Fővárosi Lapok 1884. május (103-128. szám)

1884-05-01 / 103. szám

92,655 frt. Az igazgatóság indítványára az esedékes szelvényt 12 írttal váltják be.­­ A pesti építő­­társaság tegnapi közgyűlésén élénk vita után ki­mondták a liquidációt. A felszámoló bizottság tagjai Kunz Jenő, dr. Bende Ödön és Pollák Rudolf lettek. * Rövid hírek. A magyar kormány Ivánka Imre vörös­ kereszt-egyleti alelnöknek, Lindtner Imre egyleti igazgatónak s Lechner Gusztáv egyleti tiszt­viselőnek elismerést és köszönetet nyilvánít, ama szí­ves és sikeres fáradozásukért, melyet a gyul­gyevói múlt évi népkonyha felállítása körül, a betelepült csángók érdekében tanúsítottak. — A vörös-kereszt­­egylet pestmegyei választmánya az e hó 12-én tar­tandó országos gyűlésre két képviselőt küld s ezek vá­lasztására e hó 8-án délelőtt 11 órakor a megyeház termében ülést tart. — A székely művelődési és közgazdasági egylet elnöksége köszönetet mond mindazoknak, kik az egylet javára hétfőn rendezett várszínházi előadásban szívességből közreműködtek. — A tanítónők menedékháza érdekében alakult bi­zottság e hó 3-án délután 5 órakor, a sugárúti taní­­tónő-képző intézetben ülést tart. — „Az új par­lamentházról“ dr. Országh Sándor, a mint lapunkat felvilágosítják, magyarúl irta meg cikkét a »Nemzet« számára s a »Po­r Lloyd«-ban ez eredetinek csak for­dítása jelent meg. — A „Magyar Szalonéból, mely­ről közelebb irtunk, az első füzet megjelent, változatos közleményekkel, csinos kiállításban; zeneszerzemé­nyek és illusztrációk is vannak benne. — Az idei deficit fedezésére a pénzügyminiszter tizenkilenc mil­lió frtnyi papír­járadékot adott el a hitelintézeti cso­portnak. — A „Riunione Adriatica“ egyik főhiva­talnoka, Engel Adolf honvéd-főhadnagy eljegyezte Jelynek Eveline kisasszonyt, Jelynek Adolf kereskedő leányát. — A központi pálya­udvart villámmal, het­ven ív- és hatszáz izzólámpával fogják világitni s a berendezéssel a Ganz-gyár van megbízva. — A helyi hajók a vámpalota és Újpest közt mától fogva reggeli öt órától esti nyolcig közlekednek, érintve a Margit­szigetet és Ó-Budát is. — Olsavszky Lajos ügyében Czárán vizsgáló­bíró elrendelte az ideiglenes vizsgá­lati fogságot. Olsavszky védőjéül Győrffy Gyula ügy­védet kérte fel. — A terézvárosi zálogházban a tavaly április hóban és az idén januáriusban elzálo­gosított s eddig ki nem váltott, vagy át nem irt éksze­reket, ingóságokat s ruhaneműeket e hó 16-án, 19-én és 23-án elárverezik.­­ A Dunába ugrott tegnap­előtt egy tisztességesen öltözött férfi a bécsi hajóállo­másnál ; még élve kimentették és zsebében egy Strass Károly névre szóló kórházi elbocsátó levelet találtak. — Elefuntságból özv. Szilágyi Jánosné tegnapelőtt mérget ivott, de a jókor érkezett orvosi segély meg­mentette. * Időjelzés. Az időjelző intézet tegnap reggeli táv­iratai szerint: hazánkban többnyire változó, közben napos időt várhatni, helyenként esővel, kevés hőváltozás mellett. Jel papírra vetett, népieskedéssel kacérkodó rajzoknak, me­lyekkel pár év óta ostromolják az olvasókat és szerkesztőket, csakugyan minden érezhető kár nélkül magvuk szakadhatna. X Kisfaludy-Társaság. Eső és sár dacára az akadémia heti ülés­terme ismét egészen megtelt s a