Fővárosi Lapok 1884. március (52-77. szám)
1884-03-01 / 52. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 52. számához. Adja. A gyűlésen a büszke nő tanúja lesz atyja megaláztatásának. Az 1848-diki bizottsági tagok igazolásánál rá is kimondják az akkortájt sok helyen fölhangzott rettenetes szót: »Meghalt.« Ez a »vármegye szava« volt, de a ki először ejtette ki, Theodora azt lelkéből meggyűlölte. Ez a regény egy másik főbb alakja: a megye aranyszájú szónoka, első pennás embere s demokratikus vezérférfia: Mohai Ádám, kit azelőtt Mohavecznek hívtak, s a kinek nevét a büszke Mohay Gáborné nem is mondja ki másképen, mint erősen pointirozott i-vel, igy: Mohai. Mikor a »Meghalt« szó elhangzik, Theodora sápadtan ugrik föl helyéről. »Gyalázat« ! — kiáltja, utat tör magának s nagynénje, Peresztényiné társaságában elhagyja a karzatot, elébb egy villámló pillantást vetve Mohaira, kit ez a tekintet teljesen megbűvöl. Őrülten beleszeret a büszke hölgybe, akit halálosan megsértett. »Haza, alkotmány, szabadság drágák és szentek előttem, — mondja magában, — de érzem, hogy most már mindez és minden egyéb közönyös nekem, csak az a két sötétkék csillag, az a gyémánttüzű szempár létezik számomra ezen a világon!« A szerző maga is érez némi gyöngeséget, midőn e pillanat alatt született szenvedélyt kellene motiválnia, s így kiált föl: »Óh, szerelem, te szikraként támadó, mint felgyújtott világ lobogó s mint egy kis hamu elenyésző bűvös hatalom , mily nagy szerencse a dráma- és regényírókra, hogy keletkezésedet, a halhatatlan Montecchi óta, elegendő csak az ifjú, tüzes vér,rögtöni fellobogásával indokolni!« De amíg Mohai Ádámot e céltalan szerelem szenvedélye emészti, addig Theodóra terveken töri a fejét, hogy apja megtámadott becsületét helyreállítsa, a véresszáju demokratán magát megboszulja, és végre hogy Hantossy Géza grófot, ki a szép leányt szintén megkívánta, megszégyenítse. Ez a gróf egy a feleségétől elváltan élő elmés révé; mellesleg mondva: az egyetlen férfiú, a ki Theodorának imponál. Ez azonban — már vallásos nevelésénél fogva is — irtózik attól az embertől, akinek nejévé, az ő felfogása szerint, úgy sem lehetne. A regény, mikor a szálak ennyire ki vannak bocsátva, már rohamosan halad. Theodóra annyira megigézi kacérságával Ádám urat, hogy az megtagadja elveit s kockára teszi minden befolyását a megyében, •És a büszke nő ezzel sem elégszik meg. Mohainak toasztot kell egy báli banketten mondania ipszilonos névrokonára, a vármegye szava által élőhalottnak nyilvánított Mohay Gáborra. A szerelmes demagóg felköszöntőjének végszavai: »Mohay Gábor megérdemli, hogy azt a szót, melylyel őt erkölcsileg és politikailag eltemetni akarták, visszavonjuk.« Gőgösen kiált föl erre Theodóra: »Atyám meghalt, és nincs kedve az önök éljenzéseitől föltámadni!« Erre Mohai »lázasan fölpattant helyéről, de amint száját fölnyitotta s egy pár érthetetlen szót rebegett, egyszerre visszadőlt székébe, arca vérvörös lett, szemei felduzzadtak s mint karikák forogni kezdtek, majd lezárultak és két keze lefelé hanyatlott.« A szerencsétlent megütötte a guta. Theodóra pedig elsietett a bálról s rohant vesztébe. Hantosy, a ki minden áron magáévá akarta tenni Theodórát (»akár egy napra, akár mindenkorra«), kocsisnak öltözve, saját kastélyába viszi az imádottját. Ez az út az éj sötétében s a végső jelenet Hantosy és Theodóra közt igen élénken van megírva. Mikor a gróf az álétt leányt meglátja, megszűnik rové lenni, — kegyelmet esdő szerelmes lesz belőle. »Érzelmem megtisztult a földi salaktól! — kiáltja. — Legyen enyém! Elhagyom vallásomat. Fogadja el szivemet, kezemet!