Fővárosi Lapok 1893. október (271-301. szám)
1893-10-01 / 271. szám
Meeting-rohamok. Az én kedves Ádám barátom a legjámborabb ember a slágon, mikor nincsenek versenyek. De mikor vannak, akkor egyszerűen őrülési rohamok veszik el. Ha tárgyalása van ebben a kritikus időben, hát legjobb esetben elmulasztja, ez még a legjobb eset, mer ha ott van, több mint bizonyos, hogy összevesz valakivel. Ha nyert előttevaló napon, afölötti büszkeségében,lenézve szörnyen az emberiség ami szerencsétlen tagjait, akik nem tudnak felemelkedni a sportélvezetekig, ha veszített, akkor meg elkeredésében, amiért hogy vannak olyan irigylésre méltó haszontalan emberek is, akik nem veszítettek. Minden meeting idejére esik legalább egy párbaja, ha nem három. Holott máskor olyan jámbor, hogy a légynek se vétene. De ilyenkor ? Micsoda rémítő flegmával veti oda a kávéházban bárkinek is, aki elég meggondolatlan vele vitába ereszkedni, hogy az egyszerűen nyomorult hazugság, hogy a Dunbar jó ló s aki ezt állítja, az hazudik . . . Mikor a híres Prímás Il-őt megverték a múltkori meetingen" épen három emberrel veszett össze e miatt az iszákos állat miatt, melyet futás előtt állítólag leitattak, s ezért nem tudott bejönni. Eszeveszettül védelmezte Primást. Nem engedett a becsületében gázolni, s mikor egy kollégája azt merte állítani, hogy nem bízik egy olyan iszákos hajlamú lóban, kijelentette, hogy, aki Prímás N-őt sérti, az őt is sérti — s mivel ő kezeskedik ama nemes állat józansági hajlamaiért; hát kikér magának mindenféle szemtelen gyanúsítást. S ez a jámbor fiú nemcsak belsőleg, de külsőleg is mekkora óriási változásokon megy keresztül, mikor rájönnek versenyrohamai! Máskor egész tisztességes ruházatban járva, kerüli a rikitót, a feltűnőt, ilyenkor pedig a legjavíthatlanabb ízlésű gigerli is nyárspolgárias alak mellette. Óriási koczkája, szoknyaszerű nadrág, zsákalakú csikós kabát, akkora, hogy negyedmagával is beleférne. Sarkig érő lebernyeg, denevérszányszerű leifentyűkkel, fehér kalap, fekete szalaggal — s a kezében akkora bot, hogy a vasúton külön podgyásznak kellene feladni, a lábán meg fehér kamásli . . . De ezt a jelmezt csak a meetingek alatt viseli, azután megint lekerül róla, s józan esze hazaérkezésével egyidejűleg, régi tisztességes ruhái is előkerülnek. Máskor szabadidejében jóravaló szakkönyveket, vagy szépirodalmi dolgokat olvas, ilyenkor reggeltől estig a sportfolyóiratokat, lapokat, merikalendereket bújja. S ha néha, megfeledkezve időleges beszámíthatlan állapotáról, ilyenkor is beszélgetni akar vele az ember, hát ilyenféle feleleteket kaphat: —Mit szólsz az Ugronék dolgára ? — Nyolcas mezőnyben indulnak Vagy.— Mi a véleményed a Zola Pascal docteurjéről? — A papírformája jó . . . Szóval, mikor a meetingek jönnek, Ádám barátunk esze megy. Ma is találkoztam vele. Mint valami óriási tarka madár, úgy nézett ki, amint a szél lebbentgette a felső kabátja leffentyűit. — Hova, hova ? — Barátom, nagyszerű istálló-tippem van. A Perl Por biztos. A Prímás II. is be fog jönni. Heggel várj a Koronában. Szükségem lesz rád és még egy arra. Egy nyomorult fráter azt mondta, hogy a Gourmand elveszítette a szivét, nem mer futni! Ilyen aljas gyanúsítás. No, de megadtam neki. Szervusz!. . . Tanácsolom mindenkinek, hogy meetingek idején rá ne bízza az ügyét Ádám barátomra, mert a periratot ekkor bizonyára igy kezdi fogalmazni : — Tekintetes járásbíróság! Tekintettel arra, hogy az ügylet már