Fővárosi Lapok 1884. október (230-256. szám)

1884-10-01 / 230. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 230. számához, magasan áll. Tovább cserkészünk, — de a­mit most még várhatunk, nem egyéb vakesetnél. Dél felé kerülünk haza, még egy órával ké­sőbb délceg barcilován, »Bátor«-on feltűnik a 74 éves háziúr, valóságos szürke ifjú, hatalmas válláról pus­kája lóg, ő sem jutott lövéshez. Három derék fia sor­sunkban osztozott. Az udvaron körbe állunk s meg­beszélve s megvitatva a dolgok állását, abban állapo­dunk meg, hogy meleg van és szarvast lőni e nagy szárazságban szerfölött nehéz. A házból ebédhez nógatnak, az angyalszelidségü háziasszony, viruló leányai körében, már ott vár reánk — s mi min­den vadászboszúságot feledünk e kedves családias körben. A vadász ember olyan mint a lutris; igaz, hogy reggel vesztett, de hátha este nyer. Három óra után már kiki vadászruhájába bújt, várva az esti cserkészés szerencséjét. Ismét az erdőben vagyunk, belátva e hegylán­cokat, sziklákat, a messzire benyúló völgyeket, me­lyek mélyén haragos zöld s közepén pataktól szelt rét látszik, e gyönyörű facsoportokat s egyes faóriá­sok méltóságos körvonalait, nem bírjuk eldönteni, hogy mikor szebb az erdő: reggel-e vagy este. A reg­gel ugyan meglepőbb, impozánsabb, de az est harmo­nikusabb, költőibb. Előttünk már árnyékba borult a táj, balfelől a síkon még mindig napfényben ragyog egészen a tren­­csényi hegyekig és Nagyszombatig. Mély csend van, egy nagy fa derekának dőlve, mélázva nézzük a nap haldoklását, a távoli losonci harangok estimára kon­­dulnak, én hallgatom s lelkemben letérdelek. A he­gyek, völgyek betelnek árnyékkal, nyugtalan képzele­tem benépesíti az erdő mélyét, óriásokat, törpéket, apokaliptikus szörny­alakokat, felbontott hajú tündé­reket vélek látni. A száraz lomb megzörren, egy jó őzbak terem előttünk körül tekint, majd új ugrándozásba kezd, — nem zavarjuk kedvtelését; utánna földre szegzett fej­jel a borz, rendkívül sietve rövid lábaival, — jó utat kívánunk neki. Mindig sötétedik, az előttünk fehérlő ölfa percről percre szürkébb lesz. Az ágak újra recsegnek: ez nagy vad! A homályból nagy tizenkét szarvastehén alakja bonta­kozik ki, egyenesen nekünk tartanak, egy vén tehén két lépésnyire halad el mellettem, egyszerre meglát s óriási ugrással eliramodik — szarvas nem volt köz­tük. Sötét éj lett, a vadász előttem halad, de nem látom többé; fehér kendőt erősítek a hátára s e lám­pás után megyek; de néhány perc múlva fiatal vá­gásba érünk s ott már azt sem látom, botommal kere­sem vezetőmet s úgy követem. (Ajánlom a városok vilá­gítása ellen panaszkodóknak az ily sétát.) A völgybe érve, minden lépten nyomon vizet vélek látni, mely közeledésünkkel tovább vonul; e finom földhöz tapadó ködöt erdei délibábnak nevezhetnék. Haza érve, nagy újsággal fogadtak, a kis Móric szarvast löt, az első szarvast! A társaság engem bízott meg a vadászszá avazás szertartásának végzé­sével, s én hosszú ünnepi szónoklat után lefektetem az ifjú vadászt és három ütéssel fölfogadom Szt. Hu­bert szövetségébe. Nap nap után múlt s­zám csak nem mosolygott Diána. Igaz, hogy erdőben lehetni még akkor is páratlan élvezet, ha nem jár vardászszeren­­csével; mennyi szépet, újat, meglepőt láttunk ott kint a zöldben. Midőn egy nap hajnal előtt, — talán szeptember 17-dikén volt, — az égre néztem, gyö­nyörű tünemény szemtanúja voltam. A hold fölött tányér nagyságú tűzgömb villant föl, lassan kelet felé esve, szétpattant s ezer kék, zöld és k­laszin csil­lagra oszlott. E tüneményt folytonos villámlás kisérte. Megkapó látvány volt. Ugyanaz­nap reggel találkoz­tam kedves vadász urunkkal, a ki — boszosan az ered­ménytelen cserkészés miatt — több erdőrészt meg­­hajtatot. Délután két órakor kerültünk