Fővárosi Lapok, 1891. október (28. évfolyam, 269-299. szám)
1891-10-09 / 277. szám
Péntek, 1891. október 9. 277. szám Huszonnyolcadik évfolyam Egyes szám 5 kr. A „Salon és Sport“ képes melléklettel együtt 15 kr.FŐVÁROSI LAPOK SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPI KÖZLÖNY. „SALON ÉS SPORT“ HETI MELLÉKLAPPAL Szerkesztői iroda: Budapast. ferenciek-tere 3 Előfizetési dij: 'Félévre 8 frt Negyedévre .....................4 frt Előfizetések szintúgy mint Hirdetések a kiadóhivatalba (Budapest, ferenciek tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívásunkat a „Fővárosi Lapok“ október—decemberi évnegyedére, mely immár a 14-dik, ajánljuk az olvasóközönség figyelmébe, fölkérve lapunk barátait annak szíves terjesztésére is. Napilapunknak — az eddigi ár mellett — jövőre vasárnapi illusztrált melléklapja is lesz: »Salon és Sport« címmel. Az Athenaeum viszonozni kívánja ez áldozatkészségével a lapnak huszonnyolc évi állandó pártolását, remélve egyszersmind, hogy ezzel a napilap még széleskörű elterjedést nyer. A »Fővárosi Lapok«, a rovatok célszerűbb beosztása mellett, ezentúl is, mint eddig, válogatott szépirodalmi olvasmányokat, változatos tárgyú tárcákat, bő és eleven hírrovatokat ad, visszatükrözve még a politika napi történeteit is, de minden politizálás nélkül. A nemzeti műveltség, a köz- és társaséleti fejlődés és az irodalmi jó ízlés érdekeit szolgálja s jeles írók széles körének állandó támogatását bírja. Az előfizetési árak: évnegyedre 4, félévre 8, egész évre 16 frt. Minden előfizetés e címre küldendő: A »Fővárosi Lapok« kiadóhivatalának. ------------------ Szent Agáta. (Elbeszélés.) G. Büttner Júliától. (Folytatás.) A cseh népdalok akkor véget értek s a zeneteremből többen átjöttek a japán szobába. Baranyai fölkelt a comtesse mellől s előzékenyen átengedte helyét az újonnan érkezőknek. Nemsokára egy öreg belső titkos tanácsossal, az öreg Ilmenfels báróval látta őt beszélni Hanna. Az öreg excellentiás tősgyökeres bécsi volt. Mint ember, nagyon közönséges, kit számba sem vettek volna, ha feje nem olyan, mint egy levéltár, melyben az előkelő és legfőbb családok minden új és régi története meg volt őrizve. És mert az öreg báró nem volt rossz ember, azért minden intim tudnivalókért nála kerestek fölvilágosítást. Hálából pedig a szolgálatokért, háta mögött »privát discrét detektiv«-nek gúnyolták. Csak az az egyetlen hátránya volt e biztos forrásból való merítésnek, hogy az öreg titkos tanácsos semmit sem tudott titokban tartani s azt is elmondta szivesen kérdetlenül is: ki miről és kikről tudakozódott nála. Baranyai azért előbb más családok után kérdezősködött s csak mikor az által megzavarta az öreg ur kíváncsiságát és következtetéseit, tért át arra, a mit tudni akart. S midőn az öreg báró éppen egy erdélyi mágnás-család titkait tárgyalta oly intim részletességgel, hogy a belső cselédség sem tudhatta jobban, akkor kérdé a fiatal gróf: — És ezekhez az erdélyi Héthársiakhoz nem rokon Tósághy Adámné vagy Antalné ? — Ah, Tósághy Adámné ? — csapott az uj ösvényre a titkos tanácsos, — nem, nem rokon. Neki már nem is volt más rokona, csak Tósághy Endre. Az Párisban él. Mondani. Afféle fösvénypréda, mint a mostani fiatalemberek nagy része. De az öreg aszszony már meghalt. Azt tudja gróf, ugye ? — Nem, vagy igen. Úgy látszik hallottam. Milyen nő volt. — Nagyon kitűnő asszony volt, de merő szerencsétlenségből állt az élete. Férje mindenét eltékozolta. Künn halt meg. Senki sem tudta hol, csak a felesége. Az érte ment és haza hozta holttestét. Noblesse oblige. Nem hagyhatta ott valami kórházi vagy talán még rosszabb temetőben. Leányát akkor már férjhez adta. — Leánya is volt ? — Volt. Szép asszonynak szép leánya, — nevetett