Fővárosi Lapok, 1885. április (22. évfolyam, 75-100. szám)

1885-04-01 / 75. szám

használatban levő »kuttyogató« nevű eszközt, mely­nek az a célja, hogy a vízbe ejtve kuruty­­tyoló hangot adjon , ily módon aztán a békát sejtő nagyobb halak könnyen hálóba kerülnek. Nevezetes e dologban az is, hogy Asztrahánban máig is hasonló módon fogják a halat. A magyar halászati eszközök tanulmányozása arról tesz tanúságot, hogy azok a célszerű forma iránti ritka érzékkel készültek. Némelyiken határozott római befolyás mutatkozik. Tárgyával összefüggésben érdekes adatokat sorolt föl az­ előadó a magyar korcsolyákról, evezőkről, nád­vágókról, melyeknek szerkezetéből ethnográfiai követ­keztetéseket vont le. Az előadó különben a magyar­­országi halászat terén tett gazdag tapasztalatait ter­jedelmes munkában fogja közrebocsátani. Előadását élénken megéljenezték. A felolvasásokat választmányi ülés követte. * Hitszónoklatok. Az egyetemi templomban nagypénteken a délelőtti istentisztelet után dr. Való Simon papnevelő intézeti tanulmányi felügyelő mond szentbeszédet. A belvárosi plébánia­templomban dr. Wolafka Nándor, a ferenciek templomában Pál Sán­dor áldozót tartanak ugyanakkor egyházi szónokla­tot. A szerviták templomában Hoffmann Benedek szer­vitaatya mond alkalmi szentbeszédet. * A jótékony célú előadás, mely a várszín­házban tegnap este folyt le, nem vonzott olyan nagy közönséget, mint várni lehetett volna. A nézőtér nem telt meg egészen. Mint halljuk, a vörös­kereszt ápoló­női nyugdíj­alapjának így is jelentékeny összeg jut, mert többen váltották meg jegyeiket, a­nélkül hogy eljöttek volna. A műsor első száma az Agai Adolf fölolvasása: »In hoc signo« volt. A szellemes tárcaíró szokott modorában, zamatos nyelven, a szív melegé­vel magasztalta az emberi lélek nemes hajtását , a szeretet világát. Szembe állította a párbajt a csatá­val ; az érdeklődést, melylyel a közönség a párbajok hőseit s a kivégzéseket kiséri, a közönynyel, melyben a háborúk nyomorultjai részesülnek. Szavaiban a tré­fás gúny s a komoly korholás hangjai, mind a két fegyver gyöngéden használva, harmonikus egészszé olvadtak össze. Élénk színekkel szónokias modorban festi a háború nyomorát, vázolja e téren a humaniz­mus fejlődését, mely a vörös­kereszt-egyletek alaku­lásában tetőzik. Végre az ápolónők nemes hivatását emelte ki s érdekes leírást adott az Erzsébet-kórház­­ról, melyet mint orvos is kifogástalannak talált. Elő­adását több olyan megjegyzés tarkázta, mely napiren­den lévő kérdésekre vonatkozik. Megéljenezték értte. Fölolvasás után Seribe vígjátéka: »Egy nő, ki az abla­kon kiugrik« került színre. Blaha Lujza asszony tőrül metszett Rózsija ezúttal is elragadta a közönséget. A hiányzó népszínműi énekes helyét Deák Pál helyet­tesíti. * Az operaháziban tegnap »Gioconda« előadása kis szerepváltozással járt: Badoero szerepét Neytől Szendrői vette át. Szendrői, ki kisebb szerepekben mindig igen használható tag volt, nagyobb elismerést akkor vivott ki, midőn a »Zsidó nő« bibornokát a meg­betegedett Ney helyett hirtelen eljátszotta, még pedig sikerrel. Ez bírta rá az igazgatóságot, hogy egy újabb szerepet bízzon Szendrőire. S a vérengző inqui­sitor elég jó kezekben lesz nála. Ha énekben és játék­ban elfogultsággal küzdött is, mégis meg tudott fe­lelni szerepe nehezebb követelményeinek. A gyakorlat­i képességének többszöri próbára tétele megszerzik majd azt, a­mi még most hiányzott. Buzdító tapsban nem volt hiány. Az előadás igen jó volt s Turella Emma és Bartolucci kisasszonyoknak meg kellett is­mételniük második felvonásbeli kettősüket. * Hangverseny. A harmadik és utolsó kamara­zeneestély, melyet a Krancsevics-féle társaság rendez, ma este 1/18-kor lesz a redoute kis termében. A műsor ez: Haydn g-moll négyese, Bach J. S. zongora­verse­nye ötös kísérettel és