Fővárosi Lapok 1893. március (60-89. szám)

1893-03-01 / 60. szám

Birike kisasszony. — Saját levelezőnktől. — Sátoralja-Ujhely novellába illő sajátságos typusú alakkal lett szegényebb. Biri­ce kisasszony , akit különben bátran nevezhetének vala Ágota kisasszonynak is, lévén a rokonság a poéta alakja és az élő Biri kisasszony között szerfelett sok. — Most azonban beleunt az élettel meg a sorssal való véget érni nem akaró perpatvarba s szépen csendesen elment oda, ahol nem kell már jussokért perlekedni. Eredetileg ez az érdekes kisasszony saját, de sokak által kétségbe vont állitása szerint, nem is volt kisasszony, hanem asszony; csakhogy vőlegé­nye az oltár előtt szivgörcsöt kapott s meghalt. Ő pedig maradt kisasszony-özvegy, asszonynak! Fénytelen szemei még az utóbbi időkben is kiki­­gyultak, ha ezt a dolgot mesélte. S annyiszor mondta ezt el, hogy utóvégre talán maga is el­hitte, hogy való volt. Birike kisasszony igazi neve különben Pán­­czély Borbála. Ridiküljében szorongatott kétes hi­telű okmányai szerint igazságos Mátyás király bal­kéztől való nejétől született (második fiának egye­nes leszármazottja, tehát a nagy Hunyadi­ak sarja, királyi vér! — Midőn Mátyás király másodszor nősült, Beatrice egyenes kívánságára, a szegény csillagász-leánynak távozni kellett az országból. Szive alatt vitte a nagy király szerelmének má­sodik zálogát. Lengyelhonba vonult s ott töltötte gyászos életét. Fia született. Ez a fiú családot alapított s ennek egyetlen fia, hírét véve a magyar hazát vég­elpusztulással fenyegető török háborúnak, pán­célba öltözötten résztvett a mohácsi csatában, ott el is esett, anélkül, hogy nevét tudták volna és mert páncélba volt öltözve, élve is, halva is csak Pánczély vitéznek nevezték. Ennek Lengyelhon­ban maradt akkor még csecsemő fia, visszaszárma­zott Magyarországra, s hős apja emlékére a Pán­czély nevet vette fel, s e névnek viselője, e család leánya volt Biri kisasszony. Megesküdött ez ada­tok valódiságára, tehát hinnünk kell. Hogy előkelő gazdag család ivadéka volt, bi­zonyította a pankotai több ezer holdra menő puszta tulajdonjoga iránti családi perrel is, amely­ben azonban sehogysem akartak ítéletet hozni. Most már szegény Biri kisasszony panaszt emelhet oda fenn, milyen a földi igazságszolgálta­tás. — Pedig bizony ráfért volna valami ősiségi per megnyerése, mert a sors szűkmarokkal mérte ki részére az élet javait, s csak jó szívü emberek könyörületessége tartogatta nagy Mátyás ivadé­kában a lelket. Meg összekuszált gondolata agyá­nak sok mindenféle rózsás és dicső képe. Az utolsó szava is az volt, hogy a címerteremben fordítsák meg a Pánczély-címert. Pedig legfeljebb a kopott viklerjét fordíthatták meg. L. J. kai, kik viszont nagyon jól találták magukat a fiatal emberekkel, így közeledtek a csoportok a Hadházyék la­kása felé, mely dombon állván, látható volt a falu minden pontjáról, valamint hogy onnan is látni lehetett a falu minden pontját. Amint a közeledő fehér, piros, sárga, rózsaszín vagy fekete napernyők csoportjai a napsugáros légben fürödtek, s a ruhák fodrait vagy szalagjait csendes nyári szellő len­gette. Itt is, amott is feltűnt egy ily élénk csoport, egyik másik találkozott is az után, mikor a férfi kalapok leröpültek a fejekről s a két csoport ke­zet fogni összegabalyodott, ismét rendbe­ szedte magát, de most már elkeveredve, és folytatta útját a Hadházyék kastélya felé. A Gugyeryék háza is dombon volt, onnan is be lehetett látni a faluba, a Hadházyék udvarába. G­ugyery és Gugyeryné a verandán ülve, látták is a csoportosulásokat s amint a csoportok jobbról, bal­ról a Hadházyék kúriája felé tartottak. Gugyery keservesen füstölt a hosszuszáru csibukból, Gugye­­ryné a szája szélét harapdálta, úgy mulatott. Mint két száműzött magánveréb magányos kalitban, úgy ült ott a két ember némán, nézve amint a közbirtokosok összejönnek, mulatni, társalogni mennek és ők nem mehetnek velük. Pedig hát közbirtokosok ők is. Mit vétettek a világ ellen, hogy ezenképen lenézi őket ? Mert hogy lenézi, annyit már tudtak. Hát most lenéztek a dombról ők is, de ez nem nyújtott nekik kárpótlást. Tele volt a szívük