Fővárosi Lapok, 1886. február (23. évfolyam, 32-59. szám)
1886-02-27 / 58. szám
Szombat, 1886. február 27. 58. szám. Huszonharmadik évfolyam. Szerkesztői iroda: Budapest, ferenciek tere 3. sz. I. emelet. Előfizetési dij: Félre....................................8 frt Negyedévre..........................4 frt. Megjelenik mindennap.FŐVÁROSI LAPOK, SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPI KÖZLÖNY. Előfizetések szintúgy mint Hirdetések a kiadóhivatalba (Budapest, ferenciek tere, Athenaeum-épület) küldendők. Nyárutó. (Beszély.) irta Fanghné Gyújtó Izabella. (Folytatás.) — Ugyebár, nem hagysz el szorultságomban, angyalom? — kiáltott élénken Bettina. — Mentsen isten, nagy hálátlanság lenne tőlem. Hányszor nem segítettél te rajtam jó férjeddel együtt komolyabb bajokban — szólt egy sóhajjal Carlotta. — Holnap reggel, amint virrad. . . . — Mit ? holnap ? csak az kellene nekem — kiáltott közbe az ideges asszonyka , hiszen egész éjjel nem tudnám behunyni a szemeimet, ha magamnál nem tudnálak. Rögtön, ebben a percben kell jönnöd, ha csak egy kissé szeretsz. Hallgass reám, anima mia, én így terveztem ki az egészet. Luigi most bement a városba a kocsival, hogy beszéljen a halászokkal, vadkereskedővel, diszitővel, tűzjátékcsinálóval, szerződjék zenészekkel, felszolgáló pincérekkel sat sat. — darálta olasz élénkséggel, közben hangosan kapkodva lélekzet után. — Míg ezeket végzi, a kocsi visszajön utánunk. Te ez alatt pongyoládat utcai ruhával cseréled föl, összekeresteted a holnapi toilettedet — kettő kell, egy díszes ebédre s egy könnyebb estére. — De nini már itt a kocsi ?— tette hozzá — ott áll az ösvény alján, siessünk, carina. A te ügyes Cattinádra is szükségem van, őt is hozd magaddal, az öreg Pabló majd ügyel a házra. De siess, öltözz, kedvesem, mert sok dolgunk lesz. Rendelkeznünk kell cukrásznál, hús- és gyümölcsárusnál, fűszeresnél, sütőnél, kerítenünk kell szakácsot, fodrásznőt, varrónőt. Amíg te öltözöl, én majd szemlét tartok a ruhatárad felett, mert azt akarom, hogy szép légy. Valami csinosat, mutatósat szeretnék rajtad látni. — Kissé nehéz lesz, tudod, hogy legtöbbet feketében járok. — Isten mentsen, hogy ezt most megengedjem. Úgyis kevesen leszünk nők, abban kell hát járnunk, hogy tarkítsuk a sok feketeséget, különben ki győzne világítással ? Nini! — kiáltott fel, egy csipkékkel, bársonynyal díszített tengerkék foulard-ruhát vonva elő a szekrényből — hiszen ez pompás lesz estére a tánchoz. — De Bettina!e ruhát évek óta nem viseltem és én nem táncolok. — Ah persze, dehogy nem, most az egyszer meg kell lenni, én akarom. Ami a ruhát illeti, hirtelen átalakíttatjuk. Ebédhez pedig jó lesz ez itt. Kissé sötét, kissé mamás, de hát majd feldíszítjük rózsákkal, amik felségesek nyílnak nálunk Voloscában. Csomagold csak össze, Cattina és menjünk. Szacsaliék villája egyike a legszebb kéjlakoknak nemcsak Voloscában, de az egész vidéken. Mélyen a tengerbe nyúló földnyelven áll a renaissance stylü, csinos épület, szeszélyes tornyaival, erkélyeivel, festett ablakaival, márvány szobraival. Széles terrasz nyúlik be róla messze a tengerbe, amely — különösen dagály idején— gyönyörű hullámtörést mutat, amint a part kiálló szikláihoz csapódik. E helyről gyönyörű kilátás nyílik az egész öbölre, a távolt elzáró szigetekre, Fiuméra. A kert növényzete vetekedik a szomszédos Abbázia remek tenyészetével s mindehhez érdekes háttért képez a hegyoldalra épült helység, sziklakiszögellésekre, egymás hegyén, hátán emelkedő szőllőloggiás, piros fedelű fehér házacskáival, melyek ablakain fényes szemű barna olasz leánykák kandikálnak elő, kíváncsian lesve az alant történendőket. A belső berendezés egészen megfelel a külső szépségének. A művelt, vagyonos és gyermektelen házaspár mindent összehalmozott benne, amit szépet, ritkát, ízletest gyakori utazásai közben összeszedhetett. A fényűzés mellett azonban a kényelemről sem feledkeztek meg a