Fővárosi Lapok, 1892. november (29. évfolyam, 302-331. szám)

1892-11-01 / 302. szám

* A természettudományi társulat 500 irtot kapott Gere Gedő tiszabecsei ref. lelkész hagyatékából, hogy annak kamatait a »Természettudományi Közlöny«-ben megjelenő legjobb egésségügyi utasítás kidolgozójának adja. — A szegedi Dugonics-társaság megnyitó diszülése november második felében lesz s ez alkalomra Mikszáth Kálmán is megígérte közreműködését, egy új rajzát fogja fel­olvasni. — Színművészeti Lapok« címen dr. Váli Béla novem­ber közepén heti folyóiratot indít a magyar színészet re­formjának s a magyar színészet történetének komoly tár­gyalására. Mi Színház, zene, képzőművészet. * »A két szerelem.« Csiky Gergely hátrahagyott színműve a következő szereposztással kerül színre a nemzeti színházban : Donáth: Bercsényi, Ágnes: Fe­­lekiné asszony, Miklós: Nagy Imre, Judit: Fái Sze­réna asszony, Anna: Lendvayné asszony, Ruber: Szacsvay, Teréz: Márkus Emilia asszony, Gál: Pálfi. Kivülök Gyenes, Zilahi és Gabányi játszanak még kisebb szerepeket az új darabban, melynek próbái már javában folynak. Az első előadást Csiky Gergely halála évfordulóján, november 19-én tartják meg. * Duse Eleonora berlini és amerikai kötelezett­ségeinél fogva kénytelen gyorsabb egymásutánban ját­szani népszínházi előadásait. Ehhez képest nem min­den másodnap lép föl, hanem minden két előadás után tart pihenőt. Az előadások sorrendjét a művésznő következőkép állapította meg: nov. 8-án »A kaméliás hölgy«, 9-én »Váljunk el«, 11-én »Odette,« 12-én »Fernande« 14-én­ » Denise« és 15-én »Nóra. — A művésznő a »Denise«-sel kezdte meg rövid vendégszereplését a bécsi Carl-színházban, hol ez évben már harmadszor jelent meg. Most is lelkes tapsolókra talált Denise-re, kit elejétől végig fájdal­mas Madonnának játszott. Volt dolga a zsebkendők­nek. Környezetéből Ando­ur és Grammatica k. a. tűn­tek fel ismét. A bécsi sajtó azonban megjegyzi, hogy a francia művészek a kiállítási színházban sokkal több finomsággal interpretálták a darabot. * A hiteles szöveg. Gróf Zichy Géza intendáns beszédét, melyet a napokban az opera személyzetéhez intézett, részint félreértették, részint el is ferdítették a nyilvánosságra hozatalánál. Alkalmunk van utólag közölhetni a hiteles szöveget, mely igy szólt: »Tisz­telt hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy e szívé­lyes fogadtatás kapcsán néhány szót szólhassak önök­höz. Az optika törvényei szerint az emberek és tár­gyak, minél inkább távozunk tőlük, annál kisebbeknek látszanak. De ime önöknél az ellenkezőt tapasztaltam, mert mondhatom, hogy önök szívemben, becsülésem­ben nőttek, erkölcsi értékükben gyarapodtak. Nagyon helyesen mondta az igazgatósági tanácsos úr, hogy sok csapás érte az intézetet; nem lehet eltagadni, hogy rendkívül súlyos körülmények között nyílt meg az operaház . Erkel Sándor, az intézet egyik oszlopa megbetegedett, az intendánsnak gyógyfürdőre kellett mennie, a rendező gyalázatos merénylet áldozata lett, a városban járvány dühöngött, a tagok közt, habár kisebb mérvben, betegségek mutatkoztak , mindenütt baj és szerencsétlenség. És ime az intézet működése egy pillanatig sem akadt fenn. Ezt első­sorban önök­az akadémiába, melynek később másodelnöke is volt, 1858-ban választották. Több mint két éve már, — e szavakkal fejezte be Szily emlékbeszédét, — hogy hamvai porladnak. Alak­ja, emléke elmosódik még ama körökben is, amelyek­ben oly áldásosan működött. De szelleme itt van ma is közöttünk. Bennem is van egy rész belőle, és minden más tanítványába, akik közül oly sokakat lá­tok itt, át van plántálva egy rész az ő szelleméből. Mi átadjuk e szellemet a mi tanítványainknak, s azok meg az övéiknek. Alakot cserél, részekre oszlik, de megmarad az a szellemi energia, a­mely Sztoczek József kebelében az ő fenkölt jellemével oly nemes összhangban élt, megmarad a tudományban és a magyar kultúrában továbbra is.