Fővárosi Lapok, 1886. június (23. évfolyam, 151-178. szám)
1886-06-01 / 151. szám
hazánk gyermekeiből és nemzeti zászló alatt áll, melynek hivatalos nyelve a magyar s mely nemcsak a király, hanem az ország törvényei iránt is hűséget esküszik; e rokonszenvet fokozza az a harcképesség, melyet a honvédség a gyakorló téren mutat és kétségkívül az ellenség előtt is be fog bizonyítani. Kifejezte a szóló rokonszenvét a közös hadsereg magyar része iránt is, mely kétségkívül szívesebben szolgálna nemzeti, mint fekete-sárga lobogó alatt, de amely a hadseregben uralkodó szellem dacára is meg fogja tudni óvni a haza, alkotmány és nemzetiség iránti ragaszkodását. Kifejezte a szóld kívánságát, hogy a honvédelmi miniszter felügyelete alatt álló intézetekben a katonai és lejális szellem mellett a hazafias érzelmeket is minél gondosabban ápolják. A haza, szabadság, az ország intézményei, a nemzetiség iránti ragaszkodás nincsenek ellentétben a király iránti hűséggel, ha és amig a király alkotmányosan uralkodik s rossz szolgálatot tesznek azok, kik ama ragaszkodást a hadseregből kiirtani s helyébe a fejdelem iránti vak engedelmességet tenni kívánják. (Helyeslés a baloldalon.) Csapás a fejdelemre és nemzetre, ha e két érzelem ellentétbe kerül, de nem lehetne valamely nemzetre nagyobb csapás, mint az, ha az alkotmány, nemzetiség, szabadság iránti ragaszkodást a fejdelem iránti vak engedelmesség váltaná fel; ez nem dicsőség, ez gyalázat lenne. (Helyeslés a baloldalon). A szónok a történelemre utalva, hangsúlyozta, hogy sem durva parancsszó, sem a hóhér kötele nem bírta kiirtani a magyar nemzet haza- és szabadságszeretetét; ezt ne feledjék azok, kiknek a hadsereg szellemére és vezetésére befolyásuk van. Nem az egy millió szurony a trón legbiztosabb támasza, hanem a nemzet megelégedése. Ne feledjék a történet tanúságait és különösen Zrínyi Miklós mondását: »Ne bántsd a magyart!« (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A bizottsági jelentést elfogadja. Madarász József hasonló szellemben szólalt fel, rokonszenvét fejezve ki a honvédség iránt, mely reméli, az önálló magyar sereg alapja. Kijelenti, hogy Magyarország szabadságát semmi más feltételhez nem köti, mint Magyarország jólétéhez és dicsősége iránti hűséghez, melynek első ápolója természetszerűleg kell hogy a király legyen. Rossz szolgálatot tesznek a fejdelemnek, akik a birodalmi egység agyrémét táplálják. A magyar nemzet ki akart békülni a fejdelemmel, de alkotmánya tisztelete mellett s bárki, bármely állásban s bármely ürügy alatt támadja ezt meg, e nemzetet pártkülönbség nélkül egynek fogja találni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán kormányelnök megjegyzi, hogy osztozik Irányi nézetében: rosz szolgálatot tesznek a trónnak, kik a hazaszeretetet és a király iránti hűséget egymással szembe állítják. (Helyeslés.) Ez csak kárt tehet a trónnak és hazának egyaránt. De ép ily rossz szolgálat az, ha a honvédség és hadsereg, vagy közös hadsereg egyes részei szembe állíttatnak. Amíg a közös hadsereg törvényes intézmény, nem helyes és Tehát a korcsmák mind zárva, az utcák feltűnően néptelenek. Néha azonban felnyílik egy korcsma ajtaja és azon kitántorog egy férfi vagy női alak. Részeg. Ha közelében vagyunk a felnyílt ajtónak, belülről vad dőzsölés és tivornya hangjai ütik meg fülünket. Benn férfiak és nők vegyest, szemérmet sértő énekkel dicsérik az Úr napját. Ez London. Ez London , a salakja ; ami felszínen van , az London, a felszínre került salak. Minden úgy van, mint ahogy a Pall-Mall-Gazette megírta. Az egész város, az egész társadalom egy óriási hazugság. Főelv: titokban mindent, nyíltan semmit. A kilódított alak egy-két tántorgó lépést tesz és elbukik a földre. Ha beüti fejét a kövezeten, jó, ha nem üti be, úgy