Fővárosi Lapok 1884. február (27-51. szám)
1884-02-01 / 27. szám
rendről, de nem a második részt, hogy majd újabb megfelelő törvényjavaslat terjesztessék elő. Az egyszerű levétel mellett nyilatkozott Istóczy Győző is, ki konstatálta, hogy igen kellemes helyzetben van, mert míg régebben hosszú beszédeket kellett tartania, hogy a zsidókérdésben a közönséget fölrázza álmából s akkor is csak derültség kisérte, most már nem kell hosszan beszélnie, mert mindenki talpon van. December 13-án nevettek, mikor csak ő és Simonyi álltak föl amaz indítvány mellett, hogy a törvényjavaslat vétessék le a napirendről; most a miniszterelnök indítványára ki fogja a ház mondani. Ezzel az országos antiszemita pártkör programmjának első pontja teljesült, jó jel arra, hogy lassanként majd a többi pont is érvényre jut. Ezután az ellenzéknek fordult Istóczy s leckéztette. A kormánynál még valamikép menthető a zsidópártolás, mert a deficites pénzügy mellett szüksége van a zsidó pénzhatalmakra, de különösen a szélsőbalnak nincs mentsége. Majd ítélnek a választók. (Csanády Sándor: Szembe állunk vele !) Reformálni kell az ellenzéket tetőtől talpig, új emberek kellenek, kik a zsidó kérdésben együtt évezzenek a nemzettel. A közvélemény nyomása alatt sok filoszemita igyekszik már antiszemita kortesbőrt ölteni, hogy keresztül bújjék a választáson, de a választók csak nyílt antiszemitákat küldjenek a képviselőházba. Hoffmann Pál a kormányelnök indítványa mellett nyilatkozott, utána pedig Herman Ottó tartott hosszabb beszédet. Először támadást intézett a kormányelnök ellen, ki abdikált mint államférfit azzal az eljárással, melyet e javaslattal követett s a szóló ismétli, amit már egyszer mondott, hogy Tisza Kálmán egy jó szolgálatot tehet, ha elhagyja helyét; a helyzet keserűsége a Tisza Kálmán politikájában rejlik, ez az első akadály, melyet el kell hárítani. A szóló ezután hosszabb fejtegetésbe bocsátkozott a zsidó-kérdés fölött, melyet többnek tart, mint azok, kik csak a kerepesi úti vagy zalai zavargások szempontjából tekintik. Fejtegeti a történelmi fejlődést és azt, hogy a zsidóknak maguknak kell a reform terére lépni, lemondani a mai korba, társadalomba bele nem illő hagyományaikról, szokásaikról. Igyekezzék a zsidóság megszerezni ama föltételeket, hogy a törvényesen bevett felekezetek közé léphessen, foglaljon a modern kor kívánalmainak megfelelő állást. Herman egyébiránt kétségbe vonja, hogy a zsidó faj megbizható-e a nemzet nehéz óráiban s úgy találja, hogy ha a zsidóság, Virchov szerint, szükséges a társadalomban mint élesztő, nálunk sok és rossz az élesztő. Végül kívánta, hogy a zsidó kérdés miatt a magyarság ne szedje le egymásról a becsületet s ne hamisíttassék meg a parlamenti pártélet. A szélsőbal élénk helyesléssel kisérte Herman beszédét, mely után Pulszky Ágost szólt, elfogadva a miniszterelnök javaslatának első részét. Herman Ottót álarc alatti antiszemitizmussal vádolta, Tisza Kálmán kormányelnököt pedig kétszínűsködéssel, mert a képviselőházban azt mondta, hogy a keresztyén-zsidó házasság első lépés a polgári házasság felé, a főrendeknek pedig azt tanácsolta, hogy jó lesz elfogadni, különben jön a polgári házasság; a főrendiházban azt mondogatták, hogy e javaslat óvó szer a polgári házasság ellen. Gróf Apponyi Albert a ház nagy figyelme közt kezdett beszélni, de a nagy várakozás hiú volt, mert gróf Apponyi mindössze arra kérte az elnököt, hogy a szavazásnál a miniszterelnök javaslatát két részben bocsássa szavazás alá, mert ő az első részt elfogadja, de a másodikat nem, semmi üdvöst sem várván a kormánytól a házassági jog reformja terén. Ezután Szilágyi Dezső emelkedett fel s majd egy órán át tartott beszédben heves támadást intézett a kormány és főkép Tisza Kálmán miniszterelnök ellen, ki ilyen fontos kérdés tárgyalásánál egy öt soros javaslattal