Fővárosi Lapok, 1892. november (29. évfolyam, 302-331. szám)

1892-11-23 / 324. szám

hírnevét. És midőn a kötet utolsó versében ezt a val­lomást olvassuk: »Az életnek száraz­ malmát Emelt fővel jártam, Nevettem és sírtam, Ramat dalba írtam — « azt kell mondanunk, hogy szánkból vette ki a szót a költő, mert a 335 lapnyi vers­gyűjtemény ilyennek mutatja egész egyéniségét. A kötet előtt, gróf Zichy Géza arcképe látható, a kiállítás díszes. Ára 2 forint 60 krajcár. * Ráth Mór újabb kiadványai. Tulajdonkép csak újabb füzetek nem rég megindított füzetes vállalatai­ból. Két füzet (4. és 5.) Guy de Maupassant elbeszélé­seiből, melyek az »Uj dekameron« közös címe alatt jelennek meg. Egy-egy füzet ára 40 kr. Ezekben a füzetekben a »Parent ur«, »Yvette« és az »Örökség« címü beszélyek fordítása található. Aztán a 21 —22-ik kettős füzet néhai b. Hübner Sándor útleírásából »A brit birodalmon keresztül«, ausztráliai emlékekkel, ára 60 kr. Gróf Teleki Sámuel felfedező útja leírásá­ból »A Rudolf és Stefánia tavakhoz«, a 18. és 19-dik füzet, képekkel. Ára 60 kr. * A természettudományi társulat legközelebbi estélye e hó 25-én, pénteken este 6 órakor lesz a mű­egyetem vegytani intézetében (Esterházy­ utca 7. sz.) Dr. Ilosvay Lajos műegyetemi tanár fog kísérletek­kel kapcsolatos előadást tartani e cimen: »A szerves chemia hajdan és most.« Belépti jegyek a társulat titkári hivatalában adatnak ki csütörtökön és pén­teken. * Egy magyar könyvtár elárverezése. Az árverés, melyet Londonban gróf Apponyi Lajos ritka példányú köny­veiből és kézirataiból rendeztek, szép eredménynyel ért véget. Az elárverezett tárgyakat a gróf nagyatyjától örökölte, a­ki 1817-ben hunyt el Bécsben. Ptolemaeus egy kéziratát, angol vélemény szerint a legszebb e nemben, »Ptolomaei Geo­­graphia latine reddita a Jacobo Angelo« 450 font sterlingen vette meg egy Quaritsch nevű könyvgyű­jtő. Erről a kézirat­ról nyomtatták 1478-ban a római kiadást; e kézirat 27 térképet tartalmaz Germanus Miklóstól s rendkívül szépen van kiállítva. Bőrbe van kötve, rajta az évszám: 1475. Ugyanaz a gyűjtő vett meg kilencven fonton egy másik Ptolemaeus-kéziratot, címe: »Geographia latine­rum aliis Geographicis, correcta a M. Beneventano et Cotta« 34 tér­képpel, köztük Amerikáról az első acélmetszetű térkép, úgy­szintén »Novi Orbis Descriptio ac Nova Oceani Navigatio, 1508. Sokan szerették volna megvenni a polyglott bibliát, a melyből mindössze hatvan példányt nyomtattak. A nyomta­tás ötven évig tartott s 50,000 aranyba került a kiadása, a költségeket Francisci Ximenes de Cisneros viselte, 1514 — 1517-ig terjedő évszám van rajtuk. Ebben a bibliá­ban nyomtatták először görögül az uj­­testamentumot s azért X. Leo pápa betiltotta s csak halála után árulhatták. A biblia 114 fonton kelt el, egy korábban eladott pél­dányért 176 forintot adtak. A gyűjtemény kéziratai közül különösen becsesek még: egy pergamentre irt kézirat Bo­logna városáról, mely ötvenöt fontért jutott másnak birto­kába; egy »Alianus és Quosander« című kézirat Korvin Mátyás király könyvtárából (miniatűrök hiszítik, melyeken madarak és gyermekek játszák a főszerepet) 85 fonton vitt el új gazdája, egy »Biblia germanica« 1473—75-ből két kötetben, az ötödik német biblia 44 fonton; Hornél­­»Iliász«-a görögül velinpapiroson 1504-ből 49 fonton és »Prudentii opera« festett iniciálékkal 40 fonton kelt el. Már az itt felsorolt kéziratokért 10,000 fontnál többet fizettek ki. * Hibaigazítás. Lapunk tegnapi számában, az éppen megkezdett külföldi elbeszélés második bekezdésének hetedik sorában a sajtóhiba egy szót gonoszul meghamisított s már a szerző iránt való figyelemből is helyre igazítjuk. A szerző ugyanis ezt mondja: »Némely nagyurak abban találják dicsőségüket«, míg a