Fővárosi Lapok 1884. április (78-102. szám)

1884-04-01 / 78. szám

van így. Hadd legyen legalább egy fórumunk, mely a­­ drámai költészet terén, minden melléktekintet nélkül, egyedül a művészet magasabb mértékét alkalmazza. Nem merjük remélni, de legalább őszintén kíván­juk, hogy legyen meg idővel az az áldásos hatása, melyet tőle várunk: egy oldalról serkentse tehetséges drámaíróinkat, a repertorre napi szükségeinek hasz­nos és érdemes kielégítése mellett, legalább egyszer­­másszor arra, hogy erejüket a legmagasabb célok el­érésére fokozzák s központosítsák, más oldalról pedig riaszsza vissza a mind nagyobb tömegben tolakodó hí­vatlanok seregét, kik végre is be fogják látni, hogy ezen a pályázaton hiába pazarolják a másolás költsé­geit. A »Nora« című dráma, mai alakjában, minden kiváló tulajdonsága mellett, melyet Örömest elisme­rünk, mégis fogyatékosabb munka, semhogy a Kará­­tsonyi-jutalom igényeinek megfeleljen. A bíráló bi­zottság azért tisztelettel kéri az akadémiát, méltóztas­­sék elhatározni, hogy a Karátsonyi-díj ez alkalom­mal nem adatik ki.­ És ezt, természetesen, el is határozták. Arról, hogy váljon a bíráló bizottság melyik részének, a többségnek vagy a kisebbségnek van-e igaza, csak hó­napok múlva lehet szó, midőn a mű színre kerül s azt, a közönség és a sajtó kritikusai is megismerik. Be kell vallani, hogy a jelentés elég magvasan motiválta a többség meggyőződését. Lényeges hibákat mutatott ki. Ámde ha hibátlan műveket vár az aka­démia , akkor a Karátsonyi-jutalom pályázataival ve­sződni körülbelől meddő munka, és akkor nem kellett volna kiadni a jutalmat a Szigligeti »Trónkeresőjé«­­nek és a Csiky »Ellenállhatatlan«-jának sem, mert azokban is vannak lényeges hibák. De hiba ám az is, ha a bírálati jelentés lenézőleg szól az »úgy nevezett nagyközönség«-ről, mely ha fejenkint nem bír is kü­lönösebb dramaturgiai képzettséggel, egészében véve oly értelmi erőt képvisel, melyet tisztelni kell. Volt már rá­­eset, hogy e nagyközönség hidegsége vagy tapsa okosabb bírálatot fejezett ki, mint az akadémia hivatalos bírálóinak dicsérete vagy ócsárlása. Itt is úgy áll a nézőtér ítélete, mint a népnél a költés dolga. Egyenkint egy paraszt sem jártas a költészettanban, még­is a nép költi a legközvetlenebb dalt és legdrá­maibb balladát. Kár továbbá a »legújabb francia drámák«-at úgy hirdetni, mint melyek a közönséget elszoktatják az igazi jótól. Nagyon meg lehetne elégedve a tekinte­tes akadémia, ha a Karátsonyi-díjat mindig oda ítél­hetné oly daraboknak, mineket mi a legújabb francia drámai irodalom termékeiből szoktunk látni a nem­zeti színházban. Mert azt­­án csak nem várja a tekin­tetes akadémia, hogy magas fóruma előtt minden év­ben egy magyar Shakspeare és egy magyar Moliére jelenjen meg. Attól tartunk, hogy a hibátlanság nagy igénye nem a tolakodó hívatlanokat riasztja el, mert hisz ezek vaktában pályáznak, hanem elkedvetleníti azt a néhány tehetséget is, kik tudnak sok tekintetben ki­váló művet írni, de kifogástalan művek produkálására nem tartják magukat (valamint másokat sem) ké­pesnek. A színirodalomra hatásosabb s gyakorlatibb haszna lenne, ha ezt a Karátsonyi-díj­at, a még élő alapítónak beleegyezésével, utólagos jutalommá vál­toztatnák, kamataiból öt évenként jutalmazva az öt év alatt termett legjobb színmű költőjét. Fővárosi hírek. * M­­me Adam tegnap utazott el körünkből. Visz magával sok szép emléket, kedves benyomást. De egyszersmind ki is fárasztá a nagy vendégszeretet. Pedig Bécsben is, hová a gyorsvonaton tegnap este érkezett meg, ünnepélyességgel várta a francia gyar­mat s holnapra báró Kolisch hívta meg kahlenbergi villájába. Olyan rokonszenvet ugyan, mint nálunk, saját hazáján kívül nem talál sehol. ígérte is minden­kinek, hogy eljön a kiállításra, melegebb időszakban, midőn majd meglátogatja Balaton-Füredet, melynek megnézése azért maradt el most, mert figyelmeztették, hogy e kies hely most még csak öltözködik a nyári saisonra. Debrecen is elmaradt most Szeged miatt. »Mennél több maradt el, — jegyzé meg a szellemes, kedves asszony, — annál jobban fogok visszavágyni!