Fővárosi Lapok 1887. december (330-359. szám)

1887-12-01 / 330. szám

ne, könnyedén folynak az ütemek egymásból és mind a mellett igen hálás darab az előadókra nézve. Úgy a zeneszerzőt, mint a két egymáshoz méltó előadót za­josan tapsolták. Brüll aztán mint zongorázó igazolta bécsi jó hírnevét, saját kecses gavotte­ját és pezsgő ballet-zenéjét játszta, végül pedig Schumann nehéz toccatáját. Az estély befejezője, Beethoven hetese (20-ik mű­) hegedűre, mély hegedűre, klarinétre, kürtre, fagottra, gordonkára és bőgőre, mely kis zenekarnak is beillik, egészen felvillanyozta a hallgatóságot. Az érdekes, de részvéthiány miatt megszűnt Klemcke-féle fuvó-estélyek óta nem hallottunk ily zenét. A tetszés, mely nyomában járt, arra bátoríthatná kamara­zené­szeinket, hogy ezentúl többször vegyenek fel ily da­rabokat program­jukba. * Az Őszi kiállítás második sorozatán levő festmények közül újabban Klotild főhercegasszony Konek Idának »Felsőkrajnai templomjelenet« címü életképét és Hahn Józsefnek »A Chiemsee környéké­ről« című tájképét; Schlauch Lőrinc nagyváradi püs­pök pedig Molnár Józsefnek »Mária a gyermek Jézus­sal« című festményét vásárolta meg. A társulat mű­vásárló bizottsága tegnap választott ki 23 műtárgyat, a tagok javára tartandó sorsolás céljára. * Szakmunka: Schultz Imre, a pécsi ta­nítóképző intézet tanára, kitől több tanügyi munka jelent már meg, újabb szakmunkát adott ki. Csak kez­dete, illetve első kötete egy nagyobb vállalkozásnak, melynek címe: »A tanitóképezdei oktatás reformja s methodikája.« Főleg tanár társai­­­nak szánta e művét, mely hézagot akar pótolni. Az egyes tantárgyaknak speciális, tanitóképző-intézetben alkalmazandó módszere nyelvünkön nincs megírva s az uj könyv ennek akar megfelelni. A most megjelent első kötet a paedagógia, fizika s mathematika mód­szerét fejtegeti. Mint szerző írja, készen van a többi tár­gyak módszertana is, egy újabb kötetben fogja kö­zölni. Az első kötet általánosabban is bírálgatja tanítóképzésünket s többféle reformot ajánl, így töb­bek közt azt, hogy a tanítóképzés hat évfolyammal rendeztessék s hogy a kántortanítók, illetve orgonis­ták és az osztálytanítók külön kiképzésben részesül­jenek. Módszertani fejtegetései után pedig közli a kül­földi szakirodalom forrásmunkáinak jegyzékét s ismer­tetését is, a mivel jól szolgálatot tehet kevésbbé olva­sott tanártársainak. A kötet szerző édes atyjának, nyug­­tanítónak van ajánlva, születése napjának 77-ik évfor­dulójára. — A kötet ára két forint. * Bucsu-föllépés Kolozsvárit. Komáromy Alajos, a nemzeti színház nyugalmazott tagja, kedden este búcsúzott el a kolozsvári közönségtől. Az ünne­pelt a »Szegény ifjú történeté «-ben lépett föl, mely­nek első és második felvonása közt a színtársulat összes tagjai, Ditrói igazgatóval félkörben álltak kö­rül. A közönség percekig tapsolt neki; a szintársulat nevében pedig Ivánfi intézett hozzá beszédet, mire Komáromy meghatva válaszolt. A szintársulat nevé­ben Fái Szeréna k. a. babérkoszorút adott át neki, azonkívül ezüst íróeszközzel lepték meg. Este 100 terítériű bankettet rendeztek Komáromy tiszteletére. * Goethe »Faust«-ja Szegeden. Dicsérendő ambícióról tanúskodik, melylyel Aradi Gerő színtársu­lata Goethe tragédiájának előadására vállalkozott. A rendezés, kiállítás és előadás tisztességes színvonalon állt. Különösen a három főszereplő, Pálfi (Faust), Haraszti Her­min k. a. (Margit), és Csiszár (Mefiszto) tett ki magáért. Pálfi a hajnal köszöntésénél és a sze­relmi jelenetekben, Haraszti k. a. az őrülési jelenésben, Csiszér egész szerepével meglepte a közönséget. Az előadás 1/2 12-ig tartott. * »Életem emlékei.