Fővárosi Lapok 1887. november (300-329. szám)

1887-11-01 / 300. szám

­ A reformáció emlékünnepét ülte meg teg­nap a ref. theologiai ifjúság. Az ünnepélyre szép számú közönség jelent meg a tanácsteremben: ott voltak: Szász Károly püspök, Szilassy Aladár, a pénz­ügyi közigazgatási bíróság tagja, Farkass József theologiai- és Vámossy Mihály gimnáziumi igazga­tók. A műsort a theologiai énekkar nyitotta meg, mely Szatyori Nagy Károly vezetése mellett énekelt; azután Kecskeméthy István theol.­szénior tartott al­kalmi imát. Majd Gáspár István lépett az asztalhoz s hatásosan festette a nap jelentőségét s buzdította a híveket a további szellemi harcra. Pap Zsigmond a reformátusok küzdelmeit festette, gondos tanul­mányra valló kiolvasásával. Még Üveges Dezső sza­valt alkalmi költeményt Pátkay Imrétől, a »Kappeli csata emléke« címmel s végül a theol. énekkar énekelt. * Ügyvédek szaporodása. Az ügyvédi pálya túltömöttsége miatt sok a panasz. De azért folyton szaporodik a szám. E héten nem kevesebb mint tizen­kilenc jelölt jelentkezett vizsgálatra, úgy hogy a vizs­gáló bizottság a hét minden minden napján el lesz foglalva. Az új ügyvédi rendtartás tervébe föl is vet­tek egy oly intézkedést, melynek célja egy kis elriasz­tás. E szerint jövőre az ügyvédjelöltek a tudori okle­vél elnyerése után még három esztendőt tartoznának joggyakorlaton tölteni s csak azután lehetnének ügyvédekké. A Szabad­kőm­űvesek közgyűlése folyt le vasár­nap Budapesten. Részt vettek benne többen Ausztriá­ból is, hol a szabadkőművesség tiltva van, tehát titkos társulat. Az itteni páholy tagjai szép számmal jelen­tek meg a gyűlésen, melyen Pulszky Ferenc nagy­mester elnökölt s mondott megnyitó beszédet. Sajnál­kozva említé, hogy a magyar szabadkőmives­ páholyok nem egyesítik magukban a hazai értelmiség zömét s hogy a tagok közt csak magyarok és németek élnek testvéri egyetértésben, szláv és oláh tag alig van. Végül pedig abbeli óhaját fejezte ki, vajha a két ma­gyar páholy fúziója létre jöhetne s az ügy ez által uj lendületet vehetne. A napirend egyik főtárgya volt a tisztikar újjáalakítása is. Mielőtt a választás megtör­tént volna, fölállott Rakovszky István ősz. képviselő s kijelenté, hogy ha a társak bizalma meg is tisztelné vele, továbbra nem vállalhatná el a nagymesteri tisz­tet. Mint mondá, annyi a más teendője, hogy nem él­hetne teljes odaadással, nagymesteri hivatásának. Erre aztán tiszteletbeli nagymesternek kiáltották ki. * A szegénység útja. Van sok. Egyik a börze, melyet sokszor emlegetnek a gyors meggazdagodás forrásául, de mely még többször romlás okozója. Napok óta ilyen eset foglalkoztatja a főváros kereskedő köreit, melyeknek egyik legtekintélyesebb tagja, tiszteletben, becsületben megfutott munkás élet után, a börzejáték áldozata lett. Kistenmacher Károly, a Hoffmann-féle nagy keresdő­ cég beltagja és ügyvezetője, oly tekinté­lyes férfiú volt a kereskedő világban, hogy csak keve­sen mérkőzhettek vele. Igazgatója volt több banknak és épen most arról volt már szó, hogy főtanácsosa lesz az osztrák-magyar banknak. Ez a legnagyobb tisztesség, melyet kereskedő elérhet. E helyett azon­ban Kistenmacher ma már tönkre jutott ember. Cég­beli társai bizalmát kijátszva, nagy börzespekuláci­ókba bocsátkozott, még pedig külföldi börzéken, mert Budapesten ez hamar kitudódott volna. Számításai nem váltak be, elvesztette összes vagyonát, melyet egyik hír félmillióra, a másik 150,000 írtra becsül, ezenfelül pedig a Hoffmann-cég terhére 150,000 ftnyi váltókat állított ki; a cég ezeket kénytelen kifizetni, mert Kisten­­macher meg volt hatalmazva, hogy a cég nevében váltó­kat bocsásson ki. A dúsgazdag cég azonban elvből nem adott ki váltókat, ezt tudták s igy feltűnővé lett, hogy váltói cirkulálnak. Az első hazai pesti takarék­­pénztár kérdést intézett ez iránt a Hoffmann-cég egyik tulajdonosához s ekkor kiderült a dolog. Kisten­­machernek azonnal ki kellett lépni a cégből s lekö­szönt a különböző bankoknál viselt igazgatói állásai­ról is, melyek mintegy tízezer frtnyi évi jövedelemmel jártak. A gazdag Hoffmann-cég különböző értékpapír­­letétekből fedezetet kap s csak vagy negyvenezer ftnyi kárt szenved. Más cégek és intézetek nem károsodtak s igy a pénzpiacra a kínos eseteknek nem lesz tartós hatása. * * Kegle­vich-Vadnai-ügy.