Fővárosi Lapok, 1891. augusztus (28. évfolyam, 209-238. szám)

1891-08-01 / 209. szám

töltötte ezt a borzasztó éjszakát, melyen a tűzvész oly sok embert tett hajléktalan földönfutóvá. De »Má­jusi rózsa« ép és egésséges volt! Ápolója mitől sem látszott többé félni. Miksának újra eszébe jutott Helene is, mert a­mint értesült, most a vihar utolsó kitörése volt ez, ama gyalázatos hattyúnak a dala, melyet háborúnak neveznek s melynek nagy vörös szárnyai, a légben széttárulván, tűzesőt idéztek elő. Valóban, az ellenséges csapat száma néhány nap múlva észrevehetőleg csökkent Saint-Cloudban. A poroszok nem akartak sokáig gyászos műveleteik színhelyén maradni. Viszonylagos vigaszt nyújtott, de a szeren­csétlenségeket sokáig nem lehetett elfeledni. A vidám Saint-Cloud nyári napokban szép sétautaival s kedélyes mulatságai az őszi szép na­pok alatt, Saint-Cloud, mely a szerelmesek kedvelt szórakozási helye volt, hol szép tavaszi reggeleken, a parkban őzek és rőtvadak nyugodtan sétálva, bámul­ták a sétálókat, Saint-Cloud sok időre meghalt. A Szajnának sok időre felednie kellett a hátát hasító csónakokat, melyekben szép leánykák dalolva evez­tek, meg a partjain mulató kedélyes polgár­ságot. Steuben Károly, mihelyt annyira meggyógyult, hogy az út fáradamait elviselhette, szabadságot ka­pott, hogy otthon, családja körében, a szükséges nyugalomban, tökéletesen visszanyerhesse az egés­­ségét. Mielőtt elutazott, kérette Miksát, hogy láto­gassa meg őt. Miksa nem teljesítette kérelmét. Néhány nap múlva újra látta Helénet, Bois­­robin pedig ezt írta neki: »Édes Miksám! Látogasson meg minket Corbeilben mennél előbb. A politikai gondok nem engedik meg nekem, hogy elhagyjam ezt a látszólag nyugodt, de voltaké­pp izgatott hangulatú várost. Majd elbeszélem önnek amaz aljasságokat, melyeket velem szemben Bourbbhon elkövetett... Igen nagy örömet szerezne ön nekem, ha arcképemet megörökítené városi tisztviselői jelvényeimmel. Az efféle képek igen kellemes emlékek szoktak lenni a gyermekek előtt — s Gontranból már maholnap föl­­nőtt férfi lesz. Isten önnel édes Aubry; számára be van ren­dezve egy lakás nálam és mi sem fog hiányzani ven­dégszerető házamnál, a mi önnek gyönyörűséget okoz. Megtalálja ön nálam, a mint mondani szokás : a jó lakást, jó ágyat és a többit. Igaz hive Boisrobin. Minő ember ez ! — gondolta Magában Miksa, ennek mindenre kiterjed a figyelme!... Miksa a meghívásnak engedve, néhány napot Corbeilben töltött. Boisrobin csaknem valamennyi ismerősére rá­erőszakolta pártfogását. A Vésinier-k és Mireven­­tek voltak különösen azok, kikre kegyeit árasz­totta. A­mi a szerencsétlen Bourb­­ont illeti, az ő ócska demokráciája a vidéken mit sem nyomott többé a mérlegben. Gyakran fölkiáltott elkeseredé­sében : — Hát ez az a köztársaság, a­miért mi oly hévvel küzdöttünk ?! S haraggal a lelkében csatlakozott az elégü­­letlenek tömegéhez, melynek a commune volt hi­vatva tragikus és egyszersmind groteszk kifejezést adni. Ő nem akart Boisrobinnak uszály hordozója lenni. Miksa, szobájába lépve, a képirónak szükséges minden fölszerelést talált ott; állványt, vásznat, ecsetet, festéket, bársonynyal meg selyemmel bevont karszékeket. — Hm ! — mormogta Miksa, — bezzeg itt mindenről gondoskodtak. Boiszobin most még inkább el volt foglalva s egész napon át alig töltött pár órát