Fővárosi Lapok 1890. április (90-118. szám)

1890-04-27 / 115. szám

nélkül«, 30-án »A vadorzók«, május 1-én »A társa­dalom támaszai«, 2-án »Egy párisi regény«, 3-án »Jó falusiak«, 4-én »Örök törvény.« — Az opera­­házban: ápril 28-án »Lalla-Roukh« és »A párisi festők«, 29-én »Figaro lakodalma«, 30-án Kollár Zsófia k. a. és Prévost vendégfelléptével »Aida«, május 1-én »Templomos és zsidónő« és »Nap és föld«, 3-án »Sába királynője«, 4-én »Lakmé« és »Babatün­dér.«— A népszínházban, ápril 28-án és a hét többi napjain »Hőköm Mátyás« látványosság. * Apróbb hírek. A nemzeti színházban előkészületre kitűzték Musset két finom vígjátékát, a »Ne fogadj fel soha semmit« és »Ne tréfálj a sze­relemmel« címűeket. — A »Hozomány nélkül«, Szemere Attila vigjátéka előadására hat vidéki szín­­társulat készül. — A honvédségről szóló idei törvénycikk magyarázatos kiadása, a rendeletek­kel, megjelent a Lampel R. (Wodianer F. és fiai) cég­nél, ára 20 kr. — F. Hegyi Aranka asszony Nagybányára utazik Gerőfi színtársulatához, hol hét­főtől kezdve föllép a »Cigánybáró,« »Pepita,« »Áren­dás zsidó« és »Lili« című darabokban.­­Az aradi első takarékpénztár jubileuma alkalmából, 500 frtot tűz ki oly munkára, mely iskolai kézi­köny­vül a magyar kereskedelem történetét tárgyalja. — Nagyenyeden elég pártolásnak örvend Komlós Gyula színtársulata, melynek Sághy volt­ igazgató a művezetője; a társulat a télen Maros­vásárhelyit fog játszani. A tavaszi világkiállítás. (Megnyílt ápril 26-dikán d. e. 11 órakor.) A városligeti nagy iparcsarnokban vonzó ün­nepélyességgel folyt le az ötödik tavaszi világkiállítás megnyitása. A meghívott vendégek közül nagy szám­mal jelent meg a főváros előkelő közönsége, hogy a már most teljesen rendezett tárlat pompás szinve­­gyületében gyönyörködhessen. A bíráló bizottság tagjai kilenc órakor kezdték meg s kevéssel tizenegy óra előtt fejezték be műkö­désüket Emich Gusztáv Jury-elnök vezetése alatt. E közben a nagy helyiség valóban szépen bené­pesült, a szép nem különösen nagy számmal lévén kép­viselve. A kiállítási hely lobogódíszben állt. A katonai zenekar elfoglalta helyét s a rendező bizottság tagjai, élükön emnökei Emich Gusztávval, a kiállítás buzgó elnökével, Szelnár Adolf és Benes Já­nos egyesületi titkárokkal, a bejáratnál várták a földmivelési miniszter megérkeztét. Az összegyűltek soraiban voltak: gr. Szapáry Gyuláné, gr. Csáky Al­binna leányaival, gr. Bethlen Andrásné, gr. Károlyi Istvánné leányával, gr. Dessewffy Aurélné, gr. Berch­­tholdné leányával, gr. Hunyady Lászlóné, gr. Kő­­nigsegg Gusztávné, báró Goumpens Gusztávné szül. Vadnay Margit úrnő Bécsből, Beniczky Ferencné, Matlekovics Sándorné, Herich Károlyné, Yadnay Károlyné, Adler Sándorné, Schnierer Aladárné, Györffy Gyuláné úrnők ; a férfi vendégek közül gróf Csáky László, Ráth Károly főpolgármester, Kamer­­mayer Károly és Gerlóczy Károly polgármesterek, Graef nyug. lovassági tábornok, ifj. gróf Szapáry Gyula, Matlekovics Sándor, Radnay Károly, Ra­­kovszky Géza és Győrff­y Gyula országos képviselők, Kerkápolyi Károly, dr. Jurányi Lajos, dr. Klein Gyula, dr. Schnierer Aladár egyetemi tanárok, Cséry Lajos, Németh Imre és Máday Izidor miniszteri ta­nácsosok, Gervay Mihály főrendiházi tag s még igen sokan a főváros előkelőségei közül. Pontban 11-kor érkezett meg gróf Bethlen András földmivelési miniszter, Fejér Miklós állam­titkár kíséretében s a fogadtatásra megjelent bizott­ság üdvözölte. Majd benn, a kiállítás előterén Emich Gusztáv kiállítási elnök gróf Csáky