Fővárosi Lapok 1884. február (27-51. szám)

1884-02-01 / 27. szám

rendről, de nem a második ré­szt, hogy majd újabb megfelelő törvényjavaslat terjesztessék elő. Az egyszerű levétel mellett nyilatkozott Istóczy Győző is, ki konstatálta, hogy igen kellemes helyzetben van, mert míg régebben hosszú beszédeket kellett tartania, hogy a zsidó­kérdésben a közönséget fölrázza álmából s akkor is csak derültség kisérte, most már nem kell hosszan beszélnie, mert mindenki talpon van. December 13-án nevettek, mikor csak ő és Simonyi álltak föl amaz indítvány mellett, hogy a törvényjavaslat vétessék le a napi­rendről; most a minisz­terelnök indítványára ki fogja a ház mondani. Ezzel az or­szágos antiszemita pártkör programmjának első pontja telje­sült, jó jel arra, hogy lassanként majd a többi pont is ér­vényre jut. Ezután az ellenzéknek fordult Istóczy s leckéz­tette. A kormánynál még valamikép menthető a zsidópárto­lás, mert a deficites pénzügy mellett szüksége van a zsidó pénzhatalmakra, de különösen a szélsőbalnak nincs mentsége. Majd ítélnek a választók. (Csanády Sándor: Szembe állunk vele !) Reformálni kell az ellenzéket tetőtől talpig, új embe­rek kellenek, kik a zsidó­ kérdésben együtt évezzenek a nem­zettel. A közvélemény nyomása alatt sok filoszemita igyekszik már antiszemita kortesbőrt ölteni, hogy keresztül bújjék a választáson, de a választók csak nyílt antiszemitákat küld­jenek a képviselőházba. Hoffmann Pál a kormányelnök indítványa mellett nyilatkozott, utána pedig Herman Ottó tartott hosszabb beszédet. Először támadást intézett a kormányelnök ellen, ki abdikált mint államférfit azzal az eljárással, melyet e javaslattal követett s a szóló ismétli, a­mit már egyszer mondott, hogy Tisza Kálmán egy jó szolgálatot tehet, ha elhagyja helyét; a helyzet keserűsége a Tisza Kálmán po­litikájában rejlik, ez az első akadály, melyet el kell hárí­tani. A szóló ezután hosszabb fejtegetésbe bocsátkozott a zsidó-kérdés fölött, melyet többnek tart, mint azok, kik csak a kerepesi úti vagy zalai zavargások szempontjából tekin­tik. Fejtegeti a történelmi fejlődést és azt, hogy a zsidók­nak maguknak kell a reform terére lépni, lemondani a mai korba, társadalomba bele nem illő hagyományaikról, szo­kásaikról. Igyekezzék a zsidóság megszerezni ama föltéte­leket, hogy a törvényesen bevett felekezetek közé léphes­sen, foglaljon a modern kor kívánalmainak megfelelő állást. Herman egyébiránt kétségbe vonja, hogy a zsidó faj meg­­bizható-e a nemzet nehéz óráiban s úgy találja, hogy ha a zsidóság, Virchov szerint, szükséges a társadalomban mint élesztő, nálunk sok és rossz az élesztő. Végül kívánta, hogy a zsidó kérdés miatt a magyarság ne szedje le egy­másról a becsületet s ne hamisíttassék meg a parlamenti pártélet. A szélsőbal élénk helyesléssel kisérte Herman beszé­dét, mely után Pulszky Ágost szólt, elfogadva a miniszter­­elnök javaslatának első részét. Herman Ottót álarc alatti antiszemitizmussal vádolta, Tisza Kálmán kormányelnököt pedig kétszínűsködéssel, mert a képviselőházban azt mond­ta, hogy a keresztyén-zsidó házasság első lépés a