otthon. — Mi csak reggel szentelhetjük időnket a képnek ! — mondta Miksának. S délelőtt tiz órakor, már ott ült a festő áll­vány előtt hatósági díszruhájában, méltóságos hely­zetben, egyik kezét a törvénykönyvre helyezve, míg a másikat gondolatokkal megterhelt agyának táma­szául alkalmazta. Ő maga választotta magának ezt az állást, illetőleg ülést. (Bolyt, köv.) ban az uj muzeum gipszmintáját helyezték el s fala­ira a csehországi régi fővárgrófok és főországnagyok olajba festett arcképeit függesztették. E pavillonban az országos építészet minden ágazata, hely- és terv­rajzokkal, mintákkal s összehasonlító rajzokkal, gaz­dagon van ismertetve. A gazdászati iskolák növendé­keinek kiállított tárgyai is elismerést érdemelnek. Az »aranyos« Prága pavillonjában főleg a városi tanács által 12.000 forintért beszerzett koronázási mennyezet köti le figyelmünket, melyet eddig I. Lipót, I. Ferenc és V. Ferdinánd koronáztatása alkalmából használ­tak. Ugyancsak e terem közepére alkalmazott állvá­nyon terül el Langweil mesterműve: »Prága 1820«­­ban, mely a száztornyu várost ötszázszoros kisebbítés­ben fapapirból készült plasztikai mintázatban tárja szemünk elé. Langweil, a cseh nemzeti múzeum egy­kori hivatalnoka, egész életén át bámulatraméltó szorgalommal és kitartással dolgozott e művén, me­lyet V. Ferdinand megvett és a cseh múzeumnak aján­dékozott. E művet, mely mindeddig nem volt nyilvá­nosan kiállítva, a látogató közönség nagy előszeretet­tel nézegeti, s különösen a főváros óvárosi, józsefvá­rosi és kleinseitei lakosai örvendenek, ha sikerült rajta megtalálniuk a jelenlegi lakházukat. Közel a cseh főváros díszes pavillonjához, négy­­szögletes pázsitos dombon, egyiptomi imaház ragadja meg figyelmünket. Homlokzata és oldalrészei hierog­lifekkel vannak befestve. Lépcsőzeténél két óriási sphinx őrködik , bejárata előtt pedig tetőig érő obe­­liszkek állanak. Vájjon mit rejthet ez a magaslatról titokszerűen reánk meredező Egyiptom, mely már messziről izgatja kíváncsiságunkat ? Talán egyiptomi múmiákat? Oh nem. Ez az ájtatosságra intő épület a papíripar gyártmányait rejti, mely iparág bölcsője Egyiptomban ringott s a papírgyártáshoz használt nyers­anyagokkal s a papíripar legkülönfélébb készít­ményeivel ismertet meg. E szent helyen, hol a láto­gató közönség mintegy ösztönszerüen mérsékeli tár­salgása hangját s halkan lépkedve jár, csak az el­­árusitónő reklámja cseng fülünkbe, ki nemzeti színű szalagokkal összetartott levélpapircsomagokat kinál­gat megvételre s tört németséggel az üzlet pangásá­ról panaszkodik. Megsajnáltam szegénykét, vásároltam is tőle­m ő csupa hálából ama csontszerű s allegóriás művészi kivitelű rajzokkal gazdagon díszített levél­­papírkészletre téritő figyelmemet, melyből 100 darab csak 50 forint s a melyet értékénél fogva melegen ajánlok a gazdag arisztokrácia és a haute-finance sze­relmes jegyeseinek figyelmébe. Az egyiptomi imaház ez élénk vérmérsékletű Libusája egy kis statisztikával is szolgált, kimutatva, hogy Ausztriában 500 papírgép dolgozik, melyből ma­gára Csehországra 100 papírgép esik. Ez utóbbiak 12,000 lóerővel működnek s 12,500 munkást foglal­koztatnak. A prágai kiállítás legnépszerűbb s leglátoga­tottabb építménye a Cesk­a chalupa (cseh parasztház). Nem találva helyét a csarnokok díszes soraiban, sze­rényen vonult vissza lombos fák