Lászlót, kit a fő­védnök József főherceg a maga képviseletével meg­bízott, fölkérte, hogy juttassa az egyesület bő köszö­netét a fővédnök tudomására az egyesület iránt ta­núsított figyelemért. Azután gr. Bethlen András mi­niszterhez fordult, üdvözölvén őt, mint a­ki miniszter­sége alatt először jelen meg az egyesület által rende­zett kiállításon, s egyszersmind ama reményt fejezte ki, hogy a hazai kertészetet, mint közgazdasági szem­pontból is fontos tényezőt, bizonyára melegen föl fogja karolni. Végü­l fölkérte a tárlat megnyitására. Az elnök szavait a közönség lelkesen megéljenezte. Gróf Csáky László, mint a fővédnök képviselője, ki­jelente, hogy a főherceg ezúttal gyöngélkedése miatt nem jelenhetett meg a kiállítás megnyitási ünnepé­lyén, de arról az egyesület meg lehet győződve, hogy meleg rokonszenvvel kiséri az egyesület szépen fejlő működését. Az egyesület köszönetét tolmácsolni fogja s annak a reménynek ad ezúttal kifejezést, hogy a fenkölt hazafiasságú főherceget a jövő évi ki­állításon személyesen is üdvözölhetni fogják. Zajos éljenzés után gróf Bethlen András miniszter a követ­kező beszéddel nyitotta meg a kiállítást: »Tisztelt uraim! Legyenek meggyőződve, hogy hivatalos teendőim közepett egyik legkellemesebb feladatomnak fogom tartani a kertészet érdekeinek fölkarolását. (Éljenzés.) A virágok a természet amaz alkotásai, melyek az élet poeziséhez a legnagyobb mértékben hozzájárulnak. Az élet kiváló perceiben találkozunk a virágokkal, s az ezekkel való foglal­kozás állandó és fokozódó örömet okoz s falusi éle­tünkben is bizonyára legkellemesebb foglalkozásun­kat képezi. A civilizáció terjedésével a kertészet ügye is nyer horderejében, és elmondhatjuk, hogy ez egye­sület működése eszthetikai igényeink kielégítésében szükséget pótol. Egyesületük működése kiterjed azon­ban más terekre is. Ott van a kony­ha­kertészet, mely kétségkívül igen fontos, s mely még nincsen nálunk kellő tökélyre emelve, de az önök szakérteleme és szorgalma által e téren is nagy közgazdasági előny érhető el. Működési körük kiterjed még egy más térre is, mely közgazdasági tekintetben nagy fontossággal bír. Tudjuk, hogy csak vető­magokért félmilliónál többet adunk évenként a külföldnek, hasonlóképen dísznövényekért és csemetékért is. Munkálkodásuk erre a térre is kiterjed és én igen fogok örülni, ha nagy fontosságú tevékenységükben önöket részemről is támogathatom. (Élénk éljenzés.) Most pedig van szerencsém a kertészeti egyesület ötödik virágkiállí­tását megnyitottnak nyilvánítani. (Hosszas éljenzés.) A Mollináry-ezred jó zenekara ekkor rázendí­tette a Hunyadi-indulót, melynek hangjai mellett in­dult a miniszter, kísérőivel, a tárlat megnézésére. Élénken részt vett a tombolajátékban is, melyre a sorsjegyeket a főrangú körök szép fiatal hölgyei árul­ták. A miniszter mindenütt megelégedésének adott kifejezést. Mindenütt sűrű csoportok nézték a virágok gyönyörű pompáját s a hölgyek birálat alá vették a szebbnél szebb rózsákat, hogy aztán zöld papirú sza­vazó lapjukat beadják arra, mely nekik legjobban megtetszett. Illetékesb és szebb juryre az egylet nem bizhatta volna ezt a szavazást. Hogy mennyi néznivaló van e tárlaton, arról már tegnap is szóltunk. De tartozunk még azok meg­említésével, melyek tegnap még nem voltak kiállítva. Ezek közt figyelmet érdemelnek : özvegy Alber Já­­nosné szül. Jancsovics Róza szobabeli növényei, Ba­logh István szegedi kereskedelmi műkertész magról nevelt rózsái, Deutsch Zsigmond nagybecskereki mű­kertész azáleái, pelargoniái, lilium harristi és virágzó gyöngyvirág csoportjai. A Dőry Vilmosné úrnőtől (P.