Fővárosi Lapok 1887. december (330-359. szám)
1887-12-01 / 330. szám
ne, könnyedén folynak az ütemek egymásból és mind a mellett igen hálás darab az előadókra nézve. Úgy a zeneszerzőt, mint a két egymáshoz méltó előadót zajosan tapsolták. Brüll aztán mint zongorázó igazolta bécsi jó hírnevét, saját kecses gavotteját és pezsgő ballet-zenéjét játszta, végül pedig Schumann nehéz toccatáját. Az estély befejezője, Beethoven hetese (20-ik mű) hegedűre, mély hegedűre, klarinétre, kürtre, fagottra, gordonkára és bőgőre, mely kis zenekarnak is beillik, egészen felvillanyozta a hallgatóságot. Az érdekes, de részvéthiány miatt megszűnt Klemcke-féle fuvó-estélyek óta nem hallottunk ily zenét. A tetszés, mely nyomában járt, arra bátoríthatná kamarazenészeinket, hogy ezentúl többször vegyenek fel ily darabokat programjukba. * Az Őszi kiállítás második sorozatán levő festmények közül újabban Klotild főhercegasszony Konek Idának »Felsőkrajnai templomjelenet« címü életképét és Hahn Józsefnek »A Chiemsee környékéről« című tájképét; Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök pedig Molnár Józsefnek »Mária a gyermek Jézussal« című festményét vásárolta meg. A társulat művásárló bizottsága tegnap választott ki 23 műtárgyat, a tagok javára tartandó sorsolás céljára. * Szakmunka: Schultz Imre, a pécsi tanítóképző intézet tanára, kitől több tanügyi munka jelent már meg, újabb szakmunkát adott ki. Csak kezdete, illetve első kötete egy nagyobb vállalkozásnak, melynek címe: »A tanitóképezdei oktatás reformja s methodikája.« Főleg tanár társainak szánta e művét, mely hézagot akar pótolni. Az egyes tantárgyaknak speciális, tanitóképző-intézetben alkalmazandó módszere nyelvünkön nincs megírva s az uj könyv ennek akar megfelelni. A most megjelent első kötet a paedagógia, fizika s mathematika módszerét fejtegeti. Mint szerző írja, készen van a többi tárgyak módszertana is, egy újabb kötetben fogja közölni. Az első kötet általánosabban is bírálgatja tanítóképzésünket s többféle reformot ajánl, így többek közt azt, hogy a tanítóképzés hat évfolyammal rendeztessék s hogy a kántortanítók, illetve orgonisták és az osztálytanítók külön kiképzésben részesüljenek. Módszertani fejtegetései után pedig közli a külföldi szakirodalom forrásmunkáinak jegyzékét s ismertetését is, a mivel jól szolgálatot tehet kevésbbé olvasott tanártársainak. A kötet szerző édes atyjának, nyugtanítónak van ajánlva, születése napjának 77-ik évfordulójára. — A kötet ára két forint. * Bucsu-föllépés Kolozsvárit. Komáromy Alajos, a nemzeti színház nyugalmazott tagja, kedden este búcsúzott el a kolozsvári közönségtől. Az ünnepelt a »Szegény ifjú történeté «-ben lépett föl, melynek első és második felvonása közt a színtársulat összes tagjai, Ditrói igazgatóval félkörben álltak körül. A közönség percekig tapsolt neki; a szintársulat nevében pedig Ivánfi intézett hozzá beszédet, mire Komáromy meghatva válaszolt. A szintársulat nevében Fái Szeréna k. a. babérkoszorút adott át neki, azonkívül ezüst íróeszközzel lepték meg. Este 100 terítériű bankettet rendeztek Komáromy tiszteletére. * Goethe »Faust«-ja Szegeden. Dicsérendő ambícióról tanúskodik, melylyel Aradi Gerő színtársulata Goethe tragédiájának előadására vállalkozott. A rendezés, kiállítás és előadás tisztességes színvonalon állt. Különösen a három főszereplő, Pálfi (Faust), Haraszti Hermin k. a. (Margit), és Csiszár (Mefiszto) tett ki magáért. Pálfi a hajnal köszöntésénél és a szerelmi jelenetekben, Haraszti k. a. az őrülési jelenésben, Csiszér egész szerepével meglepte a közönséget. Az előadás 1/2 12-ig tartott. * »Életem emlékei.