« Vasárnap délután Liszt látogatta meg az ünnepelt francia nőt s majd egy fél óráig volt nála. Később M­me Adam lefényképeztette magát Strelitzkynél, ki megkérte, hogy arcképét árulhassa. Szívesen bele­egyezett. Tett délután séta­kocsizást is a városligetben s este felé a »Hungáriá«-ban a nagy terem küszö­béről nézte egy kis ideig a belvárosi gr. Zichy-párt alakuló ülését. Estére két meghívást kapott színházba: Harkányi Frigyestől a nemzeti színházba, egy úrnőtől a népszínházba. A magyar történelmi dráma premiere­­je érdekelte inkább s a »Kendi Margit« három köz­bülső felvonását nézte meg, nagy érdekkel nézve Jászai Mari és Márkus Emilia asszony játékát és jelmezeit, a rendezést, pompás kiállítást. Gr. Villars főkonzul­lal jelent meg s magyarázatokkal Pázmándy Dénes, gr. Apponyi Albert s Harkányi Frigyes szolgáltak. A teg­nap délelőtt előkészületekkel, búcsuzásokkal telt el.­­ Midőn délután két órakor kikocsizott a pályaházba , ott egy egész nagy társaság várta. Ott voltak: gr. Villars főkonzul, Hieronymi Károly és neje, Fackh Károly vasúti igazgató és neje, Keleti Gusztáv, Evva Lajos, Neményi Ambrus, Vadnai Károly, nejével és lá­nyával, A. Morre, a «Gazette de Hongrie« szerkesz­tője, Horváth Gyula képviselő, az írók és művészek társaságának küldöttei: Ujváry Lajos, Siposs Antal, Borostyányi Nándor, s Odry Lehel. A társaság nevé­ben igen szép bokrétát nyújtottak át neki. Egy mási­kat Arányi Miksa adott át. A szép deli asszony (fekete bársony felöltőben, kalapban) igen nyájasan búcsúzott. »Nem volt kellemes a hetem, mint itt, — mondá — s eljövök megint.« Mikor csöngettek, Hieronymi vezér­­igazgató karonfogva vezette a gyorsvonat utolsó kocsi­jához, mely szalonkocsi, terrászszal. M­me Adam min­denkivel melegen szorított kezet, mosoly volt arcán, köny a szemében. Ott állt a terraszon, folyvást beszél­getve. Gyönyörű tavaszi, napfényes nap volt, kellemes az útra. Midőn a vonat elindult, a társaság éljenzett, köszönt s M­me Adamon látszott, hogy nehéz szívvel vált meg fővárosunktól. Bernhard titkár és Pázmándy Dénes kisérték. Bécsbe a »Hotel Imperial«-ba szállt, hol a francia nagykövet, Foucher de Careil üdvözléssel várta. Itt a legkedvesebb emléket hagyta maga után. * Az akadémiában tegnap, a gróf Karácsonyi­féle drámai pályázat eredményének kihirdetése előtt, Hunfalvy Pál bejelentő Lönnrot Illés kültag halálát. Indítványozta, hogy az akadémia táviratilag fejezze ki részvétét a finn irodalmi társaságnak s az ülés ezt el­fogadta. A dr. Heinrich Gusztáv pályázati jelentése után Fraknói Vilmos főtitkár jelentete, hogy az 1000 frtos Péczely-díjra, melyet az akadémia olyan törté­nelmi színműre tűzött ki, mely 1882-ben vagy 1883-ban nyomtatásban jelent meg, vagy színpadon előadatott, tegnapig mint utolsó határidőig egy nyomta­tott színmű érkezett: »Kendi Margit«, Bartók Lajos­tól ; érkezett továbbá kéziratban kettő: »Julia« és »Titok és áldozat« címűek, mindkettő jeligés zárt le­véllel ; e művek szerzői nem igazolták, hogy művök valahol színre került és így pályázatra nem bocsátha­tók. De az említett idő alatt nyomtatásban megjelent minden színmű pályázónak tekintetik, ha nem küld­ték is be az akadémiának. A Lukács-féle alapból szintén ezer forint, volt kitűzve Kazinczy Ferenc éle­tének megírására; a pályázati feltételek értelmében tervrajz volt beküldendő. Csak egy tervrajz érkezett, dr. Bayer Ferenc lőcsei tanártól s ezt, valamint a Bar­tók Lajos színművét, az első osztálynak adták ki bírá­latra. Ezután gr. Széchenyi Béla tiszteletileg szólalt föl, hogy egy becses ajándékot jelentsen be: nagynevű atyjának, gróf Széchenyi Istvánnak