Fővárosi Lapok 1888. szeptember (242-270. szám)

1888-09-01 / 242. szám

■■■■ tartott soká. Aztán dr. Parecz közvádló mondta el vádbeszédét. Kiemelte, hogy a »Rum. Revue«, mely­ben az inkriminált cikkek megjelentek, valóságos tár­háza a magyarellenes izgató cikkeknek. Szigorú íté­letet kér nem csak azért, mert Albut bűnösnek tudja, hanem a háttérben rejtőzők elrettentésére is. A védő­ügyvédi szerepet Bredecianu vitte. Ő, természetesen, nem lát izgatást Albu cikkében s maga is azt vallja, hogy a kormány ráerőszakolja a románokra a ma­gyar nyelvet. De hát az esküdtek más véleményen voltak s a verdikt alapján a biróság Albu Istvánt egy évi államfogházra s 500 frt birságra ítélte. Albu semmiségi panaszt jelentett be s a biróság egyelőre szabad lábon hagyta. — Szegeden meg a törvény­szék Krisztelly Henrik postasikkasztó ügyében ítélt másodszor. Első ízben tudvalevőleg fölmentették, de aztán újabb gyam­okok merültek föl s a port meg­újították. A sikkasztás most rábizonyult s a törvény­szék hat évi fegyházra ítélte. Rokonait fölmentek a bünrészesség vádja alól. Szendrei Antal volt börtönőr pedig, ki Krisztellynek egy levelét a börtönből ki­csempészte s aztán fölfedeztetvén, megszökött, vá­ratlanul szintén jelentkezett, mikor ép javában folyt a tárgyalás. Őt nyolc havi börtönre s három évi hi­vatalvesztésre ítélték. ** A tüzek jó része most asztagok, pajták, csűrök felgyújtásából keletkezik. Egész sora az ily tüzeknek történt legutóbb is. Csökmőn a nagyváradi káptalan takarmányát ismeretlen tettes fölgyuj­totta s a kár meghaladja a kétezer forintot. Bedő község­ben Racsek János nagyprépost sok búzája és takar­mánya égett el. Kocsorháton Kohner Henrik uradal­mán ötezer keresztes buzakazal, szénával telt pajták, szalmakazalok, gazdasági épületek és egy gőz-cséplő­gép lettek a romboló elem martalékává. A tüzek gyújtogatásból eredtek. Hittyián temesmegyei köz­ségben Brasch Sámuel pusztáján kigyuladt egy búza­kazal és pár perc alatt 2400 gabnakereszt állt lán­gokban. A kár meghaladja az ötezer forintot. A füsti pusztán meg Guttmann Albert bérlő asztag­­jait gyújtották föl és 4422 frt értékű tiszta búza égett le. ** Robbanás egy gyárban. A zurányi mega­­nitgyárban tegnap reggel hét óra után a nitroglicerin készítésére külön berendezett helyiség iszonyú durra­nással a levegőbe repült. E helyiség a többi épületek­től nagy földsáncokkal van eltorlaszolva, de a robba­nás oly erős volt, hogy a többi gyári épületek is meg­rendültek alapjukban s falaikon repedések támadtak. A gyártól harmadfél kilométernyire eső Zurányban több lakás ablaka csörömpölve hullott ki rámájából. Hogy mily óriási volt az explozió, mutatja az a kö­rülmény is, hogy Pozsonyban, mely a gyártól huszon­két kilométernyire van, hallani vélték a robbanást. Emberélet nem esett a katasztrófának áldozatul, mert a munkások az adott vészjelre mind menekültek. ** Román fölfogás. Az erdélyi viszonyokra jellemző dolgot írnak S­z­á­s­z-S­ebesről. Azt pa­naszolják, hogy az ottani oláhok mit sem akarnak tudni a tűzoltás kötelességéről. Ha valahol tűz van, ők legfölebb nézőkként szerepelnek, polgártársuk veszedelme azonban csöppet sem szokta őket meg­hatni. Ha a következő történetre igaz, nem is csoda, hogy a parasztság ilyen cinikusan viselkedik. A mi­napi nagy tűznél a csendőr­őrs megkísérlette egy cso­port oláh legényt a Kolostorpatak hídjáról a közeli tűzhöz vinni, de e nemes törekvésben megakadályozta egy magasabb rangú román hivatalnok, a­ki mint mondják, amaz ifjakat­ arra tanította,hogy »hagyjátok csak dolgozni a tűzoltókat, hiszen megfizetik őket.