Fővárosi Lapok 1884. április (78-102. szám)
1884-04-01 / 78. szám
van így. Hadd legyen legalább egy fórumunk, mely a drámai költészet terén, minden melléktekintet nélkül, egyedül a művészet magasabb mértékét alkalmazza. Nem merjük remélni, de legalább őszintén kívánjuk, hogy legyen meg idővel az az áldásos hatása, melyet tőle várunk: egy oldalról serkentse tehetséges drámaíróinkat, a repertorre napi szükségeinek hasznos és érdemes kielégítése mellett, legalább egyszermásszor arra, hogy erejüket a legmagasabb célok elérésére fokozzák s központosítsák, más oldalról pedig riaszsza vissza a mind nagyobb tömegben tolakodó hívatlanok seregét, kik végre is be fogják látni, hogy ezen a pályázaton hiába pazarolják a másolás költségeit. A »Nora« című dráma, mai alakjában, minden kiváló tulajdonsága mellett, melyet Örömest elismerünk, mégis fogyatékosabb munka, semhogy a Karátsonyi-jutalom igényeinek megfeleljen. A bíráló bizottság azért tisztelettel kéri az akadémiát, méltóztassék elhatározni, hogy a Karátsonyi-díj ez alkalommal nem adatik ki. És ezt, természetesen, el is határozták. Arról, hogy váljon a bíráló bizottság melyik részének, a többségnek vagy a kisebbségnek van-e igaza, csak hónapok múlva lehet szó, midőn a mű színre kerül s azt, a közönség és a sajtó kritikusai is megismerik. Be kell vallani, hogy a jelentés elég magvasan motiválta a többség meggyőződését. Lényeges hibákat mutatott ki. Ámde ha hibátlan műveket vár az akadémia , akkor a Karátsonyi-jutalom pályázataival vesződni körülbelől meddő munka, és akkor nem kellett volna kiadni a jutalmat a Szigligeti »Trónkeresőjé«nek és a Csiky »Ellenállhatatlan«-jának sem, mert azokban is vannak lényeges hibák. De hiba ám az is, ha a bírálati jelentés lenézőleg szól az »úgy nevezett nagyközönség«-ről, mely ha fejenkint nem bír is különösebb dramaturgiai képzettséggel, egészében véve oly értelmi erőt képvisel, melyet tisztelni kell. Volt már ráeset, hogy e nagyközönség hidegsége vagy tapsa okosabb bírálatot fejezett ki, mint az akadémia hivatalos bírálóinak dicsérete vagy ócsárlása. Itt is úgy áll a nézőtér ítélete, mint a népnél a költés dolga. Egyenkint egy paraszt sem jártas a költészettanban, mégis a nép költi a legközvetlenebb dalt és legdrámaibb balladát. Kár továbbá a »legújabb francia drámák«-at úgy hirdetni, mint melyek a közönséget elszoktatják az igazi jótól. Nagyon meg lehetne elégedve a tekintetes akadémia, ha a Karátsonyi-díjat mindig oda ítélhetné oly daraboknak, mineket mi a legújabb francia drámai irodalom termékeiből szoktunk látni a nemzeti színházban. Mert aztán csak nem várja a tekintetes akadémia, hogy magas fóruma előtt minden évben egy magyar Shakspeare és egy magyar Moliére jelenjen meg. Attól tartunk, hogy a hibátlanság nagy igénye nem a tolakodó hívatlanokat riasztja el, mert hisz ezek vaktában pályáznak, hanem elkedvetleníti azt a néhány tehetséget is, kik tudnak sok tekintetben kiváló művet írni, de kifogástalan művek produkálására nem tartják magukat (valamint másokat sem) képesnek. A színirodalomra hatásosabb s gyakorlatibb haszna lenne, ha ezt a Karátsonyi-díjat, a még élő alapítónak beleegyezésével, utólagos jutalommá változtatnák, kamataiból öt évenként jutalmazva az öt év alatt termett legjobb színmű költőjét. Fővárosi hírek. * Mme Adam tegnap utazott el körünkből. Visz magával sok szép emléket, kedves benyomást. De egyszersmind ki is fárasztá a nagy vendégszeretet. Pedig Bécsben is, hová a gyorsvonaton tegnap este érkezett meg, ünnepélyességgel várta a francia gyarmat s holnapra báró Kolisch hívta meg kahlenbergi villájába. Olyan rokonszenvet ugyan, mint nálunk, saját hazáján kívül nem talál sehol. ígérte is mindenkinek, hogy eljön a kiállításra, melegebb időszakban, midőn majd meglátogatja Balaton-Füredet, melynek megnézése azért maradt el most, mert figyelmeztették, hogy e kies hely most még csak öltözködik a nyári saisonra. Debrecen is elmaradt most Szeged miatt. »Mennél több maradt el, — jegyzé meg a szellemes, kedves asszony, — annál jobban fogok visszavágyni!