Fővárosi Lapok, 1891. augusztus (28. évfolyam, 209-238. szám)
1891-08-01 / 209. szám
töltötte ezt a borzasztó éjszakát, melyen a tűzvész oly sok embert tett hajléktalan földönfutóvá. De »Májusi rózsa« ép és egésséges volt! Ápolója mitől sem látszott többé félni. Miksának újra eszébe jutott Helene is, mert amint értesült, most a vihar utolsó kitörése volt ez, ama gyalázatos hattyúnak a dala, melyet háborúnak neveznek s melynek nagy vörös szárnyai, a légben széttárulván, tűzesőt idéztek elő. Valóban, az ellenséges csapat száma néhány nap múlva észrevehetőleg csökkent Saint-Cloudban. A poroszok nem akartak sokáig gyászos műveleteik színhelyén maradni. Viszonylagos vigaszt nyújtott, de a szerencsétlenségeket sokáig nem lehetett elfeledni. A vidám Saint-Cloud nyári napokban szép sétautaival s kedélyes mulatságai az őszi szép napok alatt, Saint-Cloud, mely a szerelmesek kedvelt szórakozási helye volt, hol szép tavaszi reggeleken, a parkban őzek és rőtvadak nyugodtan sétálva, bámulták a sétálókat, Saint-Cloud sok időre meghalt. A Szajnának sok időre felednie kellett a hátát hasító csónakokat, melyekben szép leánykák dalolva eveztek, meg a partjain mulató kedélyes polgárságot. Steuben Károly, mihelyt annyira meggyógyult, hogy az út fáradamait elviselhette, szabadságot kapott, hogy otthon, családja körében, a szükséges nyugalomban, tökéletesen visszanyerhesse az egésségét. Mielőtt elutazott, kérette Miksát, hogy látogassa meg őt. Miksa nem teljesítette kérelmét. Néhány nap múlva újra látta Helénet, Boisrobin pedig ezt írta neki: »Édes Miksám! Látogasson meg minket Corbeilben mennél előbb. A politikai gondok nem engedik meg nekem, hogy elhagyjam ezt a látszólag nyugodt, de voltaképp izgatott hangulatú várost. Majd elbeszélem önnek amaz aljasságokat, melyeket velem szemben Bourbbhon elkövetett... Igen nagy örömet szerezne ön nekem, ha arcképemet megörökítené városi tisztviselői jelvényeimmel. Az efféle képek igen kellemes emlékek szoktak lenni a gyermekek előtt — s Gontranból már maholnap fölnőtt férfi lesz. Isten önnel édes Aubry; számára be van rendezve egy lakás nálam és mi sem fog hiányzani vendégszerető házamnál, a mi önnek gyönyörűséget okoz. Megtalálja ön nálam, a mint mondani szokás : a jó lakást, jó ágyat és a többit. Igaz hive Boisrobin. Minő ember ez ! — gondolta Magában Miksa, ennek mindenre kiterjed a figyelme!... Miksa a meghívásnak engedve, néhány napot Corbeilben töltött. Boisrobin csaknem valamennyi ismerősére ráerőszakolta pártfogását. A Vésinier-k és Mireventek voltak különösen azok, kikre kegyeit árasztotta. Ami a szerencsétlen Bourbont illeti, az ő ócska demokráciája a vidéken mit sem nyomott többé a mérlegben. Gyakran fölkiáltott elkeseredésében : — Hát ez az a köztársaság, amiért mi oly hévvel küzdöttünk ?! S haraggal a lelkében csatlakozott az elégületlenek tömegéhez, melynek a commune volt hivatva tragikus és egyszersmind groteszk kifejezést adni. Ő nem akart Boisrobinnak uszály hordozója lenni. Miksa, szobájába lépve, a képirónak szükséges minden fölszerelést talált ott; állványt, vásznat, ecsetet, festéket, bársonynyal meg selyemmel bevont karszékeket. — Hm ! — mormogta Miksa, — bezzeg itt mindenről gondoskodtak. Boiszobin most még inkább el volt foglalva s egész napon át alig töltött pár órát