Fővárosi Lapok, 1885. június (22. évfolyam, 128-152. szám)

1885-06-02 / 128. szám

Melléklet a »Fővárosi Lapok« 1­8. számához. rendet élnek (az erő és anyaggyűjtésül szolgáló első 25 év után), míg Angliában 45-öt, Németországban 43-at, Ausztriában 40-et. A számadatok más oldalai is azt mutatják, hogy nem véletlen az, hogy nálunk sokkal rövidebb az élet, mint Angliában. Tudósok, írók, művészek átlag korábban halnak meg, mint az említett országokban. Orvosok, bírák, államférfiak, képviselők szintén. A főrangúak s nagyobb­ birtoko­sok életkora közt nincs oly kedvezőtlen különbség. Katholikus papok élethossza nagyobb, mint a más vallásúaké. A katonák jóformán egyenlő kort érnek el a más országbeliekkel, mi egésséges életmódjuk következménye. A főrangú nők korviszonya is elég kedvező a külföldiekkel szemben. De a többi nőké, főleg az írónőké már nem. Nálunk átalában alacso­nyabb korral halnak el az emberek, mint külföldön; legközelebb áll hozzánk Ausztria, legtávolabb Anglia. Legrosszabb nálunk a viszony a szellem munkásainál, mert közülök igen sokan a fiatal korban lakásban, táplálkozásban hiányt szenvednek s kényelmetlenül élnek. A tanulás évei számtalanokra nézve igen sanya­rúak. Ellenben az angol ifjak tisztaság, jó táplálko­zás, rendes, de nem túlságos munka s egétséges test­gyakorlatok mellett növekednek kollégiumaikban. Nálunk a férfiak életmódja is káros. Ügyvéd, orvos, bíró, ha dolgát végzi, megy a kaszinóba, klubba, füs­töt nyelni és kártyázni. Az angolok az alatt testeket edzik. Fawcett postaügyi miniszterről, midőn nemrég meghalt, írták a lapok, hogy csónakázott, cricketezett, ha üres ideje maradt; nálunk egy csónakázó vagy labdázó minisztert el sem tudnának képzelni, de kár­­tyázót igen. A mi társadalmunk úgy­szólván lusta. Nincs is oly intézményünk, mely a test egésségére szolgálna, mert a tornacsarnokok nem pótolhatják a szabadban való mozgást. Egy árnyékos sétáló út, ki a budai hegyek közé, megbecsülhetetlen lenne Buda­pestnek. A nők sem törődnek nálunk testük edzésé­vel , otthon ülnek, míg az angol nő szereti a hegyi sétát, játékot, lovaglást. Egy jó testmozgást karoltak fel a mieink újabb időben: a korcsolyázást. A főurak, mágnás nők, katonák, kik testmozgást űznek, egésség és élettartóság tekintetében nálunk is megközelítik az angolokat, de a többiek nagyon mögöttük maradnak. Reformálni kellene az ifjúság nevelését s meghono­sítani az angol kollégiumokat. A magas kor nálunk is elérhető, csak egésségesen kell élni. Az okos, mun­kás élet legbiztosabb szer a hosszú életre. Khaldeusok, mágusok, alchymisták bűvös szereket kerestek az élet hosszítására, de nem szerekkel lehet ezt elérni, hanem hygiénikus életmóddal. Tetszéssel fogadták ez értekezést, mely után Pulszky Ferenc berekeszte a közülést. A közönség szétoszlott, az akadémikusok egy része pedig fél kettőkor az­­Angol királynő első emeleti termébe gyűlt, közülési lakomára, a­hol komoly értekezések helyett vidám toaszok hangzottak. Az elsőt Pulszky Ferenc mondta a királyra, királynéra s az »író­­kollega« trónörökösre. Zajos éljenzés követte a fel­köszöntést. Ipolyi püspök az új elnököt, a magyar kultúra bajnokát, Trefortot éltette, ki viszont az aka­démiára emelé poharát, mint hatalomra, mivel már tud hatni a társadalomra. Báró Vay Miklós a távol­levő Pauler Tivadar másodelnökről emlékezett mele­gen, kívánva neki egésséget s tartós életet. — Pulszky Ferenc a »tartós élet« kapcsán b. Vay Miklósra emelé poharát, kinek ő (a ki most az aka­démia legidősb tagja) egykor patvaristája volt. Szász Károly az egyetlent, kit az akadémia tagnak válasz­tott meg, Hegedűs Sándort üdvözölte, a ki meg, mint újonc,az akadémia veteránjaiért ürité poharát. Eltették aztán Fraknói főtitkárt, Ipolyi püspököt, az agg Jed­lik Ányost, Berzeviczy