Fővárosi Lapok 1893. május (119-148. szám)
1893-05-23 / 140. szám
XXX. évfolyam. 140. szám Kedd, 1893. május 23 Egyes szám 5 kr. retrismnik mindennap, hétfőn et ünnep útin való napon isPÓVAROSI LAPOK SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP KÖZLEMÉNYEKKEL A DIVAT ÉS SPORT KÖRÉRŐL. Szerkesztői iroda: SZudapest, Ferenc..ek-tere . Előfizetési dij: A Rér &.......................1 frt 40 kr. '^ftgyedévr* . . . 4 * — , félévre . ... 8 * — . Kiadóhivatal: Budapest, Ferenciek-tere . Hirdetéseket és apróhirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és minden fővárosi hirdetési iroda. A honvédszobor leleplezése. Hazafias lelkesedéssel folyt le pünkösdvasárnapján a budavári honvédendők leleplezése, melyen maga a természet is kedvezett az öreg honvédek ünnepének. Gyönyörű tavaszi nap volt, a sötétkék égbolton még bárányfelhő se mutatkozott. Ebben a verőfényes, gyönyörű időben természetesen már reggel megindult a zarándoklat Budavárába, az ünnepély színhelyére. Amerre a kocsik felvonultak, a Ferne-József-téren, a lánchíd budai oldalán, az alagút előtt és az Albrechtuton végig a nézők egész tömege foglalt állást. A budai vár hazafias közönsége szépen kitett magáért. Házait nemzeti lobogókkal,ablakait szőnyegekkel és virágokkal díszítette fel. Az úriutcában a hadtestparncsnok jeltelen házának élénk ellentéte volt Vaszary Kolos bíboros hercegprímás és Zichy Géza gróf intendáns fellobogózott palotája. Maga a dísztér igazán gyönyörű képet nyújtott. A házakon nemzeti lobogók lengtek, a gyalogjáró körül kitűzött árbocokon zászlók csüngöttek s közepén két sor póznára voltak felfüggesztve a megyék címerei. E póznák között zsinórral volt körülkerítve az egyes küldöttségek helye. A dísztér északi sarkában, a szobor mellett állt az emelvény a szónokok számára, a szobor előtt pedig a hölgy tribün ötszáz ülőhelylyel. A szobrot négy óriási szálfára felhúzott vászontakaró védte a kiváncsi szemek elöl. A takaró zsinórját a szobor díszítője tartotta, várva a jelt a leleplezésre. A szobrot környező pázsitra rakták le az érkező koszorúkat. A dísztér házai közül csak egyetlenegy állott jeltelenül, csukott ablakokkal és leeresztett függönyökkel, a Batthyány-Strattmann herceg dísztér 4. sz. a. pa-lotája, amelyet most alakítanak át az odaköltöző Jenő főherceg számára. A dísztér minden oldalról rendőri kordonnal volt elzárva. Gyalókay első kerületi kapitány vasszigorral intézkedett, hogy más, mint jegygyel biró vendég, de ne jusson a térre, így kordonnal volt elzárva a Tárnok-utca, uri-utca, Albrecht-út és Szt. György-utca torkolata. Maga a Szt.György - tér, ahol Hentzi-szobra áll, igazi ostromállapot alatt volt. A rendőrség esetleges merénylettől félt, s ezért a legerősebben ezt a teret szállotta meg. Laszner II. ker. kapitány vezetése alatt legalább ötven rendőr őrizte a Szt. György-tért, amelyen tartózkodni nem volt szabad. A meghívott közönség a siklón fölmehetett ugyan a várba, de vissza már senkit sem eresztettek. Eleinte úgy volt, hogy a vendégek kocsijai a Szt. György téren álljanak fel, utóbb ezeket mind a Szt. Háromság térre, a pénzügyminisztérium épülete elé terelték, hogy a Hentzi-szobor környéke teljesen szabad legyen. A dísztéren nemzeti vállszalagos öreg honvédek és kokárdás egyet, ifjak tartották fenn a rendet. Kilenc órától kezdve sűrű egymásutánban érkeztek a koszorút hozó testületek és küldöttségek, melyek