haza, azaz tiz órán át gyalogoltunk, beillett volna manővernek. Ez a par force tour sem vezetett eredményhez s igy kimentünk az egész család kíséretében a bohatai vadászházba. Gróf Zichy Géza: Fővárosi hírek. * Legfelső kézirat. A király őfelsége,a dalma­­szinház megnyitása alkalmából, a következő legfelső kéziratot intézte Tisza Kálmán kormányelnökhöz: »Kedves Tisza! Az új dalmüszinháznak múltkori meg­tekintése, de különösen annak tegnap történt ünnepé­lyes megnyitása alkalmával örömmel győződtem meg arról, hogy e ház nemcsak építészeti s művészeti szép­sége, hanem egész berendezése tekintetében is, minden várakozásnak megfelel, s általa a főváros, valamint az egész ország a zeneművészet ápolására és fejlesztésére méltó intézetet nyert. Köszönetet érdemelnek ennek folytán mindazok, kik ez örvendetes eredmény eléré­sére kiválólag közreműködtek, s azért utasítom önt, hogy báró Podmaniczky Frigyes színházi intendánssal, mint az e részbeni építészeti bizottság elnökével közvetlenül, és az ő útján az egész bizottság­­gal s az illető­ művészekkel teljes megelégedésemet és elismerésemet tudassa. Kelt Budapesten, 1884. évi szeptember hó 28-án. Ferenc József s. k.« * Munkácsy Mihály és neje tegnap d. u. két órakor utaztak el a bécsi gyorsvonattal, minden kör­ben a legkedvesb emléket hagyva magok után. Hétfőn a nagy művész Alcsuthon volt a József főherceg csa­ládjának igen szívesen látott vendége. Utolsó előtti nap a mester keresztapa is lett. Bauer Sándor sugárúti műkereskedő, kinek üzletét már szeptember elején meglátogatta, hívta meg néhány nappal ezelőtt szüle­tett fia keresztapjának. Tiszteletére a fiú Mihály ne­vet kapott.­­Munkácsy szívesen vállalta kl a kereszt­­apaságot, mivel Bauer magyar képírók műveit szokta megvásárolni eladása végett s nem idegen olcsó ké­pekkel kereskedik. Örömet okozott Munkácsynak az utolsó napokban az is, hogy első tanítója, Szamosi Elek nagyváradi főreáliskolai rajztanár feljött fiával (Lászlóval) az ő látogatására. A mester mindjárt első nap meghívta a családtagoknak adott ebédre s másnap is az ő vendége volt. Megígérte to­vábbá, hogy le fogja festeni életnagyságú alakját, fiát pedig tanítványának fogadja, tanácsolva neki, hogy előbb még itthon tegyen szorgalmas tanulmányokat. Munkácsyné a saját arcképével ajándékozta meg Szamosit, azt írva e kép alá: »Az én kedves Miskám első fölfedezőjének.« A tegnapi elutazáskor látszott, hogy Munkácsy nemcsak lángelméjével, hanem meleg szivével is hódít. Számosan mentek ki a pályaházba, hogy búcsút vegyenek tőle. Munkácsyt Harkányi Frigyes vitte ki fogatán, Munkácsynét pedig a gróf Tisza Lajos. A pályaudvarban várakoztak rájuk a képzőművészeti társulat részéről számosan. Továbbá rokonok és jóbarátok. Szmrecsányi Miklós titkár pompás bokrétát nyújtott át Munkácsynénak, Telepy Károlyné és leánya Gabriella k. a.is szép virágokat,nem­zeti és francia színű csokrokkal. Künn voltak: gr. Ka­rácsonyi Guidó, gr. Zichy Jenő, Ligeti és neje, Vastagh György, Vadnay Károly, nejével és leányával, Vadnay Margit kisasszonynyal, a közeli rokonok: Beöck Istvánné úrnő s lánya Erzsi k. a., Koós Ödönné és Mersichné úrnők, továbbá dr. Takács Lajos, Huszár Adolf, Fittler Kamill, Aggházy Gyula, Tölgyessi Ar­thur, Spányi Béla sat. Vége-hossza nem volt a búcsú­nak. A művész és neje elmondták, hogy visznek ma­gukkal innen szép bokrétát a luxembourgi arany­lako­dalomra is, a­melyre sietnek. Mindenki örült, hogy a művész sokkal jobb színben van most, mint midőn megérkezett. Jót tett neki a hazai levegő, az őszinte rokonszenv, s minden, a­mi itt környezi. Köszönték is a sok szívességet, s Munkácsyné­ utoljára könyezve mon­dott magyar búcsúszavakat. Éljenzett a társaság, midőn a vonat megindult, ők meg szalonkocsijuk ab­lakából messziről is fehér kendőkkel integettek. Azt fejezte ki minden: szó, intés, kalaplengetés: »a vi­szontlátásig !