Fővárosi Lapok 1883. december (281-305. szám)

1883-12-01 / 281. szám

— mert ezeknek soha sincsenek híjában a folyosók. A kül­döttségek tagjai nevezetes alakjai a folyosóknak. Cso­portban állva, vagy ülve, némán várják az excellenciás utat. A kerület képviselője olykor-olykor feléjök kö­zeledik s barátságos szavával bátorságot önt a szépen fésült, feketébe öltözött, vadgalambszínű keztyűs depu­­tációba. Hjah, nagy baj van oda­haza! A Csonka-ré­tet magáénak vitatja az uj földesur, a­ki nem elégszik meg azzal, hogy árverésen könnyű szerrel dobta ki ősi fundusából a régi földesurat. — Haj, haj az idők jele, pusztulunk, veszünk! — sóhajt a kerület kép­viselője, mely részvét természetesen jól esik a zsidó­hatalom terjedésén búslakadó deputációnak. Szószólói minőségben legtöbbnyire a plébános szerepel. Hiába, egyházi férfiú i­s az egyház tisztes szolgájának a mi­niszter előtt is respektusa van. De még bölcsen tudja a miniszter, hogy választásoknál nagy hatalom a fa­luban az, ki a hívek lelki üdvössége fölött őrködik. Egyszerre könnyed remegés fut végig a deputáció tagjainak testén; a plébános úr kövér kezeivel végig, simítja gondosan borotvált, egésséges arcát, a tagok végiggombolják szalon­kabátjaikat, — jön a minisz­ter­­ a legnagyobb ur, a­kit most elképzelhetnek. Mé­lyen meghajtják magukat, a mint előttük elhalad. A kegyelmes ur kegyelmesen viszonozza a köszöntést s azután bemegy a miniszteri terembe, nyomában a kül­döttség, élén a kerület képviselőjével, ki a jövőre való tekintettel rendkívül előzékeny a választó­kerület pol­gáraival szemben, így megy aztán egyik deputáció a másik után. A miniszter röviden végez, sok a dolog, az állam gépe­zete pillanatra sem pihenhet, egyre zakatol, s nem le­het magára hagyni semmiféle deputáció kedvéért sem. Egyszerre nagy riadalom támad a folyosón, a csön­­gettyűk újra szólanak, a terem ajtóin újra ki-ki pat­tannak a fürge galoppinok s hirűl hozzák, hogy Tisza beszélni kíván! — Pulszky Guszti leült ? — kérdi Prileszky. — Leült, — biztosítja a galoppin. — Akkor bemehetünk. — És az öreg Prileszky nyomán a többiek is eldobják félig szívott szivarjai­kat, a teremszolgák kitárják az ajtókat, a képviselők csoportosan tódulnak a házba — hallgatni Tiszát. A folyosókon csönd lesz, csak egyetlen ember járkál alá s fel, vékony lábaival nagyokat lépve, hosz­­szú sörényét olykor-olykor végig simítva kezével. Ez Herman Ottó — ő bizony nem hallgatja Tiszát sem, mert — úgy sem hallaná. Szatmári Mór: Fővárosi hírek. * Természettudományi estély. A természettu­dományi társulat felolvasó estélyeinek ciklusa tegnap nyílt meg, nagyszámú közönség jelenlétében. Dr. Tö­rök Aurél tartott előadást az írás fejlődéséről s mi­után érdekesen kifejté, hogy a gondolatok közlésének szüksége mikép vezette az embert az Írásra, előadta az Írásjelek fejlődését. Az őskori leletek bizonyítják, hogy az írást már az antediluvianus emberek ismer­ték, csakhogy ez írás még rajz volt, például kavicsra rajzolt medve s ilyen rajzokat ma is látni a vad né­peknél. Az eszmerajzból álló irás mellett használtak bizonyos jeleket, a legközelebbi haladás pedig az volt, hogy a képeket logikai összefüggésbe hozták; ez az úgy nevezett jelképes pietográfia. Az emberi értelem fejlődésével szaporodtak az elvont eszmék, melyeket már nem lehetett a természetből vett rajzokkal meg­örökíteni s ekkor kezdtek jeleket használni a szavak­ra ; ez a fonetizmus, mely hasonlít a képrejtvényhez. Az eszmecsere eszköze volt a quipo, csomós zsinór, melyet az amerikai benszülöttek Montezuma idején használtak; a zsinóron levő csomókból tisztán megér­tették a közlő szándékát. Ilyen eszköz volt a rováshoz, továbbá a vampon , egy zsinór, melyre színes csigák, gyöngyök voltak felfűzve s ezek elhelyezési