polgári házasság felé, a főrendeknek pedig azt tanácsolta, hogy jó lesz elfogadni, különben jön a polgári házasság; a főrendi­házban azt mondogatták, hogy e javaslat óvó szer a pol­gári házasság ellen. Gróf Apponyi Albert a ház nagy figyelme közt kez­dett beszélni, de a nagy várakozás hiú volt, mert gróf Apponyi mindössze arra kérte az elnököt, hogy a szavazás­nál a miniszterelnök javaslatát két részben bocsássa szava­zás alá, mert ő az első részt elfogadja, de a másodikat nem, semmi üdvöst sem várván a kormánytól a házassági jog re­formja terén. Ezután Szilágyi Dezső emelkedett fel s majd egy órán át tartott beszédben heves támadást intézett a kor­mány és főkép Tisza Kálmán miniszterelnök ellen, ki ilyen fontos kérdés tárgyalásánál egy öt soros javaslattal állt elő s csak akkor nyilatkozik, mikor látja, hogy ez nem állja ki a kritikát. A miniszterelnök politikája erkölcsileg sikertelen, mert mindent el akar taktikázni, a homályban settenkedik, megengedi a legellentétesebb magyarázato­kat s lemond a jogról, hogy véleményét kövessék. Az igazságügyminiszter a javaslat mellett mindössze a főrendiházban citált valamit aquinói szent Tamás munkái­ból. Midőn bebizonyult, hogy a kormány nem látta a kér­dést a maga valóságában, midőn kudarcot vallott, a kor­mányelnök előáll öt sorral s nem találja szükségesnek föl­világosítani ; oda hanyatlott, hogy szükségesnek látja min­den iránynyal megalkudni, csak a képviselőházéval nem. Ezután boncolta Szilágyi a kormány határozati javaslatát, mely szerinte olyan szerencsétlen, hogy mindenki magya­rázhatja, a mire akarja, ezért nem fogadja el s indítvá­nyozza, hogy a ház vesse azt el. Végül megtámadta a kor­mányelnököt azért, hogy a hercegprímást és gróf Cziráky Jánost a király elé idéztette; ez a régi kancelláriai praxis, de a képviseleti kormányforma alapelveivel ellenkezik. Tisza Kálmán ez utóbbi támadásra azonnal felelt. Csak hosszas zajongás után juthatott szóhoz, mert az ellen­zék sokáig kiáltozta, hogy holnap szóljon, míg a többség azonnal kívánta hallani. A zaj végre lecsillapult s a kor­­mányelnök megjegyzé, hogy nem szándékozik most felelni a vita folyamán rá halmozott dicséretekre. (Csanády Sándor: Érdem szerint). Ez igaz, mert némely helyről a szidás na­gyobb dicsőség, mint a dicséret. Nem ismerheti el alaposnak a Szilágyi Dezső vádját, hogy a parlamentarizmus elve ellen vétett volna. Parlamentáris miniszternek az alsóház és a korona támogatására van szüksége, csak akkor kell elhagynia helyét, ha ezek valamelyike megvonja bizalmát. Azt sem fogadhatja el, hogy a korona a maga belső titkos tanácsa­ 17r­ sait ne hallgathassa meg, a­mikor tetszik. Eddig a szólót azzal vádolták, hogy senkinek sem enged a koronához közeledni. A miniszterelnöknek nem csak joga, hanem kötelessége is lehet bizonyos válságos pillanatokban meg­kérni a koronát, hallgassa meg azok nézetét, kik a kor­­mánynyal ellentétes nézetben vannak. Ha tehát ajánlotta volna is ama két főméltóság kihallgatását, ezzel nem köve­tett el hibát, hanem kötelességét teljesítette. A többség élénk helyesléssel fogadta e szavakat, az­tán