« Lenkey Ferenc, aki pár évvel ezelőtt azzal a nevezetes felfedezéssel lepte meg a hazai közönséget, hogy Shakespeare »Hamlet«-je torzkép, most összegyűjté szépirodalmi dolgozatainak egy részét. Csak biblia-magyarázatait hagyta el, mint dilletáns próbálgatásokat. Egész büszkén vallja, hogy mert egy tekintetben teljesen előző nélkül áll a magyar irodalomban, ennek történetében neve is benn lesz. Hogy mi is az az »előző nélkül«, bölcsen elhallgatja, hacsak az nem, hogy (mint az előszó referálja) kiadókra nem talált műveit időnkint elégette. Kár volt a többit is nem utánuk küldeni, mert e nehézkes, a kifejezéssel küzdő versek, e lapos prózák, ósdi elbeszélések nem igen valók nyilvánosság elé. A szerző ugyan meg van győződve, »hogy minden olvasó fog találni a kötetben olyasmit, ami tetszését megnyeri.« Legyen tehát hite szerint. A könyv Révai testvérek kiadása. * Könyvészeti folyóirat. Az »Irodalmi É r te s itő«-ből, melyet Szana Tamás szerkeszt, megjelent az első szám. A lap célja érdeklődést kelteni minden olyan munka iránt, mely érdemes arra, hogy a magyar ember könyvtárában helyet találjon. Ennek megfelelően pár sorban ismerteti az újabb tudományos, szépirodalmi, költői és ifjúsági könyveket, az akadémia könyvkiadó-vállalatának új köteteit sat. A lap két hetenkint jelenik meg, ára egy évre írt s Hornyánszky Viktor akad. könyvkereskedése adja ki. * Az »Erdészeti Lapok« októberi füzete most került ki sajtó alól, szakkörökre nézve, mint rendesen, érdekes tartalommal. Tomcsányi Gyula kir. erdőmester »Az alátelepítésről, mint a fanem-megváltoztatásnak és a talajjavításnak egyik módjáról« közöl benne dolgozatot. Fekete Lajos erdő-akadémiai tanár a debreceni erdőkről értekezik, Hajós Gyula hercegi erdőfelügyelő az erdőtalaj minősítéséről, Mudrony Pál pedig Nagybritannia erdészetéről. Részletes tudósítást tartalmaz e füzet az orsz. erdészeti egyesület ez idei közgyűléséről, aztán sokféle rövidebb közleményt, értesítést, hasznos tudnivalót az erdőgazdaság köréből. * Apróbb hírek. Jókai Mórnak »Utazás egy sírdomb k körül« című legújabb műve, Vágó Pál illusztrációival, a jövő hóban könyvpiacra kerül. — »Klub és folyosó« címen új kötet parlamenti csevegés fog megjelenni Mikszáth Kálmántól. — Pozsonyban a jövő héten hangversenyt ad Révfy Eliz k. a., a város szülötte és a bécsi konzervatórium kitüntetett növendéke. — Temesvárit nagyon tetszett Bérczik Árpád »Parasztkisasszony«-a, a főbb szerepekben Pajor Emilia asszonynyal, Kis Jánossal és Dezsérivel. — Sarasaié P. dec. 20-án Debrecenben ad hangversenyt. — Aradon Siposné asszony jutalomjátékául a »Daniseffek« grófnéját választó. — Solymosi Elek Selmecbányán nyolcszor lépett fel telt házak előtt s a komikus kiiratta, hogy mindössze 124-szer hívták ki, Képviselőház. (A november 30-diki ülés.) (7.) Nagy érdeklődés közt nyílt meg a tegnapi ülés. De az érdeklődés nem a napirenden levő dohányügyi törvényjavaslatot illette, hanem egy szenzációs ügyet, melyről a folyosókon már több napja beszéltek, de mely tegnap lett égetővé, miután több hírlap nyilvánossságra hozta. Azt beszélték, hogy a nemzeti múzeumból és az országos képtárból több értékes műtárgy eltűnt, kicseréltetett, hogy Pulszky Ferenc múzeumi igazgató leköszön s helyét Szalay Imre osztálytanácsos foglalja el, hogy már a minisztertanács is foglalkozott e kérdéssel, sőt. A folyosókon csak erről folyt a beszéd. Pulszky Ferenc, megjelenvén a Ház folyosóin, kereken rágalomnak nyilvánitá az egészet. Többen szóltak Trefort miniszterrel s eleinte az volt a szándék, hogy Polonyi Géza, ki ez ügyben interpellációt jelentett be, halassza ezt szombatig, amikor a miniszter a rögtön megindítandó vizsgálat alapján tüzetes választ adhat, de mivel Komlóssy Ferenc kijelente, hogy ő mindenesetre interpellál ez ügyben, Polonyi is beadta interpellációját. Péchy