Fővárosi Lapok 1887. október (269-299. szám)
1887-10-01 / 269. szám
arany, ezüst fogadalmi ajándékai tették felszámithatatlanul gazdag kincstárakká. Itt helyezték el a tudó-sok és bölcsészek is szellemi talentumaikat, mint Heraklitos, ki hires bölcsészeti müvét itt Diana Iá-i baihoz rakta. Dr. Ortvay Tivadar. M . és Nagy Linda mutatják be magukat. — Dóczi L. »Utolsó szerelmé«-nek második, teljesen átdolgozott kiadása van most sajtó alatt; a kiadáshoz Ráth Mór mellékelni fogja a költőnek Angeli által rajzolt arcképét. — Rosé Ede gordonkás megvált az operaháztól és Bécsbe megy vissza; két évi ittléte alatt teljesen megnyerte a közönség tetszését.— »A miket titkolnak« című rajzkötetre hirdet előfizetést V. Hullám József Veszprémben ; az egy frtnyi előfizetési ár október végéig szerző nevére küldendő. Őszi műtárlat. (Körültekintés.) (m.) A műcsarnok ma nyílik meg újra, oly kiállítással, melyben a külföld első mesterei is derekas számmal, ha nem is épen jelentékeny művekkel vannak képviselve; a hazai erők is inkább csak sokat nyújtanak. Valamennyi terem megtelt, sőt a folyosón is százával láthatók a rajzok s a látogatók belefáradhatnak, amig a közel négyszáz festményt, szoborművet, pastell- és krétarajzot számba veszik. Jobb is szeretnők, ha a sok apró kísérlet helyét egy-két kimagaslóbb kompozíció foglalná el; most amazokon sok a nézni, de kevés az igazán élvezni való. A tegnapi »vernissage«-on, a kritikusokon kívül, József főherceg és családja is jelen voltak. Klotild főhercegnő s két leánya, Mária Dorottya és Margit főhercegnők, kik maguk is tehetséggel forgatták az ecsetet és rajzoló krétát, mindenekelőtt a »Segítség«album eredeti rajzait nézték meg. E művek a folyosón külön állványokon láthatók. Sok kép, mely a reprodukció által elmosódott, eredeti alakjában minden szépségével hat. E vázlatok a tűzkárosultak javára rendezett sorsjáték nyereménytárgyait képezik s nem egy értékes van köztük, melyet műbarátok bírni óhajthatnak. A kiállítás ezúttal az idegeneknek köszönheti java műveit. A magyar festők, úgy látszik, a második sorozatra tartogatták jelentékenyebb képeiket. Ami vázlatot, tanulmányt készítettek a nyáron, azt csak most teremtik át festvénynyé. A külföldi művészek ellenben, mint rendesen, most is készséggel elküldték ama képeiket, melyek a párisi Salonban, a müncheni, bécsi és düsszeldorfi tavaszi tárlatokon el nem keltek. Kiváló nevek dolgában is gazdag a katalógus. Siemiradzki Henrik, »A kalózok barlangja« című művében romantikus jelenetet mutat be. Verhas Jan néhány mély hangulatú s virtuózán festett genre- és tájképpel szerepel; Abry Leon a katona- és szalonéletképek egész sorát küldte s különösen a »Műteremben« című nagyobb festvényével válik ki; Verstraete Tódor, kitől immár magyarjaink is buzgón tanulnak, ismét egy »Holdfeljötté«-vel s egy »Bükkfasor« -ral örvendezteti meg a kiállítás látogatóit, akik újra meg újra visszatérnek e mesterművekhez; Firle Walther, ki most először állít ki nálunk, ez első művével is hódít, »Vasárnapi iskolá«-ja a jellemzés bravourja által lep meg; Lindemann- Trommel, a híres német tájképfestő, egy szürke, komor hangulatú »Haveli részlet«-tel van képviselve s ha még Moreau de Tours-t említjük, kinek »Esti nyugalom« című kisebb kompozíciója becses kabinet-darab , ki is merítettük a nevesebb külföldiek névsorát. Ezek mellett minden műfajban még nem egy tetszetős képet talál a közönség, s a festőkre is áll Longfellow szava a kisebb költőkről; sokszor azok is vonzanak s ha szerényebb egy-egy mű kivitele és művészete, rokonszenves lehet maga a