« Lenkey Ferenc, a­ki pár évvel ezelőtt azzal a nevezetes felfedezéssel lepte meg a hazai közönséget, hogy Shakespeare »Hamlet«-je torzkép, most összegyűjté szépirodalmi dolgozatainak egy részét. Csak biblia-magyarázatait hagyta el, mint dilletáns próbálgatásokat. Egész büszkén vallja, hogy mert egy tekintetben teljesen előző nélkül áll a ma­gyar irodalomban, ennek történetében neve is benn lesz. Hogy mi is az az »előző nélkül«, bölcsen elhall­gatja, hacsak az nem, hogy (mint az előszó referálja) kiadókra nem talált műveit időnkint elégette. Kár volt a többit is nem utánuk küldeni, mert e nehézkes, a kifejezéssel küzdő versek, e lapos prózák, ósdi elbe­szélések nem igen valók nyilvánosság elé. A szerző ugyan meg van győződve, »hogy minden olvasó fog találni a kötetben olyasmit, a­mi tetszését megnyeri.« Legyen tehát hite szerint. A könyv Révai testvérek kiadása. * Könyvészeti folyóirat. Az »Irodalmi É r t­e s i­t­ő«-ből, melyet Szana Tamás szerkeszt, megjelent az első szám. A lap célja érdeklődést kel­teni minden olyan munka iránt, mely érdemes arra, hogy a magyar ember könyvtárában helyet találjon. Ennek megfelelően pár sorban ismerteti az újabb tu­dományos, szépirodalmi, költői és ifjúsági könyveket, az akadémia könyvkiadó-vállalatának új köteteit sat. A lap két hetenkint jelenik meg, ára egy évre­­ írt s Hornyánszky Viktor akad. könyvkereskedése adja ki. * Az »Erdészeti Lapok« októberi füzete most került ki sajtó alól, szakkörökre nézve, mint rendesen, érdekes tartalommal. Tomcsányi Gyula kir. erdőmes­ter »Az alátelepítésről, mint a fanem-megváltoztatás­­nak és a talajjavításnak egyik módjáról« közöl benne dolgozatot. Fekete Lajos erdő-akadémiai tanár a debreceni erdőkről értekezik, Hajós Gyula hercegi erdőfelügyelő az erdőtalaj minősítéséről, Mudrony Pál pedig Nagybritannia erdészetéről. Részletes tudósítást tartalmaz e füzet az orsz. erdészeti egyesület ez idei közgyűléséről, aztán sokféle rövidebb közleményt, ér­tesítést, hasznos tudnivalót az erdőgazdaság köréből. * Apróbb hírek. Jókai Mórnak »Utazás egy sírdomb k körül« című legújabb műve, Vágó Pál illusztrációival, a jövő hóban könyvpiacra kerül. — »Klub és folyosó« címen új kötet parlamenti csevegés fog megjelenni Mikszáth Kálmántól. — Po­zsonyban a jövő héten hangversenyt ad Révfy Eliz k. a., a város szülötte és a bécsi konzervatórium kitüntetett növendéke. — Temesvárit nagyon tetszett Bérczik Árpád »Parasztkisasszony«-a, a főbb szerepekben Pajor Emilia asszonynyal, Kis János­sal és Dezsérivel. — Sarasaié P. dec. 20-án Debrecenben ad hangversenyt. — Aradon Siposné asszony jutalomjátékául a »Daniseffek« grófnéját vá­lasztó. — Solymosi Elek Selmecbányán nyolc­szor lépett fel telt házak előtt s a komikus kiiratta, hogy mindössze 124-szer hívták ki, Képvis­előhá­z. (A november 30-diki ülés.) (7.) Nagy érdeklődés közt nyílt meg a tegnapi ülés. De az érdeklődés nem a napirenden levő dohány­ügyi törvényjavaslatot illette, hanem egy szenzációs ügyet, melyről a folyosókon már több napja beszél­tek, de mely tegnap lett égetővé, miután több hírlap nyilvánossságra hozta. Azt beszélték, hogy a nemzeti múzeumból és az országos képtárból több értékes mű­tárgy eltűnt, kicseréltetett, hogy Pulszky Ferenc mú­zeumi igazgató leköszön s helyét Szalay Imre osz­tálytanácsos foglalja el, hogy már a minisztertanács is foglalkozott e kérdéssel, sőt. A folyosókon csak erről folyt a beszéd. Pulszky Ferenc, megjelenvén a Ház folyosóin, kereken rága­lomnak nyilvánitá az egészet. Többen szóltak Trefort miniszterrel s eleinte az volt a szándék, hogy Polo­­nyi Géza, ki ez ügyben interpellációt jelentett be, ha­lassza ezt szombatig, a­mikor a miniszter a rögtön megindítandó vizsgálat alapján tüzetes választ adhat, de mivel Komlóssy Ferenc kijelente, hogy ő min­denesetre interpellál ez ügyben, Polonyi is beadta in­terpellációját. Péchy Tamás