Fővárosi Lapok 1884. május (103-128. szám)
1884-05-01 / 103. szám
92,655 frt. Az igazgatóság indítványára az esedékes szelvényt 12 írttal váltják be. A pesti építőtársaság tegnapi közgyűlésén élénk vita után kimondták a liquidációt. A felszámoló bizottság tagjai Kunz Jenő, dr. Bende Ödön és Pollák Rudolf lettek. * Rövid hírek. A magyar kormány Ivánka Imre vörös kereszt-egyleti alelnöknek, Lindtner Imre egyleti igazgatónak s Lechner Gusztáv egyleti tisztviselőnek elismerést és köszönetet nyilvánít, ama szíves és sikeres fáradozásukért, melyet a gyulgyevói múlt évi népkonyha felállítása körül, a betelepült csángók érdekében tanúsítottak. — A vörös-keresztegylet pestmegyei választmánya az e hó 12-én tartandó országos gyűlésre két képviselőt küld s ezek választására e hó 8-án délelőtt 11 órakor a megyeház termében ülést tart. — A székely művelődési és közgazdasági egylet elnöksége köszönetet mond mindazoknak, kik az egylet javára hétfőn rendezett várszínházi előadásban szívességből közreműködtek. — A tanítónők menedékháza érdekében alakult bizottság e hó 3-án délután 5 órakor, a sugárúti tanítónő-képző intézetben ülést tart. — „Az új parlamentházról“ dr. Országh Sándor, a mint lapunkat felvilágosítják, magyarúl irta meg cikkét a »Nemzet« számára s a »Por Lloyd«-ban ez eredetinek csak fordítása jelent meg. — A „Magyar Szalonéból, melyről közelebb irtunk, az első füzet megjelent, változatos közleményekkel, csinos kiállításban; zeneszerzemények és illusztrációk is vannak benne. — Az idei deficit fedezésére a pénzügyminiszter tizenkilenc millió frtnyi papírjáradékot adott el a hitelintézeti csoportnak. — A „Riunione Adriatica“ egyik főhivatalnoka, Engel Adolf honvéd-főhadnagy eljegyezte Jelynek Eveline kisasszonyt, Jelynek Adolf kereskedő leányát. — A központi pályaudvart villámmal, hetven ív- és hatszáz izzólámpával fogják világitni s a berendezéssel a Ganz-gyár van megbízva. — A helyi hajók a vámpalota és Újpest közt mától fogva reggeli öt órától esti nyolcig közlekednek, érintve a Margitszigetet és Ó-Budát is. — Olsavszky Lajos ügyében Czárán vizsgálóbíró elrendelte az ideiglenes vizsgálati fogságot. Olsavszky védőjéül Győrffy Gyula ügyvédet kérte fel. — A terézvárosi zálogházban a tavaly április hóban és az idén januáriusban elzálogosított s eddig ki nem váltott, vagy át nem irt ékszereket, ingóságokat s ruhaneműeket e hó 16-án, 19-én és 23-án elárverezik. A Dunába ugrott tegnapelőtt egy tisztességesen öltözött férfi a bécsi hajóállomásnál ; még élve kimentették és zsebében egy Strass Károly névre szóló kórházi elbocsátó levelet találtak. — Elefuntságból özv. Szilágyi Jánosné tegnapelőtt mérget ivott, de a jókor érkezett orvosi segély megmentette. * Időjelzés. Az időjelző intézet tegnap reggeli táviratai szerint: hazánkban többnyire változó, közben napos időt várhatni, helyenként esővel, kevés hőváltozás mellett. Jel papírra vetett, népieskedéssel kacérkodó rajzoknak, melyekkel pár év óta ostromolják az olvasókat és szerkesztőket, csakugyan minden érezhető kár nélkül magvuk szakadhatna. X Kisfaludy-Társaság. Eső és sár dacára az akadémia heti ülésterme ismét egészen megtelt s a szép nem elfoglalt minden ülőhelyet. Gyulai Pál megnyitván az ülést, melyen vagy tizennégy tag jelent meg, először is a főtitkár terjeszte elő a folyó ügyeket. Nyíregyházáról Ziska Julia úrnő, elhunyt fia, Somogyi Dezső emlékére, hatszáz forint alapítványt tett a társaságnál, oly módon, hogy annak kamatát három évenként valamely kisebb irodalmi feladatra tűzzék ki jutalmul. Az első három évi kamatot már most beküldvén, a zárt ülés a 200 frankot e kérdésre tűzte ki: »Készíttessék kisebb szónoki mű, melynek tárgya egy korán elhunyt ifjú emlékezete; a beküldés határideje dec. 31-dike s a társaság tagjai nem pályázhatnak. Zichy Antal két műfordításról, Schiller »Orleansi szűz«-éről s Virgil »Reneis«-éről adta be tüzetes bírálati jelentését, mind a kettő ellen alapos kifogásokat emelve. Kiadásra