Tamás elnök megnyitván az ülést, bejelentő, hogy Horváth Gyula lemondott a véderőbizottságban viselt tagságról. Az elnök intézkedni fog új választás iránt. Szomjas József mint a nyolcadik bíráló bizottság elnöke jelenté, hogy a bizottság elutasította a Kende Mihály ungvári képviselő választása ellen beadott kérvényt s Kende Mihályt végleg igazolt képviselőnek jelentette ki. Ezt tehát a Ház elnöke is kijelentette. Josipovich Géza jegyző jelenti, hogy az interpellációs könyvben három interpelláció van bejegyezve: a Fenyvessy Ferencé az opera intendánsát illetőleg, Polonyi Gézáé a múzeumi és képtári műkincsekről s Eötvös Károlyé a kaposvári választásról. Az interpellációk beadása az ülés végére tűzetvén ki, következett a napirend, a dohányjövedéki törvényjavaslat tárgyalása. Az általános vitából még a zárbeszédek voltak hátra. Hegedűs Sándor előadó Helfy és Gulner indítványait ellenezve, fejtegető, hogy érveik tarthatatlanok s nem döntötték meg amaz érveket, melyek a javaslat szüksége mellett hangzottak. Összehasonlításokat téve kimutatta, hogy nálunk több dohányt, mint szivart fogyasztanak, arra a vádra pedig, hogy a javaslat bizonyos kémkedési rendszert létesítene, megjegyzi, hogy Franciaországban a följelentők jutalmazása hetven év óta szokás és senkinek sem jut eszébe, hogy ezt erkölcstelennek tartsa, az igazságot szolgálni nem erkölcstelenség. Hogy a termelők zaklatásnak lesznek kitéve, az bizonyos mértékig igaz, de az egyéni érdekekről le kell mondani, mikor a haza érdekéről van szó. (Helyeslés jobbról.) Helfy Ignác fentartja javaslatát, mert az előadó és Wekerle államtitkár támadásai nem ingatták meg abban a meggyőződésben, hogy a függetlenségi párt javaslata a hazának sokkal inkább volna hasznára. Polemizált a miniszterelnökkel, előadóval, fejtegetve, hogy az egyenes adók legalább őszinték. Wekerle államtitkár felcsapott osztrák államtitkárnak, mikor azt mondta, hogy új javaslatot csak tíz év múlva lehetne kidolgozni. Ajánlja a saját javaslatát. Gulner Gyula szintén hosszabb polemikus beszéddel védte a maga indítványát, ajánlva annak elfogadását. Tisza Kálmán kormányelnök részletesen felelt az ellenzéki szónokok állításaira s különösen azt cáfolta, mintha a kormány javaslata nem volna kivihető. A javaslat csak korlátozni fogja ugyan a csempészetet, s nem szüntet meg, de azért nem mondható kivihetetlennek ; a lopásról is megvannak a törvények, de azért történik lopás. Kéri a javaslat elfogadását. Az általános vita berekesztetvén, nagy többség fogadta el a javaslatot. Részletes tárgyalását másnapra halasztották. Következtek az interpellációk. Fenyvessy Ferenc szombatra halasztván a maga interpellációját, elsősorban szót emelt. Polonyi Géza (nagy zaj, nyugtalanság. »Helyre!» kiáltások.) [Megdöbbentő hir foglalkoztatja, úgymond, napok óta a főváros közönségét, már szavahihető lapok is szóba hozták s most e hir az egész országot foglalkoztatja. Arról van szó, hogy a nemzet közkincsét képező múzeum és Esterházy-képtár nemcsak rendetlenségeknek, hanem hűtlen vagyoni kezelésnek lett állítólag" áldozata. (Nagy mozgás.) Távol áll a szólótól akár egyéneket gyanúsítani, akár meg nem történt dolgokat valóknak állítani, de a Ház bizonynyal helyeselni fogja azt a felfogást, hogy mikor közvagyonról van szó, mikor a hír már egyeseket meg is nevez, mint bűnténynyel vádlottakat, akkor az ellenzéki képviselőnek kettős kötelessége felvilágosítást kérni. Ha igaz a hír, tudnia kell a törvényhozó testületnek, alkalmaztatik-e a törvényes eljárás az illetők ellen, ha pedig — amit a szóló sat. Hát őszintén óhajt, valótlanok a vádak, akkor a becsületekben mélyen megsértett egyének nyerjenek teljes elégtételt. (Általános helyeslés.) Azt