Fővárosi Lapok 1888. december (332-360. szám)

1888-12-01 / 332. szám

meleghangú kis előszót. Az illusztrált, ajánlatos könyv bolti ára kemény kötésben egy frt. * Shakespeare-esték Miskolcon. A miskolci színtársulat rövid idő alatt a harmadik Shakespeare­­estét rendezte. Ez alkalommal »III. Rikhárd« került színre, a címszerepben Rakodczay Pállal, kit a közön­ség az est folyamán tizennégyszer hivott ki. Mellette Boross Endre, Veszprémi, Pappné, V. Ágh Ilon em­líthetők. A napokban Karczag Vilmos »Hitves«-e adatott tetszés mellett. A társulat közelebb Goethe »Faust«-ját s a »Kisvárosi hírességek«-et adja elő. * A Szt. István-társulat legutóbbi választ­mányi ülésén, melyen Steiner Fülöp pápai prae­­latus elnökölt, jelenték, hogy a tudományos és irodalmi szakosztály kiadásra ajánlja Haller Jó­zsef művét »Történelmi hazugságok« címen. A vá­lasztmány a legújabb német kiadás fordítását óhaj­taná és megtoldatni kívánja a hazai történelem hibás adatainak helyreigazításával. E köny lesz az 1890-re szóló tagsági illetmény. * Uj zenemű: Konti József a »Kisvárosi hí­rességek« című bohózat öt dalát zongorára és ének­hangra átírva adta ki. Az öt dal: a »Hony suit« couplet, dal a »szép rablógyilkosról.« »A mikor ki­­mondtam« románc, »A szerelem ereje« keringő és a »Szeretni« kettős. — A Pálmai Ilka asszonynak aján­lott zenefüzet Nádor Kálmán zenemű kereskedésében jelent meg s ára másfél forint. * Apróbb hirek. A filharmonikusok dec. 12-iki hangversenyük műsoráról levették Bach »Nagy misé«-jét, mely márc. 27-dikére marad s he­lyette Wagner »Faust-nyitány«át és Dvorak 3 ik szimfóniáját mutatják be. — Wilt Mária asz­­s­z­o­n­y készséggel megígérte, hogy az Erkel-jubileum díszelőadásában részt vesz, elénekelve a »Hunyadi László«-ban Erzsébetet; ez lesz itt utolsó éneklése. — Az aradi színház történetének (1790—1890) megírásával foglalkozik dr. Váli Béla; most az adatokat szerzi össze. — Pozsonyban tegnap Papier Róza asszony és Pállik Béla festő közreműködésével szinre került »A troubadour.« M Képviselő­ház. (November 30-diki ülés.) (M.) Az elnök jelenté, hogy a király ő felsége különös köszönettel vette tudomásul a Ház részvét­nyilatkozatát Miksa bajor kir. herceg elhúnyta al­kalmával. Hegedűs Sándor, mint a pénzügyi bizottság előadója, előterjeszté a Magyar- és Horvátország közti pénzügyi egyezmény érvényének újabb meg­hosszabbításáról szóló jelentést. A ülés többi részét az adó­eltitkolás fölötti vita foglalta el. Először Horváth Gyula beszélt verve-vel és oly módon, hogy szavai közt a gr. Andrássy Gyula erkölcs­­birói képe mentül fiatalabbnak tűnjék föl. Elmondá, hogy a regale-törvényjavaslatba, melynek fő célja kár­pótlást adni a jogért, melyet az állam vesz birto­kába, büntető intézkedést lehet ugyan bevenni, de ily intézkedés magával a javaslattal természetes összefüggésben nincs. Nem lehet azonban fölvenni visszaható erővel bíró intézkedést oly dolgokra, me­lyekben érvényben levő törvények intézkednek, mert fenállott törvények érvényét meg akarni változtatni nem a jövőre, hanem a múltra nézve, ez nem egyéb forradalmi lépésnél. A szóló szerint: túlozzák az adó­­­eltitkolás nagymérvűségét is. Nem szabad például megbélyegezni a városokat, melyeknél az adót mindig az előző év jövedelmének alapján ve­tették ki, s ha jövedelmük emelkedett, azt cél­szerű intézkedéseiknek köszönhették. Európa leg­­rendezettebb államaiban, Angliában, Francia és Olaszországban nagyobb mértékben fordul elő az adó eltitkolása. Nem helyes általában, hogy a par­lament bírói széket üljön a nemzet kötelességérzete fölött. Vannak, kik fiatal korukban, már pályájuk kezdetén használhatnak olyan hangot, min­t