Fővárosi Lapok 1883. június (126-151. szám)

1883-06-05 / 129. szám

nyéknek is megfeleltek, Vidtor mint kitűnő énekes, Eőry mint komoly szerepek kiváló személyesítője mu­tatta be magát, az összjáték pedig méltó egy elsőrendű színházhoz. Az »Extrablatt« szerint, »a társulat győ­zelme már az első jelenetek után eldőlt, Blaha Lujza asszony dalai még a »svábokat« is felvillanyozták. Ha a föld csakugyan isten kalapja s Magyarország a bokréta rajta, akkor a művésznő kétségkívül a leg­szebb rózsa e bokrétában. A biró szeszélyes feleségét imádásra méltóan játszotta. Ez aztán race, tempera­mentum, telivér! Szikrázó szemei minden nyelven be­szélnek, hangja lágy és behízelgő, természetes humora fölüdíti a szívet. Azt mondják, a magyarok elkényez­tették di­vaj okát; ezt a szemrehányást nyugodtan elvi­selhetik; hallani kell Blaháné dalait, aki nem lesz má­morossá, nem igazi férfi; csingilingije elkábítja a fület, a lábakba száll s lázadókká teszi a kezeket«. A bíráló csak azzal vigasztalódik, hogy a művésznő eredeti neve német volt. Tihanyit mint értelmes színészt dicséri, Vidtort mint jó bariton-énekest, Eőryt mint jó beszé­lőt, Evva igazgatót pedig dicséri a rendezésért, mert a paraszt-szoba, udvar mint kedves genreképek hatot­tak. A »Neue Freie Presse« ezúttal sem tagadja meg magyarellenes hangulatát; hidegen, kurtán végez a dologgal, megjegyzi, hogy a darab cselekménye so­vány, a mese bágyadt s az egész rá van szabva Blaha Lujza asszonyra, ki kétségkívül a legjobb, legbájolóbb és legszeretetreméltóbb­ paraszt-menyecske és fölülmul­­hatatlan, ha ki nem lép e szerepkör kissé egyhangú területéről; dalait zajosan megtapsolták s az egyszerű dallamoknak az ő ajkain csakugyan sajátszerű vará­zsuk van. A régi »Presse« is sovány, színtelen cse­­lekményűnek találja az előadott darabot s Blaha Lujza asszonyról megjegyzi, hogy van benne kellem és temperamentum; nehány könnyű virtuózkodást nem tekintve, játéka ellen nem tehetni kifogást s éneke megérdemli a nem-magyarok osztatlan tetszé­sét is. Blaha Lujza asszony mellett még Tihanyiról és Vidorról szól dicséret. A »Morgenpost« élceskedve mondja el, hogy az előadott népszínmű olyan erős paprika, mely nem német ínynek való, a magyar mű­vészek játéka kissé szabadjára van eresztve, de elég érdekes kísérlet, a bécsiek legalább fogalmat szerez­hetnek arról, minő színházi élvezetek lelkesítik a ma­gyar szomszédokat. Blaha Lujza asszony, a­ki német eredetű, szép és érdekes jelenség, játéka friss és fesz­telen, hangja rokonszenves és a magyar globus fiai oly frenetikus tapssal fogadták, minőre csak magyar tenyerek és torkok képesek. A »Deutsche Ztg.« szin­tén inkább gunyoros bírálata kénytelen konstatálni, hogy Blaha Lujza asszony nagy kedveltsége érthe­tővé vált ez előadás által. A bécsiek számára az igaz­gatóság a darab szövegének német kivonatát árui­tatta a pénztárnál. Vasárnap a »Tót leány« került színre s bár a gyönyörű idő a közönséget a szabadba csalta, a színház mégis megtelt. Ezúttal is Blaha Lujza asszony volt az est hősnője s vagy harmincszor hívták ki. A művésznő rohamosan meghódította a bécsi közönséget is, minden boltablak tele van arcké­peivel s mindenütt róla beszélnek, a »Neue Illustrirte Zeitung« tekintélyes hetilap pedig arcképét közli. A lapok a »Tót leány« előadásáról is rokonszenvesen em­lékeznek meg, bár magát a darabot keményen elitélik. Tihanyi az öreg gazda, Solymosi a szerelmes tót le­gény, Újvári az öreg tót, Klárié asszony pedig a ci­gányasszony szerepében nagyon tetszettek. Mint a »N. Fr. Presse« írja, a karzaton egy csapat tüntető állt össze, hogy rendszeresen piszszegjen, de éppen az ellenkező hatást érte el, a közönség annál zajosabban tapsolt. A Concordia írói egylet elnöke, Singer, ki egyúttal a rendkívül elterjedt »Extrablatt« szerkesz­tője és kiadója, meghívta a magyar színtársaság kivá­lóbb tagjait a Concordia helyiségeibe; maga a Con­cordia