Albertet (ki vendégként volt jelen), dr. Fodor Józsefet sat. Hogy a menü­vel telje­sen meg voltak elégedve, bizonyítja a Salamon Fe­renc toastja, mely a lakoma rendezőjére, Beöthy Zsoltra hangzott, a­ki nem csak az irodalomtörténet és aesthetika jeles szakférfia, hanem nagyon ért a menühöz is. A nagy és díszes társaság hangulatát na­gyon fokozta a tartós öröm, melyet Rudolf főherceg idézett elő a közülés meglátogatásával. Fővárosi hírek. * „Lecouvreur Adrienné“ tegnap nagy vonz­erőt gyakorolt a nemzeti színházban. A néző­tér földszintje megtelt s a páholyoknak is volt közön­sége. Az előadásnak új szereposztás adott kiválóbb érdeket is. A címszerepet Jászay Mari asszony, a színház e kitűnő tagja, játszotta, önmagához méltó művészettel. Kivált a két utolsó felvonásban. Addig nagy mérséklettel bánt erejével, melyet teljes egészé­ben bemutatott a Phüdra-jelenetben s a hal­doklás perceiben. Meglepett vele minket is, a­kik jól ismerjük kiváló képességeit. Hogyne ragadta volna el a közönséget, melynek sorai közt sok idegen arcot lát­tunk. Tapsoltak is zajosan és gyakran. A tetszés zajá­ból bőven jutott még Újházinak, kinek Michonnel ha nem is legjobb, de sikerült alakítása. Hetényinek ke­vés szerencséje volt az abbé alakjával, melybe nem tudott elég szaloni simaságot s finom pikánsságot ön­teni. Lendvainé asszony sem termett egészen a her­cegné szerepére, melyet nagy buzgalommal játszott, sikerült jelenetet és halványát vegyest nyújtva. * Az akadémiában tegnap az első osztály ülé­sét összes ülés előzte meg. Ezen Fraknói Vilmos főtit­kár jelente be, hogy a király-himnuszra 115 pályamű érkezett, melyek közül azonban négy, nem lévén jeli­gés levele, nem bocsátható pályázatra. A többi 111 művet az első osztálynak adják ki bírálatra. Három akadémiai tag és két zeneköltő fogja képezni a bíráló bizottságot, mely a június 22-diki összes ülésen terjeszti elő jelentését. — Az első osztály ülésén két felolvasás volt. Szilády Áron felolvasta gróf Kuun Géza értekezését »a kunok nyelvéről és nemzetiségéről« ; az értekező a kunok török származása mellett érvel, szemben néhai Gyárfás Istvánnal, ki »A jászkunok története« cimű művében magyar eredetüeknek mondá a kunokat. Második értekező Barna Ferdinand volt, ki a votyák nép vallási szertartásait ismertette. A vo­­tyákok jó és rossz istenségeket ismernek s a legfőbb jó istenség immár, ennek kiátkozott testvére pedig, Keremet, a legfőbb rossz istenség; vannak aztán, vizi, erdei sat, jó és rossz istenek, de a votyákok, mi­vel immár úgyis végtelen jó, leginkább csak Kere­­metnek áldoznak. Az értekező tüzetesen ismerteté a votyák hitregét s párhuzamot vont némely magyar néphagyománynyal is. * Gyászkir. Földváry Miklós győrmegyei nagybirtokos vasárnap elhunyt, hosszabb szenvedés után, gyomorbajban, élete 54-dik évében. A fővárosi előkelő körökben jól ismert, derék férfiú volt, a sza­badságharcban fiatal huszártiszt, a múlt évtizedben orsz. képviselő s a kassa-oderbergi vasút igazgató ta­nácsosa. Özvegyet, szül. Kappel Malvin úrnőt, (özv gróf Lónyay Menyhértné nővérét,) s három gyermeket (Elemér, Tibor, Valeria) hagyott hátra. Ezeken kívül a boldogul­tat gyászolják: édes­anyja, özv. Földváry Miklósné szül. Kubinyi Amália úrnő, nővérei: Da­­maszkin Györgyné és báró Marschall Levinné, fivére Földváry Elek, családjaikkal, s széleskörű úri rokon­ság. A nemzeti kaszinón gyászlobogó jelenti e gyász­esetet. A temetés ma (kedden) d.u. öt órakor lesz, a bál­vány utcai saját, 5-dik számú háztól, evang. szer­tartás szerint. A kerepesuti sírkertben levő családi sírboltba temetik. Áldva legyen a lovagias jellemű férfi s derék családapa emlékezete ! * A történelmi társulat, a csütörtökre eső ünnep miatt, szombaton délután öt­ órakor tartja meg havi ülését. Tárgyai: »Magyarok tatár fogságban« Deák Farkastól. »A linci béke okmányai«, gróf Erdődy István vörösvári levéltárából, bemutatja Szi­lágyi Sándor. * Hymen. Kerkápoly Károly egyetemi tanár szombaton tartja esküvőjét Gömbös Petro­nella kisasszonynyal, a Dunántúl egyik leggazda­gabb hölgyével. — Potoczky Lajos budapesti postahivatalnok jegyet váltott Pécsy Angyalka kisasszonynyal, néhai Pécsy János osztálytanácsos leányával. — Biehn János nagyiparos vasárnap vezette oltárhoz D­ő­r­i Berta kisasszonyt, Dőri Mór fővárosi nagykereskedő leányát. * Személyi h­irek. Izabella infánsnő s Mária főhercegasszony és férje Rainer főherceg tegnap délután elutaztak fővárosunkból. — Albrecht fő­herceg e hét végén ismét hazánkba jő­s Ungvárra rándul hadi szemlére. — Trefort Ágoston köz­­oktatásügyi miniszter tegnap megtekintette az indiai műtárgyakat, melyeknek kiállítása az iparművészeti múzeumban e napokban nyílik meg; a miniszter más­fél óráig időzött ott s megelégedését nyilvánitá a csi­nos rendezés fölött. —Beksics Gusztáv orsz. képviselő szombatra Pécsre rándul, hogy ott felolva­sást tartson a dunántúli nemzeti közművelődési egye­sület alakítása érdekében. — Semsey Andor, a tudományos és jótékony intézetek buzgó pártfogója, az állatkert uj bejárója építési költségeihez 1000 forintot ajándékozott. — Dr. Antal Gyula a bu­dapesti tudomány-egyetemen az egyházjog nyilvános rendes tanárává neveztetett ki. — P­e­r­o­t­ti Gyula állítólag megválik a budapesti kir. operától s Ameri­kába megy hosszabb vendégszereplésre. — Kom­­lóssy Ferenc antisemita képviselő, kit a bibor­­nok hercegprímás kövesdi lelkészszé nevezett ki, hir szerint, visszavonul a politikai küzdelmektől. — Aig­ner Sándor, ki az Andrássy-út városligeti torko­latának építő­művészi megoldására hirdetett pályá­zatnál a mérnökegylet nagydiját nyerte, a közoktatás­­ügyi minisztertől ezer frtos utazási ösztöndíjt kapott. * Petőfi-emlék. A segesvári Petőfi-emlék fővá­rosi bizottsága dr. Török Aurél egyetemi tanár el­nöklete alatt megalakult. A szervező bizottság huszon­­egy tagból áll s országos gyűjtést fog megindítani. Első­sorban a segesvári csatamező felásását s az ösz­­szegyűjtött honvéd­ csontok, különösen pedig Petőfi maradványainak egy díszes kápolnában való elhelyezé­sét eszközük. A csatatéren pedig emléket állíttatnak Petőfinek. * A rejtélyes kis »Erzsébet.« Kedves kis tör­ténet esett meg közelebb Forgó bácsival, a »Kis Lap« szerkesztőjével. A lapban közölt rejtvények egyikére Reichenauból érkezett a megfejtés »Erzsébet,« alá­írással. Erre Forgó bácsi az ő »postá«-jában azt felelte, hogy »csak a keresztneved volt a leveled alá írva s igy a megfejtők sorába be nem iktathattalak.« Nem csekély volt azonban meglepetése, mikor ő nyílt, postára ilyen választ kapott: »Kedves Forgó bácsi! Ön engem igen megszomorított az által, hogy­ neve­met nem tette ki a többi megfejtők közé. Ön azt jegyezte meg, azért nem lehetséges, mert csak Erzsé­bet írtam alá. Édes jó istenem ! hát tehetek én róla, hogy nekem csak keresztnevem van ? Ha az nem elég, úgy kérem kedves Forgó bácsit, adjon nekem egy jó tanácsot, hogy mitévő legyek, mert ha a talányokat megfejtem, úgy szeretném is, hogy az én nevem is a többi megfejtők közt legyen.« Végül egy újabb meg­fejtést írva meg, ismét csak »Erzsébet«-et írt a levél alá. A levél kifogástalan magyarsággal, láthatólag gyermekkézzel volt írva. A szerkesztő meg nem fejt­hetvén a »csak keresztnévvel« biró kis Erzsébet kilé­tét, a kiadó hivatalhoz fordult s a cimszalagok közt talált egyet, mely igy szól: »Ő cs. és kir. fensége Erzsébet főhercegnőnek, Reichenau.