« A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a folyó ügyek következtek. Az elnök jelenté, hogy e ha 6­ dikán nem tartható meg a Széchenyi-emléktábla leleplezése, mivel az érctábla csak később készül el. Az elnökség újabb napot fog kitűzni, még­pedig a tél folyamára. Felolvasták a közoktatásügyi miniszter leiratát, mely­ben a zene történetére vonatkozó hagyományok össze­gyűjtéséhez és egy zenei műszótár készítéséhez támo­­­gatást kér. A leiratot nyilatkozás végett áttették az ■első osztályhoz. A kereskedelmi miniszter megkere­sésére a kiállítási országos bizottságba Szily Kálmán főtitkárt küldték ki. Az erdélyi magyar színészeti jubileumon az akadémiát Zichy Antal és Szász Béla fogják képviselni. Elhatározták hogy a millennium alkalmából pályázatot hirdetnek egy alkalmi komoly színmű megírására, s azt a gróf Karácsonyi-alapít­ványból 200 aranynyal jutalmazzák. Miután még tudomásul vették, hogy az első osztály titkári állásá­ban a beteg Gyulai Pált az osztály felkérésére , Hein­rich Gusztáv helyettesíti, több csekélyebb ügy elinté­zése után az ülés véget ért,­nek köszönhetem, mert büszkén és örömmel mond­hatom, nem azt kérdezték, mi a kötelességük, hanem azt, hol lehetnek az intézetnek hasznára. Azért fogad­ják szívből fakadó köszönetemet! Emberek és intéz­mények nem jó időben, a jó sors kezének lágy érin­tése alatt bizonyítják be életrevalóságukat, hanem a kemény sors vasmarkának csapásai alatt. Önök életrevalóságukat bebizonyították. Első­sorban köszö­netet mondok az igazgatósági tanácsos úrnak, a­ki lelkes, buzgó vezetéssel helyettesített, a mindig pél­dásan működő tisztviselői karnak, a karnagyoknak, egy szóval mindnyájuknak. Örömmel hallottam a messze távolban példás jóakaratukról: Rebicsek kar­nagy betegen ült le a karnagyi székbe, Erkel Gyula rosszulléte dacára próbákat tartott, Kiss Dezső a rendező kezéből kihullott zászlót fölkapta és kitartás­sal lobogtatta, Ney Dávid, Manhelt, Mészáros oly szolgálatokra vállalkoztak, a­melyek teljesítésére nem voltak kötelesek. Örömmel konstatálom, hogy elér­tünk valamit, egy igen fontos nagy dolgot: jó szelle­met, és ellenségeink bármit mondjanak, ez a jó szel­em, ez a mi érdemünk; s kérem önöket, ápolják a szent lángot, élesszék s ha ébren tudják tartani s egésségem megmarad, intézetünkből világhírű művé­szeti intézet lehet.« * A bécsi Rosé-quartett november 18-án adja első kamara-estélyét a redoute kistermében. A hírneves kamara­társulat egyes tagjai: Rosé Arnold, a bécsi udvari opera hangversenymestere, Steiert A. (második hegedűs), Bach­rich tanár (brácsás) és Hummer (gordonkás). Az első estély mű­sora : Beethoven g-dur (op. 18), Schumann a-dur (op. 41) és Schubert d-moll vonós­négyeseiből fog állani. A vonós­négyes tagjai közül Bachrich tanár budapesti születésű, tőle már a filharmonikusok is többször adtak elő Bach­­átiratokat. * Magyar operarészlet francia folyóiratban. Rit­kán, nagy időközökben jön létre egy-egy magyar dalmű, de még ritkább az, hogy csekély produkciónk­ból a külföldre is eljusson legalább egy kis mutatvány. Most az »Illustration«, a párisi tekintélyes hetilap a legújabb számában mint zeneműmellékletet Hubay Jenő » Jozef­or«-jának egyik legszebb áriáját közli énekhangra és zongorára, francia szöveggel. Ez a poétikus, nemes bensőségtől áthatott »Dal a holdhoz«, melyet operaházunk színpadán Ney Dávid énekel oly kiváló hatással. — Azt az örömet, melyet a párisi te­kintélyes lap e közleménye okozhat, kissé megcsap­­pantja ugyan a hozzá csatolt magyarázó szöveg, mely kiábrándít abból, hogy a franciák egy magyar zene­költővel ismerkednek meg. A hagyományos francia fölületességgel írt szöveg ugyanis tudatja olvasóival, hogy ez a »M. Jenő Hubay« egy fiatal belga zene­szerző s műveinek