sajtóhiba a »nagy urak« helyett »magyarok«-at csempészett oda, pedig a szerzőnek esze ágában sem volt, hogy a magyarokat bántsa. * Színház, zene, képzőművészet. * A téli kiállítás megnyitása. Az orsz. képzőmű­vészeti társulat téli kiállítása a közönség számára e hó 26-án, szombaton reggeli 9 órakor nyílik meg. A kiállítás azonban nyitva van már pénteken, e hó 25-én reggeli 9 órától kezdve délután 4 óráig a ki­állító művészek és a hírlapírók számára. És ugyan­csak pénteken, 25-én esti 5 órától 9 óráig a társulati tagok, a kiállító művészek és a hírlapírók számára. * A nemzeti színházban tegnap Shakespeare , VIII. Henrik királyba került szíve, közepes számú közönség mellett. A darabot műsoron fogják tartani nálunk Jászai asszony (Katalin) és Újházi (Wolsey bibornok) kitűnő alakításai, melyeknek kedvéért a krónikás modorn színmű többi részeit is elnézi a mo­dern színházlátogató. Újházi a gyorsan felkapasz­kodó egyháznagy, Jászai Mari asszony a csillagával lehanyatló királyné ábrázolásában remekelnek s a meghalási jelenet mély benyomást tesz mindenkire. A felvonások után több ízben adózott nekik a közön­ség méltó elismerésével. A jó előadásban Bercsényi (kevéssé erélyes király), Szacsvay, Gyenes és Gabányi vettek részt nagyobb szerepekben. * Budapesti művész vendégek Bécsben. Bürger Zsigmond operaházi gordonkaművész zajos sikerrel hangversenyzett­­Bécsben. A folytonos tapsokra két ráadással is kellett szolgálnia. Közreműködött a hangversenyben Szilágyi Bella k. a, ki szintén nagyon tetszett. — Az udv. operában Spányi Irma k. a., ré­gebben operánk tagja s azóta olasz stagionék vendége, lépett fel mint Maffio Orsini a »Borgia Lucretiá«­­ban. Rokonszenvesen fogadták, bár a kritika sem hangját, sem énekét nem találja elegendőnek az udv. opera arányaihoz. A bordalból hiányzott minden verve. * Kamarazenei estély. Adlerné­ Goldstein Vilma asz­­szony, Herzfeld Viktor és Grützmacher Frigyes, pénteken e hó 25-én rendezik második kamarazene-estélyüket, este fél 8-kor a redoute kistermében. A műsor a következő: Grüdener d-moll triója (új, kézirat), Bach szonátája gordonkára, Schu­bert b-dúr triója. Jegyek kaphatók Méry Béla zenemű­kereskedésében. * A kolozsvári színház-jubileum rendező­bizott­sága a napokban ülést tartott, meghallgatván a kü­lönböző beszámolókat. Hegyesy Vilmos jegyző je­lenti, hogy a meghívásokra 16 törvényhatóság 52 kül­döttet, 17 tudományos, színművészeti és közművelő­dési testület 37 küldöttet, 8 színház 12 küldöttet, 14 lap 17 küldöttet, Kolozsvárról 30 különböző tes­tület 74 képviselőt jelentett be. Elhatározták, hogy gr. Béldi Ákosné és b. Horváth Ödönné úrnőknek küldöttségileg nyujtatnak át köszönő iratokat s a jubileum sikere érdekében közreműködött íróknak, művészeknek, egyleteknek sat. szintén köszönő irato­kat küldenek. A Ditrói Mór igazgató által felajánlott bevételek a jubileumi előadásokon 500 frtot tettek, melyből 300 frtot a színházi nyugdíj­alapnak, 200 frtot pedig a színházi segély­ egyletnek adnak. A ju­bileumi »Emlékkönyv«, meg a színháznak állami kezelésbe vétele érdekében a jubileum-rendező bi­zottság továbbra is együtt marad. A jubileum ren­dezése 200 frtnyi deficittel járt a bizottságra nézve. A jubileumi előadásoknak, mint nekünk írják, a szín­házra nézve utólagosan még mindig érezhető a ha­tása, a­mennyiben a közönség a tetemesen felemelt hely­árak miatt úgy látszik kimerült, mert azóta majdnem minden nap gyér közönség előtt folynak az előadások. A királyné névnapjának tiszteletére a »Szigetvári vértanuk«-at adták majdnem fél ház előtt. Jelentékeny sikert aratott Anna szerepében Maróthy Margit kisasszony, kit nyílt színen is zajo­san megtapsoltak. E. Kovács Gyula, Ráthonyi Ákos szintén tetszettek. Csiky Gergely halálának