Fővárosi Lapok, 1887. március (24. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-01 / 59. szám
replési körútra indul a vidéken. —A Heckmannféle kölni vonós négyes ehó 12-én hangversenyt ad Szegeden. — Győrött Somogyi Károly beteg színigazgató már javulófélben van. — Zágrábban legközelebb előadják Dumas »Francillon«-ját. — A székesfehérvári »Szabadság« szerkesztője, S. Szentirmai Géza, április hó 1-én megválik e laptól, amelyet három év óta vezet. * Nyilt kérelem. »Petőfi újabb reliquiai« című gyűjteményem, melyet a Kisfaludy-Társaság kiadásra elfogadott, legközelebb sajtó alá kerül. Hogy teljesebben tehessem, az említett társaság megbízásából tisztelettel kérem mindazokat, kiknek Petőfi valamely kiadatlan levele vagy költeménye birtokukban van, hogy azokat fölhasználás végett akár eredetiben, akár másolatban Gyulai Pál úrhoz, mint a Kisfaludy-Társaság elnökéhez (Sándor utca), vagy hozzám (első kerület, Országház utca, 7. sz.) címezve legkésőbb március hó 20-ig beküldeni szíveskedjenek. Az eredetiben átengedett kéziratok lemásolás után a legrövidebb idő alatt köszönettel visszaküldetnek. Baráti Lajos, tanár, megpillantva az ellenség, rögtön eldobja öldöklő fegyvereit s egész harcias hevét e kedvesen sárgálló csemegék pusztítására fogja fordítani. E szokatlan lakomát nyomon követi közöttük a cholera kitörése. A ragály behozatalától nem kell tartani, mert az elől elhullottak saját testök védsáncával kerítvén a határt, lehetetlenné teszik a hátul jövőknek az előrenyomulást, lévén a hátul jövők mindig a magasabb méltóságok, kiknek állásukhoz mérve van annyi eszük, még ha oroszok is, hogy nem rohannak neki a bizonyos halálnak, inkább hátat fordítanak, mint Kaufbars Bulgáriának. Ilyképen elütöttük a háború ügyét, megvigasztalva a rettenthetlen népfölkelő jelöltek rettegő csacsaládját; jól esett az ő szerető szivöknek hallani, hogy a muszka igy saját magát emésztve föl, fog rakásra hullani, mig a derék népfölkelők szembenézve a halállal, mint megannyi halhatatlanok, fognak viszszatérni az ölelő karok közé. Van azért nálunk is valami a levegőben, ami ha nem is vihart, de felhőtorlódást mindenesetre fog hozni a mi láthatárunk egére. Nyomott hangulatot okozott a kilátásba helyezett drágaság, melyet a szabad kikötő megszüntetése fog okozni. Eddig is kétszeres áron jutottunk mindenféle élelmi cikkhez, kivált zimankós, viharos időben, mikor a vidéki nép nem szállíthat semmit; hát ha még amaz olcsóbb behozatali cikkek is mind emelkedni fognak árban, melyeket eddig jutányosabban kaptunk, mint otthon az édes hazában. Akkor csakugyan lehetetlen lesz a megélhetés mindazokra, kik nem tőkepénzesek vagy faccinok. Az elsők mert bírnak venni mindent, az utóbbiaknak nincs szükségük semmire, csak tengeri lisztre. Tűnődnek is a komoly városatyák, hogy Fiume mit kérjen méltányos kárpótlás gyanánt ama jog elvesztéséért. Míg mások az ország és a város ügyeit forgatják, addig a fiumei állami gimnázium tanerői tanári kört alakítottak, pecsétjükbe a világító torony rajzát vésetve, mert nem csak a jövő nemzedék homályos sejtelmei közé hintik ők a tudományok világító sugarát, hanem a böjti idényben ismeretterjesztő felolvasásokat is rendeznek a szórakozást kutató közönség épülésére. A programm szerint hallani fogjuk Ovidiusról, az »Iliász« istenei és hőseiről, nemkülönben a villamos világításról, valamint a tragikai Othelloról, s a perzsa költészetről. Amint ezeket javába írogatom, szerényen megkopogtatta valaki az ajtót. Sietek fölnyitni. Hát egy vékony asszonyság áll előttem, öreges arc, rövid haj, fürkésző szemek, kopott szalagú kalap. Én istenem, hol láttam én már ezt az alakot? Emlékező tehetségem siet megnyugtatni: sehol. Ő mosolyogva köszön, és folytonosan beszélgetve körülvizsgálja szobámat a pici kolibritól kezdve az idomtalan vaskályháig, mialatt táguló orrcimpákkal szívja be a szivar és szénfüstöt. Kiváncsi kezdek lenni, kihez van szerencsém. Ő beszél a tanügyről, érdekli a nevelésügy. No — gondolom — valami árván maradt özvegy tanítónő, s lelki szemem belepillant a tárcámba, tudniillik a melyikben a pénzt tartom, mikor van, ha akad-e benne segélyösszeg. Ám akkor ő már véleményemet óhajtja hallani arra nézve, hogy ha bejön az orosz, nem lázadnak-e föl a horvátok is? Említi, hogy ő is kiállott egy kis üldözést a horvátok között 1848-ban, beszél Kossuth Lajosról, Deák Ferencről és a haza többi nagyjairól. Már azt kezdem hinni, hogy a kezében tartott papírgöngyöleg valami proklamációkat tartalmaz, mikor épen kezdi kibontani és napfényre hoz egy csomó bécsi »Frauen Zeitung«-ot. No ez valami élő reklám, gondolom, s már előre fázni kezdek az előfizetési felhívástól. Nem találtam el. Ő csak bemutatja a lapot, aztán beszél a szerkesztőről, a kiadó Komn Arthurról, ki a női emancipáció zászlóvivője és a nők jogainak vitéz védelmezője , megmutatja, hogy a munkatársak között Pulszky Polixéna asszony is ott van, és hogy ép abban a füzetben folyik a nagy osztrák-magyar író, Jókai Mórnak egy eredeti német elbeszélése. Végül kiderül aztán, hogy női colporteur-rel van dolgom, aki a szerkesztő megbízásából utazgat, egy másik hölgyet meg Erdélybe küldtek, hogy onnan a nőegyletek működéséről küldjön értesítéseket. Ezek után elővette az öreg colporteur asszonyság a nagy vörös jegyzőkönyvet és lelkiismeretesen följegyezte, amit nem akart elfelejteni. Mielőtt eltávozott volna, még bevallotta, hogy miután megnézte Tersattót, a torpedógyárat, nőegyletet, iskolákat, hát engemet is látni óhajtott. Ám hogy fölviszi a tárcairás az ember dolgát, még idővel fölveszik a colporteurök a lajstromukba. De megtörtént az tavaly két magyarországi derék úriemberrel is, hogy látni óhajtottak, s kerek egésséges arcukon zavarrá vált a barátságos mosolygás, amint megláttak, és nagyon restelték, hogy hirtelenében igy kezdték a dikciót, hogy: Tisztelt férfiú! — mert belátták, hogy így folytatni egy aszszonyhoz lehetetlen. A tisztes colporteur asszonyság nagyon fájlalta, hogy ép a Villa Giuseppe maradt zárva a kutatók előtt, pedig hát ott van, ami van, s a rossz időjárás miatt a fenséges család sem volt eddig sehol látható. Meghúzódtak az ő földi paradicsomukban, ahol télen is virul a rózsa, s a ciprus-lugasokban két oly szép ifjú hölgy rajzolgat, hogy akármelyik királyfi zsámolyul adhatná nekik a koronáját. Klotild főhercegasszony Fiuméba való megérkezésének örömét egy csókban lehelte a kormányzó nejének üde arcára. Úgy érezte mindenki, mintha Fiumét üdvözölné, ezzel a fenséges asszony, s ez a gyöngédség jó hatást is tett a kedélyekre. m Képviselőház. (Febr. 28.) (M.) Tegnap a napirend első tárgya Polonyi Géza indítványa volt a börzebiróság reformja végett. Az indítványozó hosszabb beszédben indokolta a határzati javaslatot. Elismerte, hogy a börzebíróságra, noha nem a mi jogéletünk szülötte, hanem csak olyan befogadott gyermek, melyre nincs okunk büszkéknek lenni, egy ideig még szükség van, de az is szükséges, hogy kinövései és visszaélései ellen a közönség biztosítékokat nyerjen. E bíróságból, melynek illetékességi köre egyre tágul, a termelők ki vannak zárva s tájékozva nem lévén, sokszor anyagi romlásnak vannak kitéve. Továbbá e bíróság a szerencsekötéseknek, a különbözeti üzleteknek, a munka nélküli gyors meggazdagodásnak jogvédelmet nyújt, ami ellenkezik magánjogi fejlődésünk hagyományaival. A bíróság szervezetlenségéből sok visszásság