Fővárosi Lapok 1889. január (1-31. szám)
1889-01-01 / 1. szám
Kedd, 1889. január 1.1. szám. Huszonhatodik évfolyam Szerkesztői iroda: Budapest, ferenciek tere 3. sz. I. emelet. Előfizetési dij: Félévre..................................8 frt Negyedévre............................4 frt Egyes szám 6 kr.FŐVÁROSI LAPOK SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPI KÖZLÖNY. Előfizetések szintúgy mint Hirdetések a kiadóhivatalba (Budapest, ferenciek tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívásunkat a »Fővárosi Lapok« 26-dik évfolyamára ajánljuk az olvasó közönség figyelmébe. Szépirodalmi és társadalmi napi közlönyünk, mely hétfőn is ad számot, folyvást a jó ízlés, műveltség, nemzeti és társadalmi jó ügyek buzgó szolgálatában áll. Dolgozótársai kitűnő veteránok és jeles fiatal erők. Előfizetési ára: évnegyedre 4 frt, félévre 8, egész évre i11 forint. Az utalványok vagy pénzes levelek igy cimzendők: » A Fővárosi Lapok kiadó hivatalába, Budapest.« Svájci képek. Szép Jungfrau... Szép Jungfrau, ki híven nevedhez Télen-nyáron fehérbe’ jársz : Kivánom, soha le ne vetkezd, Fehér ruhád’ ne váltsa gyász. Még is szeretném, bár csak egyszer Öltöznél fenyü-zöldbe még, S ha majd hó nyárban fölmelegszel, Még nyájasabb kék fényben égj. Most gyászolsz, bár fehérbe’ járva, S itt örülni s szeretni kell — Lám, feketét hord a madárka S a hó fölött is énekel! (A thúni tón.) I. Hó-terh alatt. . • Hó-terh alatt is zöldes a fenyő, Alp-rózsa gletscherek tövébe’ nő, a hol már a szírt kopár. Ott is kihajt a havasi gyopár. Fejem fölött a hideg csillagok, Közülem is csak fagyos hó ragyog. . . De ne csüggedj, szivem, te se: Rám gondol otthon lelkem kedvese ! (Interlaken, a Heimwehfluhn.) III. A templomocska. Zöld hegytetőn, sziklás magasba’. Áll egy parányi templomocska. Piciny tornyából a harangszó Mint kis madár-csicsergés hangzó. A legátus. (Tárca-rajz.) Mintha csak ott lennék a kollégium nagy auditóriumában a »Legatió-fogás« rendkívül fontos aktusán ! Kedves olvasóm, ha nemednél vagy más körülményeidnél fogva nem volt részed a kollégiumi cipóban, mely tudvalevőleg minden pékkészitmények közt a legizletesebb, — nekem legalább azóta sem esett kenyér soha jobban, — s következőleg a legátusi intézményről sincsenek gyakorlati ismereteid: kérlek néhány száz ifju ember s legalább tizannyi széplány nevében, hitelt ne adjál a szaklapok némely vaskalapos nagytiszteletű cikkezőjének, akik szerint a legátus nem egyéb egy többé kevésbé éretlen ifjú embernél, ki ünnepnapján néhány forintért, néhány egyházi beszéd elmondása végett egyik-másik faluba kikutyagol. Nem kedves olvasóm, ne adjál hitelt e nagytiszteletű uraknak, kik szintén voltak ugyan legátusok, s csak azért boszankodnak, hogy azok már többé nem lehetnek. Kérdezd meg inkább azokat a kedves szép falusi kisasszonykákat, kik előtt a legátus fogalma három-négy boldog vidámsággal eltöltött nap viszszamosolygó emlékével ugyanazonos, s akik a karácsony és húsvét közti napok első felét a karácsonyi volt, második felét a húsvéti leendő legátusról beszélgetik el. Látnád csak, hogy a szünidőre hazaérkező kis tanulókat nénjeik miként vallatják ki azon ünnep legátusának minden apróbb körülményeiről. Természetesen a kérdő,pontok legfontosabbja, ha várjon tud-e táncolni? És ha a kis nebuló válasza kedvező, minden öcsék közt ő a legszerencsésebb öcs, ki talán még aznap részesül egy romlásnak indult befőttes üveg tartalma felső feléből. A Kántorék