másnapra halasztották a vita folytatását. Vidék. ** Szegeden könyvészeti ritkaság bir­tokába jutott Somló Sándor, az ottani színtársulat tagja, ki egyúttal buzgó könyvgyűjtő. A könyvet Rá­­kóczy fejdelem adatta ki 1707-ben Nagy-Szombatban, az akadémia betűivel. Közel másfélszáz lapon, érthető modorban a hadi »regulákat« és »artikulusokat« tar­talmazza s nem csak eredetisége és régisége miatt be­cses, hanem mert a kuruc-világ hadi szokásairól is becses adatokat nyújt. ** Hymen: Sátoralj­a-U­­­b­e­­­y­ben Meisels Jakab abauj-szántói gyógyszerész nőül vette Burger Ilona kisasszonyt, Burger Sámuel földbirtokos leá­nyát. — Sepsi-Szent-Györgyön Csutak G­yula fiatal kereskedő,jegyet váltott Brandner Emilia kisasz­­szonynyal. — B­aj­án Nobel Károly budapesti lakos eljegyezte Grosz Etel kisasszonyt. — Szeghegyen Englberger Benedek másodjegyző jegyet váltott Bensz Ilka kisasszonynyal. — Debrecenben Sajó György ügyvéd eljegyzé Greifeneg Irma kisasszonyt, Greifeneg Vilmos budapesti árvaszéki ülnök leányát. — Kolozsvárit ifj. Máthé József birtokos nőül vette Kolop Zsuzsát, özv. Kolop Andrásné kedves leányát; a nagyszámú násznép víg lakodalommal, tánccal ülte meg e frigy kötését. ** B. Jósika Lajosné temetése Kolozs­várit méltóan folyt le ahhoz a köztisztelethez és közbecsüléshez, melyben az elhunyt főrangú úrnő ál­lott. A főtéri b. Jósika-palota egyik másodemeleti ter­mében volt felállítva a ravatal, melyet délszaki növé­nyek s halványan lobogó gyertyák vettek körül. A díszes érckoporsót számos koszorú borította. A rava­talt térdelve vették körül az elhunytnak rokonai. A gyászszertartást fényes segédlettel Lenhart Ferenc erdélyi püspök végezte. A beszentelés után a »Hila­­ria«-dalegylet megható gyászdalt énekelt, azután a koporsót leemelték a ravatalról s a díszes, hatlovas gyászkocsira tették. A koszorúkat külön kocsira he­lyezték. A gyászmenetben az erdélyi arisztokrácia, a megyei s városi tisztikar, az egyetem, a főtanodák, a nőegylet nagy számmal voltak képviselve. Az utcákat nagy néptömeg lepte el. A hosszú menetet a kath. fő­iskola ifjúsága nyitotta meg. A temető felső részén, téres síkon egymagára áll a családi sírbolt, melynek b. Jósika Lajosné lett első lakója. A sírboltnál a »Hilaria«-dalegylet még egy gyászdalt adott elő. ** Vidéki színpad Miskolcon Sz. Prielle Kornélia asszony az »A­hol unatkoznak« című vígjá­tékban kezdte meg vendégszereplését. Utána Szigeti József fog ott vendégszerepelni. — Székesfehér­vár­­t Jókainé­ Laborfalvi Róza asszony, a márc. 5 és 13-dika közti héten lép fel »Coriolanus«-ban. — Kolozsvár városa 1000 forint évi segélyt fog meg­szavazni a színház részére; eddig csak 300 forintot adott évenként. — Szabadkán Mosonyi Jakab társulata folyton telt házak előtt játszik. A napokban előadták Rózsaági Antalnak a »Közvetítő« című drá­máját, közepes sikerrel. Közelebb Hegyi Aranka k. a. fog ott vendégszerepelni hat estén; a népszínház ked­velt primadonnájának tervezett kolozsvári vendégsze­replése elmarad, mert nem volt lehetséges az operet­tek előadásához szükséges személyzet összeállítása. — Debrecenből