kiadója, Durdilly ur, volt szives e szép dalt átengedni a lap számára. Hubay Jenő ma­gyar voltáról tehát az »Illustration«-nak és így olva­sóinak sejtelmök sincs; Durdilly ur oly pontos adato­kat szolgáltatott. Hubay Jenő talán majd maga fogja őket felvilágosítani, mert a tél elején úgyis hang­versenyezni fog Brüsszelben és Belgium több városá­ban, aztán Németországban, januárban pedig ismét visszatér Brüsszelbe, hol »A cremonai hegedű« című dalműve kerül színre a királyi színházban. Február­ban Hubay Oroszországba megy s a varsói, szent­pétervári és moszkvai filharmonikusok hangverse­nyeiben fog közreműködni. * A téli kiállításra még elkésve is érkeztek elfo­gadható bejelentések. Annyi résztvevője lesz az idei műtárlatnak, a­mennyire nem is gondoltak. A hely dolgában már tavaly is megakadt a bizottság a művek elhelyezésénél, de valahogy mégis segíthetett magán. Ezúttal azonban, hacsak a jury nem jár el a legnagyobb szigorral, ez aligha fog sikerülni. Eddig jóval többen jelentkeztek kilencszáznál. Köztök sokan négy-öt képet is küldöttek a tárlatra. A külföldi festők közül az olaszok háromszázan is vannak. A magyar festők száma valami ötszáz lehet. * Az aradi színházban az idei első operette-új­­donság Stojanovics Jenő ,Kis málnáméi-ja volt. A színház megtelt közönséggel, mely jól mulatott a librettón, de a zene, bár itt-ott magyaros rithmusa,nem nyerte meg tetszését. A szereplők mindent elkövettek a siker érdekében, különösen Somióné Vadnai Vilma asszony a fejedelem és Margó Zelma k. a. a cím­szerepben. Somlónénak több dalt meg is kellett ismé­telnie. A többi szereplők közül Sziklai (Flórián) és Nyilassi (Becski) említendők, kik jó kedvvel játszot­■ rák az operette két komikus alakj­a. A drámai szí­­­­nészek most »Pont Biquet család«-ra készülnek, to­■ vábbá két helyi szerzőtől, előadásra vár egy kis darab:­­ dr. Káldy Gyulától egy monológ, dr. Radó Károlytól­­ pedig a »Leánycsel«, mely legutóbb Kassán aratott­­ sikert.­­ * Hangversenyek: Sauer Emil, általános óhajnak en-I gedve, budapesti tartózkodását meghosszabbította s szerdán ■ esti 1­ 28-kor a redoute kistermében lucsu-h­angversenyt ren­­­­dez. Jegyek kaphatók a Rózsavölgyi-féle zenemükereskedés­■ ben. — Reisenauer Alfréd zongoraművész november 21-én ■ hangversenyt ad a redouteban. * A színi kerületek felélesztése. Az orsz. szí­­nész-egylet központi tanácsa most javaslatot dolgoz ki a vidéki színészet rendezése ügyében. A belügy­minisztérium által kilátásba helyezett segély méltá­nyos kiosztása érdekében az országot több színi kerü­letre osztják és egyelőre a vegyes ajkú városok, vagy kerületek kapnának segélyt, még­pedig bizonyos számú megtartott előadás után. Összesen 20—21 ke­rület felállítása van tervben s ezek közül egyelőre hét lemne­ állami segélyben részesülő a fel- és alvidéken s az erdélyi részekben, nemzetiség lakta helyeken. A többieknél a megyék és városok aránylagos segélyét fogják kérni. Az új kerületi beosztásnál a legérdeke­sebb az, hogy összes kedvezményeivel a budai vár­színházat is a vidéki színészet számára kérik, s az a krisztinavárosi színkörrel és Pozsonynyal egy kerü­letet képezne, míg Temesvár Szegedhez csatolandó. A másik fontos terv az, hogy a kolozsvári színház, mely megfelelő szubvencióval lenne ellátva, ősz és tavaszszal Brassó és II.