támad, nincs meg a kellő ellenőrzés sem, szóval a reformra szükség lévén, Polonyi kéri indítványának tárgyalását. (Helyeslés a baloldalról.) Fabiny Teofil azt válaszolta, hogy ha 1870 óta nem történtek volna törvényes intézkedések a felsorolt bajok orvoslására, akkor az indítvány indokoltnak volna tekinthető. A miniszter elsorold mindazt, amik történtek, elmondva egyszersmind, hogy min alapul a börzebíróság létének jogosultsága. A forgalom elevensége, a kereskedelem nagy volta követelik a különbíróságot és gyors eljárást. Ezért szükséges. Hogy börzebírósági visszaélés kevés történik, mutatják az adatok, melyek szerint öt év alatt 125 felebbezés közül a börzebíróság ítéletét csak 12 esetben semmisíték meg. Cáfolta a miniszter a többi kifogásoktat is, végül kijelentve, hogy nem tekinti a börzebiróságot végleges szervezetűnek s az egész törvénykezési szervezettel együtt azt is reformálni óhajtja, de a börzebiróság mostani megváltoztatását nem tartja szükségesnek, mert ha alapos a panasz, (az ő minisztersége alatt ilyen még egy sem merült fel) azon úgy is tud segítni. Kéri tehát a Házat, hogy az indítványt ne fogadja el. (Helyeslés jobbról.) Polonyi Géza kijelente, hogy e nyilatkozatot hallva, csalódott a miniszterbe vetett reményében. Kérdi a minisztert: helyesli-e a börzejátékot s akarja-e a termelők érdekét a börzebíróságok előtt megóvni ? Az ő indítványának egy hibája van, az, hogy az ellenzék részéről merült föl, de két-három év múlva tán az előadói székről fogják azt dicsérni, mint a kormány legsajátabb vívmányát. (Úgy van balról.) Fabiny miniszter erre azt mondá, hogy amit az ő személyére mondanak, azt nem veszi rossz néven, de fáj neki, ha jogszolgáltatási viszonyainkat a valóságtól eltérő sötét színben festik, mert ezzel a nemzet jogérzetét ok nélkül háborítják meg. (Úgy van, jobbról.) Reformokra szükség van s azokat a miniszter nem csak mondja, de valósitni is törekszik. Ami a különbözeti üzleteket illeti, a miniszter elitéli azokat, de ez iránt is túlzás van, mert ily üzletek az egésznek csak nyolc századrésze. (Horánszky: »Játszik az egész társadalom!«) A termelők érdeke, valahányszor alapos panasz merül föl, kellő oltalomban fog mindig részesülni. (Helyeslés jobbról.) A Ház többsége elveti az indítványt. Ellenben a Ludoviceum kiépítésére szóló törvényjavaslatot csaknem egyhangúlag fogadták el. Következett két felelet interpellációkra. Dr. Széchenyi Pál válaszolt Olay Szilárdnak, ki panaszkodott, hogy a kereskedelemügyi palota építésénél rossz anyagokat használtak sat. A miniszter felolvasta a nem érdekelt szakértők által írt vizsgálati jegyzőkönyvet, mely a panaszok alaptalanságát tüntette ki. Erre Olay Sz. is kijelenté, hogy meggyőződvén a dolog miben állásáról, a választ köszönettel tudomásul veszi. (»Nohát!« — szólalt fel jobbról egy ismeretes hang.) Tisza Kálmán is felelt a gróf Apponyi Albert fölszólamlására, melyben minap a választás szabadságát biztosító intézkedéseket kívánt. A válasz veleje az, hogy a kormányelnök a házszabályoknak az igazolásokra vonatkozó részét módositni kívánja s e végett a Ház már el is határza egy bizottság választását. Ha a módosítás következtében a visszaélésekkel történt választás érvénye megszűnik, akkor visszaélések sem igen fognak történni. (Helyeslés.) A kormányelnök rövid törvényjavaslatot készül benyújtani, mely kimondja, hogy aki visszaélésekkel választatta meg magát, bizonyos évekig nem lesz képviselőnek megválasztható ; a választók, kik ellen ilyenek bebizonyidtak, bizonyos ideig elvesztik választói jogukat; sőt elvesztik olyan kerületek is, melyekben ily visszaélések ismételten vagy nagy mérvben fordultak elő. (Helyeslés.) Ennyi, amit a kormányelnök