« S erre megjegyzik,hogy a románok közül egy lélek sincs a tűzoltóságban, mely a várostól nyomorúságos évi segélyösszegeket kap eszközökre, fecskendő-beszer­zésre. ** Szerencsétlenségek. Székesfehérvártt a vasúti pályaudvaron szerencsétlenség történt. Klauda János vasúti lakatos a tehervonat elindulása előtt a szokásos sínvizsgálatot teljesítette. De még el sem végezte, mikor a vonat megindult, elgázolta s fejét elválasztá a törzstől. Vizsgálat foly, hogy a vo­nat megindítása szabályszerűen történt-e? - Ko­lozsvárit meg a klinikán egy szerencsétlenül járt fiúcskát vettek ápolás alá. Bodó Sándor puszta­al­­mási ref. lelkész tizenkét éves fiával Sinaiába rándult s onnan Bukarestbe szándékozott. Sinaiában a fiú a tolongásban más vonatra ült mint apja s ezt csak akkor vette észre, mikor a vonat megindult.Leugrott. De olyan szerencsétlenül, hogy a vonat elgázolta mind a két lába fejét. — A Dunán Vajka közelé­ben egy kővel terhelt hajó, melyet a Duna-szabályo­­zási társulat »Bőcs« gőzöse vontatott, zátonyra fu­tott, léket kapott s olyan gyorsan kezdett alámerülni hogy a rajta ült embereket is alig menthették meg. A teherhajó elsülyedt. De ki kell emelni mentül előbb, mert akadályozza a hajózást. ** Vidéki h­írek. A balatoni yacht-versenyen tegnapelőtt a gr. Nádasdy Ferenc _»Mici«-je győzött hét órán át tartott erős tusa után. — Az újvidéki főispán, Parcsetich Bódog, a titeli töltésfentartó társulathoz kormánybiztossá nevezteti ki, az öngyilkossá lett Niko­­lics Szvetozár helyére. — A félegyháza-csongrádi vasút megnyitása a mai napról elmarad, mert még több épít­kezéssel nem készültek el teljesen ; a megnyitás azon­ban még szeptember első felében megtörténik. — Szé­kesfehérvár városa 70,000 frtot ad az oktatásügyi kor­mány rendelkezésére, hogy ez ott főreáliskolát építsen ; a város telket is ad. ■— Pozsony közelében ma érnek vé­get a katonai hídverő gyakorlatok, melyek iránt mind­végig nagy érdeklődés nyilvánult. — Nagy-Szalonta vá­rosa szintén szapora léptekkel akar neki indulni a ha­ladásnak s most artézi kutat tervez, továbbá az ut­cák egy részének kikövezését s az utcai világítás ja­­vítását, a tűzoltó egyletnek pedig évi 200 forint segélyt szavazott meg.­­ Esztergomból jelentik, hogy dr. Léda Ernő,a­kinek dolgaival minapában sokat foglalkoztak, külföldi útjáról megérkezett és a pri­­mási palotában lakik. — Győrött a bencések főgimná­ziumában leszállították a tandijat 18 írtról 10 írtra.— A Hortobágyon nagy a szárazság, úgy hogy a legelő tel­jesen tönkre ment s a gulyákat, méneseket el kellett onnan hajtani. — Méhészeti vándorgyűlés nyílt meg teg­napelőtt Pécsett s Dömötör László miniszteri szakmeg­­bizott tartott felolvasást. — Temesvár városa és az ot­tani katonai hatóság közt békés elintézést nyer a sétány­ügyben támadt konfliktus , már jórészt meg is egyeztek. Ausztriai hírek. *** A gmundeni találkozás tegnap nem tör­tént meg. Úgy látszik, minden erre vonatkozó tudó­sítás téves volt. Királyunk ő felsége Tegernseeből tegnap reggel Bécsbe érkezett, tehát nem lehetett célja sem a gmundeni út. Sőt, a­mint Bécsből írják, ő felsége alkalmasint nem is fog találkozni a cárné­­val. Mert igaz ugyan, hogy a cárné ma este készül távozni Gmundenből s vasárnap Bécsbe érkezik, de ott meg sem áll, csak épen míg vonata elkészül; de másrészt királyunk ő felsége akkor már szintén távol fog járni, ma este indulván a hadgyakorla­tokra. Egy másik hir ellenben azt akarja tudni, hogy a találkozás Bécsben mégis csak meg fog esni. Különben van mostanság sokféle kombináció s ebből önként következik, hogy a meglepetés sem épen ritka. Mondják, hogy Szentpétervárit is a cárné s a cár útja egyaránt meglepetést szült. Lát­szólag, hirtelen elhatározásból történt mind a kettő. A cárnét szeptember 4-ére vagy 5-ére várják haza, mikorra a cár is otthona lesz. De a mindentudó táv­iratok további úti készületeket is tulajdonítanak a cári párnak. Csak a közölt programmak nem egyez­nek. Egyik távirat lengyelországi