Fővárosi Lapok, 1890. október (27. évfolyam, 270-300. szám)

1890-10-01 / 270. szám

Ez idő alatt Capet úr folytatta tanulmányait, el-elmélyedt azokban; a neki tett ajánlatokat egyik nap tökéletesen jóknak, másik nap határozottan rosszaknak találta s minden este, midőn ebéd után feleségével meg a leányával kisétált, közölte velök reményeit és úgy, mint aggályait. Végre, egy este, midőn az asztal mellől fölkelt, tudatta, hogy immár határozott álláspontot foglalt el; az ügylet előnyösnek mutatkozott s ha nem is kecsegtetett meggazdagodással, az öregségnek nyu­galmas napokat biztosított. Mikor azonban az ügyet minden nyugtalankodás nélkül részletezte, ama ki­látás mellett, hogy egész életöket kiéletteben fogják tölteni, nem akarta a kérdést végleg eldönteni, mig azt értekezés és megvitatás tárgyává nem teszi. Ez, azon után történt, mely a faluból a tenger­part felé vezetett. Capel úrnak magyarázatai közben eljutottak ama magaslatra, honnan megpillantották a nyugvó nap által arany fénynyel borított tengert s a távolban a normand szigetek határozatlan kör­vonalait, melyek sötét párával bevonva látszottak. A legcsekélyebb szellőt sem lehetett érezni s egyet­len felhőcske sem úszott a láthatáron ; semmi egyéb zaj nem volt hallható, mint a hullámok moraja, me­lyek vagy száz méternyire alattok, tompa, szabályos ütemekben csapkodták a partot. — Meg kell vallanunk, — szólt Capet úr, — hogy Dielette nem fogja igazolni egész éven át az ő latin etimológiáját: dies laeta; nem lesz minden este ily kedves és bájoló a kép, mely most szemünk előtt terül; lesznek komor, hideg, barátságtalan napok is eme parton, melyet olykor nagy viharok látogatnak. Nos, én nem akarlak titeket áltatni; meg kell gondolnotok, vájjon eltűrhetitek-e eme vidék hátrá­nyait, lelkileg úgy, mint testileg. Vessetek számot magatokkal s tudassátok velem őszintén, van-e bá­torságotok itt élni ?... örökké itt lakni! — E tekintetben már számot vetettünk ma­gunkkal, — válaszolta Capelné. — Nem közönséges ügyről van itt szó, — foly­tatta a férj, — s én ezért csak úgy határozhatom el magamat, ha tanácsaitokat kérem ; nem a saját ér­dekemben beszélek, hanem a tiétekben, mert hiszen engem elfoglal a munka. — Mért ne élhetnénk mi ott, a­hol te lakói ? — szólt Capelné. — Hát te, leányom ? — kérdezte az apa. — Mamám érttem is beszélt, — jegyzé meg a leány. — De, van itt oly pont, melyre nézve anyád­nak a felelete nem elég s a te válaszodat is óhajtom ; ez a pont, a te férjhez meneteledre vonatkozik. Dié­letteben a házasuló férfiak ritkán mutatkoznak. Palást természeti nevezetességéről, az itteni »óriás lépésről­, 24 ujjnyi nagyságú emberi lábnyom­ról, mely egy két öl magas emberé lehetett, e lapok­ban máskor közelebbről is, valamint Hont megye egyéb óriás lépéseiről, szólottam. Ezekre már hu­szonöt évvel ezelőtt fölhívtam geo­­s anthropologjaink figyelmét, különösen a világhírű Vogt Károlyét, mi­dőn 1871-ben Budapesten járt,­­azután az 1876-ban Budapesten egybegyült európai geo- s anthropologiai kongresszust. De hasztalan! E talányok megfejtése az utókorra marad. — No, de Cherbourgban annál többen van­nak, — viszonzá Capelné. S