Fővárosi Lapok, 1886. február (23. évfolyam, 32-59. szám)

1886-02-26 / 57. szám

főherceget és Mária Terézia főhercegnőt kiknek látogatását aztán viszonozta is. — Lembergből írják, hogy Siemiradzki nagyobb képet fejezett be, mely jelenetet ábrázol Krisztus életéből. — A »Cigánybáró« bécsi jubileumi előadása után a Sacher vendéglőjében lakoma is volt, melyen több toastot mondtak a szerző-triászra : Jókaira, Straussra és Schnitzerre. — A bécsi udvari operaház balletmestere Párisba s Milanóba megy, új balletek megtekintésére. — Hoyos Teréz grófné, aki Mária Aquinata név alatt apáca volt, meghalt Gleisdorfban, 58 éves korában. — Mirwald Ferenc tájképfestő Bécsben meghalt; 71 évet élt. — Pisztoly-párbaj volt Bécs-Ujhelyen Baumeister Pál dragonyos hadnagy s egy gyalogsági tiszt közt, ki súlyos sebet kapott; titokban verekedtek meg, a katonai hatóság eltiltotta őket a fegyveres mérkőzéstől. — Prazak osztrák igazságügyminiszter a képviselőházban kijelente, hogy az államtisztviselőknek szabad a Schulvereinba belépni, de azt nem engedi meg a kormány, hogy mint csoportvezetők szerepeljenek. — Egy osztrák fiatal főúr, hír szerint, agyonlőtte magát, mert Monte-Carloban ötvenezer ftot vesztett. — Gross-Meseritschben leégett a Taussig-féle gyár s a kár 80,000 ft. — Prágából jelentik, hogy a Müller-féle cukorgyárra kimondták a csődöt; a cég főnöke, Müller Rudolf, múlt szombaton öngyilkossá lett. Külföld. Gróf Zichy Géza holnap szombaton adja hangversenyét Párisban a munkaképtelenné vált hírlapírók javára. A »Figaro«-ban Páris is egy hosszabb cikket szentel ez alkalomból a szóban forgó jótékony célnak és a grófi művésznek, ki oly készséggel ajánlotta fel közreműködését. A cikkíró megemlíti, hogy gr. Zichy 1849-ben a szabadságharc zajlása közepett jött a világra. Majd a gyermekkor hegedülési és költészeti hajlamairól szólva, rátér a gróf zenetanítójának ama mondására, hogy: »A gyermekifjú jobb kezével kitünően játszik, de a ballal soha sem fogja valamire vinni.« Tizennégy éves korában egy vadászati baleset következtében a gróf jobb kezét le kellett vágni s egy évig tétlenségre volt kárhoztatva. »Akkor az ifjú (folytatja cikkírónk) megfogadta, hogy nem eszik húst, mig fel nem szeletelheti, gyümölcsöt, mig meg nem hámozhatja, és körmeit nem vágatja, mig maga nem teheti. És három hó múlva úgy ülte a lovat mint egy centaur, úgy csomnakázott mint Guy de Maupassant, vívott mint Saint-Georges és vadászott mint Nimród. Vas akarat volt e gyengének látszó testben.« Visszanyerve a mozgás szabadságát, a zongorához és a költészethez fordult vigasztalásul. Liszt volt az, — úgymond a cikkíró, — aki megjósolta zongoraművészi jövőjét. Egyszer az ifjú nála játszott s a mester, homlokon csókolva őt, így kiáltott fel: »Neked nem lesz versenytársad !... Tu Marcellus eris!« És mikor a gróf anynyira begyakorolta balkezét, hogy az az elvesztettet is pótolta, megkezdte emberbaráti körutait, legelébb Bécsben, hol Hanslickot egészen elbűvölte. Majd bejárta egész Európát. A cikkíró itt azt is megemlíti, hogy Berlinben Gumprecht zenekritikus nem hitte el, hogy a gróf zongorájában ne volna valami gépezet, ami csak a vendéglősnek jövedelmezett busásan a mutogatásért. »E csodás balkezén kívül van még egy« — végződik a cikk, — mely mindig nyitva áll a szerencsétleneknek. « *** Eszményi életcél. Auguszta német császárné a helynélküli nevelőnők angolországi segélyegyletének 25 font sterlinget küldött. Levelet is mellékelt küldeményéhez, melyben az agg uralkodóné tiszteletét fejezi ki ama nők iránt, kik becsületes módon tudnak pénzt keresni. A levél végszavai ezek : »A férjhez menetel lehetősége, de nem kénytelensége, ez a legeszményibb életcél, melyet egy nő elérhet.