Fővárosi Lapok 1886. október (272-302. szám)
1886-10-01 / 272. szám
denben. A minap a »Próféta« Bertájában meglepő sikert ért el, de már a wagneri Elzához nincs elég fizikai és előadói ereje. Annyira küzdött is az elfogultsággal, mely az első felvonásban már zavaró volt. A későbbi felvonásokban bátrabb lett s a poetikus merengést a holdhoz, a nászjelenetet érzéssel, kellemes hangon énekelte. Mozdulatai elég kerekdedek, játékról azonban szó sem volt. Még sokat kell tanulnia s ép az ily kísérletekből tanulhat igazán, mert a kellő anyag megvan benne, mig nagy feladatokba foghat. Fejlődése elé a legszebb reményekkel nézhetünk. A környezetből Ney hatalmas Henrik királya magasan kivált s a többiek fokozatos decrescendoját ez a névsor jelöli: Hajós (címszerep), a sikoltozó Oselio Gina k. a. (Ortrud) és Fektér (Telramund). A férfikar kitett magáért. * A szegedi szinügyi bizottság, Szabados János helyi polgármester elnöklete alatt, már megállapította a színi idény első hetének repertoire-ját. Három új darab kerül színre, melyek mind be vannak tanulva; a társulat tehát nem jő zavarba, dacára annak, hogy a próbákat úgyszólván csak az idény beálltával kezdheti meg. Hétfőre »Denise«-t, péntekre Strauss »Velencei éj «-ét, szombatra a »Fekete gyémántok«-at tűzték ki. Elvül kimondták, hogy az előre megállapított műsor mindenkor pontosan megtartandó. A második hétre »Felhő Klári« és a »Sötét pont« van tervben. A bizottság a műsor megállapítása és egyéb dolgok megbeszélése végett minden héten ülést tart. * Új zeneművek. Rózsavölgyi és társa zeneműkereskedésében megjelentek: »Kedvelt balatonvidéki nóták«, énekhangra s zongorára alkalmazta Állaga Géza. Ara 80 kr. Továbbá: a »Magyar dalok és népdalok« című gyűjteményből két új szám: »Hét csillagból van a göncöl szekere« és »Az én szobám picike« kezdetű dalokkal, ára egynek-egynek 50 kr. E dalok akként vannak zongorára alkalmazva, hogy azokat ének nélkül is el lehet játszani, miután a melódia a zongora részben is benne foglaltatik. * Az operaházban a »Säck ing eni trombitás«, Nessler dalműve, eddigi megállapodások szerint e hó 28-án kerül először színre s aztán még két előadása lesz e hóban. Mihalovich Ödön »Hagbarth és Signe« című dalművét pedig még ez évben újra előadják, három új szereplővel. A szerző választásától függ, hogy a mű mikor kerül színre, amennyiben az egész Signe szereplőjén fordul meg. A »Mignon« előadása, mely eredetileg tegnapra volt kitűzve, közbejött akadályok miatt a jövő hétre maradt. E hó közepén Györgyné P. Zsófia asszony fog vendégszerepelni, szerződtetési célból énekelve Valentine szerepét a »Hugenották«-ban. Az opera személyzete a budai várszínházban jövő pénteken tartja első előadását a »Lalla-Roukh«-kal és »Coppéliá«-val. * „Győri Hírlap” címen új társadalmi és betekint kétszer megjelenő lap indult meg Szávay Gyula szerkesztésében. A lap programmja: elsősorban Győr városa és megye érdekeit, a városi és megyei közügyeket előmozdítani, szolgálni. Hozzá látható a képeknek: Konek Ida, ki néhány év előtt csendéleten kezdte s mostmár több alakú kompozíciókat nyújt, egy »Tiroli korcsma jelenettel vonja magára a figyelmet. A csendesen sörözgető társaság minden tagja élethű, s a szoba belseje is, különösen annak világítása szerencsés. Nagy haladást mutat e kép a tehetséges művésznő fejlődésében. A tájfestők sorában Ligeti Antal, Mészöly Géza, Spányi Béla, Telepi Károly, szóval a legjelesebbek neveivel találkozunk. Mindegyik régi híréhez méltóan van képviselve. A folyvást experimentáló s mindig természetességre törekvő Mednyánszky László, ezúttal is két ellentétes hangulatú, rendkívül jól megfigyelt tájrészlettel lepi meg a közönséget. Különösen: »Est az erdőben« című képén mélyen poetikus a hold világítása, a fák árnyékvetése, s »A Duna mellett« feliratú vázlatok részletei dacára is mély hatású látkép. A régibb művészek közül Klimkovits Ferenc ritka vendég a tárlatokon. Évtizedek óta nem állított ki s e jubiláris tárlatról ő se akart elmaradni. Vonzó, érdekes képe »A magas Tátrá«-t mutatja Poprád felől. A háborította hegyek vadregényes jellegükkel, a kitűnő tárlat,a szinteljes előtér,mind megannyi bizonyságai annak, hogy a jeles művész most se hanyatlott. A külföldi képek közül a pálma Moreau de Tours nagy stilit genre-jának a »Morfiomániá«-nak jut. Két fiatal nőt ábrázol, kik közül az egyik már alszik a morfintól, míg a másik most fecskendezi be hófehér karjába a bódító szert. A legújabb párisi társadalmi hóbort ritka hót illusztrációja. Abry Leómnak »Hírek a faluból« címü katona-képe egy kis mestermű s Grandjean, Gerome és Verstraete neve is néhány kiváló mű alatt olvasható. A plasztikai mű-vészetet Strobl Alajos egész sor mellszobra képviseli s ott van tőle F. Hegyi Aranka asszony életnagyságú színes szobor alakja is, amint a »Fandangó«-t táncolja. Ezzel futólag bemutattuk a javaműveket, melyek megannyi vonzerejét képezik e jubiláris tárlatnak. M 1982 fog szólni minden közérdekű dologhoz, még pedig irányt jelezve, amint történni kell vagy kellett volna. A szerkesztő, ki egy évig vezette a »Győri Hiradó«-t, e téren már bebizonyította képességét. A mutatványszám jól van összeállítva s hiven ragaszkodik a programmhoz. Rovatai élénkek, a szórakoztató olvasmányok mellett ügyes vidéki levelezésekkel is szolgálnak. Hiszszük, hogy a buzgó szerkesztő, kit költeményeiről lapunk olvasói is ismernek, a kitűzött után sikerrel fog haladhatni. * Apróbb hírek. »A mama«, Szigligeti kitűnő vígjátéka, közelebb érte meg 47-ik előadását a nemzeti színházban s Mogoriné szerepét, kivétel nélkül, mindig Szathmáryné asszony játszta. — A nemzeti színház 1837-iki megnyitó előadásának szereplői közül ma már csak Jókainé asszony (Laborfalvi Róza) és Molnár György vannak életben. —• A »Havi Értesítő«-ből, melyet Révai Leó ódon könyvkereskedése ad ki, megjelent a 6-ik és 7-ik kettős füzet, a legújabb beszerzések felsorolásával. — Kőbányán tartandó előadásokra kért engedélyt a tanácstól télire Polgár Gyula vidéki színigazgató.— »Dunántuli Ellenzék« című mérsékelt ellenzéki politikai lap indul meg Sopronban ; szerkesztője dr. Altai Henrik lesz. — Debrecenben Nagy Vince igazgató a katonai zenekart szerződtette a színházhoz, egyúttal kariskolát nyitott, énekkarának megerősítése végett. * Figyelmeztetés a »Vasmegyei ivók« című munka megrendelőinek ! A folyton beérkezett újabb adatok elrendezése, a nagyobb könyvtárak távolsága miatt ide-oda való levelezés, s a nyáron egésségi szempontból fürdőhelyeken való időzésem — mindannyi hátráltató oka volt annak, hogy hirdetett gyűjteményem eddig napvilágot nem láthatott. Jelenleg azonban hivatalos teendőim után hátramaradt minden időmet felhasználom, hogy a szíves előfizetők s megrendelők jogos várakozásának minél előbb eleget tehessek. Récsey Viktor, főgimnáziumi tanár. r' ' ;-1 Képviselőhjz. (Szept. 30.) (M.) Tegnap délelőtt tíz óra tájban már a leghatalmasb protekció sem birt bárkit is jegyhez juttatni a t. Ház karzatára, mert elfogyott mind. Az országház előtt nézők egész tömege foglalta el a járdákat. A képviselők sűrán siettek a folyosókra. Jöttek pénzintézetek és börzék tudósítói is, hogy majdan megtávítják mindenfelé mi történt a bolgár ügyekben. Olyan nagy volt az érdeklődés, mintha itt döntötték volna el a háború és béke kérdését. Skeptikus honatyák azonban mosolyogva nézték e nagy elevenséget, mondván: »Ezek bizony azt hiszik, hogy pár óra múlva többet fogunk tudni a keleti ügyekről, mint amennyit most tudunk.