Fővárosi Lapok 1888. november (302-331. szám)

1888-11-01 / 302. szám

az örmények hazafiságát ecseteli, kegyeletesen s­ büszkeséggel emlékezve két örmény vértanúról: Kiss Ernőről és Lázár Vilmosról. Az aradi tizenhárom vértanú e két hős alakjának arcképei is közölték a­­ cikk fölött. Két más társukkal együtt golyóra ítél­tettek s az első lövések Kiss Ernőt csak vállon érték, de ő mozdulatlan s szótlan várta, mig a vezénylő tiszt újra töltet s a három katona újra lő. A meleg emlékezést, mely vázolja a két vértanú életét s pályá­ját is, Törös Tivadar irta. Utána dr. Molnár Antal folytatja »Az örmények Törökországban« című dol­gozatát; dr. Simay­ János,egy elhúnyt örmény aka­démikusnak , dr. Ötvös Ágoston gyulafehérvári or­vosnak emlékét eleveníti föl; a szerkesztő Szongott Kristóf a szerzetalapitó Mechitház 1772-iki levelét közli; Esztegár László arról ír, hogy Mikes Kelemen volt az első magyar armenista, dr. Gropcsa László »Az örmény regék helyzete a világirodalomban« cím alatt értekezik. Ezek után pedig több érdekes apróság egészíti ki a füzet tartalmát. * A francia bohózatok kezdenek az operet­tektől tért elfoglalni a kolozsvári színpadon. A népszínháztól lekerült két komikus, Szathmáry és Pusztai, hoztak magukkal egy párt. A közönség meg­kedvelte az új gén­et, a színészek élénken játszák, jól mulat tehát mindenki. A minap » A rezervisták« kacag­tatta meg a közönséget, most meg az »Eltévedt bárány­­ká«-n nevettek sokat. A sajtó csak azon ütközik meg, hogy a tulajdonneveket magyar ejtés szerint írták a színlapra. Ilyen magyarosítás meg van engedve a meghonosodott idegen szóknál, de soha sem alkal­mazható tulajdonnevekre is. * Zenetanárok hangversenye.Cserményi M­ária és Sigmund Sándor budai zeneaka­démiai tanárok november 8-án esti fél 8-kor, a budai zeneakadémia nagytermében, a zeneakadémiai taná­rok betegsegélyző egylete javára hangversenyt ren­deznek. A műsor a következő: Suite hegedűre Böhm Károlytól,szonáta zongorára Beethoven L.-tól(op. 53), hegedű­verseny Godard Benjámintól, polonaise zon­gorára K­ubinstein A.-tól, románc és valse caprice hegedűre Wienyovszky H.-tól s végül ábránd zon­gorára Mendelssohn-Liszttől. Jegyek előre válthatók naponta délután 4—6 óra közt a budai zeneakadémia helyiségében (II. kerület, kapucinusok épületében).­­ Kühmayer Ferenc új szerkezetű villanydelejes vonóhangszerével hangversenyt tartanak vasárnap, november 4-én, este fél 8-kor a redoute termében. A hangversenyben Kr­e­­­b­­ E­d­e, az első bécsi citerá­sok egyletének elnöke és Kühmayer Krisztina k. a. fognak az új hangszeren játszani. A tiszta jöve­delem a budapesti szegénysorsú tehetséges zenész­növendékek javára fordíttatik. Jegyek 3, 2 és 1 fríjá­­sal válthatók Rózsavölgyi és társa zenemű-kereske­désében. * A népszínházban a »Magduska örök­ség­e,« mely két előadás után a »Molnár és gyer­mekei elmaradhatatlan ismétlései és a »Bellevillei szűz« három első előadása miatt egy heti pihenésre van kárhoztatva, kedden kerül ismét színre s a jövő hét műsorára háromszor van kitűzve. »Bellevillei szűz,« Millöcker operett­je, szombaton kerül elő­ször színre. A főszerepeket Pálmai Ilka, Csatai Zsófia asszonyok, Hevesi Janka k. a. Németh József, Boránd, Kassai, Gyöngyi, Makó és Újvári játszák. A főpróbát pénteken délelőtt 10 órakor fogják meg­tartani. * A gyapjú-utcai német színház igazgatója, Lesser Szaniszló, készséggel,támogatja a hírlapírók nyugdíj-intézetét, nov. 10-én előadást rendezve ja­vára. A »Tékozló« kerül színre, Bálint szerepében Girardi Sándor bécsi komikussal, ki e szerepet most fogja játszani először Budapesten. A szín­ház rendes