Fővárosi Lapok 1889. június (149-176. szám)
1889-06-01 / 149. szám
rok tenni, hogy örökké hálásak maradjanak irántam, s nincs semmi okom rá megtagadni magamtól ezt az élvezetet, és úgy mint bármely mást. Feltünhetik mindenkinek — nekem megvallom eszembe sem jutott akkor, — hogy én és Borbála gazda nélkül számoltunk s számláltuk a csirkét, mielőtt még a tojásból kibújt volna , mert azt még nem tudtuk, hogy akar-e May nőül menni Bardleyhez, sem azt — ami még fontosabb volt, — hogy várjon Bardley szeretné-e nőül venni Mayt ? Egyikünk mindenesetre meg volt lepve, midőn a következő napon jóakaratú igyekezetünk tárgya kijelenté, hogy nemsokára szándéka visszatérni Angliába. Robinson és ő velünk villásreggeliztek. Délután nagy népies tüntetés készült a Palace-téren a háború megindítása végett s erkélyünkről az egész eseményt végig lehetett nézni. May sem meglepve, sem lesújtva nem látszott lenni Bardley kapitány rögtöni kijelentésére, (alapos a gyanúm, hogy ő már előzőleg tudomást vett róla), egészen más hatással volt reám és Borbálára. Néma szemrehányással néztünk egymásra, azt mondtuk — s bizonyos vagyok benne, éreztük is, — hogy ez igen rosszul esik nekünk. Szerettük volna tudni, miért ez a rettenetes sietség ? Azt akarta nekünk mondani, hogy szabadsága lejárt ? De ha úgy is van, nem hosszabbíthatta volna-e meg ezt könnyen?Azt mondtuk, — hanem ezt talán egyikünk sem gondolta, — hogy bizonyosan megunta már a mi társaságunkat; hozzátettük azonban, hogy ígérete szerint velünk kellene jönnie Naupliaba, Mycenaebe s a többi civilizálatlan helyekre s azt hittük, hogy végig megtartja ígéretét. Mit fogunk mi csinálni ő nélküle ? Mi, akik összesen sem tudunk egy tucat szót a modern görög nyelvből! Ő csak mosolygott s azt mondta, hogy reméli, minden baj nélkül kirándulunk ezekre a helyekre. Robinson baljóslatulag hallgatott. Valószínűleg, ha én a Robinson helyén vagyok, én is hallgatok. Az ember nem is kárhoztathatja érte a szegényt, de természetesen az ő hallgatagsága kissé nehézzé tette a helyzetet az által, hogy mi sürgettük az ő vendégét továbbra is igénybe venni vendégszeretetét. Az én csalatkozásom, megvallom, némikép enyhítve volt a Borbála leveretésének láttára. Egy jelentős mosolylyal intettem neki az asztalon keresztül s ő anynyira le volt sújtva, hogy elfeledte megkérdezni, miért csinálok olyan torzképeket. »Emésztés hiányában szenved, gondolom, — sipogó Robinson, — ennek az országnak átkozott konyhája valóban egy rhinocerosnak is gyomorbajt okozna.A Női pálya olyan tükör, mely mindenkit megszépít, aki abba belenézhet. Jovanovics örökbecsű műveket alkotott »Rózsák« és »Hervadt rózsák« című költeményfüzérekben. A »Rózsák«-at a Kisfaludy-Társaság pártfogása mellett Pavlovics Jenő fordította le magyar nyelvre 1875-ben, nem épen a legjobb szerencsével. Általában véve csak sajnálni lehet, hogy mindeddig nem igen akadt Jovanovicshoz hasonlólelkű és szellemű költő, ki az ő dalait oly műgonddal, finom ízléssel és értelemmel, az eredetinek teljes átérzésével, a hozzásimulás ritka sikerével, a forma művészi fejlettségével és könnyűségével, s a költői nyelv egész változatos gazdagságával úgy fordította volna le más nyelvekre, mint ezt Jovanovics teszi, midőn más költők költeményeit a szerb irodalomba ülteti át. A »Rózsák«-ban feltárja a költő kebelét és lelkét oly meghitt bizalommal, hogy szívtörténete nyílt könyv lesz azonnal, melyben dús érzelem lobog. Szerelme felér egy örökkévalósággal. Tele van az érzelmekkel, melyeknek nincsen vége. Szerelme mélyebb mint a tengerszem, s magasabb mint a csillagjárás. A szerelemadta boldogság felmagasztalt érzetében megszűnik reá nézve létezni a külvilág. Olvasva méla, gyermeteg, bizékony lelkes szerelmi vallomásait, égő szive túláradozásait, e nyílt nemes őszinteség új hullámzásba hozza rég lecsillapult kedélyvilágunkat, s örömest hallgatjuk a szerelem örökkévalóságáról álmodozó költő szavait, melyek szivünkben viszhangot keltenek. Múltjában ép igy újra él s figyel a sok tüzet kiállott agg harcos, ha az ifjú szól újabb idők csatáiról. E szerelmi költeményei mintegy enyhülést szereznek forró, őszinte, üdv és boldogsághozó szerelme vágyai és fájdalmainak, epedései és gyötrelmeinek. A »Rózsák«-ban költőnk örök emléket emelt később nejévé lett hőn szeretett Rózsájának, ki ártatlan bájjal gazdagon, rejtekben nyílt, mint a bereknek ibolyája s eszmény gyanánt ott tündöklött a költő első álmaiban. Ott lakott ő egyes-egyedül a költő keblében, kinek minden csöpp vére csak neki áldozott. Őt szerette, őt tisztelte a költő lelkének minden érzésével, szivének minden verésével. E bűbájos szerény s igénytelen, angyaltiszta lelkű hajadon, arcán mosolylyal, termetén bájjal, vidám volt mint a hajnalhasadás, kedélyes mint a költő lelke, édes mint a csókcsattanás. Gyöngédség, szelídség és hév egyesültek kedélyében. Együtt és öszhangzatban élt benne a szűz, a tündér és a nő. úgy tűnt fel e költőnk komor élete láthatárán, mint valamely szép, ragyogó csillag, mely tündöklő sugarainak varázsragyogásával boldogságot árasztott költőnk kedélyvilágán. E bűbájos lény volt költőnk örömének jósága, örömének szépsége, lelkéből lelkezett szép lelke, háztűzhelyének drága kincse, üdvének gyöngyvirága, szemének szép világa, édes mennyországa, fényes napvilága, felhőtlen szép ege, boldogságának hajnalfénye, s mindkét életének egyetlen reménye. Fényes szeme, fényes lelke egész életén át világot hintett a költőre, ki e két fáklya tündérlobogása mellett folytonosan a hetedik mennybe nézett. Mikor a költő ez bűbájos lény szemébe néz, elfeledi az egész világot és egy másik világot lát megteremtve azokban tele gyönyörrel, kéjjel, földi üdvösséggel. Szerelmét megszentesité a szív messiása s igy nem is kellett neki »más isten szentirása.« A »Rózsák«-ban foglalt költeményei valóságos zöldelő bokor, melyen folyvást teremnek s virulnak a költő boldog szerelmének örökzöld lombjai. E költeményekben benne van költőnk élettörténetének egy boldog szaka. Alig egyebek e dalai, mint élete küzdelmeinek és viszonyainak leírásai. E költeményei arra mutatnak, hogy a benyomások elfogadására nagy fogékonysággal bir, mely őt arra képesíti, hogy megtestesítve állítsa szemünk elé e benyomásokat. Innét 1107 Miután leróttuk adónkat, megköszönvén neki a szerzett kellemes órákat s viszont ő is, a melyeket nekünk köszönhetett, fölkelt s kiment az erkélyre s rágyújtott egy szivarra. Mi követtük s a nyitott ablak körül csoportosultunk. Az alattunk napfényes téren körülbelől kétezer ember gyűlt össze a szószék körül, ahonnan egy hosszú lobogó fekete hajú szónok készült beszélni hozzájuk. A szomszéd kávéházak tulajdonosai behúzták az ablakrácsokat, mert a demonstráció »fegyveres« készült lenni s alkalom adtán töltött revolverek is kerülhettek elő. A mellékutca torkolatánál három athéni csendőr ült szürke lovakon s a közönyös szigorúság kifejezésével szemlélték a jelenetet. Nem állítom, hogy csak épen ez a három csendőr lenne Athénben, — csakugyan láttam egy negyediket is, a ki tarka ménen ült; de ez tiszt volt s csak néha tűnt fel kevés időre, hanem szolgálatban sohasem láttam többet háromnál s mindenikük arca igen barátságosnak tűnt fel előttem. (Folyt. köv.) Hazai irodalom, művészet. * „Magyar Salon.