« * Magyar Schiller. Nyáron át Szász Ká­roly és Vargha Gyula a Schiller-forditások kiegészítésén dolgoztak s Szász Károly többi közt a »A harang«-ot is lefordítá. A gyűjteményhez kettő­jükön kívül még Váró Ferenc nagyenyedi ref. tanár járult, kinek »Séta« című Schiller-fordítása nem igen rég közelismerésben részesült. A gyűjteményt, melyből való a lapunk mai számában olvasható szép költemény is, Szász Károly a Kisfaludy-Társaság folyó vagy jövő havi ülésén fogja, kiadásra készen bemutatni. * Pompéry János temetése tegnap d. u. 4 óra­kor nagy diszszel és részvéttel ment végbe. A sorok­sári ut 18. sz. házának nem csak tágas udvara és folyosói teltek meg gyászoló sokasággal, hanem a széles utcán a ház tája is. Jelen voltak: Paul­er minisz­ter, Csemegi Károly kúriai tanácselnök, Somssich Pál, gr. Karácsonyi Guidó, az akadémia számos tagja, a negyvenes évek irodalmából is még néhányan : Tóth Lőrinc, Hunfalvy Pál, Henszlmann Imre, Beöthy Zsigmond, Gyulai Pál, Szász Károly, Degré Alajos, Berecz Károly, az újabb írói nemzedékekből még töb­ben, szerkesztők (Fáik Miksa, Ujváry Lajos, Vadnay Károly), képviselők nagy számmal, köztük Szilágyi Dezső, Harkányi Frigyes, Bossányi László, kaszinói tagok, az első magyar biztosító társaság tiszti kara, élén Lévay Henrikkel, Gervay Mihály főposta igazgató, az értelmiség minden osztályából sok kiváló férfi és nők is nagy számmal. A pompás érckoporsót díszesnél diszesb koszorúk bor­ták gazdag aranyzású szalagok­kal. Küldtek: az akadémia, az első bizt. társaság, Fálk Miksa és családja, számos jóbarát, a szálloda­társaság, (melynek buzgó felügyelő tagja volt.) A csa­lád koszorúja fekete szalaggal jelezte a veszteséget. A szertartást görög keleti lelkészek gazdag aranyhím­­zetű ornátusban vezették. Énekkar gyászdallamokat adott elő, Szász Károly pedig az akadémia nevében mondott rövid és meleg gyászbeszédet, a finom ízlésű író és a tevékeny publicista érdemeit épp úgy ki­emelve, mint nemes szivét. A menet nagy volt. Elől gyászzászlót vittek. A koszorúk nagy részét külön ko­csira helyezték. A nagydiszűi halottas kocsi után az elhunytnak két fia s egy pár férfi rokona haladtak, mö­göttük jó barátok, tisztelők serege, végül a kocsik be­láthatatlan vonala. Az első gyászkocsiban ültek a gyá­szoló özvegy és menye, így adták meg az utolsó tisz­tességet a kiváló férfiúnak, áldást mondva hamvaira! * A nemzeti színház drámabíráló bizottsága tegnap délután olyan ülést tartott, melyben a tárgya­lás alá került öt eredeti színmű közül hármat ajánl­hatott előadásra, még pedig mind a hármat egyhangú­lag. Ezek következők: »Lydia«, dráma Csiky Ger­gelytől, »A protekció«, vígjáték Bérczik Árpádtól, s »A báróné levelei«, bohózat Rákosi Jenőtől. * Személyi hírek. A király ő felsége Bécsből e hó 12-én tér vissza Gödöllőre s október 19-én a királyasszonynyal együtt jelen lesz a vörös kereszt-egylet budai kórházának megnyitási ünnepé­lyénél. — Mária Valéria főhercegnő Gödöllőről tegnap délelőtt három udvarhölgy kí­séretében fővárosunkba érkezett; a főhercegnő, ki kék utiruhát és kerek kalapot viselt, a központi pályaháztól egyenesen a budai várpalotába kocsizott.­­ A trónörökös pár, Erdélyből és Nagy- Károlyból visszajövet, nem fogja Gödöllőt érinteni, hanem egyenesen Bécsbe megy, hol a trónörökös ta­lálkozik Milán szerb királylyal, aztán Berlinbe utazik. — József főherceg báró Nyáry tábornok főud­varmester kíséretében megtekintette az országos kiál­lítási építkezéseket; Müller Béla főmérnök kalauzolta s a főherceg kifejezte örömét a munka haladása fö­lött; tegnap reggel a főherceg Alcsuthra utazott. — Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter szombaton Pozsonyba utazik s másnap beszédet mond választói előtt.