teendőnek tart. Gróf Apponyi Albert elismerte, hogy ezek lényegesen hozzájárulhatnak a létező bajok enyhítéséhez, de a válasz a szólót teljesen nem elégíté ki. Intézkedni kellene a választók névjegyzéke összeírásának és a választás vezetésének tisztaságáról, a felszólamlási jog biztosításáról s a választással megbízott tisztviselők felelősségének szigorú körülírásáról is. De a hézagok dacára a szóló tudomásul veszi a választ, mivel törvényjavaslat van ígérve, melynek tárgyalásakor lehet majd módosítványokat beadni, pótlásokat kívánni. (Helyeslés balról). Az igazolásra nézve a szónok a kúriai bíráskodást kívánja a kérvénynyel megtámadt választások ügyében. A képviselőház maga ily bíráskodásra nem képes, azért a házszabályok módosítása a bajokon változtatni nem fog. A kúriai bíráskodásra nézve tehát a szónok majdan törvényjavaslatot fog benyújtani. (Helyeslés balfelől.) Tisza Kálmán megjegyzi, hogy a kormány már két ízben nyújta be törvényjavaslatát a Kúria igazolási bíráskodása végett, de a Ház többsége nem fogadta el. Az ügyről lesz alkalom akkor nyilatkozni, ha gr. Apponyi benyújtja javaslatát. Az összeírási eljárás módosítása most oly kérdés, melynek fontossága nincs, mert az új választásoknak a tavalyi összeírások alapján kell történniük. (Úgy van, jobbról.) A választási elnök aligha lehetne felelős eljárásáért, ha — mint gr. Apponyi kívánná — az egymással élesen szemben álló pártok elnökeinek befolyásuk volna a választás mikénti rendezésére. (Helyeslés jobbról.) A Ház a választ tudomásul vévén, az elnök kijelenté, hogy ma tíz órakor a költségvetési törvény tárgyalása (appropriáció) lesz, szerdán megválasztják a házszabályokat módosító és a közigazgatási bizottságokat; csütörtökön pedig az orsz. kiállítás póthitelét tárgyalják. , 424 Fővárosi hírek. * A király ő felsége tegnap óta fővárosunkban időz. Reggel hat óra harmincnyolc perckor érkezett meg, külön udvari vonaton. Hivatalos fogadtatás ezúttal nem volt, de a pályaházban megjelentek: gróf Szapáry István főispán, Ráth Károly főpolgármester s Török János főkapitány, valamennyien diszmagyarban. Az udvari váróterem fényesen ki volt világítva s bejáratánál a perront vastag szőnyegtakaró borttá. A felsége prémes huszártábornoki egyenruhában, köpeny nélkül jelent meg a szalonkocsi lépcsőjén s katonás üdvözlettel fogadta a jelenlevők éljenzését. Aztán ruganyos léptekkel szállt le s közeledett a tisztelgők felé, kik közül először gróf Szapáry főispánnal fogott kezet. Többi közt megjegyezte, hogy: »Bizony a reggel igen hideg.« Aztán Ráth Károly főpolgármesterhez fordult, s megkérdezte, hogy állunk a jégzajlással, nem fenyegeti-e Budapestet valami veszély. A válasz megnyugtató volt. Ő felsége még a főkapitányhoz intézett pár szót, aztán kiséretével, mely báró Papp tábornok-hadsegédből, báró Veigelsberg, Zura és Resch őrnagy-szárnysegédekből s Pápay István udvari tanácsosból állt, áthaladt a várótermen s zárt udvari fogatban hajtatott a budai várpalotába. A merre kocsija elhaladt, a váciköruton, fürdő utcán s Albrecht uton lovasrendőrök álltak, hogy a kora reggeli élénk kocsiközlekedésben utat nyissanak az udvari fogatnak. A délelőttöt ő felsége a váriakban töltötte, hol Tisza Kálmán, Trefort Ágost, Bedekovich Kálmán, báró Orczy Béla s Fabiny Theofil miniszterek, továbbá gróf Pejacsevich Miklós hadtestparancsnok s Graeff Ede lovassági tábornok kértek s nyertek kihallgatást. A király ő felsége az eddigi rendelkezések szerint ezúttal legalább három hétig szándékozik Budapesten maradni, miután a javult külügyi politikai viszonyok az uralkodónak Bécsből huzamosabb távolmaradását lehetővé teszik. Március 7-én, hétfőn, esti 8 órakor a budai váriakban