« »Ilyen is van már« — hirdeti az »Egyetértés« — a Van Zandt k. a. fölléptének híre, cáfolata és a föllépés hivatalos hir­detése alkalmából. Biztosíthatjuk azonban az »Egyet­értés«-t, hogy »Keglevich-Vadnai-ügy«, vagyis sze­mélyi ügy annál kevésbbé létezik, mert Vadnai Károly egy betűt sem irt a Van Zandt k. a. föllépésére vonat­kozó közleményekben, hanem írta azokat a »Fővárosi Lapok« irodalmi és művészeti rovatának jól értesült vezetője. Ekkér az »Egyetértés« alaptalanul tulajdo­nítja neki úgy az állítást, mint a »leckéztetést« s hiába igyekszik e dolognak személyi élt tulajdonítani. Nagyon is tárgyi ügy az egész s a »Fővárosi Lapok« a saját hireinek hitelességét mindenesetre védni tarto­zott, midőn a Van Zandt k. a. kétszeri föllépésének hire hivatalos megerősítést nyert. De midőn ezzel a lap magának tartozott, nem vonja kétségbe azt sem, hogy a színházaknál vannak vendégszereplési alkuk, melyek­nek korai híresztelését gyakran nem azért cáfolják, mert nincs alapjuk, hanem mert a szerződést olcsób­ban akarják megkötni, s így ezt nem az őszinteség irányából, hanem pénztári érdekből teszik. Ilyen eset foroghat fönn itt is, s ha az operaháznak a cáfolatból nyeresége van, akkor nem történt hiába. Lapunkra nézve különben is elegendő volt konstatálni, hogy nem közöltünk olyan hírt, mely minden alapot nélkülöz. * Kézfogó: Dr. Breuer Miksa fővárosi ügyvéd jegyet váltott Haas Teréz kisasszonynyal, Haas Vilmos kereskedő leányával. * A római zarándok-út egyik rendezője, a városi menetjegy-iroda főnöke Rómában időz s a ma­gyar zarándokok számára már a jobb fogadókban foglalt le kényelmes szállásokat. Rómában, hol a pápa jubileumára nagy az idegenek özönlése, nyoma sincs eddig a kholerának. Az utazók válthatnak oly jegyet, mely teljes ellátással és lakással jár, de olyant is, melybe csak a menet­térti jegy foglaltatik. A jegyek kombinálhatók úgy is, hogy az utasok a visszautazás alkalmával meglátogathatják Nizzát, Nápoly­i Bolog­nát sat. A november 21-iki zarándoklatot maga Si­­mor János hercegprímás vezeti a pápa elé. A zarán­­doklútra jelentkezhetni dr. Való Simonnál (központi papnevelő), vagy a városi menetjegy-irodában nov. 10-éig. (A jegyek ára, teljes ellátással, első osztályon 145 frt, másod osztályon 115 frt, harmad osztályon 95 frt — ellátás nélkül első osztályon 75 frt, másod osztályon 50 frt, harmad osztályon 37 frt). * Kisorsolás. A magyar vörös­kereszt egylet sorsjegyeinek szabályszerű kisorsolása tegnap történt meg, 10,000 ftot nyert a 6753-ik sorozat 53-ik száma, 5—500 ftot a 2293 sor. 95 sz. és a 2848 sor 58. sz. * Kétségbe esett anya. A rendőrség letartóz­tatta Pribil Ferencné szül. Hoffmann Karolina asz­­szonyt, a­ki nagy bűnt követett el: a Dunába ölte két kis leányát. A tett elkövetése után néhány napra ne­héz beteggé lett s akkor elárulta titkát. Pribilné brünni születésű, egy mérnök neje, de elváltan él. Azt vallja, Tolnán vonta meg magát, de megunta a nélkü­lözést s halálra szánta magát. Két kis leányát, a nyolc éves Elizt s a hat éves Emmát nem akarta anyátlan árvaságra hagyni, elhatározta tehát, hogy magával együtt elveszti őket. Feljött velük a fő­városba, este a propellerrel átment Budára, ott sé­tált a korzón tíz óráig, akkor aztán a tabáni hajó­állomásról gyermekeivel együtt a Dunába ugrott. A két kis ártatlanság elmerült, ő maga az ördög-ároknál zátonyra futott s egy rendőr partra segité. Kimentet­vén, egy