Fővárosi Lapok 1885. december (295-324. szám)

1885-12-01 / 295. szám

előadások folyamán zengett mind­két terem a tetszés tüntető zajától. A Wilm­é asszony csodálatos erejű hangja egészen elragadta a közönséget, mely a mű­vésznőt néhány szám ismétlésére is rá tudta bírni. A második (vasárnapi) hangversenyre már reggel el­kapkodták a jegyeket. A színházi premiere-en pedig zajosan éljenezték Jókait, tapsolták a főbb szereplő­ket s kihívták a rendezőt is. * A »Magyar Salon« decemberi füzete Klotild főhercegnő alcsuthi műtermének leírásával nyílik meg. A leírást egy főrangú hölgytől kapták, a­ki Marius Pál néven fog cikkeket írni a legmagasabb körökből. Ebben a cikkben fényes képet nyújt az alcsuthi mű­terem ízléses, pazar berendezéséről. Id. Ábrányi Kor­nél pedig »A régi Rákóczi-nóta és induló«-t ismerteti. A füzet szépirodalmi közleményei: Jókai Mór »Mag­­lay-család«-ja, mely a humortól szikrázik; Mezei Ernő és Pósa Lajos költeményei; Szépfaludi D. Ferenc, Borostyáni Nándor elbeszélései stb. Dr. Molnár Antal »Magyar kultúra az Anjouk alatt«, Szana Tamás »Újabb elbeszélőink«, Fenyő Sándor »A vadászat«, Heller I. »Baktériumok« című cikkei stb. az ismeret­­terjesztő részt képviselik. Mikszáth Kálmán karcolata »Az országházból«, s a műcsarnok bőven illusztrált közleményei fejezik be a sort. Mint minden füzetben, úgy ebben is számos sikerült kép tarkítja a szöveget. * A budai zene­akadémia ez idei negyedik hangversenye, Szautner Zsigmond zene­igazgató ve­zetése alatt, holnap lesz a redoute kis termében. Elő­adják Mendelssohn »42-ik zsoltár«-át, melynek magán­részeit éneklik: Farkas Ilona k. a., Kronstein F., Vuits L., Melles K. és Jáhl N. egyleti tagok. »A rémkirály leánya«, ballada, ének és zenekarra ; a magánrészeket előadják: Farkas Ilona k. a. (a rém­király leánya), Schmidt Ferenc (Oluf), Tiberné úrnő (anya) egyleti tagok, Schubert »Mirjam győzelmi dala«, énekkar és magánrész, zenekar-kísérettel. A magánrészt előadja Farkas Ilona k. a. * Apróbb hírek: Patti Adél a jövő héten érkezik Budapestre s itt kezdi meg művészi körútját, mely alatt összesen ötven hangversenyt fog adni; vele jön Nicolinu is, kivel e körút befejezése után há­zasságra lép.­­ Az operaházban csütörtökön »Lohengrin« helyett »A troubadour« kerül színre Turolla k. a. és Perotti fölléptével; a változás oka az hogy a »Lohengrin« utolsó felvonásához megrendelt uj díszletek még nem készültek el.­­ A »Philo­­logiai Közlöny« átváltoztatását magyar iroda­lomtörténeti közlönynyé tervezik az akadémia körében.­­ Bérlet az operában. Az operaház igazgatósága 1886. január 1 -től december 31-ig terjedő elvre bérletet nyit. Az operaház ez évben július 1-től augusztus 15-ig zárva lesz, úgy hogy csak, tíz és fél hónap alatt, havonként 14, összesen 150 bérletfolyamos előadás lesz. A bérletárak a következők: földszinti vagy első emeleti páholy egy évre 1650 frt, másodemeleti páholy 1350 frt. Másodemeleti páholy 140 frtjával havonkint is bérelhető. Első rangú támlás­szék az 1—10-dik sorban egy hóra 42 frt, negyedévre 105 frt, félévre 210 frt, egész évre 350 frt. Másodrangú támlás­szék a 11 — 14-dik sorban egy hóra 35 frt, negyedévre 84 frt, félévre 168 frt, egész évre 280 frt. Támlásszék a 15 — 19-dik sorban egy hóra 28 frt, negyedévre 63 frt, fél­évre 126 frt, egész évre 210 frt. Más helyekre bérelni nem lehet. Bérelhetni december 21-étől 29-ig bezárólag, napon­ként 10—1 óráig a hajós­ utca felöl levő nappali pénztárnál.