módja volt az olvasás kulcsa. A fonetikai képírásnak legfon­tosabb neme a hieroglif, mely már határozott szavakra vonatkozik; eddig hatféle hieroglifet ismerünk, de csak az egyptomit és khinait lehet kibetűzni. A hierogli­fek egyszerűsítése a hierarch­izás. Az igazi betűírás feltalálóinak a föníciaiakat tartják, ezektől vették át a görögök, latinok s a mi betűink is még azokéhoz hasonló. A felolvasó rajzokat is mutatott s a hieroglif­ és piktograf irás magyarázata élénk tetszéssel ta­lálkozott. * A Jókainé jubileumához Kozmáta Ferenc udvari fényképész is emlékekkel kívánt járulni. Ugyanis a művésznő nagyobb fényképéből tegnap szá­mos példányt küldött a nemzeti színházhoz, hogy a nemzeti színház tagjai közt oszszák ki az est em­lékére. * Személyi hírek. A királyné ő felsége és Valéria főhercegnő ma visszaérkeznek Gödöl­lőre. — Danielik János­ püspök Egerből tiz aranyat küldött az Arany János szobrára a föld­hitelintézethez. — Herceg Coburg Fülöp teg­napelőtt szintén Arad megyébe utazott, az ott időző József főherceghez, ki vadászatokat is tart. — Zsi­­vóra György, nyug. kúriai biró s közéletünk nagyérdemű veteránja, mint nagy részvéttel halljuk, oly súlyos beteg, hogy az orvosok is lemondtak róla.­­ — Bódek Vilmos londoni iró fővárosunkba jött, s tegnap megnézte a múzeumot s innen Szegedre ment; meglátogatja Erdélyt is, főleg a székelyföldet s onnan Budapestre tér vissza; hazánk viszonyait jött tanul­­mányozni. — Vastagh György a Bachus-soro­­­­zatból most festi az utolsó falképet a dalszínházban s s aztán a mennyezetet környezendő allegorikus alakok s festésébe fog. — Jókai Mórt az aradi Kölcsey­­i egylet megválasztotta első tiszteleti tagjának s föl­ i kérte, hogy az egylet üdvözlő iratát nyújtsa át jubileu­­­­mát tegnap este ünnepelt nejének. — Gróf Wim­pf­e­n­n­é szül. Szína bárónő előre értesülvén arról, hogy a király ő felsége, a lovas vadászokkal, az ő bir­toka, Ercsi határában fog vadászni, kikérette ő felsége­­ engedélyét, hogy villás reggelivel kedveskedhessék a pályaházban, melynek díszítésére külön vonaton kül­­­­detett le bútorokat, függönyöket; ő felsége elfogadta a figyelmet s az első osztályú váróteremben Andrássy Gyula és Károlyi Gyula társaságában reggelizett; a többi urak pedig egy másik teremben. — F­á­y Ákos honvédszázados kir. kamarási méltóságra emeltetett. — Jászai Mari asszony Kolozsvárit játszani fog »Az ember tragédiája» előadásában. — Szlávy Jó­­z­s­e­f koronaőr 50 forintot adott az iskolai takarék­­pénztárakat kezelő tanítók számára rendezett kisorso­lás alapjára. * Hangverseny. Tegnap a redoute kistermében szépszámú közönség jelenlétében folyt le a józsefvárosi nőegylet jótékonycélú hangversenye. A szegénysorsú iskolás növendékek felruházására rendezték. A mű­sor elég változatos volt. Schweida Rezső, a budai da­lárda karmestere, zongorázta szép technikával Beetho­ven 78-ik szonátáját, Weber-Liszt »szenderdal«-át, Schubert-Liszt »Auf dem Wasser zu zingen« című szerzeményét és Liszt polonaise ét. Különösen az utóbbi számok keltettek nagy tetszést. Hajós Zsig­­mond, a nemzeti színház tagja énekelte érzéssel Gas­­taldon szép szerelmi románcát. Frankhauser Károly Wienovszki legendáját és Huber Károly magyar ábrándját hegedülte tetszéssel. Vas Ferenc, Rudass J., Melles Károly és Szendrői Schweida Rezsőnek »Erdei hangulat« című hangulatteljes férfinégyesét adták elő szabatosan. Pártényi László szavalta Kiss József »Kincses Lázár leánya« című balladáját. Hegyi Aranka k. a. Strauss János »Tavaszi hangok« című keringőjét és a sűrű tapsokra ráadásul három dalt énekelt a »Túri Borcsá«-ból. A keringőben ízléses előadása tűnt ki s alkalma nyílt szép kolora­­turáját csillogtatni; a magyar népdalok is köztet­széssel találkoztak. A hegedű- és