alá, a kiállítás egyik szögletébe. A cseh paraszt egyszerű épitőszerszámai­­val emelt faházacska ez, mely barátságos, minden cifraságtól menti külsejével, hosszabb tartózkodásra hívogat s betekintést enged lakóinak családi szenté­lyébe. Földszinti részében a konyhát, a gazda szobáit s a cselédszobát látjuk, mig a tető alatt a lomtár és egyéb kamrák vannak elhelyezve. A viasz testű gazda, ki ez országos látogatásra legdíszesebb ünnepi ruhá­jába öltözködött, kicsinosított s mosolygva piruló élete párját bemutatva, barátságosan nyújtja felénk kezeit s úgy látszik, igen jól esik neki, hogy kisded hajléka a látogatók teljes elismerésével találkozik. Örömének gazdag jutalmazással ad kifejezést, midőn szobáiban mindama szép tárgyakkal megismertet, me­lyet szorgalmas női kezek készitenek s mely mint női háziipar lelkes elismeréssel találkozik országszerte. A női hímzés művészeti titkaiba nem igen vagyok beavatva s igy alig hiszem, hogy az e fajta értékes munkálatok közül azonnal megtudjam ismerni a leg­érdemesebbet. De azt nem merem állítani, hogy azok a hímzések, melyek a cseh parasztasszonyok keszke­nőin, kötényein, asztalkendőin és ágytakaróin diszle­­nek, a himzés kitűnő munkái; ez már nem himzés, ha-s nem himzőművészet. Nem is csodálkozom azon, hogy a fitos orrú, húsos ajkú, szőke copfos Marianka reggeltől estig egyebet sem halva, mint dicsérő szót, teljesen elbizakodott s oda se hederit tenyeres talpas Venceljének szerelmes pillantásaira, a­ki pedig igen szívesen fogadna egy cuppanós hobiékut. (Minthogy oda tettem a hobiéku elé a »cuppanós« jelzőt, azt hiszem a hobiéku szó értelmének külön magyarázása fölösleges.) Kilépve, helyesebben kifejezve, a tolongó látogatók szívességéből kiszoríttatva a cseh paraszt kedves haj­lékából, mely meleg napokon valóságos gőzfürdő, fülün­­­ket a cseh duda dallamos siránkozása érinti. E hang­szerrel szemben kénytelenek vagyunk szíves elnézés­sel viselkedni, ha megtudjuk, hogy mint családi ha­gyomány kétszázkilencven év óta száll apáról fiúra s a hófehér szakállu Turecek Vencel, a hires dudáscsa­lád jelenlegi Nesztora az, ki a »Gott erhalte«-t s a hazafias cseh nótákat elfujja rajta. Az öreg, kiben a falusi népélet egy typikus alakjára ismerünk, külö­nösen a serdülő ifjúság részéről részesül jelentékeny pártfogásban s földre tett pörge kalapjába busásan hullanak az elismerés részpénzei. A­mint már emlitem, a cseh parasztház túltö­­möttségétől és igen rossz ventilátiójától erősen kime­legedve érkezünk a szabadba, hol hevünk csillapítá­sára ösztönszerű vágyakat érezünk a frissítők után. A kiállítási bizottság, mely valószínűleg előre sejtette, hogy a parasztház környékén sokan lesznek a szom­jatok, török kávéház és amerikai kioszk (Americain bar) felállításával gondoskodott az óhajok teljesülé­séről. Mi e két helyiség közül az amerikait választot­tuk, titokzatos külsejénél fogva, mely a belső beren­dezést elfödte szemünk elől. A törpe bútorokkal, per­zsa szőnyegekkel és asztalkendőkkel felszerelt szellős kávéforrást pedig, hol a töröknő mezébe bujtott cseh pincérnők végzik Hébe teendőit, mellőttük. Megvált­juk azonban, hogy bizony az americain bar-ben, e cirkuszszerű, tetőnélküli kioszkban, melynek bordeau vörös függönyzete s kihallattszó karzenéje sokat ígérő­leg hívogat: bambusz sátrai, díszes buffetje s az ártat­* 1553 Hazai irodalom, művészet. * »Egésség.