társulatokhoz, egyletekhez és egyesekhez irt leveleit ajándékozta az akadémiának. A levelek az 1833—1843 közti időből valók s hét kötetet tesznek. »Felejthetetlen atyámnak szellemi kincseit annál is inkább ajándékozom az aka­démiának, mert ez minden alkalommal jelét adja ala­pítója iránti hálájának,« mondá a gróf. Szavait élénk éljenzés követte, gróf Lónyay Menyhért elnök kö­szönetet mondott az adományért s a leveleket a Széchenyi-bizottságnak fogják kiadni. — Az osztály­ülésen, mely ezután következett, dr. Asbóth Oszkár vendég olvasta föl »A szlávok és a magyar keresz­tyén terminológia« című értekezését. Történetíróink kiváló szerepet tulajdonítanak a cseheknek a magya­rok hittérítése körül. A nyelvemlékek azonban nem a cseh, hanem az ó-szlovén nyelv hatását bizonyítják, a­mi onnan magyarázható, hogy a csehek akkor talán még szintén az ó-szlovén nyelvet használták az egy­házban. Magyarázható azonban onnan is, hogy a cse­hek talán csak a főbb papi állásokat foglalták el, az alsó papság pedig szlovén volt, alkalmas lévén a köz­vetítésre azért is, mert értette mind a magyar, mind a cseh nyelvet. Az értekező aztán fölsorolt több szót, melyet a magyar egyházi nyelv a szlávból vett, mi­nek : kereszt, keresztyén, pogány, malaszt, hála, sat. s kiemelte, mennyivel részletesebb képet nyerünk, ha a nyelvben rejlő tanúságot fürkészszük, mint ha pusz­tán írott forrásokból merítjük adatainkat. * Főúri esküvő. Már vasárnap említettük rövi­den, hogy az özv. gróf Károlyi Istvánná szül. Orczy Mária bárónő házi kápolnájában szombaton ment végbe a gróf Cziráky Antal kamarás úr és K­e­g­­levich Rózsa grófkisasszony esküvője.Most e szer­tartásnak részletes leírását közölhetjük. A két főúri családnak számos tagja és rokona jelent meg, hogy tanúi legyenek a megkötendő szép frigynek. Az eske­­tést főtiszt, dr. Czibulka papnevelő-intézeti igazgató végezte, ki minden szivet mélyen megható nászszónok­latot és rövid misét tartott. A vőlegény tanúi voltak: gróf Cziráky Béla és gróf Csekonics­­Endre; a meny­asszonyéi pedig: nagybátyja, báró Orczy Béla minisz­ter és gróf Berényi Ferenc; nyoszolyalányok: Be­­niczky Mariska és Márta s Timon Gizella k. a.; vőfé­lyek : Esterházy Béla és Keglevich Gyula grófok. A menyasszony édes­anyja: özv. gróf Keglevich Gyuláné szül. Orczy Georgina bárónőn kivü­l jelen voltak: gróf Keglevich Gábor és neje szül. Blaskovics Clemence úrnő, gróf Keglevich Tibor, gróf Almásy Kálmán és neje, Keglevich Margit grófnő (a menyasszony nővére), gróf Cziráky Béláné szül. Esterházy Mária grófnő, gróf Károlyi Sándor és neje, szül. Korniss Clarisse grófnő, gróf Károlyi László, báró Orczy Andor, báró Orczy Tekla, gróf Esterházy Andor és László, gróf Cziráky János és gróf Cappy Albert főhadnagy. A patriarchális szívességgel működő háziasszony regge­lit adott, mely után az uj házaspár Dénesfára utazott. A köztiszteletű Cziráky-családot ért gyász miatt a szertartásnál minden fényesb külszin mellőzve volt, így a díszruhák is. Az urak egyszerű polgári ruhában, a nők pedig reggeli öltözékben jelentek meg. A meny­asszony öltözéke nehéz fehér brocátból készült, hosszú uszálylyal és sok narancsvirág-bokrétával díszítve; fején narancsvirág-koszorú és hosszú illusion-fátyol. A nyoszolyó lányok halványrózsaszín selyem öltözék­ben jelentek meg. * Az Arany-szobor helye egyik érdekes tárgya volt a fővárosi képzőművészeti bizottság vasárnap, Gerlóczy Károly elnöklete alatt tartott ülésének. A szoborbizottság által kiszemelt pontot, a múzeum­­­kertben, a homlokzat előtt, legkevésbbé tartották sze­rencsésnek, mert mögötte a széles lépcsőzet kedvezőt­len háttért ad, s mert magyar ruhás ércalakkal nem összhangozik a görög stílű oszlopcsarnok. Gerlóczy alpolgármester legjobb pontul ajánlá a népszín­ház előtt nyitandó tért, mely a kisajátítandó Kas­­selik-féle ház helyén fog lenni. Ott a szobor már mesz­­sziről