­Leperdről) kiállított phőnix lac­yliferáját és a Kodolányi Antalné úrnő szép pálmáját sokan nézték. A rózsatenyésztés barátainak különösen feltűntek az özv. Szathmáry Király Pállé úrnő felső-zsolcai ker­tészetéből bemutatott két hosszú sor magas rózsa­csemetéi. Ezek moha gyöngyökben télen hajtatott szemzett rózsák. E kitűnő magyar úrnő a virágtárla­tokat évenként gazdagítja s egyéb gazdasági kiállítá­sokon is ki szokott tűnni terményeinek kiválósá­gával.­­ Az élő virágokból és növényekből összeállított kézimunkák osztályában Szelnár József utódja, Szel­nár Adolf műkertészete érdemli meg első­sorban a dicséretet. A virágkötés egész művészetét mutatta be: gyöngyvirágokból kötött legyezőt moha-rózsa­­bimbókkal és halvány rózsákkal díszítve, menyasz­­szonyi myrtus-koszorút, váll- és oldal-bokrétát egy menyasszony-modelen, továbbá bíborszínű rózsákkal és gyöngyvirágokkal díszített kis filagóriát, egy ba­bérkoszorút és egy különböző színekből összeállított párisi szekfűbokrétát, igen ügyes összcsoportosítás­­ban. E tárgyak »versenyen kívül« vannak kiállítva, de a jurg­e bokréták készítőjét, Mattau Ernesztin kisasszonyt rendkívüli ügyességéért öt darab arany jutalommal tüntette ki. Deutsch Zsigmond Nagy­­becskerekről gyászkoszorút, Szigeti Paula Budapest­ről tizenkét darab élő virágból és növényekből össze­állított kézimunkát, Mühle Vilmos pedig Temesvár­ról gyöngyvirágból készített napernyőt állítottak ki. A tárlatnak érdekes és hasznos része a konyha­kertészet gyűjteménye. A házi nők ezt különös figye-Az emberi lélek megismerésének egyik módja az, ha magunkat másokhoz hasonlítjuk. Nekem meggyőződésem az, hogy a valódi benső szerelem elfeledteti velünk társadalmi állásunkat, barátainkat és az egész külvilágot. És azért visz ily magasra a szerelem, mivel minden gondolatunk egyet­len lényt vesz körül, amely elégnek tűnik fel nekünk az egész életre; szívünkben, melyet egyetlen érzelem teljesen betölt, nincs többé hely semmi más számára. Gondjaink, nyugtalanságaink, kétkedéseink eltűnnek. Nem törődünk többé azzal, mit mond a világ. Mások véleménye nem létezik számunkra; minden tettünk, minden gondolatunk észszerű, mert igaz. * Nem csupán szokás az, hanem természetünk­ből folyó szükségszerűség, hogy a férfiak teszik meg az első lépést a nők hajlamának megnyerésére. * Az az önfeledtség, mely a szerelmet kíséri, és önmagunknak a szeretett lényhez való fűzése oly tulajdonságokat kelt bennünk életre, amelyek addig egyáltalában nem voltak meg bennünk, vagy nem voltak kifejlődve. Mindenki átnemesül, lelke emel­kedetté, magasztossá válik. A szűkkeblű ember szabadelvűvé válik, sőt nem is emlékszik már előbbi lelki tulajdonságaira. Előbbi szenvedélyei, indulatai összezsugorították lelkét, me­lyet most a szerelem kitágított, terjeszkedővé tett, az önzés korlátai közül a külvilágba hozott ki. * Helytelen dolog azt mondani, hogy a szerelem az észt nélkülözi. Semmi meggyőző okot sem tud fel­hozni az, aki a szerelem észszerűségét el akarja vitatni. A szerelem azonos az észszel. A gondolatok rohamosan, bírálat és megfontolás nélkül követik ugyan egymást, de mégis csak az észnek, a léleknek működése az; ha másként lenne, nem lennénk egye­bek szomorú gépeknél. Ne zárjuk tehát ki az észt a szerelemből, mert hiszen az elválaszthatatlan ettől. Nincs igazuk azoknak a költőknek, akik a szerelmet vaknak írják le, vegyük le a köteléket szemeiről és­­ adjuk