Fővárosi Lapok, 1891. június (28. évfolyam, 149-177. szám)

1891-06-30 / 177. szám

Kedd, 1891. junius 30 177. szám Huszonnyolcadik évfolyam félévre...............................8 frt Legye­lévre..........................4 frt Egyes szám 6 kr.FŐVÁROSI LAPOK SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPI KÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: ■Budapest, ferenciek­ tere 3. sz. I. emelet. Előfizetési díj: Előfizetések szintúgy mint Hirdetések a kiadóhivatalba (Budapest, ferenciek­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívásunkat a­­Fővárosi Lapok* 28-dik évfolyama második felére ajánljuk a hazai művelt olvasó közönség figyelmébe. Mindennap megjelenő szépirodalmi és társadalmi közlönyünk a jó ízlés és nemzeti műveltség szolgálatában áll s kitűnő írók, veteránok és jeles fiatal erők széles köre támogatja folyvást. Előfizetési ára: évnegyedre négy forint, félévre 8, egész évre 16 forint. Az utalványok és pénzes levelek igy címzendők: »A Fővárosi Lapok kiadóhivatalába, Budapest.« Soha. (Életkép.) Irta Révész Ernő. Szegény Lőrinc bácsi abban a gálában, ahogy a templomból hazajöttek, rohant ki a folyosóra. A kezén fehér keztyű, az egyikben bolyhos cylinder, mely immáron a harmadszori kivasaltatás kapitulá­cióján ment keresztül, a másikban nagy, vörös­ falú, kék babos kendőjét lobogtatta, melyről a burnótot verejtékes homlokára törülte zavarában. — Málcsi, Málcsi! Az istenért! Baj van oda­bent. Boriska már megint engesztelhetetlen. Pedig a szegény Lajos hogy kérleli! Málcsikám, az istenért, csinálj te köztük rendet...Ha neked nem sikerül, min­dennek vége! A nagyasszony, amint visszajöttek az esküvő­­rül, levezette a násznépet a kertbe a sátor alá, ahol meg volt terítve. Maga hamarosan kötényt tűzött maga elé, fölhúzta a ruha ujját, s a konyhába ment megtenni az utolsó ecsetvonásokat. Sebbel-lábbal halad el az öreg mellett. — No, mi az már megint? Szóba sem akar vele tovább állni, be sem várja a feleletet, vállon kapja férje urát s letuszkolja a ga­­rádicsokot. — Csak eredj, eredj, te Tyúk Miska ! Tartsd szóval a vendégeket, majd én ráncba szedem a lányo­kat. Hej, ha én lennék az úr a házban! Az öreg onnan alulról hüledezve fordul vissza. — Lennél? De aztán meghökkenve somfordál tovább, nyaka közé húzza a fejét s maga örül legjobban, hogy a nagyasszony már nem hallotta a rebellis közbeszó­lást, mert benn van a fiataloknál. — Megmondta azt a kántorné — már pedig azt csak mindenki tudja felőle, hogy hiteles perszóna — a múltkoriban, mikor odakint uzsonnáztunk az ispá­­noknál, hogy nem vezet ez az erőszakosság jóra. Bor­osa kisasszony egész életében regényeket olvasott, aztán most hozzáadni egy kocsmároshoz! Hogy nem kocsmáros, hanem vendéglős ? Makón vendéglő ? Ma­kón szállóház ? Ugyan micsoda hotel lehet Makón ? Hány szoba van benne ? Aztán a férje mégis csak pincér volt. Akármilyen kófh­­írnok is úgy beszél­hetett vele: Hallja, maga Jean! Hozzáadni olyan hirtelenszőke, görögdinnyefejű emberhez! Persze a ténikisasszony arról ábrándozott, hogy négylovas,ara­nyos hintóban jön érte valami gróf, hajdú a bakon, aztán csak magához kapja mint a mesében: Te az enyém, én a tied! Jaj, édes barátom, annak nyaka tört; a grófok manapság a gazdag bankár­leányokat