­ ­ A koriiiáiiyelnök jubileuma. (Az utolsó nap.) (7.) Tegnap volt a tisztelgések folytatása és vége, mely — bármily acél idegzettel bírjon is a kormány­elnök, — meglehetősen kimeríthető, a­mi azonban nem látszott meg rajta. Tíztől fél háromig tartott a tegnapi tisztelgés. Az utcákon nem nézhették tömegesen a küldöttségek felvonulását, mert esett az eső és sáros volt a kövezet. De a budavári palotán belől a sürgés-forgás csak olyan élénk volt, mint vasárnap. Lehetett látni sok pompás díszmagyar ruhát, de a polgári öltözet mégis túlsúlyra jutott. Legelőször a királyi főügyészség tisztelgett s Kozma Sándor beszédére a kormányelnök kijelente, hogy a kir. főügyészség mindig kötelességszerűleg tel­jesítő fontos teendőit az állam érdekében. Aztán a régi honvédek központi választmánya testületileg járult a kormányelnök elé. Kijelölt szónokukat, Degré Alajost egy szomorú eset (épp tegnap temette szeretett nő­vérét, özv. Kádas Józsefnét) megakadályozta tisztének teljesítésében. Helyette a másik alelnök, Sárkány Jó­zsef kir. ítélő táblai tanácselnök mondott igen meleg és szónoki formájú beszédet, kifejezve a régi honvédek háláját az elgyöngült, öreg honvédek nagymérvű se­gélyezéséért. A kormányelnök is melegen válaszolt. Említé a régi honvédek működése és a későbbi fejlemé­nyek közti összefüggést; említé, hogy az akkoriak munkaképes része ma is különböző pályákon szolgálja a hazát, a kik pedig munkára képtelenekké váltak, azokat segélyezni kell s a mi csekélyet érttök tett, azt a legnagyobb örömmel tette. Lelkes éljenzések kö­vették e szavakat. Következett a fővárosi reformált izraelita egy­ 1974 ház küldöttsége, melynek szónoka, Szterényi Berta­lan rabbi volt, ki szólt a zsidó vallás reformjáról, mely csak szabadelvű kormány alatt virulhat föl. Aztán — a mi tán nem is volt éppen alkalomszerű — átnyújta ez uj kis egyház hitcikkelyeinek kátéját. Tisza Kálmán azt felelte, hogy az átadott kis könyvet figyelmére fogja méltatni. Minden felekezetnek — úgy­mond — egyik fontos feladata: egyfelől terjeszteni a vallásos erkölcsöt, másfelől a haza iránti szeretetet; a­melyik ennek megfelel, azt a kormány csak pártol­hatja. (Éljenzés.) A nagyváradiak küldöttsége oly nagy volt, hogy ezt a kormányelnök a nagy teremben fogadta. Lipov­­niczky Sándor orsz. képviselő beszélt nevekben, el­mondva, hogy senki sem ismeri jobban a kormány­elnököt, mint a küldöttség, mely az ő »gárdája.« Nincs is eset, hogy hűtlenek lehetnének hozzája, kinek haza­fias működése iránt a legnagyobb bizalommal visel­tetnek, személyét pedig különösen szeretik. A kor­mányelnök is igazi szeretettel szólt szülővárosa pol­gáraihoz. Több olyan van azok közt, kik játszótársai voltak ; a váradi sétányon áll a földszintes ház, ahol született, első gyermekéveit töltő s a­hová most is örömmel megy néha pihenni; e széles hazában sehol­­sem érzi magát annyira otthon, mint ott. Ez emléke­zések lelkes éljenzésre inditák a nagyváradiakat, kik külön vonaton tömegesen jöttek ez ünnepélyre. Ők voltak­­az országgyűlés tagjai után) a legnagyobb számmal.* Tizenkét megyéből jött szabadelvű párti küldött­ségek egymás után fejezték ki bizalmukat, ragaszko­dásukat, tiszteletöket. Ott voltak az aradiak, békésiek, borsodiak,brassóiak, Csanádiak, gömöriek, győriek, nagy­­küküllőiek, nógrádiak, Szabolcsaik, tolnaiak és veszpré­miek. Főispánokon, képviselőkön, nagybirtokosokon fé­nyes, aranyos ruhák, földművelő gazdákon egyszerű kék dolmányok vagy nemzeti viseletek. A szép számmal levő borsodiak élén K. Vay Béla főispán beszélt igen ékesen, elmondva,hogy köztük vannak más párthoz tar­tozók is, de a­kik szintén tisztelik a kormányelnök érdemeit és személyét, a­mire Tisza Kálmán kifejezte, hogy ellenzéki korában is, mint most, őszinte tiszte­lettel viseltetett az ellenkező nézetűek meggyőződése iránt, s örömét fokozza, ha lát itt más pártbelieket is, mert hisz minden jó pártnak vannak közös kapcsai. Nagy éljenzés követte e nyilatkozatot. A torontáli küldöttségnek sajátos