vissza látását újra, melyet önkényesen el akar­­­­tak tőle venni. •X* A valódi szerelem tevékenységre ösztönöz. Az izgalmak, melyek szivünkben támadnak, arra kész­tetnek, hogy eszünk is megfelelő mozgásba jöjjön s a tevékenységre való vágyódás kihat a külvilágra is. Uj, változatos dolgok megismerésére törekszünk. Lel­künk magasztosabbá válik s életünk sem folyhatik le a köznapiság megszokott viszonyai közt. Minden, ami emeli lelkünket, éleszti szerelmünket is. A kelle­mes és szép azonos fogalmak, melyeket mindenki a saját hajlamai szerint alakít meg magának. Sokan valami nagyon elvont, s oly magasan álló fogalom­nak tartják a kellemest, hogy azt az ember nem bírja elérni. Pedig a kellemesség mint emberi tu­lajdonság nem egyéb az embernél, mint könnyed, élénk szellem. És e tulajdonság az, amely okvetetlenül szükséges a szerelemnél.* A tisztelet és a szeretet helyes arányban le­gyenek egymáshoz; támogassák egymást; és külö­nösen a tisztelet soha se nyomja el a szeretetet * A szerelem nem az emelkedett lelkeknél fordul elő leggyakrabban, — igazi, benső szerelemről szó­lok ; — nagyfokú szenvedélynek kell elömleni rajtuk, hogy megrázkódtassa őket. De ha aztán szeretnek, sokkal igazabban szeretnek, mint mások. Sokan mondják, hogy vannak a szerelemre in­kább és kevésbbé hajló nemzetek. De ez téves állí­tás, legalább oly értelemben, amint ők mondják. A szerelem nem egyéb, mint egyetlen egy gondolathoz való hozzáfűződés, és így az egész földön egy és ugyanaz. Az éghajlat csupán az érzelem lényegéhez nem tartozó anyagiságra lehet befolyással, de magára az érzelemre nem.* A­ki a szerelmet híven játsza, az igazán sze­ret. A szerelem látszatát az, aki nem szeret, nem adhatja meg. Az érzelem nem álcázza magát soha, és ebben mégis különbözik az igazságtól, amely sok­szor álruhában jelenik meg. A szerelem közvetlen és így — habár csak az előtt, aki azt megérteni hivatva van — elárulja ma­gát, míg az igazság sokszor elrejtőzik. * Ha távol vagy attól, akit szeretsz, elképzeled magadban, hogy mi mindent fogsz tenni és elmon­dani , és ha közelében vagy, semmit sem cselekszel és semmit sem szólsz. Mért van ez így ? Mert távol­létedben eszed képes a megfontolásra, elmélkedésre, míg a szeretett lény jelenlétében eszed megzavaro­dik és elhatározásra képtelen. * Semmit sem mersz kockáztatni a szerelemben, mert félsz, hogy mindent elvesztesz. És mégis meg kell tenned a lépéseket, hogy elő­re haladj. De meny­nyire szabad előre lépned ? Félve, remegve gondolsz erre amíg rá nem jösz a kellő távolságra. * Legjobban megzavar az, ha olyant tapasz­talsz, amit előnyödre magyarázhatnál, de nem mered annak valóságát elhinni. Remény és félelem közt há­nyódol. De végre is ez utóbbi győz. * Ha valódi bensőséggel szeretsz, mindig új és új alakban tűnik fel szereteted tárgya. Rövid­­ távol­lét után azt hiszed, hogy már kevésbbé szeret. És mily öröm az, ha sértetlenül feltalálod ismét szerelmét! Nyugtalanságod azonnal eloszlik. Csakhogy ehez szükséges az, hogy már nagyon előrehaladtál legyen a szerelemben; mert a kezdődő érzelmen, melynél a viszontszerelem érzete még meg nem szilárdult, mindig újabb és újabb nyugtalanság tombol át. És amíg a képzelődés gyötrelmei ekként kínoz­nak, kívánod látni a szeretett lényt, remélve, hogy az ő jelenlétében eloszlanak kételyeid, de meglátva őt, úgy érzed, hogy még jobban szenvedsz. Az el­múlt kínokat újabbak váltják fel, melyek még inkább gyötörnek. És nem vagy-e ily állapotban szánalomra méltó ? Béri Gyula: 850

Next