személyzete kis számú közön­ség előtt kezdte meg előadásait. Schönthan és Kadelburg közösen irt vigjátéka, »A hires asz­­szony« került színre s a kacagtató eszközökben nem válogatós darab tetszett. Főbb személyei a regényíró­nő, kinek háztartása tönkre megy, egy szeretetre­méltó backfish­, ki egy érett erkölcsbirót hódit el, egy magyar gróf, a ki magyar közmondásokat gya­korlatilag alkalmaz Berlinben s egy erényes színész­nőt a házasság, vagy színpad közti válaszútig visz. A régi és új szereplők kedvvel játszottak s a kevés számú hallgató tapsa annál hangosabban tölthette meg a termet. * Az aradi színház kassza­darabra tett szert a »Csavargó«-ban ; telt ház nézi előadásait, sőt még vidékről is történnek rá előjegyzések. A társulat drá­mai rendezője, Bács Károly, ki több éven át műkö­dött Aradon és lelkiismeretes, derék színész, ambi­ciózus rendező, a jövő évi január hóban ünnepli 25 évi színészi jubileumát. Mészáros Lajos, a nemzeti szín­háztól távozó színész, a társulathoz szerződött. Tet­szett szalon­darabban a »47 cikk« Du Hamel Györ­­­gyében is. Már vele kerül színre »Az egér.« Mosonyi igazgató vasárnap délutánonkint félárú gyermek elő­adásokat rendez. * Apróbb hírek. Az opera­ház igazgató­sága, tekintettel az »Ezred leánya« tegnapelőtti ked­vező fogadtatására, ma ismétli a dalművet s a­­ »Gyöngyhalászok«-at vasárnapra tette át. — Az aradi zenekedvelők egylete nov. 22-én Cecilia napján, hangversenyt rendez. — Miskol­con tart most előadásokat Szakál Antal recitátor. Kisfaludy-Társaság. (Októberi ülés, 31-dikén.) (II.) Állva várakozó hölgyek sűrű csoportján kellett keresztül törniök magukat a társaság elnöké­nek s vagy nyolc tagjának, hogy öt órakor ülő he­lyeikre juthassanak. Mindeniknek nem is jutott hely, oly nagy volt a hallgatók száma, kivált a szép nem­ből. A levegő hőfoka egyre emelkedett s az ülés vége felé már majdnem tűrhetetlenné vált. Ez aztán az igazi meleg részvét. Gyulai Pál megnyitván az ülést, Beöthy Zsolt adta elő titkári jelentéseit. Az első szomorúan hang­zott: Ring Mihály tanár, kit egykor Toldy Ferenc ajánlatára azért választottak meg levelező tagnak, mert Vörösmarty műveit jól fordító német nyelvre, Budán október elején elhúnyt hosszas betegeskedés után. Részvéttel hallgatták e jelentést s Sturm Al­bert bev. tagot kérik fel, hogy tartson fölötte emlék­beszédet. Arról, hogy e társaság működésében Ring Mihály valaha részt vett volna, az emlékbeszédnek nem lesz mondanivalója. Báró Jósika Samu, kit a társaság alapítói közé iktatott, a­zert Jósika Miklós egykori elnök arcképét a Kisfaludy-terem számára saját költségén lefestett, melegen írt válaszban köszönte meg, hogy családjuk jeles tagjának arcképe méltó helyen fog függni, s egyszersmind még kétszáz forintot küldött, hogy a társaságnak így is alapítója legyen. Köszö­netet nyilvánítottak értté. A titkár jelente meg, hogy a társaság négy pá­lyázatának határideje járt le tegnap este, meddig a humoros vagy szatirikus regény­pályázatra három versenymű, a novellára huszonhárom, a mértékes ma­gyar vers történetére egy érkezett, a Petőfi életrajzi vázlatra pedig eddigelé egy sem. (A későbbi zárt ülésen jelölték ki a bírálókat: a regényekre Csiky Gergelyt, Pálffy Albertet és Szász Károlyt; a novel­lákra Ábrányi Emilt, Péterffy Jenőt és Rákosi Je­nőt ; a mértékes vers történetére Beöthy Zsoltot, Heinrich Gusztávot és Thewrewk Emilt; a Petőfi­­féle pályázatra, — ha érkezik ma — Beöthy Zsoltot, Gyulai Pált és Vadnai Károlyt.) A felolvasók közt első Heinrich Gusztáv volt, ki Salamon Ferencnek igen magvasan írt bírálatát mutatta be a Daudet Alfonz utolsó híres regényéről, a »Halhatatlan«-ról. Nálunk eddig e francia íróról csak a magasztalás hangján írogattak. Salamon most ugyancsak elbánik e művével, melynek két címe van:»Halhatatlan« (vagyis akadémikus) és a »Párisi nők.