gombostűvel, a lelkük irigységgel. Epekedve, magukat gyötörve kellett látniok, a­mint a Hadházyék parkírozott udvarán, a gyepes után, virágos, bokros csalitok közt az érkező csa­ládok festői csoportozata egymást fölváltva, az épület nagy, szárnyas ajtaján belől el-eltünedezik. És ez a száműzött egypár ember nem szólt egymáshoz : a férj, mert nem mert, az asszony, mert még nem akart. Hallgatagon tűrték a sors­nak ezt a gúnyját, annak a bűnnek a büntetését, amely bűn őket idehozta, és most érezteti velük a megbolygatott társadalmi sorrend visszahatásá­nak emésztő mérgét. De hát nem lesz ez mindig így, — gondolta az asszony és terveket forralt agyában. Jól érezte­m, hogy megszorította kezét a méltóságos úr, és jól tudta, hogy ez a kézszorítás mit jelent. A férfi­­társadalomnak nincs kifogása ellene, már t. i. ő ellene. Hanem az asszonyok csinálják a ribilliót. íme a sejtelem valósulása. Hiszen előtte ez nem új­ság. Gondolt ő erre még mielőtt Borosnakra köl­töztek volna, megsúgta azt neki valami, hogy a borosnaki hölgyek szívesen nem látják. Hát most, mint valósult álom kezdett bontakozni a boros­­naki csatározások térképe, amely csatározások az ő lelkében már előre jelezve voltak. Mind job­ban és jobban visszaemlékezett az asszony ezekre a sejtelmekre, de a vállalkozástól nem riasztották vissza, sőt ingert adtak reá. — íme tehát benne vagyunk. A háború meg van üzenve: csa­tára föl! — Bátyám Gugyery, — hallatszott most az asszony szava, amely szót hallva bátyám Gugyery, végig futott hátán a hideg. — Ez a szó azt jelen­tette, amit a trombita harsogás vagy dobpergés szokott jelenteni, ütközet előtt. Hát a férj, aki ebben a tekintetben már öreg katona volt, kezdett szemébe nézni a halálnak. — Nos, bátyám, Guggery, — folytatá az asszony, — ám hogy vagy megelégedve a földes­­uraságoddal ? — Hiszen ez még semmi, — válaszolá az, vál­lat vonva. — Megköszönöm szépen, ha ez még semmi, és csak ezután következik a valami! Az lehet még a furcsa. — Egy ember még csak egy ember. Miért jöttünk mindjárt haza? Miért nem mentünk má­sokhoz is ? — Mert elég volt nekem ebből ennyi. Azért hogy én Gugyeryné vagyok, ne nézzen keresztül senki. — De már engem se! — kiálta Gugyeri. — Hát meg fogom mutatni ezeknek az úri dámáknak, hogy mind el fogom szeretni a fér­jeiket . . . Gugyeri alatt megmozdult a veranda. Karika szemei szét­meredtek, amint azokkal a feleségére bámult: vájjon nem tréfál-e ? És mikor az asszony kihívó, komoly arcát látta, neki vörösödött, kezét ökölbe szok­ta, s a Hadházyék lakása felé fordulva megrázta öklét: — Akkor én meg a feleségeiket! Az asszony nem kacagott föl, hanem egész hősnői elszántsággal nyújta oda jobbját. — Kezet rá! . . . (Folyt. köv.) * — 505 — A hol az Arany-szobor készül. (Beschorner ércöntője.) A magyar szobrásznak, ha olykor-olykor egy na­gyobb szabású munkája akadt, mindig fejtörést okozott, hol öntesse azt ércbe: Bécsben-e, Münchenben-e, vagy megelégedjék a hazai iparral, mely, fájdalom, egész a legutóbbi időkig kevés törekvést mutatott arra, hogy a művészet magaslatára emelkedjék. Akadt olyan művész is, ki Bécset és Münchent elkerülve, eredeti mintáját még távolabb küldte. így készült Benczúr Gyula arc­képe Franciaországban, a budai honvédemlék pedig, ha jól tudjuk, épen Belgiumban. A küldözgetés azonban mindig sok bajjal járt s újra és újra fölhangzott a jámbor óhajtás: vajha már nekünk is volna ércöntő­­műhelyünk itt, Budapesten ! Talán e vágy megvalósítása vonzotta hozzánk a bé­csi Turbain-cég egyik tagját pár esztendő előtt. Ércöntő­­műhelyt emelt a külső váci­ út egyik üres telkén s meg is öntötte az aradi vértanuk emlékét, mely tudvalevő­leg ezideig legszebb szoborműve Magyarországnak. A Bécsből hozzánk költözött művész azonban elszámitotta magát. Nem fektetett be elég tőkét, nem bízta meg a külföld versenyét, s a viszonyok csakhamar arra kény­­szerítették, hogy idő előtt megváljék ércöntő­ műhelyé­­től. A művészek sajnálkoztak távozása felett, mert ízléssel és tudással dolgozott. A telep azonban nem maradt lakó nélkül. Köz­vetlen Turbain után egy másik bécsi művész, a jónevű Beschorner A. M. költözött