Fővárosi Lapok, 1887. február (24. évfolyam, 31-58. szám)
1887-02-01 / 31. szám
apród« című kis olasz vígjáték Giuseppe Giacosától, melyet Radó Antal fordított. Az igazgatóság megszerezte továbbá Dumas »Francillon«-ját, Ohnet »Sarah grófné«-ját s meghozatta Schönthannak »Arany halak« cimű vigjátékát. A nemzeti színháznak az intendantura újabb intézkedése folytán nem lesz külön diszletfestője, sem szabóműhelye, hanem a diszletek és jelmezek készítése az operaházzal közösen fog történni. A »Faust«-hoz szükséges diszletek és jelmezek már meg vannak rendelve s az említett intézkedés értelmében már az operaházi festők, Spanraft és Hirsch Gyula festik a tizenegy diszletet. Mind a diszletek, mind a jelmezek el fognak készülni öt-hat hét múlva, amikorra a betanulással is készen lesz a személyzet, úgy hogy »Faust« bemutatása haladéktalanul végbemehet. * A „Magyar Salouff-ból, a Fekete József és Hevesi József képes folyóiratából, megjelent a februári füzet. Tartalma változatos, képei sikerültek, akár az előző füzetekben. A füzet élén Margitay Tihamér »Az ellenállhatatlan« című képének színes rajza látható, aztán sorra következnek : Temérdeknek »Szécsi Mária« című költői beszélye, öt rajzzal; Hubay Jenő méltató sorai a gr. Zichy Géza arcképéhez ; gr. Zichy , Géza egy zeneműve; Jókai Mórtól újabb közlemény a »Lenczi Fráter« cimü regényből; a Baross Gábor min. arcképe, melyhez Junius irt méltatást s életrajzi vázlatot ; autográf-másolatok egy úrnő albumából; Margitay Tihamér arcképe s négy rajza, továbbá »Haláltánc« címü verse ; Boér Miklóstól »A vándor szegénység« ; P. Szathmáry Károlytól »Eladó urfiak« címü novella ; Favrettonak »A kalitka« címü genreképe; Széchy Gyulának »Szálláscsináló« címü rajza; továbbá Degré Alajostól »így van jól!« című víg regény s cikkek Donáth Gyulától, dr. Gopcsa Lászlótól, gróf Zay Miklóstól, Pap Zoltántól; képek Greguss Imrétől, Mészöly Gézától, sat. * Margó Célia k. a. Szegeden. A népszínház kedves énekesnője két estén át vendégszerepeit a szegedi színházban. Mint eddig még mindenütt, ott is meghódíta a közönséget. Első este a »Gasparone«ban adta Sorát , majd minden dalát megismételtették, a 3-ik felvonásbeli betétet pedig háromszor kellett énekelnie. Még teljesebb sikere volt a »Rip van Winkle«-ben, melynek hármas női főszerepét éneklő. A balladát, a két-kettőst, a csábdalt, de főleg a levéláriát oly szépen még nem hallották e színházban. Tapsban nem is volt hiány. Érdekes körülmény, hogy az előadásban a vendég tehetséges húga, Margó Zelma k. a. is részt vett. Katrinát adta s nővérével együtt őt is kihívták. A színházban tegnap egy vándor ballettársulat kezdte meg működését. A szinügyi bizottság legutóbbi ülésén Aradi Gerő igazgató a társulat újjászervezése felől tett jelentést. Primadonnábul Orfey Flóra és Réti Laura kisasszonyokat óhajtja megnyerni s a jelenlegi társulat jobb erőit megtartja. Az új névsort néhány hét múlva mutatja be. * Ballet Aradon. Krecsányi Ignác színigazgató egy tizennégy tagból álló vándor ballet-társulatot szerződtetett az aradi színházhoz, hol négy estén fognak fellépni. A primadonna Zimmermann k. a. Bécsből, a balletmester Oehlschliiger Alfréd, az igazgató Woltz Pál. Most körutat tesznek a monarchiában. Előadnak nemzeti és csoportos táncokat, néhány jelenést az «Excelsior«-ból, továbbá »Coppeliá«-t, »Az ugrásó kérő«-t, sat. Az »Ember tragédiája« szombati előadása a várt vendég, gróf Keglevich intendáns nélkül folyt le, ki az utolsó percben tudatta sürgönyileg elmaradását. A hír kellemetlenül érinté az igazgatót, ki lábbadozófélben vezette a szükséges próbákat és a tagokat is, kik