az öreg excelentiás, mint valami ritka szellemességen ; — azt is erdélyi dróf vette el. Hogy is hívták? Várjon csak, kérem! Koltai. Igen, Koltai Elemér gróf. De azt nemsokára agyonlőtték párbajban. Voronyecsko báró őrnagy. — Miért? — Semmiért. Koltai felesége Ischlben nem fogadta el Voronyecsko karját, mert az őrnagy kevéssel előbb karon vezetett valami olyan nőt, no, akivel nem szokás magát mutogatni. Illetlenség is volt tőle. Koltai aztán kihívta Voronyecskót. Ismertem azt is, most felső Magyarországban lakik. Elvette a kocsija leányát. Mert ott kellett hagynia a hadsereget, a rokonai pedig kiüldözték Csehországból.De — — És Koltai elesett a párbajban ? —szakította félbe az öreg bárót Baranyai, nehogy az elkalandozzon a mások történetében. — Megsebesült és annak következtében fél év múlva Nizzában meghalt s neje nemsokára követte. Szegény Amélie ! az az : Tósághy Adámné. No, mert én ismertem, mikor még fiatal leány volt, mikor Liszt Ferenc is rajongott érte, és »isteni Amélie«-nek nevezte el. Bizony, kár is volt, hogy Tósághyhoz ment nőül. De hát Adám testőr volt s akkor »egyenruhás Adonisz«-nak hívták. Szegény »isteni Amélie!« Ki hitte volna akkor, hogy ilyen sorsa lesz, mikor annyiunkat igy — s az öreg ur karjával elutasító mozdulatot tett. — Hol is lakott aztán, mikor férje elhagyta ? — Erdélyben egy özvegyi birtokon. Azt el nem prédálhatta az egyenruhás Adonisz . — gúnyolódott az öreg úr, még az ötven évvel azelőtti mellőzés neheztelésével. — Senkije sem maradt az öreg grófnőnek leánya után ? A titok. Ez a patak elcsacsogja, Elzümmögi méhe, bogár, Árulóm lesz a fa lombja, Kikiáltja dalos madár. Homlokomra föl van írva, Elolvassa ott mindenki, Velem száll a sötét sirba : Csak előtte titok, semmi! Gyöngyösy László: Az első magyar nyomda. (Kováts S. János : »A könyvnyomtatás története Vasmegyében,« 79 lap. Szombathely. Bertalanffy József betűivel. 1891.) (II.) A művelődés történetének egyik legérdekesb szakasza az, mely a könyvnyomtató intézetek fejlődéséről szól. Minden művelt ember szívesen olvashat erről a fejlődésről, mert a nyomda a betűk arszenálja, mely a gondolatoknak, ismereteknek szárnyat ad. Kivált keletkezésük idején megannyi égő fáklya volt mindenik, az értelmi légkör homályában messzire vetve a világosság sugarait. Figyelemmel tartozunk tehát minden olyan dolgozatnak, mely a nyomtató intézetek támadását és fejlődését tárgyalja s e figyelmet kívánjuk tanusitni ama füzet iránt is, mely Vas megye műveltségi történetéhez való jelentékeny járulék. Mivel pedig a legelső igazi magyar nyomda egykor e megyében, Sárvárit keletkezett, az előttünk fekvő füzetnek nem csupán szűkebb körű helyi érdeke és értéke van. Természetes, hogy a tárgyról, melyet fölkarolt, valami sok újat nem mondhat, mert számosan írtak már arról, de gondosan egybegyűjté az itt-ott elmondottakat, szaporítva újabbakkal és néhány ujjal is. A tudományok és művészetek újjászületésének a renaissance-nak dicsősége, hogy a gondolatokat az emberiség közkincsévé iparkodott tenni. De ezt a célt nem lehetett volna elérnie, ha Guttenberg 1440-ben föl nem találja a könyvnyomtatást. Ez után vált lehetségessé az eszméket gyorsan és mindenfelé elterjeszteni. Ez a vívmány lett a hitújításnak is leghatalmasabb fegyverévé. Nálunk a hitújítási mozgalmak gyökereztették meg a sajtót, bár meghonosítása korábbi eredetű. Mátyás királyé, a renaissance e lelkes barátjáé az érdem, hogy udvarába Olaszországból könyvnyomatot hozatott. Az ő megbízásából Geréb László bur ,dai prépost és alkancellár hívta meg Budára Hess Andrást, ki a magyar fővárosban 1472-ben települt le. Az ő sajtójának azonban csak egy latin nyelvű, de magyar történelmi tárgyú terméke ismeretes: a »Chronicon Budense«. A