« *** Reclus Elisée Kossuthnak Reclus, a hírneves francia földrajzi tudós, Nápolyban közelebb meglátogatta Kossuth Lajost. Még nem ismerte s De Gerando Antonina urhölgy egy levelével lépett be hozzá, miután megelőzőleg ifj. Kossuth Lajossal találkozott. A nápolyiak semmit sem tudtak Kossuth ottlétéről s Reclus eleintén attól tartott, hogy nincs is ott. Találkozásukról Reclus igen meleg hangú levélben értesité De Gerando Antonina úrhölgyet, ki a levelet a »Bud. Hirl.«-ban közzétette. Reclus mély kegyelettel szól Kossuthról, kit nem a legjobb egésségben talált; a nápolyi út nem vált javára, kedélye is borultabb. Látogatóját a legszívesebben fogadta s kérdé tőle, él ő még benne a lelkesedés a közügyek iránt; magáról azt monda, hogy szomorúnak, fáradtnak érzi magát, az élet kimondhatatlan súlylyal nehezedik vállaira, kerüli az embereket, mert érzi, hogy nem adhat nekik többé reményt, bátorítani akarna, de csak a bánat és csüggedés szavait hallanák tőle. A kérdésre, nem ír-e történelmi művet az eseményekről, melyekben oly nagy része volt, Kossuth önmaga iránti nagy bizalmatlansággal felelt. Sorait Reclus így végzi: »Soha sem fogom elfeledni a pillanatot, mikor elváltunk. Az ő mosolyától és jóságtól ragyogó arca felém hajolt és két hideg kezével kezemet cirógatta. Szivem, keblem dobogott és szemeim nedvesek voltak. Lassan távoztam. Mindig látom magam előtt a nemes öreget, ki kétségbeesése mélyéből is talált még számunkra biztató és serkentő szavakat.« Etiquette kérdés. A párisi gróf leányának a portugál trónörökössel való eljegyzése alkalmából érdekes etiquette-kérdés merült fel. Minő formaságokkal adják tudtul az egyes hatalmaknak az eljegyzés tényét s ezután, minő alakban fejezzék ki a hatalmak szerencsekivánataikat, tekintve, hogy a párisi gróf trónvesztett uralkodó család tagja. A párisi gróf az eljegyzést nem tudatta hivatalosan az uralkodókkal, csak a hercegekkel és pairekkel, még a szokásos »cousin« megszólítást is kerülve, mert — mint mondá — ő nem uralkodó. A többi uralkodók pedig nagyköveteik magánlátogatása alkalmával adatták át személyes szerencsekivonataikat. *** Világ folyása. Lucius porosz miniszter, berlini lapok szerint, le fog köszönni. Okul azt adják, hogy gyengén védte a lengyelek elleni javaslatot, igazi oka azonban egyik lap szerint az, hogy Lucius mikor tavaly Magyarországon járt, Bismarcknak nem tetsző módon viselte itt magát. Ez a furcsa magyarázat legfeljebb úgy érthető, hogy túlságos volt az udvariasság, melyet Lucius a tapasztalt szívesség fejében mutatott. Egyebet itt ugyan nem mivelt. A bolgár kormány, mint Sofiából jelentik, nem tartja elfogadhatónak a Szerbia által ajánlott, egy pontos békeszerződést, mert ez csak a háború alatti állapot helyreállítását mondja ki, pedig akkor a diplomáciai viszonyok már meg voltak szakítva, a sereg mozgósítva. A bolgár meghatalmazott tehát utasítást kapott, hogy a diplomáciai viszonyok helyreállítását és lefegyverkezést is követelje. A lengyelek ellen intézett javaslatok tárgyalásánál Virchow a porosz képviselőházban kijelente, hogy nem a lengyelségben, hanem a panszlávságban rejlik veszély, kívánta tehát az egyenjogúság szigorú megtartását. A német lapok közlik az adatokat, melyek Bismarck hercegnek oly nagy aggodalmat okoznak. Ezek szerint Poroszország keleti részeiben a katholikus lengyel lakosság harminc év óta 47—84 °/o-al növekedett s mindinkább kiszorítja az ev. németséget, melynek szaporodása csak 23—27°/0. — Páris városa harmadfélszáz millió franknyi kölcsönt vesz föl közmunkákra. — A bonapartisták maholnap császárjelölt nélkül maradnak. Napoleon Jeromos hercegnek a párt nagy része már rég hátat fordított, most pedig Diehard, a legbuzgóbb bonapartisták egyike, röpiratot adott ki, melyben adatokkal és oklevelekkel bizonyítja, hogy Napoleon Viktor nem lehet a párt feje, mert mindenkit megcsal, barátait