Fővárosi Lapok, 1890. augusztus (27. évfolyam, 210-240. szám)

1890-08-01 / 210. szám

gatósága tegnap díszelőadást rendezett, még pedig telt nézőtér előtt. Ez volt a hivatalos díszelő­adás, melyre a főváros vendégeket hivott. Az estét Bertha Sándornak ez alkalomra írt »Ünnepi c­s­á­r­d­á­s«-a nyitotta meg, melyben egy-egy magya­ros hangfordulat és hatásos hangszerelése biztositá a szerzeménynek a hálás fogadtatást. Az első számot Rákosi Jenőnek »Szép Ilonka« című ünnepi já­téka (Vörösmarty ismert költeménye dramatizálva) követte, mely erdőség magányában, idillikusan kez­dődik s Budavárában királyi nászszal végződik. E végső képben a görög tűz pazar fénye sem tudott kellő világosságot árasztani a némakép jelentőségére. A tapsoló közönség különben kéts­er huzatta fel értte a függönyt. Csongori Mariska k. a. címszerep­ben úgy szavalt, hogy mesterkéletlenség, diskrét vo­nás összekeveredett az egyhangúsággal. Szirmai s Szabó szavalatából nem hiányzott a hév. Az estét a »Tün­dér lak Magyarhonban« című régi jó népszínmű fejezte be, melyben Marcsa szerepét az újonnan szerződtetett Réti Laura k. a. játszotta. CS­innal énekelt, elevenen mozgott, de örökös mosolya és tetszelgő mozdulatainál többet érne nála egy-egy melegebb hang, bensőbb vonás. A darabban Kassai (kisbiró) s Vidor (Gyuri) megérdemelt tetszést arat­tak. A díszelőadásra Ráth Károly főpolgármester és Gerlóczy Károly alpolgármester is megjelentek. * Az Arany-szobor végrehajtó bizottsága hol­nap (szombaton) d. u. fél hatkor ülést tart. Voltakép tanácskozó összejövetel lesz Strobl Alajos szob­rász műtermében, ki a szobron folyvást dolgozik. Re­mélhetőleg azt a tarka eszmét, hogy a költő alakját márványból szeretné vésni, nem hozza elő, mert tájé­kozva lehet arról, hogy ez ellen a bizottságnak noha csak e­g­y, de döntő szava lenne: tiltakozás. * Egy nemzetség története. Palásthy Pál címz. püspök, hosszas szünetelés után, ismét kiadott egy könyvet. Ezúttal nem kultúrpolitikai tanulmánynyal lépett a tudós főpap nyilvánosságra, hanem megírta nemzetsége, a 670 év óta létező »Palásthyak történet­é«-t. A könyv bevezető értekezése, vázlata a nemzetség érdekes történeté­nek. Aztán következnek a családi levéltár oklevelei, melyek becses történelmi, de főleg művelődéstörté­neti adatokat tartalmaznak. Pontos tárgymutató könnyíti meg a 464 nagy lapnyi kötet kezelését, mi különösen történészeinkre nézve járhat haszonnal. * Apróbb hírek. A népszínház legköze­lebbi újdonsága az »Egy éj Velencében« című operette lesz . P. Hegyi Aranka és Serédi Sarolta asszonyok a jövő héten lépnek föl először a szünet után a »Pe­pita« operette-ben. — A »Venus asszony« című látványosság telt házakat eredményez a városligeti arénában, mindazáltal díszleteit szerződésileg már leg­közelebb Grácba kell szállítni. — A »Magyar Salon« nap­tára fog megjelenni Fekete József és Hevesi József szerkesztésében s a Rózsa-féle könyv­kiadó-hivatalban, ára 1 írt lesz. — A patience­­ról csinos magyarázó könyvecske jelent meg Pozs­­gay Dózsától, 232 játszma mintájával és érthető, rövid leírásával. Mária Valéria főhercegnő esküvője. Minden hivalgó fényűzés nélkül, családias ben­­sőséggel ment végbe tegnap Ischlben a királykisasz­­szony esküvője. Gyönyörű idő kedvezett az ünnepély­nek, az ég tisztán ragyogott s a hegyekről enyhe, frissítő szellő lengedezett. Az ideákon már kora reg­gel megindult a népmozgalom, minden vonat újabb utasokat hozott. Az ischli tűzoltók és veteránok reg­gel 7 órakor alakították meg a sorfalat, mely mögött ember ember hátán szorongott, az ablakokban és tribune-ökön sűrűn ellepve minden hely. Rendőr nem volt sehol, de azért a legnagyobb rend uralkodott. Az ischli iskolás gyermekek, festői nemzeti