Fővárosi Lapok 1885. július (156-179. szám)
1885-07-04 / 156. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 150. számához. azelőtt üvegestet volt és a rézi gyöngyházberakású szalonasztal, melynek gyártója azelőtt péklegény volt, arra a föltevésre engednek következtetni, hogy a bognár, asztalos, kádár és lakatos mesterségek, szóval mind az a foglalkozás, melynél az egész test erősebb mozgásoknak van kitéve, a rabok és fegyencek érdeklődését, tanulási vágyát, igyekezetét, munkakedvét, inkább képes fölkelteni. A kosár és gyékényfonás is örvendetes haladást mutat. Különösen szépek és jól készültek a miskolci, kalocsai, kaposvári, brassói, nagyenyedi, szegzárdi és a sátoralljaújhelyi fogházak gyümölcsszállító és kéziparkosarai, valamint virágtartó állványai, fa, papír és munkatartói. Az, hogy gyümölcskereskedőink évről évre kevesebb gyümölcsszállító kosarat kénytelenek külföldről importálni, fogházaink fejlett kosárkötési iparüzletének köszönhető. Figyelmet érdemlő a lipótvári és a nagyenyedi fegyintézetek szövészete. Amaz jó minőségű csinvat, fehér házi és vitorla vásznat, emez pedig nemcsak jó minőségű, de ügyesen szőtt gyapot vásznat, törlő- és asztalkendőket állított ki. Úgy látszik, hogy e fegyintézetekből a hazai gyáripar számára igen alkalmas kezek fognak időnként kikerülni. A mária-nostrai női fegyintézet kiállítása is kellemes benyomást gyakorol a szemlélőre. A berlini pamutkendők, gyermekharisnyák, ágyneműek, ingek és különösen a finom oltárcsipke igen ügyes kezekre, szorgalomra és kitartásra mutatnak. Az egész kép, melyet a fegyenc és rabmunkacsarnok tár elénk, érdekes és megnyugtató. Csak helyeselni lehet, hogy a jelen kiállítás alkalmával rabiparunkat is bemutatták a nagyközönségnek. De tán be lehetett volna mutatni a fogházak, börtönök és fegyházak taneszközeiből is egy gyűjteményt, legalább hadd látta volna a laikus szemlélő, hogy azokból letartóztatottjaink a kiszabadulás után nem csupán munkaképességet, de hiedelmet, értelmességet, bizonyos fokú képzettséget is fognak magukkal kihozni. Madarassy László: A Margitszigetről. (Rey.) Sokáig haboztam, mit írjak a Margitszigetről: fürdői levelet-e vagy szerelmes verset? Hiszen csupa költészet itt minden. Maga a sziget (tessék megnézni a mappáját) épp olyan alakú, mint egy csónak. Talán ez a sziget egy elvarázsolt csónak, melyben valaha régen, regék idejében, tündérnép evezett lefelé a Dunán, valami átkos igézet átalakítá a csónakot földdé, tündéreket fákká, virágokká. De ime majd rossz útra tévedtem! Hiszen ez regének indult, holott az olvasónak próza kell. Maradjunk hát a fürdői levél formája mellett. Az a fő, hogy leírjam, minő kényelem van itt, hányszor jönmegy a hajó, miféle zene s mikor játszik, minők a szobák, az ételek és italok, jár-e sok hírlap, van-e zongora, közös társalgó, kik a vendégek, menyecskék, szép lányok ? Így kell a fürdői levelet írni! De hát, nem fölösleges-e a margitszigeti fürdő komfortjáról írnom? Elmondhatnám, hogy a felső vendéglőben reggeltől estig kitűnő népzenekar, az alsó fogadó előtt pedig, kedden csütörtökön, szombaton és minden ünnepen katonazenészek játszanak. Ezt azonban mindenki csak úgy tudja, mint azt, hogy az összeköttetést lóvonatú kocsik tartják fenn, az egész park tele van kényelmes padokkal, szökőkutak, locsolások hűsítik az amúgy is kellemes levegőt, csinosak és hűvösek a lakások, vannak estélyek, olykor tűzijáték, sok hírlap, előkelő társaságok, jeles orvos, külön gyógyszertár, ásványvíz-raktár, gondos és előzékeny fürdőfelügyelőség, művelt, tapintatos személyzet, szóval egy mintafürdő minden kelléke. Elmondhatnám... de minek csépeljek üres szalmát ? Elég, gondolom, azt említeni amit szintén mindenki tud, hogy a Margitsziget egy ország fővárosának közvetlen közelében fekszik. Nevezzen valaki még egy fürdőt, melynek ennél előnyösebb helyzete volna. Naponként tíz krajcárért akár huszonötször át lehet innen Budapestre kelni, s egy óra alatt minden megszerezhető a fővárosból, a mit szemünk, szájunk megkíván. Itt tehát nincs kérdésben a kényelem. Reggel hat órakor itt vannak a lapok, tej, gyümölcs, távirat, levél, ruha látogató, események híre, szóval minden egy gondolatra itt terem, ide röpíti a »Fecske« vagy a »Sólyom.