szép nem elfoglalt minden ülő­helyet. Gyulai Pál megnyitván az ülést, melyen vagy tizen­négy tag jelent meg, először is a főtitkár terjeszte elő a folyó ügyeket. Nyíregyházáról Ziska Julia úrnő, elhunyt fia, Somogyi Dezső emlékére, hatszáz forint alapítványt tett a társaság­nál, oly módon, hogy annak kamatát három évenként vala­mely kisebb irodalmi feladatra tűzzék ki jutalmul. Az első három évi kamatot már most beküld­vén, a zárt ülés a 200 frankot e kérdésre tűzte ki: »Készíttessék kisebb szónoki mű, melynek tárgya egy korán elhunyt ifjú emlékezete; a bekül­dés határideje dec. 31-dike s a társaság tagjai nem pályáz­hatnak. Zichy Antal két műfordításról, Schiller »Orleansi szűz«-éről s Virgil »Reneis«-éről adta be tüzetes bírálati jelentését, mind a kettő ellen alapos kifogásokat emelve. Kiadásra beadattak a társasághoz: »Egy mérnök regényes. Pálffy Alberttól (két kötet), s »A tragikum« drama­turgiai mű Beöthy Zsolttól (harminc nyomtatott iv.) A regényt Gyulai Pál és Szathmáry Károly fogják bírálni, a drama­turgiai művet pedig Szász Károly és Vadnai Károly. A felolvasások sorát Győry Vilmos nyitá meg, ki Tolnai Lajosnak »Salamon király« című, erőteljesen alko­tott balladáját mutatta be, általános elismerés mellett. A megéljenzett költemény lapunkban fog megjelenni. P. Szathmáry Károly »Rajz úr az esküdtszék előtt« címmel egy birálati irányú, de tréfás formájú dolgozatot ol­vasott föl, melyben a »rajz«, e törvénytelen származás, ki­nek anyja a »pongyolaság« s gyakran csalja a világot (az olvasókat), biróság előtt áll s elnök és közvádló ugyancsak faggatják, míg végül az esküdtszéki verdikt az, hogy fölmen­tetik, ha lenne a szülője, de ha pongyolaságból származik, toloncoltassék ki az irodalom országából. A rajz e csipős bírálatára rögtön egy »rajz« felolva­sása következett, mi közderültséget szült. Csáktornyai Lajos (vendég) irta s Győry Vilmos mutatta be. Címe: »Az öreg cseresznyefa.« Két szomszéd pöröl a vén fa miatt, mígnem kibékíti őket gyermekeik egymás iránti szerelme. A tárgy nem uj, de a felpörös szomszéd rajzában sok eredeti, magya­ros jellemvonás van s a hallgatóság éljene azt a verdiktet fe­jezte ki, hogy a gondolal itt rajz, ha nem is éppen geniális termék, elismerésre számíthat. De ama sebtiben, könnyű szer­ a Képviselői láz. Napi­rendje is alig volt a tegnapi ülésnek, csak néhány miniszteri válasz régibb interpellációkra, mégis eltartott az ülés majdnem annyi ideig, mint rendesen. Zajongás is volt, heveskedés és a közeledő választási háború szele lengett a tisztelt házban. Legelőször a kedden elfogadott törvényjavaslatok vég­leges megszavazásán estek át röviden, aztán báró Kemény Gábor közlekedésügyi miniszter felelt Göndöcs Benedek in­terpellációjára a posta-takarékpénztárak iránt. A miniszter kijelenté, hogy ez ügyet maga is fontosnak tartja, tanulmá­­nyoztatta is, enquetet hívott össze s a kormány rövid idő múlva oly helyzetben lesz, hogy az intézmény életbelépteté­sét megkezdheti. Göndöcs Benedek e választ örömmel vette tudomásul. Szintén báró Kemény miniszter felelt Krisztinkovics Ede két interpellációjára Győr városa árvízvédelme és a Rába­­szabályozás ügyében. A miniszter osztozik elődjének, Ordódy