beadattak a társasághoz: »Egy mérnök regényes. Pálffy Alberttól (két kötet), s »A tragikum« dramaturgiai mű Beöthy Zsolttól (harminc nyomtatott iv.) A regényt Gyulai Pál és Szathmáry Károly fogják bírálni, a dramaturgiai művet pedig Szász Károly és Vadnai Károly. A felolvasások sorát Győry Vilmos nyitá meg, ki Tolnai Lajosnak »Salamon király« című, erőteljesen alkotott balladáját mutatta be, általános elismerés mellett. A megéljenzett költemény lapunkban fog megjelenni. P. Szathmáry Károly »Rajz úr az esküdtszék előtt« címmel egy birálati irányú, de tréfás formájú dolgozatot olvasott föl, melyben a »rajz«, e törvénytelen származás, kinek anyja a »pongyolaság« s gyakran csalja a világot (az olvasókat), biróság előtt áll s elnök és közvádló ugyancsak faggatják, míg végül az esküdtszéki verdikt az, hogy fölmentetik, ha lenne a szülője, de ha pongyolaságból származik, toloncoltassék ki az irodalom országából. A rajz e csipős bírálatára rögtön egy »rajz« felolvasása következett, mi közderültséget szült. Csáktornyai Lajos (vendég) irta s Győry Vilmos mutatta be. Címe: »Az öreg cseresznyefa.« Két szomszéd pöröl a vén fa miatt, mígnem kibékíti őket gyermekeik egymás iránti szerelme. A tárgy nem uj, de a felpörös szomszéd rajzában sok eredeti, magyaros jellemvonás van s a hallgatóság éljene azt a verdiktet fejezte ki, hogy a gondolal itt rajz, ha nem is éppen geniális termék, elismerésre számíthat. De ama sebtiben, könnyű szer a Képviselői láz. Napirendje is alig volt a tegnapi ülésnek, csak néhány miniszteri válasz régibb interpellációkra, mégis eltartott az ülés majdnem annyi ideig, mint rendesen. Zajongás is volt, heveskedés és a közeledő választási háború szele lengett a tisztelt házban. Legelőször a kedden elfogadott törvényjavaslatok végleges megszavazásán estek át röviden, aztán báró Kemény Gábor közlekedésügyi miniszter felelt Göndöcs Benedek interpellációjára a posta-takarékpénztárak iránt. A miniszter kijelenté, hogy ez ügyet maga is fontosnak tartja, tanulmányoztatta is, enquetet hívott össze s a kormány rövid idő múlva oly helyzetben lesz, hogy az intézmény életbeléptetését megkezdheti. Göndöcs Benedek e választ örömmel vette tudomásul. Szintén báró Kemény miniszter felelt Krisztinkovics Ede két interpellációjára Győr városa árvízvédelme és a Rábaszabályozás ügyében. A miniszter osztozik elődjének, Ordódy Pálnak ez ügyre vonatkozó felfogásában, szándéka is előterjesztést tenni a képviselőháznak, de a jelen ülésszakra már nem ígérheti; az ide vonatkozó tárgyalások még nincsenek befejezve s bár Győr biztosítása kétségkívül állami érdek, a közvetlenül érdekelteknek nem szabad fukarkodni a hozzájárulásban. A Rába és Rábca szabályozása ügyében kijelenti a miniszter, hogy a jóváhagyott tervek végrehajtását a birtokosok többsége akadályozza meg. Ha újabb kísérlet is sikertelen lesz, akkor törvényhozási intézkedésnek lesz helye. Krisztinkovics Ede csak sajnálattal vette tudomásul a miniszter válaszait, melyek az oly sürgős ügyek gyors elintézését nem helyezik kilátásba. Ezután következett az ülés zajos része : Tisza Kálmán kormányelnök felelt Horánszky Nándor interpellációjára a hont megyei választási visszaélések ügyében. A kormányelnök pontonként felelt a kérdésekre, mialatt az ellenzéki padokról sokszor hangzott zajos ellenmondás, közbekiáltás, a jobboldalról pedig helyeslés. Hogy a megyeházán az egyik párt értekezletet tartott, az való; a kormányelnök nem helyesli, ha megyei épületet ily célra használnak , de ez sokfelé van szokásban s éppen Hont megyében három választás alkalmával történt, mikor Ivánka Zsigmond volt a képviselőjelölt. (Derültség.) Sőt akkor az is történt, hogy ott az elnökség, bizottság, karhatalom, sat. részére étkezésről gondoskodtak, amit most a főispán nem engedett meg. Azt, hogy a minapi választás alatt Hont megyében a központi igazgatás szünetelt volna, mert a tisztviselők mind oda voltak korteskedni, a kormányelnök az ügydarabok