ruhájukban, az utcasarkokon álltak virágos kosárkákkal. A merre a menet elhaladt, nem maradt egy talpalatnyi föld sem üresen. Féltízkor érkeztek Gmundenból különvonaton a toscanai nagyherceg családja, Albrecht és Szalvá­­tor Lajos főhercegek, a cumberlandi hercegi pár, Württemberg herceg és családja, Traunkirchenből Szalvátor Károly főherceg családjával, kik mindnyá­jan egyenesen a vasúttól hajtattak a templomhoz.Tíz óra körül egymás után gördültek a fogatok a tem­plom elé, szállítva a főhercegeket és főhercegnőket, a főpapokat, minisztereket, udvari, polgári és katonai főméltóságokat sat. A templomba csak belépti jegy­gyel lehetett lépni. A padokat nagyrészt hölgyek fog­lalták el elegáns utcai öltözékben, kalappal. Színgaz­­dag kép tárult ott a néző elé, az aranytól csillogó egyenruhák, a főpapi tatárok, a magyar díszruhák, gála- és fekete frakkok, ragyogó képpé vegyültek. A templom magyar vendégei közt voltak: gr. Szapáry Gyula kormányelnök, gr. Széchen Antal fő­udvar­­marsall, Schlauch Lőrinc püspök, b. Inkey Nándorné­­családjával és vejével, b. Rüdt alezredessel, gr. Cse­­konics Endre családjával, Busbach Péter és b. Sal­amon orsz. képviselők, Brunswick grófné, Dessewffy grófné, Zichy-Redern grófné, Széchenyi grófné, báró Majthényiné és még számosan. Ötven isdili pár nem­zeti viseletben állt sorfalat a templomban. Mialatt a meghívott vendégek a templomban gyülekeztek, a császári villában a nászmenethez tar­tozó főhercegek és főhercegnők találkoztak. Ott reg­gel 8 órakor Mayer udv. plébános mondott csöndes misét, melyet csak a királyi pár és a márkapár hallga­tott, az utóbbiak meg is áldoztak. A felséges szülők áldásával távozott a fiatal pár a villából, mire a nász­menet megindult. Zajos hab­ozás fogadta a felvonu­lást, mely 10 órakor kezdődött és négy utca érinté­sével haladt a templomig. Tíz zárt kocsi vitte a nász­népet ; minden kocsi elé fehér lovak voltak fogva, melyek lassú ügetésben haladtak. A hatodik kocsi­ban ült a király a vőlegénynyel, a következőben a királyné Mária Valeria főhercegnővel. Coppelbauer lindi érsek és az asszisztáló papság az oltárnál várta a násznépet. Az orgona ünnepi hangjaitól átrezgett tem­plomba a vendégek, a kocsikból kiszállva rögtön be­léptek. Az ajtónál a nászmenet a következő módon sorakozott: Elől ment a vőlegény, Ferenc Szalvátor főherceg, hélceg dragonyos kapitányi egyenruhájában testvérével, Karolin Mária főhercegnővel, ki világos kék ruhába volt öltözve. Ezután következtek a nyo­­szolyóleányok: Erzsébet főhercegnő, a boldogult trónörökös kis leánykája rózsaszínű ruhában, kibon­tott hajjal, Gizella főhercegnő két leánya: a tizenhat éves Erzsébet bajor hercegnő, világos­kék toilette­­ben, hajában abroncscsal és a tizenöt éves Auguszta bajor hercegnő, ezután a vőlegény nővére, a tizenkét éves Mária Immaculata Raineria főhercegnő, szintén világos­kék öltözékben és a királyné ő felsége unoka­­huga, Amália bajor hercegnő, ki rózsaszínű ruhát viselt. Most következett a menyasszony, Mária Va­leria főhercegnő drága fehér menyasszonyi ruhában, hosszú uszálylyal, hosszú fátyollal és élő mirtusdisz­­szel, kit Albrecht Szalvátor főherceg, a vőlegény öcs­­cse, dragonyos hadnagy vezetett karján. Őket követ­ték mint vőfélyek, a menyasszony unokafivérei, Fe­renc Ferdinánd főherceg alezredes és Ferdinánd fő­herceg műszaki főhadnagy és a menyasszony tíz éves unokaöcscse, György bajor herceg, ez utóbbi fekete szalonöltözetet viselt és alacsony selyem cilindert. Ezután jöttek a menyasszony szülei: a király, dsidás­­ezredének ezredesi egyenruhájában s a királyné, ki Rudolf trónörökös elhunyta óta most vetette le elő­ször a gyászruhát. A felséges asszony szürke selyem­ruhába volt öltözve, szürke