Fővárosi Lapok 1889. február (32-58. szám)
1889-02-01 / 32. szám
hozzátette: »de azért nem lesz semmi baj ; én megint olyan erős leszek, mint ez előtt voltam.« A jövő azonban nem várta be ezt a jóslatot: a trónörökös látszólag teljesen fölgyógyult ugyan, de baja vissza-visszatért, lesoványodott s termete meg sem erősödött többé. Környezetében lévők mondják, hogy voltak órái, mikor a sötét halál-sejtelmektől sem volt ments. Ha a monarchia távolabbi jövőjéről beszéltek neki, nem egyszer mély sóhajjal azt mondta rá: »Meglátják, én azt nem élem meg.« Érdekes az is, hogy mikor nagy ethnográfiai vállalatának egy szerkesztőségi tagja, Neumann-Spallart tanár meghalt, a szerkesztőségi ülésen a trónörökös meleg nekrológot szentelt emlékének s aztán e sejtelemszerű szavakkal fordult szomszédjához: »Ugyan ki lesz az, kit legközelebb e körből elveszítünk ?« Ki hitte volna akkor, hogy a legközelebbi halott maga a kérdező lesz! Mondják, hogy az utóbbi hetekben a trónörökös hangulatában hirtelen s heves változások állottak be. Gyakran esett vidámságból egyszerre mélabús hangulatba s megtörtént az is, hogy környezetének nem kis csodálkozására a halálról kezdett beszélni. Hétfőn már rosszul is érezte magát, de azért még elment vadászni. Kisebb, múló bajt sejtett maga is, nem tulajdonított fontosságot a dolognak. * A halál körülményei részletesen máig sem ismeretesek. Talán nem is lesznek soha teljesen felderíthetők, mert senki sem volt Rudolf trónörökös mellett a végzetes pillanatban. Az első hirek mind lövést emlegettek. Egyik hir azt tudta, hogy a trónörökös korán hajnalban ment ki vadászatra s reggel hat órakor a kiséret egyik tagja talált reá az erdőben; ekkor már halott volt. Ezt a hirt megcáfolják, úgy mint a másikat is, mely szerint véletlenül elsült fegyver ölte volna meg a királyfit s a golyó megsebzette a kiséret egyik tagját is. Egy harmadik hir arra emlékeztet, hogy már jó ideje vadorzók jártak ama tájon s Rudolf trónörökös maga emlegeté, hogy elveszik a kedvét ettől a szép vadászterülettől; azt is hozzátette, hogy szeretne egyszer szemükbe nézni azoknak a gonoszoknak. Mindez csak a megdöbbenés első óráiban támadt kombináció. Terjedésüket előmozdította az, hogy a halotthoz senkit sem bocsátottak be, még a kerületi járásbírót és gróf Wilczeket sem s ez utóbbi Badenben felsóhajtott: »Valami titokzatos rejlik ez eseményben.« De hivatalosan meg van cáfolva, hogy a holttesten lősek volna s a gyászos esetet igy adják elő. Rudolf trónörökös hétfőn délben utazott udvari kocsin Bécsből Breitenfurthba, ahol egy bécsből iderendelt bérkocsi várta. A trónörökös az udvari kocsit hazaküldte, maga pedig nem kocsin, hanem gyalog ment Meyerlingbe, míg a kocsi mellette haladt. Délután igen jó kedvű volt és vidáman mulatott vadászvendégeivel, kik közt sógora Coburg Eülöpig, és a legközelebb titkos tanácsossá nevezett Hoyos gr. is volt. Kedden a vendégek vadászni mentek. Gyönyörű szarvast lőttek, ami nagy örömére volt a társaságnak. Visszatérőben a trónörökös főfájás miatt panaszkodott s rövid időre visszavonult termeibe. Ennek következtében maradt el a kedd délutáni családi ebédről is. Kedden este a trónörökös dolgozószobájában dolgozott és több levelet írt. A vadásztársasággal abban egyeztek meg, hogy szerdán reggel fél 8-kor indulnak vadászni. A trónörökös már 7 órakor felébredt és csöngetett régóta nála szolgáló komornikjának, Loschek Jánosnak, kinek megmondta, hogy fél nyolcra tegye be reggelijét. A komornik távozott, de midőn félóra múlva visszatért, a trónörököst halva