is jó. A rendőr fel nem szedi. Ahol és ahogy lebukik, úgy ott is marad, míg ki nem aludta mámorát. Tömérdek embert kellene különben fölszedni az utca-kövezetről. Ezzel a Londonnal szemben mennyire erkölcsösebbnek tűnik fel előttem az a Páris, mely a »Le fiacre 117«-tel tesz sétakocsizást. London határozottan a világ legromlottabb városa. Jó hírnevét annak köszönheti, hogy kitűnően meg tudja óvni a külszint, melyen át csak ritka idegen hatol a dolgok mélyébe. "Eme »londoni köd«-ön kívül van még valami a levegőben, az ismert ir kérdés. Tanulhatnak belőle a mi nemzetiségeink, és azután, ha tudják, szidják tovább is a »barbár« magyart. Amit más helyen és talán itt is már százszor elmondtam: mennél több »nyugati«, »európai civilizált« országot járok be, annál inkább méltánylom hazám intézményeit, népem szokásait, erkölcsét, gondolkozásmódját. A külföldön — németek, belgák, hollandok, franciák, angolok és olaszok közt, — lettem csak igazi magyar chauvinistává. Csak gúnyoljanak bennünket, a berlini és bécsi birodalmi gyűléseken már nyíltan bevallották, hogy irigyelnek. S maradjunk is mi csak »barbár ázsiai« nép. Ha mondom: »maradjunk«, értem, hogy a megkezdett után maradjunk , lelkesülve szabad eszmékért, alkotmányunkért, a haladás és egyenlőségért, nem alkotmányos dolog különböző részeit mint ellentétes elemeket állítani oda. Annál inkább megnyugodhatnak pedig, mert bármely nyilatkozatok történjenek egyesek részéről, nem szabad és nincs ok kétkedni, amit 1867 óta minden nap bizonyít, hogy a magyar alkotmánynak csakugyan legelső őre a koronás király. (Élénk éljenzés és helyeslés jobbról.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter felszólal Irányi ama kifejezése ellen, hogy a fejdelem iránti feltétlen engedelmesség gyalázat. (Felkiáltások balról: Nem azt mondta!) Ha rosszul értette, csak azt hangsúlyozza, hogy minden katonai testületnek első és fő feltétele az engedelmesség ; ő felsége a honvédségnek és közös hadseregnek egyaránt legfőbb hadura, a közös hadseregtől és a honvédségtől a politizálást feltétlenül távol kell tartani, tehát a seregnek nincs főbb kötelessége, mint a legfőbb hadúr iránti feltétlen engedelmesség. (Helyeslés.) Miután Irányi Dániel szavai helyreigazítása végett röviden fölszólalt, a ház tudomásul vette a jelentést, úgyszintén a tisztképző intézetek magyar alapítványi helyeinek betöltéséről s a negyedik korosztály behívásáról szóló jelentéseket. Aztán kérvényeket tárgyaltak, majd Láng Lajos előadó benyújta a közgazdasági bizottság jelentését a vámtarifáról s a tengeri és köles vámmentes behozataláról. A jövő napirendet, rövid vita után, akkor állapították meg, hogy kedden tárgyalják a tisztviselők elleni fegyelmi eljárásról szóló törvényjavaslaton a főrendek által tett módosításokat, továbbá a némely választókerületekről szóló javaslatot, szerdán a telekkönyvi rendezésről szóló javaslatot s jövő hétfőn a vámtarifát. Ezután az interpellációk következtek. Csanády Sándor azt kérdezte Tisza Kálmán miniszterelnöktől, szándékozik-e a gyűlölt Hentziszobor eltávolítása iránt intézkedni ? Indokoló beszédével ismételten nagy derültséget keltett, szólván Tisza Kálmán miniszterelnök úr osztrák mámoros álmairól, osztrák érzelmeiről stb. Tisza Kálmán kormányelnök azonnal felelt, még pedig azzal, hogy idézte, a mit 1882-ben ugyanez, ügyről mondott. Megtörtént a kiegyezés, — mondá akkor, — senkinek sem jutott eszébe feltétlenül tűrni, hogy a másik rész embereit megillető emlékek megsemmisittessenek, mi is megköveteltük,de nem is kellett követelni, nem gátolt senki, hogy a nemzet részén harcoltaknak emléket állítsunk. Midőn egy olyan háború lezajlott s a béke helyreállt, a béke tartóssága érdekében mindkét fél megvárhatja egymástól, hogy amaz idők emlékeit