Esztere szeszélyes kis pisze orrát ilyenkor fentebb hordja, mert hisz a legátus rendesen az ő vendégük, legalább hálóvendégük — mert hisz nappalát a lányos patronusok tiz felé is eldarabolják. Kántor Eszter biztos felvilágosítást ad a legátus garderobjának titkairól. Ruhája viseltes-e nagyon? fehérneműjéből kiindulva, a legátus anyja »Székelyszőttös«-é vagy »végzett földbirtokos« aszszony? A legátus társadalmi és műveltségi mivoltának megítélésére hivatott bíróság második fóruma a nagytiszteletü asszony, a lelkésznek érdemekben megőszült s általánosan tisztelt hitves társa. Ünnep szombatján este a legátus rendesen az ő jól megrakott asztalának vendége. S ha általa az ünnepi követ exequaturája megadatik, a községi diplomácia többi tényezői előtt a kérdés rendezve van. No de messzi távoztam a nagy auditóriumból, ahol és most döntenek abban a nem kis horderejű ügyben, hogy a boldog ifjak közül a szélrózsa minden irányában ki hova menjen? A legációknak, különböző körülmények számításba vételével, egész börzei árfolyamot állapít meg a deák-közvélemény. Mert hát ugyan nagyon természetes, hogy Nagy-Tinód az ő 80 írtjával és vasútjával az első legáció, melyet karácsonyban maga a kontra szokott kifogni; no de már, hogy a második legáció Füzes-Tárkony vagy Tálfalva-é ?, attól függ, hogy esős-e az idő vagy sem; mert e körülmény az első 42 írtját az utóbbi 35 írtjával és vasutjával szemben uriós büszkeséggel lökheti hátra; sőt még Borosfalva 30 írtja is megelőzheti azt; ha biztos tudomás vétetik az iránt, hogy az ispán szép két lánya otthon lesz, s így ünnep másodnapján a szokásos táncestély nem marad el. Tekintetbe jövő körülmény továbbá, hogy a legátusi dijat az egyházfi szedi-e be, mert ez esetben az igy biztosított 24 írtnak elsősége van ama 29 frt 50 kr felett, melyért a legátusoknak 45 látogatást kell tennie. Igaz hogy Sáros-Boka nyolc forintos legációja csak a noviciusokra jut rendesen, dacára, hogy a csodaszép papné városból vitt kisasszony, ki a városi legelső táncestélyek egyik első szépsége volt; de e látszólagos előnyt teljesen lerontja az, hogy a szép tiszteletesné a diákokat inkább élteli, mint sem velük enyelgne s meg aztán diák-emlékezet óta Sáros- Bokán kedélyes mulatság soha sem volt. Ugyanazért Hajas Márton noviciust, ki — mint utolsó »fogó« kénytelenségből Sáros-Bokára pályázott, bizony senki sem irigylő. Ő maga is bánni kezdte már e merész vállalkozást, mert hiszen a legszükségesebb útiköltségek leszámításával egy prédikációjára csak 75 kr. esik. Az ezzel szemben eső összes fáradságai nem lesznek kompenzálva ünnepi mulatságokkal. És mégis Hajas Márton úr e fogása jófogás volt, amint azonnal meglátjuk. De hát persze Hajas Márton úr szerencsés ember. Szerencséjének legfőbb kutforrása természetesen az, hogy bátyja nevelő gróf Bérczyéknél. Most is ennek köszönheti, hogy... de nem is tudom, hogy elbeszéljem-e ezt a titkot? Már mindegy! Elmondom, hogy a fiatal Bérczy Oszkár, ki most rázta le a fővárosban, mint huszár, egy évi önkéntességét, s itthon szerfelett unta magát, azt az ajánlatot tette, hogy ha Hajas Márton átadja a legációját és az öt prédikációt neki, a nyolc frt helyett ugyanannyi aranyat ad, és az igazgatósággal szemben magára vesz minden felelősséget. Hajas Márton úr ha nem is volt valami kitűnő mathematikus, — de mégis kiszámította, hogy ez ajánlat elfogadásával — ha nem is épen megengedett után, — de igen előnyös kánonjogi üzletet csinál. De hát