« Vasárnap délután Liszt látogatta meg az ünnepelt francia nőt s majd egy fél óráig volt nála. Később Mme Adam lefényképeztette magát Strelitzkynél, ki megkérte, hogy arcképét árulhassa. Szívesen beleegyezett. Tett délután sétakocsizást is a városligetben s este felé a »Hungáriá«-ban a nagy terem küszöbéről nézte egy kis ideig a belvárosi gr. Zichy-párt alakuló ülését. Estére két meghívást kapott színházba: Harkányi Frigyestől a nemzeti színházba, egy úrnőtől a népszínházba. A magyar történelmi dráma premiereje érdekelte inkább s a »Kendi Margit« három közbülső felvonását nézte meg, nagy érdekkel nézve Jászai Mari és Márkus Emilia asszony játékát és jelmezeit, a rendezést, pompás kiállítást. Gr. Villars főkonzullal jelent meg s magyarázatokkal Pázmándy Dénes, gr. Apponyi Albert s Harkányi Frigyes szolgáltak. A tegnap délelőtt előkészületekkel, búcsuzásokkal telt el. Midőn délután két órakor kikocsizott a pályaházba , ott egy egész nagy társaság várta. Ott voltak: gr. Villars főkonzul, Hieronymi Károly és neje, Fackh Károly vasúti igazgató és neje, Keleti Gusztáv, Evva Lajos, Neményi Ambrus, Vadnai Károly, nejével és lányával, A. Morre, a «Gazette de Hongrie« szerkesztője, Horváth Gyula képviselő, az írók és művészek társaságának küldöttei: Ujváry Lajos, Siposs Antal, Borostyányi Nándor, s Odry Lehel. A társaság nevében igen szép bokrétát nyújtottak át neki. Egy másikat Arányi Miksa adott át. A szép deli asszony (fekete bársony felöltőben, kalapban) igen nyájasan búcsúzott. »Nem volt kellemes a hetem, mint itt, — mondá — s eljövök megint.« Mikor csöngettek, Hieronymi vezérigazgató karonfogva vezette a gyorsvonat utolsó kocsijához, mely szalonkocsi, terrászszal. Mme Adam mindenkivel melegen szorított kezet, mosoly volt arcán, köny a szemében. Ott állt a terraszon, folyvást beszélgetve. Gyönyörű tavaszi, napfényes nap volt, kellemes az útra. Midőn a vonat elindult, a társaság éljenzett, köszönt s Mme Adamon látszott, hogy nehéz szívvel vált meg fővárosunktól. Bernhard titkár és Pázmándy Dénes kisérték. Bécsbe a »Hotel Imperial«-ba szállt, hol a francia nagykövet, Foucher de Careil üdvözléssel várta. Itt a legkedvesebb emléket hagyta maga után. * Az akadémiában tegnap, a gróf Karácsonyiféle drámai pályázat eredményének kihirdetése előtt, Hunfalvy Pál bejelentő Lönnrot Illés kültag halálát. Indítványozta, hogy az akadémia táviratilag fejezze ki részvétét a finn irodalmi társaságnak s az ülés ezt elfogadta. A dr. Heinrich Gusztáv pályázati jelentése után Fraknói Vilmos főtitkár jelentete, hogy az 1000 frtos Péczely-díjra, melyet az akadémia olyan történelmi színműre tűzött ki, mely 1882-ben vagy 1883-ban nyomtatásban jelent meg, vagy színpadon előadatott, tegnapig mint utolsó határidőig egy nyomtatott színmű érkezett: »Kendi Margit«, Bartók Lajostól ; érkezett továbbá kéziratban kettő: »Julia« és »Titok és áldozat« címűek, mindkettő jeligés zárt levéllel ; e művek szerzői nem igazolták, hogy művök valahol színre került és így pályázatra nem bocsáthatók. De az említett idő alatt nyomtatásban megjelent minden színmű pályázónak tekintetik, ha nem küldték is be az akadémiának. A Lukács-féle alapból szintén ezer forint, volt kitűzve Kazinczy Ferenc életének megírására; a pályázati feltételek értelmében tervrajz volt beküldendő. Csak egy tervrajz érkezett, dr. Bayer Ferenc lőcsei tanártól s ezt, valamint a Bartók Lajos színművét, az első osztálynak adták ki bírálatra. Ezután gr. Széchenyi Béla tiszteletileg szólalt föl, hogy egy becses ajándékot jelentsen be: nagynevű atyjának, gróf Széchenyi Istvánnak