Pálnak ez ügyre vonatkozó felfogásában, szándéka is előter­jesztést tenni a képviselőháznak, de a jelen ülésszakra már nem ígérheti; az ide vonatkozó tárgyalások még nincsenek befejezve s bár Győr biztosítása kétségkívül állami érdek, a közvetlenül érdekelteknek nem szabad fukarkodni a hozzá­járulásban. A Rába és Rábca szabályozása ügyében kijelenti a miniszter, hogy a jóváhagyott tervek végrehajtását a bir­tokosok többsége akadályozza meg. Ha újabb kísérlet is si­kertelen lesz, akkor törvényhozási intézkedésnek lesz helye. Krisztinkovics Ede csak sajnálattal vette tudomásul a miniszter válaszait, melyek az oly sürgős ügyek gyors elinté­zését nem helyezik kilátásba. Ezután következett az ülés zajos része : Tisza Kál­mán kormányelnök felelt Horánszky Nándor interpellációjára a hont megyei választási visszaélések ügyében. A kormány­elnök pontonként felelt a kérdésekre, mialatt az ellenzéki pa­dokról sokszor hangzott zajos ellenmondás, közbekiáltás, a jobboldalról pedig helyeslés. Hogy a megyeházán az egyik párt értekezletet tartott, az való; a kormányelnök nem he­lyesli, ha megyei épületet ily célra használnak , de ez sok­felé van szokásban s éppen Hont megyében három választás alkalmával történt, mikor Ivánka Zsigmond volt a képviselő­­jelölt. (Derültség.) Sőt akkor az is történt, hogy ott az el­nökség, bizottság, karhatalom, sat. részére étkezésről gondos­kodtak, a­mit most a főispán nem engedett meg. Azt, hogy a minapi választás alatt Hont megyében a központi igazgatás szünetelt volna, mert a tisztviselők mind oda voltak kortes­kedni, a kormányelnök az ügydarabok kimutatásával cáfolta meg : mindenütt igen csekély a hátralék. Egyébiránt a megye tisztikara határozottan visszautasítja a vádat, mintha hiva­talos pressziót gyakorolt volna, ha nem éltek kétségbe nem vonható választási jogukkal. Egyes tisztviselők megjelentek a választók körében; a kormányelnök ezt is helyesebbnek tartja kerülni, de ez minden pártnál divatos és pontban ál­talában gyakorolták, mikor ott még Ivánka Zsigmond volt a jelölt. Az elbocsátott postamestereket illetőleg csak három ilyenről van tudomása , ezek egyúttal néptanítók voltak, a postamesteri teendőket elhanyagolták, az iskolában tanítás helyett a gyermekeket bolondították, már­pedig a kormányt senki sem kötelezheti, hogy ilyen esetben a postamesteri szer­ződést annak törvényes módja szerint föl ne bonthassa. Mi­után tehát visszaélések nem történtek, intézkedés nem szüksé­ges ; a­hol erre szükség lesz, pártkülönbség nélkül fogja a törvényt alkalmazni. A honti választásnál a kisebbség is nagy erélyt (derültség) fejtett ki s ha bebizonyítható esetek lettek volna, bizonyosan kérvénynyel támadták volna meg a választást. (Felkiáltások balról: Jó helyre jött volna !) A­mennyi indokot találtak az interpellációra, annyit találhattak volna adatokkal támogatott kérvény beadására, hogy, ha a ház többsége igazságtalan, legalább felvilágosítsák. De nem tették, nem volt mit tenniök. (Helyeslés jobbról.) Horánszky Nándor hosszabb beszédben jelente ki, hogy nem veszi tudomásul a kormányelnök válaszát. A miniszterelnök éppen Hont megye főispánjától és a vádolt tiszti­kartól szerzett információt, de különben