keresik. Fran­cia gagyogás: parlévu, marlévu ? klavér ? Oszt hi­deg vizbe se tudjuk mártani az ujjúnkat ? Fenn az ernyő, nincsen kas. Még tán az anyja is azt gondolta, az a nyelves kofa. Várt a lány­nyal elég ideig; meg van a kisasszonyka annyi idős, mint az én fiam, a Károly; pedig már harmadszor mentettem ki a ka­tonaságtól. Szép summa pénzembe került, igaz , de mit nem tesz meg az ember a saját magzatáért ? Az­tán mégis hagyok rá annyit, hogy lesz neki mit aprí­tani a tejbe; kapna még mind a tíz ujjára olyan fe­leséget mint a Boriska kisasszony, még külömbet is! De — hogy hiába ne öltsem egyik szót a má­sikba — rá­jött utóbb is a nagyasszony, hogy az egész csupa lári-fák­: udvaroltak a lányának, udva­roltak — több semmi. Miért ne udvaroltak volna ? Kijárt ott érte az uzsonnakávé akárhányszor. Tán­colni is tudott a lelkem, városban tanulta, pörgött a nyelvecskéje is, no, már a nyelvét igazán az anyjától örökölte, csak túl ne tegyen valahogy rajta. Szegény Lajos, volt is magát ki után törni! Múltkor hallottam a postán, hogy valami városbeli urfival levelezgetett a lelkem poste restante. No, most városba kerül, megspórolja a postapénzt. La­jostól ugyan teheti, mert azt egészen elvakította a nagy szerelem, azt se vette észre, hogy a lány ki nem állhatja. Voltam ott egypárszor, láttam, úgy bánt vele, hogy én menten ott hagytam volna. Vette volna el valamelyik udvarlója vagy akár valamennyi! Az aljegyző is csapta neki a szelet, azért mégis a szolgabiró sógorasszonyát vette el. Vénecske egy ki­csit, meg aztán csúnyácska egy kicsit, de a rokonság kedvesem, a rokonság! A kerek­szentmihályi jegy-s­zőségbe ül most mentül elébb. Az öreg már nem so­káig viszi. Azután a patikárius, az minduntalan éjjeli ze­nét adott neki, de azért nőtelen még most is, pedig csak ki kellett volna érte nyújtani a kezét: tálcán vitték volna elébe, de annak kevés a Dárius kincse is, annak az országos korhelynek, annak a részeges kan­csónak. Oda nem adnám neki még a macskámat se. Hanem azért Boriskát is sajnálom. Nem tehet ő róla, hogy ilyennek nevelték, így lakóinak, látják, így lakóinak a szülők bűnéért a gyermekek. Kicsi ko­rában lovagolt a térdemen. Akkor még nem tartot­ták üveg alatt, csak akkor lett olyan finnyás kisasz­­szony, mikor az apja megnyerte a nagylutrit. Mász­kált még a fákon is, a mi eperfánkról esett le, azóta ferde az egyik lapockája. Tán nem is tudják? Pedig úgy van, ha nem a városi szabónék elvattázzák. A násznép türelmetlenkedett a kertben. Egy kicsit sokára talál maradni az új pár. — De micsoda illetlenség is ez így megvárakoz­tatni az embert! — Ezt ugyan egyik regényből sem olvashatta ki az új asszony, hogy ez járja. — Hiszen majd jóllakhatnak még egymással, nem éhesebbek, mint mi, legalább a menyecske nem. De hiszen tudjuk mi, hogy más itt a hiba. Az egész násznép erről súg-búg. Milyen halo­­vány volt a menyasszony az oltár előtt, a szeme is ki volt sírva. Mégis csak kegyetlenség az anyjától. Majom módon szerette azt a lányt, aztán igy bánni vele: mintha csak ideig-óráig tartana a házas­élet ! Hát aztán sír majd ő helyette ? Ez a mihaszna vén ember meg! De csak baj is az, ha az asszony fe­jén van a sapka! A Boriska lánypajtásai összedugják a fejeket. — Szegény, szegény jó lélek ! Mert a szerencsétlen