találta ágyában. Szívszélhüdés vetett gyors véget a nemes fejedelmi sarj, a fenséges trónörökös életének,Coburg bg. és Hoyos gr. kétségbeesése leírhatatlan volt. Coburg hg. és Hoyos gr. épen az udvarban voltak, midőn a komornik kirohant a trónörökös hálószobájából és a borzasztó hirt meghozta. Az urak a trónörökös hálószobájába siettek és egy pillantás a mozdulatlanul fekvő trónörökösre mutatta, hogy itt hiábavaló minden emberi segítség, a trónörökös nemes lelke megvált a földtől. Míg Coburghy, a nagy szerencsétlenség súlya alatt megtörve állt fenséges sógorának halálos ágya mellett, Hoyos gróf Badenbe és onnan Bécsbe sietett, hogy a császári és királyi családnak megvigye a rémes hírt. * A trónörökös hűlt tetemeinek Bécsbe szállítása minden nagyobb pompa nélkül történt meg, tegnap éjfélkor. A halott egész napon át a meyerlingi vadászkastély hálószobájában feküdt, egyszerű tábori ágyon. Arcvonásai a halálban sem változtak. Egymásba kulcsolt kezei a selyem-pelyeke takarón nyugodtak, melylyel a test le volt borítva. A szobába senkit sem bocsátottak be; miután Wiederhofer udvari orvos konstatálta a halált, a hálószobát becsukták s a kulcsokat gróf Bombelles főudvarmester vette át, ki délután három órakor érkezett meg. Egy órával előbb már megérkezett a nehéz érckoporsó s vele egyidejűleg Mayer udvari pap is, hogy a trónörökös halt tetemeit beszentelje. A halálesetről hivatalos iratot vettek föl, melyet gróf Bombelles főudvarmester, Kirschner, a kastély gondnoka, Mayer udvari lelkész, Claudy udvari tanácsos és a főudvarmesteri hivatal két tisztviselője irt alá. Aztán a koporsóba emelték a hűlt tetemet. Esti hét óra után a koporsót egyszerű kocsira emelték s a szomorú menet a mélyen levert kísérettel megindult a legközelebbi vasúti állomásra, Badenbe, hová esti kilenc órakor érkezett. Itt talpon volt az egész város. A vasúti pályaház körül s az oda vezető úton százával szorongott a megrendült nép, mely néma meghatottsággal nyitott utat a gyászos menetnek. Az érckoporsót hat ember emelte le a kocsiról s a készen álló különvonatnak egy feketével bevont waggonjában helyezte el. Mayer udvari lelkész erre a waggonba lépett s rövid imát mondott, mialatt mindenki levett kalappal állott messzi környéken. Aztán ólom-pecséttel zárták le a halottas vaggon ajtaját. A különvonat éjféli 12 óra 20 perckor hagyta el a bádeni állomást s öt perccel egy óra előtt érkezett Bécsbe, a déli vasút pályaházába. Több ezernyi ember várta, a pályaház környékét már jóval előbb ellepték. De magába a pályaházba csak kevesen juthattak be, az ajtókat elzárták s csak hivatalos személyeket és előkelőségeket bocsátottak be. Ezek az udvari váróteremben, a csarnokban s a perronon foglaltak helyet, fedetlen fővel. A koporsót, melyre bársony fekete takaró ,borult, hat udvari lakás emelte le a vagyonból. Áthaladtak vele az udvari várótermen s hatlovas udvari kocsira tették, amely körül hat lovas testőr képezett díszőrséget. A koporsó után herceg Hohenlohe, gróf Rosenberg, báró Giesle Mayer udvari pap haladtak. A trónörökös hadsegédei könyező szemekkel kisérték a koporsót, melynek láttára sok száz szem megnedvesült. A koporsót aztán lassú menetben vitték a burgba. De nem a kápolnába, hanem a trónörökös hálószobájába, mely feketébe borult s mely az első ravatal helyéül kijelöltetett. Az utcákon nem volt katonaság s nem történt semmi gyászpompa kifejtése. Éjfél után két óra volt, mikor a menet a burgba érkezett, hol az őrség egész csöndben fegyverbe lépett s megadta a tisztelgést.