megőrizhesse. Midőn azokat, kik 1849-ben táborunkban küzdöttek, látjuk most a honvédségnél, hadseregnél, midőn szobrokat emeltünk honvédeink emlékére, akkor azt az egy szobrot ott a várban meg nem tűrni az igazságérzet és méltányosság hiányára mutatna. Az a szobor a magyar fegyvereknek nem gyalázatát jelenti, hanem jelenti azt, hogy a szabadságért küzdő nemzet a várat bevette, bár halálig védték. Az ellenséges hadjáratok emlékeit civilizált országokban nem pusztítják el. Az a szobor a budai várban azt jelenti, hogy mikor nemzeti fejdelem szemben állanak, lehetnek hősök, lehet dicsőség itt is, ott is, de mindkét félnek kára lesz belőle, óvakodni kell ilyesmi fölidézésétől. Ez volt a szóló nézete akkor, ez ma is és azért semmi intézkedést sem ígérhet. Végül hozzátéve, hogy a nemzet és hadsereg közti jó viszony érdekében kezet fogva kell visszautasítani minden olyan törekvést, mely e viszony megzavarására a hadsereg egyesei részéről történik, de viszont nem szabad ez oldalról sem felszakítani a múltak sebeit. Csanády Sándor nem volt megelégedve a válaszszá, de a többség — a szabadelvű párt és mérsékelt ellenzék, — tudomásul vette. Gróf Apponyi Albert intézett ezután a miniszterelnökhöz interpellációt, nagy figyelemmel hallgatott hosszabb beszéd után. A hadseregre vonatkozó kérdések, úgymond, legújabban oly színezésben, oly irányban és módon kerültek előtérbe, mely sem az országnak, sem a monarchiának, legkevésbbé pedig a hadseregnek előnyére nem szolgál. A szóló nem akar a tüntetésre ingerlő circulus vitiosusban mozogni, hanem a magyar közjog szempontjából azokat megvilágítva, a kibontakozást előmozdítani. A legutóbbi idők tüneteiből az a fő mozzanat domborodik ki, hogy a monarchiában jelentékeny állást elfoglaló és nagy befolyással bíró egyének a közös hadsereg közjogi állásáról és kívánatos szelleméről tüntetőleg oly nyilatkozatokat tettek, melyek merev ellentétben állanak Magyarország közjogával és a monarchia dualisztikus szervezetével,a közös hadsereget kizárólag császári osztrák hadseregnek nevezték vagy oly célzattal, mintha Magyarországnak ahhoz joga nem volna, vagy hogy a császári címben henfoglaltnak nyilvánítsák a magyar király fejdelmi jogait; hirdették, hogy a hadsereg szellemében csak a császár és birodalom iránti hűségnek szabad uralkodni. A birodalmi eszme közjogunkban ismeretlen; ama nyilatkozatok a magyar királyt és királyságot ignorálják s a birodalomhoz való hűséget olyasminek tüntetik fel, mit a dualizmus szellemének érintésétől meg kell óvni. Ily felfogás ellen a magyar országgyűlésen tiltakozó szót kell emelni. Gróf Apponyi ezután a hadsereg szellemének elemeit fejtegetve, hangsúlyozá, hogy e szellem mélyebb alapja csak a trónhoz és hazához való ragaszkodás lehet s veszedelmes lejtőn állunk, ha a hadsereg szellemének oly meghatározását halljuk, mely szerint a hadsereg szelleme Magyarország szellemével merőben ellentétben áll. Hamisan értelmezik a császárhoz való hűséget, ha elválasztják a magyar király iránti lojalitástól. A magyar nemzet évszázados hagyományaival és érzelmeivel ellenkezik, ha a hadsereg számára fiktív hazát konstruálunk: a birodalmat, melyet sem a közjog, sem a magyar ember tudata nem ismer. Ez országban soha senki sem fog mást, mint magyar hazafiságot megteremteni.Már eddig merültek föl tünetek, melyek mutatták, hogy a dualizmus szelleme nem hatotta még át véderőnket, de midőn nagy befolyású egyének tüntetőleg nyilatkoznak úgy, orvosolni kell a bajt, mert veszély eredhet ily állapotok elfajulásából, nem engedhető meg, hogy a véderő, akár mérvadó köreinek felfogásában, akár szellemében, az állam többi intézményeivel ellentétbe hozassék. Egy nemzet sem engedheti, hogy ifjúsága, midőn a véderő kötelékében legsúlyosabb polgári kötelességét