a koszorúkat a szobor körül a pázsitra tették le. A szoborra koszorúkat tettek: Magyarország képviselőháza — »Budavár hősi védelménél elesett vitéz honvédeknek«, Budapest fő- és székváros közönsége (A budavári honvédszoborra — nem vagytok halvani hősök — 1849 május 21.); Batthyány Tivadar gróf (Ai valorosi di fausori Della patria la Citta de Fiume); Árvamegye közönsége; Ruttkay-Kossuth Lujza; a nagyfügedi választókerület; Kassa város közönsége(IAS névtelen hősök dicső emlékének a nemzeti párt); Háromszékmegye törvényhatósága (dicső honvédek iránti hálás kegyelete jeléül); Debrecen város közönsége; a debreceni hölgyek; Székes-Fehérvár közönsége (Buda bős megvivóinak); Mosonmegye közönsége (a hősök emlékének); Jókai Mór (Csataképek hőseinek — A Csataképek szerzője); a bpesti II. ker. kereskedelmi iskola III. oszt. növendékei; a zemplénmegyei 48-as honvédbajtársak; Magyar Egyesület (az 1849. május 21-én elhullt bajtársaknak); a magyar mérnökés épitész-egylet; Szatmár-Németi közönsége; Jászberény közönsége; A Kis-Kun kerületi honvédegylet — 1849 május 21. 1893 május 21. Nagyvárad közönsége; a gyöngyösi hölgyek (ezüst koszorú). Orsz. magyar dalegyesület az 1848/49-iki hős honvédeknek —• Az nem lehet, hogy annyi szív hiába ont a vért! ■— a magy. kir. erdészeti és bányászati akadémia ifjúsága; a szabadkai 48-as honvédek; Maros-Vásárhely közönsége ; Veszprém megye közönsége; a veszprémi honvédegylet; a népoktatás budapesti és országos egyesületei; a törökszentmiklósi függetlenségi párt; a komárommegyei honvédegylet; gróf Károlyi István; a szatmármegyei honvédegylet; Szentes város közönsége; a II. ker. főgymnasium VI. osztályának tanulóig a főgymnasium önképző köre; Nagyszombat közönsége; a nemzeti színház tagjai; a népszínház tagjai; a Kisfaludy-társaság; a magyar tud. Akadémia; az Otthon írók és birlapírók köre; a szegedi honvédegylet; a Köck-féle gépgyár alkalmazottjai; a győri honvédegylet ; Karcag város közönsége; a nagybányai honvédegylet; a karcagi bonvédegylet; a marosszéki és marosvásárhelyi honvédegyletek; Győr város közönsége; a magyar államvasutak északi férőhelyének magyar gépmunkásai; Csanád megye közönsége; a győri honvédegylet; Zala vármegye közönsége; a lipótvárosi kaszinó; Kassa város közönsége; Esztergom vármegye közönsége ; a középszolnoki honvédegylet; a rákospalotai függetlenségi kör; a hódmezővásárhelyi SZERELEMBŐL. Irta Gróf Wodziuszky. (Vége.) A leány’ összerászkódott. Felnyitotta a szemét s iparkodott összeszedni az eszét. Springfield . Ábrahám nem engedett arra neki időt. — Akarsz hazádba utazni ? — Oh! uram. — Akarsz nőül menni Domonkoshoz ? Felállott, szemei nagyra nyíltak. Nem értette . — Igen , te vissza fogsz menni szülőföldedre, feleségül fogsz menni Domonkoshoz. Nos, fogd ezt a pénzt. Úgy vigyázz rá, mint a szemed világára. És most indulj! De hallgass a jó tanácsra. Bázsa nem tudott szólni, még meg sem tudta köszönni: az öröm, a meglepetés annyira erőt vett rajta. Ábrahám folytatta: — Nos, ha gyermekeid lesznek: fiad, Domonkos, vagy leányod, Bázia, ne engedd őket soha Amerikába jönni. Értetted ? — Oh, soha, nem uram, soha, soha! — s lábaihoz akart borulni. Ábrahám feltartóztatta. — Rajta, menjünk! Nelli, a kocsit! A kocsi a kapu előtt állott. — Gyorsan hajts! Southanpson. Tribly kapitány. Egy perc múlva elhagyta annak a háznak a küszöbét, melyet annyi félelem között lépett