azt fejtegette, hogy Suzanne, a tengerészeti igazgatóság báljában okvetetlen férjre tesz szert. Capel úr nem látszott egy véleményen lenni a feleségével. — Ez csak afféle anyai szeretetből eredő kép­­­­zelődés, mely igen szép lehet regényben, hol a házas­ságokat a bálban kötik, ám a valóság gyakran meg­hazudtolja azt. — Mégis, barátom, engedd eszedbe juttatnom, hogy... Suzanne közbe szólt: — Ne nyugtalankodjanak önök miattam, — szólt, ama rejtélyes mosolylyal ajkán, mely gyakran észrevehető volt nála, mikor a házasság kérdése föl­merült. — Ne mondd azt nekem, hogy nem akarsz férjhez menni,­­— szólt az apa. — Nem is állítom én azt, hogy vén leány aka­rok maradni. Csak arra kérem önöket, ne nyugta­lankodjanak , Dielette nem akadályoz engem abban, hogy férjhez mehessek. Engedjenek nekem egy hó­napi határidőt s akkor tudatom önökkel, hogy mit remélhetek. — Ki az, a­kit magadnak kiszemeltél ? —­ kér­dezte az anya. — Talán már lekötötted magadat ? — kér­dezte komolyan az apa. — Egy hónap leforgása előtt mit sem szólok, — szólt a leány nevetve, — most csak annyit mond­hatok, hogy okaim vannak, hinni, hogy oly kérő fog itt jelentkezni, a­kivel önök minden tekintetben meg lesznek elégedve. Engedjenek meg, ha jelenleg rész­letekbe nem bocsátkozom. — Miért nem ? — szólt Capel úr. — Kérem, atyám ne faligasson. — Bátran elmondhatod nekünk, ki az a várt vőlegény, — szólt az anya. — Egyébiránt, meg vagyok győződve, hogy az senki más, mint Ver­klise Pál. — Én meg azt hiszem, hogy inkább Rochas Kamill lesz az, — szólt az anya. — Semmi nevet sem említik, — jegyzé meg mosolyogva Suzanne, — különösen pedig nem annak a nevét, a­kit kérőül várok. Suzanne oly jól védelmezte magát, hogy a há­zassági kérdés tárgyalása abbamaradt s a beszéd további tárgya a lak­berendezés, a baromfi-tenyész­tés, meg a tehéntartás volt, mig csak a vendéglőbe vissza nem tértek. (Folyt, köv.) Hőke Lajos: Őszi lóversenyek. (Harmadik nap.) (1 1.) Tikkasztó melegben folyt le az őszi mee­ting tegnapi napja, de azért a közönség megtöltötte az összes tribune-öket. A tegnapi futások igen érde­kesek voltak s bár csak kis mezőnyök indultak, a végküzdelmek felette érdekesek voltak s nagyobbrészt a favorit lovaknak vereségével végződtek. Különösen nagy volt a meglepetés a »St. Le­­ger-díj« nyerőjénél, melyet hét versenytárs ellen a gr. Hunyady Imre »Weather«-e vitt el, csupa első rendű lovak ellen. A fogadási piacon annyira nem bíztak e lóban, hogy a totalisateur tízszeresnél na­gyobb osztalékot fizetett azoknak, kik e gyors ló hívei voltak. A többi futások is nagyrészt meglepetéssel végződtek. Egy verseny match volt. A futások eredménye a következő volt: Eladó verseny. 