tollakkal, capot­tal, mely utóbbinak széle brillant csillagokkal volt szegélyezve. Utánuk a vőlegény szülei, Károly Szalvátor főherceg altábornagy, Mária Immaculata főhercegnővel, a­ki crém­e-csipkés öltönyt hordott, szürke bársony betét­tel. A kíséretbeli hölgyek és urak zárták be a mene­tet. A felségek, valamint a vőlegény szülei az evangé­lium oldalán készített helyeikre mentek, a márkapár a főoltár elé helyezett térdeplő elé állott, míg a vő­félyek és nyoszolyólányok a mátkapár mögött, fél­körben állottak. Klotild főhercegasszony sárga toilette-be, leánya Mária Dorottya főhercegnő pedig kékszínű ruhába volt öltözve. Stefánia főhercegnő világos heliotrop öltönyt viselt, csipkével fedve, a bébé-capote brillan­tokkal volt megrakva. Pompás volt Mária Terézia főhercegasszony toilette-je, fehér brokát, sárga csí­kokkal és magas capot-tal. A főhercegek valameny­­nyien egyenruhában jelentek meg, a magasabb ran­­gúak ezredesi egyenruhában. Gizella főherceg asszony szürke brokattoilette­t viselt, László főherceg fekete szalonöltözetet és a kis Konrád bajor herceg fehér matrózruhát. A templom, melyben több mint 1100 személy volt összegyűlve, drága szőnyegekkel, bár­sonynyal és tropikus növényekkel pazarul fel volt ékítve. Miután a fejedelmi vendégek, kik elé ifjú leányok virágokat szórtak, helyeiket elfoglalták és a mátkapár az oltár elé lépett, megkezdődött az esketési szertartás, melyet dr. Doppelbauer lindi püspök vég­zett, dr. Mayer udvari lelkész, Cecone udvari káplán és Weinmayer ischli plébános segédlete mellett. A menyasszony ült, mellette állottak a vőfélyek, míg a vőlegénytől jobbra a nyoszolyóleányok foglaltak ál­lást. Minthogy az uralkodóház valamely tagjának házassági egybekelése csak az uralkodó hozzájárulá­sával és beleegyezésével történhetik, ennélfogva eske­tési tanuk vagy násznagyok nem szokásosak. A püspök beszédet tartott a házasság szentsé­géről és fontosságáról s ezután a jegyes párhoz a szokásos kérdéseket intézte, melyekre a menyasszony és vőlegény hangos igennel válaszoltak. A meny­asszony minden alkalommal mélyen meghajtotta ma­gát szülei felé. A­mint az esketés be volt fejezve, Mária Valéria főhercegnő kezet csókolt szüleinek, a­kik megcsókolták leányukat. A király és a királyné hevesen zokogtak. A vőlegény szülei megölelték és megcsókolták menyüket és fiukat. A király és ki­rályné hasonlókép átölelték és megcsókolták vejüket, Ferenc Szalvátor főherceget.Orgonaszó mellett hagyta el a násznép a templomot. A menetben legelői men­tek a felségek, őket követte az új pár, azután a vőle­gény szülei és a többiek. 34 1548 A menet lépésben hajtatott a gyógyteremhez, útközben mindenütt lelkesen üdvözölve a néptől. Az előteremben rövid cerclet tartottak, miközben az ifjú pár fogadta a szerencsekivánatokat. Aztán a de­­jeuner-hez ültek. Mária Valéria főhercegnő az asztal közepén ült, mellette jobbról a király ő felsége, bal­ról férje s a mellett a királyné ő felsége. A rövid beszéd, melyet a király ő felsége mint családfő a fiatal házasokhoz intézett, mindenkit meghatott. A nyolc fogásu ebéd csak háromnegyed óráig tartott. Ezalatt a »Hotel Elisabeth« nagytermében marsall-ebéd volt, hg. Hohenlohe főudvarmester elnöklete alatt. Oda az udvari méltóságok, a papság, a miniszterek, a kiséret tagjai, a vőlegény tiszttársai­nak küldöttsége s a többi vendégek voltak hivatalo­sak. Az udvari hivatalnokoknak a »Post«-vendéglő­­ben terítettek. Déli 12 órakor a királyi család tagjai a csá­szári villába hajtottak vissza, hol szűk családi kör­ben ment végbe a bucsúzás. Az elutazó párt mindnyá­jan lekísérték a kocsihoz. Mária Valéria főhercegnő sötétkék úti ruhát viselt fekete díszítéssel. A Stein­­kogler hídjáig el volt lepve az új közönséggel, mely a fiatal párt rokonszenvesen üdvözlé. Csak egy kocsi ment utánuk a komornyikkal és komornával. Fél egykor a Szalvátor főhercegi család tagjai és a cumberlandi herceg rokonsága különvonaton elutaztak Traunkirchenbe. 