otthon. — Mi csak reggel szentelhetjük időnket a képnek ! — mondta Miksának. S délelőtt tiz órakor, már ott ült a festő állvány előtt hatósági díszruhájában, méltóságos helyzetben, egyik kezét a törvénykönyvre helyezve, míg a másikat gondolatokkal megterhelt agyának támaszául alkalmazta. Ő maga választotta magának ezt az állást, illetőleg ülést. (Bolyt, köv.) ban az uj muzeum gipszmintáját helyezték el s falaira a csehországi régi fővárgrófok és főországnagyok olajba festett arcképeit függesztették. E pavillonban az országos építészet minden ágazata, hely- és tervrajzokkal, mintákkal s összehasonlító rajzokkal, gazdagon van ismertetve. A gazdászati iskolák növendékeinek kiállított tárgyai is elismerést érdemelnek. Az »aranyos« Prága pavillonjában főleg a városi tanács által 12.000 forintért beszerzett koronázási mennyezet köti le figyelmünket, melyet eddig I. Lipót, I. Ferenc és V. Ferdinánd koronáztatása alkalmából használtak. Ugyancsak e terem közepére alkalmazott állványon terül el Langweil mesterműve: »Prága 1820«ban, mely a száztornyu várost ötszázszoros kisebbítésben fapapirból készült plasztikai mintázatban tárja szemünk elé. Langweil, a cseh nemzeti múzeum egykori hivatalnoka, egész életén át bámulatraméltó szorgalommal és kitartással dolgozott e művén, melyet V. Ferdinand megvett és a cseh múzeumnak ajándékozott. E művet, mely mindeddig nem volt nyilvánosan kiállítva, a látogató közönség nagy előszeretettel nézegeti, s különösen a főváros óvárosi, józsefvárosi és kleinseitei lakosai örvendenek, ha sikerült rajta megtalálniuk a jelenlegi lakházukat. Közel a cseh főváros díszes pavillonjához, négyszögletes pázsitos dombon, egyiptomi imaház ragadja meg figyelmünket. Homlokzata és oldalrészei hieroglifekkel vannak befestve. Lépcsőzeténél két óriási sphinx őrködik , bejárata előtt pedig tetőig érő obeliszkek állanak. Vájjon mit rejthet ez a magaslatról titokszerűen reánk meredező Egyiptom, mely már messziről izgatja kíváncsiságunkat ? Talán egyiptomi múmiákat? Oh nem. Ez az ájtatosságra intő épület a papíripar gyártmányait rejti, mely iparág bölcsője Egyiptomban ringott s a papírgyártáshoz használt nyersanyagokkal s a papíripar legkülönfélébb készítményeivel ismertet meg. E szent helyen, hol a látogató közönség mintegy ösztönszerüen mérsékeli társalgása hangját s halkan lépkedve jár, csak az elárusitónő reklámja cseng fülünkbe, ki nemzeti színű szalagokkal összetartott levélpapircsomagokat kinálgat megvételre s tört németséggel az üzlet pangásáról panaszkodik. Megsajnáltam szegénykét, vásároltam is tőlem ő csupa hálából ama csontszerű s allegóriás művészi kivitelű rajzokkal gazdagon díszített levélpapírkészletre téritő figyelmemet, melyből 100 darab csak 50 forint s a melyet értékénél fogva melegen ajánlok a gazdag arisztokrácia és a haute-finance szerelmes jegyeseinek figyelmébe. Az egyiptomi imaház ez élénk vérmérsékletű Libusája egy kis statisztikával is szolgált, kimutatva, hogy Ausztriában 500 papírgép dolgozik, melyből magára Csehországra 100 papírgép esik. Ez utóbbiak 12,000 lóerővel működnek s 12,500 munkást foglalkoztatnak. A prágai kiállítás legnépszerűbb s leglátogatottabb építménye a Ceska chalupa (cseh parasztház). Nem találva helyét a csarnokok díszes soraiban, szerényen vonult vissza lombos