Krecsányi Ignác társulata Po­zsonyba s onnan Nagyváradra megy, télen pedig is­mét Debrecenben játszik; a buzgó igazgató jelentéke­nyen megerősítette társulatát. — Pápán Sághi társulatánál Solymosi Elek közelebb négy estén ven­dégszerepelni fog. ** Török - Szentmiklóson a műkedvelő társulat vasárnap tartotta második előadását. Szi­geti József »Rang és mód« című színművét adták elő. Különösen a női szereplők: Szűcs Antalné, Lukács Sándorné asszonyok és Piros Gizella és Szűcs Ilon kisasszonyok kaptak sok tapsot. Az előadás mintegy 200 forintot juttatott a nőegyletnek. ** Halálozások. Székesfehérvár tte na­pokban hunyt el özv. Havranek Ferencné asszony, Havranek József polgármester édes­anyja, élete 80-dik évében. — M o á r o­n meghalt Kutassy Pál ref. lel­kész, köztiszteletben állott derék aggastyán, kit a kör­nyékbeli értelmiség nagy részvéte közt helyeztek örök nyugalomra. — Vizkeleten elhunyt Németh Sán­dor, Pozsonymegye közéletének egyik érdemes szerep­lője. — Aradon január 29-én halt meg Sárosi Fe­renc, élete 58-ik évében; ugyanott Izsó István ma­gánzó, 37 éves. ** Joód máramarosi községben, az utóbbi idő­ben igen gyakoriak voltak a gyújtogatások. Hasztalan keresték a tetteseket, nyomukra nem lehe­tett jönni. Végre az ottani szolgabíró ügyes fogással vetett véget a gyújtogatásoknak. Kötelezvényt íratott alá a község lakóival, mely szerint minden tűzkárt egyetemlegesen térítenek meg a károsultnak. S a kölcsönös egyezség óta még nem volt tűz Joódon. A kölcsönbiztosítási szabályzatot legközelebb felterjesz­tik a belügyminiszterhez, megerősítés végett. ** Vidéki hírek. Losoncon a dalárda sike­rült dalestélyt rendezett, melyet víg tánc követett. — Zentán Szabó László függetlenségi pártit választot­ták orsz. képviselővé; ellenjelöltje, Gombos Gábor polgármester, a szavazás közben visszalépett. — Nagy- Tarnára, Máramaros megyében, a fürészmalomhoz nyolcvan csángó családot szándékoznak telepíteni Bu­kovinából. — Zágrábban az a hír, hogy országos pénzügyi igazgatóvá Raics pénzügyi tanácsos, belügyi osztályfőnökké pedig Rubidó Ferenc volt orsz. képvi­selő van kiszemelve. — Kokadon, Biharmegyében, a napokban szép szivárvány tűnt fel s égdörgés volt, Debrecenben pedig jégeső hullott alá. — Kézdi-Vá­­sárhelyen a szamárhurut, Kézdi-Szentlelken pedig a difteritisz pusztít ijesztő mérvben a gyermekek közt. — Alsó-Stubinban a korcsolyázó-egylet közelebb si­került, kedélyes táncmulatságot rendezett. — Nagy- Mih­ályon, Borsod megyében, Andrási János 65 éves kántortanitó, ki a keresztesi vásárról mámorosan jött haza, az után megfagyott. — Nagyváradon a lámpa­­gyujtogatók strikeolnak, mert havi fizetésüket 17 fo­rintról 15-re szállították le. — Ironyka pozsonyme­­gyei falu határában, két munkást a kőveremben le­­omló földréteg eltemetett; temetésük nagy részvét mellett ment végbe. — Daruvárról a községi elöljá­róság 115 forint 20 krajcárt küldött a megyei fő­pénztárba, de oda csak 20 kr. érkezett a pecsétes le­vélben. — Botfaii brassómegyei községben A Welmer Katalin tizenhét éves csinos leány, szolgálatából meg­szökvén, egy üresen