lesz látható s a népszínház homlokzata kedvező háttér. Egyhangúlag elhatározták, hogy e hely elfo­gadására kérik föl a szoborbizottságot. Egy más ne­vezetes határozatot is hoztak, hogy t. i. a főváros festői pontjairól látképeket készíttetnek s felhívják a hazai képírókat, hogy hatvan centiméter magas két-két olajfestetű vázlattal pályázzanak, a pontot tetszés szerint választva. A legjobb vázlatokat ötszáz, háromszáz és kétszáz forint díjjal jutalmazzák, az olajba festendő nagy képek egy-egy darabjáért ezerkétszáz forint tiszteletdíjat fizetnek. A verseny­vázlatok beküldési határideje szeptember vége. Azo­kat szakértőkből álló bizottság fogja megbírálni. A képzőművészetek előmozdítására Szentes városa ezer forintot ajánlván föl, Jászberény pedig ötven forintot már beküldvén, a bizottság elhatárza: fölkérni Szen­test, hogy ama jelentékeny összeggel a képzőművé­szeti társulat alapító tagjai közé lépjen, Jászberény pedig az említett összeget ugyane társulatnak adja. * Az Athenaeum-társulat új és olcsó, e mellett azonban mégis díszes kiállítású kiadást indított meg Jókai Mór regényeiből. A népszerű kiadások­nak selejtes papíron, rossz nyomással kiállított füzetei helyett e kiadás finom papíron, könnyen olvasható nagy betűkkel nyújtja koszorús írónk műveit, melyek­ből most kerültek ki sajtó alól: »Enyém, tied, övé«, hat kötet, ára 2 frt 40 kr; »Arany ember«, öt kötet, ára 2 frt 80 kr; »És mégis mozog a föld«, hat kötet, ára 3 frt 50 kr; »A véres kenyér« és »A szegénység útja«, egy kötet, ára 70 kr s végül »Föld felett és viz alatt«, egy kötet, ára 90 kr. — Szintén az Athenaeum­­társulat kiadásában látott napvilágot ily című munka: »A női szépség fentartásának,ápolásának és nö­velésének titkai«, irta »egy nagyvilági hölgy«. A har­­madfélszáz lapra terjedő, csinos kiállítású kötet ára fűzve 1 frt 70 kr, vászonkötésben 2 frt. * Virágkiállítás. A bölcsőde és a gyermek­­menedékhely-egylet elnökségei május hó első felében, mikor a főváros módosabb lakosai még együtt vannak, jótékonycélú virágkiállítást rendeznek. Gróf Károlyi Sándorné úrnő, a két egylet elnöke, felkérte az orsz. iparegyesület kertészeti szakosztályát, hogy az egye­sület budapesti tagjait szólítsa fel a kiállításban való részvételre. A helyiségről a grófné fog gondoskodni. * Az ötvösmű-kiállítást vasárnap még a szo­kottnál is nagyobb számmal látogatta a közönség. A király távozása után csak úgy özönlöttek a látogatók. Ő felsége május hó elején még egyszer megtekinti a kiállítást. Új tárgyak folyton érkeznek, de már alig van hely a számukra, úgy hogy ezentúl csak oly tár­gyakat fogadnak el, melyek abszolút műbecscsel bír­nak. A vidékről számos helyről érkeznek a kiállítás meglátogatására vonatkozó tudakozódások és minden jel arra mutat, hogy a húsvéti ünnepek alatt nagy­mérvű lesz a látogatás. * Személyi hírek. A király őfelsége ezer forintot adományozott magán­pénztárából a budapesti első gyermek-menhely-egyletnek, az intézeti építkezés és fölszerelés előmozdítására.­­ Károly Lajos főherceg és neje az utolsó nap megnézték az Ester­­házy-képtárt is, fogadtak több előkelő látogatót, köz­tük gr. Andrássy Aladárnét s b. Fejérváry államtit­kárt, aztán mielőtt kikocsiztak volna a pályaházhoz, a főhercegnő elfogadta a »Hungária« igazgatósága által nyújtott szép virágbokrétát, a főherceg pedig kijelenté teljes megelégedését; szombat este érkeztek vissza Bécsbe. — Brahms megérkezett s ő végette tör­tént, hogy ma a »Tannhäuser« helyett a »Bánk bán«-t adják elő, mivel kifejezte óhajtását, vajha itt időzése alatt magyar dalművet hallhatna. — Frideczky T­i­m­ó­t­d arany sarkantyus vitéznek s nyitramegyei volt­ főispánnak ő felsége a »kaplathi és csendes« két­­kettős előnevet adományozta. — Kavulák János berzencei plébános kineveztetett a veszprémi káptalan tiszteletbeli kanonokjának. — Perotti, mint az 510

Next