« Magyar bírálója szerint: e regény írásakor Daudet eszménye nem volt egyéb, mint »szen­záció« s három hó alatt százezer példány el­adása.« Elismeri Salamon, hogy a mese ügye­sen van kidolgozva, Daudet tud erős vonások­kal eleven képeket festeni, de a cselekvénynek nem adja okát, nem festi, hogy mi történik személyeinek lelkében, átalában lélektan helyett élettant kíván adni, de valószínűtlenségekbe esik, mert a­helyett, hogy igazi gyarlóságokat ostorozna, mindent túloz és mindenben igazságtalan. Ha igaz volna, a műt ír akadémikus hőséről, akkor nemcsak e tudós, hanem az egész Franciaország tudatlan volna. S ha e re­gényt német írta volna, a franciák országszerte elé­getnék. A »Halhatatlan« azt mutatja, hogy a fran­ciák az öndicsőités után most önócsárlásba estek. Daudet ezúttal akadémiát s a párisi irodalmi szalo­nokat kívánta közmegvetésnek tenni ki, de csak külső dolgokra veté a súlyt s az akadémikusban is legjobban gyűlöli az egyenruhát. Csűrt-csavart, három ágú történetében a költői igazságszolgáltatás is fonák, mert például nem az a hitves lakót, ki fián segítendő, meglopja akadémikus férjét, (a­mit pláne csaknem az anyai áldozatkészség színében tüntet föl,) hanem a tudatlan akadémikus lesz öngyilkossá, miután tudósi tekintélyét lerombolták. Daudet tragédiát csinált a tudós tudatlanságából, a­mi pedig csak komikusnak lehetne tárgya. Művében sem egység, sem igazság, sem költészet. Száraz hideg lelkűséggel van írva s azt bizonyítja csak, hogy erős erkölcsi érzés nélkül és oly kevéssé lehet jó regényt, mint jó drámát írni. Nagy érdekkel hallgatták, végül pedig meg is éljenezték e kemény kritikát, melynek szigorát tel­jesen jogosulttá teszi az, hogy mindennek, a­mit állít, erős ítélettel adja úlját. Következett Ábrányi Emil b­író költeménye: a »kivégzés«. Azt a szokást gúnyolja, hogy előkelő urak úgy járnak a halálítélet kihirdetésére, sőt a kivégzésre is, mint valami izgató premieré­re. Gaz­dag urak, kiknek szívéhez nem hat el a nyomor jaj­­kiáltása, a halálra ítélt bűnöst elárasztják a legfino­mabb étellel, itallal, szivarral. A költeményt, mely mondhatni: alkalmi mű, megéljenezték. Beöthy Zsolt Burnsnek »Két eb« című remek költeményét olvasta föl Lévay József mesteri fordítá­sában. Úgy hangzik, mintha eredeti mű lenne. Egy nagy úr és egy szegény ember kutyája beszélgetnek a körről, melyben élnek, s mikor az úr kutyája is el­mondja az urak életét, melyen nincs mit irigyelni, mind a ketten örülnek, hogy nem emberek. A humor legmagasabb neme ragyog e műből. Szintén Beöthy Zsolt mutatta be egy vendégnek, Kecskeméti Lipót­­nak értekezését: »Az paradicsom a középkori zsi­dók költészetében«. Érdekes volt hallani a képeket, melyeket a régi zsidók képzelm­e alkotott az éden­­ről, s végül a humort, mely e tárgyban nyilvánul, lévén költők, kik inkább a pokol tája felé kacsint­gattak, mint ahol vannak a szép asszonyok és csókra termett lányok. Volt zárt­ ülés is, melyen a pályázati bírálók kijelölésén kívül kiadásra beadott kéziratok, (köztük Radó Antalnak »Goldoni«-ról irt értekezése,), kerül­tek szőnyegre, s Darnay Kálmánnak Sümedről irt levele, melyben megtekintésre ajánlja Kisfaludy Sán­dornak eladó könyvtárát (négyezer kötet) s számos becses kéziratát. Beöthy Zsoltot kérték föl, hogy nézze meg. Fővárosi hírek. * A halottak napja ma lesz, de a sírok díszí­tése már tegnap megkezdődött. Körülbelől két nap az, midőn az