mások­nak csak egy hosszú, munkás élet végén szoktak meg­engedni. De a nemzet hibáit az ilyen se nagyítsa és színezze úgy, hogy ez­által az ország a külföld előtt gyűlöletessé válhasson. (Helyeslés jobbról.) A kor­mányelnök ama szava is, hogy az ország lakossága átalában lazán teljesíti kötelességeit, messzire fog hangozni s arra hazánk bel- és külellenségei sok ideig fognak hivatkozni, a­mi senkinek sem lesz kel­lemetlenebb, mint magának a kormányelnöknek. Szólt Horváth Gyula ama híresztelés ellen is, mintha Er­délyt az adó­eltitkolás súlyosan terhelné, holott ada­tok bizonyítják, hogy nem úgy van. Végül figyelmez­tető a fiatal Andrássy grófot, hogy habár koránál fogva természetes, ha a jövő felé fordul, de számolnia kell a múlttal is, s nem volna szabad csak úgy mellé­kesen elitélnie az ország intézményeit, s a korrupció gyökerét a választási intézményekben keresni, holott ezek nagy embereket teremtettek, kik közt a fiatal gróf édes atyja méltán foglal helyet,sat.(Helyeslés jobbról.) Miklós Gyula higgadtan szólt az elleninditvány mellett, mely — mint mondá — nem egyéb, mint a rossz szándék ostorozása. Kiemelte az erkölcspoliti­kai szempont szükségét s vitatta, hogy a mit akarnak nem ellenkezik az igazsággal. Fejtegette azt is, hogy a városok nem eshetnek egy kategóriába az egyes adó­­eltagadókkal, mert a mi hiba amazoknál történt az, a pénzügyi közegek hibája. A beszédet élénk figyelem­mel hallgatták. Beöthy Ákos a szakasz mellett igen eszes beszé­det mondott. Rokonszenvvel van — úgymond — az indítványozó szándéka s egésséges erkölcsi érzéke iránt, de nézeteihez nem csatlakozhatik, mert a jog egyebet kíván: a kisajátított jogok kellő kárpótlását, továbbá azt, hogy ahol a kincstár és jogtulajdonos közt vitás kérdés támad, ebben független bíróság ítéljen. (Helyeslés.) Ez alapon tüzetesen fejtegette a szónok a szakasz következetes voltát, kijelentve, hogy az állam nem húzhat illetéktelen hasznot mások ro­vására, és hogy a mit az ellenindítvány kíván, az a büntetőjog fogalmaiba ütköznék. Melegen beszélt Beöthy Ákos a régi földbirtokos osztályról is, mely ha anyagi romlásnak indult, ennek egyik oka az, hogy a haza érdekét a maga kiváltságai fölé helyezte. (Úgy van! balfelől) Nemzeti hiba — mondá a szó­nok, — hogy nem tudunk jól gazdálkodni, de ho­gyan tudnánk, mikor a kormány sem ad rá jó példát. (Igaz, balfelől.) A­mit az ellenindítvány kí­ván, azt ez után nem lehet elérni, mert a visszaható megtorlás csak keserűséget csinál. A nemzeti újjá­születést a politika és kormányrendszer megváltoz­tatásán kell kezdeni. (Helyeslés balfelől.) Erre tűzte ki a zászlót ifj. gr. Andrássy Gyula, majd mennek utána! Asbóth János az indítvány mellett beszélt, kár­hoztatva azokat, kik méltóságosan tagadtak, midőn adót kellett fizetniük s őszintén vallanak, midőn most nekik fizetnek kárpótlást. Bokros Elek módosítást adott be, mely szerint a második kikezdés rendelkezése ne csak egy, hanem több szakaszra terjedjen ki. Helfy Ignác az adóeltagadásról szólván, haza­fias kötelességének tarta a létező baj forrására mu­tatni : a kormányra. (Helyeslés a szélső balon.) Gróf Apponyi Albert a szakasz mellett beszélt s kijelenté, hogy szívesen csatlakozik az erélyes harc­hoz, melyet az állam iránti kötelességérzetnek lassú­sága ellen akarnak indítani, de célt érni csak úgy lehet, ha az állam minden közegének tevékenységé­ben meg lesz óva az erkölcsi alap. De mikor maga a Ház is fentartja a mai botrányos igazoló eljárást, mely mindenre szemet húny, mikor egy gazdag püspökségben nyolcvanezer forint adóhátralék ma­rad oly helyen, hol ennek a pártérdekkel való összefüggése nagyon szembetűnő; mikor hónapok