vadászatra utaz­tatja őket, másik Déloroszországba hadgyakorla­tokra küldené a cárt sat. A cári család pedig ezalatt jól mulat. Kivált a cárné s fia, meg leánykája. Kapun­ként tesznek nagyobb kirándulásokat, szerdán pedig a színházban »A szabin nők elrablása« előadásán a fejedelmi vendégek s a kiséret tagjai kilenc páholyt és harminc zártszéket foglaltak el. Beszélik azt is, hogy mielőtt a cárné Gmundenbe utazott volna, aty­ját, Keresztély dán királyt, ki akkor Berlinben idő­zött, távirati után fölkérte, hogy jöjjön szintén Gmun­denbe. Valószínű, hogy György görög király Kopen­­hágából szintén oda érkezik. *** Mária Terézia-érmek. A Mária Terézia­­szobor leleplezésének emlékére a király ő felsége, mint tudva van, érmeket veretett. Már elkészültek és leg­közelebb szétküldik. Néhányan kézhez kapták már. Az érem egyik lapja a császárné arcképét, a másik a szobrot tünteti fel. Egyik lap felirata ez: »Mária Terézia császár-királynőnek,« a másiké: »Nagy előd­jének emelte I. Ferenc József.« *** Megfékezett tour­ista. Az idei sok tourista­­szerencsétlenség alkalmából nem lesz érdektelen meg­hallgatni egy vezető elbeszélését arról, mily nehéz bol­dogulni bizonyos utasokkal és mily eszközökhöz kell néha a vezetőknek folyamodniok,ha szerencsétlenséget akarnak megakadályozni. Egy angol akarta magát a H.­gletserre vezettetni s az elbeszélő, meg bátyja men­tek vele. Midőn a gletserre léptek, a vezetők reá akarták csatolni a kötelet. De az angol nem engedte. A veze­tők szabályzatokra hivatkoztak, az sem használt. Mi­dőn az angol nem tágított, a vezetők erőszakhoz nyúl­tak, de nem bírtak vele. Ekkor az egész út díját kö­vetelték. Nem mennek vele tovább — mondták, —­­mert a kötél nélkül nem felelnek életéért, a díjra meg azért van joguk, mert az angol kedvéért elmu­lasztottak más szegődést. Az angol erről sem akart hallani. Ekkor a két vezető összenézett. Olyan utón vezették az angolt, melyen több veszélytelen repedés volt. A vezetők szó nélkül átlépték, de az angol egy­szerre csak bele­esett egy gödörbe. Halott-halvány lett. A vezetők mentésére siettek, de szándékosan el­buktatták még egy párszor, míg ruhája el nem ron­­gyolódott és bőre le nem horzsolódott. Mikor künn volt a gödörből, az angol szó nélkül kötöztette ma­gát körül és az it szerencsés véget ért. *** Táborozás vége. A brucki táborban meg­volt már az utolsó gyakorlat is, mire felszedték a sátrakat. A bécsi és pozsonyi helyőrségek haza is in­dultak, most már csak a csapatnövendékek és a sze­kerészek maradtak hátra. Szept. 23-án ők is távoz­nak, akkor a jövő­gyakorlatoknak végük lesz. Az idei táborozás négy havi tartam után befejezést nyer. *** Az új burgszính­áz, mely a Franzensringen az új városházával átellenben épült, alkalmasint ok­tóber 4-én nyílik meg. Olyan esemény lesz ez, mely egészen igénybe fogja venni az osztrák főváros érdek­lődését. Maga az intendantura is sejti, milyen nagy lesz a közönség tódulása s ezért úgy intézkedett, hogy a rendes bérletes előadások csak október 19-én kez­dődjenek, hadd legyen előbb az egész közönségnek alkalma megtekinteni az új pompás színházat. A nagy helyárak, a húsz frtos páholyok, öt-hét fitos ülőhe­lyek bizonynyal kevés embert fognak elriasztani. Az új burgszínház, azonkívül, hogy méltó hajlékot nyújt az osztrák főváros magas színvonalon álló drámai művészetének s újólag hirdeti az uralkodó bőkezűsé­gét, egyszersmind építészeti szempontból is nevezetes és arra van hivatva, hogy új irányt adjon a színház­építésnek. Semper volt az, ki aeszthetikai és közbizton­sági okokból sürgette, hogy a színházaknak külsőleg is amfitheatrális alakot adjanak. Az új burgszínház a második, mely Semper eszméje, terve szerint ké­szült. *** Az osztrák orvosok kongresszusa teg­nap nyílt meg Bécs-Ujhelyen. A kongresszusra