« Benn a terem elég üres volt. Alig hallotta meg valaki, midőn Péchy Tamás elnök bemutatta a Janszki-ügyben Budapesten tartott népgyűlés feliratát, melyet pedig annak idejében a lövőház telkén annyi zaj közepett fogadtak el. Persze az is csak átalános figyelmetlenség közt hangzott el, hogy a szepsii kerület új képviselőjét, Sziklay Edét, a szokásos harminc nap fentartásával, igazolták. De még Gál Jenő is, (a pécskai), ki a vám- és kereskedelmi szerződés vitájának első és utolsó szónoka volt, hiába beszélt annyi figyelemreméltót,mert szakember lévén, ő nem csak beszél a tárgyról, hanem mondani is tud róla eleget, nem talált sem elég figyelemre, sem elég hallgatóra. Eszébe juthatott, amit tegnapelőtt Enyedi Lukács az ő közgazdasági evangéliumából megrovó lecke gyanánt hangoztatott: »holmi Janszki-ügyekben mi is tudunk zajt csinálni, de ahol közgazdasági érdekekről van szó, ott közönyösek vagyunk.« Úgy van, maguk a miniszterek sem hallgatták most, midőn a szónok hibáztató őket, a miért az önálló vámterületet a magyar gazdaságra nézve károsnak vagy ép megrontónak tüntetik föl, a honatyák sem bánták, akármily érvekkel és számokkal támogatá is a szónok a gr. Apponyi Albert határzati javaslatát: nagyobb részük künn tüzelt a folyosón olyan szivarfüstben, hogy egy harcmezőt sem lephet el jobban a lőporfüst. Hiába, most a muszkával gyűlt meg a bajunk. Fél tizenkettőkor ért véget a Gaal Jenő jelentékeny közgazdasági beszéde s akkor tódultak be sűrűn a képviselők, hallgatni Tisza Kálmán válaszát. De a négy interpelláló közül kettő (Horváth Boldizsár és Szilágyi Dezső) nem volt még jelen, s így a kormányelnök azt kérte, hogy az ülést függesszék föl 12-ig, amikorra volt kitűzve a válaszadás. Volt tehát egy félórai szünet, mialatt a karzatok ugyancsak megteltek. Megjelent nem egy kitűnőség, köztük az öreg Somssich Pál is. Női kalapok és arcok élénk színeitől virított az első sor. Fiatal hölgyek ültek oly helyeken is, ahol máskor sohasem szoktak. Az első csengetyűszóra a terem parketje is megtelt. Az új ülésszakban még egyszer sem volt együtt ennyi képviselő. Tisza Kálmán a legnagyobb csend közepett állt fel. Beszélt és olvasott. Nyilatkozatát azért olvasta, hogy abból egy betűt se lehessen másként magyarázni, mint ahogy mondva volt. Előre bocsátó, hogy mind a négy felszólamlásra egyszerre felel, s némely kérdésre nem is felel, mert különben megszegné kötelességét. Nem helyteleníti a kérdések fölvetését, nem is akar kibújni a nyilatkozat alól, de sokat kérdezhet egy képviselő, a mire nem válaszolhat — ép a közérdek iránti tekintetből — a kormány, (ügy van !, jobb felől.) A kormányelnök visszautasító a föltevést, hogy külügyi kormányunk Sándor fejdelem letételét előre tudta s azt bármily föltétel mellett is helyeselte volna. (Közhelyeslés.) Ép oly kevéssé tudta az összeesküvést, mint nem tudta azt, hogy a fejdelem egyenest az orosz cár kezéből kapottnak tekinti koronáját s maradását a cár beleegyezésétől teszi függővé. Az orosz kormány és a mi kormányunk közt semmiféle egyezség nincs a Balkán-félsziget nyugati vagy keleti részén gyakorlandó döntő befolyásra nézve s igy az semmi föltételhez köthető nem volt. Külügyi hivatalunk Bulgária érdekében figyelmeztetéssel élt ugyan az elhamarkodott lépéseket s azok következményeit illetőleg, de az összeesküvők érdekében semmi lépést nem tett. (Helyeslés jobbról, mozgás a baloldalon.) A kormányelnöknek már 1868-ban kimondott nézete az, hogy a monarchia érdekeinek az felel meg legjobban, ha a balkáni népek egyéniségeknek megfelelőleg független államokká fejlődnek. (Közhelyeslés.) S a külügyi