állt elő s csak akkor nyilatkozik, mikor látja, hogy ez nem állja ki a kritikát. A miniszterelnök politikája erkölcsileg sikertelen, mert mindent el akar taktikázni, a homályban settenkedik, megengedi a legellentétesebb magyarázatokat s lemond a jogról, hogy véleményét kövessék. Az igazságügyminiszter a javaslat mellett mindössze a főrendiházban citált valamit aquinói szent Tamás munkáiból. Midőn bebizonyult, hogy a kormány nem látta a kérdést a maga valóságában, midőn kudarcot vallott, a kormányelnök előáll öt sorral s nem találja szükségesnek fölvilágosítani ; oda hanyatlott, hogy szükségesnek látja minden iránynyal megalkudni, csak a képviselőházéval nem. Ezután boncolta Szilágyi a kormány határozati javaslatát, mely szerinte olyan szerencsétlen, hogy mindenki magyarázhatja, a mire akarja, ezért nem fogadja el s indítványozza, hogy a ház vesse azt el. Végül megtámadta a kormányelnököt azért, hogy a hercegprímást és gróf Cziráky Jánost a király elé idéztette; ez a régi kancelláriai praxis, de a képviseleti kormányforma alapelveivel ellenkezik. Tisza Kálmán ez utóbbi támadásra azonnal felelt. Csak hosszas zajongás után juthatott szóhoz, mert az ellenzék sokáig kiáltozta, hogy holnap szóljon, míg a többség azonnal kívánta hallani. A zaj végre lecsillapult s a kormányelnök megjegyzé, hogy nem szándékozik most felelni a vita folyamán rá halmozott dicséretekre. (Csanády Sándor: Érdem szerint). Ez igaz, mert némely helyről a szidás nagyobb dicsőség, mint a dicséret. Nem ismerheti el alaposnak a Szilágyi Dezső vádját, hogy a parlamentarizmus elve ellen vétett volna. Parlamentáris miniszternek az alsóház és a korona támogatására van szüksége, csak akkor kell elhagynia helyét, ha ezek valamelyike megvonja bizalmát. Azt sem fogadhatja el, hogy a korona a maga belső titkos tanácsa 17r sait ne hallgathassa meg, amikor tetszik. Eddig a szólót azzal vádolták, hogy senkinek sem enged a koronához közeledni. A miniszterelnöknek nem csak joga, hanem kötelessége is lehet bizonyos válságos pillanatokban megkérni a koronát, hallgassa meg azok nézetét, kik a kormánynyal ellentétes nézetben vannak. Ha tehát ajánlotta volna is ama két főméltóság kihallgatását, ezzel nem követett el hibát, hanem kötelességét teljesítette. A többség élénk helyesléssel fogadta e szavakat, aztán másnapra halasztották a vita folytatását. Vidék. ** Szegeden könyvészeti ritkaság birtokába jutott Somló Sándor, az ottani színtársulat tagja, ki egyúttal buzgó könyvgyűjtő. A könyvet Rákóczy fejdelem adatta ki 1707-ben Nagy-Szombatban, az akadémia betűivel. Közel másfélszáz lapon, érthető modorban a hadi »regulákat« és »artikulusokat« tartalmazza s nem csak eredetisége és régisége miatt becses, hanem mert a kuruc-világ hadi szokásairól is becses adatokat nyújt. ** Hymen: Sátoralja-Ubeyben Meisels Jakab abauj-szántói gyógyszerész nőül vette Burger Ilona kisasszonyt, Burger Sámuel földbirtokos leányát. — Sepsi-Szent-Györgyön Csutak Gyula fiatal kereskedő,jegyet váltott Brandner Emilia kisaszszonynyal. — Baján Nobel Károly budapesti lakos eljegyezte Grosz Etel kisasszonyt. — Szeghegyen Englberger Benedek másodjegyző jegyet váltott Bensz Ilka kisasszonynyal. — Debrecenben Sajó György ügyvéd eljegyzé Greifeneg Irma kisasszonyt, Greifeneg Vilmos budapesti árvaszéki ülnök leányát. — Kolozsvárit ifj. Máthé József birtokos nőül vette Kolop Zsuzsát, özv. Kolop Andrásné kedves leányát; a nagyszámú násznép víg lakodalommal, tánccal ülte meg e frigy kötését. ** B. Jósika Lajosné temetése Kolozsvárit méltóan folyt le ahhoz a köztisztelethez és közbecsüléshez, melyben az elhunyt főrangú úrnő állott. A főtéri b. Jósika-palota egyik másodemeleti termében volt felállítva a ravatal, melyet délszaki növények s halványan lobogó gyertyák vettek körül. A díszes érckoporsót számos koszorú borította. A