Fővárosi Lapok 1893. május (119-148. szám)
1893-05-01 / 119. szám
talpalatnyi földet, s azt parlagon hagyja, gyümölcsözetlen kertjéül az élő, mozgó gyermek-csemetéknek? Nem .. . nem. Isten bocsássa meg bűnömet! Mi latámer emberek, kik minden formás, több kontignációs házra bizonyos tisztelettel nézünk, valóságos szociáldemokrata elveket hangoztatunk, ha a gyermeknevelésről van szó. Bezzeg, uramfia, ha kisajtolhatnánk a zsebünkből egy házacskára valót, talán nekünk is legutolsó gondunk lenne a haszontalan udvarra. Azért úgy szeretem . . . olyan nagyon szeretem a falusi udvart! Mikor a szomszédunkban nyikorgatja valaki a kapuajtót, nekem a gémes kút jut az eszembe, mikor a szomszédomban a kisasszonykák feltűnő hangosan tereferélnek: vélem, mintha az udvar középén libák gágognának, récék hápognának; mikor a szolgáló künn a konyhában darabolja a kőszenet: azt hiszem, az udvaron döngetik jókedvű gyermekek labdával a palánkot . . . Csak rajta, rajta fiúk, leányok, kergetőzzetek, piruljon ki az arcátok, verjen sebesebben kis szivetek, kiabáljatok, hajtsátok a négyes fogatot, pattogjon az ostor, izzadjon az üstökötök . . . tudom istenem, egyik sem válogat a vacsorás főzelékben, s nem kell még csak dajkamese is, hogy édes álomba ringasson. Gaal Mózes: Újdonságok. Budapest, 1893. május 1. * Személyi hírek. Erkel Elek népszínházi karnagy hosszas betegségéből teljesen fölépült. — György görög trónörökös Brindizibe utaztában Nápolyban tartózkodott. * Erzsébet királyné Miramareban. A királyasszony, mint egy pólai távirat jelenti, tegnap délelőtt 9 órakor odaérkezett s egy órai tartózkodás után Mária Valéria főhercegnő és Ferenc Szalvátor főherceg kiséretében Miramareba utazott. — Mint hirlik, a királyné május elején hosszabb tartózkodásra Gödöllőre érkezik. A lainzi kastélyban tervezett időzése elmarad, minthogy a palotát a felség nedvesnek találta. Gödöllőre e napokban már új felügyelőt is neveznek ki. * Május elseje. Mintha csak a természet meg akarta volna mutatni, hogy nem engedi magát megreguláztatni s mmikor az emberek követelésekkel lépnek fel, épen aznap tartja felhőláncon a meleg, virágfakasztó napsugarakat. Tegnap még valóságos augusztusi melegséggel ragyogott le a szép kék égről a nap, s ma reggel, május elsejének a reggelén, amikor konvencionális »tavaszi fényözönben« kellene mindeneknek fürödni — olyan csípős az idő, hogy az emberiség felöltőkben szűkölködő része szép május első reggelén bizonyára ellenséges tekintetekkel nézett fel a szürke égre. Hanem azért az ünnepelni vágyó embereket nem akadályozta a borongó nap, hogy nagy tömegekbe verődve fel ne keressék a városligetet, ki ne bandukoljanak a budai hegyek közé, az öregek jóféle műborra és állott sörre, a fiatalok egy kis virágra, egy kis szerelemfakasztó tiszta tavaszi levegőre. Az utcákon kopott cigánybandák járnak-kelnek, be-behúzódnak a házakba s rázendítik a tararabum-di-hét és azt az agyonverklizett nótát arról a bizonyos csókról, a mely legjobban esik »sötétben« — és a nagy házak gyereknépsége vígan táncolja körül a bandát — az ablakokból mosolygó arccal tekintgetnek kifelé — még a morózus házmester úr is mintha kedélyesebben perlekedne — hogyne, hiszen május elseje van. És az égbolt is kezd tudtára ébredni a jelentőségteljes napnak — a felhőfátyolt tépegetni kezdik a napsugarak — s a kirándulók vigabban igyekeznek a rossz levegőjű nagy városból a tisztább levegőjű helyek felé. A munkások is ünnepelnek. A főkapitányságnál tizenhét munkásgyűlést jelentettek be s valószínűre vehető, hogy a gyűlések minden zavar nélkül fognak lefolyni. Különben is a főkapitány minden szükséges intézkedést megtett, hogy esetleges rendzavarásoknak azonnal elejét lehessen venni. A messze