a tényeket nem is tagadta. Ezután újabb adatokat sorolt fel Horánszky, hogy a megyeházán voltak a boros hordók, a cigány­banda­­ egyen­ként megnevezte, melyik tisztviselő hol járt korteskedni, s hozzá­tette, hogy nagy a hivatalokban a hátralék, megbot­ránkoztató, ha a köztisztviselő hetekig korteskedik, ide jutott a megye. (Csernátony Lajos : A kinevezést kell behozni.) A szerződéses postamestereket illetőleg furcsa körülmény, hogy éppen ellenzékieket ért az elbocsátás, és hogy előre fenyeget­ték őket ezzel. Hogy a kormányelnök nem látja intézkedés szükségét, az nyilvános felhívás a tisztviselőkhöz, hogy ők mindent tehetnek. Az ellenzék élénken helyeselte Horánszky szavait. Tisza Kálmán kormányelnök újra szót emelt s meg­­jegyzi, hogy ő csak arra felelhetett, a­mit Horánszky kérde­zett. Ha történtek visszaélések, az egyedüli helyes mód az lett volna, hogy kérvénynyel támadják meg a választást. Hogy a választásoknál korteskedések történnek, sajnosan igaz, ha kívánja Horánszky, a szóló majd elmond neki egy pár jelenetet a másik párt dolgaiból, de nem a házban mondja el, ez a hely nem arra való, hogy általános vádakkal bárkit elítéljenek. A megye tisztikarát, míg az ellenkező bebizo­nyítva nincs, nem szabad azzal megbélyegezni, hogy nem­­ mond igazat. A­hol visszaélés történik, a szóló pártkülönb­­­­ség nélkül fogja a törvényt alkalmazni, de egyoldalú panasz után nem indul, mint nem tette a múlt választásnál sem, pedig kormánypártiaktól is kapott panaszt ellenzéki tiszt­viselők ellen. Egyoldalú információ alapján jövőre sem fog senkit bántani. Hogy egyik-másik hivatalnok néhány napra birtokára távozik és befolyását érvényesíti, olyan nagy bűn-e, mikor a másik oldalról a huszadik kerületbe is elmennek korteskedni ? (Derültség és helyeslés jobbról). Miután Horánszky még egyszer felelt, a ház 110 szó­val 7­7 ellen tudomásul vette a miniszterelnök válaszát Az elnök kérdé aztán, mi történjék azzal a 14 írttal, melyet Horánszky az interpelláció beadásakor a ház as­ztalára tett ? A ház pénztárában nincs helye, legcélszerűbb lesz, ha Horánszky visszaveszi. Horánszky Nándor megjegyzi, hogy a ház nem hozhat oly határozatot, hogy ő vegye vissza a pénzt, mert azt bajos volna exequálni, küldjék a pénzt a belügyminiszter útján Hont­ megyébe. Az elnök erre azt felelte, hogy a pénzt Horánszky hozta, más nem tudhatja, honnan származik. Tisza Kálmán kormányelnök felszólalására aztán kimondták, hogy az elnök­ség küldje el a pénzt Hont megye alispáni hivatalához, tetszés szerinti intézkedés végett. Ma az állandó országház építéséről szóló javaslat ke­rül napi­rendre. 672 . i­d­é­k. ** Máramaros-Szigetről írják lapunknak: az »Ifjúsági kör«, mely néhány hónapja alakult, nem mulaszt el semmi alkalmat, hogy tevékenységének ta­­nújelét adja. Kezdetben azt gondolták, nem is állhat fenn s ma már számot tesz, mozog és pedig eredmény­nyel. Torna- és vivóegylet alakítása, az uszoda kérdé­sének fölvetése, a március 1,5-iki nagy ünnepély ren­dezése stb. onnan került ki. Ápril 26-án este a kaszinó termeiben pompásan sikerült hangversenyt rendezett, melyet reggelig tartó tánc követett. Müller Irma k. a., a város­ egyik igen kedves hölgye, Tóth Kálmántól