tulajdonosok; valódi angol comfort uralkodik mindenütt s a vendég nemcsak gyönyörködhet, de jól is találhatja magát náluk. A két ügyes asszonynak s a tevékeny gazdának sikerült egy nap alatt a távollét által okozott minden rendetlenséget helyrehozni, s az ünnepélyre mindent kellőleg elrendezni, s most már nem volt egyéb hátra, mint elfogadni a várt vendégeket. A ház asszonyának egész kis gömbölyű alakja örömtől sugárzik, amint utolszor végignéz egy tükörben vörös latin aranycsipkével ékített uszályos lenteni a lakoma terjedelmét, vagyis mint ma mondanék, a menüt. És kiterjedt a szigor a temetkezési luxus megszorítására. Három ruhánál többet a halott sírjába, vagy máglyájára tenni nem volt szabad. — De mindez nem használt semmit, sem Solon, sem Pythagoras nem tartóztathatták vissza honfitársaik luxuriozus áramlatát. Ők sem igen mentek többre, mint Szt. Gergely, vagy Esaiás próféta. Ha a köz- vagy nyilvános-luxusnak megszemélyesítője Perikies, a magán fényűzés legeredetibb képviselője Görögországban Alcibiades, ki tömérdek költekezést visz végbe, nem is marékkal, hanem két kézzel szórja a pénzt, hosszú bíbor palástba öltözik, a köztársaság nagyszámú arany és ezüst edényeit, melyek ünnepélyes alkalmakkor elől szoktak vitetni, a maga privát szolgálatára használja s a kocsi versenyeken, mint népének első gavallérja, olyan pompát fejt ki, mint sem előtte, sem utána senki. Költséges kedvtelései között volt az is, hogy a legdrágább kutyákat vásárolta; egy ilyent oly összegért vett meg, mely ma 6300 franknak felel meg. Különösségei közül kiemelem azt, hogy keblén egy fürjét szokott hordani s egyszer, midőn a tömegnek a pénzt szórta s ezért annak tapsaiban gyönyörködött, a madár felhasználta a kedvező alkalmat, és szerencsésen elmenekült börtönéből. Hát még Nagy Sándor, a hódító! Ez meg pláne az őrjöngésig vitte a képzelhető legnagyobb fokú luxust. Hivalkodásában annyira ment, hogy már nem is embernek, hanem istennek, hol ammeni Jupiternek, hol Dianának, hol Merkúrnak s végül hol Herkulesnek öltözve ült az asztalhoz. — Ázsiai hadjáratai alatt annyira megkedvelte a keleti fényűzés nagy arányait, hogy midőn Indiából visszatért és Szatirával, meg Parysatiszszal való egybekelését ünnepelte, oly fényes lakomát csapott, minőt alig látott valaha, még oly hatalmas és még oly fényűző ázsiai fejedelem. S ruháján, mesterileg fésült, virágokkal, drágakövekkel ékített fején, ékszerektől ragyogó nyakán, karjain. — Jól vagyok így ? nincs semmi igazítani való rajtam, carina ? — kérdi a mellette álló Carlottától. — Elragadó vagy, colomba mia — felelt helyette férje, egy megnyerő külsejű, szőke, pofaszakállas, kissé kopasz úriember, kifogástalan salon öltözékben, gyöngyszínű keztyűjét gombolgatva. — De igazán, Carlotta mia ? nem veszek el egészen melletted ? Annyival kisebb vagyok, mint te . Azért mégis csak te vagy a díszes rózsa s én melletted csak a szerény ibolya — felelt nevetve, Salvieriné, aki szintén igen kellemes jelenség volt hímzésekkel ékitelt lila selyemruhájában, mellén természetes rózsafüzérrel. — Ugyan, cara mia, hogy mondhatsz ilyet — szerénykedett Bettina. — Vagy pedig — ha jobban tetszik — légy te a fényes nap, én a halvány hold — nevetett Carlotta. — Ne gúnyolódj, anima mia — viszont, szintén nevetve és pompás legyezőjével gyengén ennek karját legyintve Szacsaliné. — De halld csak ? kocsizörej. . .jönnek! Luigi! siess, kérlek, a vendégek elé. A fiumeiek voltak, négy-öt hölgy, kevéssel több férfi, annyit is alig lehetett összegyűjteni. De ezek tele örömmel jöttek. Hogyne örültek volna a kellemes mulatságnak, ebben az unalmas holt saisonban. Nemsokára megjöttek a magyarok is. Hosszú kocsisor hozta a díszesen öltözött művészeket, kik között nem egy délceg férfiút, nyalka ifjat fedeztek fel a tengerparti szépek szemei. A háziak mint ismerősöket üdvözölték és siettek őket a többi vendégekkel megismertetni. Salvieriné mint második