Fővárosi Lapok 1883. november (256-280. szám)
1883-11-08 / 261. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 261. számához. magyar fejedelem első a fejedelmek közt, kit ha egyszer megkínáltak, hogy fogadja el Európa összes seregeinek fővezérségét a szent földre s ez azt visszautasította, megpróbálták másodszor, harmadszor is, hátha akkor szerencsésebbek lesznek. Bár sohase lettek volna! II. Endre nem állhatott ellent a kisértésnek, régi fogadalma is volt a szent földre menni, tehát lóra magyar, lóra székely! Igen, ha székelynek, szásznak kiváltsága nem volna, hogy még itt benn is harminc napig, kívül pedig egy tapodtat sem. Az ám, ha pecsétes irás döntené el az ország sorát! Csak hogy Lebel László uram, székelyek hadnagya, szerelmes volt az ángyálra, Henning Brüniszkárd szászok kapitánya feleségébe s azért kellett székelynek, szásznak egyformán lóra ülni s magát operenciák tengerén, Syria sivatagán tizedeltetni, ínségnek, éhségnek áldozata lenni. Hosszú volna mind leírni, mi mindenen mentek át a jó vitézek; elég az ahhoz, hogy jó Brüniszkáid lovag is ott hullott el csakugyan egy szaracén dárdától találva szent Thábor hegye ostrománál. Csakhogy azért Lebes László uram se sokkal jobban járt, mert azzal a csekély csapattal, ami hazavergődött a visszaútról is, két üres paripa közt a harmadikon csak Bálint gazda jött meg az özvegy kastélyba, melynek két asszonya már a szemét majd hogy ki nem nézte szerelmes férje után. Anna, az ifjabb lány, csak »vígan sírhatott már,« mert neki halottja van, de Mária szemébe csak nem szökött köny, mert akkor is azon gondolkozott, hogyan szabadítsa meg fogoly férjét. Ha pedig gondolkozik rajta, bizony meg is teszi, noha a jó öreg szolga, ki már ezt az utat megtette egyszer, nyilván megmondja, hogy minden poklokon keresztül kell törnie magát az asszonynak, ha a férjét meg akarja szabadítani. De bízva üt melléje az asszony: »Keresztül török valamennyin!« S ez az első kötet vége. Biz ez bevezetésnek kissé hosszú, különösen ha maga a tárgy sem több egy kötetnél, de ki fogja az arányosságokat keresni Jókainál? Nem is érünk rá. A lovagok útra kelnek s útra kelünk velők mi magunk is, utazunk a hosszú tengeren, a végtelen sivatagon, éhezünk, szomjazunk s kalandról kalandra szállunk velük együtt. S egy ilyen út, a magyar határszéltől a szentföldig, különösen ha kalandokkal egybekötött s poetikus szemünk itt-ott még e táj szépségeibe vagy borzalmaiba is elmerül, el is tart egy darabig, még ha kényelmes szobánk puha pamlagán teszszük is meg. S ennek az útnak igazi megtételére vállalkozik Lebel Mária. Választhat: rossz az egyik, rosszabb a másik. Könnyebb a rosszabb, csakhogy azon az úton ő el nem jut soha férjéig, keresztény lovagokon, »aszszonyvédő« daliákon keresztül. S azért választja inkább azt az utat, mely hitetlen pogányok, vad ellenség között vezet keresztül, mert ez a rosszabb biztosabb. De még elejére sem ért jóformán s már elhal mellőle hű vezetője, az öreg Bálint. Ki fogja már most útját mutatni, ellenségtől oltalmazni? A hűséges asszonyok védője arról is gondoskodott. A »Hegyek ura« csak úgy tarthatja fenn birodalmát, ha szomszédjai háborúskodnak egymással. Malek Adel szultán pedig ingyen átengedte Palesztinát a keresztyénnek s mig ő él, addig nem lesz háború. Meg kell tehát halnia. Csakhogy a vak szultán ezt jól tudja s férfit nem ereszt közelébe. Tehát nővel kell őt megöletni. S ha Mária meglátja, micsoda fogságban sínylik az ő férje, nincs is tovább élete Malek Adelnek. S ő legkönnyebben is juthat hozzá, csodaszere van, mely a vaknak visszaadja a látást. A Hegyek ura vezetőt rendel hát hozzá, ki elsegíti egész Bagdadig. Malek Kamel, a bagdadi kalifa, Malek Adel fia s az ő gyermeke is vakságban sínylik. Mária meggyógyítja s a kalifa fölajánlja neki, legyen a hűtlen feleség helyett édes felesége neki s a hűtlen anya helyett édes anyja a gyermeknek. A gyermek anyjának ismeri, édesgeti, csókolgatja a kisértés nagy, de Mária nem ezért jött. Pedig megtudja, hogy a ki a kalifa feleségét megszöktette, — Lebes László, az ő ura, s azért kell most ennek a Malek Adel legmélyebb börtönében sínyleni. De mindegy, a szerető szív sokat megbocsát. Megy Malek Adelhez s kinyeri férje szabadságát azon az áron, hogy visszaadja a szultán szemevilágát. S ezzel, öntudatlanul, teljesítette a »Hegyek ura« szándékát is, mert amint az ősz szultán megtudta, amit eddig titkoltak előtte, hogy újra foly a háború, szörnyet halt. S hazahozza az ő szerelmes férjét. Nehéz fáradságának tán jutalma lesz a férj szerelme. Csakhogy ennek arcáról nem távozik a bánat, s a szeme vágyat fejez ki, — az ott maradt szultána után talán ? Inkább még egyszer útnak indul s elhozza azt is. No hát még azt is meg kellett tudnia, hogy a húga, Anna az, a ki után a férje szerelembe esett. Most már nincs mit keresnie ezen a világon. Titkon kolostorba vonul s viaszból utánzott tetemét nagy pompával helyezik a családi sírboltba. Egymáséi lesznek végre Anna meg László,de Annának, valahányszor Lebel László csókja érinti az ajkát, a halott csókjának visszasajgó emléke mindanynyiszor a szivéig lövelt, jeget támasztva ott, ahol lángnak kellene gyulladni.« Ez a mese vázlata, melyet Jókai »történeti regénynek« nevezett. Történeti regényre gondolva, Scott Walter, Jósika, Kemény Zsigmond jutnak eszünkbe, meg az, amit Greguss Ágost verstanából a történeti regényről tanultunk. S az, aki Jókai e művét ily szempontból akarja bírálni, bizonyára arra az eredményre jut el, hogy ez nagyon rossz s különösen történetinek még sokkal rosszabb regény. Csakhogy mint föntebb kifejtők, a Jókai műveit valami saját szempontból kell megítélnünk — szép mesék, képzelt regék azok. Tegyük annak, a mi: bájos regének, melyet naivság és humor szültek. Ne keressük, hogy igaz-e a háttér, melyet Jókai e regénynek adott; igaz-e az esemény, melyet elbeszél, csakugyan olyan utakon és országokon juthatni-e el Palesztinába; sőt még ezt se nézzük, hogy van-e aszszonyi szív, mely ennyit meg tud bocsátani ? Nincs. De költő sincs, ki fantasztikus történeteket ily szingazdagon tud elbeszélni. Az olvasó mintegy gyermekké válik s gyönyörködik e Meseország históriáiban. Semmi igaz sincs benne, — mondja a kritikus, s igaza van. Minden szép benne, — mondja az olvasó s szintén igaza van. Szántó Kálmán: Fővárosi hírek. * Jókainé asszony színpadi jubileuma, »Coriolán« szinrehozatalával, e hó végén lesz. Az írók és művészek társasága ez alkalommal szintén ünnepélyt rendez a nagyérdemű művésznő tiszteletére. A választmány ez ügyben tegnap délután ülést tartott. * „Cecil házasságáéból, Csiky Gergely legújabb drámájából, már folynak a próbák a nemzeti színháznál. Első előadása alkalmasint e hó második felében lesz. Mivel e drámában a szomorú bonyodalmat, összeütközéseket az szüli, hogy egy gazdaggá vált kereskedő mindenkép előkelőket kíván szerezni és meg is szerzi lányának sok bajára: lesznek sokan, kik azt fogják hinni, hogy a szerző egy közelebb egész izgalmat szült esetből merité tárgyát, holott a művet még a tavasz elején írta. * Halálozások. Részvéttel értesülünk, hogy a szabadságharc egyik derék bajnoka s a mostani honvédségnek is több éven át törzstisztje, Marschalkó Tamás nyugalmazott honvédezredes tegnap hosszú szenvedés után meghalt. A forradalom előtt a magyar királyi testőrség tagja volt, aztán végig harcolta a szabadságharcot, az absolutizmus napjaiban pedig ügyvédi téren működött, mígnem a honvédség újra szerveztetvén, ismét katonai pályára lépett s nem rég ezredesi ranggal vonult nyugalomba. Ritka humora által kedvelt tagja volt minden társas körnek. Öt fián kívül nagyszámú rokonság gyászolja, közte testvére, Marschalkó Leó királyi táblai tanácselnök. Súlyos betegségében gyógyulást keresni jött Budapestre, de halálát találta itt. Hűlt tetemeit beszentelés után Nagyváradra szállítják s néhány évvel ezelőtt elhunyt neje mellé helyezik örök nyugalomra. Béke hamvaira! — Új-Pesten tegnap temették el csikszentkirályi Csiszér Jenő honvédhadnagyot, Csiszérné Ugróczy Ida, a »Magyar Háziasszony« szerkesztőjének fiát. Huszonhat éves volt. Kora elhunytét hosszas betegség előzte meg. * A történelmi társulat e havi választmányi ülését ma d. u. 5 órakor tartja az akadémia Kisfaludytermében. Tárgyai: »Töredékek egy sajtó alatt lévő munkából: Brandenburgi Katalin vezeklése; Zólyomi Dávid nótapere« Szilágyi Sándortól és folyó ügyek. * A népszínházi bizottság a színház bérbeadása ügyében tegnap délután Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés elején szóba került a népszínház jelenlegi vezetése és Steiger Gyula indítványára a bizottság kimondta, hogy a népszínház művezetésében, műsorában és tagjai sorában érezhető hiányok megszüntetésére sürgősen utasítja Evva Lajost, különben ellene a szerződés szakaszait szigorúan fogja alkalmazni. A bérletért eddig három ajánlat érkezett: Evva Lajosé, a jelenlegi bérlőé, Blaha Lujza asszonyé és a Feleky-páré; az utóbbi tegnap érkezett. Legelőször az a kérdés merült fel, hogy már ez alkalommal kell-e határozni a bérbeadás felett. Steiger Gyula a kérdés megfontolását ajánlotta. A bérbeadás módja ugyanis lehet különböző, vagy meghosszabbítják a mostani bérlővel a szerződést, mibe ő, bár ismeri Évva Lajos tehetségét, nem egyezhetnék bele, mert nincs kizárva, hogy Évvánál jobb bérlő ne találkoznék. A nyílt pályázat nem nyújt kellő biztosítékot arra nézve, hogy a színház művészi céljaitól eltérítve tisztán üzleti vállalattá ne váljék. Ennélfogva legkielégítőbbnek tartaná a kérdést a jelentkezők zárt ajánlatainak tárgyalásával elintézni. Ez indítvány hosszabb vitát keltett. A bérlet egyszerű meghosszabbítása mellett senki sem nyilatkozott s végre elfogadták a Steiger Gyula indítványát. Ennek értelmében a végrehajtó bizottság a jelenlegi bérlővel s mindazokkal a vállalkozókkal, kik december elsejéig jelentkeznek, érintkezésbe lép s velük a bérlet feltételei iránt értekezve, felhívja őket ajánlataik beadására a bizottság elnökéhez ez évi december 3-ig. Eljárásukról a bizottságnak jelentést tesznek. * Személyi hírek: József főherceg és Klotild főhercegnő megígérték a bíbornok-primásnak, hogy húsvétkor ismét meglátogatják Esztergomot; mostani elutazások alkalmával kétszáz forintot hagytak hátra a város szegényei részére. Szász Károly min. tanácsos tegnap Trefort miniszter megbízásából Bécsbe utazott, hogy az ottani egyetem beligazgatásával és a szeminárium oktatásával megismerkedjék s egyszersmind a Theresianumot is megtekintse. — Heime Alfréd, a »Temps« egyik szerkesztője, egy hetet Belgrádban fogtölteni s aztán ismét visszatér Budapestre. — Herman Ottó adatokat gyűjt most a halakról és halászatról írandó művéhez, melyet a természettudományi társulat megbízásából készít; közelebb a tiszamenti városokat látogatta meg s aztán Szegedről Orsovára utazott. * Az orosz művészeket: Davidoff gordonkavirtuózt és Safonoff zongoraművészt a »Harmonia« igazgatósága várta a pályaházban. Kettejük érdekes hangversenye holnap lesz a redouteban. A zenesaisonban alkalmasint hallani fogjuk a »florenci négyes«-t is, mely egyszer már feloszlott, de újra megalakult s külföldi körutat fog tenni. Itézkedés történt, hogy fővárosunkat is meglátogassa. A