évfordu­lóján a »Vasember« került színre, gondos előadás­ban, valamivel több közönség előtt, jóllehet e darab Kolozsvárit sohasem vonzott közönséget. E. Kovács Gyula igen tetszett a címszerepben. Az operette-elő­­adások újabban hanyatlanak még a szemnek való látvány dolgában. Az sem mondható szerencsés gon­dolatnak, hogy vasárnapon a Dunanan apó és fia uta­­zás«-át, ezt az ócskaságot adták, persze kevés közön­séggel és semmi hatással. * Hangverseny Nagyváradon. A nagyvára­diaknak december elsején élvezetes estélyük lesz. Hubay Jenő hegedűművész, Ney Dávid operaénekes és Bodó Alajos zongoravirtuóz adnak ott hangver­senyt. Hubay eljátsza néhány legújabb szerzeményét, továbbá Massenet ismert »Crépuscule«-jét, Wie­­niawski egy lengyel táncát és Rust szonátáját. Ney Dávid áriákat énekel a »Varázsfuvolá«-ból, az »Alienor«-ból és több dalt Schuberttől és Löwetől. * A »visszautasítottak« Salonra. Azok a festők, kiknek képeit helyszűke miatt, a műcsarnok téli kiál­lításáról visszautasították, tegnap este az »Otthon «­­ban ülést tartottak. Rövid tanácskozás után elhatá­rozták, hogy minden esetre rendeznek kiállítást, de csak abból a 278 képből, melyeket a téli kiállításra küldtek be és ott elhelyezhetők nem voltak. Már ta­láltak alkalmas helyiséget is. Kiállítandó képeket e hó 28-áig lehet bejelenteni Konreder György tanár­nál (József-tér 4. sz.) * Olasz dalmű premiere-je Berlinben. Bellincioni Gemma asszony és Stagno Róbert most a berlini Kroll-színházban énekelnek, fokozódó tetszés mellett. A napokban, mint már említik, színre került velük Pierantonio Tasca két felvonásos olasz dalműve, »A Santa Lucia.« A darab a nápolyi halászéletből mu­tat be jeleneteket, melyek a tengerparton, a nápolyi nép nyelvén, a Santa Lucián játszódnak le. Totonno osztriga-árus fiát, ki matróz, össze akarja házasítani Mari halászleánynyal. De a fiú Rosellát szereti, sőt titokban viszonyt is folytat vele. Totonno azonban gyűlöli a leányt, mert anyja elhagyta őt, ki szegény volt, egy gazdag halászért. Mari nem tudván máskép magához hajlítani Ciccillót, az osztriga­árus fiát, azt hazudja az épp hazatérőnek, hogy Rosella megcsalta őt- A matróz hisz a besúgásnak, Rosellát elűzi ma­gától. A leány kétségbeesésében a tengerbe ugrik, Ciccillo utána­­ kimenti. Aztán a templom ajtajáig viszi és mialatt benn megszólal az orgona, Rosella e szavakkal: »Nem igaz !« kileheli lelkét. A zene nem nagyon dallamos, de hangulatos és hangszerelése ügyes. A közönség és a kritika főleg Bellincioni asz­szony Rosellájáért lelkesedik, mely az ének és játék művészete által válik ki. * Sok a psychologiából. A párisi Vaudeville-szín­­házban a minap előadtak egy drámát Paul Hervien­­től, egy fiatalabb regényírótól, ki előszeretettel űzi regényeiben a psychologiát és ezért a mesét egészen elhanyagolja. Ez a hiány majd hogy nyakát nem szegte »Les paroles restent« (A szó megmarad) című színművének. Hervieu barátai persze ritka psycholó­­giai mélységet fedeztek fel a darabban, de a közön­ség részéről erős ellenzék nyilvánult, mert a sok mély­től nem volt mindig tisztában azzal, mit akar volta­­kép a cikornyás, mesterkélt dialog mondani. Ha Brandés k. a., a főszereplő nem jeleskedik annyira, Hervieu első szinmátrói kísérlete valószínűleg fiaskó­val végződött volna. * Komáromi Mariska k. a. Sopronba utazott, hol fel­lép egy hangversenyben. — Blagosch György recitator sza­­valati előadását e hó 29-ére halasztotta. ■— A nagyváradi színkör elnyeréséért Ditrói Mór kolozsvári igazgató beadta már folyamodványát. — A bécsi művészházban az elhunyt Schindler Emil festményeiből külön kiállítást rendeztek. — A szabadkai színtársulat kedvelt énekesnőjének, Bácskay Julcsa asszonynak tegnapelőtt volt jutalomjátéka telt ház előtt. 