Brahms b-dúr hatosa. A Bach­­féle versenyben a zongora­ részt Deutsch V., a nagy­bőgőt Tindtner játsza. A Brahms-féle hatosban a má­sodik mélyhegedűn Grünfeld, a második gordonkán Állaga működik közre. Jegyek Rózsavölgyi és társa cég zenemű-kereskedésében kaphatók. * Személyi hírek. Tisza Kálmán kor­­mányelnök Gesztről pénteken tér vissza Budapestre. — Báró Kemény Gábor közlekedésügyi minisz­ter Kolozsvárról fővárosunkba visszaérkezett. — Báró Bánffy Dezső beszterce-naszódmegyei főispán e megye területére, erdészeti ügyekben, kormánybiz­tossá neveztetett ki. — Gróf Forgách Antal súlyosan megbetegedett, herceg Karagyorgye­­vics Sándorról pedig jelentik, hogy állapota igen aggasztóra fordult, fölgyógyulását alig remél­hetni. — Udvardy Gyuláné szül. Dulka Sarolta asszony, akadémiai festő neje, hétfőn Budapesten el­hunyt, élete 35-dik évében, régebben a nemzeti szín­házban sikerrel szerepelt; temetése ma, szerdán dél­után három órakor lesz a szerviták bérházából. — Kern István fővárosi bizottsági tag, kit a sugár­úton egy gyorsan hajtó kocsi elgázolt, fölgyógyulása örömére ötszáz irtót küldött a polgármesterhez fővá­rosi szegények javára. * A népszínházat s a fővárosi színészetet érzé­keny veszteség érte. Tihanyi Miklós szívszélhü­désben tegnap este hirtelen elhunyt. A népszínház megnyílta óta egyik legerősebb oszlopát bírta benne, ki egy nagy szerepkör: a kedélyes apákban és rokon szerepekben kitörölhetetlen emléket hagy maga után. Harmincöt éves volt s tizenhét éves színészi pá­lyáján egyik siker a másikhoz fűződött. Természe­tes, őseredeti humora, a kedély kiapadhatatlan for­rása minden alakításának sajátos, kiváló színt köl­csönzött. Családi neve László Miklós s apja ke­reskedő volt. A színi pályára Kassán lépett, majd ön­kéntesen beállt katonának, de csak­hamar ismét fel­csapott színésznek. A fővárosban a budai és városli­geti színkörökben szerepelt több ízben s jóízó alakítá­saival annyira magára vonta a figyelmet, hogy a nem­zeti színházban is felléptették vendégnek, mint fiatal színészt a »Tündérlak Magyarhonban« nyug. tábor­noka szerepében. Elismerés kísérte, de tulajdonképi sikereit azóta érte el, mióta a népszínház megnyílt. A népszínműi apák, az operettés kedélyes bírók, a bohózatok öreg urai sat. oly sok és sokszor hasonló alakjai kezében mindig valami új vonást nyertek, megaranyozva kedélye­s humora melegétől. Szerepei­nek hosszú sorozatából elég lesz hirtelen Gonosz Pistára, Peleskei nótáriusra, a cornevillei bíróra, Nagyapóra, Dicső Adalbertre, a »Vörös sapka«, »Tót leány« öreg gazdáira, pompás huszáraira sat, utal­nunk, hogy ama számos élvezetes estét emlékeze­tünkbe visszaidézzük, melyeket a magán­életben is ritka kedvességes színész nekünk szerzett. Legutolsó szerepe, az »Ördög pirulái« rettenthetetlen pati­­káriusa volt, melynek tizenkettedik eljátszása közben hirtelen oly rosszul lett, hogy haza kellett szállítani s szerpét másnak folytatnia. Barátai, pályatársai ag­gódva keresték fel, mert az erős termetű férfiút szél­­hüdéstől féltették. Tegnap délután épp Évva Lajos igazgató időzött nála, midőn rosszabbul lett s orvosért küldött. Midőn orvosa a szobába lépett, hirtelen szélütés véget vetett munkás életének. Felesége, a nemzeti szín­ház egykori ballet-táncosnője, kivel példás házaséletet folytatott és két kis gyermeke már csak hűlt tetemére borulhattak. Este 7 órakor a haláleset híre csakha­mar elterjedt, később pedig az a mende-monda kö­vette, hogy Tihanyi ismét magához tért. Rögtön la­kására siettek, hol azonban az orvosok csak a bekö­vetkezett halált konstatálhatták. A népszínház tagjai ma délelőtt 10 órakor ülést tartanak, hogy temetése felől intézkedjenek. * A zene­album, melyet Bartalus István az országos kiállítás zenei csoportja számára a közokta­tásügyi miniszter megbízásából szerkeszt, már