a gróf fogadására és a bankettre megtettek már minden előkészületet. * A magyar hírlapirodalom. Fáradhatatlan irodalmi statisztikusunk: id. Szinnyei József, mint évek óta rendesen, az idén is összeállította a magyar hírlapirodalom statisztikáját. E szerint a folyó év elején összesen 539 magyar lap jelent meg. Még pedig Budapesten 254, vidéken (118 városban) 284 s külföldön (Newyorkban) egy. Aki minden magyar lapra elő akarna fizetni, évi budgetjét épen 2543 frt 12 krral terhelné. Tavalyhoz képest a lapgyarapodás csak 23, de például 1867-ben csak 80 magyar lap volt s e szerint két évtized alatt a gyarapodás csaknem páratlan. Idegen nyelvű folyóirat Magyarországon 228 jelenik meg, még pedig 146 német, 40 szláv, 30 román, sat. Átalános számítás szerint minden 17,876 főre esik egy lap. Még pedig 11416 magyarra egy magyar lap; 12,317 németre egy német; 69,987 szlávra egy szláv s 77,459 románra egy román lap. * Apróbb hírek. Az operaház részére gr. Keglevich intendáns megszerezni óhajtja Verdi »Othello«-ját. — A »Méhészeti Lapok«-ból megjelent az idei évfolyam első száma, közleményekkel Kühne Ferenc, Csinádi Lajos, Dzierzon, Tanos Pál és mások tollából. — »Az építő iparosok képesítése« cimü népszerű ismertető füzetet adott ki Horváth János ügyvéd , ára 15 kr. — Újpesten Újvárosi Albert és Csatári társigazgatók közelebb előadásokat kezdenek; 200 frt segély és nagy bérlet van biztosítva számukra. — Temesvárit a magyar színi saison tegnapi utolsó előadása nagy búcsúés Képviselő ház. (Jan. 31.) (M.) Mielőtt a költségvetés részletes tárgyalásához fogtak volna, a Ház elnöke, Péchy Tamás jelenté, hogy két képviselő : gr. Horváth Toldy Lajos és Kuncz Adolf (a csornai prépost, ki Rómába utazik) s egésségi okból másfél havi szabadságot kérnek. Megadták nekik. Több bejelentés után a Ház harmadszori felvasásban szavazta meg a honvédelmi palota szomszédságában levő telek és ház megvételéről és a pénzbüntetések hova fordításáról szóló törvényjavaslatokat. Következett a budget tárgyalása, legelőször az udvartartási költség, ötöd fél millió forint. Évek óta e tételnél Irányi Dániel szokta volt elmondani a függetlenségi párt óhajtásait s Csanády Sándor szólt mindig arról a szélről, melylyel a magyar király fejéről lefúvatni szeretné az osztrák császári koronát. Most e pontnál változatosság fordult elő. Irányi más kérdésre tarta fenn szavát, az öreg Csanády Sándor pedig hallgatagon ült helyén, mert beteges. Gulácsy Gyula szólt arról, hogy a nemzet önérzetét sérti az állapot, mely szerint Mátyás palotájában német föliratok vannak; az udvart ott tizenegy hónapon át a Schlosshauptmanschaft képviseli; a magyar testőrség is állandóan Bécsben van; de abban a reményben, hogy a nemzet jogos kivánsága e tekintetben is meg fog hallgattatni, a tételt megszavazta. Ugron Gábor azon kezdé, hogy magyar udvartartás nincs is, pedig kívánatos volna, hogy legyen, mert az sok nemzetiségi izgatásnak is végét vetné. Egykor az olyan magyar királyok, kik lengyel vagy cseh uralkodók is voltak, szintén tartottak itt magyar udvart. Magyarország ép annyit fizet az udvartartás költségeire, mint az osztrákok, tehát az udvartartás követelésében is hasonló joggal bir. (Helyeslés balfelöl.) Midőn az udvar Budapesten időz, Bécsben ezt csak »Ausflug«-nak tekintik, holott Prága is Residenzstadt, mikor ott a királyi udvar. Ha a király körül mind magyar emberek volnának, nem érvényesülnének sem alkotmányunk elleni törekvések s nem kellene a kormányelnöknek penitenciával térni haza akkor, midőn a nemzet jogos kívánságaival megy ki az udvarhoz. Emlité a szóló azt is, hogy az uralkodó ház