óta nem cáfolják meg a vádat, hogy magyar ne­mességet adtak kortescélra szolgáló pénzért; mi­kor az árvapénzek kezelésében minduntalan botrány üti föl fejét, akkor előbb az állami közegek tevékeny­ségét kell fölemelni ama erkölcsi színvonalra, melyen állva sikeresen lehet majd kívánni a haza polgárai­tól, hogy teljesítsék pontosan kötelességeiket. (Zajos tetszés a baloldalon.) Beszéde végén a szónok módo­­sítványt nyújta be az ellen, hogy a­kinek alkalma­zottja tette a hamis bevallást, az csak enyhébb bírsá­got kapjon, mert — úgy­mond — mindenki felelős az alkalmazottjainak tettéért. Polonyi Géza is adott be módosítást az iránt, hogy az esetleg megbüntetendő jogosult­ fél viszkere­­settel élhessen jogelődje ellen, ha ennek hamis beval­lása miatt sújtják büntetéssel. A beszédben, melylyel e módositvány beadását kisérte, legtöbb hatást tett az, hogy ha gróf Andrássy Manó kettős adót óhaj­tana rovatni a két nyelvű kereskedői cégekre, akkor még inkább kellene ily adóval terhelni ama nagy hit­­bizományok, uradalmak tulajdonosai a kik a hazából roppant jövedelmet húznak s a hazán kívül élnek. Gr. Haller Jenőnek is volt módosítványa, mely kiterültetni kívánta azt, hogy az adójukat eltagadók nyolcszoros vagy négyszeres birsággal sujtassanak. Gr. Tisza Lajos, ki a 21-es bizottság elnöke volt, röviden kijelenté, hogy a politikai szükség, kény­szer bírja a szakasz elfogadására. Gróf Andrássy Gyulának joga lett volna még felszólni s inditványát védeni, de e jogával nem élt. A rögtönzet lejtői ma még imponálnak neki. Lang Lajos előadó többi közt magyarázta a fiatal Andrássynak, hogy a társadalom ítélhet s ítél­jen is] erkölcsi szempont szerint, míg az állam leg­főbb szempontja mindenkivel szemben a jog. Midőn az adóeltagadásról, mint »nemzeti betegség«-ről szólt az előadó, valaki közbe kiáltott: »Nem áll!« Ez a valaki Hováth Gyula volt, a­ki felszólalt, hogy az előadó tartozik a bizottság többségének nézeteit tolmácsolni. Láng Lajos elismerte ezt, megjegyezve, hogy de ezenkívül az előadó a maga véleményét is kifejezheti. Végül Tisza Kálmán beszélt, elmondva, hogy adóeltitkolás minden államban fordul elő, nem is tüntette föl azt speciális magyar hiba gyanánt, de mint olyat, mely ellen küzdeni kell. (Helyeslés.) Ja­vulás e tekintetben is mutatkozik az országban, a közfelfogásban. Az ifjú Andrássy indítványára azt jegyzi meg többi közt a kormányelnök, hogy sem az erkölcsi, sem a pénzügyi szempontnak nem felel meg, mert ha csak az egyeseket kívánja sújtani, a városo­kat pedig nem, akkor a jogegyenlőséget mellőzi, míg a pénzügyi eredmény néhány százezer forintra zsu­gorodik össze, ellenben annyi sok milliót az indítvány elszalasztani hagy. (Igaz­­, jobbról.) Az indítványozó ekkér maga húzta ki indítványa alól a szilárd alapot. (Tetszés jobb felől.) Beöthy Ákos beszédében a kor­mányelnök azt cáfolta csupán, hogy a művelet kisa­játítás volna magánjogi alapon. Ez az állítás nem fogadható el. Az államnak joga lett volna a regale­­jog megváltása nélkül is italmérési adót vetni ki s ha e jogával él, a kincstárnak szerez három-négy millió tiszta jövedelmet s a regalet folyvást értékteleníti vele. (Igaz.) A kormány azonban úgy vélte, hogy nem volna helyes e joggal élni. (Helyeslés.) Gróf Apponyi módosítványát — a kormányelnök szerint — azért nem lehet elfogadni, mert nem csak nagyurak, hanem a városok mind alkalmazottjaik által tet­ték a bevallást, s így a módosítvány a városokat súj­taná. A­mi a gróf vádjait illeti, ha mind ama rész­ről, melyet elmondott, meg van győződve, akkor nem azt kellett volna mondania: tanítsuk a kormányt, hanem azt, hogy indokolt bizalmatlansági szavazat­tal lökjük