“ Hevesi József és Fekete József képes havi folyóirata pontosan megjelent junius elsejére. Első három cikke: gr. Csáky Albinna szül. Bolza Anna grófnő, Justh Zsigmond és dr. Szmrecsányi Miklós tollából, a műpártolók egyesületével foglalkozik. Közoktatásügyi miniszterünk fenkölt szellemű neje, ki maga is mint műfordító jeleskedik, azt fejti ki, hogy az egylet »Pantheon« lesz, mert »hevül és érez mindenért, miben az isteni szikra benfoglaltatik, de »magyar« Pantheon, mert hazánk, nemzetiségünk javára, díszére, fényére kívánja e szikrát lángra lobbantani minden fogékony kebelben.« Justh Zsigmond részletesen ismerteti az alapszabálytervezetet, mely célul tűzte ki »az egyes társadalmi rétegek és az írói és művészi világ közeledését elősegíteni.« A tervezett szakbizottságok (könyvvásárló, zene-előadásokat rendező, képeket megrendelő, iparművészeti tárgyakat készíttető) eljárását s a már fennálló tudományos, irodalmi és művészeti társulatok nagyobb mérvű támogatására irányuló működését körvonalazza. Dr. Szmrecsányi Miklós a gr. Csáky Albinnéhoz intézett levelét közli, melyben a képzőművészeti bizottság termékenyítő eljárására nézve tesz javaslatot, szoros kapcsolatot ajánlva a képzőművészeti társulattal. A füzet egyéb aktualitásai: József főherceg családi ünnepének, a lóversenyeknek, Vámbéry londoni útjának, az akadémia választásainak s a magyar címer kérdésének ismertetése, több rajz kíséretében. Költeményeket írtak a füzetbe Komócsy József, Jakab Ödön és Bartók Lajos; elbeszéléseket Tolnai Lajos, Jókai Mór, Szabó Endre, Hevesi József, Dóczi Lajos és Rákosi Viktor. A szokásos kisebb rovatok fejezik be a füzet tartalmát. * Svéd énekesnő operaházunkban. Sigrid Arnoldson k. a., az »új svéd csalogány«, jelenleg a prágai német színházban énekel. Mahler Gusztáv, operánk igazgatója, hallotta őt »Mignon«-ban és rögtön fényes vendégszereplési ajánlatot tett neki. A művésznő a jövő idényben néhányszor fel fog lépni operaházunkban. * A „Nyelvtörténeti Szótár“-ból, az akadémia nagyfontosságú s becses vállalatából, melyet Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond szerkesztenek, megjelent a hetedik füzet. Sok az érdekes és tanulságos szómagyarázat ebben is, régi iratokból vett idézetekkel megvilágítva, ép úgy mint az előző hat füzetben. A beosztás, szerkesztés persze ugyanaz. A füzet, melynek első szója »gyermek-fejdelem«, az utolsó pedig »görög«, 159 kéthasábos lapra terjed s ára egy forint. * Késedelmes akadémikusok. Az akadémia legutóbb tartott összes ülésén egyik akadémikus tudvalevőleg indítványozta, hogy azok a levelező tagok, akiket 1870-ben választottak és 18 év alatt nem foglalták el széküket, az akadémiai tagok sorából töröltessenek. Azokat pedig, kiket 1880-ban választottak meg, kérjék fel bizonyos határidő alatt székfoglalójuk megtartására s ha ezt nem tennék, a névsorból töröltessenek. Összesen tizenegy akadémiai tag van ilyen, a ki még