embert mindenki saj­nálja : a részvét semmibe se kerül. Szánakozó van sok, mindig, pláne ha piacra lehet vinni a szánalmat. A más ember ügyebaja olyan édes csemege! Mennybéli atyánk! Add meg a mindennapi ke­nyeret és a mindennapi botrányt! Mit érne az, hogy nekünk nincs bajunk, ha felebarátunknak se lenne soha ? Hogyan fitogtathatnék a mi éktelen nagy böl­­cseségünket, ha úgy nem, hogy kimutatjuk hajszálig való pontossággal: mi módon kellett volna másnak eljárni, hogy bajba ne kerüljön ? A legostobább is túl tesz egymaga mind a két görög kölcsön, ha más körül a Balatonon. — Az új gőzhajózás megnyitása, jan. 28-án. — (LB.) Lelkes ünnepély folyt le vasárnap a Bala­tonon, megnyílt az új gőzhajózás négy gőzössel s a Balaton-kultusz impozáns nyilatkozásán a három kör­nyező megye: Veszprém, Zala és Somogy vezérfér­­fiai, sőt a fővárosból is egy kis társaság együtt ünne­peltek a lakossággal. Egy részük sorscsapásoktól sújtva, egykori dúsgazdagságától megfosztva, ezrivel menekül Amerikába. Azzal, hogy fürdőtelepek léte­sülnek, segítni kívánnak az itthon maradtak nyo­masztó helyzetén, a vasárnapi hajó­ünnep pedig kez­dete kívánt lenni e jobb időnek. Reggel 6 órakor a déli vasút budai pályaházá­ból különvonat vitte be a fővárosi vendégeket Sió­fokra. Ott voltak Kenessey Kálmán hajózási főfel­ügyelő a kereskedelmi miniszter képviseletében, Gerlóczy Károly alpolgármester és Polonyi Géza rőv. bizottsági tag a főváros részéről, Bezerédj Viktor belügyminiszteri tanácsos, több orsz. képviselő, köz­tük Fenyvessy Ferenc s az írók közül Agai Adolf, dr. Alexander Bernát, rajzolók és a sajtó kép­viselői. Csak egy hiánya volt a társaságnak, Baross Gábor keresk. miniszter, nagy elfoglaltsága miatt nem mehetett le, pedig nagyban készültek ünneplé­sére. A különvonatot is, mely 9 órára célhoz ért, maga Brám Miksa, a déli vasút budapesti igazgatója és Wels főfelügyelő vezette Siófokig. E külön vonat­tal a déli vasút társasága járult az ünnepélyhez. Siófokon szívélyes üdvözlés várt a vendégekre. Ott várakoztak a bencés rend képviselői, Veszprém-, Somogy- és Zala megyék vezérférfiai: Véghely Dezső alispán, Kovács Imre polgármester, Bobusniczky Ödön járásbíró; Tallián Gyula alispán, Foll József főügyész; Svastics Benő főispán, Csertán Károly alispán, Szentmiklóssy Gyula főszolgabíró; a Stefánia­­yachtegylet részéről gr. Széchenyi Imre, Szarvassy Sándor igazgató, Szalay Imre orsz. képviselő, báró Inkey István, gróf Nádasdy Tamás és gróf Ester­házy Mihály. Általános volt a sajnálkozás Baross Gábor miniszter elmaradása miatt. A társaság együtt ment a kikötőbe, hol ünnep­lőbe öltözött fürdővendégek és nagy néptömeg hullám­zott. Ott ringott a fellobogózott nagy »Baross« gőzös és a vele nevet cserélt kisebb új csavargőzös, a »Ke­lén« társa, a »Hekla.