eredetileg rosszul volt startolva, s alperes részéről az egész csak outsider esély volt . . . Sőt az is meglehet, hogy egyszerűen kidobja a klienst, aki perekkel alkalmatlankodik neki ezekben a nevezetes napokban. Ipszilon. — 2213 — ÚJDONSÁGOK. Budapest, 1893. szeptember 30. * Napirend, 1893. október 1-én : A miniszterek nem fogadnak. — Az Albrecht főherceg III. tóvárosi hadastyán egylet zászlószentelő ünnepélye. — A Mátyás templom orgonájának felavatása, délelőtt 10 órakor. — A Hunnia magyar bicikle-klub kirándulása Budaörsre, indulás reggel 7 órakor az Oktogon-térről. — Az őszi lóversenyek II. napja. Kezdete délután 2 órakor. — Nemzeti múzeum : régiségtár, nyitva d. e. 9 órától d. u. 1-ig. Többi társai megtekinthetők 50 kr. belépő dij mellett. — Országos képtár az akadémiában, nyitva délelőtt 9 —1-ig.— Az 1848/49-diki szabadságharc ereklyéinek kiállítása, (Károly-körút 3. sz.) reggeli 9 —1-ig látható. * Napirend, október 2-án : A horvát miniszter fogad d. e. 10 —1-ig. — A főváros pénzügyi és gazdasági bizottságának ülése d. e. 10 órakor a régi városháza tanácstermében. — A főváros magánépitési bizottságának ülése délután 5 órakor az uj városházán. — A magy. tud. akadémia összes ülése s az első osztály ülése délután 5 órakor. — Muzeum , természetrajzi tár. — Szabadságharci emlékek kiállítása. A Lipótvárosban azt beszélik .. . A Lipótvárosban azt beszélik, hogy a számok és a nagy fólió üzleti könyvek emberének tulajdonképpen igaza volt. Fényes lakása, pompás bútorai, tükrei és eleganciája között egyedül ő nem volt otthon. Akkor is fázott, ha valamennyi kályha izzásig fült. Mit tegyen a nagy fólia-könyvek embere, ha főleg akkor, midőn neje elébe került, legjobban fázott. A Lipótvárosban azt beszélik . . . Tíz esztendeig fázott dúsgazdag neje mellett a férj, de egyetlen egyszer sem panaszkodott. Dolgozott, számolt, levelezett, vezette csodálatos szorgalommal kereskedőháza üzleteit, négy ország felé — reggeltől estig. Délben megjelent az ebéden, keveset beszélt, megdicsérte neje fényes toilette-jét, — este megjelent Jac -opera-páholyában, hallgatta Wagnert, Leoncavallót, minap a cseh Smetanát, s hízelgő bókokat mondott nejének, kinek gyönyörű gyémántjai villogtak a gázlángok ragyogásában, toiletteje vetekedő volt pompa dolgában bármely királyné öltözékével. Vastag, kerek, rizsporos karjai, pittyedt, duzzadó szája, jellemző orra, nyomott, fehér homlokára simuló haja, hollónál feketébb . . . Mennyi tömege az asszonyi bájnak! S mennyi gonoszság a nézőtér zsölyéiben gubbasztó urakban, kik maliciózus mosolylyal pillantottak föl néha a milliomos páholyába: Jessis, die W. is’ doch a’ garstige Frau . . . A Lipótvárosban azt beszélték, hogy W.-né bámulatosan csúnya asszony ... A nagy fólió üzleti könyvek embere mindig a legnagyobb udvariassággal dicsérte nejét. Fogalma sem volt róla másnak, (igy hitte legalább) hogy neje gőgös. * — Majd feltámad. — Ki támasztaná fel ? — Én. — Kinevetnék. — Mit bánom én! Inkább nevessenek ki és legyek boldog, semmint irigyeljenek és legyek boldogtalan. Kérem, ne mosolyogjon! Ez, amit mondtam, csak hitvány ember szemében lehet frázis... A leány ajkára tapasztotta tréfásan a kezét.Na... — Nem látom át, mi van ezen kigunyolni való. Nekem ne adjon utasításokat ebben a dologban senki. Büszke vagyok arra, hogy fellegvárakat építek, melyeket senki sem lát és ideált hajszolok, amit senki sem ért és senki sem érez. Kitárom lelkemet az