a jövő héten hir szerint lakomát ad a népszín­ház tagjai tiszteletére, kiket általában mindenféle ro­konszenvesen fogadnak. *** A bécsi keleti akadémia igazgatója, Barth Henrik udvari tanácsos, szombaton meghalt, élete 58-dik évében. Kiváló szakférfiú volt, ki már kora ifjúságában a keleti nyelvek tanulmányozására szentelte erejét, nagyobb utat tett keleten, főkép Perzsiában s 1861-ben a perzsa nyelv és iodalom ta­nára a keleti akadémiánál, az igazgatói állást pedig 1871-ben nyerte el. A perzsa sah, valamint a török szultán is számos kitüntetésben részesíték. A keleti akadémia vezetését ideiglenesen báró Trauttenberg Konstantin rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter vette át. * *** Közös miniszteri értekezletek folynak ismét Bécsben. Tisza Kálmán kormányelnök, gróf Szapáry, báró Kemény és báró Orczy miniszterek tegnap délelőtt báró Orczynál tanácskoztak, aztán külön kihallgatáson voltak a királynál, Tisza Kálmán kormányelnök pedig később gróf Kálnoky külügymi­niszterrel tanácskozott. Délután a külügyi hivatalban volt a közös értekezlet, melyben a közös, a magyar és az osztrák miniszterek vettek részt. E tanácskozások tárgya­ik­ szerint a munkács-szrgi hadászati vasút kiépítése, egyik tudósítás szerint, a Vaskapu szabá­lyozása is eszmecsere tárgyát képezi. Báró Kemény Gábor közlekedésügyi miniszter ma délután utazik vissza Budapestre. *** Ausztriai hírek. Erzsébet királyné Má­ria Valéria főhercegnővel vasárnap este utazott el Fel­­dafingbe. — Albrecht főherceg magyarországi kör­útjáról tegnapelőtt Bécsbe visszaérkezett. — Károly Lajos főherceg, Moszkvából hazajövet, néhány napot Lembergben fog tölteni és gr.Potocki helytartó vendége lesz.— Vilmos császár, hivatalos jelentés szerint, a jö­vő hóban érkezik Gasteinba, hol három hétre béreltek számára lakást. —A lainzi vadászlak, melyben Erzsé­bet királyné jövőre a vadászati idény egy részét töl­teni fogja, már annyira elkészült, hogy szeptemberben lakható lesz. — Az udvari színházak szünidejét ez­úttal úgy osztották be, hogy csak két hétig lesz teljes szünet; a burgszínház személyzete e hó 15-től 30-ig az operaházban fog játszani, az operai személyzet pe­dig július 15-én újra megkezdi az előadásokat.­­ A vasárnapi lóversenynél Bécsben gróf Apponyi Antal »Wahnfried«-je két díjat is nyert, a gróf Sztáray- Hunyady-szövetség »Donna Elvirá«-ja a handicapben győzött, a gátverseny és akadályverseny díjait pedig Schossberger istálója nyerte el, az előbbit »In Fla­­granti«-val, a másodikat »Theodolit«-tal. — Reicher- Kindermann asszony, a kitűnő énekesnő, Triesztben szombaton meghalt, hashártyalobban; vasárnap dél­után nagy részvét közt temették el s Rinaldini udvari tanácsos, Pichler rendőrfőnök, Lutteroth német fő­konzul, a trieszti színészkörök tagjai sat. kisérték utolsó nyughelyére. — Klosterbruckban a 99-dik számú, magyarokból álló sorezredhez Vlasics tábor­szernagy napi parancsot intézett, melyben igen meleg szavakkal dicséri meg a derék katonákat, kik a Klos­terbruckban minap dühöngött tűzvész elfojtásánál nagy önfeláldozással és sikerrel fáradoztak. — A bé­csi sajtó viszonyok jellemzésére egyik lap statisztikát közöl, mely szerint tavaly Bécsben összesen 219 la­pot foglalt le az ügyészség. — Brünnben Suchanek helytartósági tanácsos, éppen mikor gróf Schönborn helytartónak hivatalosan jelenté, hogy a községtanács ismét a népszerű Winterhottert választotta polgár­­mesterré, szélhüdéstől élve összerogyott s pár perc múlva meghalt. —­841 — Külföld. A párisi Athénée-szinház Páris egyik furcsasága, megszűnt létezni. A nagyoperával szem­ben volt egy ház földalatti helyiségeiben, most a há­zat újjáépítik s a színháznak pusztulni kell. Alacsony színvonalon áll darabok kerültek ott színre, de két­­háromszáz előadást is megért mindegyik, pedig tu­lajdonkép csak két színész játszott: a színháztul­aj­do­­nos Montrouge és neje. Minden darabban