Fővárosi Lapok, 1885. március (22. évfolyam, 50-74. szám)
1885-03-01 / 50. szám
tüntetett képek vagy események egyes mozzanatai ébresztenek, lírai kifejezésével gyakran szaggatja meg az elbeszélést. A személyek beszéltetése ritka s ha megszólalnak is, a cselekvény még ritkábban foly éppen az ő szavaikban és szavaik által odább. Ez egykor oly híres regék a szenvedély és képzelet hevének kevés nyomát mutatják; inkább a jóizű, nyugodt mesélgetés kedve s a gyöngéd megindultság merengő hajlama mutatkozik bennök. Igazában csak egy van közöttük, mely a titokszerűt szoros összeköttetésbe hozva a szereplő személyek lelkiállapotával, cselekvényét sietős hatásossággal pörgeti. A futó csillagról címü költemény ez, melyet Tompa, verseinek 1856. kiadásában, már ki is vett a népregék közül s az elbeszélések közé igtatott. Az ötvenes évek elejéről már van Tompának néhány balladaszerü költeménye: Az özvegy és fiai, A vitéz, A hű vitéz, melyek élénken tanúsítják mind hangja gazdagodását, mind epikai stíljének művészibb fejlődését. Az ismeretlenül egymás ellen küzdő testvérek, a ránehezedő gyanút vérével lemosó hős, a névtelen kérő, aki csak élete árán juthat dicsőséghez : drámai személyek. A költemények, melyeknek hősei, belső és külső alkotásra nézve is mutatják, az erősebb koncepció alakító befolyását. Szerkezetben éreztetik a törekvést, hogy a cselekvény minél drámaibban foglaltassák össze; előadásban, kifejezésben pedig éreztetik a részvétnek, az indulatnak mélyebb hullámzását, melyet tárgya a költő lelkében fölvett. Arany e közben megírta első balladai remekeit, már a legrégibben, az 1848-ból való Rákóczinéban, mesteri példáját adván a hazafias és művészi elem benső összeolvasztásának. Hatása alatt Tompa is mindjobban közeledik az ő balladájának művészi formájához. Egyéniségét nem tagadja meg : a nyájas vidámság és enyhe meghatottság hangján írja tovább is a kisebb verses elbeszéléseket és rajzokat, melyekben költői lelkének kedves közlékenysége szabadabban és szeszélyesebben árad. De ezek mellett van néhány balladája, melyek tehetségét méltón tüntetik föl oly oldalról is, melyről ismertetői nem igen szokták méltányolni. Vonzalmát a sejtetés, a költői célzások és félszavak iránt, melyből hazafias allegóriánknak nem egy remeke fakadt, művészileg viszi át bennök az elbeszélő költészetre, az események részleteire, melyeket nem mond el széltében-hosszában (Miskolci biró, Két Ártandi). A titkos látások, a csodálatos, melyek népregéiben oly nagy szerepet játszanak, biztos lélektani alapot nyerve, a balladai hatás fő elemei gyanánt jelennek meg (A futó csillagról, Özvegy és fiai, Kálmán és Prezlava). Nemzeti és erkölcsi lelkesedésének lángja, mely egész költészetében vezérlő fényűl ragyog, nyugtalanabbul kezd lobogni, átható világosságot s mélyebb árnyakat vet. Lelkét erősebben leköti, mintegy magához bűvölt tárgya: nem emelkedik föléje, nem tekintget szét részletei után, hanem erős látásként mondja el. Elbeszélése megelevenül (Árokházi Lőrinc, Arszlán pasa, a Pozsonyi harcjáték várvívása), képeihez csak néhány lényeges vonást keres, s beszéltetése, népies fordulatai a jellemek kifejezéseivé lesznek, oly fokú tárgyiasságra emelkedni, oly mesterien összefoglalni s oly biztosan, ingadozás nélkül haladni cél felé, mint Arany. Tompa természetesen nem képes; gyöngéd és nemes érzése nemcsak átrezgi, hanem egy kissé rezegteti is