­­ Simon Ödön sopronmegyei alispán, a közügyek közül szerzett kiváló érdemei­ért, a harmadosztályú vaskoronarendet nyerte. — Dr. Hankó Vilmos vegytanár e napokban nyújtotta be a kormányhoz jelentését az erdélyi ásványvizekről és a teendőkről, melyek szükségesek, hogy e vizek ki­vitelre képesek legyenek. — Lotz Károly jeles festőművészünk tiszteletére, operaházi freskóképeinek nagy sikere alkalmából, művésztársai és tisztelői ban­kettet rendeznek. — Telepy Károly festőművész engedélyt nyert, hogy a bajor Szent Mihály-rend első osztályú lovagkeresztjét elfogadhassa és viselhesse. — Báró Standack Károly, perzsa első osztályú tábornok és a sah seregének főoktatója, rokonai láto­gatására fővárosunkba érkezett. * Az operaházban tegnap volt az első teljes előadás ; »Lohengrin« került színre, nagy és diszes közönség előtt és jó sikerrel. Az előadást végig nézte Mária Valéria főhercegnő is, az udvari inkognito pá­holyban. Sima rózsaszín ruhát viselt s haja egysze­rűen volt fésülve. Ő és kísérői érdekkel nézték a fé­nyes jelmezeket, élénk csoportozatokat, melyek a szín megfelelő keretében a szemet épp úgy elfoglalták, mint a zene a fület. Az opera új kiállítása valóban pazar fényű. A díszletek közül a második felvonásbeli utca, háttérben a bástyakapuval, az előtérben a temp­lommal s Elza erkélyes házával; a harmadik felvonás szobája stilszerű berendezésével, említendők különösen. A lakodalmi menet változatos csoportjai az ismert jelmezeken kívül is sok újat és k­épet mutattak be, melyből csak a nyoszoly­ó­ leány­oknak öltözött ballet­­táncosnők divatos rózsaszínű ruhája jitt ki. Épp úgy vigyázni kellett volna, hogy ne fusson a jobb oldalra való elkésett figurans akkor át a színpadon, mikor a függöny már felgördül. Az előadásban majdnem ugyan­azok vettek részt, mint eddig, csak a címszerepet éne­kelte Hajós, Telramundot és nejét pedig, Láng és Spányi Irma k. a. Ők valamint Reich k. a., Ney és Tallián, úgy az ének és zenekar is dicséretesen működtek. Az első felvonás után az emeleti foyerba sietők kellemetlen látványnak voltak tanúi. A szom­széd hajós­ utca egy házában ugyanis tűz ütött ki s a szikrák átröpködtek az operaházra. De a tűzoltók ideje korán elfojtották a tüzet s az előadás zavartala­nul, csak túlságos hosszú szünettel folyt tovább. Sem Mária Valéria főhercegnő, sem a közönség nagy része mit sem tudott erről s nyugodtan maradt helyen. * Országgyűlés. A képviselőház tegnap alakulási teendőit folytatta. Boér Antal korelnök megnyitván az ülést, belépett báró Rudnyánszky Jó­zsef főrendiházi jegyző és átadta a királyi leiratot, mely a főrendiház elnökeinek kinevezéséről szól. A leiratot felolvasták, aztán Boér Antal korelnök je­lenté, hogy tizenhárom képviselő választása ellen ér­kezett kérvény, még­pedig Imre Aurél csikszent­­mártoni, Horvát Géza dorogi, Fakh Károly szent­­gothárdi, Tisza László bogsáni, gróf Toldy-Horváth Lajos berecki, gróf Teleki Domokos magyar-láposi, gróf Károlyi Sándor tasnádi, Chorin Ferenc aranyos­­medgyesi, Haller Rezső kolozsi, Krausz Lajos szent­endrei, gróf Battyányi László gyöngyösi, Ugrón Gá­bor marosvásárhelyi és Dániel Gábor oklándi képvi­selő ellen. A kérvényeket kiadják az osztályoknak. Ezután megtörtént a mandátumok beadása s az osztá­lyok kisorsolása; összesen 390 jegyzőkönyv adatott be, három osztályba 44, a többibe 43 képviselő jutott. Az osztályok megalakulása ma délben fog végbe menni, a legközelebbi ülés pedig holnap lesz.­­ A főrendiház Szögyény-Marich László elnöklete alatt tartott ülést. Az elnök meleg szavakkal emléke­zett meg a ház két elhunyt tagjáról: báró Miske Imréről és erdődi gróf Pálffy-Daun Lipót teand­ her­* 1489

Next