oda, hogy a megkezdett munkát tovább folytassa Beschorner praktikus ember­i ércöntőjét úgy rendezte be, hogy az művészeti és ipar­­művészeti dolgok előállítására egyaránt alkalmas le­gyen. Csinálnak ott monumentális szobrokat, de apró iparművészeti tárgyakat is, amint a szükség hozza ma­gával. Az üzletet egy hosszabb ideig Stockholmban mű­ködött ércöntő vezeti s a munkások egy-két pesti fiú kivételével, Bécsből jöttek hozzánk, a­hol már kellő gyakorlatot szereztek művészetükben. Megtekintettük munkáikat, s elmondhatjuk, hogy azok becsületére vál­nak a Beschorner-cégnek. Ott vannak mindjárt a Strobl Alajos által min­tázott Arany-szobor egyes alakjai. Erőteljes, hatalmas ábrázolás a Toldi alakja, mely már ciselálva s partinázva áll a műterem egyik sarkában. A bronz­ öntvény minden apró részletében hűen adja vissza az eredetit. Sőt el­mondhatjuk, hogy csak most látjuk igazán a szobormű szépségeit, midőn az anyag is hozzájárul ahhoz, hogy Toldi alakja valóban kifejező, karakterisztikus legyen. A szobormű főalakja, Arany János,már szintén megvan öntve, de még simító kézre várakozik s nincs készen teljesen a lírai költészetet ábrázoló női alak sem, mely­hez Strobl az arisztokrácia egyik bájos fiatal hölgyét választotta mintául. Mindezek azonban gyorsan elké­szülhetnek és semmi esetre sem fogják hátráltatni az emlék kellő időben való leleplezését. Az Arany-szobor alakjain kívül még több szobor­mű is van munkában jelenleg Beschorner ércöntöjében. Kiválik ezek közül Zala György térdeplő angyala, mely gróf Andrássy Gyula sírboltját fogja disziteni. Kiss Györgynek Szepesi pécsi püspököt ábrázoló életnagy­ságu álló arcképe, s Tóth István Szent-László-szobra, melyet Schlauch püspök rendelt meg N.­"Várad egyik köztere számára. Mindezek a művek a modern ércöntő technika vívmányait mutató alkotások lesznek, s utá­­nok bizonyára művészeinkben­­ sem támad többé vágy arra, hogy mintáikkal, ha azokat ércbe öntetni akarják, idegen országokba vándoroljanak. Van ércöntő most már nálunk is. FŐVÁROSI LAPOK. 1893. március hó 1-jével uj előfizetést nyitunk a Fővárosi Lapok­ra. Előfizetési ár: 1 hóra.......................................1.40 Negyedévre.........................4.— Félévre......................... 8.— Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetésük február hó végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétkül­désében fönnakadás történjék. Különösen figyelmeztetjük t. vidéki előfizetőin­ket, hogy minden reklamációhoz, lakóhelyváltozás be­jelentéséhez és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb fel­szólalásokhoz egy-egy címszalagot mellékelni szívesked­jenek. Újdonságok. Budapest, február 28-án. * Napirend, 1893. március 1-én: A belügyminiszter fogad délután 4 órakor. — A horvát miniszter fogad délelőtt 10—2-ig. — Víg művészestély a Vigadóban. Kezdete 8 órakor. — A felső nép- és polgári iskolai országos egyesület választ­mányának ülése délután 4 órakor a paedagogiumban. — A budapesti filológiai társaság ülése d. .u. 5-kor az akadémiá­ban. — A magyarhoni földtani társulat ülése d. u. 5-kor. — Nemzeti muzeum, képtár, nyitva d. e. 9 — 1-ig. Többi tárai megtekinthetők 50 kr. belépti dij mellett. — Országos képtár az akadémiában, nyitva d. e. 9­8­1-ig. * Személyi hírek. Gróf Csáky Albin miniszter gróf Esterházy Miklós Móricnak és Jászai Marinak, a nem­zeti színház tagjának, az előbbinek az aszári róm. kath. iskola részére tett 3000 frt, az utóbbinak 600 forint adományáért elismerő köszönetet nyilvánította. — Simon Gyula mosonmegyei főispán Bécsbe indult egy bajának gyógykezelése végett, de a soproni állomáson oly súlyosan megbetegedett, hogy kénytelen volt utazá­sát félbeszakítani. — Robitsek Ferenc papnöveldei tanulmányi felügyelőt az esztergomi káptalan nagy­marosi plébánosnak nevezte ki. * A király útja. Zürichből jelentik: Ferenc József ő felsége ma Münchenből incognito ide érkezett. A pályaudvaron Przibram lovag osz­trák-magyar főkonzul fogadta. Ő felsége rö­vid sétakocsizást tett a városban és másfél óra múlva Terintetbe tovább utazott. — Lausanneből * jelentik: Ferenc József ő felsége délután 4 óra

Next