elárulja, s olyan ember, akit nem lehet követni, ha egyszer kiismerték. — Koleraeset merült föl Guinzano olasz faluban is. Veronában nagy az aggodalom. *** A bajor király pénzzavarai még mindig a régiek, úgy látszik, nincs rájuk orvosság. Kölcsönt mindeddig a legnagyobb erőfeszítés mellett sem tudtak kapni, a különc uralkodó pedig semmi hajlandóságot nem mutat a takarékosságra. A királyi pénztár január vége felé annyira kiürült, hogy e hó elején már a hitelezők havi járulékait is csak alig lehetett kifizetni. Több külföldi pénzemberrel folytak kölcsön iránti tárgyalások, de ezek eredményre nem vezettek. Egy frankfurti bankár a királyi család összes tagjainak, vagy a bajor országgyűlésnek jótállását szabta feltételül; egy másik megelégedett volna azzal, ha az országgyűlés legalább az adandó kölcsön kamatait biztosítja. Ámde ezt nem lehetett megígérni. A királyi pénzügyek vezetőjének sok gondtól főtt a feje, maga az uralkodó azonban könnyen veszi a dolgot. Mintha mit sem tudna a bajokról, elrendelte, hogy az enyhébb idő beálltával folytatni kell a herren-chiemseei pazar építkezéseket. Pénzügyi igazgatója, Klug tanácsos, erre hosszú írásbeli jelentéssel felelt, kimutatva, hogy pénz nincs, e nélkül pedig építeni nem lehet. Azt kapta válaszul: utazzék Berlinbe s teremtsen pénzt. A jó királynak nem jutott eszébe, hogy értékeire hétmilliós kölcsön van betáblázva, hitele pedig nincs. Klug engedelmeskedett, Berlinbe indult, de erős elhatározással. Bismarckhoz fordul, — mondá, — tőle kér tanácsot s ha az ügyek tisztázására módot nem talál, beadja lemondását. Állása úgy is tarthatatlan. Akiket a király pazarlása elkényeztetett, azok szidják őt takarékosságáért; a király nem akar szakítani költekező életével; a hitelezők ostromolják. Bizony nem lehet irigylendő helyzete. S fizetése sem valami fényes. Mint pénzügyi tanácsosnak s királyi jószágigazgatónak, összesen évi tízezer márka jövedelme van. *** Leánykérés Grönlandban. Mióta a dán misszionáriusok meg tudták nyerni a grönlandiak bizalmát, a házasságkötés is, mely azelőtt leányrablásból állt, vallásos szertartássá lett. Egy missionárius, most kiadott naplójában, igy írja le a leánykérést : A kérő a paphoz megy s előadja, hogy nősülni szeretne, megkérve egyúttal a papot, beszéljen választottjával. A misszionárius tehát magához hivatja a leányt s beszélgetés közben igy szól: »Azt hiszem, ideje volna, hogy férjhez menj«. — »Nem akarok férjhez menni«. — »Ez kár! Mert én még férjet is tudnék számodra«. A leány kérdi, hogy kit s a név hallatára így szól: »Nem kell, hisz semmire sem való.« — »De szorgalmas ember. Ügyesen dobja a szigonyt és téged szeret,« mondja a misszionárius. A leány a dicséretet látható örömmel hallgatja, de mégsem enged. »Jól van, én nem kényszerítelek. Majd találok mást, ki szívesen hozzá megy ily derék legényhez«. Ezzel a misszionárius félbe szakitja a beszédet. Végül a leány sóhajtva susogja: »No, ha te minden áron akarod.« — »Oh nem«, mond a pap »amint tetszik neked, én nem kényszerítelek.« Még egy mély sóhaj, aztán igy szól a leány: »Hát felesége leszek«. *** Külföldi híveit. Wildenbruch Ernő a berlini »Deutsches Theater«-hez nyújtotta be legújabb darabját : »Az új parancs«-ot, melyet a királyi szinházban tendenciája miatt nem akartak előadni. — Gounod Károly az antwerpeni királyi színházban maga vezényelte a Faustjának előadását s a közönség ez alkalomból ovációkban részesité a francia zeneszerzőt. — A heidelbergi egyetem tanácsa tizenöt szóval tizennégy ellenében, hosszas vita után kimondta, hogy a tanárok modern ruhában s nem talárban vesznek részt az egyetem jubileumi ünnepében. — Henrik reuszköstritzi herceg, e néven a hetvennegyedik, Jänkendorfban meghalt, 88 éves korában. — A montenegrói fejedelem, szentpétervári hir