földtani társaság tegnap délután dr. Szabó József elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés elején az elnök Reitz Frigyes beltag és Heer Oswald kültag elhunytáról emlékezett meg s indítványára a társaság jegyzőkönyvileg fejezte ki fájdalmát a veszteség felett. Szintén Szabó József tartotta az első előadást Selmec környékének újabb térképeiről, melyeket Péch Antal miniszteri tanácsos készíttetett, abból a célból, hogy a részletes geológiai felvételek alapjául szolgáljanak. Utána dr. Ilosvay Lajos ismertette Toborfi Béla dolgozatát a ploszkói, beregmegyei Rudolf-forrás vegyi elemzésének eredményéről. A forrás vize a szolyvai és luhii vizekhez hasonló tulajdonságú. Végül Szontagh Tamás egyetemi tanársegéd terjesztette elő Zólyom megye alsó részének kőzeteit illető tanulmányát. * A »Tigris és hiéna« itteni szinrevitele ellen, (mivel egy kolozsvári lap nagyon ajánlgatta,) Beöthy Zsolt is felszólalt a »Pesti Napló«-ban, elmondva az igazat, többi közt, hogy »a költőjére oly méltán büszke nemzet hódolt Petőfi lángszellemének, csodálja dalait s elfeledte drámáját s ez a feledség is tisztelet.« A felszólaló reméli, hogy a nemzeti színház igazgatósága tartózkodni fog a kolozsvári példa követésétől, mert »Petőfi csak diadalkocsin jelenhetik meg előttünk; a színpadra pedig úgy vonszolták fel, a mi tiszteletlenség iránta, megsértése kegyeletünknek és ízlésünknek.« A jó remény kifejezésére körülbelől azt mondhatja Paulay Ede, amit nem rég Galifet francia tábornok mondott. Rochefort őt is, mint annyi mást, sárral dobálta meg. A tábornok egy pár híve sietett levelet írni, hogy valamikép szívére ne vegye e sértéseket, mire a tábornok katonásan csak annyit válaszolt: »Kérlek, ne tartsatok engemet olyan szamárnak.« * Tas Gereben, e magvas tollú népirónk emlékezetét kegyeletesen föleleveníté egy róla nem rég megjelent életrajz. E napokban haláláról és temetéséről jelentek meg adatok. Most Nagyváradról dr. Hoványi Ferenc, ki jelen volt a temetésén, igazit helyre nehány hibás közlést. Elmondja, hogy 1868 január 26-dikán a bécsi udv. gyógyszertárban halt meg. (Az utcán a túl vérmes férfi hirtelen rosszúl érezvén magát, csillapító szerért ment be oda.) Temetését a »Concordia« írói egylet rendezte díszesen. Kiterítve a közkórház első emeleti kápolnájában volt. Megjelentek a »Concordia« küldöttei, több delegátus, köztük Pulszky Ferenc, az egyetemi magyar társas kör ifjai. Férfikar énekelt gyászkart a koporsónál, melyet aztán több kocsi kisért ki a währingi temetőbe, hol a külön sírt magyarok állották körül. Külön sírja lévén, a temetői felügyelőség arról biztos útmutatást adhat, ha a kegyelet emlékkel akarja megjelölni, vagy tán a lenn nyugvó hamvakat magyar földre szállítani. Utódai nem lévén már, ezt csak irodalombarátok tehetik, ha valaki a kegyeleti ügy élére áll. Sokan vannak még, kik kedvvel olvasták a Vas Gereben csinos magyarsággal irt korrajzait, népbeszélyeit s víg adomáit s e sok közül lehetne áldozatkész ügybarátokat találni a kegyeletes szándék eszközlésére. * Az egyetemi olvasókörben vasárnap d. e. fél tizenegykor kezdik meg a »szépirodalmi matiné«-k sorozatát. Fognak szavalni két szép költeményt : Arany Jánostól »A walesi bárdok«-at Filó Tihamér s Petőfitől az »Álmodtam szépet, gyönyörűt« című költeményt Nagy Mihály. A többi négy szám egyetemi polgárok dolgozatai lesznek versben és prózában. Nem ártana az ily matinéek műsorát némileg komolyabbá tenni aesthetikai, bírálati s egyéb széptudományi dolgozatok által, melyek egyfelől derekasabb bizonyságot tehetnének a közreműködő ifjak irodalmi képzettségéről, másfelől a hallgató közönségre nézve is tanulmányosabbak lennének. Hogy jeles költőkből szavalnak, az igen helyes, de ily módon