társulatokhoz, egyletekhez és egyesekhez irt leveleit ajándékozta az akadémiának. A levelek az 1833—1843 közti időből valók s hét kötetet tesznek. »Felejthetetlen atyámnak szellemi kincseit annál is inkább ajándékozom az akadémiának, mert ez minden alkalommal jelét adja alapítója iránti hálájának,« mondá a gróf. Szavait élénk éljenzés követte, gróf Lónyay Menyhért elnök köszönetet mondott az adományért s a leveleket a Széchenyi-bizottságnak fogják kiadni. — Az osztályülésen, mely ezután következett, dr. Asbóth Oszkár vendég olvasta föl »A szlávok és a magyar keresztyén terminológia« című értekezését. Történetíróink kiváló szerepet tulajdonítanak a cseheknek a magyarok hittérítése körül. A nyelvemlékek azonban nem a cseh, hanem az ó-szlovén nyelv hatását bizonyítják, ami onnan magyarázható, hogy a csehek akkor talán még szintén az ó-szlovén nyelvet használták az egyházban. Magyarázható azonban onnan is, hogy a csehek talán csak a főbb papi állásokat foglalták el, az alsó papság pedig szlovén volt, alkalmas lévén a közvetítésre azért is, mert értette mind a magyar, mind a cseh nyelvet. Az értekező aztán fölsorolt több szót, melyet a magyar egyházi nyelv a szlávból vett, minek : kereszt, keresztyén, pogány, malaszt, hála, sat. s kiemelte, mennyivel részletesebb képet nyerünk, ha a nyelvben rejlő tanúságot fürkészszük, mint ha pusztán írott forrásokból merítjük adatainkat. * Főúri esküvő. Már vasárnap említettük röviden, hogy az özv. gróf Károlyi Istvánná szül. Orczy Mária bárónő házi kápolnájában szombaton ment végbe a gróf Cziráky Antal kamarás úr és Keglevich Rózsa grófkisasszony esküvője.Most e szertartásnak részletes leírását közölhetjük. A két főúri családnak számos tagja és rokona jelent meg, hogy tanúi legyenek a megkötendő szép frigynek. Az esketést főtiszt, dr. Czibulka papnevelő-intézeti igazgató végezte, ki minden szivet mélyen megható nászszónoklatot és rövid misét tartott. A vőlegény tanúi voltak: gróf Cziráky Béla és gróf CsekonicsEndre; a menyasszonyéi pedig: nagybátyja, báró Orczy Béla miniszter és gróf Berényi Ferenc; nyoszolyalányok: Beniczky Mariska és Márta s Timon Gizella k. a.; vőfélyek : Esterházy Béla és Keglevich Gyula grófok. A menyasszony édesanyja: özv. gróf Keglevich Gyuláné szül. Orczy Georgina bárónőn kivül jelen voltak: gróf Keglevich Gábor és neje szül. Blaskovics Clemence úrnő, gróf Keglevich Tibor, gróf Almásy Kálmán és neje, Keglevich Margit grófnő (a menyasszony nővére), gróf Cziráky Béláné szül. Esterházy Mária grófnő, gróf Károlyi Sándor és neje, szül. Korniss Clarisse grófnő, gróf Károlyi László, báró Orczy Andor, báró Orczy Tekla, gróf Esterházy Andor és László, gróf Cziráky János és gróf Cappy Albert főhadnagy. A patriarchális szívességgel működő háziasszony reggelit adott, mely után az uj házaspár Dénesfára utazott. A köztiszteletű Cziráky-családot ért gyász miatt a szertartásnál minden fényesb külszin mellőzve volt, így a díszruhák is. Az urak egyszerű polgári ruhában, a nők pedig reggeli öltözékben jelentek meg. A menyasszony öltözéke nehéz fehér brocátból készült, hosszú uszálylyal és sok narancsvirág-bokrétával díszítve; fején narancsvirág-koszorú és hosszú illusion-fátyol. A nyoszolyó lányok halványrózsaszín selyem öltözékben jelentek meg. * Az Arany-szobor helye egyik érdekes tárgya volt a fővárosi képzőművészeti bizottság vasárnap, Gerlóczy Károly elnöklete alatt tartott ülésének. A szoborbizottság által kiszemelt pontot, a múzeumkertben, a homlokzat előtt, legkevésbbé tartották szerencsésnek, mert mögötte a széles lépcsőzet kedvezőtlen háttért ad, s mert magyar ruhás ércalakkal nem összhangozik a görög stílű oszlopcsarnok. Gerlóczy alpolgármester legjobb pontul ajánlá a népszínház előtt nyitandó tért, mely a kisajátítandó Kasselik-féle ház helyén fog lenni. Ott a szobor már