« Lakik itt budapesti család nem egy, mely otthon főzet és mosat. A szakácsnő minden délben kihozza a kész ebédet. Most készülnek átvezetni a telefont, s akkor az egyetemi tanár akár odaszólhat hallgatóinak, hogy tessék a terembe gyülekezni, negyedóra múlva megkezdi előadását. De nem csupán a fővárosinak ily kellemes ez a fürdő, — a vidékinek is az. Aki az országos kiállítást jön megnézni, — ide szállhat az is, egy krajcárral sem fizet többet, mint bármelyik elsőrendű hotelben, és annyi, mintha a fővárosban laknék. Azaz dehogy annyi! A főváros minden kényelmét élvezheti, de a főváros zaja, pora, tikkasztó levegője nélkül. Az óriási park, melynél rendezettebbet s szépségekben bővelkedőbbet kívánni sem lehet, — a nap minden szakában árnyékos, hűs pihenővel kínál a fenyvesben vagy a főherceg háza előtt, Arany János tölgyei alatt vagy a pompás fürdőház tropikus növényei mögött, hát még a romok közt. Legszebb azonban az itt tartózkodás kora reggel vagy késő este. A Margitsziget híres rózsáiról és dalos madarairól. Ilyenkor a rózsák illatoznak és a madarak énekelnek. Az égből alig látni egy-egy darabot, százados fák, a természet s a kertészgond remekei, futókákkal befolyt öreg törzsek, földet borító szomorúfüzek, sátrakká ölelkező bokrok, hatalmas platánok, tölgyek hársak, ritkaságai a föld minden vidékének, hajolnak össze és zöld bársony sűrűségű pázsit élénk színe üdíti a mélázó szemet. Iparkodnak is az emberek élvezni s egésségök hasznára fordítani ezt az istenáldását, mely mint a paradicsomnak egy ide szakadt része fürdik a Duna vizében. Két hónap alatt májusban és júniusban, 60,313 látogatója volt a Margitszigetnek. És fürdővendége is 411 volt már eddig. De, bár a forgalom, mint a számokból kitetszik, nagy, mégis feltűnő, hogy az itt lakó fürdővendégek száma nem szaporodik rohamosan, a napi látogatóké pedig egy idő óta csökken. A sziget oly nagy, hogy Péter-Pál napján, mikor lehetett kinn vagy hatezer ember, sok helyen meg sem látszott, hogy látogatók vannak. Voltak egyes pontok oly csöndesek, hogy az ott üldögélő azt képzelhette: a saját úri parkjában andalog. Régebben a főváros színe-java, a legelőkelőbb társaság minden héten háromszor-négyszer tömegesen járt ki a szigetre, most azonban a kiállítási esti séták vannak divatban. A Margitsziget jelenleg polgári családokat lát nagyobb számban. Mindamellett distingvált hely marad ez mindenkor. Mutatja ezt a tömérdek fehér pad is, melyeket évről-évre tele irkálnak egy gyes-mással, boldog párok nevei, dátumok, verssorok, tréfás és szatirikus megjegyzések, jó ötletek sűrűn keresztezik egymást, de illetten durva szót nem látni sehol. Ismert legenda, hogy a margitszigeti padok kedvencei a fiatal mátkapároknak, mert aki rájuk ül, még szerelmesebb lesz. Nem mondom, hogy nincs úgy. De annyi igaz, hogy ezek a padok képesek a legegyszerűbb vőlegényt is furfangossá tenni. íme, egy ismerősöm, ki minap az alfájával együtt egy kedves helyet választott, hol minden este egyedül csepegtek, (természetesen, a mama társaságában, a ki bóbiskolni szokott,) hogyan akarta elriasztani a sétálókat az ő kedves padjuktól. Ráirta ezt a sort: »E padra ülni kiki óvakodjék, mert a bokorban kígyók, szúnyogok és tótok tanyáznak !