Fővárosi Lapok, 1892. augusztus (29. évfolyam, 212-240. szám)
1892-08-01 / 212. szám
Bándi úr egy — hogy is fejezzem ki magamat ? egy élhetetlen. Tudja, aféle jámbor teremtés, akinek fogalma sincsen az asszonynéppel való elbánásról. Hát ez szivem igy készülődik még ki tudja meddig, ha egy kicsit rá nem ijesztenek. Kezdjék el ezt az embert egy kicsit negligálni Elsősorban Márta természetesen. Tudtára adta ekkép, hogy nagyon is unják már ezt a tétova viselkedést. Ok a lányok értik ezt nagyon! Ha ez a szerelmes tol rágó látni fogja, hogy itt tenni kell, rögtön előáll és nyilatkozik, mint a parancsolat. Ezt a jeles orvosságot ajánlom jó lélekkel. Hisz mindig javát akartam valamennyiüknek. (Folyt. köv.) A napsugár. (Olasz elbeszélés.) Írta Enrico Castelnuovo. (Folytatás.) Ezek voltak azok a szavak, melyeket ama reggel, midőn a tükörbe szemlélgette magát, ismételgetett. Kihajolt az ablakon, mohón szivta magába az illatos, fűszeres falusi levegőt s az »Anna Bolena« kedves románcát kezdte dudolgatni: Mosolyogni búbánatban, Ne kényszeritsed arcomat ; A te szépséged világa, Könyeken át is szivbe hat, sat. Ugyanekkor, éppen az ablaka alatt, megnyilt egy másik ablak s egy szép arcocska pillantott föl hozzá abból. Giulietta volt. — Bravissimo! — kiáltott föl, dallamos, behízelgő hangját. — Lehetséges-e ? Hát kegyed már fel is öltözködött? — kérdezte Ugó, önkéntelen visszahökkenve. — Természetesen , sőt már a szentélyemben vagyok. — tévé utána Giulietta, dolgozószobájára célozva. — Az, aki még késik, Alberto, ki, elég csudálatosan, még valamely munkáját akarja befejezni, mielőtt indulnánk. Valóban igen jól tenné ön, ha kizavarná őt, mert rám éppen nem hallgat. Most éppen fél hétre, a tévé utána órájára nézve, — s egy óra múlva már fölkerekedhetnénk. — Menjen ön, menjen, — sürgette a fiatal aszszony mosolyogva, mikor Ugó késlekedett s e közben bizonynyal öntudatlanul, két sor fehér fogat mutatott, aztán eltűnt. Sajátságos dolgok fordulnak elő ezen a világon, főkép a fürdő fokozatos emelkedése elsősorban dicséri Vajna Tamás mug. törvényszéki elnököt, asász. és kir. kamarást, a derék fürdőbiztost, a ki széles körű tapasztalataival, fáradhatatlan tevékenységével mindenre kiterjeszti gondos figyelmét, szeretetreméltó előzékenységével pedig mindenkit lekötelez. A vendéglőkről, cukrászboltokról sem szabad megfeledkeznünk, amelyeknek tulajdonosai mindent elkövetnek, hogy a páratlan levegőtől fokozott étvágy kielégítést találjon. A zenét egyik nagyváradi cigánybanda szolgáltatja a reggeli órákban a fürdő előtti zenepavilonban, délután pedig az erdőbe vezető sétatéren. S mindezek mellett jőnek ide mindenféle komédiások, csepűrágók, de jó élvezetet nyújtó komikus is, mint például Polgár Gyula, ki masque-ozási ügyességgel bír. Sok mindenről kellene még szólnunk, de egy ízben elég lesz ennyi. A vendégekről, a kiránduló helyekről s egyebekről talán máskor. Addig is óhajtjuk, hogy aki még ide akar jőni, ugyancsak siessen ám, mert különben födél nélkül marad. Ugo legalább is százszor látta Giuliettát sőt, mint bárki más, igen szép asszonykának tartotta, de olyszépnek, mint ebben a pillanatban, még soha sem találta. Egyébiránt szép vagy csúnya, mi köze volt neki ehhez! Ugy pillanatra a tükörbe nézett s gyönge pirt vett észre az arcán s e miatt való szégyenében még jobban elpirult. Mind a mellett is, az utasításhoz híven, a lépcső felé indult, azon négy ugrással leért s barátjának a dolgozószobája felé sietett. Alberto valóságos erőddel volt körülvéve ; előtte állt egy asztal, melyen hihetetlen magasságban voltak a könyvek fölhalmozva, s mind a két oldalról nagy, szintén könyvekkel és iratokkal megrakott magas ásványok. Az ő fontos személyisége széles, alacsony, fekete bőrrel bevont karszékbe mélyedt s három vagy négy, előlábaival a magasba emelkedett szék, az asztalhoz támasztva, képezte az elővédet. Mivelhogy közellátó volt, fejét oly mélyen lehajtotta a munkájára, hogy csaknem a papírt érintette orrával s