112­2-kor a többi főherce­gek és főhercegnők távoztak Bécsbe. Az állami mél­tóságok és udvari hivatalnokok arany, ezüst és bronz emlékérmeket kapnak, melyekre a fiatal pár mellképe és az esküvő napja vésvék. Fővárosi hírek. * A budapesti ünnepek. Tiszta nyári verő­fény áradt ünneplő fővárosunkra a tegnapi szép napon. Középületeken, intézeteken, hajókon, sőt magánházakon is vígan lebegtek az élénkszín lobo­gók, legmagasabban a városház tornyának nagy trikolorja. A konzulok szintén kitűzték zászlóikat. A hálaadó istentiszteletekre mindenütt sokan járultak, derült arccal, meleg szívvel. Budavár helyőrségi temploma virágokkal, magyar címerű fehér lobo­gókkal volt diszitve, az első padsorok piros posztóval (öröm színe) bevonva; a templom hajójában harminc­hat koronaőr, Szabó Kálmán kapitány vezetése alatt, képezett sorfalat, künn rendőrök és katonák díszben; benn a templom falainál is két gyalog­szakasz le­gényei, tüzérek és honvédek, huszárok és műszaki katonák álltak. Megjelentek Wekerle Sándor minisz­ter, Czorda Bódog, Láng Lajos és Gromon Dezső államtitkárok, Földváry Mihály alispán, Ráth Ká­roly főpolgármester, Hajnik Imre egyetemi rektor, Gábriányi térparancsnok, több konzul, tábornok, egy pár képviselő, sok kormányhivatalnok s nők is számosan. Bogisich Mihály esperes-plébános tarta a misét fényes segédlettel. A templomi kar az ő régi énekeiből és Vavrinecz Mór karnagytól adott elő ájtatos dallamokat s a szertartásnak fél tizen­kettőkor lett vége. A belvárosi plébánia templomban, hová belépti jegyekkel lehetett menni, (s igy is a szorongásig megtelt,) tízkor kezdő­dött a fővárosi törvényhatóság ünnepi miséje, melyet Krotky József esztergomi apátkanonok nagy segédlettel tartott. Rendőrök díszruhában álltak a falaknál. A megújított templom főoltárát délszaki növények éiiték,a főpapi széket cserje­dísz környezte, a szentély és főbejárat talaját drága szőnyeg fedte, a padsorokat piros szövet élénkíté­s az egész földíszítés, (melyet Szabó Károly főpolgármesteri jegyző vezetett,) igen élénk benyomást tett. Az oltárhoz közel foglal­tak helyet: Gerlóczy Károly alpolgármester, a tanács­tagok, tisztviselők, törvényhatósági képviselők, papok, köztük Szász Károly ref. püspök, tábornokok, ezre­desek, sok törzs és főtiszt, élükön Hotze altábornagy­­gyal. A »Te Deum« zenéje, Káldy Gyula szerzemé­nye, szépen hangzott. A budai dalárda közreműkö­désével a Volkmann d-dúr miséje következett, szaba­tosan előadott betételekkel. Mise után Gerlóczy al­polgármester a sekrestyében megköszönte Krotky kanonoknak a mise végzését, Hotze altábornagy pedig az alpolgármesternek a tisztikar szives meghí­vását. A többi kath. templomban is volt ünnepi mise­, a krisztinavárosiban Rostaházy Kálmán apát-plébános 9-kor tartotta. A Kálvin tér ref. templomában is akkor kezdődött az ünnep, köz­énekkel, mely után Szász Károly megható kö­nyörgést monda, kérve isten minden áldását koronás királyunk lányára és annak választottjára; s kérve, hogy adja meg nekik azt a boldogságot, mely nem a hatalomban és gazdagságban, hanem a szívek nemes tisztaságában és az igaz szeretetben rejlik. Az evangélikusok Deák­ téri templomában Hor­­váth Sándor lelkész mondott lélekből fakadt imát. A zöldfa-utcai szerb templomban Kosztics Simon esperes-plébános misézett, az egyházi ének­kar himnuszokat énekelt s a hívek nagy számmal jelentek meg, köztük sok úri nő. A dunaparti görög templomban Gregorios Gogos lelkész tar­totta a misét és Te Deumot, s a k­óruson operaházi.

Next