kimutatásával cáfolta meg : mindenütt igen csekély a hátralék. Egyébiránt a megye tisztikara határozottan visszautasítja a vádat, mintha hivatalos pressziót gyakorolt volna, ha nem éltek kétségbe nem vonható választási jogukkal. Egyes tisztviselők megjelentek a választók körében; a kormányelnök ezt is helyesebbnek tartja kerülni, de ez minden pártnál divatos és pontban általában gyakorolták, mikor ott még Ivánka Zsigmond volt a jelölt. Az elbocsátott postamestereket illetőleg csak három ilyenről van tudomása , ezek egyúttal néptanítók voltak, a postamesteri teendőket elhanyagolták, az iskolában tanítás helyett a gyermekeket bolondították, márpedig a kormányt senki sem kötelezheti, hogy ilyen esetben a postamesteri szerződést annak törvényes módja szerint föl ne bonthassa. Miután tehát visszaélések nem történtek, intézkedés nem szükséges ; ahol erre szükség lesz, pártkülönbség nélkül fogja a törvényt alkalmazni. A honti választásnál a kisebbség is nagy erélyt (derültség) fejtett ki s ha bebizonyítható esetek lettek volna, bizonyosan kérvénynyel támadták volna meg a választást. (Felkiáltások balról: Jó helyre jött volna !) Amennyi indokot találtak az interpellációra, annyit találhattak volna adatokkal támogatott kérvény beadására, hogy, ha a ház többsége igazságtalan, legalább felvilágosítsák. De nem tették, nem volt mit tenniök. (Helyeslés jobbról.) Horánszky Nándor hosszabb beszédben jelente ki, hogy nem veszi tudomásul a kormányelnök válaszát. A miniszterelnök éppen Hont megye főispánjától és a vádolt tisztikartól szerzett információt, de különben a tényeket nem is tagadta. Ezután újabb adatokat sorolt fel Horánszky, hogy a megyeházán voltak a boros hordók, a cigánybanda egyenként megnevezte, melyik tisztviselő hol járt korteskedni, s hozzátette, hogy nagy a hivatalokban a hátralék, megbotránkoztató, ha a köztisztviselő hetekig korteskedik, ide jutott a megye. (Csernátony Lajos : A kinevezést kell behozni.) A szerződéses postamestereket illetőleg furcsa körülmény, hogy éppen ellenzékieket ért az elbocsátás, és hogy előre fenyegették őket ezzel. Hogy a kormányelnök nem látja intézkedés szükségét, az nyilvános felhívás a tisztviselőkhöz, hogy ők mindent tehetnek. Az ellenzék élénken helyeselte Horánszky szavait. Tisza Kálmán kormányelnök újra szót emelt s megjegyzi, hogy ő csak arra felelhetett, amit Horánszky kérdezett. Ha történtek visszaélések, az egyedüli helyes mód az lett volna, hogy kérvénynyel támadják meg a választást. Hogy a választásoknál korteskedések történnek, sajnosan igaz, ha kívánja Horánszky, a szóló majd elmond neki egy pár jelenetet a másik párt dolgaiból, de nem a házban mondja el, ez a hely nem arra való, hogy általános vádakkal bárkit elítéljenek. A megye tisztikarát, míg az ellenkező bebizonyítva nincs, nem szabad azzal megbélyegezni, hogy nem mond igazat. Ahol visszaélés történik, a szóló pártkülönbség nélkül fogja a törvényt alkalmazni, de egyoldalú panasz után nem indul, mint nem tette a múlt választásnál sem, pedig kormánypártiaktól is kapott panaszt ellenzéki tisztviselők ellen. Egyoldalú információ alapján jövőre sem fog senkit bántani. Hogy egyik-másik hivatalnok néhány napra birtokára távozik és befolyását érvényesíti, olyan nagy bűn-e, mikor a másik oldalról a huszadik kerületbe is elmennek korteskedni ? (Derültség és helyeslés jobbról). Miután Horánszky még egyszer felelt, a ház 110 szóval 77 ellen tudomásul vette a miniszterelnök válaszát Az elnök kérdé aztán, mi történjék azzal a 14 írttal, melyet Horánszky az interpelláció beadásakor a ház asztalára tett ? A ház pénztárában nincs helye, legcélszerűbb lesz, ha Horánszky visszaveszi. Horánszky Nándor megjegyzi, hogy a ház nem hozhat oly határozatot, hogy ő vegye vissza a pénzt, mert azt bajos volna exequálni, küldjék a pénzt a belügyminiszter útján Hont megyébe. Az elnök erre azt felelte, hogy a pénzt Horánszky hozta, más nem tudhatja, honnan származik. Tisza Kálmán kormányelnök felszólalására aztán kimondták, hogy az elnökség küldje el a pénzt Hont megye alispáni hivatalához, tetszés szerinti intézkedés végett. Ma az állandó országház építéséről szóló javaslat kerül napirendre. 