teljesiti, tőle elidegenittessék s oly szellembe vitessék be, mely a hazához való ragaszkodást másodsorba helyezi. Ez állapot legveszélyesebb volna magára a hadseregre, mert abban a pillanatban, melyben a közös hadsereg szelleme és Magyarország hagyományos szelleme közti ellentét kiegyenlíthetetlenné fajul (Már az balról. Zaj.) a közös hadsereg mint intézmény fölött ki volna mondva a végítélet. (Legyen úgy!) A szóló nem kérdi, mint vélekedik ez ügyről a miniszterelnök, tudja, hogy a véleményük egyforma, de a kormány elnöknek állása, nagy pártja és e kérdésben még politikai ellenfelei támogatása által is hatalmában van a baj orvoslása, kérdi tehát, mit szándékozik a kormányelnök tenni, hogy a közös hadsereg közjogi helyzete minden félremagyarázástól megóvassék, és minden oly törekvés vagy állapot meggátoltassák, mely alaptörvényeinkkel, Magyarország állami önállóságával és a monarchia dualisztikus szervezetével ellentétben álló szellem terjesztését célozza? A baloldal folyton élénk helyesléssel kisérte gróf Apponyi beszédét. Tisza Kálmán kormányelnök azonnal és röviden felelt, kijelentve, hogy nem kíván a fölmerült nyilatkozatok taglalásába, válaszok adásába bocsátkozni. Egyetért gr. Apponyi beszéde legnagyobb részével, de nem ért egyet a veszély nagyságát illetőleg. Halottunk egészen másféle nyilatkozatok 1867. óta, kellemetlenül érintettek, de nagy veszélyt a nemzet nem látott és igaza volt, azok a nyilatkozatokat elhangzottak. A szóló törekvése mindig az volt, hogy a közös hadsereg és a nemzet közti jó viszony erősödjék. Ennek föltétele, hogy egyrészt a hadsereg ne mondassák idegennek, másrészt hogy a hadsereg intéző körei ismerjék el tényekben, hogy a sereg a dualisztikus monarchia hadserege. Valamint itt a házban bármily jeles férfiak által tett nyilatkozatért nem lehet a nemzetet felelőssé tenni, úgy a hadsereg igazi intézését kezében nem tartó, bármily magas állású férfiak szavait sem lehet úgy venni, mint az intéző körök nyilatkozatát, melylyel a hadsereg szellemének megrontása céloztatik. Idézte a kormányelnök az 1881 -diki válaszfeliratot,mely a Lendl-ügyben a király alkotmányos érzületében bízott meg. Föltenni sem szabad, hogy a ki a hadseregnek és a monarchiának feje, az máskép gondolkozzék, mint ahogy koronázásakor magát kötelezte; veszélyről beszélni tehát legalább is idő előtti. A szóló ezentúl is azt fogja tenni, amit eddig: nem hallgatja el rosszulását, ha a hadsereg tagjai hibát követnek el, de nem rójja fel a hadseregnek, másrészt védi az intézményt, mig törvényes, azok ellen, kik idegennek proklamálják és ellene gyülölséget szítanak. Ez eljárás fogja követni, mig a korona és a törvényhozás többsége támogatja ; az egyiknek támogatásáról ebben nem kételkedik. A többség élénken helyeselte a kormányelnök szavait, de gróf Apponyi Albert nem volt a válaszszal megelégedve s kijelenté, hogy kellemetlenül csalódott, mert a miniszterelnök alárendelt egyének nyilatkozatairól beszélt, más térre vitte a kérdést és szavaiból az derül ki, hogy nem fog tenni semmit. Gróf Apponyi aztán ismét hosszabban fejtegeté a veszélyt s egyebek közt emlité, hogy a magyar ezredek tisztikarában a magyar társalgást megróvták. (Báró Fejérváry miniszter közbeszól: Nem úgy van!) Végül kijelenté gróf Apponyi, hogy a miniszterelnök válaszát nem veszi tudomásul. Tisza Kálmán kormányelnök röviden megjegyzi, hogy nem alantas közegekről, hanem »bármily magas állású« egyénekről szólt. Továbbá tagadta, mintha ez irányban kötelességét nem tette volna meg és nem akarná megtenni ezentúl. Az egyes lépésekről programmot nem adhat, de az irányról nyilatkozott, ezzel tartozik a háznak, többel nem. A többség tudomásul vette a miniszterelnök válaszát. Ma az ülés d. e. 11 órakor kezdődik. Soós Antal, 1102