1500 frt. Minden két éves ló számára. Távolság 1600 méter. Hét nevezés dacára a verseny match-á alakult a Péchy Andor »Csen­des «-e és a Pulay Kornél »Donatio«-ja közt. Sima start után »Csendes« folytonos vezetés mellett can­terben nyert »Donatio« ellen. A rögtön megtartott árverésen a nyertesre 5000 frt kikiáltási ár mellett ajánlat nem történt. Nyeretlenek versenye: 1000 frt. Kétéves nyeret­len kontinentális lovaknak, franciák kivételével. Távolság 950 méter. Indultak: Blaskovics Miklós »Mehetné«-je, gr. Fesztetics Pál »Lauretta«-ja, Har­kányi János »Hidalgo«-ja, gr. Henckel Hugo »Szi­ves «-e, gr. Károlyi Gyula » Theseus «-a, b. Springer Gusztáv »Pandore«-ja és ugyanannak »Vantard«-ja, gr. Stubenberg József »Tableau«-ja, b. Iichtritz Zsigmond »Alpine«-je és Capt. Violet »Árpád II«-je. Két hibás start után egy csomóban indultak el mind a távoszlopig, hol kiváltak »Theseus«, »Szives« és »Pandore« s erős küzdelem után ily sorban hagyták el a célpontot. Handicap: 1000 frt. Három éves s idősb lovak­nak. Távolság 1300 méter. Heves mezőny indult, melyben álltak: gr. Erdödy Károly » Vép«-je, Capt. Violet »Ophéliá«-ja, Rodolitsch Antal »Mad­é«-je, Blaskovich Ernő »Kényes«-e, Egyedi Arthur »Va­­lentiá«-ja, gr. Károlyi­­Gyula »Bartolo«-ja és lovag Stern Rikhárd »Miss Crampon«-ja. »Bartolo« csökö­nyössége késleltette az indítást, mely után »Miss Crampon« vezetése mellett indult el a mezőny a táv­oszlopig, hol a vezető mellé jut. »Vép«­s rövid derék­futás után élre jutva, a versenyt canterben nyerte meg. »Miss Crampon a második helyet biztosítá ma­gának » Valentia« előtt, mely harmadik a célnál. St.­Leger: 10,000 frt a nyerőnek, 1000 frt a má­sodiknak. Minden hároméves kontinentális lónak, francia kivételével. Távolság 2800 méter. Elzáratott százharminc aláírással, de csak huszonkettő maradt meg, míg a starthoz csak hét lovat nyergettek: ifj. gr. Esterházy Móric »Kalksburger«-ét és »Prado«­­ját, gr. Hunyady Imre »Weather «-ét­­. Uchtritz­­ Zsigmond »Atyafi«-ját, Capt. Violet »Aranyká«-ját, gr. Zichy Béla »Sürgöny«-ét és »Garlic«-ját. Sima start után »Sürgöny« indult el a vezetéssel, a többiek majd egy csomóban utána, hátul »Weather­« így fu­tották be a pálya háromnegyedét, hol »Weather« mindinkább előre nyomulva, élre jut s a versenyt egy orrhoszszal nyerte meg »Aranyka« előtt, mely ismét biztositá magának a második helyet »Garlic« ellen, mely harmadik a célnál. A totalisateur e futás­nál 5 frtra 54 frtot fizetett ki. Eladó-gátverseny: 1000 frt. Távolság 2400 méter. Négy lovat vezettek a start elé, és pedig: a gr. Kinsky Zdenko »Honi«-ját, Mr. P. Price »Foto­­graf«-ját, gr. Trauttmansdorff L. »Georgine«-jét és Wackerow K. »Atlantic«jét. Sima start után »Atlan­tic« folytonos vezetés mellett a versenyt canterben nyerte meg. »Fotograf« a második helyet biztosítá magának »Georgine« előtt, mely harmadik a célnál. A nyertes lovat tulajdonosa az árverésen 2050 írton visszvásárolta. Eladók-Handicapja: 1000 forint. Hároméves s idősb kontinentális lovaknak, franciák kivételével. Tá­volság 1600 méter. A négyes mezőnyben álltak: lov. Scazzighino »Trough«-ja, Egyedi ^Arthur »Labra­dor«^, gr. Trauttmansdorff L. »Árpád«-ja és gróf Stubenberg József »Motor«-ja. Start után együtt in­dultak, de az egyenes pályán »Árpád« és »Labra­dor«, rövid derékfutás után, élre jutva, erős iramo­­dással haladtak a cél felé, hol egy rövid hoszszal »Árpád« lett első. »Labrador« biztosítá magának a második helyet »Motor« elől, mely harmadik lett. Ezzel a versenynek 1/26-kor vége lett. Holnap délután 1113-kor lesz a legközelebbi verseny, melyben eldöntésre kerül a 7000 írttal dotált »Prince of Wales handicap« és a nagy akadályverseny 5600 méterre, díja háromezer frt. * 1985 Hazai irodalom, művészet, * »Szépirodalmi könyvtár.