elnök megnyitván az ülést, be­jelentő, hogy Horváth Gyula lemondott a véderő­bizottságban viselt tagságról. Az elnök intézkedni fog új választás iránt. Szomjas József mint a nyolcadik bíráló bizott­ság elnöke jelenté, hogy a bizottság elutasította a Kende Mihály ungvári képviselő választása ellen beadott kérvényt s Kende Mihályt végleg igazolt kép­viselőnek jelentette ki. Ezt tehát a Ház elnöke is kijelentette. Josipovich Géza jegyző jelenti, hogy az inter­­pellációs könyvben három interpelláció van bejegyezve: a Fenyvessy Ferencé az opera intendánsát illetőleg, Polonyi Gézáé a múzeumi és képtári műkincsekről s Eötvös Károlyé a kaposvári választásról. Az interpellációk beadása az ülés végére tűzet­vén ki, következett a napirend, a dohányjövedéki tör­vényjavaslat tárgyalása. Az általános vitából még a zárbeszédek voltak hátra. Hegedűs Sándor előadó Helfy és Gulner indít­ványait ellenezve, fejtegető, hogy érveik tarthatat­lanok s nem döntötték meg amaz érveket, melyek a javaslat szüksége mellett hangzottak. Összehasonlítá­sokat téve kimutatta, hogy nálunk több dohányt, mint szivart fogyasztanak, arra a vádra pedig, hogy a ja­vaslat bizonyos kémkedési rendszert létesítene, meg­­jegyzi, hogy Franciaországban a följelentők jutalma­zása hetven év óta szokás és senkinek sem jut eszébe, hogy ezt erkölcstelennek tartsa, az igazságot szol­gálni nem erkölcstelenség. Hogy a termelők zaklatás­nak lesznek kitéve, az bizonyos mértékig igaz, de az egyéni érdekekről le kell mondani, mikor a haza ér­dekéről van szó. (Helyeslés jobbról.) Helfy Ignác fentartja javaslatát, mert az előadó és Wekerle államtitkár támadásai nem ingatták meg abban a meggyőződésben, hogy a függetlenségi párt javaslata a hazának sokkal inkább volna hasznára. Polemizált a miniszterelnökkel, előadóval, fejtegetve, hogy az egyenes adók legalább őszinték. Wekerle államtitkár felcsapott osztrák államtitkárnak, mikor azt mondta, hogy új javaslatot csak tíz év múlva le­hetne kidolgozni. Ajánlja a saját javaslatát. Gulner Gyula szintén hosszabb polemikus be­széddel védte a maga indítványát, ajánlva annak el­fogadását. Tisza Kálmán kormányelnök részletesen felelt az ellenzéki szónokok állításaira s különösen azt cá­folta, mintha a kormány javaslata nem volna kivihető. A javaslat csak korlátozni fogja ugyan a csempésze­tet, s nem szüntet meg, de azért nem mondható ki­vihetetlennek ; a lopásról is megvannak a törvények, de azért történik lopás. Kéri a javaslat elfogadását. Az általános vita berekesztetvén, nagy többség fogadta el a javaslatot. Részletes tárgyalását másnapra halasztották. Következtek az interpellációk. Fenyvessy Fe­renc szombatra halasztván a maga interpellációját, első­sorban szót emelt. Polonyi Géza (nagy zaj, nyug­talanság. »Helyre!» kiáltások.) [Megdöbbentő hir fog­lalkoztatja, úgymond, napok óta a főváros kö­zönségét, már szavahihető lapok is szóba hozták s most e hir az egész országot foglalkoztatja. Ar­ról van szó, hogy a nemzet közkincsét képező mú­zeum és Esterházy-képtár nemcsak rendetlenségek­nek, hanem hűtlen vagyoni kezelésnek lett állítólag" áldozata. (Nagy mozgás.) Távol áll a szólótól akár egyéneket gyanúsítani, akár meg nem történt dolgokat valóknak állítani, de a Ház bizonynyal helye­selni fogja azt a felfogást, hogy mikor közvagyonról van szó, mikor a hír már egyeseket meg is nevez, mint bűnténynyel vádlottakat, akkor az ellenzéki képviselő­nek kettős kötelessége felvilágosítást kérni. Ha igaz a hír, tudnia kell a törvényhozó testületnek, alkalmaz­­tatik-e a törvényes eljárás az illetők ellen, ha pedig — a­mit a szóló sat. Hát őszintén óhajt,­­ valót­lanok a vádak, akkor a becsületekben mélyen megsér­tett egyének nyerjenek teljes elégtételt. (Általános helyeslés.) Azt állítják, hogy