énekszámokat Rausch Károly kisérte zongorán. A hangversenyt tánc követte, sok szép józsefvárosi leány és menyecske résztvé­­telével. * A rendes kormányzat Horvátországban hol­nap helyre fog állni. A királyi biztosság megszűnik. A bán gróf Héderváry Khuen Károly győrmegyei fő­­­ispán lesz, kinek kineveztetését a hivatalos lapnak már holnapi, száma fogja közleni. Az új bán már a jövő hét elején lemegy Zágrábba. B. Bedekovics Kál­mán is újra kineveztetik horvát miniszternek. * Szalon. Katalin előestéjén Frankenburg Adolf nagyérdemű veterán írónk szalonjaiban e ven­déglátó ház számos tisztelője gyűlt össze. A ház asz­­szonyának, a még mindig fris emlékezetünkben élő jeles drámai énekesnőnek Carina (Catharina) nevét, víg beszéddel, elmés pohárköszöntéssel ünnepelték. A ház régi barátai és tisztelői sorából ott voltak Zádor és neje, Dárday és neje, Pompéry, az Ágai-család stb. * »Költők lugasa« című anthológia látott nap­világot Mehner Vilmos kiadásában. Mintegy kétszáz költeményt tartalmaz, néhányat Petőfitől, Arany Já­nostól, Tompa Mihálytól, Gyulai Páltól, Tóth Kál­mántól , de túlnyomó részben mai fiatalabb versíróink műveiből van összeállítva. Kiállítása igen díszes. Mint­egy hetven költemény van csinosan illusztrálva s a rajzok egy része eredeti, Greguss Jánostól, Aggházy Gyulától, Greguss Imrétől, Gyulai Lászlótól való, Morelli Gusztáv szép metszetében. Színezett címkép is díszíti a kötetet, mely ízléses nyomással, gazdag be­kötéssel alkalmas arra,­hogy helyet foglaljon a kará­csonyi könyvasztalon. Ára négy forint. * Ismerkedési estély. A nőképző-egylet jan. 6-dikán tánccal és szabad buffetrel összekötött társas estélyt rendez a redoute éttermeiben. Ez lesz a téli idény első díszes mulatsága s a jövő farsang társas életének ismerkedési estélyét fogja képezni. Sikeréről kezeskedik a nőképző-egylet által rendezett mulatsá­gok régi jó híre. * A Petőfi négy ismeretlen költeménye kö­zül a negyedik, mely »nem hiteles szövegű«, kétséget támasztott, ha várjon csakugyan az övéje. Gyulai Pál annak tartja, a költő ifjúkori művének. A vers tartal­mában levő észjárás, maga a kép, nagyon petőfies. Kidolgozva nincs, sőt meglehet, hogy a kéziratról való leírás, melyben fenmaradt, rontott is rajta. Kon­dorosról Zlinszky István azt írta az »Egyetértés«­­nek, hogy ez a vers megjelent az 1852-diki »Szarvasi kalendárium«-ban, melynek kiadója, Réthy Lipót aradi nyomdász ma is él s ő tán adhatna felvilágosí­tást e vers eredetéről is. * Az ég pírossága tegnapelőtt ismét mutatko­zott az égen, napszállta után egy órával, a nyugati boltozaton. Pompásan piroslott tőle az ég. Természet­tudósok Bécsben és Párisban tudományos készülék­kel vizsgálták e tüneményt, hogy megállapíthassák: állatövi fény volt-e ? * Szomorú eset képezi széles­ körök beszédtár­gyát fővárosunkban. Alter Ede, a régi jóhírű »Alter és Kiss«-féle divatkereskedő cég társtulajdonosa, ön­gyilkossági kísérletet tett. Tegnap délután öt órakor a Rókus kórház Stáhly­ utcai halottas kamarájának kertjébe ment s revolverrel háromszor lőtt jobb halán­tékára. Az első golyó a koponya domborulatán átha­tolva a levegőbe röpült, a másik kettő a homlokcsont­ban akadt meg. A halottas kamrából a lövésekre elő­­sietett szolgák a sáros földön vérben ázva találták a szerencsétlent s azonnal átvitték a kórházba, hol dr. Gebhardt Lajos igazgató és Navratil főorvos miha­mar megjelentek segítségére. A golyókat szerencsésen kivették. A rendőrség kiküldöttje is rövid idő múlva odaérkezett és Alter Ede teljes eszméletnél elmondta kilétét, valamint azt, hogy önszántából, tökéletes elha­tározottsággal kísérlette meg az öngyilkosságot; okait azonban elhallgatta. Alter negyvenhat éves, családos férfiú s a tett elkövetése előtt hordárral küldött