távolban pedig ma ülik meg a munka diadalának igazi nagy ünnepnapját: Chicagóban ma nyitják meg a világkiállítást. Ezen a szép tavaszi napon mutatják be először a munka felséges nyarának dús termését. * Jókai ünneplése. A terézvárosi polgári kör tagjai, mintegy 400-an, tegnap délután gyűlést tartottak, melyen Ráth Péter elnök előterjesztette az igazgató választmánynak azt az indítványát, hogy Jókai Mór koszorús írónkat a kör dísztagjává válaszszák. Ezt egyhangú lelkesedéssel elfogadták. Devecseri Károly dr. felszólalására azt is elhatározták, hogy a dísztagsági oklevelet Jókainak küldöttség fogja átnyújtani. * Nagykorúsított hercegnő. Királyunk ő felsége unokája, Auguszta hercegnő, Lipót bajor herceg és Gizella főhercegnő leánya most volt 18 éves s ez alkalommal nagykorúnak nyilvánították. Ez alkalomból a család misét hallgatott, azután nagy ebéd volt. Jeckim az asztal alá pislog. A csöndben egyre tisztábban érthető a bácsi hangja, ki, mivel egy előfoga hiányzik, valahányszor egy s betűt kiejt, fütyülő hangot ad . . . — A legborzasztóbb bajok következhetnek be idővel, ebben a tekintetben, egész Európára nézve, — mondja Jaczkowicz. — Kivándorlás, — véli valaki a közelében ülők közül. — A statisztika azt bizonyítja, hogy a kivándorlás sem gátolja a túlnépesedést. Egyszerre fölemeli Swiatecky a fejét s meredt szemét a beszélőre irányozza. — Akkor nálunk khinai szokásokat kellene meghonosítani, — dörmögi kedvetlen mély hangon. — Bocsánat, hogy érti ön ezt: khinai szokások ? — Nos, Khinában a szülőknek jogukban áll a bárgyú gyermekeket agyon ütni. Nálunk pedig a gyermekeknek kellene jogot adni arra, hogy a tökfejü szülőket másvilágra küldjék. Beütött a menyke! A kerevet nyögött az öreg nénik alatt s én azt hittem, mindjárt végem van. Saslowski behunyta a szemét s egy időre elveszti a hangját. Átalános némaság. Ekkor eldördül jövőbeli apámnak dühtől remegő hangja. — Uram, remélem, hogy ön, mint keresztény . . . — Hát miért lennék én keresztény ? — vágott közbe Swiatecki vészjósló fejcsóválással. Második menykecsapás! A nénikékkel terhelt kerevet mintha lázasan remegne s lemélyed. Én is érzem, hogy a föld megnyílik alattam. Minden oda van, minden reményemnek vége! Egyszerre, ezüst csengetyűként, megcsendül Kazlának a kacaja, mire Jaczkowicz bácsi, maga sem tudja miért, szintén nevetésre fakad s példáját követve én is elkezdek hahotázni, a nélkül, hogy okom lett volna rá. — Papácska! — szólt Kazia. — Wladek azt előre megmondta, hogy Swiatecki az eredeti ember. Swiatecki úr tréfál; jól tudom, hogy neki édes anyja van, akinek ő a legjobb fia! — Ördög ez a Kazia, nem leány! Ő nemcsak kitalál valamit, de el is talál, mert Swiateckinek valóban van édesanyja és ő jó fiú. Kazia nevetése és szavai bizonyos villámhárítóul szolgálnak, de még inkább az inas belépése, a ki húst és süteményeket hozott be. Ez ugyanaz az ember, a ki a múltkor utolsó három rubelemet vágta zsebre; most frakkba bujtatták s méltóan lépett föl, mint urasági inas. Szemét a tálcára szögezi, a poharak csörögnek s oly lassan halad előre, mintha szinig töltött poharakat vinne. Kezdek félni, hogy az egész tálcát elejti, szerencsére azonban aggályom alaptalannak bizonyul. Kis idő múlva megtöltik a poharakat. Közeledünk az eljegyzéshez. Félig fölcseperedett unokahug porcellán tányért tart, melyen két gyűrű fekszik. Kíváncsiságtól mered a leányka szeme, s az egész szertartás látszólag annyira elbájolja, hogy nagyot szökken a tányérra helyezett gyűrűkkel. Saslovski fölkel, mindnyájan fölemelkednek s hallani lehet a hátra taszított székek zörejét. Mély csönd következik. Hallom a mint egyik matróna azt a megjegyzést teszi, miképp elvárta volna, hogy az én gyűrűm »tisztességesebb« lesz. Mindeme