tárgy. A főhercegi látogatók, különösen a kis főhercegek érdekkel nézték a kárpáti tájképeket. Molnár József nagy képe »Az öt ló« kedves ismerősük, hoszszan nézte az egész főhercegi család. Benczúr Gyula két képe, egy »Vadász-jelenet«, mely rokokó lovasokat, kopó falkát ábrázol, s egy arckép (gróf Csekonics Endréé) méltán sorakozik a külföldi legjobb művekhez. Ligeti Antal néhány magyarországi várromot mutat be , s uj motívum a »Lándzsár romjai« Sopron megyéből. A Münchenben lakó Böhm Pálffs gondolata címmel, vén cigányt ábrázol,ki mindennap egy nótát felejt s most örült, hogy egy percre megszállta az ihlet s lelkesen hegedül a szabadban. Mészöly Géza ezúttal csupa apró kabinet-képekkel szerepel. »Csibés tyúk«-ja különösen vonzó idill. A tájfestők közül Spányi Béla, ki most a müncheni iskola felé hajlik, Tölgyessy Artur, Nadler Róbert, ez utóbbi nagyszámú »Útivázlat«tal, Aggházy Gyula és Telepy Károly válnak ki. Feltűnően sok az arckép e tárlaton. Vastagh Györgytől különösen egy lány-portrait kelt figyelmet. Csányi Gizella, ki a pastell-rajzban mind nagyobb technikai ügyességet tanúsít, egész sor képmást küldött s ezek közt a gróf Andrássy Aladárnéé, valamint a Bérczik Árpádé ép oly élethű, mint jellemzetes. Maszák Hugóné sima modorával találón mutatja be Szerdahelyi Kálmánt és Prielle Kornéliát, mely két kép közel egymás mellett függ. Hosszú idő óta először találkozunk ismét gróf Nemes Eliza nevével, még pedig két kép alatt, valamint idősb gróf Keglevich Béláéval is, ki mint főispán is folytatja kedvtelését az ecsettel s »Hajnal a mátrai bükkösben« című képe jó megfigyelésre is mutat. Párisból Ebner Lajos egy »Vásári baleset«-et, Temple János pedig egy »Halálos párbaj«-t küldött, melyek a tárlat jobb művei közé tartoznak. A szoborművek közt Kiss György egy genrera és édes anyja képmása a mintázás finomsága s természetes felfogás által hatnak. íme futó áttekintése a szembetűnőbb müveknek. A bírálat még többet is fog találni, mely nem csak megtekintésre, hanem ismertetésre is méltó. Az egyes nemzetek közül a magyarok ötvenöt, a németek huszonhét, a franciák tizenhét, a belgák huszonegy, az olaszok tizenegy, a norvégek hét s a lengyelek egy művészük által vannak képviselve. A Deák-szoborról. (A közvélemény.) (II.) Tegnap egész nap esett, s mégis nagyon sokan nézték a szobrot — esernyő alatt. Jele, hogy a szerfölött érdeklődnek iránta. S aki megnézi, van is rá véleménye. Ezentúl pedig még inkább lesz, mert akinek magának nincs, vehet kölcsön a lapokból tetszés szerint, jót, rosszat, mert van nyomtatva már mind a két féléből. Némelyiknek tetszik, másiknak nem; van , aki föltétlenül dicséri, van, aki nagyon elitéli.Eötvös írta a mi hazánkról, hogy »bátrak hazája«, s igy meg kell lenni nálunk annak a nagy bátorságnak is, mely egy monumentális szobrot (voltakép öt szobrot) mindjárt az első megtekintésre kategorice megítél. Pedig csak a nagyon rossz és nagyon jó szobrokról lehet egy látásra határozott véleményt mondani; az olyan művek, melyekben sok a jó, de van elég hiba is, csak bővebb ismerkedést mintegy mérlegelést követelnek. Szobrot különben nem alkottak még, valamint közünnepélyt sem rendeztek soha és sehol, mely ellena kritika egy vagy más szempontból kifogást ne tett, vagy ne tehetett volna, mert hiszen meg vagyon írva, hogy emberi kéz munkája soha sem lehet tökéletes. Magunk is azt hisszük, amit a leleplezési ünnep szónoka jól mondott: lehet, hogy külföldi erő a művészeti igénynek megfelelőbbet alkothatott volna, mint a Huszár Adolf műve, de ránk nézve nem kicsinylendő