nem foglalta el székét. És pedig a harmadik osztályban két tag, kiket 1870-ben választottak és három, kik 1880-ban lettek az akadémia tagjai. Az első és második osztályban három-három 1880-ban megválasztott levelező tag nem tartotta meg székfoglalóját. Az indítványt, mint annak idején említettük, az összes ülés kiadta véleményadás végett az egyes osztályoknak. * Nyelvészeti forrás-gyűjtemény. Az akadémia kiadásában megjelent a második kötet az »Oszmán-török népköltési gyűjtemény«ből, melyet hosszabb keleti tanulmányokat folytatott fiatal nyelvészünk: dr. Kúnos Ignác szerkesztett. Az első kötet folytatásául még huszonnégy mesét közöl, aztán közel háromszáz kis találós mesét és mintegy hatodfélszáz népdalt magyar fordítással együtt. A két kötet becses forrás az orientalista nyelvésznek, mert visszatükröződik bennök a török népszellem s népköltészet minden oldala s a mellett a nyelvi sajátságok is kellőleg illusztrálvák. Az egyes darabok sok tekintetben érdekesek magukban is ; dr. Kúnos Ignác, kinek török mesefordításai a Kisfaludy-Társaság kiadásában jelentek meg, jó szolgálatot tett gyűjtésükkel. Becsesek a jegyzetek is, melyekben nem csak nyelvi sajátságokat és eredeti kifejezéseket magyaráz, hanem közvetve ethnográfiailag is érdekes adalékokat nyújt a turkológiához. A most megjelent s 421 lapra terjedő kötet ára 2 frt 80 krajcár. * Történelmi pályázat. A budai tanítóegyet az idén a következő kérdésre tűzött ki pályázatot: »Soroltassanak fel hazai történetünkből azon legfontosabb események, melyek nemzeti életünkre, különösen kulturális fejlődésünkre kiváló hatással voltak, melyeknek évfordulói a magyar nemzeti érzés ápolása, fejlesztése céljából bármely népiskolában, hogy e költeményeit is oly kiváló mértékben jellemzi a valóságos élethűség. Ámde aki mélyen szeret, mély fájdalmakra is készen álljon. A szeretet nemcsak örömet igér, hanem szenvedésre is kötelez. Erkölcsnemesítő egylet. (Évi közgyűlés, május 31-én.) Az országos erkölcsnemesítő egyesület tegnap délután tartotta közgyűlését a képviselőház társalgó termében. Gróf Csáky Albin ezúttal foglalta el először az elnöki széket, a mely Trefort Ágost halála következtében üresedett meg. Megnyitójában elmondta, hogy midőn a miniszterséget elvállalta, kijelentette, hogy uj egyesületi tisztségeket nem fogad el, mert tudta, hogy új állása teljesen igénybe fogja venni minden idejét és munkásságát. Tudott is ellentállani a kísértésnek, csak az erkölcsnemesítő egyesület részéről jött meghívásnak nem, mert már főispán korában is lelkesült az egylet magasztos céljáért, másrészt pedig az egyletnek rokon céljai vannak azokkal, amelyeket jelenlegi állásában van hivatva istápolni. Köszönetet mondva a megtisztelő bizalomért, ígéri, hogy mindent meg fog tenni az egylet céljainak előmozdítására. A jelen voltak. Péchy Tamás, Fabinyi Teofil, Hunfalvy Pál, Irányi Dániel, Ballagi Mór, Thaly Kálmán, sőt, éljenzéssel fogadták a miniszter lelkes nyilatkozatát. Aztán Péchy Tamás tolmácsolta a tagok érzelmeit. Elmondta, hogy az egyesületnek küzdenie kellett a kezdet nehézségeivel és e mellett az a szerencsétlenség érte, hogy volt elnöke, Trefort Ágoston megbetegedvén, nem érvényesíthette az egylet érdekében buzgalmát. Az új elnöktől hallott szavak után azonban bizalommal néz a jövőbe és az egylet felvirágzását reméli. Péchy Tamás aztán mint alelnök tett jelentést az egyesi