-Szebenben is tartoznék elő­adásokat tartani, hogy e városok is teljesebben meg­­hódíttassanak színészetünknek. * A miskolci színházban közepes érdeklődés mel­lett folynak az előadások. De hátra vannak még az újdonságok. A minap Kazaliczky Antal, a társulat új drámai színésze, kit a miskolciak előbbi évekből ismernek és szeretnek, eljátszotta Csiky Gergely »Vasember«-ét. Nagy gondot fordított a jellemsze­repre és teljes hatással is ábrázolta. Mellette Szen­­tessy Ilona asszony (neje), Szakács (Andor) és K. Breznai Anna asszony (Edith) említhetők dicsérettel. Kazaliczky a legutóbbi népelőadásban eljátszotta a »Haramiák«-ban Moór Ferencet is. * Mascagni új dalműve: »A Rantzauk«, mely november 10-én kerül színre Floreneben, négy felvo­­násos. Az első három felvonás mérsékelt terjedelmű, a negyedik igen rövid s csak egy zenekari intermez­­zóból, egy szerelmi duettből, meg a végső jelenetből áll, melyben a tenorista a két ellenséges testvér kibé­külésére a dalmű egyik legszebb számát énekli. Igen eredeti a második felvonás ama jelenete, melyben Jean a tanítóval egyházi dallamot játszat harmóniu­­mán és a szomszédban Jacques, a másik testvér, bosz­­szantásul cselédjeivel csépel­et és dalok­at. A szobá­ban levők erőteljes Kyriebe kezdenek, künn a csép­lők annál jobban lármáznak. Valóságos zenei csata fejlődik ki, mely a két különböző jellegű ének ellen­téte által még érdekesebbé és hatásosabbá válik. * A párisi konzervatórium tanári kara friss erőkkel gyarapodott. Az elhunyt Duprato helyett Raoul Pugno lett az összhangzattan tanára. A kát nyugalomba vonuló hegedű­tanár , Ch. Danc­a és E. Sauzay helyébe pedig Lefort­e's Marsick neveztetett ki. Dancia hegedű-gyakorlatait széltében játszák a világon, Sauzay pedig kamarazenei tanulmányai­ról ismeretes. Mind a ketten harminc évnél tovább működ­tek és már ideje volt a fiatalabb erők alkalmazásának. Marsick belga születésű, ki a brüsseli és párisi konzervató­riumokban tanult, egy ideig Joachimnak is tanítványa volt. * Új spanyol dalmű: Breton Tamás spanyol zeneköltő, kinek a »Terveli szerelmesek« című dal­műve tavaly Prágában és Bécsben is szép sikerrel ke­rült színre, közelebb újabb nagy sikert aratott Mad­ridban iGarin«­ című dalművével. Az ottani lapok a partitúrát a legfényesebbnek mondják, melyet spa­nyol zeneszerző valaha irt. És »Garin« nagy hala­dást jelez Breton első operájához képest. Az előjáté­kon kívül leginkább dicsérik a harmadik felvonás sze­relmi duettjét és vihar­jelenetét, továbbá Vitilda bal­ladáját az első s a népies danákat a negyedik felvo­násban. A sardana spanyol tánc viharos lelkesedést keltett. A dalmű színre fog kerülni a prágai német színházban is. * »A tisztességes asszonyok.« Piere Wolf, a »Figaro« nem rég elhunyt szerkesztőjének fiatal öcscse, a párisi Theatre Libre-nek legszorgalmasabb színműírója. E napokban már a Gymnase-színház is megnyitotta kapuit »Celles quon respecte« című szín­művének. Darabja éles szatíra a »tisztességes asszo­nyok« ellen, kik a házastársi hűséget könnyű végéről fogják, férjet és udvarlót egyformán csalnak. A nő­­hódító egy tönkrement sportsmann, De Bressac, ki előbb Mareuil szenvedélyes biciklista és klublátogató könnyelmű nejét, azután pedig annak barátnéját, egy víg özvegyet szédíti el. A cselekvény tarkításául közbe­­szőtt epizódok bizonyos körök életét erősen torzítva mutatják be. A darabban foglalkoztatva van a szín­ház egész szép női gárdája, kik a Reform-cég új toilette-jeit teljes sikerrel vitték színre. * Operette-premiere vidéken. »Fra Benito kapi­tány« címen ifjú Bokor József operettejének kö­zelebb volt a premiere­je Szabadkán. A tudósí­tások dicsérőleg szólnak mind az operetteről magá­ról, mind az előadásról. Különösen tetszettek Bács­kai Julcsa, Petrik Ágnes és Karacs tenorista. Az operette valószínüleg Szegeden is színre kerül. * F. Hegyi Aranka asszony öt havi betegségéből telje­sen felépülvén, tegnap már megjelent a népszínházban »A szultán« próbáján, melynek címszerepét ő ját­­sza. — Rokitansky, a bécsi udv. opera híres basszistája, a jövő évben búcsút mond a művészi pályának. — A város­ligeti színkörben ma és holnap délután »A molnár és gyer­­meké«-t adják elő szerződés nélküli vidéki színészek közre­működésével. — A debreceni színház elnyeréséért Rakod­­czay Pál is pályázik. — Benedek Gyula, a deési színház, 2252

Next