művelődéstörténelmi becscsel bír az, hogy ma már ily nagyobb szabású mű is saját művészeink alkotása lehet. Ezt a szempontot nem szabad felednünk. A franciák és olaszok ez idő szerint igen genialis szobrászokkal bírnak, de ha köztük a leggenialisabbra bízzák is a Deák-emléket, kaphatunk igen szép, de nem fogunk kapni magyar jellegű szobrot. Láttuk ép a Deák arcának mintázatát egy-egy híres angol és bécsi szobrásztól a legelső tervpályázaton s láttuk, hogy egyetlenegy igazi magyar vonás sem volt rajtuk. A Deák és Arany fejeit híven csak az mintázhatja, kinek szemében, lelkében, vérében van a magyar arcjelleg, mert folyvást magyarok közt él. Huszár jól eltalálta az állambölcs arcát, őt az érett férfi kor munkabíró idejéből ábrázolva. Talán hiányzik ez arcról a kedély derültsége, de megvan rajta a bölcs méltóságos nyugalma, az ember nemes jósága, a polgár szilárd jelleme. Impozant és kifejező. Az ő alakja és természetének nyugodt komolysága ülő helyzetet kívánt. Némelyek úgy találják, hogy igen magasan ül. De jól ül s a környezetben imponálva ül. Főérdeme, hogy az emlékszerüség keresetlenül van meg rajta. A ruha — szalon kabát, mely csupán a gomblyukaknál bir kevés, lapos zsinórzással — s a köpeny jól redőzvék; a lábakat nagyon széleseknek találják, de ezen segitni fog az idő patinája. A fris bronz csillogása mindig szélesít s kirívóvá tesz némely ráncolati árnyat és mélyedést. A magas és nagy fekete talapzat oldalszobrai közt legjobbnak találják a »Honszeretet« allegóriáját, a szép fiatal anyát, ki magyar címerpajzszsal kezében, fiában a legnemesb érzületet ébreszti föl. Nemes, gyöngéd munka, melyben Strobl Alajosnak lehet szép érdeme. E szobor alak körül verődik leginkább össze a közvélemény. A többinél még nincs, mert a hány fej, annyi nézet. Itt is Deák Ferenc maga jut eszünkbe, aki azt mondá, hogy a közvéleményre nézve van a legtöbb csalódás, mert mindenki azt tartja annak, mit a maga közelében hall. Némelyik az »Állambölcsesség«, másik az »Igazság«, harmadik a »Kiegyezés« allegóriáját teszi a másik elé. Egy sem kifogástalan s egy sem elitélni való. S mindegyikben érdem az, hogy úgy a női arcok, mint a »Kiegyezés« főalakjának öreg feje magyar typusok nyomán van mintázva. Az egész emlékmű plasztikai művészetünk haladását mutatja, az bizonyos. Magyar művész eddigelé nem alkotott jobb szobrot, öntésére nézve pedig ez a legelső ily nemű hazai munka. A király, midőn megszólítással tüntette ki az utolsó munkákat végző Strobl szobrászt, Schickedanz tanárt, a talapzat mesterét, s a Schlick-féle öntő intézet művezetőjét, az e téren való haladásunk iránti elismerését fejezte ki. S az tudva van, hogy ő felsége ért a képekhez, szobrokhoz. Érdeklődik is irántuk. Egyszer azért hajtatott lassan el a Petőfi-szobor mellett, hogy jól szemügyre vegye. Tetszett neki s azt mondá: ez már jó szobor. A Deák-szoborra azt mondta: impozant és kifejező. Kétségtelen is, hogy Budapest és az egész ország igen jelentékeny plasztikai művet nyert benne. Többet nem várhattunk a hazai szobrászat eddigi fejlettségi állapotában. Aki művészi szempontból többet kívánt, annak azt is kellett kivárnia, hogy a magyar állam bölcs ércalakját idegen szellemű külföldi művész készítse. De ha a szoborbizottság olyanra bízza ez emlékművet, akkor lesz csak mit hallania. Hála istennek, el is értünk már odáig a plasztika terén is, hogy nagyjainkat saját művészeink örökítsék. Deák Ferenc szobra örvendetes folytatása az előbbi szoborműveknek. Óhajtjuk, hogy Arany szobra megint haladásra mutasson. — 1984 — Képviselőház. (Szept. 