tintafoltos ujjaival úgy fölborzolta a haját, hogy az mind inkább ég felé meredezett. Midőn Ugó a szobába lépett, nem tudta a nevetését elfojtani. Albertót azonban mi sem zökkentette ki a sodrából ; barátja felé fordulva igy szólt: — Óhajtod-e meghallgatni ezt a töredéket a bányaipar-törvényről irtamaz emlékiratomból, melyet én ma este a florenci Antológiád-nak küldök?. . Én abból a szempontból indulok ki, hogy a föld tulajdonosa. . — Hallod-e, — vágott közbe Ugó,— a te nézeteid tökéletesen helyesek lehetnek; de nekem úgy tetszik, nem lenne rossz, a bányaipari törvénykezésre vonatkozó művedet egy napig elhalasztanád s intézkednél a kirándulásra nézve. Hogy áll a mi kikocsizási ügyünk? Lesz-e abból valami vagy nem? . .Nos, mi lesz hát? — Semmi, semmi, — válaszolta Alberto, miközben a fejét kissé fölemelte s borzas haját hátra simította ; — én csak ama nagy változásra gondolok, melyet nálad egy idő óta tapasztalok. Te mi iránt sem érdeklődéi többé s elég, hozzád csupán az első kérdést intézni, hogy körünkből angolnaként kisikoljál. Oh, hová lettek azok a szép napok, midőn mi még órákig elbeszélgettünk közös tanulmányaink felől? Akkor legalább találtam utat és módot, szkepticizmusodat legyőzni; hidd meg nekem, te tönkre teszed magadat, a városi levegő árt neked, a gavallér-életmód megöli a lelkedet, a korlátolt eszű barátok pedig a saját niveaujukra rántanak téged alá . . . Miközben igy beszélt, bemártotta a ludtollat a tintatartóba s oly hirtelen rántotta azt ki, hogy a papírra nagy tintacsöpp esett s az egész lapot elronditotta. Albertó villámgyorsan csapott le rá a nyelvével, úgy hogy a tintafolt üstökös-alakot nyert. — Köszönöm, pajtásaim nevében, kik korábbi időkben legalább a te pajtásaid is voltak,— szólt Ugó, mélyen meghajtva magát. — S minő célból tartod te nekem ezt a pathetikus beszédet? Én azért jöttem ide még pedig a Giulietta megbízásából, hogy téged emlékeztesselek ama kirándulásra, melyre nézve tegnap este közösen megállapodtunk. Albertó félrevonta a száját, míg Ugo így folytatta : — Nem lesz-e terhedve, ha majd feleségednek a zsörtölését hallgatnod kell ? — Igazad van. Nekem voltaképen nem is kellett volna megnősülnöm. Nem is oka ő egyébiránt, hogy panaszra nyílik az ajkam, — tévé utána őszintén , — egyáltalában nem 10 angyal, de én nem vagyok a házaséletre teremtve. Életszükségemmé vált a tanulás, hogy hírt, nevet szerezhessek magamnak; szóval, egyéb teendőm van, mint asszonyokkal sétálgatni. Signora Anna az ajkát harapdálta: — Csakugyan azt mondta ő? — Kétségkívül. Csodálkozik ön e fölött? — Oh, teljességgel nem! Folytassa kérem. Signora Mauricio nem engedte ezt kétszer mondani, hanem tovább beszélt. Ugó ellenben nagyon udvarias ember volt. Elgondolhatja tehát kegyed is, vájjon nem dorgálta-e meg barátját ama szavaiért ? Tény, hogy öt perc múlva Albertó, aki e közben elődjéből kilépett, Ugónak a vállára tette a kezét s miközben ez nyugtalanul szemlélte meg, vajjon nem tintás-e az ujja, beszédét így végezte: — Légy szives, még én dolgozatomat bevégzem, Giuliettát szórakoztam s kérlek, ments ki engem előtte, mondd meg neki, reméltem, hogy egy óra alatt elkészülök a munkámmal. Akkor aztán majd veletek megyek s egész nap jó kedvem lesz s ti se beszéljetek többé komoly dolgok felől. Miközben Alberto eme szavakat mondta, Ugót nyájasan kitolta az ajtón, úgy hogy ez, megértve, az utasítást, gyorsan oda hagyta barátját. (Folyt. köv.) A »Melanges our Richard Wagner« (egyveleg Wagnerről), című könyv, melyet Albert Soubies és Charles Malherbe írtak s Fischbacher adott ki (ára negyedfél frank), újabb bizonysága annak, hogy a franciák egyre tüzetesebben foglalkoznak a nagy német zeneköltővel, bármint haragudtak is rá, amíg élt. A régészet barátai számára becses könyv jelent meg Ernest Leroux-nál. Cime »Timgad.