csak kette­jük számára volt igazán szerep, de ez aztán egészen reájuk szabva s a művészpár rendkívüli humora ele­gendő volt az egész színház fentartására. A mellék­szerepeket műkedvelők és kezdő színészek és színész­nők játszották ingyen, itt téve első színi kísérleteiket. *** A Grand prix napjának tegnapelőtt Párá­ban igen szép idő kedvezett. Százezernyi tömeg özön­lött a versenytérre s az elnöki páholyban jelen volt Grévy köztársasági elnök is, továbbá a miniszterek, diplomaták nejeikkel. Sportkörökben, de a nagykö­zönség soraiban is rendkívüli feszültséggel várták a 150,000 frankos díj sorsának eldöntését, mert ver­senyre jelentkezett az angol Derby-díj minapi nyer­tese, »St. Blaise« is. Húsz év óta a nagy díjat hét­szer nyerte el angol ló, egyszer pedig magyar: »Kin­csem«. Ezúttal a párisiak roppant örömére francia ló győzött: herceg De Castriesnak »Frontin«-je, míg a híres »St. Blaise« második lett. A közönség véget érni nem akaró ujjongással üdvözölte a győztest. Hogy mily roppant néző közönség volt jelen, érdeke­sen bizonyítja az, hogy belépti jegyekért 350,000 frank folyt be; ilyen nagy összeget még soha sem vettek be. *** A moszkvai Chodinka-m­ezőn szombaton ment végbe a nagy népünnep, melynél a cár hagyo­mányos szokás szerint megvendégelte az ősi koronázó város lakosságát. Egy negyed millió ember tolongott a nagy térségen, míg a jobb módúak emelvényekről nézték a tarka népmulatságot, mely általában jó rend­ben folyt le, bár itt-ott történtek apró dulakodások. Minden ember egy-egy font húst, kalácsot, gyümölcs­nedvet kapott, továbbá egy a cár monogrammjával el­látott agyagkorsót, melyet sörrel vagy borral annyi­szor tölthetett meg, a­hányszor akart. Száz vagyon­­ban álltak a boros és sörös hordók s ezekből hosszú csapokon omlott az ital. Az óriási arányú népmulat­ság rendezésével 1673 ember volt elfoglalva. Mulat­ságról is bőven volt gondoskodva: katonai zenekarok játszottak, cirkuszi, színi előadások folytak, hinták, táncpadok álltak rendelkezésre. A cár délután két órakor jelent meg a számára emelt pavillonban, mely­nek emeleti erkélyéről mutatta magát az ujjongó tö­megnek s végig nézte a »Tavasz« ünnepi menet elvo­nulását. Este nagy tüzjáték fejezte be a népmulatsá­got. Ugyane napon volt udvari ebéd is a nemzeti képviselők és községi elöljárók részére s a cár beszé­det intézett hozzájok, felszólítván őket, cáfolják meg a nép közt ama elterjedt hírt, mintha a földbirtok uj felosztása volna tervben. »Minden marad úgy, a mint van,« mondá a cár. Vasárnap a cári pár jelen volt a gyászmisénél, melyet a cár anyja halálának évfordulója alkalmából tartottak, délután pedig a Sergius-kolos­torban tett látogatást. Nyitott kocsin, kíséret nélkül hajtottak végig az utcákon, a lakosságtól mindenütt lelkesülten üdvözölve. Nagy hadiszemle is volt cser­kesz és kozák csapatok fölött. A külföldi hírlapírók Vaganoff cenzor tiszteletére díszlakomát adtak. *** Garibaldi emlékére az olasz nemzet, állami hozzájárulással, nagyszabású szobrot emel. A képvi­selőház közelebb egyhangúlag elfogadta az erre vonat­kozó törvényjavaslatot, mely szerint a szobrot a római Janiculo-hegyen állítják fel s az állam egy millió frankkal járul a költségekhez. Caprera szigetén a család állított mellszobrot az elhunyt hősnek s szom­baton leplezték le. A mellszobor talapzatán e fölírás olvasható: »Tiszteletreméltó fejének szenteli a család, 1883. június 2-án.« Rómában és Olaszország számos városában vasárnap ülték meg Garibaldi halálának évforduló napját. A római Kapitoliumon Garibaldi mellszobrát leplezték le s ez ismét alkalmat adott Ausztria-Magyarország elleni tüntetésre. A piazza del popolo felől nagy menet vonult az ünnep szín­helyére, a testületek zászlóikkal s köztük egy diák­egylet gyászfátyolos lobogóval, mert a zászlóra Ober­dank neve van aranybetűkkel hímezve, ezt pedig nem szabad mutogatni. Veterán garibaldisták babérkoszo­rúkat vittek. A tömeg kedvére kiáltozta: »Le Ausz­triával! Le a békével!