fák alá, a kiállítás egyik szögletébe. A cseh paraszt egyszerű épitőszerszámaival emelt faházacska ez, mely barátságos, minden cifraságtól menti külsejével, hosszabb tartózkodásra hívogat s betekintést enged lakóinak családi szentélyébe. Földszinti részében a konyhát, a gazda szobáit s a cselédszobát látjuk, mig a tető alatt a lomtár és egyéb kamrák vannak elhelyezve. A viasz testű gazda, ki ez országos látogatásra legdíszesebb ünnepi ruhájába öltözködött, kicsinosított s mosolygva piruló élete párját bemutatva, barátságosan nyújtja felénk kezeit s úgy látszik, igen jól esik neki, hogy kisded hajléka a látogatók teljes elismerésével találkozik. Örömének gazdag jutalmazással ad kifejezést, midőn szobáiban mindama szép tárgyakkal megismertet, melyet szorgalmas női kezek készitenek s mely mint női háziipar lelkes elismeréssel találkozik országszerte. A női hímzés művészeti titkaiba nem igen vagyok beavatva s igy alig hiszem, hogy az e fajta értékes munkálatok közül azonnal megtudjam ismerni a legérdemesebbet. De azt nem merem állítani, hogy azok a hímzések, melyek a cseh parasztasszonyok keszkenőin, kötényein, asztalkendőin és ágytakaróin diszlenek, a himzés kitűnő munkái; ez már nem himzés, ha-s nem himzőművészet. Nem is csodálkozom azon, hogy a fitos orrú, húsos ajkú, szőke copfos Marianka reggeltől estig egyebet sem halva, mint dicsérő szót, teljesen elbizakodott s oda se hederit tenyeres talpas Venceljének szerelmes pillantásaira, aki pedig igen szívesen fogadna egy cuppanós hobiékut. (Minthogy oda tettem a hobiéku elé a »cuppanós« jelzőt, azt hiszem a hobiéku szó értelmének külön magyarázása fölösleges.) Kilépve, helyesebben kifejezve, a tolongó látogatók szívességéből kiszoríttatva a cseh paraszt kedves hajlékából, mely meleg napokon valóságos gőzfürdő, fülünket a cseh duda dallamos siránkozása érinti. E hangszerrel szemben kénytelenek vagyunk szíves elnézéssel viselkedni, ha megtudjuk, hogy mint családi hagyomány kétszázkilencven év óta száll apáról fiúra s a hófehér szakállu Turecek Vencel, a hires dudáscsalád jelenlegi Nesztora az, ki a »Gott erhalte«-t s a hazafias cseh nótákat elfujja rajta. Az öreg, kiben a falusi népélet egy typikus alakjára ismerünk, különösen a serdülő ifjúság részéről részesül jelentékeny pártfogásban s földre tett pörge kalapjába busásan hullanak az elismerés részpénzei. Amint már emlitem, a cseh parasztház túltömöttségétől és igen rossz ventilátiójától erősen kimelegedve érkezünk a szabadba, hol hevünk csillapítására ösztönszerű vágyakat érezünk a frissítők után. A kiállítási bizottság, mely valószínűleg előre sejtette, hogy a parasztház környékén sokan lesznek a szomjatok, török kávéház és amerikai kioszk (Americain bar) felállításával gondoskodott az óhajok teljesüléséről. Mi e két helyiség közül az amerikait választottuk, titokzatos külsejénél fogva, mely a belső berendezést elfödte szemünk elől. A törpe bútorokkal, perzsa szőnyegekkel és asztalkendőkkel felszerelt szellős kávéforrást pedig, hol a töröknő mezébe bujtott cseh pincérnők végzik Hébe teendőit, mellőttük. Megváltjuk azonban, hogy bizony az americain bar-ben, e cirkuszszerű, tetőnélküli kioszkban, melynek bordeau vörös függönyzete s kihallattszó karzenéje sokat ígérőleg hívogat: bambusz sátrai, díszes buffetje s az ártat* 1553 Hazai irodalom, művészet. * »Egésség.