* A királyi pár reggel nyolc óra előtt jelent meg a gyászos helyen. Ő felségeik karonfogva léptek a halottas ágyhoz, látszólag erőt véve érzelmeiken. De a gyötrő fájdalom nyomai ott ültek arcaikon. Néma fájdalomba merülten térdeltek le az ágynál s imát rebegtek. Aztán távoztak. De a király ő felsége a délelőtt folyamán ismét fölkereste egyetlen fia hült tetemeit s ekkor már nem bírta elrejteni könyeit, melyek halk zokogás közt törtek elő. * A halottas ágy, melyen a trónörökös tegnap a burgban feküdt, ugyanaz az egyszerű tábori ágy, melyen rendesen aludni szokott. A rendes takaró fedte testét is, fölhúzva egész nyakig, úgy hogy csak feje látszott ki. Az ágy lábánál néhány koszorú feküdt. A nap folyamán egymást érték a halottas ágynál az uralkodó család tagjai, kik néma fájdalommal tekinték meg a halott halavány arcát s csöndes imát mondtak előtte. Az első látogató a gyászba borult özvegy, Stefánia főhercegasszony volt. Alig hogy szürkülni kezdett a regg, megjelent udvarhölgyeivel a drága halott hült tetemeinél. Mélyen megindító jelenet volt. A főhercegasszony merev tekintettel, elfojtott lélegzettel s hangtalanul jelent meg férje ágyánál a szomorú viszontlátásra. De pár pillanat múlva utat tört magának a mérhetetlen fájdalom s a főhercegasszony hangos zokogással, sűrű könyhullatás közt borult halott férjére. Udvarhölgyeinek nagy fáradságába került, míg rábeszélték, hogy távozzék a halottas ágytól. A temetés részleteiről még semmi határozott intézkedés nem került nyilvánosságra. Azt sem lehet még biztosan tudni, hogy a temetés mikor lesz. Egyik hír szerint csütörtökön helyezik az elhunytat örök nyugalomra, a kapucinusok templomában levő sírboltba. S e forrás szerint, a nagyközönség három napon át, vasárnap, hétfőn s kedden fogja megtekinthetni a ravatalt, melyhez azután csak idegen küldöttségeknek lesz szabad járulnia. De egy másik verzió szerint, a temetés talán már hétfőn meglesz, vagy legfelebb kedden. S ezt a kombinációt merítik abból is, hogy az udvari színházak, hivatalos jelentés szerint, csak szerdáig zárják. A temetésen az összes udvarok képviselve lesznek. Személyes jelenlétüket állítólag már bejelentették: Vilmos német császár és a walesi herceg. A külföldi képviselőket a király helyett Károly Lajos főherceg fogja fogadni. Az udvari gyász három hónapig fog tartani. A trónörökös nevét viselő osztrák-magyar, továbbá porosz, és orosz ezredek küldöttségileg lesznek képviselve a temetésen. * Az első koszorút Stefánia trónörökösné helyezte a koporsóra; a kis Ezzébet főhercegné kicsi fehér mohos rózsa koszorút tett atyja ravatalára. Miután az uralkodóház tagjai elhagyták a termet, melyben a trónörökös holtteste ki van terítve: megengedték az udvari hivatalnokoknak és szolgáknak, hogy a ravatalhoz járuljanak.* A trónörökös összes papírjainak rendezésével már két év előtt és csak nyolc nappal ezelőtt is megbízta Szögyény osztályfőnököt. Minthogy Szögyény gyermekei kanyaróban szenvednek, Szögyény négy hét óta nem közlekedett a trónörökössel. Röviddel ezelőtt azonban levelet kapott tőle, melyben sajnálatát fejezte ki, hogy Szögyénynyel nem beszélhet és emlékezteti őt, hogy halála esetére nagyszámú leveleinek rendezésével megbízta. A trónörökös végrendelete kizárólag magánügyekre vonatkozik. * Gizella főhercegasszony és férje Lipót bajor herceg Münchenből tegnap reggel hat órakor érkeztek Bécsbe. A pályaházban a király ő felsége fogadta őket, kényezve csókolta meg zokogó leányát. Együtt vannak Bécsben az uralkodó családnak majdnem összes tagjai.