672 . idék. ** Máramaros-Szigetről írják lapunknak: az »Ifjúsági kör«, mely néhány hónapja alakult, nem mulaszt el semmi alkalmat, hogy tevékenységének tanújelét adja. Kezdetben azt gondolták, nem is állhat fenn s ma már számot tesz, mozog és pedig eredménynyel. Torna- és vivóegylet alakítása, az uszoda kérdésének fölvetése, a március 1,5-iki nagy ünnepély rendezése stb. onnan került ki. Ápril 26-án este a kaszinó termeiben pompásan sikerült hangversenyt rendezett, melyet reggelig tartó tánc követett. Müller Irma k. a., a város egyik igen kedves hölgye, Tóth Kálmántól a »Lengyel anya« című költeményt adta elő érzéssel s a sűrű tapsokat méltán megérdemelte, mint nem mindennapi műkedvelő, ki színi előadásokban is nem egyszer nagy sikerrel lépett föl. A hangversenyt Beriot egy vonós négyese nyitotta meg; Hollósy Kornélia k. a. gyakorlott zongora-játékával, Csülök Dávid virtuóz fuvolázásával, Szák János zenetanár pedig magyar zongora-átirataival ragadták gyakori tetszésnyilvánításokra a közönséget. A hangversenyt tánc követte. Ott voltak: Lónyay Jánosné, Mán Józsefné, Krauszné, Szabadhegyi Sándorné, Müller Sándorné, Kovásy Ákosné, Majorosné, Szijgyártóné, Ágostonná, Buzáth Mártonná, Jakobovicsné, Szabó Sándorné, Dontné asszonyok; továbbá: Müller Irma és Anna, Doni Gizella és Janka, Buzáth Regina, Horvát Ilonka, Köröskényi Etelka, Mán nővérek, Herzhauser Mariska, Kollmann Georgina, Soós Ilona, Lövy Lujza, Glanzer Anna, Ráth Antonia, Metz Mici urhölgyek, stb. ** Nagy-Szebenben a Wächter Frigyes volt főispán halotti gyászszertartása nagy díszszel és részvéttel ment végbe. A ravatalnál Capesius evang. lelkész mondott megható gyászbeszédet. A halottas menetet katonai zenekar nyita meg. A gyászkocsit és koporsót koszorúk bobták. Utána az özvegyet dr. Brenneberg Mór főispán vezette karon. Az állami, megyei, városi és intézeti tisztviselők mögött a tisztikar haladt, Machegg altábornagygyal. A pályaháznál Tóbiás Kornél megyei főjegyző tartott bucsu-beszédet s a magyar dalkör két gyászdalt énekelt. Brassóban ,is nagy díszszel és részvéttel ment végbe a temetés. És még hant nem borult a halottra, még az egész országban minden jó hazafi el volt borúlva a gyászhírtől, midőn a »Siebenbürgisch-Deutsches Tageblatt«, melynek irói valószínűleg keresztyéneknek és embereknek tartják magukat, ez ocsmány és embertelen sorokat írták az elhunytról: »Ebédkor egy falattól megfuladt. Működése a szász nép évkönyveiben gyászlapot képez és még élénk emlékében él a kortársaknak; a halál megható komolyságával szemben nem akarjuk felszakgatni a talán gyógyíthatatlan sebeket, melyeket Wächter Frigyes rajtunk ütött«. íme, az erdélyi »christlich-germanisch« érzület. Hány olyan szász halt meg, ki egykor a magyar állameszményir ellensége volt a Bach szolgálatában, a »Reichsrath«-ban, a szebeni gyűlésen, s akadt-e magyar lap, mely nekrológjában embertelenül dobálta volna sárral a halottat, midőn kiterítve feküdt, mint dobálja most e silány had azt a derék férfiút, ki tudott együtt jó szász és jó magyar hazafi lenni! ** Pozsonyban tegnapelőtt a lóversenyt tűrhető időjárás mellett tartották meg. A versenyt végig nézték Frigyes főherceg és neje Izabella főhercegnő is vendégeikkel: Károly Lajos és Lajos Viktor főhercegekkel és Mária Terézia főhercegasszonynyal, valamint a braganzai herceggel. Öt futam, volt. A gátverseny 700 frtos diját báró Twickel Ágost »Runzenbruder«-je könnyen nyerte, a nagy akadályversenyben (2000 frt), pedig gróf Esterházy Miklós »Himmelblau«-ja győzött könnyű szerrel. A császárdíjat, 300 drb. aranyat Dőry Lajos »Timelkam«-ja tetszés szerint nyerte, hasonlókép a Harkányi János »Dorá«-ja az 1000 frtos polgárdiját. Az eladó akadályversenyben herceg Esterházy Pál »Bravienka«-ja