« de a rendőrség nem avatko­zott be ; a Kapitoliumon Pennesi tanár, kit Mentanából irredentista beszédei miatt mozdítottak el, Garibaldit dicsőítő beszédet mondott és egyúttal célozgatott Tri­esztre és Trientre, a kormányt pedig kedvére szidta; az osztrák-magyar követségi palota előtt a tömeg hosszú ideig kiáltozott és tudatta ellenséges érzelmeit. Végre is beleuntak és haza­oszoltak. Garibaldi Menotti és sógora Canzio e napokban Párisba utaznak, hol francia radikális képviselők rendeznek ünnepélyt Gari­baldi emlékére. *** Külföldi hírek. A párisi Salon díját» a »prix du Salon«-t, a Ferry miniszter elnöklete alatt tanácskozott bizottság Rochegrosse fiatal festő »An­dromache «-jának ítélte oda. — A walesi herceg leg­­idősb fia, Albert Viktor, a cambridgei egyetemen fog­ja folytatni tanulmányait s már be van írva a jövő tanévre. — Minich Szerafin híres mathematikus, ré­gebben a paduai egyetem rektora s több ízben Velen­ce képviselője az olasz képviselőházban, a múlt hé­ten Paduában meghalt. — Lipót anhalti örökös herceg s porosz gárdatiszt eljegyezte Viktória her­cegnőt, a német trónörökös pár második leányát.­­ A párisi „Clairon“ levelet közölt, melyet III. Napóleon 1866-ban intézett Bazaine tábornagy­hoz Mexikóba, utasítva őt, hogy ha Miksa császár a franciák elvonulása után nem tanúsítana elég erélyt, Bazaine alakítson ideiglenes kormányt, mely a francia pénzkövetelések kielégítéséről gondoskodjék. — Stro­mei Domenico olasz népköltő közelebb hunyt el Tocco Casamio abruzzói városkában, hol mint csizma­foltozó élt; hetvennyolc éves volt, sok költeménye nyomtatásban is megjelent és elismeréssel találkozott,­­ de az öreg népköltő mégis nagy szegénységben halt meg. — Rothschild Beatrix bárónő egyházi össze­­esketése Ephrussi bankárral Párisban szerdán megy végbe; a házassági szerződést a múlt héten írták alá s ez alkalommal báró Rothschild Alfonz estélyt adott, melyben harmadfél ezer vendég vett részt. — Hanno­­verában az udvari színházban vasárnap »Faust« elő­adása alatt gázrobbanás történt, de a tüzet gyorsan eloltották; a közönség nyugodt maradt s az előadást aztán folytatták. Nemzeti színház. Június 5-én: MIGNON. Regényes opera 3 felv. Goethe »Meiszter Vilmos tanuló évei« című regénye után írták Carré és Barbier, ford. Ormay F. Ze­néjét szerzette Thomas A. Személyek: Meister Vilmos , Pauli Lothario . . . Ódry Laertes .... Kiss D. Egyedül csak a jó s a nagy közönség által kereset gyógyszerek utánoztatnak, ennélfogva a Brandt R. gyógysze­rész-féle sveitzi labdacsok vételénél, mely az emésztési és táp­lálkozási zavarok s azok következményei , mint dugulás, gyo­mor-, máj- és epebántalmak, aranyér, tunya vér, puffadások, főfájás, szédülési rohamok, bádladtság sat.-nál a legbiztosabb s legkellemesebb szem­ek vannak elismerve, különösen ügyel­jünk ráá, miszerint a Brandt R.-féle sveitzi labdacsok csakis bádé „Bencékben, piros árujegygyel ellátva, rajta piros me­zőben & fehér sveitzi kereszttel s Brandt Richard névaláírásá­val vannak csomagolva. — Kimeritő értesítések a vélemény nyilvánításokkal együtt, ingyen, mint szinte a Brandt R. gyógyszerész-féle sveitzi labdacsok dobozonként 70 krval kap­hatók . Budapesten Török József gyógyszerésznél, Király­ utca 12. sz. a. 210 A gyenge, vagy a vérszegény egyének általában véve, a legtöbb vastartalmú szert, melyek nekik rendeltetnek, nem képesek bevenni. Ellenben a koncentrált Bravels vascsep­­peket minden megerőltetés nélkül bevehetik, melyeknél az , orvosnak igen meg van könnyítve az adagolásnak fokozatos felosztása is. 103 Fridrik . . Saxlehner E. Jarno . . Kőszeghy Antonio . . Pongrácz Mignon . . Komáromi M. Philine . . Maleckyné Inas . . . Rónai Zafari . . Bodor Kezdete fél 8 órakor. Holnap, szerdán : T a r t u f f e. Ezzel: Dandin György. Felelős szerkesztő: Vadnál Károly.

Next