sajtó alatt van. A díszesen kiállítandó album harminchat évre fog terjedni s közli a szerzők arcképeit is, kiktől az album zeneműveket tartalmaz. E művekből a kiál­lítás ideje alatt koronként hangversenyeket fognak rendezni, melyeknek érdekességét fokozni fogja az, hogy az illető szerzők lehetőleg személyesen fogják elő­adni vagy vezényelni saját darabjaikat. Az albumban foglalt művek, kevés kivétellel, magyar stiliek. Huszonnégy magyar zeneköltő küldött művet az albumba s köztök képviselve van Liszt Ferenc egy rhapsodiával, Joachim József hegedű-kadenciával, Goldmark Károly zongora-ábránddal, gr. Zichy Géza egy magándallal, id. Ábrányi Kornél több magyar zeneképpel, Bartalus István zongorára írt változatok­kal. Ezeken kívül még Heller István, Bertha Sándor, Székely Imre, Horváth Attila, Mihalovics Ödön, Végh János, Siposs Antal, Zimay László, Állaga Géza, Bogisich­ Mihály prépost-plébános, Nikolics Sándor sat. küldtek be zeneműveket. * Jótékony egylet. A budapest-józsefvárosi 2. számú tankerület szegény tanulóit ruhával segélyző egylet, mely a fővárosi hasonló célú egyletek közt kiválóan sikeres működést fejt ki, Hegedűs Sándor elnöklete alatt tartotta meg évi közgyűlését. A múlt évre vonatkozó adatokat Vörös Kálmán titkár az általa összeállított évkönyvben terjesztette elő, ismer­tetve az egylet működésének főbb mozzanatait. Az egyletnek 204 alapító és 206 rendes tagja van. A múlt év végén 4701 frt 97 kr. alaptőkével és 128 frt. 23 kr. kezelési összeggel rendelkezett. Segélyezésre 828 frt. 51 krt adott ki s összesen 183 fiút és leányt látott el téli ruhával. Az elnökség és a választmány buzgósága rövid pár év alatt valóban elismerésre méltó eredményt mutat fel. * Könyvek, füzetek. Az akadémia kiadásában vaskos kötet s két kis füzet jelent meg. Az első nagy­becsű munka. A Szabó Károly »Régi magyar k­ö­n­y­v­t­á­r«-ának második kötete ez. Ama nem ma­gyar nyelvű nyomtatványok ismertették benne, me­lyek hazánkban 1473-tól 1711-ig megjelentek. Össze­sen 2452. Több, mint az ugyanazon idő alatt megje­­jelent magyar nyomtatványok száma. Fontosság s szellemi érték tekintetében azonban nem mérkőzhet­nek amazokkal. Nagyobbára csak néhány lapra ter­jedő vitairatok, értekezések. A tudós szerző lajstromba szedésekkel hasznos szolgálatot tett a hazai tudomá­nyosságnak. A munkában, melyre az 1882-iki könyv­­kiállítás alkalmából vállalkozott, mintegy negyven hazai könyvtár tisztjei támogatták. Óhajtandó volna, hogy a szerző buzdítása foganatra leljen s megszüles­sék a harmadik kötet is, magában foglalva amaz ira­tokat, melyeket magyarok külföldön adtak ki. A »Mathematikai és Természettudományi É­r­tesítő«-ből a februári füzet fekszik előttünk, Gothárd Jenő, Konkoly Miklós, Klupáty Jenő, Koch Antal és Szabó József értekezései vannak benne is­mertetve. Végre »Bolyai Farkas életrajza« került ki a sajtó alól. Szily Kálmán olvasta föl múlt évi októberben s­ára húsz krajcár. — Aigner Lajos kiadá­sában megjelentek: »Kölcsey Ferenc élete és műve­i«, Jancsó Benedektől. A 437 lapra terjedő kötet tíz fejezetben tárgyalja érdekesen, a sok utánjárással szerzett adatok gondos megválogatásával és felhasz­nálásával, a kor találó rajzával irodalmunk e kiváló alakjának pályáját. A könyvre még visszatérünk. Ára 3 frt. G. Büttner Júliának az »Örvény a rév­ben« című regénye, a kedvelt s ritkán megszólaló írónő jobb művei közé tartozik. Meséje, bonyodalma, megoldása finom érzékű írónőre vallanak. Ára másfél forint. A »Figyelő« márciusi füzetében Pasz­­lavszky Sándor »B. Várkonyi Antal 18-ik századbeli ismeretlen költő«-ről, dr. Váczy János »Haller János és Hármas Istóriájá«-ról, továbbá »Szinnyei József tudományos repertóriumá«-ról, Abafi Lajos »Horváth Ádám és a Magyar Múzeum «-ról, Csaplár Benedek »A nemzeti buzdulat árapályá«-ról, Fabó András »Czvittengerről közölnek cikkeket. Gelich Rikhárd tábornok »Magyarország függetlenségi harca 1848—49-ben« című művéből a 15—16-ik füzet, melynek ára 50 kr. * A közoktatásügyi miniszter gyakorlatias eszmét készül megvalósítani. Külföldi tanulmány­utra szándékszik küldeni a tankerületi főigazgatókat. Min­den évben négyet. Az idénre Fehér Ipoly szegedi, Petrovich Ferenc nagyváradi, Mészáros Nándor pécsi és Békéssy Gyula debreceni főigazgatók vannak ki­szemelve. Az lesz a feladatuk, hogy a külföld közép­iskolai ügyét tanulmányozzák, tegyenek összehason­lításokat hazai állapotainkkal s az okulást tanügyünk javára értékesítsék. Jelenleg az összes tankerületi főigazgatók együtt vannak Budapesten s a miniszter felszólítása következtében tanácskozni fognak a tan­tervek, tankönyvek, a tanintézetek fölszerelése, az igazgatói utasítások s más fontos kérdések fölött, egyúttal pedig kölcsönösen és a kormánynyal is köz­tik tapasztalataikat. Ilyen tanácskozást a miniszter ezentúl évenként akar rendezni. * Országos kiállítás. Az elárusitási irodát már legközelebb szervezik s a jury-épületben helyezik el. A szervezéssel és állandó ellenőrzéssel bizottság van megbízva, melynek elnöke Harkányi Frigyes. Ez iroda fogja az eladásra bejelentett tárgyak elárusitá­­sát közvetíteni, csekély jutalék mellett. — A méhész­­kiállítókat az országos méhészeti egyesület igazgató­sága felhívta, indítsák azonnal útnak tárgyaikat, hogy ezek ápril 5-dikére megérkezzenek, mert különben nem állíthatók ki. Élő méhek és idei méz az augusz­tusi időleges tárlatra július 20-ig jelenthetők be. — A lókiállitásra, melynek bejelentési határideje ápril 15-én jár le, már eddig 800 ló van bejelentve. — A keleti pavilion számára, mint ruscsuki konzulunk je­lenti, Bulgáriából tiz ládát betöltő gyűjteményt indí­tottak útnak s a küldemény néhány nap múlva már megérkezik. Bolgárország általában gazdagon lesz képviselve. * A befalazott ajtók. Ijedezve jelenték e na­pokban több lapnak, hogy az operaházban két oldal­ajtót, mely a földszinti közönség rendelkezésére állt, közelebb befalazták. A közrendészeti bizottság teg­napi ülésén ez iránt interpellációt tettek . Horváth tanácsnok azt felelte, hogy a befalazás csakugyan megtörtént, még­pedig a tűzbiztonság minden csök­kentése nélkül, sőt a közönség javára. Veszély esetén ugyanis a »kijárat« szóval megjelölt két ajtó téve­désbe ejtette volna a közönséget, mert ez ajtók nem a szabadba nyílnak, hanem tekervényes folyosó­ra, mely a színpadra vezet, továbbá az udvari páholy egy elzárt ajtajához. A közönség számára van elég ajtó, mely a szabadba vezet, ezt a kettőt tehát az összes illetékes közegek beleegyezésével falazták be. * A Margitszigeten több célszerű változás várja a kirándulókat. Állítanak a gyermekek számára céllövőt, ördögmalmot süt, és szabad lesz a gyepre is járni. E rég nélkülözött kedvezmények helye azonban csak a kis sziget lesz, melyet széles töltéssel kötöttek össze a nagy szigettel. Magyar főkertész ott is gon­doskodni fog szép ültetvényekről s egy fedetlen tánc­helyiség a nyári mulatságok rendezésére kínálkozik majd. A nagy-szigeti felsővendéglő verandáját egészen kiépítették s most a Duna felől is fedett veranda van. * Zeneművek. Rózsavölgyi és társa zenemű­kereskedésében megjelentek. »B­o­k­a kesergője«, régi magyar hallgató cs­árdással, hegedűre és zongo­rára szerzé Zsadányi Armand. A füzet Bartalus István­nak van ajánlva s­ára­­ frt. » P a g o d i-p o l k a« »A két Savoyard leány« című énekes szinműből, szerzé s Pálmai Ilka asszonynak ajánlá Bánfi Sándor. »1885- iki Nefelejts csárdás« szerző Bugyi Ferenc, zongorára alkalmazta Balázs Kálmán, ára 80 kr. * Az Orczy-kertbe, mint említettük, a Ludo­­vika akadémia igazgatósága csak belépti jegy mellett bocsát be sétálókat. Ez a gyakorlatban körülbelül a 492

Next