álló házban vonult meg s egy nagy ládában csinált magának nyughelyet, a láda fö­dele leesett s a zár bepattanván, a leány beszorult és megfalt, harmadnap holtan és félig megőszült hajjal találtak rá. ** Vidéki farsang. Veszprémben a »Nemzeti kaszinó« jan. 26-án saját termeiben sikerült táncmulatságot rende­zett. Nem nagyszámú, de díszes közönség mulatott páratlan jókedvvel és fesztelenséggel hajnalig. A höl­gyek igen ízléses egyszerűséggel voltak öltözködve. Jelen voltak: Horváth Emilia, Bohunitzky Irén, Her­­telendy Mariska, Bauer Mariska, Bossányi Böske, Kenessey Flóra, Harabasevszky Juliska és Jozefa, Rozsos Ilka, Kerkápoly Ida, Rubodis Mária, Kaiser Olga kisasszonyok; továbbá: Mórocza Zsigáné, Bauer Károlyné, Kenessey Móricné, Harabasevszky Hen­­rikné, Rozsos Gyuláné, Bohunitzky Antalné, Herte­­lendy Istvánné, Kerkápoly Tivadarné, Bossányi Jó­­zsefné, Kadelburger Emilné, Kaiser Lajosné úrnők és mások. Debrecenben a szabadelvű­ kör bálján az úri osztály és a polgárság szép egyetértésben mula­tott együtt. Elite-bálhoz Debrecennek kicsi közön­sége van, de annál szerencsésebb gondolat volt a két osztályt egy bálon egyesíteni. Volt is jó kedv, s vígan járták egymás mellett a csárdást frakkos táncosok, magyar ruhás polgárok, úri­s polgárleányokkal. A megjelentek közt épp úgy lehetett látni hivatalnokot, katonatisztet, ügyvédet, orvost, mint iparost és keres­kedőt. A négyeseket öt oszlopban 120 pár járta. Meg­jelentek a bálon gr. Degenfeld Józsefné, a főispán neje s Veres Lászlóné úrnő, a nőegylet szeretetre­méltó elnöke is. A tánc reggelig tartott, Oláh Józsi pompás zenéje mellett. Ott voltak: Altmann Juliska, Borbély Juliska és Erzsike, Reszler Lujza, Bakó Ágnes, Csáky Katinka, Dúsa Esztike, Etei Esztike, Fráter Erzsike, Farkas Esztike, Fráter Anna (Er- Semjénből), Győry Zsuzsika, Glück Matild, Horvát Esztike, Harsányi Mariska, Jakobovics Fáni, Kuczik Erzsike, Kovács Kornélia, Kapros Ernesztin, Konti Emilia, Kulcsár Erzsike, Király Esztike és Ilonka, Kannegieszer Ernesztina, Lengyel Ida, Márk Ilka, Máró Lina, Markovics Anna, Nemes Ilonka, Nagy Erzsike és Esztike, Neumann Matild, Nagy Er­zsike, Orbán Jolán, Onody Mariska, Peleskei Róza, Pálfi Juliska, Róth Piroska, Rosenthal Mari, Sesz­­tina Ilona, B. Szabó Jolán, Szentesi Erzsike, Szabó Margit, Székely Gizella, Schwarz Róza, Szida Teréz, Tóth Mariska, Tikos Anna, Trázsi Ida és Ilka, Tóth Juliska, Ungvári Ilonka és Erzsike, Vay Vilma (Bá­­jogról), Pálfi Anna, Vertán Anna kisasszonyok: Havi Lajosné, Mayer Emilné, Márk Endréné, Nagy Mihály­­né, Péchy Mihályné, Szele Györgyné, Tikos Imréné, Tóvölgyi Tituszné, Vértesi Arnoldné asszonyok, sat. Zala-Szent-Gróton az önkénytes tűzoltó­­egyesület táncestélyén nagy közönség jelent meg, de táncosnő kevés volt. Ott voltak: Friedmann Paula, Hirschler Jenny, Huss Gizella, Simon Emma és Janka, Steiner Berta kisasszonyok és mások. A négyesekben 18—20 pár vett részt. A mulatság reggelig tartott s szép jövedelmet juttatott az egyletnek. Zsolnán a fiatalság jan. 26-án felolvasással egybekapcsolt táncmulatságot rendezett, mely jól sike­

Next