ismerőséhez vitette magát s ott azt ha­zudta, hogy leánykáit vidékre küldte. Később aztán elárulta magát s fölgyógyulván börtönbe került. * Fölolvasás. Szomorú napi kérdésről, a fil­­loxéra ellen teendő óvintézkedésekről, volt fölolvasás Ó­ Budán. Miklós Gyula borászati kormánybiz­tos tartotta s a szőllősgazdák közül mintegy harmad­­félszázan hallgatták. Ott voltak Kada Mihály alpol­gármester és Sárosy-Kapeller Ferenc miniszteri tit­kár is. A felolvasó bevezetésül figyelmeztette a szől­­lősgazdákat, hogy a filloxera elleni védekezésre ütött a tizenkettedik óra. Aztán fejtegette, hogy nem a fil­­loxera pusztítására, hanem az ellentálló szőllőtőkék meghonosítására kell a fősúlyt fektetni. Ismertette a szénkénegezést s bizonyatta, hogy legnagyobb sikert a magyar találmányu zöld ojtással lehet elérni. Meg­magyarázta ez eljárást s kijelenté, hogy bárkinek készséggel nyújt ez iránt a részletekben is fölvilágo­­sitást. Végül német nyelven összegezte a mondottakat. Megéljenezték értte. * Verseny-gyaloglás. Az egyetemi athletikai klub vasárnap tartotta meg első versenyét. A gyalog­lásban mérkőztek s Dunakesz volt a célpont. Az ifjú­ság körében élénk érdeklődés nyilvánult a testedző sportmulatság iránt; vasúton s kocsin sokan kimentek előre Dunakeszre, a versenyzőket pedig az athletikai klub három tagja biciklin kísérte. Tizen indultak a külső vámtól, délután fél háromkor s elsőnek Seiler Ede ért célhoz 4 óra 9 perckor, tehát hat percenként tett meg egy kilométernyi utat. Másodiknak Hosszú Nándor ért be, harmadiknak Major Zoltán. Nagy ezüst érem, kis ezüst érem s bronz érem lett a díjuk. Dunakeszin vig mulatság fejezte be a versenyt, a Ré­vész István plébános vendégszerető házánál. * Az orsz. közegésségi egylet holnapután (csütörtökön) délután öt órakor választmányi ülést tart, az akadémia Kisfaludy-termében. Többféle je­lentés van a napirenden, közte a bécsi egésségü­gyi kongresszusról szóló jelentés is. A meghívót dr. Fodor József főtitkár írta alá. * Kérelem a delegációhoz. Az országos ipar­egylet kérelmet intézett a magyar delegációhoz s gróf Zichy Jenő egyleti alelnököt kérte meg, hogy beter­­jeszsze. Az emlékiratszerű levél fölemlíti, hogy a jövő évi közös budgetben 490,000 frt van előirányozva ka­tonai lőszerkocsikra s ennek kapcsán arra kéri a ma­gyar delegációt: hasson oda tekintélyének egész sú­lyával, hogy a fölszerelés előállításában a quota ará­nya szerint a magyar ipar is részesüljön. Támogatják ezt azzal is, hogy a fegyverek és lőszerek szállításából a magyar ipar úgy is ki lesz zárva, s hogy a magyar kocsi­ipar versenyképes s a kívánalmaknak megfe­lelne. Az iparegylet azt kívánná, hogy a delegáció utasítsa a közös kormányt, hogy a pályázati hirdetést és feltételeket közölje idején s adjon alkalmat a ma­gyar iparnak e vállalkozásra. * Rövid hírek. Szaktanácskozás lesz ma az orsz. zene- és színművészeti akadémia új palotája építése tárgyában, Szalay Imre közoktatásügyi minisztériumi osz­tálytanácsos elnöklete mellett s az egyesitett két intézet ta­nárainak részvételével.­­— A Szent István-szobor meglehe­tősen elszenderült ügyét újabban emlékezetbe hozta az, hogy Nógrád megye alispáni hivatala 720 frt 75 ktnyi je­lentékeny összeget küldött a szoboralap javára. — A honvé­delmi miniszter közelebb rendeletet adott ki, mely szerint katonai karhatalom kirendelését a pénzügyőrség központi felügyelői is kérhetik. — A főpolgármester dr. Szabó Sán­dort rókuskórházi alorvossá, dr. Kossa Endrét pedig segéd­orvossá nevezte ki. — Az iparos kör családi estélyeinek tizenötödik idényét múlt vasárnap tánccal és műked­velői előadással nyitották meg; a »Három kalap« című­ bohóza­tot adták elő, melyben a női szerepeket­­Tanicsek Elza, Ro­der Szeréna és Hatvani Irén kisasszonyok játszották. — Katonai helyi vasút építését tervezi a közös hadügyminisz­térium a budapest ferencvárosi pályaháztól a gubacsi határ­ban levő tüzérségi szertárig, a szükséges tárgyalások iránt már átért a fővároshoz. — A főkapitányság értesíti a vidéki hatóságokat, hogy a lipcsei bukott bank egyik szökevény igazgatója, dr. Jerusalem, alkalmasint Magyarországon lap­pang , Esztergomból meg azt írták, hogy ott láttak is egy olyan embert, kire a leírás ráillett, ki azonban onnan miha­mar eltűnt.