mi célja volt Oszkár grófnak ? Nagyon egyszerű. A szép papné bájainak még Alig öt-hat ház áll körűle, Annak is népe ritkán gyűl be. Városi népnek szűk is lenne ; De kettő még is elfér benne : Egy szív, mit bú vagy önvád tépe — S a jóságos Madonna képe. (A viernalstätti tón.) Szász Károly. Nemesis------ A rút leány. (Elbeszélés.) Vértesi Arnoldtől. I.Salon. Hámory Bálint volt orsz. képviselő ur és fenkölt szellemű neje ő nagysága városunk társas életének élénkítésére fényes estélyt adtak tegnap díszes termeikben, hol a szeretetreméltó háziasszonyon és bájos unokahugán a fiatal kellemben sugárzó Erdődy Paula kisasszonyon kívül...« A fiatal leány megvetőn dobta félre a lapot, melyet odáig olvasott s egy pillantást vetett a tükörbe, honnan egy penészszinű, sápadt, fonnyadt, szögletes arc tekintett vissza reá bágyadt, mogorva szemekkel. — Rút vagyok, rút vagyok! — mormogta, ideges sovány kis kezeivel eltakarva arcát. Jólét, kényelem, fényűzés vette körül. Drága, puha szőnyeg terült el lábai alatt; a nagy zsölyeszék melybe vézna kis teste egészen besüppedt, dagadó selyem vánkosaival oly lágyan ölelte körül, mint egy elkényeztetett gyermeket, akinek mindenki hizeleg, akitől mindenki azt kérdezi: parancsolsz még valamit ? kívánsz még valamit ? Mit kívánhatna még? Amit pénzen meg lehet venni, az megvan mindene. Pompás csecsebecsék amikkel tele van rakva szobája, majolikák alabástrom szobrocskák, ezüst domborművek, szeszélyes apróságok minden amit csak szeme megkívánt! Kinyitja a gyöngyházzal kirakott rózsafa-szekrény fiókját s ékszerei közt turkál. Gyönyörködni akar az arany sárga fényében, a gyémántok, smaragdok ragyogásában. Egy hosszú füzér nagyszemü drága gyöngyöt meghimbál a levegőben, aztán nyaka körül tekergeti. Két vagy három karperecet fölpróbál. Egyik sem tetszik ma. Másikat próbál. Aztán letép magáról mindent, nyakából a gyöngyöt, kézcsuklójáról a karpereceket, visszahajigálja a fiókba s betaszítja a fiókot. Minek az neki ? Mit ér az mind neki ? Hát szebbé lesz az arany fényétől, a gyöngyök fehér csillogásától, a brilliantok tündöklésétől ? Hát megváltoztathatják azok ezt a hitvány termetet, ezt a nyomorúságos vékony nyakat, ezt a rút fakó arcot ? Hát segíthet a ruha ? A selyem, a bársony, a szalag, a csipke, a toilette mindenféle mesterkedése ? Hát nem marad rút? És mennél cifrábban felöltözik, annál rútabb. Lázasan kapja félre fejét, hogy ne lássa magát a tükörben. De a másik oldalon is egy tükör áll, mely hideg, fénylő lapjával ide villogtatja egy fölcicomázott rút leány képét. És Erdődy Paula, az elkényeztetett gazdag leány ingerülten tombol lábával. Hát azokat a tükröket az ő boszantására rakták ide minden sarokb Hát nem tekinthet már ő sem erre, hogy saját ijesztő képét ne lássa e hideg könyörtelen üveglapokon, melyek nem tudnak hazudni mint az emberek ? Hát nincs rajtuk hatalma ? Nincs ? Egy pár darab üvegen, melyet összetörhet ? Idegesen kap föl kezébe egy virágtartó vázát. Egy szempillantás alatt csörömpölve hull össze a nagy tükör s a drága majolika váza is darabokra tört. A zajra besiet a szobaleány. — Söpörd ki, — parancsolja a kisasszony hidegen, kevélyen. Fél napig van miről beszélni oda künn a konyhában a cselédségnek. Mert hogy a szoba leánynak nincs sietősebb dolga mint birül adni ott künn, hogy a kisasszonyra megint rájött a bolond órája, az nagyon természetes. — Jézusom, hát aztán ki veszi el az ilyen mérges teremtést ? szörnyüködik a szakácsné.