érdeket adott a hétféle nemzetiség külső képe. Magyar díszruha, szalon öltözet, szerb, román, magyar, sváb és bolgár népviseletek vegyültek érdekes csoportozatba. Hadfi közjegyző beszélt nevekben lelkesen s midőn a kor­mányelnök kifejezte örömét e küldöttség megjelenése és egy azon hazafisága fölött, hat nyelven is hangzott az ajk élje­ne, mig a szivek ugyanegyet éreztek. Két választó kerület küldöttsége is tisztelgett. Az egyik Letenyéé volt, a másik Miskolc déli kerü­letéé. Ez utóbbinak szónoka dr. Popper József főorvos volt, a párt ottani elnöke, ki bár betegeskedett, igazi lendülettel kívánta, hogy a kormányelnök hazafias eszményei mind megvalósuljanak s meghatottan, el­­fogadva kérte az ég áldását a kormányelnök mentül hosszabb életére. A válasz igen meleg köszönet volt. A küldöttség egyik tagja s a kerület országos kép­viselője, Vadnay Károly, ugyanekkor átnyújta a mis­kolci kereskedelmi és iparkamara üdvözlő feliratát. A ráckevei kerületből huszonöt községből tisztelegtek küldöttek.* Az intézetek, testületek és egyletek részvétele is igen impozant volt. Az osztrák-magyar államvasút igazgató tanácsá­nak elnöke, Joubert franciául beszélt, mire a válasz is ugyane nyelven hangzott. Az osztrák-magyar bank küldöttsége élén, dr. Kautz Gyula alkormányzó tar­tott ékes üdvözlő beszédet. A magánvasutak igazgatói testületének érzületét Ivánka Imre tolmácsolta. A kereskedelmi akadémia nevében az agg Weisz B. Fe­renc kir. tanácsos azt kívánta, hogy beteljesüljön mindaz,amit szombat óta a kormányelnöknek e palotá­ban kívántak. Az orthodox­ zsidók szónoka, az öreg Reich Armin bensőséggel kívánt áldást, hosszú éle­tet, mire a küldöttek mind magyar »éljen«-eket han­goztattak. A közegésségi tanács nevében dr. Lum­­nitzer Sándor egyetemi tanár beszélt, a­mire a kor­mányelnök kézszorítás mellett azt mondá: »Ajánlom magamat baráti és nem orvosi figyelmükbe !« Sok szép díszruha ékesíti az erdészeti egylet küldöttségét, melynek élén gróf Tisza Lajos fejezte ki üdvkivána­­tait. A kereskedelmi és iparkamara küldötteit báró Kochmeister Frigyes vezette, kinek szavaira a kor­mányelnök megjegyezte: a­mi haladás történt, azt az iparosok és kereskedők a maguk serény munkásságá­nak köszönhetik, a kormány csak a békét és nyugal­mat tartozik biztosítani e munkássághoz. A budai lö­vészegylet küldöttsége élén Erczhegyi Ferenc a dísz­­taggá választatás okmányát nyújtotta át. Ugyanilyen okmányt adott át később a jótékony Rudolf-egylet elnöksége. Az országos tanáregylet küldötteit Berecz Antal tanár, a gyógyszerész-egyletéit Kiss Károly, a terézvárosi kaszinóért Bobula János építész vezették. Ez utóbbinak szavaira a kormányelnök kijelente, hogy rendkívül fontosnak tartja a munkás polgári elem fejlesztését, mint a­melynek oly kiváló része van a haladásban. Ribáry József miniszteri tanácsos a szí­nész-egyesület küldötteit vezető s a neki adott válasz­ban a kormányelnök kiemelte a színházak művelődési fontosságát. A budapesti és kolozsvári közjegyzők, a Dunagőzhajózási társulat, a képzőművészeti társaság, az államnyomda, a császárfürdői gondnokság, a fővá­rosi szabók testülete, melyet Török György vezetett, a kiállítás csoportfőnökei, kiknek nevében Novák Gusz­táv beszélt, voltak még a tisztelgők sorában. Végül magánosokra került a sor, kik közt láttunk egy nőt is. S hallottuk, hogy több konzul is tisztelgett. * Érkeztek a nap folyamában sürgönyök nagy számmal. Gróf Taaffe kormányelnök az osztrák mi­nisztérium nevében küldött üdvözlő táviratot. Küldött Németország bécsi nagykövete, Reusz herceg is. * A sok szíves kivonatot, a meleg megköszönésen kívül, azzal is óhajta a kormányelnök viszonozni, hogy a tisztelgőket meghívta vendégekül estélyre. Ez a