­­ Esküdtszéki tárgyalás lesz jövő csütörtökön a Fortunában, a Kunyhóssy János nagyváradi ügyvéd ál­tal Bertsey György ottani iparos ellen indított sajtóperben. — Árverés lesz a terézvárosi zálogházban a november 16., 21. és 25-dik napjain. — A magyar francia biztosító társa­ság októberben 329 életbiztosítási kötvényt állított ki ösz­­szesen 545,630 írtról, az év eleje óta pedig 3289 kötvényt 6,076,264 írtról.­­ Három öngyilkosság történt ismét a fővárosban: a lánchídról egy ismeretlen férfi ölte magát a vízbe, a bodzafa-utcában Bányay Kálmán fiatal iparos főbe lőtte magát, a kéményseprő-utcában pedig Kozma Anna 19 éves leány vetett véget életének. * Időjelzés. A tegnap reggeli táviratok szerint: ha­zánkban többnyire borús, helyenkint ködös, enyhe, esős időt várhatni. — 2213 — A­k­a­­­­e­m­i­a. Az akadémia tegnap összes ülést tartott, Tre­fort Ágoston elnökölt. A tárgysoron két emlékbe­széd állt. Elsőnek Konkoly Miklós tartott emlékbeszédet a múlt évben elhunyt Oppolzer Tivadar külső tag fe­lett. Oppolzer 1841. évi október 26-án született Prá­gában. 1864-ben tartotta első értekezletét a bécsi tudományos akadémián, ugyanez évben egy fontos munkát tett közzé »Glytia« bolygó pályájának vizs­­gálásáról. 1866-ban magántanár lett a bécsi egyete­men, hol mint alig 25 éves ifjú az elméleti csillagá­szatot adta elő. Ez idő óta értekezései egymást érték; hat év alatt 74 értekezést tartott. Nagy feltűnést kel­tett ama munkája, melyben az üstökösök pályájának azonosságát mutatja ki. 1873-ban kinevezték a cs. k. fokmérési intézet elnökévé s ekkor kezdődtek a fok­mérési munkálatok Ausztriában. 1875-ben Hansen utódául meghívást kapott a gothai hercegi csillag­­vizsgáló intézet igazgatóságának átvételére, melyet azonban nem fogadott el. Nevezetes tankönyve a »Lehr­buch zur Bahnbestimmung der Planeten und Kome­ten«, mely munka magában elégséges volt arra, hogy neki nagy nevet szerezzen. A múlt év őszén, midőn Párisból haza tért, a­hol mint Ausztria képviselője időzött a nemzetközi mérték-konferencián, kezdett rosszullétről panaszkodni s ez idő óta folyton bete­geskedett. 1886. december 26-án hunyt el 45 éves ko­rában. Másodiknak Szabó Károly tartott emlékbeszé­det Ladányi Gedeon fölött. Ladányi 1824. május 24-én született Hilipen, Szatmár megyében. Tanulmá­nyait Debrecenben végezte, hol 1845-ben gimnáziumi tanár lett s ez idő óta 40 éven át tanári pályáján ma­radt, hol köztiszteletet és elismerést szerzett. Egyike volt azoknak, a kikben a ref. egyházkerület legjobban megbízott. Mint középiskolai tanár nemcsak szép elő­adása, de az által is érdemeket szerzett, hogy tanítvá­nyai számára kézikönyveket irt, a­melyek közül néhány még most is használatban van. Első munkája »A világtörténelem főbb eseményei rövid kivonatban« volt, melyet történelmi munkáinak egész sorozata kö­vetett. Fő munkája »A magyar királyság alkotmá­nyos története a szathmári békekötésig«, mely iro­dalmunkra valódi nyereség s méltán magára vonta a szaktudósok figyelmét. Fő érdeme, hogy a magyar al­kotmány alakulását, fejlődését és hanyatlását az euró­pai államokban uralkodó eszmék méltatásával, maga­sabb szempontból tárgyalja. E munkájának megjele­nése után, 1872-ben május 24-én választotta meg a tud. akadémai levelező tagjának. Röviddel ezután a kolozsvári egyetem tanára lett, ahol szintén köztiszte­letben és szeretetben részesült. Az akadémiában 1873-ban tartotta székfoglalóját .A modern alkotó

Next