« Az orsz. közegésségi egylet fo­lyóiratából az idei negyedik füzet jelent meg. Eb­ben Fodor József tanár a fürdők higiénéjéről értekezik. Int a fürdők nyirkos talajától és levegőjé­től, a túl nagy vendégfogadóktól, melyeket nehezebb egésségessé, kényelmessé, nyugalmassá tenni. Leg­első feladatnak mondja, hogy a beteg a hotelből ké­nyelmesen jusson el a fürdő-, étkező- és társalgó­ ter­­­mekbe. Részletesen leírja, milyeneknek kell lenniök az egyes épületeknek, szobáknak, fürdőházaknak, a vendéglői élelmezésnek és az orvosi ellátásnak. Dr. Frank Ödön a közegésségügyi egyletben bemu­tatott dolgozatát közli »Közegésségügyi mozgalmak« címen. Dr. Weiszberg Zsigmond a »Nyara­lás tévedései«-ről ir. Önámitás, úgy­mond, azt gon­dolni, hogy a »falusi levegő« talán oxigénben gazda­gabb, mint a városi, vagy talán olyan más, hatásos alkatrész van benne, mely képes a lakások ablakain keresztül hatni és a bennlakókat egyszerre egéssé­gessé tenni. Az annyira magasztalt ozon is csak olyan félreismert nagyság. A falusi levegőnek csak szenny­­telensége adja meg az elsőbbséget a városi előtt. A zsúfolt lakásokban falun is csak olyan rossz a levegő, mint a városban. Tehát ott is csak a levegő élvezhe­­tésének első feltétele: a szorgalmas szellőztetés, mert csak e feltétel mellett valósulhat meg az olasz köz­mondás igazsága. A­hová a levegő bejut, csak kivé­telesen jut be az orvos. A hegyi levegő is, mert sze­gényebb oxigénban és azért benne a lélegzés szapo­rábbá válik, azt a balhiedelmet keltette föl a nagy­­közönségben, hogy abban ki tudja, milyen csodatevő alkatrész van. A cikkíró nem ajánlja a magas he­gyek sportszerű megmászását. A touristaság csak mértékkel űzve foly be hathatósan a vérkeringésre és gátolja az elhízást. * Mátyás király szobra. Kolozsvár városa rég elhatározta, hogy Mátyásnak, a legigazságosabb királynak szobrot emel. E végből gyűjtő­iveket bo­csátott ki s­ime ma, néhány év után, 54.000 frt van­­ egybegyűjtve, mely gyűjtéshez sok város közönsége tekintélyes összeggel járult. A magyar nemzet meg­értette, mit akar Kolozsvár városa s lelkesen karolta fel az ügyet. Maga Pest és még nehány megye nem kevesebb mint 8000 írttal járult a szoboralaphoz. Azonban ez még mind csak félmunka. Most egy mil­lió 10 krás szelvény van kibocsájtva, melyből, ha 100,000 frt gyűl is be, már elegendő a szobor föl­állítására. * Beliczay Gyulától legközelebb három nagy művet fognak előadni Karlsbadban. Augusztus 7-én a nagy d-moll szimfóniát (negyedszer) és augusztus 10-dikén a »Suite de bal« című zenekari művet (má­sodszor), mind a kettőt az ottani szimfóniás hang­versenyekben, Labitzky A. zeneigazgató vezetése alatt. Azonkívül augusztus 9-dikén az ottani főtem­plomban, Janetschek A. zeneigazgató Beliczay F-dor miséjét adatja elő. Beliczay mind a három előadáson jelen lesz. * A budai színkörben tegnap sikerrel vendég­­szerepelt Pintér Im­re, a győri színház tagja, mint »Rip van Winkle«. Évekkel ezelőtt működött már a népszínházban és a budai színkörben, már akkor is a jobb hangú baritonisták közé tartozott. Mostani föl­lépéséből láttuk, hogy mind játék, mind ének dolgá­ban, haladást tett; szerződtetése a társulathoz, Kiss Mihály távozása esetére, nyereség lenne. A többi sze­replő közül Ledofszki Mariska k. a. (Lisbeth) most

Next