meszsziről lesz látható s a népszínház homlokzata kedvező háttér. Egyhangúlag elhatározták, hogy e hely elfogadására kérik föl a szoborbizottságot. Egy más nevezetes határozatot is hoztak, hogy t. i. a főváros festői pontjairól látképeket készíttetnek s felhívják a hazai képírókat, hogy hatvan centiméter magas két-két olajfestetű vázlattal pályázzanak, a pontot tetszés szerint választva. A legjobb vázlatokat ötszáz, háromszáz és kétszáz forint díjjal jutalmazzák, az olajba festendő nagy képek egy-egy darabjáért ezerkétszáz forint tiszteletdíjat fizetnek. A versenyvázlatok beküldési határideje szeptember vége. Azokat szakértőkből álló bizottság fogja megbírálni. A képzőművészetek előmozdítására Szentes városa ezer forintot ajánlván föl, Jászberény pedig ötven forintot már beküldvén, a bizottság elhatárza: fölkérni Szentest, hogy ama jelentékeny összeggel a képzőművészeti társulat alapító tagjai közé lépjen, Jászberény pedig az említett összeget ugyane társulatnak adja. * Az Athenaeum-társulat új és olcsó, e mellett azonban mégis díszes kiállítású kiadást indított meg Jókai Mór regényeiből. A népszerű kiadásoknak selejtes papíron, rossz nyomással kiállított füzetei helyett e kiadás finom papíron, könnyen olvasható nagy betűkkel nyújtja koszorús írónk műveit, melyekből most kerültek ki sajtó alól: »Enyém, tied, övé«, hat kötet, ára 2 frt 40 kr; »Arany ember«, öt kötet, ára 2 frt 80 kr; »És mégis mozog a föld«, hat kötet, ára 3 frt 50 kr; »A véres kenyér« és »A szegénység útja«, egy kötet, ára 70 kr s végül »Föld felett és viz alatt«, egy kötet, ára 90 kr. — Szintén az Athenaeumtársulat kiadásában látott napvilágot ily című munka: »A női szépség fentartásának,ápolásának és növelésének titkai«, irta »egy nagyvilági hölgy«. A harmadfélszáz lapra terjedő, csinos kiállítású kötet ára fűzve 1 frt 70 kr, vászonkötésben 2 frt. * Virágkiállítás. A bölcsőde és a gyermekmenedékhely-egylet elnökségei május hó első felében, mikor a főváros módosabb lakosai még együtt vannak, jótékonycélú virágkiállítást rendeznek. Gróf Károlyi Sándorné úrnő, a két egylet elnöke, felkérte az orsz. iparegyesület kertészeti szakosztályát, hogy az egyesület budapesti tagjait szólítsa fel a kiállításban való részvételre. A helyiségről a grófné fog gondoskodni. * Az ötvösmű-kiállítást vasárnap még a szokottnál is nagyobb számmal látogatta a közönség. A király távozása után csak úgy özönlöttek a látogatók. Ő felsége május hó elején még egyszer megtekinti a kiállítást. Új tárgyak folyton érkeznek, de már alig van hely a számukra, úgy hogy ezentúl csak oly tárgyakat fogadnak el, melyek abszolút műbecscsel bírnak. A vidékről számos helyről érkeznek a kiállítás meglátogatására vonatkozó tudakozódások és minden jel arra mutat, hogy a húsvéti ünnepek alatt nagymérvű lesz a látogatás. * Személyi hírek. A király őfelsége ezer forintot adományozott magánpénztárából a budapesti első gyermek-menhely-egyletnek, az intézeti építkezés és fölszerelés előmozdítására. Károly Lajos főherceg és neje az utolsó nap megnézték az Esterházy-képtárt is, fogadtak több előkelő látogatót, köztük gr. Andrássy Aladárnét s b. Fejérváry államtitkárt, aztán mielőtt kikocsiztak volna a pályaházhoz, a főhercegnő elfogadta a »Hungária« igazgatósága által nyújtott szép virágbokrétát, a főherceg pedig kijelenté teljes megelégedését; szombat este érkeztek vissza Bécsbe. — Brahms megérkezett s ő végette történt, hogy ma a »Tannhäuser« helyett a »Bánk bán«-t adják elő, mivel kifejezte óhajtását, vajha itt időzése alatt magyar dalművet hallhatna. — Frideczky Timótd arany sarkantyus vitéznek s nyitramegyei volt főispánnak ő felsége a »kaplathi és csendes« kétkettős előnevet adományozta. — Kavulák János berzencei plébános kineveztetett a veszprémi káptalan tiszteletbeli kanonokjának. — Perotti, mint az 510