a nemzeti múzeumban arany érmek, misemondó ruhák, sőt a király által oda ideiglenesen letett régiségek közül sok kicseréltetett, sőt el is tűnt. Továbbá, hogy az úgynevezett Esterházy­­féle országos képtárban különösen a kiváló műbecsű Rembrandt, Dürer és Rafael-féle kézrajzok közül a legbecsesebb darabok hiányzanak. A szóló konsta­tálja, hogy ezek oly rendetlenül kezeltetnek, hogy minden katalógus és összeírás nélkül oly egyén ellen­őrzésére vannak bízva, a­ki vagyonilag garanciát nem nyújt, de e mellett kizárólag egy másiknak gondozása alatt vannak. (Mozgás a baloldalon.) Tudjuk, hogy a napóleoni hadjáratok óta az ily műkincsek úgyszólván uratlanok, divattá vált egyes múzeumok részéről, hogy azok ellopását nem tekintik valami nagy bűn­nek s Münchenben, megtartva a tíz évi elévülési időt, csak azután mutatják az ilyen tárgyakat; Így tehát a versenyintézetek nálunk is hajszát indíthatnak ilyen tárgyakra. Ha ily körülmények közt a drága műkin­cseket tartalmazó gyűjteményt minden ellenőrzés, összeírás nélkül kezelik s ma határozottan hírlik, hogy a legdrágább darabok hiányzanak és becseréltettek, akkor jogosult a kérdés a felelős miniszterhez: valók-e ezek a dolgok ? Közszájon forog az is, hogy a minisz­ter már vizsgálatot rendelt s Szalay Imre osztálytaná­csost bízta meg a puhatolással. A szóló óhajtja, hogy e dolgok valótlanoknak bizonyuljanak, de ha csak legcsekélyebb részben is valók, akkor bizonynyal az egész törvényhozás azt kívánja, hogy bárki legyen a bűnös, kérlelhetetlenül érje utól az igazságszol­gáltatás sújtó keze. Ez intencióktól vezérelve, de más­részt remélve, hogy a miniszter e kínos és kényes ügyben sietni fog a felelettel, kérdi a közutatásügyi minisztertől: van-e tudomása arról, hogy a nemzeti múzeumban különféle régiségek, értéktárgyak, az or­szágos képtárban pedig műbecsű képek és kézrajzok részint nyomtalanul eltűntek, részint értéktelen má­solatokkal kicseréltettek? Való-e, hogy ez ügyben már bíróságon kívüli vizsgálat tartatik ? s ha e tények valók, mivel indokolja a bírói vizsgálat mellőzését? Megjegyzi még a szóló, hogy nem hiszi, mikép a kormány és törvényhozás felfogásával egyezzzék azon eljárás, hogy ilyen drága műkincsek úgyszólván a család legszűkebb keretében az apa, fiú és vő által ke­zeltessenek, mert, minden gyanúsítást kizárva, ez az ellenőrzés lazább voltát engedi feltételezni. A szóló re­méli, hogy a miniszter jövőre hatályosabb ellenőrzés­ről fog gondoskodni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszer (Hall­juk ! Halljuk !) kijelenti, hogy nem akar most érdem­leges választ adni, csak néhány szót mond. Erősen hiszi, hogy a vádak és hírek alaptalanok, mert er­kölcsi lehetetlenségnek tartja, hogy olyan dolgok tör­ténhettek volna. Tájékozni fogja magát s a­mennyi­ben szükséges, megvizsgálja az állapotokat, azután felel, illetőleg jelentést tesz a Háznak. Bátran állít­hatja, hogy mindezen dolgokról nem volt tudomása, mert különben már megindította volna az eljárást, de eltekintve e nem is sejtett hírektől, most is, mint már többször, bizottságot rendelt ki, hogy ez az országos képtárt megtekintse és a kezelés módjáról jelentést tegyen s a szóló aztán az esetleg szükséges módosítá­sokat elrendelhesse. Ismétli, hogy meg fogja vizsgál­tatni az állapotokat, aztán felel az interpellációra. (Helyeslés.) Polonyi Géza egyelőre megnyugszik e vá­laszban. Komlóssy Ferenc ugyane tárgyban interpellál­ván, pusztán kérdései felolvasására szorítkozik, fen­­tartván magának a jogot, hogy a miniszter érdemleges válaszára reflektáljon. Kérdi: van-e a közoktatásügyi miniszternek tudomása ama megdöbbentő hírről, hogy a nemzeti múzeum régiségtárából és az Esterházy­­képtárból régi műkincsek elsikkasztalak és külföldi M 2432

Next