mi egyebet nyomathatott, annak emléke is elveszett. Maga ez az első magyarországi sajtó is csak rövid ideig működött s megszűnte után hatvan esztendőn át nem volt hazánkban nyomtató intézet, mígnem a terjedő uj vallás meg nem gyökereztette. Az első magyar reformátorok még mind Krakkóban voltak kénytelenek kinyomatni munkáikat , igy Komjáthy Benedek az első magyar nyelvű könyvet: »Szent Pál apostol leveleit«-t 1533-ban; Ozorai Imre békési prédikátor a Krisztusról és Antikrisztusról irt hét vitázó iratot 1535-ben; Gálszécsi István pedig a magyar énekeskönyvet 1536-ban. Az első magyar könyvek közül Bécsben is jelent meg egy pár: Pesti Gábortól az új szövetség fordítása és Aesopus átültetett meséi 1536-ban s hatnyelvű szótára 1538-ban. Erdélyben előbb volt sajtó, mint nálunk. Nagy- Szebenben már 1529-ben működött egy kézi sajtó, s ennek megszűnése után 1533-ban Honterus János, az erdélyi száz hitterjesztő, Wittenbergből haza jövet állított föl egyet; támadt több is, de ezek nem adtak ki magyar nyelvű munkákat. Ekkor az első igazi magyar nyomtató intézet az volt, melyet gróf Nádasdy Tamás 1537-ben Sárvárott állíttatott föl. Ez a főur, ki Bolognában és Rómában szerezte nagy műveltségét és a tudományok szeretetét, ama számos főúr közé tartozott, kik hamar csatlakoztak a hitújítás tanaihoz. Hogy e tanok a magyar nagyurak közt oly hamar elterjedtek, az két körülménynek tulajdonítható. Az első az, hogy a reformáció nem úgy lépett föl, mint új hit, hanem mint a megtisztított katholikus vallás, megtartva annak számos szertartását. Továbbá abban az időben az ellenkirályok versengése folyt és sem Szapolyai Jánosnak, sem I. Ferdinándnak nem állhatott érdekében, hogy híveiket az uj valláshoz való szítás miatt üldözzék. Az országos gyűlésen hoztak ugyan szigorú törvényeket az új hit követői ellen, de azokat nem hajtották végre. Úgy a két király villongása, mint a török hódítás kedvezőleg hatottak a magyar protestantizmus gyors terjedésére. Nádasdy Tamás, Sárvár ura, Horvátország bánja, országbíró és később nádor, nem tartozott a köpenyegforgató nagyurak közé. Igaz, hogy egyszer ő is cserélt pártot, Szapolyai János királytól I. Ferdinándhoz fordulva, de ezt nem önzésből cselekedte, hanem abbeli meggyőződésből, hogy a török igától csak a Habsburg-házzal való egyesülés útján szabadulhat meg a magyar. Nagy barátja volt a tudományoknak és tudósoknak, a miért Melanchton is magasztaló levelet irt hozzá. A hazai művelődés előmozdítása nagyon a szivén feküdt. Mikor a Kanizsay-család utolsó dúsgazdag sarját , Kanizsay Orsolyát 1534-ben nőül vette s e férfiágon kihalt nemzetség nagybirtokait a magáéval egyesité, Sárvárott, (e Kanizsay-birtokon) nem csak a várat erősítette meg, hanem nagy iskolát is állított és nyomtató intézetet szerelt föl nagy költségen. Ott jelent meg az első nyomtatott magyar könyv : Erdősi János magyar nyelvtana. E nyomdához kiválóan képzett vezetőt is szerzett Abádi Benedekben, a ki Krakkóban, a legelső magyar könyvek kiadása helyén,szerezte szakavatottságát, könyvkiállitási ízlését s mindent elkövetett, hogy csinosan és sajtóhibák nélkül nyomasson; de sokáig ő sem maradt a sárvári nyomdánál, mert Wittenbergbe ment hittant tanulni s 1544-ben haza térve, Nádasdy Tamás pártfogásából szegedi lelkipásztorrá lett. De az ő néhány évi sárvári működése is termékeny és hasznos volt, főleg a Sylvester János Uj Testamentomának gondos és elég gyors kinyomatása által. A sárvári udvar akkor néhány évig hatalmas értelmi központja lett nagy területű vidéknek. Mint udvari pap a nagybirű és elméjű Dévai Biró Mátyás működött ottan, az iskola vezetője pedig (bár nem huzamos ideig) Erdősi János volt. Mind a kettő a magyar reformációnak kimagasló alakja, kik