ravatalt térdelve vették körül az elhunytnak rokonai. A gyászszertartást fényes segédlettel Lenhart Ferenc erdélyi püspök végezte. A beszentelés után a »Hilaria«-dalegylet megható gyászdalt énekelt, azután a koporsót leemelték a ravatalról s a díszes, hatlovas gyászkocsira tették. A koszorúkat külön kocsira helyezték. A gyászmenetben az erdélyi arisztokrácia, a megyei s városi tisztikar, az egyetem, a főtanodák, a nőegylet nagy számmal voltak képviselve. Az utcákat nagy néptömeg lepte el. A hosszú menetet a kath. főiskola ifjúsága nyitotta meg. A temető felső részén, téres síkon egymagára áll a családi sírbolt, melynek b. Jósika Lajosné lett első lakója. A sírboltnál a »Hilaria«-dalegylet még egy gyászdalt adott elő. ** Vidéki színpad Miskolcon Sz. Prielle Kornélia asszony az »Ahol unatkoznak« című vígjátékban kezdte meg vendégszereplését. Utána Szigeti József fog ott vendégszerepelni. — Székesfehérvárt Jókainé Laborfalvi Róza asszony, a márc. 5 és 13-dika közti héten lép fel »Coriolanus«-ban. — Kolozsvár városa 1000 forint évi segélyt fog megszavazni a színház részére; eddig csak 300 forintot adott évenként. — Szabadkán Mosonyi Jakab társulata folyton telt házak előtt játszik. A napokban előadták Rózsaági Antalnak a »Közvetítő« című drámáját, közepes sikerrel. Közelebb Hegyi Aranka k. a. fog ott vendégszerepelni hat estén; a népszínház kedvelt primadonnájának tervezett kolozsvári vendégszereplése elmarad, mert nem volt lehetséges az operettek előadásához szükséges személyzet összeállítása. — Debrecenből Krecsányi Ignác társulata Pozsonyba s onnan Nagyváradra megy, télen pedig ismét Debrecenben játszik; a buzgó igazgató jelentékenyen megerősítette társulatát. — Pápán Sághi társulatánál Solymosi Elek közelebb négy estén vendégszerepelni fog. ** Török - Szentmiklóson a műkedvelő társulat vasárnap tartotta második előadását. Szigeti József »Rang és mód« című színművét adták elő. Különösen a női szereplők: Szűcs Antalné, Lukács Sándorné asszonyok és Piros Gizella és Szűcs Ilon kisasszonyok kaptak sok tapsot. Az előadás mintegy 200 forintot juttatott a nőegyletnek. ** Halálozások. Székesfehérvár tte napokban hunyt el özv. Havranek Ferencné asszony, Havranek József polgármester édesanyja, élete 80-dik évében. — M o á r on meghalt Kutassy Pál ref. lelkész, köztiszteletben állott derék aggastyán, kit a környékbeli értelmiség nagy részvéte közt helyeztek örök nyugalomra. — Vizkeleten elhunyt Németh Sándor, Pozsonymegye közéletének egyik érdemes szereplője. — Aradon január 29-én halt meg Sárosi Ferenc, élete 58-ik évében; ugyanott Izsó István magánzó, 37 éves. ** Joód máramarosi községben, az utóbbi időben igen gyakoriak voltak a gyújtogatások. Hasztalan keresték a tetteseket, nyomukra nem lehetett jönni. Végre az ottani szolgabíró ügyes fogással vetett véget a gyújtogatásoknak. Kötelezvényt íratott alá a község lakóival, mely szerint minden tűzkárt egyetemlegesen térítenek meg a károsultnak. S a kölcsönös egyezség óta még nem volt tűz Joódon. A kölcsönbiztosítási szabályzatot legközelebb felterjesztik a belügyminiszterhez, megerősítés végett. ** Vidéki hírek. Losoncon a dalárda sikerült dalestélyt rendezett, melyet víg tánc követett. — Zentán Szabó László függetlenségi pártit választották orsz. képviselővé; ellenjelöltje, Gombos Gábor polgármester, a szavazás közben visszalépett. — Nagy- Tarnára, Máramaros megyében, a fürészmalomhoz nyolcvan csángó családot szándékoznak telepíteni Bukovinából. — Zágrábban az a hír, hogy országos pénzügyi igazgatóvá Raics pénzügyi tanácsos, belügyi osztályfőnökké pedig Rubidó Ferenc volt orsz. képviselő van kiszemelve. — Kokadon, Biharmegyében, a napokban szép szivárvány tűnt fel s égdörgés volt, Debrecenben pedig jégeső hullott alá. — Kézdi-Vásárhelyen a szamárhurut, Kézdi-Szentlelken pedig a difteritisz pusztít