« A Balaton körülhajózására a »Baross« indult el a vendégekkel, a siófok-füredi hajó­közlekedést a »Helka« látta el. Első útját tette most és Szarvassy Sándor, a balatoni gőzhajó-társaság igaz­gatója előzékenyen kalauzolta oda a vendégeket. Min­denki teljes elismeréssel nyilatkozott a csinos és kényel­mes berendezésről, mely teljesen mása a nagy gőzös berendezésének és melyet már részletesen leirtunk va­sárnap. A »Kelén« tudvalevőleg a zalai part mentén fog járni s kényelmesen elfér benne 200 személy is; 30 méter hosszú, másfél méternyire jár a vízben. A somogyi part mentén párja, a »Helka« jár ; ezzel találkoztunk Révfülöpnél. A szemközti partok közt a »Baross« közvetíti az összeköttetést, míg kisebb ki­rándulásokra a csepp »Rohan« szolgál. Ezeken kívül Balaton-füreden és Keszthelyen vagy ötven vitorlás yacht áll a közönség­­rendelkezésére. Valóban méltó volt megünnepelni azt a napot, melyen a Balaton többé már nem közlekedési akadály a szemközt levő partok közt, hanem könnyű és kényelmes közlekedés nyílt meg rajta. Tíz éve foly már a munka, hogy a Balaton idáig emelkedjék. De csak most fog elkövetkezni a felvirág­zás, hogy a gőzhajózás biztosítására a kereskedelmi miniszter 6000 frtot, a három parti megye évi három­­háromezer forint, a déli vasút­társaság 10.000 fo­rint segélyt biztosított tíz esztendőre. Ezen kívül a megyék megépíttették a kikötőket: Somogy a boglárit, Veszprém az almádit és keneseit, Zala pedig a révfülöpit, badacsonyit és keszthelyit. Most már kényelmesen hozzáférhető a fővárosi nyaraló­közönségnek Balaton-Füred, melynek emelésére ben­cés igazgatója, Kovács Ábel pár év alatt negyed millió forintot fektetett be, de van is lázatja. Már 301 vendége fürdik a Balatonban. Vagy ott van az amerikaias gyorsasággal föllendült Almádi (a Ba­rossa harmadik állomása), mely tíz évvel ezelőtt egy­szerű szőlőhegy volt, ma festői panorámája parti fürdő viruló ligetekkel, sétányokkal, fasorokkal, csi­nos villákkal, nagy fürdőházzal, 70 apróbb bérház­zal s a mi fő, évenként 7—800 állandóan ott nyaraló fürdővendéggel, kik után három közeli filloxera-sujtott falu népe megél. A tevékeny alispán Véghely Dezső és néhány fiatal ember teremtette meg ezt a fürdő­telepet. Ott van a Balaton eredeténél az idilli Ze­nese. Egy partmenti tulajdonos, Nagy Károly, saját pénzén építtetett a partra vendéglőt, társalgó-termet, fasorokat ültettett, kutat, utat készíttetett s azután oda ajándékozta egy megalakult fürdő-bizottságnak. Ez a lelkes tábor évenkint 300—350 budapesti hiva­talnok-vendéget toborz össze. Most cölöphidat épit­­nek ott és jul. 1-jőtől fogva kiköt ott a »Baross« is (negyedik állomás). A parton 71 fürdőkabin áll. Ezek a legkeresettebb veszprémmegyei fürdők. A somogyi parton a legkiesebb fürdő a vizbe könyöklő kedves Szepezd, melynek van vendége az ország minden részéből. Sehol oly családias fürdőélet nincs, mint ott s villák, bérházak építésére sem szo­rul, mert közvetlen a viz szélén épült falu minden háza szolgál lakással is. Ott van a felső Fonyód, Rév­fülöp s főkint a félmilliónyi tőkével most épülő Siófok, Kenesét is felülmuló tüde hullámverésével. A villate­lep a Balaton partján már is szép látvány. A zalai parton látogatásra érdemes a hires Badacsony, a »Hableány« részvényszállóval, vagy Keszthely, melynek fürdőjét maga a város vette át s mintegy 40,000 frtot bele is épített rögtön. Vizét nagy evezőtársaság élénkíti pompás csónakparkkal. Ez a képe ma, tíz évi munkálkodás után, melyben az oroszlánrész a Balaton-egyletet illeti, a Balatonnak. Az új gőzhajózás még inkább fejlesztheti s a 20,000 elpusztult szőlőholdon 200,000 szegény parti magyar nem lesz földönfutóvá. Mindenki sajnálta, hogy ezt a munkát nem nézte meg a legnépszerűbb miniszter.

Next