szá­mos orvos gyűlt egybe az osztrák örökös tartomá­nyokból. A tanácskozás legfontosabb pontjai a köz­­egészségügy reformjára, állandó nemzetközi egésség­­ügyi bizottság alakítására, az orvoskamarák felállí­tására és a gyógyszertárak reformjára vonatkoznak. *** A doktor úr. A minap egy 28—30 éves fiatal­ember érkezett Neumarktba, a­ki a szolgálat­­tevő vasúti hivatalnokoknak úgy mutatta be magát, hogy ő dr. Keller Bécsből, a­kit most neveztek ki Neumarktba vasúti orvossá és tüdő-specialistává. Ezután elment a rövid idővel azelőtt elhalt dr. Baum­gartner özvegyéhez, s annak is mint az új vasúti or­vos mutatta be magát. Megvásárolt tőle néhány mű­szert s azután amaz óhajának adott kifejezést, hogy szeretne a férjétől, a­kit mindég rendkívül tisztelt, valami emléket kapni. Az özvegy azt felelte, hogy nincs semmije, a­mi erre alkalmas volna. Az állítóla­gos dr. Keller ekkor oda mutatott az elhunyt orvos­nak a falon függő oklevelére s mint mondta, hogy ez az özvegyre nézve úgy sem bír semmi értékkel, neki pedig nagyon kedves emlék volna. Az asszony, mit sem sejtve, átadta az oklevelet az orvosnak, a­ki et­től fogva néhány napig pazarul élt Neumarktban, de­­azután hirtelen eltűnt. Ennek következtében az a gyanú merült fel, hogy Keller tulajdonképen szédelgő, a­ki az említett oklevelet is csak további szédelgés­nek elkövetése céljából csalta ki dr. Baumgartner özvegyétől. *** A mentők házában vetett tegnap Bécs­­­ben véget életének Lutzenleiter Ferenc, az osztrák­magyar bank egyik előkelőbb tisztviselője. Lutzen­leiter, ki a banknál már revíziós állást foglalt el, hosszabb idő óta kínos, ideges fejfájásban szenvedett,a­mely szinte megzavarta elméjét, úgy hogy koronként üldözési mánia fogta el. Tegnapelőtt tért vissza Vel­­denből, hol üdülést és gyógyulást keresett, de nem talált. Abban a házban, melyben a bécsi önkéntes mentők állomása van, fölment a negyedik emeletre, leugrott és szörnyet halt. *** Ausztriai hírek. A király ő felsége 2000 frtot ajándékozott a tarnobrzegi tűzkárosultaknak. — »Fehér szerecsenek« a címe Rosen Gyula legújabb szin­­­darabjának, mely Grácban fog először színre kerülni. — A bécs-józsefvárosi színház legközelebb már száz éves fennállásának jubileumát üli meg. — Zolkievben a király nevét viselő 14-dik dragonyos-ezred szeptemberben üli meg fennállása kétszázados jubileumát s az ünnepélyre küldöttség utján hivja meg az uralkodót. — A diplomá­ciai testületben várható változásokról szóló hírt illetékes helyen nem tartják alaposnak. — Egy kivándorolt lengyel,­ Jerzmanowski, ki most new-yorki gazdag polgár, Krakó­­­ban időt és másfélezer kötetből álló lengyel könyvtárt állíttat össze, melyet New-Yorkba visz, hogy ott lengyel népkönyvtárt alapítson ; a New-Yorkban lakó lengyelek számát már húszezerre becsülik.­­ A bécsi legfőbb íté­­lőszék elutasította a kivándorlási szédelgésekbe kevere­dett Mandl Armin budapesti ügyvéd felebbezését és­­egy Mandl ellen az osztrák ítélet már jogerőre emelke­­­dett; budapesti pere csak ezután következik. — 1776 — Külföld. *** A tegernseei ünnepélyek királynénk any­jának 80-dik születésnapján, az agg hercegné kíván­ságára, elmaradtak. Királyunk, Kreuthba menőben, első üdvözölte a tegernseei vár erkélyén és félóráig időzött nála. Ám egy pár adat az agg hercegi pár életéből. Miksa herceg, a királyné atyja, Pius bajor herceg egyetlen fia, 1808. december 4-én született. Nem volt húsz éves, midőn oltárhoz vezette unoka­­húgát, az első bajor király legfiatalabb leányát, I. Lajos király egyetlen életben lévő nővérét, Ludovika hercegnőt, ki most töltötte be életének nyolcvanadik évét. A frigyet szerelem szőtte, a hercegi pár családi élete hosszú hatvan esztendő óta csak boldogságtól sugárzott. Miksa herceg, ki fiatal éveit ismereteinek

Next