ki azt a kormányt! Ez lett volna a parla­menti helyes eljárás. (Tetszés a jobboldalon.) A kor­mányelnök tiltakozást emelt a vádak ellen, mert ha estek is az igazolási eljárásban hibák, azoknak na­gyobb száma nem a többség érdekében történt, és sokkal kevesebb volt a hibás, mint a helyes eljárás. Az általánosítás tehát nem igazságos. (Helyeslés jobbról.) Az árvavagyonnál sok visszaélés történt, de nem e kormány alatt, sőt azokat az újabban beho­zott jobb eljárás deríte ki. (Igaz­, jobbról.) A hiva­talnoki karról is úgy szólt gr. Apponyi, hogy szinte mindenkinek a zsebébe kellett nyúlnia: vájjon nem vesz-e el belőle valami? Pedig a tény az, hogy ahol annyi ezer ember működik, ott mindenütt a világon fordul elő hiba, de a kormány minden kide­rített esetben teljes szigorral jár el. A­mi vád a kor­mányelnök személyét illeti, arra nem válaszol, de az ország összes hivatalnokai ellen mondott rossz véle­ményt kötelessége visszautasítani. (Helyeslés jobbról.) Mérsékelt ellenzékiek név szerinti szavazást kértek az ifj. gróf Andrássy indítványára. Tudni óhajtják, hogy kik vannak a mellett a kormánypárt köréből. De ez a szavazás csak ma lesz, mert míg a többség tegnap azt sürgette: »Ma«, húszan egy évén az elhalasztást kérték, a­mihez joguk volt. 2440 Fővárosi hírek. * Erkel Ferenc jubileuma. Erkel Ferenc 50 éves művészi jubileumát december hó 16. és 17- dik napjain okvetlenül megtartják, minthogy az ősz mester egéssége teljesen helyre állt. A végleges programmpontokat közelebb állapítják meg. Annyit azonban már elhatároztak, hogy a főünnepély de­cember 16-án délelőtt lesz a redoute nagytermében. Erre küldöttség hívja meg az ősz zeneköltőt, kit be­széddel üdvözölnek s nagy arany babérkoszorút nyújtanak át neki. Ezután a vidéki küldöttségek vo­nulnak fel s nyújtják át ajándékaikat. Este az opera­házban »Hunyady László« kerül szinte a mester ve­zénylete alatt s Wilt Mária asszony és Bianchi Bianka kisasszony közreműködésével. Másnap lesz a diszebéd a redoute nagytermében. A budapesti hang­szergyárosok szintén értekezletet tartottak Erkel Ferenc jubileuma ügyében s az elnöklő Schunda W. J. indítványára abban állapodtak meg, hogy értékes ezüst emléket, a zene istennőjét ábrázoló allegorikus alakot készíttetnek, melyet december 16-án Schunda vezetése alatt egy küldöttség fog a mesternek át­nyújtani. A filharmonikusok egyletének választmá­nya szintén értekezletet tartott e tárgyban s elhatá­rozta, hogy az ősz mesternek, mint a filharmóniai hangversenyek megalapítójának ezüst babérkoszorút nyújt át a jubileum napján. * Miniszteri látogatás: Gr. Csáky Albin közoktatásügyi miniszter Berzeviczy Albert állam­titkár és Klamarik János osztálytanácsos kíséreté­ben meglátogatta a kegyes­ tanítórendiek főgimná­ziumát is. Az intézet előcsarnokában dr. Lutter Nándor budapesti tankerületi főigazgató és Lévay Imre gimnáziumi igazgató fogadták, a feljáratnál pedig Kalmár Endre kir. tanácsos, a magyar kegyes­­tanítórendiek tartományfőnöke. Kalauzolásuk mellett a miniszter legelőször is a gimnázium nagy termét tekintette meg. A terem a Kalmár Endre tartomány­főnök névünnepének előestéjére és az­nap rendezett hangverseny alkalmából egészen fel volt díszítve; a miniszter megtudva ennek okát, a jelen volt tarto­mányfőnököt szívélyesen üdvözölte. Ezután az egyes osztályok, szertárak és a konviktus megtekintése kö­vetkezett s a miniszter megelégedését nyilvánitá a tapasztaltak fölött. * Kitüntetés. A király ő felsége Daruváry Al­a­j­o­s­t, a királyi kúria másodelnökét, valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. A hivatalos lap már legközelebbi számában közölni fogja e kitün­tetést.

Next