megjegyzés mellett is a hangulat oly ünnepies, hogy a legyek lehullanak a falról. . . Suslowski szólal meg: — Gyermekeim, fogadjátok a szülei áldást. Kazia letérdepel s én mellé térdepelek. Várjon minő arcot ölthet most Swiatecki, édes istenem, minő arcot! De én nem merek rá fölpillantani. Kaziának mousselin ruhájára nézek, mely a megfakult vörös szőnyegen gyönyörű foltot képez. Mind a két szülő a fejünkre teszi a kezét s ekkor igy szól jövőbeli ipam-uram: — Leányom! Neked a szülei házban a leg-, jobb példa szolgált arról, mi legyen az asszony a férjének; nem tartom tehát szükségesnek, kötelességeidet felsorolni, hiszen arra férjed, (remélni akarom!) figyelmeztetni fog!. . De most önhöz fordulok édes Wladislaw úr . ... Itt egy kis beszéd következik, mialatt én százig számlálok s aztán újra egygyel kezdem. A polgár Suslowski, a tisztviselő Suslowski, a római Suslowski megragadta most az alkalmat, hogy egész lélek nagyságát megmutassa . . . Ezek a szavak: gyermek, szülők, kötelességek, jövő, áldás, tövisek, lelkiismeret tisztasága, s több efféle, úgy zúg a fülemben, mint a darázsraj zümmögése, megszállják a fejemet, a tarkómba szúrnak, az arcomba meg az üstökömbe . .. (Folyt. köv.) 1024 * Hírlapírók a kormányelnöknél. A hírlapírók nyugdíjintézete legutóbb tartott közgyűlésén, tudvalevőleg, tiszteletbeli tagjává választotta Wekerle Sándor dr. miniszterelnököt. Az erre vonatkozó diszokmányt tegnap adta át a miniszterelnöknek a nyugdíjintézet küldöttsége, melynek tagjai voltak : Beksics Gusztáv, Deutsch Antal, Fáy Béla, Fáik Zsigmond lovag, Fuchs Lajos, Gajári Ödön, Gelléri Mór, Heltai Jenő, Jókai Mór, Kálnoki Henrik, Kenedi Géza, Molnár Antal, Siposs Ignác, Szatmári Mór, Veigelsberg Leo. A küldöttség szónoka Fálk Miksa volt, kinek beszédére a miniszterelnök a következőket válaszolta: Tisztelt uraim! A hírlapirodalomnak igen fontos szerepe van a mai közéletben, mert az a közvéleménynek nemcsak hivatott kifejezője, irányadója, hanem képviselője is. Különösen fontos az a szerep alkotmányos országokban, mert ott az alkotmányos életnek egy kiegészítő részét, egy nélkülözhetetlen egészét képezi. Még fontosabb ez a szerep a mi viszonyaink közt, ahol a hírlapirodalom még nemzeti érdekeink megvédésére, képviseletére és fejlesztésére is hivatva van. Ezért, mint a közpályán működő férfiú a hírlapirodalom eme fontossága iránti tiszteletemet, annak képviselői iránti meleg érdeklődésemet kívántam csak kifejezni mindannyiszor, valahányszor a hírlapírók nyugdíjintézetének szolgálhattam. (Lelkes éljenzés.) Abban a kiváló és rám nézve feledhetetlen megtiszteltetésben, melyben Önök ma részesítenek, nemcsak teljes jutalmát látom ebbeli törekvésemnek, hanem engedjék meg, hogy abban egy oly kapocsnak kiindulási pontját is lássam, amely engem szorosabban fűz önökhöz és azt teszi feladatommá, hogy ne csak mint a közpályán működő férfiú, hanem mint magánember is teljes erőmből igyekezzem elősegíteni azon intézetnek érdekeit, mely a hírlapirodalom képviselőinek ellátásáról van hivatva szükség idején gondoskodni. Engedjék meg azért, t. uraim, hogy midőn forró köszönetet mondok ezen igazán páratlan szép megtiszteltetésért, amelyben engem részesítenek, azon kéréssel fejezzem be önökhöz intézett szavaimat, hogy ne puszta formalitásnak tekintsék ezt a kitüntetést, ne csak tiszteletbeli tagnak tekintsenek, hanem olyannak, aki valóban Önökhöz tartozik. Legyenek meggyőződve, hogy mindenképpen arra fogok törekedni, hogy érdekeiket minden irányban előmozdítsam. (Lelkes éljenzés.) * Püspökszentelés a fővárosban. E hó 11-én, áldozó csütörtökön, püspökszentelés lesz Budapesten, ahol még sohase volt hasonló szertartás. Ekkor fogja ugyanis Vaszary Kolos hercegprímás