élők városa a halottak mezejéhez for­­dul. Már tegnap is számosan voltak künn, mert az idő igen kedvezett, tavaszi verőfény, tavaszi enyhe jég, de — tegyük hozzá — tavaszi szél is volt, kivált délelőtt. A kerepes­ úti nagy temető főbejáratával szemben eső tér valósággal koszorúk vására, hol minden percben nagy a forgalom. Folyvást veszik a koszorút s még sem fogy soha. Tegnap is ez volt s ma még inkább ez lesz a legjövedelmezőbb kereset. Az általános kegyelet emeli azzá. S ha a mai nap időjárása folytatása lesz, a mint remélhető, a tegnapi­nak, Budapest a Kerepes-úti vonal csatornáján oda önti ki fele lakosságát a nagy temetőbe, mely egész nap virágoktól, koszorúkból pompáz, este pedig a mécs­fényektől ragyogó. Áldva pihenjenek a ha­lottak! * Zenés misék. Ma, Mindszent napján, dél­előtt tiz órakor a szerviták templomában Zsasskovszky b-dúr miséjét adják elő. Betétek lesznek: »Ave ve­rum« Mozarttól és »Exaudi me« Beliczay Gyulától, énekli Hartmanné asszony. A mise magánrészeit Lőder Eliz és Hanisch Stefánia kisasszonyok és Schmitt Gusztáv éneklik. — Az egyetemi templom­ban ma délelőtt tizenegy órakor lesz ünnepélyes istentisztelet. Itt a Beliczay Gyula f-dúr miséjét adják elő. * Görög ünnepély Budapesten. A görög ki­rály jubileumának örömére tegnap Budapesten is volt ünnepély. Az itteni görög konzulátus mondatott ünnepélyes »Te Deum«-ot a görög templomban, dél­előtt fél tizenegykor. Gogos Gergely archimandrita celebrált s a budapesti görög kolónia sok tekintélyes tagja volt jelen, köztök Haris Pál konzul díszben és néhányan görög rendjelekkel. * Biztató szó. A képviselőház regálóügyi bi­zottságában Tisza Kálmán kormányelnök tegnap fontos nyilatkozatot tett, melyről az érdekelt sok ezer birtokos örömmel fog értesülni. Szóba került, adhat-e a kormány némi tájékozást a kibocsátandó regále-kötvények árfolyamáról ? Tisza Kálmán kor­mányelnök erre kijelente, hogy ha valami rendkívüli esemény nem jő közbe, az árfolyam semmiesetre sem lesz 90 százaléknál alacsonyabb, inkább valamivel magasabb. A megváltásról szóló javaslatot aztán vé­gig letárgyalták. * Kaszinó felavatás. A tisztviselők telepén a házépítők egylete csinos kaszinó helyiséget építtetett, melyben többféle szórakozási eszköz, hirlap, billiárd sat. található föl. A kaszinót az alapítók november 10-én (szombaton) este fél 8 órakor ünnepélyesen fölavatják s ez alkalommal társas vacsorát s tánccal egybekötött családi estélyt rendeznek. Az estély há­ziasszonyi tisztét Rózsa Péterné és Obadich Jánosné úrnők vállalták be. * Az orsz. iparegylet igazgatósága tegnap gróf Zichy Jenő elnöklete alatt ülést tartott, melyen kegyeletesen emlékeztek báró Kemény Gábor egykori kereskedelmi s későbbi közlekedési minisz­terről. Az elnök jelenté be melegen méltató sza­vakkal a halálesetet, mire a gyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki fájdalmas részvétét s elhatározta, hogy az elhúnyt érdemeit tüzetesen fogja méltatni az évi je­lentésben is. E határozat indokolása megemlékezik arról, hogy báró Kemény Gábor sokat tett a hazai ipar fejlesztéséért s hogy az újabb ipari mozgalmak föllendülése az ő kereskedelmi miniszterségével van kapcsolatban. Ezenkívül az ülésnek még két tárgya volt. Elfogadták ama bizottsági előterjesztést, m­ely az egylet pénzügyi függetlenítését célozza, s a sze­gedi iparos­szövetség átiratára azt válaszolták, hogy az egylet kész támogatni a szövetséget, de ajánlja, hogy várjanak addig, míg a hadügyminiszter határ­­zatát megtudják, illetőleg míg a pályázatot kiírják. * Személyi hírek. A király ő felsége Bécsből tegnap reggel fél nyolckor a kőbányai 2220

Next