mi­niszterelnöki palota emeleti, fényesen kivilágított ter­meiben folyt le. Vagy nyolcszázan lehettek, kik a szíves meghívásra megjelentek. Úgy­szólván a megelőző nap díszlakomájának fényes társasága gyűlt össze, legkiválóbb tagjai által képviselve. S a sok fényes név, hivatali, politikai és egyéb kitünőségek mellett a sajtó képviselőiről sem feledkeztek meg. A délszaki növényekkel díszített lépcsők alján a miniszterelnöki, a lépcső­fordulókon a Tisza-csa­­lád szolgaszemélyzete, az előszobában komornyikok álltak és kalauzolták a meghívottakat. A nagy terem bejáratánál Tisza Kálmán miniszterelnök, mellén a Szent István-rend nagykeresztjével, fogadta vendégeit. Pár lépéssel arrább neje szül. Degenfeld grófnő, sötét sírva uszályos ruhában, gazdag créme- és csipke­­diszitéssel, hajában és nyakán ékszerekkel tüntette ki megszólítással a család közelebbi ismerőseit. E terem egyesíti magában a társaság színe-ja­­vát. Főrendek és főpapok, miniszterek és főbb állam­hivatalnokok, képviselők és főispánok, tudósok és írók, szóval a születés, ész és rang arisztokráciája képezett ott nagyobb csoportokat. Gróf Andrássy Gyula, Hay­­nald bibornok, gr. Zichy Jenő, Trefort miniszter, a miniszterelnök testvérei, Ráth Károly főpolgármester és még számos kitűnőség körül képződtek nagyobb körök. A szomszédos termekben is együtt lehetett látni az ismerősöket. Emitt a megyei küldöttségek, amott a hivatalnokok, itt a katonaság, ott a főurak sat. tár­salogtak egymással fesztelenül, ismételgetve a házi­gazda éltetését. A politika úgy­szólván száműzve volt ez este. Tisza Kálmán és neje a nagy teremben fárad­hatatlanok voltak vendégeik szórakoztatásában. Szá­mos vendéggel társalogtak huzamosabban, senkit sem hagyva szívélyes megszólítás nélkül, ki feléjük köze­ledett. A házi­gazda és neje a legjobb hangulatban voltak s vendégeik köréből is száműzve volt minden feszélyesség. A buffet, hol hideg ételek, édességek, borok saláták egész este valóságos ostromnak voltak kitéve, a Dunára néző teremben volt felállítva. Egy terem­ben fagylaltot, teát és citromvizet szolgáltak fel. Oly gyorsan és kellemesen múltak a percek, hogy a szi­varozásra csak a távozásnál gondolt mindenki. Tíz óra után kezdett a társaság ritkulni. Az el­robogó kocsikat még mindig sokan nézték az utcá­kon. Kevéssel 9 óra előtt ugyanis elállt az eső, az ég kitisztult s a vendégek felvonulásának kedvezett az idő. A termekben uralkodó hangulattal nem állt­­el­lentétben a természet se. Fővárosi hírek. * A királynő üdvözlete. Erzsébet királyasz­­szony távirata, melyet Tisza Kálmán kormányelnök­höz intézett, igy szól: »Miniszterelnöki sikerdús tíz­évi működésének ünnepeltetése alkalmából fogadja részemről is legőszintébb szerencsekivánataimat. Ad­jon az úristen szilárd egésséget és kellő kitartást, hogy tiszta látkörével és ismert tevékenységével még számos éveken át vezérileg működhessék a szeretett magyar hazának megszilárdult felvirágzásán. E r­­z­s­é­b­e­t«. * A vörös­ kereszt-egylet fiókjainak együttes választmányai ülést tartottak s megalakiták az ál­landó bizottságot, mely a balkáni sebesültek segélye­zéséről fog gondoskodni. E bizottság elnöknek gróf Zichy Jenőt, alelnököknek pedig gróf Szapáry Gyuláné és Rupp Zsigmondné úrnőket választá meg s meleg hangú fölhívást intéz a nagyközönséghez, pénzbeli adományokat, meleg ruhát és fehérneműt kérve a ki­tűzött jótékony célra. Belgrádban száz ágyra kórhá­zat rendeztek be, mely az oda utazott dr. Farkas László igazgatása alatt valószínűleg már ma meg­kezdheti működését s ennek tetemes költségeit a ma­gyar közönség áldozatkészségéből remélik fedezhetni. Az adományok átvétele végett naponként délelőtt 9—1 és délután 8—6 óra közt a három bizottsági tag

Next