álomnak, szerelmes vagyok ábrándjaimba és megtelik a szívem gőggel, hogy gyermekes gondolkozásommal e roppant városban egyedül vagyok. — Úgy is marad . . . — Úgy maradok, és higgye el, több joggal nevethetem én az önök sivárságát, mint önök az én éretlenségemet, így szokták mondani önök. — Engem is közéjük soroz? — Önt is, Nóra. Ön is gúnyol engem, ön sem tart józannak, hanem mulatságosnak, ki gyermekálmok mellett szónokol, melyek nem e világba valók. Úgy látszik ön is — mint a többiek mind, mint az anyám — elégnek találja a házassághoz a mindennapi kenyeret, a becsülést és a nyárspolgári erényt. Hát én nekem ez mind kevés ! Szegényes alamizsna csak, melyet nyújtani szégyen, elfogadni bűn. Önök megelégesznek ennyivel is.. . Lőrinc,te félénk legény voltál és tartózkodó. .. . Ki ragyog azonban szemed, szikrába pattan a lakadon a vér, s kibomlik abból heves lobogással a duzzadó élet. Széttépve indulataid körül a fátyol, s a mélybe zuhanó ólom súlyos gyorsaságával szakad ki ajakadra a szenvedélyes erő. Ki tartózkodó legény voltál, mi vagy most? Vakmerő vagy, férfi vagy . . . Az vagy , fiatal vagy, s előtted a leány, ki fiatal, mint te és ki visszafojtott lélekzettel lesi mohón az ajakadra törő szenvedélyes erőt. — Szerelem nélkül nem akarok élni! Képzelje el nap nélkül a világot, Nóra, s fogalma lesz arról a rettenetes sötétségről, mely e szent fény nélkül halotti házzá avatja a lélek házát. Gondoljon a jeges sivatagokra, melyeken tengődő életet él a csenevész moh, és meglátja a szerelem nélkül való jövőt. Képzelje el levegő nélkül a madarat, remény nélkül a börtönben senyvedő szerencsétlen rabot, gyermek nélkül ez édesanyát, kereszt nélkül az oltárt, és megtanul borzadni attól a gyűlöletes sorstól, melyet szerelem nélkül a házasság kínszenvedéssé gyűjt az ember feje fölé, hogy kisérje egész életén keresztül, a nedves sírig. Nóra hallgatta az ifjút és nézte, nézte . . . Azután megrázta fejét, elfordult s kezébe vette a kést. — Talán igaza van ... — mormogta lassú hangon. Az ablakon át hűvös szél libbent a szobába. Meglengette a függönyöket s lehűtötte Lőrinc homlokán az odagyült vizet. Töröld le ... Az ifjú letörölte s ki akarta venni hirtelen mozdulattal Nóra kezéből a kést. A leány felszisszent. — Mi baja ? — Megvágott ... ! — Mutassa . . . Istenem! Nem akartam, Nóra. — Tudom. Nézze, ott a tükörfiókban van, egy tiszta vászonszalag. Hozza el és kösse be . . . Lőrinc megnedvesítette a vászondarabot, s remegő kézzel kötötte be a leány vérző ujját. — Fáj ? Nóra mosolygott. — Nem fáj . . . És megjelent sötét szempilláján egy meleg csepp. Azután még egy. Azután lehajtotta lázas mellére a fejét és megszorította erősen az ifjú kezét. — Nem fáj, — röbegte ellágyult ajakkal. — Maga vágta, azért . . . — Azért, Nóra . .. — Azért. Lassanként a régi víg kávéházi kompánia is beszélni kezdte, hogy »a fess Lőrinc« elvesztett valamit. Egy csinos szőke asszony fitymáló mosollyal jegyezte meg: »akármivel megelégszik, der arme Jüngling« ... Volt valami a dologban. Lőrinc nagyon levert arccal járt az utcákon és nem állott szóba senkivel. Szobáját kiállhatatlannak találta s nem tudta tárni az ajtaja elé, az orgonabokorra gyűlő verebek lármáját. Ezelőtt kenyérmorzsát szórt nekik, most botot fogott rájuk. Társai végkép elmaradtak tőle s a kevésbbé találékonyak gúnyosan hiresztelték, hogy a medve bizonyosan repülőgépen töri a fejét, azért bújja folyton a félre való helyeket. (Folyt, köv.)