állítják, hogy a nemzeti múzeumban arany érmek, misemondó ruhák, sőt a király által oda ideiglenesen letett régiségek közül sok kicseréltetett, sőt el is tűnt. Továbbá, hogy az úgynevezett Esterházyféle országos képtárban különösen a kiváló műbecsű Rembrandt, Dürer és Rafael-féle kézrajzok közül a legbecsesebb darabok hiányzanak. A szóló konstatálja, hogy ezek oly rendetlenül kezeltetnek, hogy minden katalógus és összeírás nélkül oly egyén ellenőrzésére vannak bízva, aki vagyonilag garanciát nem nyújt, de e mellett kizárólag egy másiknak gondozása alatt vannak. (Mozgás a baloldalon.) Tudjuk, hogy a napóleoni hadjáratok óta az ily műkincsek úgyszólván uratlanok, divattá vált egyes múzeumok részéről, hogy azok ellopását nem tekintik valami nagy bűnnek s Münchenben, megtartva a tíz évi elévülési időt, csak azután mutatják az ilyen tárgyakat; Így tehát a versenyintézetek nálunk is hajszát indíthatnak ilyen tárgyakra. Ha ily körülmények közt a drága műkincseket tartalmazó gyűjteményt minden ellenőrzés, összeírás nélkül kezelik s ma határozottan hírlik, hogy a legdrágább darabok hiányzanak és becseréltettek, akkor jogosult a kérdés a felelős miniszterhez: valók-e ezek a dolgok ? Közszájon forog az is, hogy a miniszter már vizsgálatot rendelt s Szalay Imre osztálytanácsost bízta meg a puhatolással. A szóló óhajtja, hogy e dolgok valótlanoknak bizonyuljanak, de ha csak legcsekélyebb részben is valók, akkor bizonynyal az egész törvényhozás azt kívánja, hogy bárki legyen a bűnös, kérlelhetetlenül érje utól az igazságszolgáltatás sújtó keze. Ez intencióktól vezérelve, de másrészt remélve, hogy a miniszter e kínos és kényes ügyben sietni fog a felelettel, kérdi a közutatásügyi minisztertől: van-e tudomása arról, hogy a nemzeti múzeumban különféle régiségek, értéktárgyak, az országos képtárban pedig műbecsű képek és kézrajzok részint nyomtalanul eltűntek, részint értéktelen másolatokkal kicseréltettek? Való-e, hogy ez ügyben már bíróságon kívüli vizsgálat tartatik ? s ha e tények valók, mivel indokolja a bírói vizsgálat mellőzését? Megjegyzi még a szóló, hogy nem hiszi, mikép a kormány és törvényhozás felfogásával egyezzzék azon eljárás, hogy ilyen drága műkincsek úgyszólván a család legszűkebb keretében az apa, fiú és vő által kezeltessenek, mert, minden gyanúsítást kizárva, ez az ellenőrzés lazább voltát engedi feltételezni. A szóló reméli, hogy a miniszter jövőre hatályosabb ellenőrzésről fog gondoskodni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszer (Halljuk ! Halljuk !) kijelenti, hogy nem akar most érdemleges választ adni, csak néhány szót mond. Erősen hiszi, hogy a vádak és hírek alaptalanok, mert erkölcsi lehetetlenségnek tartja, hogy olyan dolgok történhettek volna. Tájékozni fogja magát s amennyiben szükséges, megvizsgálja az állapotokat, azután felel, illetőleg jelentést tesz a Háznak. Bátran állíthatja, hogy mindezen dolgokról nem volt tudomása, mert különben már megindította volna az eljárást, de eltekintve e nem is sejtett hírektől, most is, mint már többször, bizottságot rendelt ki, hogy ez az országos képtárt megtekintse és a kezelés módjáról jelentést tegyen s a szóló aztán az esetleg szükséges módosításokat elrendelhesse. Ismétli, hogy meg fogja vizsgáltatni az állapotokat, aztán felel az interpellációra. (Helyeslés.) Polonyi Géza egyelőre megnyugszik e válaszban. Komlóssy Ferenc ugyane tárgyban interpellálván, pusztán kérdései felolvasására szorítkozik, fentartván magának a jogot, hogy a miniszter érdemleges válaszára reflektáljon. Kérdi: van-e a közoktatásügyi miniszternek tudomása ama megdöbbentő hírről, hogy a nemzeti múzeum régiségtárából és az Esterházyképtárból régi műkincsek elsikkasztalak és külföldi M 2432