övéi­hez levelet, melyben alkalmasint elmondta szomorú tette okát. Miután a golyókat sikerült kivenni s az agyba egyik sem hatolt be, az orvosok bíznak fölgyó­gyulásában. * Rövid hírek. A budai tornaegylet dísztor­názása dec. 7-dikén este fél nyolckor lesz, öt számból álló programmal, díjak kiosztásával s később az egy­leti tagok társas vacsorájával. — A tisztviselő-egy­let mai zártkörű táncestélyére (a redoute éttermében) igen sokan készülnek, 9-kor kezdődik. — A nemzeti színházhoz mától fogva ismét vissza van szerződtetve Hetényi Béla, ki e szerint csak vagy három hetet töl­tött Szegeden. — A mérnök- és épitész-egylet, az időjárás miatt, tavaszra halasztá diósgyőri kirándu­lását, melyet november 29-kére tervezett. — A kor­mányelnöknél és igazságügyminiszternél tegnap­előtt Alsó-Muraköz tizenkét­ tagú küldöttsége tisztel­gett, Apáthy István képviselő vezetése alatt, a perlaki járásbíróság felállítását megköszönve.­­ A bécsi­ utca Fischer-féle majolika-üzletében ki vannak állítva ama szép korsók és vázák, melyek a portugáli trónörökös és kísérete számára készültek, most a kirakatban lát­hatók.­­ A fővárosunkban elhunyt Nagy Ignác nagybirtokos és budapesti háztulajdonos, az 1848-iki országgyűlésen a keceli kerület képviselője, a negyve­nes években pedig Kalocsa városának bírája volt; Szlávy József koronaőr a sógorát gyászolja benne. — Az egyetem dísztermében holnap Szász Károly és Beöthy Zsolt által tartandó érdekes felolvasásokra a jegyek már nagyobbára elkeltek. — A kir. ítélő tábla Murgit József karcagi törvényszéki bírót feddésre ítélte, mivel perlaszi járásbíró korában hivatalos köte­lességét megszegte: egy büntető eljárást elévülés alap­ján megszüntetett.­­ A kereskedelmi és iparkamra ismételve szükségesnek és célszerűnek nyilvánítá a sertésközvágóhíd felállítását, noha a hentes ipartársu­lat az ellen emlékiratot nyujta be. — A »Magyar gyorsíró« című szaklap szerkesztését Gyurmán Andor tanár, a lap kiadását pedig a budai fő­­gimázniumi gyorsíró kör vette át. — A kegyes­rendiek főgimnáziumának Kalmár Endre rend­főnök nevenapja előestéjén szép ünnepélye volt; a főgimnáziumi igazgató s az ifjak nevében Samassa Adolf mondtak üdvözlő beszédeket, az énekkar pedig pár dallamot adott elő. — A „Népjogs” című kapos­vári lappal tulajdonosának, Szalay Imrének az a terve, hogy ha az antiszemita párt az új választások­nál 20—30 tagra szaporodik, a fővárosban mint napi­lapot adja ki, testvére, Szalay Károly szerkesztése mellett. — A jogászifjuság egyesületében ma este hét órakor Buch Adolf tart előadást »a jogos véde­lemről.« — A »Függetlenség« ügyében tegnap hir­dették ki Verhovay Lajosnak a királyi tábla ítéletét, mely vizsgálati fogságát fentartja; Verhovay Lajos felebbez a kúriához. — A »Viktoria« gőzmalom egy molnársegéde (Lipcsey János) Újpesten ismeretlen okból agyonlőtte magát; levelet nem hagyott hátra; zsebében 25 forintot találtak. 1796 . Országgyűlés. Tegnap mind a két ház tartott ülést, de míg a főrendek csak előkészületeket tettek egy érdekes vitá­hoz, a képviselőház ismét fontos vitát kezdett meg, mely épp oly közvetlen érdekű, mint az, mely tegnap­előtt ért véget. A múlt napi viták a szívet érintették, a tegnapi a­­­zsebet. A k­épviselőház napirendjén ugyanis az adóeme­lésről szóló törvényjavaslat van. A karzatok üresen maradtak, de lent élesen folyt a vita. Hegedűs Sándor előadó nyitotta meg, főkép a Helfi Ignác által beadott különvélemény cáfolásával. Hogy a fedezetet ne le­hetne megállapítani a költségvetés megszavazása előtt, azt csak formai kifogásnak tartja; azt pedig lényeges oknak tekinti, hogy a három milliónyi fedezetszaporí­­tással a rendes budgetben helyreállítjuk az egyensúlyt. A külön­véleménynyel szemben helyesnek tartja a ren­

Next