30-dikán.) (M.) Szerfölött szükséges, de mód nélkül unalmas ülés volt. Névsor olvasása a megbízó levelek benyújtása végett s utána a képviselőknek kilenc osztályba való sorsolása. A karzaton sokan voltak, a terem földszintjén tán még többen. Csak kevesen nyújtották át más által megbízó levelüket, melyhez a legtöbbje nehéz küzdés, izgalmas harc utján jutott. Boér Antal korelnök fél 11-kor nyitá meg az ülést s gróf Széchenyi Aladár körjegyző felolvasta a jelentést, mely szerint eddigen Gulácsy Dezső, Kende Mihály, gr. Károlyi Gábor és Éles Henrik megválasz RHRHRM tatása ellen adtak be kérvényeket. A fiatal gróf tevékeny természetű lehet, mert kéréseivé a jegyzői dolgot, mely csak felolvasásból áll, belevágott az elnök teendőjébe is, kijelentve a kérvényekre: »kiadjuk az osztályoknak!« A bal oldalról kiálták: »Az az elnök dolga.« S lett egy kis derültség. Bemutatták aztán a királyi leiratot a főrendi ház elnökének s alelnökeinek kineveztetéséről. Továbbá felolvasták a magyar országgyűlésre választott horvát képviselők névsorát. Ők maguk is jelen voltak majd mind. Van köztük egy, (Binicski Antal nyug. őrnagy a határőrvidékről), kitől Ugron Gábor nagyon kezdi félteni az Orbán Balázs egyik dicsőségét. Tudniillik: nagyobb bajusza van, mint a székely bárónak, a kinek emberi emlékezet óta legnagyobb volt a honatyák seregében. A horvátok névsorának felolvasása után következett a mandátumok benyújtása betűsor szerint. Nagy halmazba gyűlt s a mint ott feküdtek szíjba fűzve a zöld asztalon, nem egy hazafi gondolta el: »mennyi pénzbe, borba, szóba, harcba került ez a papírtömeg.« Némelyike meg vérbe is. Egyik-másik a szélsőbaloldalról piros szalaggal átkötve került az asztalra. Fél órai szünet múltán az osztályokba való sorsolás munkája következett. A korelnök kijelente, hogy ez osztályok holnap d. e. 10-kor a ház különböző termeiben alakulnak meg s rögtön átveszik — ahogy Tisza Kálmán indítványára elhatározták — a nekik kiosztandó mandátumokat, hogy átvizsgálják. Aztán egyéb dolguk öt esztendőn át nem is igen akad. A legközelebbi ülés hétfőn d. e. tíz órakor lesz. Fővárosi hírek. * A budai királyi palota, mely ő felsége távoztával ismét elcsöndesült, még október folyamán újra megélénkül. A király két hétig lesz távol s október 14-dike körül már ismét körünkbe érkezik. Ugyanekkor jönnek meg Ischlből Erzsébet királyné ő felsége és Mária Valéria főhercegnő s hosszabb időt fognak Gödöllőn tölteni. Október végére várják ide Münchenből Gizella főhercegasszonyt is. * Föllelségi látogatás. József főherceg, nejével, Klotild főhercegasszonynyal, két leányával s két fiával künn járt a városligetben, a kereskedelmi múzeumban. Másfél óráig időztek ott, Németh Imre min. tanácsos igazgató kalauzolása mellett megszemléltek mindent s kivált a háziipar osztályban időztek hosszabban, hol vásárlásokat is tettek. Távozásuk előtt ő fenségeik megígérték, hogy a múzeumot még föl fogják keresni. * Evangélikus egyházgyűlés. A bányakerületi ev. egyházkerület tegnap kezdte meg közgyűlését. Jelen voltak az esperesek s több lelkész, továbbá a világi presbyterek közül: Szontagh Pál, Földváry Mihály, Jeszenszky Danó, Zsilinszky Mihály, Cséry Lajos s még többen. Minthogy Fabiny Teofil miniszter akadályozva volt a megjelenésben, a világi elnök székét a legidősebb esperességi felügyelő , Szembery Imre foglalta el. Ugyanő üdvözölte néhány szóval a megjelenteket, mire Szeberényi Gusztáv püspök s egyházi elnök tett jelentést a kerület múlt évi életéről. A tanácskozás folyamán több fontos kérdés is merült föl, melyek tanulmányozására bizottságokat