nagy pénzvagyona csupán osztrák értékpapírokba van befektetve. De a tételt megszavazta, remélve, hogy a kormányelnök segítni fog ez állapoton. (Helyeslés bal felől.) Tisza Kálmán felelt, mondván, hogy sok szóra nincs szükség, mert e többször előhozott ügyet a ház most is úgy fogja elintézni, mint máskor, a törvény és lojalitás szerint. Az udvartartást nem lehet idegennek nevezni, midőn abban magyarok is vannak, kik Bécsben és oly jogosultan teljesítik hivatásukat, mint Budán a nem-magyar udvari méltóságok. Budapestet az udvarnál nem »Ausflug«-nak tekintik, hanem az ország fővárosának. (Úgy van jobbról.) Visszautasítja a kormányelnök azt a vádat, hogy az udvarnál nem léteznék az alkotmányunk iránti tisztelet. Az is ellenkezik a valóságnak még csak látszatával is, hogy ő penitenciával tért volna vissza akkor, midőn a királynak egy oly nyilatkozatát hozta vissza, mely mély hatást tett mindenkire. Nyelv és érzelem tekintetében háromszáz év óta nem volt olyan magyar királyunk, mint a mostani. (Éljenzés.) A Ház egyhangúlag megszavazta a tételt. Az országház tételénél (600,000 frt) Gullner Gyula indítványt tett, hogy a pénzügyi ziláltság miatt e tételt töröljék s az építéssel hagyjanak fel. Nem lehet tizenöt milliót kiadni akkor, midőn államtönk fenyeget. Inkább vesszen az eddig kiadott pénz, megmarad úgy is a telek s szerencsésb unokák építhetnek majd rajta. Madarász József, Thaly Kálmán (ki kifogást tett a góth stil ellen is, mondván, hogy tavaszszal az északi szélben hullni fognak a cifraságok s agyonüthetnek több képviselőt.) Herman Ottól Orbán Balázs pártolták az indítványt. Tisza Kálmán ellene szólt, többi közt mondván, hogy az eddigi kiadásokat nem lehet egyszerűen eldobni. Tisza Lajos is felszólalt a tétel mellett, melyet a Ház többsége elfogadott. A közösügyi kiadásoknál Irányi Dániel állt föl. Künn a folyosón széleiben beszélték a hírt, hogy a delegációkat közelebb rendkívüli ülésszakra, hitelengedélyezése végett, össze fogják hívni. Gondolták, hogy Irányi erről fog szólni s a folyosóról sokan siettek be hallgatni. De nem erről beszélt. Kijelenté, hogy elveinél fogva nem szavazhatja meg a közösügyi kiadásokat, s aztán szólt külügyi aggodalmairól. Az ország, úgymond, nyugtalan, a háborúra való készületek miatt, s óhajtja tudni, nem történt-e a köztünk és Németország közti szövetségben változás? hogy a szomszéd államok függetlensége kellő tiszteletben fog-e ezentúl is tartatni ? s érdekeink keleten, ha kell, fegyveres erővel is, meg fognak-e óvatni ? Tisza Kálmán erre azt felelte, hogy a külállamokkal, jelesen Németországgal viszonyaink mit sem változtak az ő és a külügyminiszter nyiltkozatai óta. (Helyeslés.) A kormányelnök ma is reméli, hogy a békét fentartani sikerül, a monarchia érdekeinek megóvása mellett. Bár minden állam a béke iránti törekvést nyilvánítja, mindegyik — Svájc és Belgium is — oly helyzetbe kívánja magát tenni, hogy saját erejével védhesse meg magát, ha reményében csalódnék. Ez azonban nem háborúra készülés, hanem az óvatosság rendszabálya, ha ezt a kormány elmulasztaná, akkor érdemelné meg a rosszulást. (Közhelyeslés.) Az óvatossági intézkedés nálunk is megtörténik, részben az illetékes törvényhozási tényezők hozzájárulásának kikérésével. De ez sem háborúra készülés, hanem óvatosság, hogy ha a békeremények nem valósulnának, az állam érdekeit meg lehessen védni. (Közhelyeslés fogadta e nagy fontosságú nyilatkozatot.) A többség megszavazta a tételt. Az állami számvevőszék pontjánál Helfy Ignác indítványozta, hogy küldessék ki kilenc tagú bizottság, mely a számvevőszékről az előleges ellenőrzés alapján újjászervezési munkálatot készítsen. Pártolta ezt Enyedi Lukács is. Tisza Kálmán ellene nyilatkozott s midőn második felszólalásakor kijelenté, hogy ez ügyet maga is megfontolás tárgyává teszi, Helly visszavonta az indítványt. Ezek voltak a tegnapi ülés főbb mozzanatai. Ma a kormányelnökség tárcájának tárgyalására kerül a sor s aztán következik a belügyminisztériumé. 