« A gr. Dessewffy Aurélné és gr. Csáky Albinna úrnők védnöksége alatt alakult »Műbarátok köre«, mint tudjuk, célul tűzte ki jutányos és jó olvasmánynyal, elismert írók műveivel látni el a közönséget. A tagok éven­ként oly csinos kis könyvtár birtokába jutnak, mely dísze lesz minden úri háznak s ékessége a családi olvasóasztalnak. A tagok számának emelkedésével arányban fog állni az írói tiszteletdijak növekedése is, így akarja a »Műbarátok köre« egy részről meg­hódítani a magyar irodalomnak az olvasó közönség minden rétegét; másrészről pedig lehetségessé tenni a magyar írónak, hogy idejét és munkakedvét, am­bícióját és lelkesedését a biztos jutalom tudatában nyugodtan szentelje nagyobb alkotásokra. Tiz­értnyi évi díjért évenként 12 kötet jut a tagok kezébe. Az első négy kötet most jelent meg. Kiállításuk csinos, csak az kár, hogy a gyűjteményes munkákból kifeledték a tartalomjegyzéket. A négy kötet a kö­vetkező: »Hosszú estékre«, beszélgek, rajzok Vadnai Károlytól. Lapunk szerkesztőjének újabb elbeszélései gyűjtvék össze benne: »Az örök­láng«, »Az orvos boszúja«, »Bolla Nella«, »A vörös­keresztes asszony«, »A gyerekek«, »A hazafi«, »Az el­adók«, »A hazakerült Arany Trombitásról«, melyeket a Kisfaludy-Társaságban olvasott fel, vagy évkönyvek­ben adott ki. Váradi Antal újabb »K­ö­lt­e­m­é­­nyek«-kel áll elő, ama nagyobb költői műveivel (»A szent nyomok«, »Rege isten kardjáról«, »Epistola«, »Az árvák munkája«, »Tizenhárom«, »Rákóczi«, »Damján barát«, »Két koponya«, »Krisztus az alvilágban« sat.), melyekkel annyi elismerő tap­sot szerzett már, mikor felolvasta őket. B­e­­niczkyné­ Bajza Lenke kedvelt téren, a fő­rangú világban játszatja le »A házasság titka« bonyodalmait. Szana Tamás egy kötet műtör­ténelmi tanulmányt nyújt »A magyar művé­szet századunkban« címmel. A modern ma­gyar képzőművészet történetét állító össze jegyze­teiből, régi hírlapok és folyóiratok köteteiből írta ki hézagos adatait, így mégis az első, ki újabb képző­­művészetünk történetével foglalkozik. Egy számot­tevő művészünk sem maradt említetten a könyvben, melyben csak külföldre szakadt művészeinkről van kevés szó. * Operaház. Az idei vendégszereplők sorában tegnap a második énekesnőt hallottuk. Ez K­e­­ményfi Gizella kisasszony volt, ki a bécsi kon­zervatóriumon képeztette ki nem nagy terjedelmű hangját és megtanult annyit, hogy ma helyet kérhet a soubrette-énekesnők sorában. Mint ilyen mutatta be magát közönségünknek a »Granada t­éri s­z­állás« se nem igen könnyű, se nem igen nehéz egyetlen női szerepében. Kezdő énekesnőnek, ki alig rázta le az iskola porát,a színpadon új világ tárul fel, nem szokás rossz néven venni egy-egy elmosódó hang­futamot vagy kifogásolható frazírozást. Ez elnézésre keményít k­ a­ annál is inkább igényt tarthat, mert, a­mit határozott előnyéül kell betudnunk, szembeöt­­lőbb zenei vagy játékbeli inkorrektséget nem követ el. Egyszer sem sérti a szemet vagy fület. Hangja, bár szűk korlátok közt mozog (leggyöngébb a felső

Next