2422 Vegyes hírek. * Udvari hírek. A király őfelsége két napig szán­dékozott Mürzsteg környékén vadászni, de az Alp­­vidéken bekövetkezett havazás miatt a vadászat egy­előre elmaradt. — Stefánia özvegy trónörökösné az előhaladott évszak dacára még Luxemburgban időz. Ott van most vendégül nővére is, Coburg Lujza her­cegasszony. Hétfőn az özvegy trónörökösné Laxen­­burgba hivatta Bécsből a Deutschmeister-ezred zene­karát, mely három óra hosszáig hangversenyzett a fenséges asszonyok előtt. — Viktória angol királynő rendeletet adott ki, hogy a Keleten levő angol kikö­tők erődjei és az ott állomásozó angol hadi­hajók üdvlövésekkel fogadják az oda érkező Ferenc Ferdi­­dinád főherceget. Adenben a parancsnok meg fogja a főherceget hívni a város megtekintésére. * Királyi kéziratok. A hivatalos lap tegnap kö­zölte a kabinet újjáalakítására vonatkozó királyi kéziratokat, összesen tizenegyet. Az első gr. Szapáry Gyula fölmentésére vonatkozik és igy szól: »Kedves gróf Szapáry ! Midőn Ont folyó ha 6­dikán kelt el­határozásom kapcsán, magyar miniszterelnöki állásá­tól saját kérelmére ezennel véglegesen fölmentem, fogadja egyszersmind mindenkor tanúsított áldozat­­készségével ez állásában is tiszta hazafias szándéktól vezéreltetve önzéstelen buzgósággal teljesített hű szol­gálataiért, hálás elismerésemet és változatlan kegyel­mem biztosítását. Kelt Bécsben, 1892. évi november hó 17-dikén. Ferenc József, s. k.« — A többi királyi kéziratok aztán a szokásos formában tartalmazzák Wekerle Sándor kinevezését miniszterelnökké, egy­úttal megbízván őt a pénzügyminisztérium vezetésé­vel, továbbá báró Fejérváry Géza, gróf Csáky Albin, Szilágyi Dezső, Josipovich Imre, gróf Bethlen An­drás és Lukács Béla újabb kinevezését eddigi állá­sukra s végül gróf Tisza Lajos kinevezését a király személye körüli miniszterré és Hieronymi Károlyét belügyminiszterré. * Gróf Szapáry Gyuláról. Hogy a kelő nap sok­kal több dicsérő himnuszt kap, mint a leáldozó, az régi dolog és talán természetes dolog is. Kivált a politikában. De nem egy hatalmas férfi vál meg úgy a hatalom birtokától, hogy ezzel csak növeli maga iránt a köztiszteletet. A­ki sűrűn fordul meg most a szabadelvű képviselők és miniszteri hivatalnokok kö­reiben, azonnal meggyőződik, hogy Szapáry Gyula is csak a kormányelnöki széket veszíté el, de a tisztele­tet nem, mely eddig környezte. A király »hálás el­ismerés« mellett mentette föl nagy állásától; két tárcájának hivatalnokai a legmelegebb sajnálkozással vettek búcsút tőle; a többség képviselői pedig nagyra­becsüléssel gondolnak rá, s meg vannak győződve, hogy a pártnak oszlop­ férfia marad. Nem először adta ő tanújelét annak, hogy a lemondás nem szokott változást idézni elő érzületében, mert tud áldozatot nyugodtan hozni a közérdekért. Így történt a fúzió­kor, midőn ennek létrejöttét előbbre valónak tartotta, mint belügyi tárcájának megtartását. így történt akkor is, midőn megszűnt pénzügyminiszter lenni, de a pártnak csak olyan buzgó tagja maradt. Ezt egy teg­nap terjesztett hir miatt említjük meg. E hír szerint, a gróf magán körben úgy nyilatkozott: szó sincs ar­ról, hogy neki meg kellett volna válnia a miniszter­­elnöki állásától; ő a maga elhatározásából mondott le, még pedig azért, mert arról győződött meg, hogy ha állásához ragaszkodik, a pártban bomlást idéz elő s ezt minden áron ki akarta kerülni. Semmi kétségünk arról, hogy így nyilatkozott magán körben is, mert hiszen a pártkörben a többség értekezletén is éppígy nyilatkozott, midőn lemondását bejelentette. Épp ezért búcsúztak tőle nagy elismeréssel, zajos éljen­zéssel. Tudott nemes indokból válni meg a hatalom­tól. De a­mit a hír tovább fűz nyilatkozatához, hogy t. i. ha tudta volna azt, a­mit ma tud,­­az őszinteség

Next