« Mind késő. Theodóra nem az a nő, a ki ilyen áron elfogadná valakinek a kezét. »Egy Mohay Theodóra lehet a legutolsó köznemes felesége, — viszonozza — de nem lesz a világ lehatalmasabb uralkodójának sem kedvese, sőt balkézre neje sem!« Theodóra nem is gondol arra, hogy a szerelem Hantasyt az egyenes támadásig terjedő vakmerőségre tegye képessé. Ez pedig szerelmi dühében magához szorítja, s arcát, nyakát, vállait szenvedélyes csókokkal borítja. A szerető nő már közel van ahhoz, hogy elveszítse eszméletét, akkor pedig vége mindennek. — Lovagi becsületére kérem, — csengett könyezve — csak egy pillanatra bocsásson el. Felkapott egy kis tőrt, mely az asztalon hevert és a gróf keblébe döfte. — Szivén talált, — rebegé ez fuldokolva. — Kezed oly biztosan öl, mint a szemed . . . Lehanyatlott, meghalt. Erre Theodóra a tőrt, vértől pirosan és melegen, saját szivébe szúrta. — Veled megyek. Szeretlek! Most, a halál percében megvallhatom. Itt végződik a regény, melyet egy olvasója sem fog megelégedés nélkül tenni le kezéből A korrajzi rész sok helyet foglal el benne s ez mindenütt érdekes. Egyes kiemelendőbb fejezetei: a megyegyűlés, melyen egy felvidéki megye számtalan, életből ellesett alakjával ismerkedünk meg s főleg a nőrablási jelenet, mely szerzőnk tollának becsületére válik. A regény mellékalakjai mulatságosan enyhítik a drámai, majdnem tragikus jellegű történet komor hatását. Jó alak mindjárt Pribóczy Gyuri, egy fiatal »végzett« földbirtokos, a Hantosy Géza mindenese, aztán a két Kelevézy, apa és fiú. Az utóbbi mindig ásítozik, amaz pedig mindent »samos«-nak talál. Jó alak Kuczkovszkyné is, ki hogy Zola Emil egy kifejezését használjam, »a harmincöt éves nő erőszakosságával« szereti Hantosyt. A regény általában gonddal van írva, de a korrajzi részletek elnyelvén magát a regényt, csak azt óhajtom, hogy szerzője a legközelebbi művét egy kicsit hosszabb lélekzettel írja meg. A »vármegye szavá«nak meséje néhány nap alatt folyik le. Ez az oka annak is, hogy a szerző sok magyarázatra s lélektani fejtegetésekre szorul. Aki gondosan olvassa el a regényt, még azt a kis kifogást is kockáztathatja, hogy szerző a politikában nem jó próféta. A regényt egy szerencsétlen törvényjavaslat sorsának eldőlése előtt írván, a következő sorok fordulnak elő a 175-dik lapon: »a polgári házasság behozatala majdhogynem jámbor óhajtás maradt.« Bizony, az egészen az maradt. Nagyban és egészben, az új regény kétségtelen gyarapodása elbeszélő irodalmunknak A kevésszavú emberekről, ha ezek egyszersmind okosak is, azt szokták mondani: » Ritkán beszél, de bölcsen.« Ez annyiból az előttem fekvő regény írójára is alkalmazható, hogy keveset ír, de ami megjelenik tőle, az jó olvasmány. Óhajtom, hogy a »Vármegye szava« sikere újabb termelésre buzdítsa. Miskó Izidor. 339 Fővárosi hírek. * A „Budapesti Szemle" márciusi füzetéről mindjárt a hó első napján értesítést írhatunk. Megjelent még tegnap s általában csak egy stereotyp (de igaz) nézetet mondhatunk róla: tartalma érdekes, változatos, tanulságos. A szépirodalmat három mű képviseli benne: Pálffy Albert jeles regényének, »Anya és grófné« harmadik közleménye, Gyulai Pál »Gyümölcsösben« címü mély érzelmű költeménye, mely a Kisfaludy-Társaság közülésén oly nagy tetszést aratott s melyet lapunk mai számában mutatványoi közlünk, továbbá Boileau szatírája »Moliérehez a rímről«, Varga Bálint fordításában. Értékes közlés e kötetben »A gonosz szellemek«, Dosztojevszky orosz nihilista regényének ismertetése a Moszkvában lakó Rajeczi Istvántól. Be van továbbá fejezve »I. Frigyes Vilmos porosz király jellemrajza« Ballagi Aladártól, ki ez essay-jében kitünően adta jelét történetírói s jellemfestő képességének. Nem kisebb essay-irót, mint Macaulayt, cáfol e műben, egészen másként fogva föl Nagy Frigyes zsarnoki természetű apjának