« S lett foganatja, s minden este magukban üldögélnek. S ismerősöm, ha kérdik tőle, hol járt, büszkén veti oda. A József főherceg vendége voltam«. 1005 Fővárosi hírek. * Üdvözlés. A magyar földhitelintézet pénzügyi osztályának tisztviselői testületileg üdvözölték igazgatójukat, Lukács Antalt, főrendiházi taggá történt kineveztetése alkalmából. Az osztály tisztviselői számra harminchárman az ülésteremben gyűltek össze és a belépő igazgatót éljenzéssel fogadták. Trebitsch Ignác helyettes igazgató meleg szavakkal tolmácsolta az egybegyűltek örömét és jókivánatait. Lukács Antal válaszában különösen az intézet első elnökének, gróf Dessewffy Emilnek működését hangsúlyozta, mint a ki a most követett iránynak s ezzel együtt az intézet kitűnő hírnevének megalapítója volt. Aztán szerényen jegyzé meg, hogy ha talán közvetlenül vagy közvetve nemzetgazdasági és pénzügyi kérdésekben az államnak tett is szolgálatokat, mint jó hazafinak ezt tenni legnemesebb kötelessége volt, túlbecsülve érzi érdemeit a legfelsőbb kitüntetés által, s meggyőződése szerint a kitüntetés az ő személyében az intézetet is érte. Kitartó munkára buzdító tisztviselő társait s meleg kézszoritás mellett köszönte meg jó kivánataikat. * Adakozás. Az erdélyi magyar közmivelődési egylet részére újabban 21 irtot kaptunk. A budapesti ötödik kerületi állami főreáliskola tanárai adták össze egy barátságos összejövetel alkalmával. * A gyapjú-utcai színházban tegnap Serédi (Schneller) Sarolta kisasszony, az opera-iskola végzett növendéke lépett fel. A kisasszony már tagja a társulatnak s ez volt bemutatója, még pedig sikeres. Hangja szépen cseng, bár a felső regiszterekben kissé érdes, énekén nagy elfogultság látszott. Beszéde is még nélkülözi a természetességet és könnyedséget. E hibáiról mielőbb le kell szoknia. Annál is inkább, mert élénk temperantuma, meglepően fesztelen játéka, csinos tánca oly előnyök, melyek az operette terén jövőt biztosítanak számára. Tapsban nem volt hiánya, kapott két szép bokrétát is. Makó (Ducornet) és Rónaszéki (Hippolite) pompás kedvvel mókáztak, az utóbbinak couplet-ját meg kellett ismételnie. Az estét a kellemes zenéjű »Grapin özvegye« dalmű nyitotta meg. * Külföldi vendég folyvást sok érkezik fővárosunkba. A külföldi tourista-könyvek, vasúti kalauzok nagy része hiába jelzi Bécset a világ végének, a touristák áradata megtalálja már útját Budapestre. E napokban egész nagy társaság angol és amerikai érkezett. Köztök van lord Stradon és neje Londonból, Pricens esquire és családja Iventhouseból, mr. Wood és neje Chicagóból, Claire tőkepénzes és Ycoris földbirtokos Buffaloból, Amerikából. * A »Történelmi Tár«-ből, e jelesül szerkesztett szakfolyóiratból, megjelent a harmadik füzet. Tartalmának legnagyobb részét levelezések foglalják el. Közölve vannak Bethlen Gábor levelei 1616-tól 1620ig; Csernoevics Nenád Iván cár levelezései; Pálffy levelezése a törökkel és tatárral a béke felől, 1599 őszén; török levelek; okiratok Erdély 17-ik századbeli történetéhez sat. E nagy érdekű közlemények Szilágyi Sándor, Szentkláray Jenő, Torma Károly, Szádeczky Lajos, Velics Antal és mások tollából származnak. Torma Károly atyjának, Torma Józsefnek egy hátrahagyott értekezését is közli »A zomki grófságról.