vonásait. Ez érzés azonban olykor, a tiszta elbeszélés formáiban is, hatalmas lendületet vesz. Az András herceg sólymának befejezésén kívül csak legutolsó balladájának, Kálmán és Prezlavának, végsorai jussanak eszünkbe, amint a neki busult király hadba indul. E rövid két sort egyszerűségében is oly megrendítő és fölemelő páthosz sugallta, minőre kevés példa van költészetünkben. András herceg sólymának tárgya: Nagy Lajos király testvérének meggyilkoltatása, ugyanaz, melyet Toldi szerelmének VIII. énekében a lantos harci dalul, de szintén balladai formában ad elő. Erzsébet királyné, a rosszat sejtő anya, a baljóslatú hírek következtében gályára száll s Nápolyba siet, hogy fiát a fenyegető veszély elől haza hívja Magyarországra. De Johannának sikerül szinlett szerelmével visszatartania férjét. Az anyja búsan távozik s a herceg egyedül marad ellenségei közt, kik életére törnek. Egyik cinkosuk maga az álnok királyné. Vadászatra csalja Aversába férjét, hol megöletése el van határozva. Éjjel az ifjú fölriad álmából, de Johanna lecsöndesiti és elaltatja hízelgéseivel, hogy a gyilkosok annál észrevétlenebből lopózhassanak be s végezhessenek vele. Csakugyan meg is ölik s tetemét ruhátlanul kivetik az útra. E véres esemény, egyszerűen elmondva, mindössze is egy ártatlan áldozaton elkövetett lázitó igaztalanság. A történet nem mondja, hogy Johanna megszenvedett volna érte; a pápa fölmentette a gyilkosság vádja alól s ő még három évtizeden át botránkoztatta népét léha uralmával és életével. A költő nem hamisíthatja meg a történetet. De a ballada még sincs híján bizonyos nemű igazságszolgáltatásnak : a költő s általa az emberi szív erkölcsi felháborodása. Ítéletet mond a vétkes királyné felett, még pedig kegyetlen ítéletet. Hízelgő, szeretetével kérkedő álnokságát művészi ellentéttel állítja szembe az anyai szív kevés szavú félénk, de mély és igaz érzésével. Már ezáltal sötét árnyékba borítja Johannát. De nem ez a fő. A hercegnek volt egy sólyma, elhagyottságában egyetlenegy híve a sok áruló közt. A sólyom az állatok ösztönével megérezte gazdája veszedelmét; a gyilkosság előtt zörgött ablakán, vijjogott, figyelmeztette, de hiába. Majd meg boldogtalan ura teteme fölött virrasztott, mig Johanna aludt; elhullott aztán gazdája után, mig a királyné késő vénségig élt. Ennek az állatnak hűségét állítja szembe a költő az asszony hűtlenségével, ragaszkodását annak durva közönyével, megható vesztét annak nyomorult életével. Ebben az iróniában kemény ítélet foglaltatik: Johanna alábbvaló és állatibb az állatnál. A költemény versalakja: jambusi menetű, négy soros strófák. A három első sor négy-négy lábú, a közepén mindenütt pontosan megtartott sormetszettel, a negyedik egy lábbal rövidebb. Az utóbbi rímel a második sorral. Beöthy Zsolt. Fővárosi Krek. * A kormányelnök tíz éves belügyminiszterségének jubileumát holnap ülik meg. A parlamenti minisztériumok történetében oly ritka ünnepélyen számos hatóság fog tisztelegni a kormányelnöknél. Hétfőn délelőtt tíz órakor a belügyminisztérium tisztikara nyitja meg az üdvözlők sorát. Beniczky Ferenc államtitkár mond üdvözlő beszédet, átnyújtva a remek művű albumot, mely a tisztikarnak Tisza Kálmánhoz intézett feliratatát s az összes tagok aláírását tartalmazza. Délután a főispánok tisztelegnek a miniszterelnökségi palotában s szónokuk b. Majthényi László lesz, mig a csendőrség küldöttségét