« Ez egy afrikai város volt a római császárság alatt. A művet írják E. Boesvilwald, a történeti emlékek főfelügyelője és R. Cagnot, a College de France tanára. Eddig a sajtó alól csak az első nagy füzet került ki, melynek ára tíz frank s lesz legalább is tíz füzet. Chicagóban Ackemann és társánál »Deutsch in Amerika« című könyv első kötete jelent meg. Adalék ez az amerikai német irodalom történetéhez s az első az epikai lyrikai költészet karolja föl. Wolfgang Kirchbach » Deutsche Schauspieler und Schauspielkunst« cimű müve, melynek függelékéről: »Letzte Erinnerungen von Heinrich Laube,« lapunk tárcájában nem rég volt ismertetés, egy márkáért kapható. Kiéiben a L'psius és Tischler cég kiadása. A bölcsészeti irodalomban értékes új mű dr. Stein Lajos tanár »Leibnizes Spinoza«-ja, mely adalék a Leibnitz-féle bölcsészet fejlődési történetéhez Leibnitz hagyományából tizenkilenc kiadatlannal. Berlinben a Reimer cég kiadása. Nálunk a filozófia akkor kap általános érdeket, ha egyik nekivadult filozóf nekiront a másiknak, hogy azt tönkre tegye (lásd a Plagiosyppos feketevérű röpiratát dr. Pauer Imre ellen) ; általán véve pedig a magyar közönség Deák Ferenccel tart, ki azt mondta a filozófiáról, hogy »olyan, mint a zsír, kell belőle lenni minden ételben, de magában nem élvezhető«, de a bölcsészet története, melyhez ez új német könyv is tartozik, kétségkívül nálunk és érdekli a komoly képzettségű és tudományokkal foglalkozó köröket. Lindau Rudolf regénye : » Martha« a Cotta cég kiadásai ára öt márka. A hősnő egy önzetlen lány, ki üdvét leli a másokért való cselekvésben, míg Dr. Boros Gábor. Külföldi könyvpiac A francia akadémiának kitűnő tollú és elméjű új tagja, Lavisse Ernő igazgatása alatt a külföldi politikusokat élénken érdekelhető könyv jelent meg Auguste Gauvin-től. Cime: » La vie politique à Vetranger« (a külföldi politikai élet). Előszót a nagy tudományú Leroy Becmlieu írt hozzá. Voltakép e kötet már a harmadik évi folytatás. Kiadója Charpentier, ára negyedfél frank. Tárgyánál fogva sokakra érdekes lehet Letainturier-Fradin ily című munkája: »Le duel à travers les âges« (a párbaj az élet korain át). Előszava Tavernier tollábólvaló. A könyvet Flammarion adta ki. A párisi Quantin-féle képes történelmi könyvárban újabban látott napvilágot Paul Marichaw-nak »La Grece avant Alexandre« (Görögország Nagy Sándor előtt) című munkája. Három század társadalmi életét festi a francia toll elevenségével. Ara 4 frank. A párisi nőkről új leíró munka olvasható; címe »Les parisiennes«, szerzője Spoil, kiadója C. Lévy, ára negyedfél frank. A gobelin-szőnyegek gyártása a francia műipar egyik fő büszkesége, mely koronként irodalmilag is nyilvánul. E művészeti ipar igazgatója, E. Gerspach most is közrebocsátott egy ily című tanulságos könyvet: » La manufacture nationale des Gobelins,« metszetekkel. Kiadója Delagrave, ára 4 fr. 50 cent. E Daudet »LAntipape« című elbeszélő munkája. Lavine kiadásában, szintén negyedfél frankért kapható. Uj kiadású regény Armand d’Artois »Le capitaine Ripaille«-ja. is, megjelent C. Lévynél, ára 3 fr. 50 centime. Camille Saint-Saens-tól »La Crampe des Ecrivains« (az Írók görcse) című egyfelvonásos comédie látott napvilágot C. Lévynél, ára másfél frank. J. Forni megírta Szavojának Franciaországhoz száz évvel ezelőtt végbement csatlakozásának történetét, »Le Centenaire de VAnnexion de la Savoie à la France« címmel. Kiadta Dentu, ára negyedfél frank. A francia hazafiség egy idő óta nagyon bizonyítgatja a savoyai birtok régibb történelmi jogcímét, nehogy az olaszok ez újabban III. Napóleon által megszerzett ősi hagyomány visszaszerzéséről nagyon élénken álmodozzanak. Az orosz-francia barátságnak folyvást teremnek újabb irodalmi gyümölcsei. Ilyen a Ferdinand de Hénaut » Douze ans d’alliance franco-russe« (tizenkét évi francia-orosz szövetség) című munkája, melyhez előszót Paul Laffitte irt. Quantin kiadása: Ara 3 fr. 50 c. Az északi francia tengerpartok ismertetésére szolgál Mars könyve: »Sable et galet« (homok és kavics), mely a normandiai és a többi tengeri partokat élénk tollal festi Cherbourgtól Dunkerque-ig. Plánféle kiadás, ára tiz frank. 1568