szerint, félmilliónyi kamat nélküli kölcsönt kapott az antivári kikötő kiépítésére. Merész vállalkozásban töri fejét Boyton kapitány, híres amerikai úszó, ki a Niagarát is átúszta, végig akarja úszni a világ leghosszabb folyóját, az Amazont, melynek őserdőkön át futó pályája négyezer mértföldnyi. — Londonból írják, hogy Salisbury egésségi szempontból külföldi útra készül. — Szigorú büntetést mért a mannheimi hadi törvényszék Hellwig hadnagyra, ki párbajban megölte Sachs tiszttársát, kinek nejét elcsábította; szószegés derült rá s a tiszti rang elvesztésére és egy évi várfogságra ítélték. — Román hadügyminiszterré, mint Bukarestből jelentik, Angelesku tábornok neveztetett ki. — Osztrák-magyar társaskör alakult Bukarestben, román alattvalók is lehetnek tagjai s az uj egylet céljaira Budapesten és Bécsben is fognak gyűjteni. — Nagy szerencsétlenség történt Zweschenben ; tiz holdnyi földterület több munkásházzal elsülyedt s három ember halva maradt. 413 Szerkesztői üzenetek: Bd Rochechowart. Az ajánlott kiegyenlítési mód nem volna célszerű, mert kárt okozhatna a cikkek formájában. Legjobb az, ha a két rövid tudósitást egy tárcaszámba vesszük s aztán a most küldöttön kivül még egy fogja — később — kiegészitni a folyamban lévő hármas sort: »Árva szivem.« A versek is azok. Egyikben az van említve, hogy »árva fűzfa élte fája,« s ez nagy őszinteség. A tanulság pedig az, hogy tű nélkül varrni s véna nélkül verselni nem lehet. »Corvintér.« Visszaküldhetjük az egész kéziratot, de arra nincs időnk, hogy a módosítások fölött üzeneteket váltsunk. Különben is nincs szó változtatásról, hozzátételről, hanem fölöslegek elhagyásáról és szabatos szórendről. S erre nézve nem szükséges még egy levélváltás. »Szeretlek én.« (K. L.) A király verse, e fordítás után ítélve, igen nem királyi. Az olaszé pedig egy batkát sem ér. »Silhouette-ek.« Jó gondolat, mely megérdemelné, hogy részleteit a szerző több éllel, ötlettel, változatosabban írja meg. Pikánt jellemzéseket kissé karcolóbb tollal s a külön történeteket epigrammatikusabb, csattanóbb véggel kellene érdekessé tenni, így sok benne az általános, mely nem jellemez oly életelevenen, mint ahogy a »naiva« volt. Továbbá el is van nyújtva. Elő és utószó csak néhány élezett pontból álló kellene hozzá. Nemzeti színház. Gaston , Dalnoki Bérletfolyamban: tv!?,° ’ a' ’ •’ Q,a n J ' D’Obigny marquis Szekeres Február 26-án : Az opera után : Nézd meg az anyját. „ **é.c,siv ke^in®,®*.. a JJ , Ballet 3 képben. Zenéjét össze-Vígjáték 3 felv. Irta Berczik A. állította Bayer J. Személyek: Kezdete 7 órakor. Viski Albert . Újházi —----Leontin, neje . Szacsvayné Műsor: Edit, leányuk . G. Csillag T. Szombat: Ördög Róbert: Pe Tessy Tamás . Szigeti J. Jotti , bérlet folyam. Lajos, unoka- Vasárnap: Pausz; Turolla E. öcscse . . . Náday és Perotti; bérletszünet: Szeredy Alfréd : Benedek ......... ■ Homokiné . . Sz. Prielle C. Népszínház. Iza, leánya . . Alszegi I. Február 26-án. Kezdete 7 órakor. „ ______ Először: Műsor: A beárni leány. Szombat: Vasgyáros ; b. f. °P.fette 3 felvonásban. Zene-Vasárnap : Endre és Johanna ; jét szerzette A- Messager, bérletfolyam. Személyek: ... . ... Párma hercege : Kassai. Masy.kir. operaház Bianca, húga : Hegyi a. .. Pomponio, főkanc. Solymosi Bérletszünetben: Perpignac, kapitány Victor Február 26-án : Grabassou, polgár Szathmári TRAVIATA. Jacquette, leánya Pálmai I. Opera 4 felv. Irta Piave, zené- ' ‘ ’ * . jét szerzette Verdi. 8701^ ■ • Szdagyi. Bettina, komorna Vári Irma Személyek: Egy tiszt Narczisz Valón Violetta . Maleckyné Vendéglősné . . Béni Irma Bervoix Flóra . Ábrányiné Egy katona _ Eüredi Armine .... Doppler I. _ . . . Germond Alfréd . Broulik Kezdete 7 órakor. Germond György Bignio Holnap ugyanez. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly.