Fővárosi Lapok, 1891. június (28. évfolyam, 149-177. szám)
1891-06-30 / 177. szám
Kedd, 1891. junius 30 177. szám Huszonnyolcadik évfolyam félévre...............................8 frt Legyelévre..........................4 frt Egyes szám 6 kr.FŐVÁROSI LAPOK SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPI KÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: ■Budapest, ferenciek tere 3. sz. I. emelet. Előfizetési díj: Előfizetések szintúgy mint Hirdetések a kiadóhivatalba (Budapest, ferenciek tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívásunkat aFővárosi Lapok* 28-dik évfolyama második felére ajánljuk a hazai művelt olvasó közönség figyelmébe. Mindennap megjelenő szépirodalmi és társadalmi közlönyünk a jó ízlés és nemzeti műveltség szolgálatában áll s kitűnő írók, veteránok és jeles fiatal erők széles köre támogatja folyvást. Előfizetési ára: évnegyedre négy forint, félévre 8, egész évre 16 forint. Az utalványok és pénzes levelek igy címzendők: »A Fővárosi Lapok kiadóhivatalába, Budapest.« Soha. (Életkép.) Irta Révész Ernő. Szegény Lőrinc bácsi abban a gálában, ahogy a templomból hazajöttek, rohant ki a folyosóra. A kezén fehér keztyű, az egyikben bolyhos cylinder, mely immáron a harmadszori kivasaltatás kapitulációján ment keresztül, a másikban nagy, vörös falú, kék babos kendőjét lobogtatta, melyről a burnótot verejtékes homlokára törülte zavarában. — Málcsi, Málcsi! Az istenért! Baj van odabent. Boriska már megint engesztelhetetlen. Pedig a szegény Lajos hogy kérleli! Málcsikám, az istenért, csinálj te köztük rendet...Ha neked nem sikerül, mindennek vége! A nagyasszony, amint visszajöttek az esküvőrül, levezette a násznépet a kertbe a sátor alá, ahol meg volt terítve. Maga hamarosan kötényt tűzött maga elé, fölhúzta a ruha ujját, s a konyhába ment megtenni az utolsó ecsetvonásokat. Sebbel-lábbal halad el az öreg mellett. — No, mi az már megint? Szóba sem akar vele tovább állni, be sem várja a feleletet, vállon kapja férje urát s letuszkolja a garádicsokot. — Csak eredj, eredj, te Tyúk Miska ! Tartsd szóval a vendégeket, majd én ráncba szedem a lányokat. Hej, ha én lennék az úr a házban! Az öreg onnan alulról hüledezve fordul vissza. — Lennél? De aztán meghökkenve somfordál tovább, nyaka közé húzza a fejét s maga örül legjobban, hogy a nagyasszony már nem hallotta a rebellis közbeszólást, mert benn van a fiataloknál. — Megmondta azt a kántorné — már pedig azt csak mindenki tudja felőle, hogy hiteles perszóna — a múltkoriban, mikor odakint uzsonnáztunk az ispánoknál, hogy nem vezet ez az erőszakosság jóra. Borosa kisasszony egész életében regényeket olvasott, aztán most hozzáadni egy kocsmároshoz! Hogy nem kocsmáros, hanem vendéglős ? Makón vendéglő ? Makón szállóház ? Ugyan micsoda hotel lehet Makón ? Hány szoba van benne ? Aztán a férje mégis csak pincér volt. Akármilyen kófhírnok is úgy beszélhetett vele: Hallja, maga Jean! Hozzáadni olyan hirtelenszőke, görögdinnyefejű emberhez! Persze a ténikisasszony arról ábrándozott, hogy négylovas,aranyos hintóban jön érte valami gróf, hajdú a bakon, aztán csak magához kapja mint a mesében: Te az enyém, én a tied! Jaj, édes barátom, annak nyaka tört; a grófok manapság a gazdag bankárleányokat keresik. Francia gagyogás: parlévu, marlévu ? klavér ? Oszt hideg vizbe se tudjuk mártani az ujjúnkat ? Fenn az ernyő, nincsen kas. Még tán az anyja is azt gondolta, az a nyelves kofa. Várt a lánynyal elég ideig; meg van a kisasszonyka annyi idős, mint az én fiam, a Károly; pedig már harmadszor mentettem ki a katonaságtól. Szép summa pénzembe került, igaz , de mit nem tesz meg az ember a saját magzatáért ? Aztán mégis hagyok rá annyit, hogy lesz neki mit aprítani a tejbe; kapna még mind a tíz ujjára olyan feleséget mint a Boriska kisasszony, még külömbet is! De — hogy hiába ne öltsem egyik szót a másikba — rájött utóbb is a nagyasszony, hogy az egész csupa lári-fák: udvaroltak a lányának, udvaroltak — több semmi. Miért ne udvaroltak volna ? Kijárt ott érte az uzsonnakávé akárhányszor. Táncolni is tudott a lelkem, városban tanulta, pörgött a nyelvecskéje is, no, már a nyelvét igazán az anyjától örökölte, csak túl ne tegyen valahogy rajta. Szegény Lajos, volt is magát ki után törni! Múltkor hallottam a postán, hogy valami városbeli urfival levelezgetett a lelkem poste restante. No, most városba kerül, megspórolja a postapénzt. Lajostól ugyan teheti, mert azt egészen elvakította a nagy szerelem, azt se vette észre, hogy a lány ki nem állhatja. Voltam ott egypárszor, láttam, úgy bánt vele, hogy én menten ott hagytam volna. Vette volna el valamelyik udvarlója vagy akár valamennyi! Az aljegyző is csapta neki a szelet, azért mégis a szolgabiró sógorasszonyát vette el. Vénecske egy kicsit, meg aztán csúnyácska egy kicsit, de a rokonság kedvesem, a rokonság! A kerekszentmihályi jegy-szőségbe ül most mentül elébb. Az öreg már nem sokáig viszi. Azután a patikárius, az minduntalan éjjeli zenét adott neki, de azért nőtelen még most is, pedig csak ki kellett volna érte nyújtani a kezét: tálcán vitték volna elébe, de annak kevés a Dárius kincse is, annak az országos korhelynek, annak a részeges kancsónak. Oda nem adnám neki még a macskámat se. Hanem azért Boriskát is sajnálom. Nem tehet ő róla, hogy ilyennek nevelték, így lakóinak, látják, így lakóinak a szülők bűnéért a gyermekek. Kicsi korában lovagolt a térdemen. Akkor még nem tartották üveg alatt, csak akkor lett olyan finnyás kisaszszony, mikor az apja megnyerte a nagylutrit. Mászkált még a fákon is, a mi eperfánkról esett le, azóta ferde az egyik lapockája. Tán nem is tudják? Pedig úgy van, ha nem a városi szabónék elvattázzák. A násznép türelmetlenkedett a kertben. Egy kicsit sokára talál maradni az új pár. — De micsoda illetlenség is ez így megvárakoztatni az embert! — Ezt ugyan egyik regényből sem olvashatta ki az új asszony, hogy ez járja. — Hiszen majd jóllakhatnak még egymással, nem éhesebbek, mint mi, legalább a menyecske nem. De hiszen tudjuk mi, hogy más itt a hiba. Az egész násznép erről súg-búg. Milyen halovány volt a menyasszony az oltár előtt, a szeme is ki volt sírva. Mégis csak kegyetlenség az anyjától. Majom módon szerette azt a lányt, aztán igy bánni vele: mintha csak ideig-óráig tartana a házasélet ! Hát aztán sír majd ő helyette ? Ez a mihaszna vén ember meg! De csak baj is az, ha az asszony fején van a sapka! A Boriska lánypajtásai összedugják a fejeket. — Szegény, szegény jó lélek ! Mert a szerencsétlen embert mindenki sajnálja : a részvét semmibe se kerül. Szánakozó van sok, mindig, pláne ha piacra lehet vinni a szánalmat. A más ember ügyebaja olyan édes csemege! Mennybéli atyánk! Add meg a mindennapi kenyeret és a mindennapi botrányt! Mit érne az, hogy nekünk nincs bajunk, ha felebarátunknak se lenne soha ? Hogyan fitogtathatnék a mi éktelen nagy bölcseségünket, ha úgy nem, hogy kimutatjuk hajszálig való pontossággal: mi módon kellett volna másnak eljárni, hogy bajba ne kerüljön ? A legostobább is túl tesz egymaga mind a két görög kölcsön, ha más körül a Balatonon. — Az új gőzhajózás megnyitása, jan. 28-án. — (LB.) Lelkes ünnepély folyt le vasárnap a Balatonon, megnyílt az új gőzhajózás négy gőzössel s a Balaton-kultusz impozáns nyilatkozásán a három környező megye: Veszprém, Zala és Somogy vezérférfiai, sőt a fővárosból is egy kis társaság együtt ünnepeltek a lakossággal. Egy részük sorscsapásoktól sújtva, egykori dúsgazdagságától megfosztva, ezrivel menekül Amerikába. Azzal, hogy fürdőtelepek létesülnek, segítni kívánnak az itthon maradtak nyomasztó helyzetén, a vasárnapi hajóünnep pedig kezdete kívánt lenni e jobb időnek. Reggel 6 órakor a déli vasút budai pályaházából különvonat vitte be a fővárosi vendégeket Siófokra. Ott voltak Kenessey Kálmán hajózási főfelügyelő a kereskedelmi miniszter képviseletében, Gerlóczy Károly alpolgármester és Polonyi Géza rőv. bizottsági tag a főváros részéről, Bezerédj Viktor belügyminiszteri tanácsos, több orsz. képviselő, köztük Fenyvessy Ferenc s az írók közül Agai Adolf, dr. Alexander Bernát, rajzolók és a sajtó képviselői. Csak egy hiánya volt a társaságnak, Baross Gábor keresk. miniszter, nagy elfoglaltsága miatt nem mehetett le, pedig nagyban készültek ünneplésére. A különvonatot is, mely 9 órára célhoz ért, maga Brám Miksa, a déli vasút budapesti igazgatója és Wels főfelügyelő vezette Siófokig. E külön vonattal a déli vasút társasága járult az ünnepélyhez. Siófokon szívélyes üdvözlés várt a vendégekre. Ott várakoztak a bencés rend képviselői, Veszprém-, Somogy- és Zala megyék vezérférfiai: Véghely Dezső alispán, Kovács Imre polgármester, Bobusniczky Ödön járásbíró; Tallián Gyula alispán, Foll József főügyész; Svastics Benő főispán, Csertán Károly alispán, Szentmiklóssy Gyula főszolgabíró; a Stefániayachtegylet részéről gr. Széchenyi Imre, Szarvassy Sándor igazgató, Szalay Imre orsz. képviselő, báró Inkey István, gróf Nádasdy Tamás és gróf Esterházy Mihály. Általános volt a sajnálkozás Baross Gábor miniszter elmaradása miatt. A társaság együtt ment a kikötőbe, hol ünneplőbe öltözött fürdővendégek és nagy néptömeg hullámzott. Ott ringott a fellobogózott nagy »Baross« gőzös és a vele nevet cserélt kisebb új csavargőzös, a »Kelén« társa, a »Hekla.« A Balaton körülhajózására a »Baross« indult el a vendégekkel, a siófok-füredi hajóközlekedést a »Helka« látta el. Első útját tette most és Szarvassy Sándor, a balatoni gőzhajó-társaság igazgatója előzékenyen kalauzolta oda a vendégeket. Mindenki teljes elismeréssel nyilatkozott a csinos és kényelmes berendezésről, mely teljesen mása a nagy gőzös berendezésének és melyet már részletesen leirtunk vasárnap. A »Kelén« tudvalevőleg a zalai part mentén fog járni s kényelmesen elfér benne 200 személy is; 30 méter hosszú, másfél méternyire jár a vízben. A somogyi part mentén párja, a »Helka« jár ; ezzel találkoztunk Révfülöpnél. A szemközti partok közt a »Baross« közvetíti az összeköttetést, míg kisebb kirándulásokra a csepp »Rohan« szolgál. Ezeken kívül Balaton-füreden és Keszthelyen vagy ötven vitorlás yacht áll a közönségrendelkezésére. Valóban méltó volt megünnepelni azt a napot, melyen a Balaton többé már nem közlekedési akadály a szemközt levő partok közt, hanem könnyű és kényelmes közlekedés nyílt meg rajta. Tíz éve foly már a munka, hogy a Balaton idáig emelkedjék. De csak most fog elkövetkezni a felvirágzás, hogy a gőzhajózás biztosítására a kereskedelmi miniszter 6000 frtot, a három parti megye évi háromháromezer forint, a déli vasúttársaság 10.000 forint segélyt biztosított tíz esztendőre. Ezen kívül a megyék megépíttették a kikötőket: Somogy a boglárit, Veszprém az almádit és keneseit, Zala pedig a révfülöpit, badacsonyit és keszthelyit. Most már kényelmesen hozzáférhető a fővárosi nyaralóközönségnek Balaton-Füred, melynek emelésére bencés igazgatója, Kovács Ábel pár év alatt negyed millió forintot fektetett be, de van is lázatja. Már 301 vendége fürdik a Balatonban. Vagy ott van az amerikaias gyorsasággal föllendült Almádi (a Barossa harmadik állomása), mely tíz évvel ezelőtt egyszerű szőlőhegy volt, ma festői panorámája parti fürdő viruló ligetekkel, sétányokkal, fasorokkal, csinos villákkal, nagy fürdőházzal, 70 apróbb bérházzal s a mi fő, évenként 7—800 állandóan ott nyaraló fürdővendéggel, kik után három közeli filloxera-sujtott falu népe megél. A tevékeny alispán Véghely Dezső és néhány fiatal ember teremtette meg ezt a fürdőtelepet. Ott van a Balaton eredeténél az idilli Zenese. Egy partmenti tulajdonos, Nagy Károly, saját pénzén építtetett a partra vendéglőt, társalgó-termet, fasorokat ültettett, kutat, utat készíttetett s azután oda ajándékozta egy megalakult fürdő-bizottságnak. Ez a lelkes tábor évenkint 300—350 budapesti hivatalnok-vendéget toborz össze. Most cölöphidat épitnek ott és jul. 1-jőtől fogva kiköt ott a »Baross« is (negyedik állomás). A parton 71 fürdőkabin áll. Ezek a legkeresettebb veszprémmegyei fürdők. A somogyi parton a legkiesebb fürdő a vizbe könyöklő kedves Szepezd, melynek van vendége az ország minden részéből. Sehol oly családias fürdőélet nincs, mint ott s villák, bérházak építésére sem szorul, mert közvetlen a viz szélén épült falu minden háza szolgál lakással is. Ott van a felső Fonyód, Révfülöp s főkint a félmilliónyi tőkével most épülő Siófok, Kenesét is felülmuló tüde hullámverésével. A villatelep a Balaton partján már is szép látvány. A zalai parton látogatásra érdemes a hires Badacsony, a »Hableány« részvényszállóval, vagy Keszthely, melynek fürdőjét maga a város vette át s mintegy 40,000 frtot bele is épített rögtön. Vizét nagy evezőtársaság élénkíti pompás csónakparkkal. Ez a képe ma, tíz évi munkálkodás után, melyben az oroszlánrész a Balaton-egyletet illeti, a Balatonnak. Az új gőzhajózás még inkább fejlesztheti s a 20,000 elpusztult szőlőholdon 200,000 szegény parti magyar nem lesz földönfutóvá. Mindenki sajnálta, hogy ezt a munkát nem nézte meg a legnépszerűbb miniszter.