220 ünnepélylyel volt egybe kötve. — Pécsett Somogyi Károly sopron-győri színtársulata fog a nyáron játszani, építtetve külön színkört is. Akadémia. Az akadémia tegnap Trefort Ágoston elnöklete alatt összes ülést tartott. Emlékbeszéd, költségvetés és folyó ügyek voltak a tárgysorozaton. Mihálkovics Géza olvasott föl emlékbeszédet Henle Jakab, az akadémia külső tagja fölött. Henle Jakab, a kiváló anatómus, 1809-ben született Fürthben, Nürnberg mellett. Tanulmányait Bonnban folytatta a hírneves Müller János tanár vezetése alatt, ki őt rendkívül megszerette. Dolgozataival már korán felkeltötte a tudományos világ figyelmét, egy szakértekezése megszerezte számára az egyetemi magántanári képesítést, 1840-ben pedig a zürichi bonctani intézet igazgatója lett, hol leginkább pathologiai munkálatokkal foglalkozott. 1841-ben adta ki nagy tudományos becscsel biró »Általános bonctan«-át. 1852-ben a göttingai egyetem tanára lett és ekkor már mint Németország első anatómusát ismerték. A Darwinismus ellen több dolgozatot irt. A magyar akadémia 1884-ben választotta meg külső tagjává. A tudós férfiú 1885. május 13-án halt meg. Az emlékbeszéd után Fraknói Vilmos főtitkár terjesztette elő jelentéseit, tudatva elsősorban Oppoltzer Tivadar csillagásznak, az akadémia külső tagjának a múlt év végén történt halálát. Bemutatta továbbá az akadémia zárszámadásait a múlt évről és a jelen évre szóló előirányzatot. E szerint az akadémia vagyona jelenleg 2,123,647 frt. A múlt évi bevétel 143,765 frt, a kiadás 142,296 frt volt. 1887-re előirányoznak 132,700 frt bevételt és 131,200 frt kiadást. A jelentéseket tudomásul vették. Az akadémia igazgató tanácsa elfogadta azt aavaslatot, hogy a levelező tagok száma ne haladhassa túl a 156-ot. E fölött az akadémia nagygyűlése fog határozni. A Marczibányi jutalomra 8 pályamű érkezett be, u. m. Rakodczay Páltól »A színészet rendszere« ; Várady Antaltól a »Faust« második részének fordítása ; Vajda János »Költeményei« ; Márki József műve a klasszikus tudományokról; Szendrei Jánostól a »Képzőművészet remekei« , Bihari Pétertől az »Aesthetika és általános művelődéstörténet«, Tömör Ferenctől a »Korunk« című munka és ezen kívül még egy aesthetika. A Deák Ferenc síremlék-bizottság az akadémiát kérte fel alkalmas szarkofág-feliratok szerkesztésére. Az ügyet áttették az első osztályhoz. József főherceg az akadémia által közrebocsáttatja. »Cigány nyelvtan«-át, saját költségén, Örvendetes tudomásul vették. Az akadémia nagygyűlésének idejéül május 8—15. napjait tűzték ki. Fővárosi hirek. * A Kisfaludy-Társaság vagyona a múlt év végén 103,748 frt 81 krt tett. Ez összegben van 84,237 frtnyi értékpapír, (nagyobbára magyar földhitelintézeti záloglevél), 13,270 frtnyi kinn levő alapítvány, (mely után a kamatok elég jól folynak be,) s 6241 frt 81 krnyi múlt évi maradvány. A társaság gazdasági bizottsága, mely tegnap este állapíta meg az ez évi költségvetést, elhatározta, hogy a múlt évi maradványból ötezer frt tőkésítendő lesz. A jelen évi költségvetés így van megállapítva: bevétel 12,441 frt 81 kt, kiadás 11,978 frt. Megjegyzendő, hogy e kiadásban föl van véve az ötezer frt tőkésítése is, valamint a Lukács Móric műveinek kiadási költsége (1218 frt), melyet egy végrendeletileg külön