Török Ferenc ezredes vezeti. A megyei és városi törvényhatóságok részint fölirat, részint küldöttség által fejezik ki szerencsekivánataikat s elsősorban a főváros hetven tagú küldöttsége fog megjelenni Ráth Károly főpolgármester vezetése mellett. A már említett megyéken és vársokon kívül újabban Baja és Makó városok határozták el, hogy üdvözlő és bizalmi feliratot intéznek a kormányelnökhöz. * A műcsarnokban Matejko nagy történelmi festménye »A poroszok hódolata« már csak rövid ideig lesz látható. Hogy nálunk egyáltalán látható volt, azt csak Matejko hazánk iránt érzett meleg rokonszenvének köszönhetjük. E nagy érdekű festményt a jelen kiállítás után tudvalevőleg a krakói lengyel múzeumban helyezik el. Midőn a király ő felsége 1882-ben Krakóban, a lengyel királyok régi székvárosában megjelent s ott nagy pompával fogadták, mintegy viszonzásul a nemzeti hódolat eme nyilatkozatáért, beleegyezését adta ahhoz, hogy a »Wawel« a Krakó fölött kimagasló ősi királyi várpalota régi fényében és eredeti rendeltetésére helyreállíttassék. Matejko, ki a milyen nagy művész, épp oly nagy hazafi is, e fölötti lelkesült örömében a »Poroszok hódolata« című festményét, mely éppen akkor készült el s a Krakóban székelt lengyel uralkodók legfényesebb emlékeit idézi vissza, a restaurálandó vaweli királyi várnak ajándékozta. De azóta a nagyszerű terv megvalósítása sok nehézségbe ütközik. A legfőbb akadályaz, hogy a Wawel jelenleg kaszárnyának és kórháznak van berendezve. Mielőtt tehát az újjáépítés tényleg foganatosítható lenne, elkerülhetlen, hogy Krakó városa mintegy 3—4 millió költséggel egy új kaszárnyát és közkórházat emeljen. Ez a körülmény a felségi nyilatkozat megvalósítását bizonytalan időre halasztja el s ezért volt szükséges a festmény ideiglenes elhelyezése a krakói lengyel múzeumban. A képnek idehozatalakor hosszas tanácskozás folyt, miután sokan oly nézetben voltak, hogy a festmény csak felségi kérvény, vagy a galíciai tartománygyűlés engedélye mellett vihető el Budapestre. Végre döntött Matejkónak ez iránt kifejezett kívánsága. * Az akadémiában holnap, hétfőn, délután öt órakor az első osztály tart ülést. Tárgyai: »A votjakokról«, Barna Ferdinandtól; »Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya«, Kálmány Lajos vendégtől, felolvassa Szinnyei József. * Színházi játékrend. A nemzeti színházban: márc. 2-án »A hol mulatnak«, »A harmadik«, »Bálkirálynő«, 3-án »Könyves Kálmán«, 4-én »A kis szórakozott«, 5-én »Bíbor és gyász«, 6- án »Arany lakodalom«, »Eladó leány«, »Barátságból«, 7-én »Trónkereső«, 8-án »Buborékok«. Az operaházban: március 3-án »Traviata«, 5-én Wiltné asszony utolsó előtti felléptéül »Bánk bán«, 7- én Wiltné asszony utolsó felléptéül és Perotti Gyula vendégjátékául »Hunyadi László«, 8-án Turolla Emma és Perotti vendégjátékául »Álarcos bál«. — A népszínházban: március 2-án »Vadgalamb«, 3-án »Jeanne, Jeannette, Jeanneton«, 4-én »Nő-emancipáció«, Szigeti József énekes bohósága először, 5-én és 6-án ugyanez. A várszínházban: március 2-án először »Darwinisták«, 3-án »A cigány«, 4-én »Aszalai uram leányai«, 5-én »Eleven ördög«, 6-án először »Próba-nyil«, 7-én »Angot asszony leánya«, 8- án ugyanez. * Éber Nándor képviselő, kinek élete pénteken este oly szerencsétlen véget ért, budai születésű volt és hatvan évet élt. Családneve eredetileg Eberl. Atyja az udvari kamaránál számtanácsos volt s Éber