alakját. S amit mond róla, azt tudja okadatolni s tiszta világításba helyezni. Önálló gondolkozás, következetes festés, tárgyias kezelése árnynak és fénynek s komoly és mégis eleven stil jellemzik e kis monográfiát, mely többet ér sok nagy történeti munkánál. Tanulsággal és gyönyörködéssel olvashatja mindenki s noha Gyulai Pál mindig megrostálja, amit kiad, a történelmi szakból alig egy-két ily sikerült művet volt alkalma eddigelé közleni. Földes Béla dolgozatát »Tanulmányok népünk életviszonyaiból« (folytatás) a leiró statisztika tanulságos terméke. Pailleron akadémiai székfoglalója, melyet Angyal Dávid fordított le, a műíró Blanc Károly életét és működését festi élénken, őt »a művészet papjá«-nak nevezve el. A »Nyelvtudomány és őstörténet« című dolgozat Schrader Ottó jénai tanár művét ismerteti az indogermán népek eredetének kérdéséről. Az »Értesítő« több újabb kiadás ismertetését és bírálatát közli; így az akadémiai kiadást: Szent Pál levelei Komjáthy Benedek 1533-diki fordításában; Moore Tamás »Lalla Roukh«-ját, melyet Lehr Zsigmond fordított magyarra; Timoleon röpiratát, melyet Pulszky Ferenc főleg azért méltányol, mivel homályosulni kezdő eszméket elevenít föl; Székely János kis füzetét: »Miket ne olvassunk«, melyet Imre Sándor méltányol; Vaszary Kolos könyvét: »Adatok az 1825-diki országgyűlés történetéhez«; a »Károlyicsalád oklevéltárá«-t, melyről Szilágyi Sándor ír; végül pedig a »névtelen« levélíró Bánóczi József Kisfaludy Károlyról írt életrajzának hibáit és hiányait mutogatja ki, több kritikai éleselműséggel, mint a minőhöz egy pár előbbi levelében szoktatott. * A filharmonikusok jövő szerdán kezdik meg böjti nagy hangversenyeik sorozatát. Lesz külföldi vendégek is: Pachmann V. zongoraművész, ki Chopin f-moll zongoraversenyét fogja játszani zenekarral, mely ma a redoute-ban ezúttal lesz először hallható. Játszani fog magában is egy-két zongoradarabot. A műsor zenekari darabjai ezek: Mendelssohn »Hebridák« nyitánya, Liszt »Hunok harca« című szimfóniás költeménye s Götz H. fdur szimfóniája, mely utóbbi nálunk újdonság lesz. * A képzőművészeti társulat választmánya tegnapelőtt este ülést tartott s Ipolyi Arnold indítványára a költségvetésbe utólag fölvett egy nyolcszáz forintos tételt, melyet arra forditnak, hogy a társulat megbízottja (elsősorban maga az igazgató) utat tegyen külföldi művészek jeles műveinek megszerzése végett az őszi nagy képkiállításra. Ez helyes, mert személyes érintkezéssel többre lehet menni, mint levelezés útján. A műcsarnokban március 15-dikétől kezdve lesz látható Max Gábrielnek »Beteljesedett« címü nagy képe, mely a keresztre feszített üdvözítőt ábrázolja, továbbá a Tedesco testvérek cimü párisi műárus cég negyven kzép francia képből álló gyűjteménye s végül több hazai kép. A néhai Nadányi Albertné által alapított 250 frt ösztöndíj pályázatát közelebb hirdetik ki. A társulatnak két újalapító tagját jelenték be: Zichy Antalt és Hupf Ágostont két-kétszáz forinttal. A rendes tagok száma pedig ismét szaporodott huszonhattal. Úgy halljuk, hogy Lipthay Kornél az igazgatói állásról lemond s utódjául a választmány körében Keleti Gusztáv és dr. Takács Lajos neveit emlegetik. * Az országgyűlés függetlenségi pártja körében nagy részvétet ébresztett Hegedűs László elhunyta. Mocsáry Lajos elnök érdemeiről, szilárd elveiről s a párt veszteségéről melegen emlékezett meg. A párt elhatározta, hogy jegyzőkönyvileg fejezi ki részvétét s koszorút küld a koporsóra, melynél helyben Mocsáry Lajos mond beszédet, a Sárospatakon végbemenő temetésen pedig Herman Ottó, mindketten a párt nevében. Amint az »Egyetértés« írja: szükséges embere volt ő a pártnak; bölcs tanító, kinek szavát figyelemmel hallgatták s ki a félreértéseket el tudta oszlatni s engesztelőleg hatott’ a párt belső életét rontó viszályok fölmerülésekor. Alacsony, zömök, őszhajú és szakálú öreg ur volt, kit mindenki tisztelt. Mindig feketében járt, szerény és kedélyes volt. Csak pár nap volt beteg, de halálát nem is sejté s midőn Herman Ottót e napokban elitélték párbaj miatt egy hétre, az öreg úr azzal vigasztalta: »Tudod mit? majd én folyamodom, hogy mindig velem légy egy hétig, mert hisz az egész úgy is csak szobafogság.