ijesztő mérvben a gyermekek közt. — Alsó-Stubinban a korcsolyázó-egylet közelebb sikerült, kedélyes táncmulatságot rendezett. — Nagy- Mihályon, Borsod megyében, Andrási János 65 éves kántortanitó, ki a keresztesi vásárról mámorosan jött haza, az után megfagyott. — Nagyváradon a lámpagyujtogatók strikeolnak, mert havi fizetésüket 17 forintról 15-re szállították le. — Ironyka pozsonymegyei falu határában, két munkást a kőveremben leomló földréteg eltemetett; temetésük nagy részvét mellett ment végbe. — Daruvárról a községi elöljáróság 115 forint 20 krajcárt küldött a megyei főpénztárba, de oda csak 20 kr. érkezett a pecsétes levélben. — Botfaii brassómegyei községben A Welmer Katalin tizenhét éves csinos leány, szolgálatából megszökvén, egy üresen álló házban vonult meg s egy nagy ládában csinált magának nyughelyet, a láda födele leesett s a zár bepattanván, a leány beszorult és megfalt, harmadnap holtan és félig megőszült hajjal találtak rá. ** Vidéki farsang. Veszprémben a »Nemzeti kaszinó« jan. 26-án saját termeiben sikerült táncmulatságot rendezett. Nem nagyszámú, de díszes közönség mulatott páratlan jókedvvel és fesztelenséggel hajnalig. A hölgyek igen ízléses egyszerűséggel voltak öltözködve. Jelen voltak: Horváth Emilia, Bohunitzky Irén, Hertelendy Mariska, Bauer Mariska, Bossányi Böske, Kenessey Flóra, Harabasevszky Juliska és Jozefa, Rozsos Ilka, Kerkápoly Ida, Rubodis Mária, Kaiser Olga kisasszonyok; továbbá: Mórocza Zsigáné, Bauer Károlyné, Kenessey Móricné, Harabasevszky Henrikné, Rozsos Gyuláné, Bohunitzky Antalné, Hertelendy Istvánné, Kerkápoly Tivadarné, Bossányi Józsefné, Kadelburger Emilné, Kaiser Lajosné úrnők és mások. Debrecenben a szabadelvű kör bálján az úri osztály és a polgárság szép egyetértésben mulatott együtt. Elite-bálhoz Debrecennek kicsi közönsége van, de annál szerencsésebb gondolat volt a két osztályt egy bálon egyesíteni. Volt is jó kedv, s vígan járták egymás mellett a csárdást frakkos táncosok, magyar ruhás polgárok, úris polgárleányokkal. A megjelentek közt épp úgy lehetett látni hivatalnokot, katonatisztet, ügyvédet, orvost, mint iparost és kereskedőt. A négyeseket öt oszlopban 120 pár járta. Megjelentek a bálon gr. Degenfeld Józsefné, a főispán neje s Veres Lászlóné úrnő, a nőegylet szeretetreméltó elnöke is. A tánc reggelig tartott, Oláh Józsi pompás zenéje mellett. Ott voltak: Altmann Juliska, Borbély Juliska és Erzsike, Reszler Lujza, Bakó Ágnes, Csáky Katinka, Dúsa Esztike, Etei Esztike, Fráter Erzsike, Farkas Esztike, Fráter Anna (Er- Semjénből), Győry Zsuzsika, Glück Matild, Horvát Esztike, Harsányi Mariska, Jakobovics Fáni, Kuczik Erzsike, Kovács Kornélia, Kapros Ernesztin, Konti Emilia, Kulcsár Erzsike, Király Esztike és Ilonka, Kannegieszer Ernesztina, Lengyel Ida, Márk Ilka, Máró Lina, Markovics Anna, Nemes Ilonka, Nagy Erzsike és Esztike, Neumann Matild, Nagy Erzsike, Orbán Jolán, Onody Mariska, Peleskei Róza, Pálfi Juliska, Róth Piroska, Rosenthal Mari, Sesztina Ilona, B. Szabó Jolán, Szentesi Erzsike, Szabó Margit, Székely Gizella, Schwarz Róza, Szida Teréz, Tóth Mariska, Tikos Anna, Trázsi Ida és Ilka, Tóth Juliska, Ungvári Ilonka és Erzsike, Vay Vilma (Bájogról), Pálfi Anna, Vertán Anna kisasszonyok: Havi Lajosné, Mayer Emilné, Márk Endréné, Nagy Mihályné, Péchy Mihályné, Szele Györgyné, Tikos Imréné, Tóvölgyi Tituszné, Vértesi Arnoldné asszonyok, sat. Zala-Szent-Gróton az önkénytes tűzoltóegyesület táncestélyén nagy közönség jelent meg, de táncosnő kevés volt. Ott voltak: Friedmann Paula, Hirschler Jenny, Huss Gizella, Simon Emma és Janka, Steiner Berta kisasszonyok és mások. A négyesekben 18—20 pár vett részt. A mulatság reggelig tartott s szép jövedelmet juttatott az egyletnek. Zsolnán a fiatalság jan. 26-án felolvasással egybekapcsolt táncmulatságot rendezett, mely jól sike