« Tehát Erzsébet főhercegnő királyunk öcscsének, Károly Lajos főher­cegnek hét éves leánykája volt a levélírónő, ki ezzel akaratlanul tett örvendetes bizonyságot a királyi csa­lád magyarosodásáról. * A népszínházban tegnap Kápolnai János je­lenleg a kolozsvári színház tagja lépett fel mint ven­dég a »Koldusdiák« Jan Janickijében. A nagy szám­i közönség régi ismerősét tapssal fogadta s második felvonásbeli kettősét, melyet Vári Irma kisasszony­nyal (Broniszlava) sikerülten, friss hangon adott elő, meg is ismételtette. Pálmai Ilka asszony­nak (címszerep), kinek új fehér nászöltözéke feltű­nést keltett, pálmalevélen rózsabokrétát nyújtottak fel. Hegyi Aranka kisasszonynyal (Laura) együtt sokat tapsolták. Ollendorf ezredest Németh József, a színház új tagja játszta, előzőjétől eltérő, sikerült alakításban. Nem használt rikító színeket, hanem jóízű, diszkrét komikumot fejtett ki. Szép énekhangja is feltűnt, új couplet-ei a kiállításról, rendőrségről és a zsebtolva­jokról pedig zajos tetszést keltettek. Az összjáték és rendezés nagyon lanyha volt. * Tanulmányi látogatások. A húsz olasz mér­nök, ki az országos kiállítás megtekintése végett jött fővárosunkba, vasárnap látogatást tett a nemzeti múzeumban, hol Pulszky Ferenc igazgató kalauzolta őket. Behatóan megtekintették előbb a régiségtárt,, majd az állat-, ásvány- és képtárakat s mindenütt bámulatukat fejezték ki a tárlatok gazdagsága felett. Végül a könyvtárban időztek hosszabb ideig s távozá­sukkor melegen megköszönték az igazgató szives kalauzolását.­­ A bajai állami tanitóképző intézet tanárai és növendékei a köztelki gazdasági és tan­szermúzeumot látogatták meg, hol a nagyszámú tár­gyak beható megtekintésére két órai időt fordítottak. Általában a fővárosban időző vidéki gazdaközönség és tanintézeti kirándulók a múzeum iránt oly érdek­lődést tanúsítanak, hogy azt a rendes napokon kívül is több ízben ki kell nyitni a tömeges látogatók számára. * Köszönő levelek. Bécsből a három köszönő levél megérkezett fővárosunkba. Egyikben Uhl Ede polgármester a községtanács nevében mond Budapest fővárosának rendkívül meleg hangon köszönetet a Budapesten tapasztalt vendégszeretetért, hangsúlyozza a két főváros közti szívélyes egyetértést és budapesti jótékony célokra 2000 irtot mellékelt a levélhez. A másik két köszönő levél a Concordia elnökségétől való. Egyik az országos kiállítási bizottság elnökségének mond rövid, de meleg sorokban köszönetet a tapasz­talt szeretetreméltóságért, melylyel a bécsi írókat fogadta; a másik, hosszabb levél a magyar irók és művészek társaságához van intézve s lelkesülten em­lékezik meg a Budapesten töltött felejthetetlen napok­ról, biztosítja a magyar kört a bécsiek rokonszenves barátságáról s arról, hogy a magyar irók mindig szá­míthatnak reájuk, mint ők is viszont hiszik. * Növendék-hangverseny. A budai zene­aka­démia nagy termében vasárnap Kanders tanár vizsgá­lati hangversenyt rendezett tanítványaival. A növen­dékek a képességükhöz mért műsor valamennyi szá­mát szép felfogással, gyakorlottsággal adták elő. Mindegyik közreműködő játékán meglátszott, hogy helyes irányban oktatják őket. A Rakovitz nővérek, Willoner k. a. és Polgár Gyula játékát különös dicsé­ret illeti. * Viharos gyűlést tartott vasárnap a honvéd­­aggharcosok egylete. Vagy másfélszázan gyűltek össze Králik Ferenc elnöklete alatt s nagy számmal volt jelen rendőrség is, melyre aztán volt is szükség, hogy a gyűlést nagyobb baj nélkül mégis meg lehessen tartani. Az egylet tagjainak egy része már régóta elé­gedetlen a pénzkezeléssel s a közgyűlés tárgyát a számvizsgáló bizottság jelentése képezte. Ebből egye­bek közt kiderül, hogy az egylet zászlószentelési ünnepélye 4353 frt 13 krba került s 1553 frt hiány mutatkozik. Ezt nagy zugás és zsivaj fogadta s mi­kor arra került a sor, hogy a jelentés fölött szavazza­nak, a zaj és izgalom rendkívüli mérveket öltött. A rendőrségi tisztviselő csak nagy bajjal bírta a rendet * 831

Next