« Másnap meghalt s többé nem lehet már senki ő vele! * Az ötvösmű-kiállítás, melynek rendezése húszezer forintba került, az első héten már ötödfélezeret vett be belépti díjakból. Pedig a nagyobb látogatás még csak ezután lesz. Úgy hallatszik, hogy május első napjaiban meg fogja nézni a király ő felsége is, mivel akkor több napi tartózkodásra Budapestre jö.t Kaszinó-ház. A teréz- és erzsébetvárosi kaszinó a sugár uton 78.000 forintért telket vásárolt, melyre háromemeletes házat építtet. Az első emeleten egy 86 négyszögölnyi nagy terem lesz, szépen és dúsan díszítve. Ezt hangversenyek, vagy bálok részére bérbe fogják adni. Az építés költségeit másfélezer 200 forintos részvény kibocsátásával szerzik be. Mindjárt az első napokban húsz kaszinói tag 110.000 forint értékű részvényt jegyzett alá. Az épületnek még az idén tető alá kell kerülnie s jövő évi aug elsejére elkészülnie. * Személyi hírek. Pulszky Ferenc ápril 21-dikén éli meg ötven éves évfordulóját annak, hogy őt működéséért a római híres régészeti intézet levelező tagjának megválasztotta. »A rézkor Magyarországon« című könyve tehát jubiláns munkájának tekinthető. — Gróf Wilczek Henrik, ki a Weiprecht-féle északsarki expedíció »Tegetthoff« hajóját fölszerelte, közelébb pedig a trónörököst és nejét Konstantinápolyba fogja elkísérni, fővárosunkban időzvén, tegnapelőtt megnézte az ötvösmű-kiállítást. — Báró Orczy Béla miniszter tegnapelőtt délután Bécsből fővárosunkba érkezett. — Huszár Adolf már annyira előhaladt a Deák Ferenc ülő alakjának mintázásával, hogy két hét múlva megkezdheti gipszbe öntetését; egyszersmind elkészité Pulszky Ferenc mellszobrát karrarai márványból s azt az országos kiállításban közszemlére fogja kitenni. — Gróf Zichy Ferenc volt nagykövet Fiuméban időz, fiánál, a kormányzónál. — Bay Ilona úrnő Debrecenből tizenöt forint ajándékot külde a magyar írók segélyegylete pénztárának. * Részvéttel értesülünk a családi gyászról, mely Kazár Emil írótársunkat érte: anyósa, özv. Polányi Istvánné szül. Cserépy Zsuzsánna asszony tegnap délelőtt meghalt. Hosszas és súlyos szenvedés után, élete 54-ik évében érte utól a halál. Egylen egy lánya, Hona s férje Kazár Emil, valamint három gyermekük, úgyszintén három fivér gyászolja a jó anyát és szerető testvért. Temetése holnap, vasárnap, délután négy órakor lesz a Mária utcai 10. számú házból. * A kereskedői táncestély, mely ma (szombaton) lesz a redoute kis termében, szép sikerűnek ígérkezik. Sokan ígérték meg részvételüket s megeshetik, hogy a rendezőség ezúttal is kénytelen lesz a nagy termet kinyittatni. Az estélyen Berkes Lajos zenekara játszik s Emmerling Vilmos bizottsági tag egy szerzeményét is bemutatja. A táncrend csinos kis cheque-könyvecske. Mindent buzgón elkövettek a siker érdekében. * Piknik. Hauszmann nővérek, vízivárosi tanítónők lakásán, közelebb kedélyes piknik volt, melyen a háziasszonyok növendékei bemutatták ügyességüket a táncban is. A háziak szívélyesen fogadták vendégeiket s 9 órakor megeredt a tánc. Éjfélkor társas vacsorához ültek, mely után a fiatalság reggelig folytatta a táncot. A négyesekben 30 pár vett részt. Ott voltak: Békey Rózsi és Stefánia, Raischl Sarolta, Elvira és Hortense, Telkessy Jolán és Irén, Huber Ilka, Schődl