háziasszony járt, kelt, egyik csoporttól a másikhoz, segítve barátnőjét a szívesen látásban. Élénk pirral arcán, örömteli mosollyal ajkain könytől ragyogó tekintettel szorított kezet honfitársaival, oly rég látott annyi magyart együtt, oly rég hallott ilyen tömeges magyar beszédet. Egészen fel Hogy az ünnep jelentőségeminél nagyobb arányú legyen, azt akarta, hogy hadseregének 80 főtisztje ugyanakkor keljenek össze a persa főunak leányaival. Csináltatott tehát egy fényes és nagy termet 100 ágy befogadására, melyek a nap jelentőségéhez képest gazdagon voltak diszitve és tömérdek pénzbe kerültek. Magának a király ágyának lábai aranyból készültek. Külön egy térés, kerített helyen, melynek körzete 80 stadium volt, szárazföldi és tengeri hadseregének tisztjeit, a városok követeit s az egyszerű utazókat vendégelte meg. Az ünnepély terme szemkápráztató fénynyel volt berendezve. Arany, bibor, a legdrágább szőnyegek és kárpitok voltak itt felhalmozva. A pavilion, melyben e terem volt, húsz sing magas, aranynyal és ezüsttel borított s drágakövekkel ékített oszlopokon nyugodott. A szőnyegek rakva voltak a legdrágább hímzésekkel s a kárpitok tele aggatva megszámlálhatlan mennyiségű ezüst és arany gyűrűkkel. Tartott pedig e világra szóló lakzi 5 nap és 5 éjjel; tánc, zene, dal, szavalat, szinelőadás, és féktelen orgiák egymást váltották fel. A koronák és drágaságok, miket ez alkalommal a városok és tartományok követei hódolat és tisztelet jeléül Nagy Sándor lábai elé raktak, mai pénz szerint mintegy 90 milliónyi értékre becsültettek. Egy szóval, amit India, Persia és Görögország, a kelet és nyugöt a luxusban legnagyobbat produkálhatott, az itt mind bemutatva volt És hogy az ókorból még csak egy népet említsek, vagy talán a rómaiaknál pihen meg szemünk a nemes egyszerűségen ? Itt sem. Cato és a tribünök felveszik a harcot a luxus ellen. Egész sora jó létre a fényűzés ellen irányzott törvényeknek, mint a lex Appia, Orchia, Fannia, Voconia, melyek korlátozzák és adó alá vetik a legtöbb fényűzési cikket; megha- t tározzák, milyen mérvűek legyenek a lakomák; hogy a nők egy bizonyos értéken túl drágább ruhát ne vi sseljenek, hogy hordszéken ne vitessék magokat sat. A luxus és a ruházkodás történetéből. (Baudrillart, Buckle, Lecky és báró Radvánszky Béla nyomán.) — Két közlemény. — II. Vagy tán a klasszikus görögök mutattak jó példát az egyszerűségben ? Szó sincs róla. Már a hőskorban találkozunk náluk a fényűzés feltűnő jeleivel. Ulysses például finom szövetű bíbor palástot hord, melyet kettős arany boglár tart össze. A paláston pompás hímzés, mely egy vadászebet ábrázol, amint első lábaival a földre tapos egy szarvasborjút, mely minden erejéből menekülni igyekszik, míg a kutya feszülő izmokkal szegzi prédájára szemeit. — Mindenki megbámulta e tökéletes kivitelű munkát. A tehetősebb nők éppen így űzték a luxust. A fejlettebb korban meg éppen átalánosabbá lesz a fényűzés. A művészet oly templomokat, szobrokat, edényeket, épületeket hoz létre, melyek majdnem megfizethetlenek, így Perikies korában egy Minerva-szoborért 40 talentumot, azaz közel 3 millió frank tiszteletdíjat kapott Phidias szobrász az athéniektől. Igaz, hogy a nép a szobrot aranyból és elfántcsontból, s szemeit drágakövekből készítni kívánta. A Propylaeum pedig, melyet Mnesikles építész készített, 2012 talentumba, vagyis többe került, mint az athéni köztársaság egy egész évi bevétele. Itt is akadtak ugyan tekintélyes ellenségei a túlságokba menő fényűzésnek, mint Pythagoras és Solon, kik erősen küzdöttek ez ellen. A soloni törvényekben példa ki volt mondva, hogy a női hozomány nem állhat többől legfölebb három rendbeli ruhánál és pár értéktelen edénynél. A Solon a nők számára felvigyázókat rendelt, kiknek azon felül még az a feladata is volt, hogy a lakomázási fényűzést korlátozzák Egyszerre 30 vendégnél többet meghívni nem volt szabad s a gazda köteles volt a hatóságnál előre beje