« Művelődéstörténeti adatok, vegyes közlések sora zárja be a füzetet, melynek ára másfél forint. * Hosszú ülése volt tegnap a főváros tanácsának. Délután öt órakor ült össze s éjjel tizenegy órakor oszlott szét. A munka sem volt csekély, melyet végzett: közel hétszáz pályázó közül százhuszonöt tanárt és tanítót, tanítónőt nevezett ki. A belvárosi főreáliskolánál tanárokká lettek dr. Kremmer Antal és Feichtinger Győző, a józsefvárosinál dr. Wutz Albert, dr. Chovancsek István és Leimeter Sebő. A polgári iskoláknál: dr. Patrubány Lukács, Búzás István, Péter János, Novák Sándor, Rapcsányi István, Toborfi Béla, Kleiszner Rezső, dr. Trübswetter Ferenc, dr. Kopp Lajos, dr. Kerékgyártó Béla, Szenelly Mihály, Szalay Dávid, Gellér Jenő, Telegdy László, Hofrichter József, Rosenberg Auguszta és Turcsányi Dezső. Elemi iskolai igazgatókká: Senyei Ferenc, Zimmermann Antal, Spanberger Alajos, Trajtler Károly, Rozmanith Vilmos, Hajnal Adolf és Hetzer József. Kineveztek továbbá az elemi iskolákhoz negyven tanítót és ötvenhat tanítónőt. * Személyi hírek. Pável Mihály nagyváradi gör. kath. püspök fővárosunkba érkezett. — Gr. Zichy Jenő országos kiállítási alelnöknek Milán szerb király személyesen adta át, a grófnál tett látogatás alkalmával, a Takova-rend nagykeresztjét, a szalaggal és csillaggal. — Lesseps Ferdinánd és Dumas Sándor, hir szerint, a jövő hó elején több napra fővárosunkba érkeznek. — Irányi Dániel képviselő hosszabb időre Eperjesre utazott, rokonai körébe. * Az országos értekezletek sorában, melyeknek fővárosunk ez idén színhelye lesz, gyakorlati jelentőségű lesz a gyümölcsészek kongresszusa is. Ősz elején tartják meg s programmját már elkészítették. Négy kérdést fognak tárgyalni: mik a gyümölcstermelés felkarolandó eszközei s elhárítandó akadályai ? mely gyümölcsfajták alkalmasak a tömeges termelésre, minő elnevezéseket kellene elfogadni? miként viendő át e termelési ág a mezőgazdaságba s miként értékesíthető a nagyban termelt gyümölcs ? végű! miként szervezendők a községi faiskolák ? Villásy Pál, Bencsik György, Mednyánszky Sándor és Molnár István lesznek a szakelőadók. * Totalisateur a kerékpárversenyeknél. A budapesti kerékpár egyesület engedélyt nyert, hogy versenyeinél totalisateur működhessék. Ez kissé elkésett ugyan a nyári versenyről, de a szeptemberi nagy nemzetközi kerékpár versenynek újabb érdeket fog kölcsönözni. * A budai színügyről nem valami örvendetes hír került nyilvánosság elé. Azt beszélik és írják ugyanis, hogy Feleki Miklós óhajtana visszalépni a várszínház és színkör igazgatásától, amelyre tavaly három éves szerződést kötött. A budai színügyi bizottság már foglalkozott is e kérdéssel s nem tudjuk ugyan nézetét, de remélhetőleg megtesz mindent, hogy Feleki Miklóst az igazgatás tovább vitelére bírja, mert a változás nem válhatnék a budai szivügy előnyére. Ha Felekinek sem sikerült Budán nagyobb eredményt elérni akkor, midőn társulatához oly tagot szerződtetett, mint Blaha Lujza asszony, akkor bajos lesz egy a fővárosi közönség igényeit kielégitni és biztosítékot is adni képes vállalkozót nyerni s a mi következhetik, alig egyébb, mint próbálkozások, kockáztatások sorozata. * Kiállítás a műegyetemen. Mint közelebb említettük, a műegyetem szintén rendezett kiállítást, de a saját palotájában. E nemcsakszakférfiak, hanem a miveit közönség részére is kiváló érdekű tárlat az intézet szertáraira, intézményeire és összes taneszközeire is kiterjed s az egyes szakosztályok minden évfolyambeli hallgatóinak munkálataiból áll, melyek rendszeresen csoportosítva, a szakoktatás fokozatos menetét teszik szemlélhetővé. E munkálatok az intézet tágas és világos földszinti könyvtári termébe vannak elhelyezve. A kiállítás az egész nyári szem alatt tart és belépti díj nélkül minden héten kétszer kedden és pénteken tekinthető meg reggeli 9 órátó délutáni 1 óráig. Kalauzokról gondoskodva van. * A magyar dalcsarnokban Ira Paine műsvész ma lép föl utoljára. Az usrani-társaság kapatató mutatványaiban a dalcsarnok új vonzerőt nyern