a »Lengyel anya« című költeményt adta elő érzéssel s a sűrű tapsokat méltán megérdemelte, mint nem minden­napi műkedvelő, ki színi előadásokban is nem egyszer nagy sikerrel lépett föl. A hangversenyt Beriot egy vonós négyese nyitotta meg; Hollósy Kornélia k. a. gyakorlott zongora-játékával, Csülök Dávid virtuóz fuvolázásával, Szák János zenetanár pedig magyar zongora-átirataival ragadták gyakori tetszésnyilvání­tásokra a közönséget. A hangversenyt tánc követte. Ott voltak: Lónyay Jánosné, Mán Józsefné, Krauszné, Szabadhegyi Sándorné, Müller Sándorné, Kovásy Ákosné, Majorosné, Szijgyártóné, Ágostonná, Buzáth Mártonná, Jakobovicsné, Szabó Sándorné, Dontné asszonyok; továbbá: Müller Irma és Anna, Doni Gi­zella és Janka, Buzáth Regina, Horvát Ilonka, Kö­­röskényi Etelka, Mán nővérek, Herzhauser Mariska, Kollmann Georgina, Soós Ilona, Lövy Lujza, Glanzer Anna, Ráth Antonia, Metz Mici urhölgyek, stb. ** Nagy-Szebenben a Wächter Frigyes volt­ főispán halotti gyászszertartása nagy díszszel és részvéttel ment végbe. A ravatalnál Capesius evang. lelkész mondott megható gyász­beszédet. A halottas menetet katonai zenekar nyita meg. A gyászkocsit és koporsót koszorúk bob­ták. Utána az özvegyet dr. Brenneberg Mór főispán vezette karon. Az állami, megyei, városi és intézeti tisztviselők mögött a tiszti­kar haladt, Machegg altábornagygyal. A pályaháznál Tóbiás Kornél megyei főjegyző tartott bucsu-beszédet s a magyar dalkör két gyászdalt énekelt. Brassóban ,is nagy díszszel és részvéttel ment végbe a temetés. És még hant nem borult a halottra, még az egész ország­ban minden jó hazafi el volt borúlva a gyászhírtől, midőn a »Siebenbürgisch-Deutsches Tageblatt«, mely­nek irói valószínűleg keresztyéneknek és embereknek tartják magukat, ez ocsmány és embertelen sorokat írták az elhunytról: »Ebédkor egy falattól megfuladt. Működése a szász nép évkönyveiben gyászlapot képez és még élénk emlékében él a kortársaknak; a halál megható komolyságával szemben nem akarjuk fel­­szakgatni a talán gyógyíthatatlan sebeket, melyeket Wächter Frigyes rajtunk ütött«. íme, az erdélyi »christlich-germanisch« érzület. Hány olyan szász halt meg, ki egykor a magyar állameszmé­nyir ellen­sége volt a Bach szolgálatában, a »Reichsrath«-ban, a szebeni gyűlésen, s akadt-e magyar lap, mely nekrológjában embertelenül dobálta volna sárral a halottat, midőn kiterítve feküdt, mint dobálja most e silány had azt a derék férfiút, ki tudott együtt jó szász és jó magyar hazafi lenni! ** Pozsonyban tegnapelőtt a lóversenyt tűrhető időjárás mellett tartották meg. A versenyt végig nézték Frigyes főherceg és neje Izabella főher­cegnő is vendégeikkel: Károly Lajos és Lajos Vik­tor főhercegekkel és Mária Terézia főhercegasszony­­nyal, valamint a braganzai herceggel. Öt futam, volt. A gátverseny 700 frtos diját báró Twickel Ágost »Runzenbruder«-je könnyen nyerte, a nagy akadály­­versenyben (2000 frt), pedig gróf Esterházy Miklós »Himmelblau«-ja győzött könnyű szerrel. A császár­díjat, 300 drb. aranyat Dőry Lajos »Timelkam«-ja tetszés szerint nyerte, hasonlókép a Harkányi János »Dorá«-ja az 1000 frtos polgárdiját. Az eladó aka­dályversenyben herceg Esterházy Pál »Bravienka«-ja

Next