« Az orsz. közegésségi egylet folyóiratából az idei negyedik füzet jelent meg. Ebben Fodor József tanár a fürdők higiénéjéről értekezik. Int a fürdők nyirkos talajától és levegőjétől, a túl nagy vendégfogadóktól, melyeket nehezebb egésségessé, kényelmessé, nyugalmassá tenni. Legelső feladatnak mondja, hogy a beteg a hotelből kényelmesen jusson el a fürdő-, étkező- és társalgó termekbe. Részletesen leírja, milyeneknek kell lenniök az egyes épületeknek, szobáknak, fürdőházaknak, a vendéglői élelmezésnek és az orvosi ellátásnak. Dr. Frank Ödön a közegésségügyi egyletben bemutatott dolgozatát közli »Közegésségügyi mozgalmak« címen. Dr. Weiszberg Zsigmond a »Nyaralás tévedései«-ről ir. Önámitás, úgymond, azt gondolni, hogy a »falusi levegő« talán oxigénben gazdagabb, mint a városi, vagy talán olyan más, hatásos alkatrész van benne, mely képes a lakások ablakain keresztül hatni és a bennlakókat egyszerre egésségessé tenni. Az annyira magasztalt ozon is csak olyan félreismert nagyság. A falusi levegőnek csak szennytelensége adja meg az elsőbbséget a városi előtt. A zsúfolt lakásokban falun is csak olyan rossz a levegő, mint a városban. Tehát ott is csak a levegő élvezhetésének első feltétele: a szorgalmas szellőztetés, mert csak e feltétel mellett valósulhat meg az olasz közmondás igazsága. Ahová a levegő bejut, csak kivételesen jut be az orvos. A hegyi levegő is, mert szegényebb oxigénban és azért benne a lélegzés szaporábbá válik, azt a balhiedelmet keltette föl a nagyközönségben, hogy abban ki tudja, milyen csodatevő alkatrész van. A cikkíró nem ajánlja a magas hegyek sportszerű megmászását. A touristaság csak mértékkel űzve foly be hathatósan a vérkeringésre és gátolja az elhízást. * Mátyás király szobra. Kolozsvár városa rég elhatározta, hogy Mátyásnak, a legigazságosabb királynak szobrot emel. E végből gyűjtőiveket bocsátott ki sime ma, néhány év után, 54.000 frt van egybegyűjtve, mely gyűjtéshez sok város közönsége tekintélyes összeggel járult. A magyar nemzet megértette, mit akar Kolozsvár városa s lelkesen karolta fel az ügyet. Maga Pest és még nehány megye nem kevesebb mint 8000 írttal járult a szoboralaphoz. Azonban ez még mind csak félmunka. Most egy millió 10 krás szelvény van kibocsájtva, melyből, ha 100,000 frt gyűl is be, már elegendő a szobor fölállítására. * Beliczay Gyulától legközelebb három nagy művet fognak előadni Karlsbadban. Augusztus 7-én a nagy d-moll szimfóniát (negyedszer) és augusztus 10-dikén a »Suite de bal« című zenekari művet (másodszor), mind a kettőt az ottani szimfóniás hangversenyekben, Labitzky A. zeneigazgató vezetése alatt. Azonkívül augusztus 9-dikén az ottani főtemplomban, Janetschek A. zeneigazgató Beliczay F-dor miséjét adatja elő. Beliczay mind a három előadáson jelen lesz. * A budai színkörben tegnap sikerrel vendégszerepelt Pintér Imre, a győri színház tagja, mint »Rip van Winkle«. Évekkel ezelőtt működött már a népszínházban és a budai színkörben, már akkor is a jobb hangú baritonisták közé tartozott. Mostani föllépéséből láttuk, hogy mind játék, mind ének dolgában, haladást tett; szerződtetése a társulathoz, Kiss Mihály távozása esetére, nyereség lenne. A többi szereplő közül Ledofszki Mariska k. a. (Lisbeth) most