volt át. A kocsi robogott keresztül ugyanazokon az utakon, melyeken Bázia reggel jött. Csakhamar elérkeztek a rakpartra. Egy nagy sötét tömeg úszott a vizen, apró ablakaimessze világítottak; kéményének a dugásáról mindjárt fel lehetett ismerni. A Southanpton sütött. Aztán leszálltak a rakpart aljáig, ott egy bárka várt rájuk s tiz percet később Bázia a hajón vert, mely Európába evezett. Európa! Oh, mennyivel kellemesebb volt ezt a szót kiejteni, mint Amerikát! — Isten veled, Bázia! — Légy boldog, Bázia! Ezzel Ábrahám lefelé indult a Southanpton lépcsőin s elfoglalta helyét a bárkában. Távolról még egyszer isten-hozzádot intett, Bázia meg nem törödve a körülötte levőkkel, hangosan visszakiáltá: — Hogy az isten áldja meg, drága jóltevem, halmozza el minden áldásával. Aztán térdre borult ott a fedélzeten, égre emelte karjait sismótlé : — Istenem, istenem! tedd boldoggá őt, halmozd el jótéteményeiddel. A gép fütyült s a Southanpton inogni kezdett, mint valami részeg ember. A házak lassan siklottak el szemei előtt a kikötő hosszában. Bázia nem látott egyebet, mint ezer és ezer apró fényt, arany pontokat. Aztán minden eltűnt. És ebből a New Yorkból, ebből az Amerikából nem maradt a számára egyéb, mint fájdalmas, egyszersmind édes emlékek, mert hogy elhagyta örökre, miután célját elérte : gazdag volt s végre feleségül mehet Domonkoshoz ... Nem, még nem elég drágán vásárolta meg boldogságát ! .. Egy vasárnap reggel volt, mint elutazása napján, hogy megérkezett Nabelbe. Akkor szomorú volt! És most, milyen boldogság tölte el szivét! A harangok szóltak, kiván a híveket az első misére. Először azt gondolta, befut a templomba, hogy térden állva adjon hálát a szent szűznek pártfogásáért. De hiszen két órai út után úgyis elérkezik a nagy misére Rybnikibe. Hogyan meg fogják bámulni. Csak a chórus alatt áll meg, de azért bizonyos, hogy vissza fog fordulni s minden ajk azt fogja suttogni: »Bázia, ime Bázia, aki megjött Amerikából!« Ment, vagyis inkább röpült, mint a madár, a mely végre megtalálja őszkor elhagyott fészkét, bámulat s öröm közt legeltetve szemeit a jól ismert látóhatáron. Itt az egyház, ott az uraság kastélya, s az a folt amott, egészen jobbra, azokkal az apró fácskákkal, a melyek úgy ragyognak a reggeli dértől, az a malom s a kis fűzfa-erdő. Hallgatózik. Talán meghallja a kerék tik, tak zakatolását is ? De nem. Hiszen ma vasárnap van, nyugszik az is, mint az emberek. Ellenben minden harang szól, mint esküvő alkalmával. Talán Róza, vagy Mariska, vagy Polka tartja esküvőjét; már mind nagy leány, idősebbek mint ő. Jó harangok, kedves, régi barátok. Ti bizonyára az ő esküvőjére is megszólaltok. Végre az útkanyarulatánál, a falu első házánál találkozott az öreg Bartkowával, aki épen az istállóból jött, sajtárja tele tejjel. Lassan ballag, a szegény. Sajtárja reszket a kezében, a tej kilocscsan. Nem látja Báziát, aki eléje áll. — Jó annyóka, hát nem ismered meg Rochowna Báziát? Az anyóka szeme elé tartja a kezét. Ah! igen, Bázia, látta kis korában, mikor még ilyen kicsi volt. S kezeivel mutatta. De honnan jön most, az a Bázia? Már semmire sem emlékezett az öreg Bartkowa. Egészen oda volt a feje. — Lássuk csak, nem utazott az a Bázia Amerikába ? Messze, messze, Amerikába ? Bartkowa már nagyot hall, hát hangosan kell vele beszélni. — Jön Amerikából!— kiáltotta a fülébe Bázia. Amerikába ... nem ismeri. Az ő idejében