* A magyar főváros gyásza külsőleg is mindenfelé szembe ötlik. A főrendi- és képviselőházon, a két városházán, a minisztériumokon, tudomány és műegyetemen, múzeumon, akadémián, a vármegyeházán, kúrián, bírósági épületeken, a fővárosi és állami iskolákon, a színházakon, a vasúti pályaházakon, templomokon s egyáltalán valamennyi középületen gyászlobogó leng. A szabadelvű kör épülete, az első emeleten köröskörül fekete drapériával van bevonva. A lánchíd kőoroszlánjairól gyászlobogók csüngnek alá. Kitűzték a fekete lobogót a Coburg hercegi palotán is. Ezenkívül magánosok közül is többen gyászzászlót tűztek ki. Nincs utca, melyben a gyász e jelével ne lehetne találkozni. A váci utcában,a koronaherceg-utcában, a Dorottya-utcában majd minden házról gyászlobogók csüngenek, egészen besötétítik az utcát. A boltok bejárata fölött fekete zászlócskák vannak kitéve. A kirakatokból eltávolítottak minden olyan feltűnő tárgyat, mely a gyász külső kifejezésének összhangját zavarhatná. E helyett a könyv- és képkirakatokban Rudolf trónörökös arcképe látható, gyászfátyollal bevonva. Alatta feküsznek azOsztrák-Magyar monarchia kötetei. A ruhakereskedések kirakataiból a báli-öltönyöket eltávolították és gyászkelméket terítettek ki. A pipereboltok kirakatai teljesen üresek. Némely divatáru kereskedés kirakatában fekete drapériájú fehér kereszt látható. A virágkereskedők pálmákat, koszorúkat és halotti szalagokat raktak kirakataikba. A fővárosi konzulátusok épületein az illető nemzeti lobogó van kitűzve, de gyászfátyollal bevonva. A török konzul lakásán kitűzött vörös török zászló felét fekete posztó takarja. A főváros törvényhatósági bizottsága tegnap rendkívüli ülésre gyűlt össze. A tagok mindnyájan fekete öltözetben jelentek meg s állva hallgatták végig az elnöklő Ráth Károly főpolgármester szomorú jelentését. Az elnök mélyen meghatva adta hírül a nagy csapást, mely a királyi családot és a monarchia népeit Rudolf trónörökös elhunytéval érte. Kiemelte, hogy a főváros mindenkor hű ragaszkodást táplál a király és családja iránt, örömben és balsorsban egyenlő kegyelettel viseltetik a koronás király iránt s ez érzelmének sugallatát követi, midőn ez iszonyú csapás alkalmából legmélyebb fájdalmának kifejezést ad. Indítványozza tehát, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvben s a királyi párhoz és Stefánia főhercegasszonyhoz intézendő feliratban fejezze ki fájdalmát és részvétét, a temetési gyászünnepélynél küldöttséggel képviseltesse magát s a részvétfelirat átnyujtásával egy a főpolgármester által vezetendő küldöttséget bízzon meg. A közgyűlés ez indítványokat egyhangúlag elfogadta. A temetésre utazó küldöttség tagjai lesznek Ráth Károly főpolgármester vezetése mellett:Karnermayer Károly polgármester és Gerlóczy Károly alpolgármester; továbbá: Bogisich Lajos, Országh Sándor, Mérő János, Tarcsay János, Forgó István, Schweiger Márton és Radócza János bizottsági tagok. * Budapest fővárosa tanácsa tegnapi rendes ülésén Kamermayer Károly polgármester a fájdalomtól rezgő hangon jelentette be Rudolf trónörökös halálát. A csapás nemcsak őfelségeiket sújtja, úgymond, hanem mélyen éri Magyarországot is. Indítványozta, hogy a tanács fájdalmát a jegyzőkönyvben örökítse meg s gyászának kifejezéséül ülését zárja be. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. A gyászistentiszteteleten való részvétel iránt még nem intézkedtek, mert ez iránt a részletek még nem ismeretesek. Alker Gusztáv tanácsos elrendelte, hogy valamennyi fővárosi iskolában a tanítás a gyász jeléül a temetésig szüneteljen.* M 232