Nándor, mint említettük, fiatal korában a diplomáciai pályára készült s már szolgált is a konstantinápolyi követségnél, mikor az 1848-diki márciusi események hírére haza sietett s a nemzeti kormánynak ajánlotta föl szolgálatát; eleinte a honvédelmi bizottságnál alkalmazták, később elnöki titkár lett Batthyány Kázmér külügyminiszter mellett s a világosi fegyverletétel után ő is Törökországba menekült, s onnan 1851-ben Angliába. Itt politikai és diplomáciai ismeretei által rövid idő alatt figyelmet keltett a hírlapirodalom terén s a »Times«, e hatalmas világlap, dolgozótársai sorába fogadta. Ez állás nemcsak anyagi jólétet, hanem befolyást és tekintélyt is biztosított számára. A krími háborúban nemcsak mint harctéri tudósító, hanem mint harcos is vett részt, egy ideig táborkari főnöke is volt egyik török hadcsapatnak, az olasz szabadságharcok alatt is mindig a küzdelem színhelyén járt, tagja volt a magyar emigránsok által alakított bizottságnak s kísérője volt Garibaldinak és Türrnek a szicíliai expedícióban. Hazatérése után is megtartotta összeköttetését a »Times«-szal, mely függetlenséget, befolyást szerzett számára itthon is; ő volt az angolokra nézve oly fontos Keletről a »Times« főtudósítója, kihez a többi levelezők táviratai, levelei érkeztek, melyeket Éber aztán feldolgozott. Irt magyar lapokba is és két önálló füzetet is adott ki a honvédségről. Mint a Deákpárt tagja több országgyűlésen Szék városa képviselője volt, az utóbbi két választásnál pedig a szász* 329 A kritikus albumából. Jótett. Jótékonyság. Hála.) Jótett sohasem szorul indokolásra. * Jótékony emberek még vannak, — mondta nemrég egy embergyűlölő, — a jó emberek maholnap kihalnak. * Apró szívességekkel barátokat szerez, jótéteményekkel ellenségekre tesz szert az ember. * Semmi sem idegeníti el egymástól oly könnyen az embereket, mint egy jó tett, amelyet egyik a másiktól elfogad. * Az igazán jó ember még akkor is lelki furdalást érez, mik a legjobb cselekedetét hajtja végre. Hátha nem csinálta elég jól ? * A jótékonyság a legszebb fényűzés. * Okos ember két dologra nem fog soha számítani : hálára és főnyereményre. * Apró szívességekért azért hálásabbak az emberek, mint a nagy jótéteményekért, mert amazokat megtéríthetik, míg ezeket rendesen kénytelenek viszonzás nélkül hagyni. * Hálát inkább várhatunk azoktól, akik jót tettek velünk, mint azoktól, akikkel mi tettünk jót. (Érzelmek.) Semmi sem olyan visszahozhatlan, mint az érzelmek, amelyeket könnyelműn pazaroltunk el. A haszontalanul elfecsérelt időt ki lehet pótolni, az ablakon kidobott pénz veszteségét helyre lehet állítani, de az érzelmek, melyeket méltatlanokra pazaroltunk, soha vissza nem térnek. Azokkal örökre szegényebbek lettünk. {Bátorság?) Az igazán becsületes ember nem lehet gyáva. * A félelem magában még nem becsmérelhető tulajdonság, s döntő mindig csak az, hogy kitől s mitől fél az ember. »Hunyadtól félni még nem gyávaság.« — mondja a költő. * Lovaggá lehet valakit avatni, de nem vitézzé. * A bátor gazembereknek sokszor jobb dolguk van, mint a gyáva becsületeseknek. * Ne azzal bizonyítsuk a bátorságunkat, hogy az emberek félnek tőlünk, de azzal, hogy nem félünk tőlük. * A bátorság egyike ama tulajdonságoknak, melyek nem illenek mindenkihez * Az erőszakosság többször jele az erő és bátorság hiányának, mint az erőnek és a bátorságnak. A leggyöngébb emberek a legerőszakosabbak.