hivatallal együtt azt tartja, hogy a monarchia befolyását ez államok önálló kifejlésének előmozdítására kell irányozni, hogy ott egy idegen hatalom se állapíthasson meg szerződések szerint nem létező protektorátust s ne gyakorolhasson állandó befolyást. (Közhelyeslés.) A külállamokkal való szövetség tekintetében nincs változás, Németországgal a régi alapon áll monarchiánk s nem szabad kétkedni abban, hogy egymás létérdekeit figyelembe véve, azok meg is lesznek óva a béke veszélyeztetése nélkül. A berlini békeokmányt, bár egyes esetekben, (mint Kelet-Ruméliában,) megsértetett, a kormány érvényesnek, fentartandónak tekinti. A külügyi hivatal nézete, hogy a Balkán-félszigeten, ha Törökország nem akar élni a számára fentartott joggal, senki másnak nincs joga egyoldalú fegyveres beavatkozáshoz vagy protektorátus létesítéséhez. (Élénk helyeslés.) Átalában ott minden változás csak a berlini szerződést aláírt hatalmak beleegyezésével történhetik. (Helyeslés jobb felől.) »Ezek általános körvonalai törekvésünknek, melynek sikerét mi — egyetértve a többi hatalmakkal — a béke megzavarása nélkül elérni óhajtjuk és reméljük. E cél elérését idő előtti nyilatkozatokkal és nagyhangú szavakkal veszélyeztetni nem fogjuk; e cél felé a kritikus időkben kétszeresen szükséges nyugalommal és mérséklettel, egyúttal azonban egész komolysággal és határozottsággal törekedni fogunk. (Helyeslés jobb felől.) Kérem, méltóztassanak e válaszomat tudomásul venni.« (Éljenzés jobbról.) E nyilatkozat, melylyel ma és holnap már világrészünk egész sajtója fog foglalkozni, pár órai nagy vitát keltett Horváth Boldizsár, Irányi Dániel, gr. Apponyi Albert és Szilágyi Dezső beszéltek egymás után.Kivált a három első az ékesszólás egész hevével. Amire nézve a kormányelnök nyilatkozott, sok tekintetben megnyugtatónak ismerték el, de úgy találták, hogy a nyilatkozatában kijelentett elvek és a keleten történt tények ellenkeznek egymással, s ezért a választ mind a négyen tárgyalásra kérték kitüzetni, hogy ez életbe vágó ügy mentül jobban megvitatható s a nemzeti akarat teljesen kifejezhető legyen. Bár mind a négy szónok egy nyomon halad, mégis sok változatosság volt beszédükben. Horváth Boldizsár egész tűzzel szólt az orosz terjeszkedés s a kezeinket megkötő hármas szövetség ellen. Mi — úgymond — Oroszországgal csak akkor léphetnénk szövetségre, ha azon a ponton, hol érdekeink összeütköznek, lemondana hagyományairól, s elfogadná a mi politikánk vezérelvét, mely ott minden idegen beavatkozástól független államokat követel. Nagy szerencsétlenségnek mondá a szónok, hogy a német és francia nemzet folyvást farkasszemet nézve egymással, e helyzetet kizsákmányolja egy harmadik hatalom, mely világuralmi törekvéseivel fenyegeti Európát s a leghatalmasb államférfi sem tudja a békét másként fentartani, mint hogy e hatalomnak folyvást engedményeket tesz. A szónok kifejezte őszinte rokonszenvét a nagy német nemzet iránt, hisz — úgymond — valamint kereskedelmi forgalmunk egyik legfőbb életére, a hatalmas Duna, német földön ered, úgy szellemi életünk leggazdagabb forrását is ott találtuk föl; szívesen üdvözölhettük tehát a szövetséget, mely a német nemzethez közelebb hozott bennünket, de oly szövetségre, melyben a mi érdekeink teljesen háttérbe szoruljanak, öntudatos nép nem vállalkozhatatik. A szónok e kijelentése ép oly zajos helyeslésre talált számos padban, mint a mit a békéről mondott. »Mi őszintén óhajtjuk a békét, — jegyzé meg erélylyel, — de csak valódi józan békét akarhatunk. Ha a békét úgy értelmezik, hogy vétkes könnyelműséggel elhanyagoljuk nemzeti és állami jövőnk biztosítékait, hogy önkényt feladjuk azt, amit — bízom istenben — fegyveres erő sem