Fővárosi Lapok 1894. január (1-31. szám)
1894-01-13 / 13. szám
13. szám Szombat, 1894. január 13 XXXI. évfolyam. Szerkesztői iroda: Budapest, Ferenciek tere 4. Előfizetési dij: 1 Un...................1 frt 40 kr. **»wredávr« . . . 4 — JTArr« , 8 . — , Egyes szám 6 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn 4a ünnep után való napon is.FŐVÁROSI LAPOK SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP KÖZLEMÉNYEKKEL A DIVAT ÉS SPORT KÖRÉBŐL. Kiadóhivatal: Budapest, Ferenciek-tere. Hirdetéseket és apróhirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és minden fővárosi hirdetési iroda. HÁROM NYAVALYA. — Influenza, bürokrácia, reverzális. — Úgy van , semmivel sem kevesebb, épenséggel és egyszerre három nehéz kórság pusztit ez időszerint közöttünk. És e három kórság közül egy sincs, a mely az influenzánál kevésbbé volna nyűg; egy sincs, a mely a bürokrácia *) aggasztó tüneteinél kevésbbé volna kétségbeejtő és végül aligha akad magyar, aki a reverzálist, ha benne sínylik ebben a tömjénszagú, utálatos nyavalyában, olyannyira a lelke mélyéből és a szíve fenekéből ne átkozná, mint ahogy átkozzuk mi, a többiek, ki az influenzát, ki meg a bürokráciát. És garázda e három nyavalya közül egyik úgy, mint a másik és az áldozatoknak, akiket könyörtelenül megfeküdtek, meggyötörtek és gyötörnek még ma is, már eddig is se szere, se száma. És mindhiába minden védekezés, ez a krampusz, mint a mesék lidércnyomása, egész súlyával nehezedik ránk és nincs hatalom, amely tőle megszabadítani képes volna. A társadalom irányában köteles figyelmet teljesítünk, amidőn imbol egyben-másban segítségére sietünk a társadalomnak, örökbecsű tanácsokkal szolgálván arra nézve, hogy a leghathatósabb módon miként védekezzék e nyavalyák ellen és hogy védekezhessék, mely szimptómáktól óvakodjék körömszakadtáig? Persze, persze, hogy ezek a tanácsok fogyatékosak, hogy konzultációink is hézagosak. De van egy nevezetes előnyük: nem kerülnek pénzbe. Holott pedig ezeknél a mi tanácsainknál és konzultációinknál hány orvosi recipe és diagnózis ezerszerte gyatrább, dacára annak, hogy veszekedett drágán fizetjük meg. Az influenzáról legkevesebb a mondani va l) Ad normám : plutokrácia. lónk, a minthogy három nyavalyánk közül alapjában véve ez is a legkevésbé veszedelmes. Amikor, mint egészen új muszka import, először jelentkezett, akkor szörnyen nagyra voltunk vele. Az újságok, úgyszólván, egyébről sem írtak, mint influenzáról s derék orvosaink az újságok költötte influenza-veszedelemnek olyan erővel láttak a kiirtásához, hogy ezen erőlködésük révén sikerült is minden tizediknek egy-egy — háromemeletes palotát építenie. Időközben az influenza lejárta magát, vagy mi magunk hozzászoktunk. Elég az hozzá, hogy — bár minden második, akivel találkozunk, influenzás, — egy-két heti szobafogság, két-három doboz bea, néhány fiaskó rum, s legalább egy időre túl vagyunk a divatos nyavalyáknak ezen a legszelídebbikén. Nem adja ilyen olcsón a prokrácia. Egyelőre csak kisebb körben jelentkezik, de annál veszedelmesebb, mert kisebb körben pusztító erői iszonyúan dolgoznak. És ami még nagyobb baj, a purokrácia úgynevezett — előkelő betegség. Szine javát támadja meg a nemzetnek, a szine javából is a kiváltságosakat, a honatyákat. A legsajátságosabb egész lefolyásában, hogy bár törül metszett magyar nemzeti nyavalya, azért minden változatában magán viseli annak a messze keletnek a jellegét, ahonnan eleink idekerültek a Duna és Tisza közé. Valóságos kópiája — teszem azt — az úgynevezett opiumevésnek. A párosz, állapota első stádiumában, ép úgy, miként az opiumevő, kimondhatatlanul kellemesen érzi magát. Akkor még legfölebb a nagyzási hóbortnak egynémely kétségtelen jele aggasztó rajta, egyéb semmi. Azt hiszi magáról, hogy a világ sorsa egyedül ő rajta múlik. Hozzá képest Bismarck, Tisza, vagy Wekerle és amit ezek gondolnak és tesznek, mindenki és minden spongya, vagy ennél is még semmibb valami. És ennek a szerény nézetnek kifejezést is ad, miközben, erejének és nagyságának tudatában, persze saját magával és állapotával kimondhatatlanul meg van elégedve. Ez még hagyján. A párosz azonban már kellemetlenné kezd válni, amikor ráköszönt a víziók és pedig rendszerint a rémlátások stádiuma, ami egyébként lélektanilag nagyon is megmagyarázható. Nagynak, erősnek, mindenekfölöttokosnak érzi magát, tehát érvényesülni akar. Mivel azonban ez a nagyság, erő és módfeletti, okosság csak fixa ideája, természetesen nem érvényesülhet. Mi ennek a lélektani következménye?’ Az, hogy nem saját magában, hanem magán kívül, környezetében látja érvényesülésének akadályait. És lát ellene szövetkezeti klikkeket, amelyek minden erejüket arra fordítják, hogy a purosztmegbuktassák, lehetetlenné tegyék, sőt talán, ha lehet, hogy még egy kanál vízben is megöljék. A párosz ezeket a klikkeket egy gyűjtőnév alatt ismeri és gyűlöli és ehhez képest rettentő vízióiban mindig csak azt vicsorítja a fogai között: Tisza-klikk. Nyilván, mert rémlátásaihoz a honatyák között soványabb, zörgébb csonta az öreg Tiszánál bizony-bizony nem igen akad .... Miként bizonyos idő múltán az opium-evez ettől a stádiumtól kezdve aztán a purosz sorsa ismind mostohább, szánalmasabb. Hogy a képzelt, klikkek ellen hathatósan védekezzék, maga igazán beleesik a klikk bűnébe. Szövetkezik purosztársaival és elkeseredett, idegölő és agysorvasztó harcot kezd a saját rémlátásai ellen. A harc persze csak addig tarthat, amíg a purosz puskaporral ... akarom mondani: ideggel és agygyal győzi. Amint fogynak ezek, lassanként versenyt fogynak a megkülönböztetés külső jelei is. A puroszt kezdik kibuktatni delegációból, bizottságokból, egy-egy nagyratartott előadói tisztből és igy tovább. Már. FÜRDŐN. — Egy fiatal leány naplója. — Irta: Vértesi Arnold. (is) (Folytatás.) XXI. Az’Anna-bál után nagyon megfogytunk; de a fürdőigazgató, akinek termékeny agya mindig tele volt eszmékkel, már jóelőre gondoskodott erre az esetre. Olvastuk az összes lapokban és olvasta egész Magyarország lakossága, hogy a rozgonyfüredi fürdőigazgatóság oly rendkívüli kedvezményben részesíti az üdülést kereső tisztelt közönséget, dacára rendkívüli látogatottságának, amilyenben eddig egyetlen egy magyar klimatikus gyógyhely sem. Augusztus elsejétől kezdve az árak felére szállíttattak le. Államhivatalnokoknak és tanároknak még sokkal messzebb menő kedvezmények adatnak. Ózondús levegő, kitűnő konyha. A Gömör- és szomszédmegyei birtokos családok már ezeknek nem igértettek, mert ezek valószínüleg jobban szeretik, ha nem lesz itt a birtokos családok találkozója s nem huzatják a cigánynyal éjfélig, meg éjfélen túl, ami fáradt államhivatalnokoknak és tanároknak, kik aludni szeretnének, nem nagy mulatság. S újra megteltek lakókkal a Klotild- és Hildegard-villák penészes szobái. Egyre-másra érkeztek tanárok, eljárásbírók, pénzügyi fogalmazók, feleségeikkel és apró gyermekek seregével. A két nagy szemétdombon túl volt egy ócska raktárépület, hirtelenében deszkákat szögeztek össze s lakószobákra osztották azt is. Ilyen rendkívüli kedvezményeseknek az is jó. A cigányokat is kiköltöztették eddigi kunyhójokból egy félszerbe s abból is vendégszobákat csináltak. Négy telekkönyvvezetőnő elfért oda is, megfelelő számú férjekkel és gyerekekkel együtt. Benépesült hát újra Rozgony-Füred, a folyosók megteltek hálóköntösökben lustálkodó asszonyokkal, a Klotild- és Slildegard-villák közt fekvő arasznyi tér hemzsegett kisfiuktól és kis leányoktól, kik nem mertek tovább menni, s a kuglizóban hajnaltól késő estig edzették izmaikat a különféle hivatalágaknak közös golyódobálásra összegyűlt tagjai. Juci néni semmikép sem volt megelégedve az új jövevényekkel. — Micsoda társaság ez! — kiáltott föl megbotránkozva. Ámbár, mint utólag kisült, a boldogult Soóskúthy Tamás is az államot szolgálta hivatalos minőségben, mint kataszteri pótbiztos. — Isten, de csak akkor, mikor már a birtokának a nyakára hágott, — mentegette boldogult férjét Juci néni. A mama azonban úgy vélekedett, hogy meg kell ismerkednünk az újonnan jöttek közül a jó családból valókkal. Csakhogy ez nagyon nehéz dolognak látszott, mert amint én láttam, csaknem mind igen tisztességes magaviseletű nők és urak voltak s ha nekem a között kellett volna választanom, hogy olyan jó családhoz tartoznak-e, mint Szentgyörgyiék vagy ilyen, mint ezek a szegény hivatalnoknék és tanárnők, hát én minden habozás nélkül ezekhez csatlakoznám. Mindamellett az ismerkedés az újakkal nehezen ment, ámbár a mama segítségül vette a vendégkönyvet is, hogy jobban tájékozva legyen. És ekkor egy nevezetes fölfedezésre jutottunk.. Nem arról szólok, hogy ezeknek az eljárásbíróknak, telekkönyvvezetőknek és pénzügyi fogalmazóknak mindegyikének találtunk a neve mellett praedicatumot, mert hisz ez nagyon természetes és az lett volna a fölfedezés, ha nem találtunk volna , hanem arról, hogy egy egész lapot találtunk beírva oly kitűnő vendégek neveivel, akiknek ittlétéről sejtelmünk sem volt. Itt találtuk többi közt Ahamzeszt, ex-király és múmia Egyiptomból, Didó karthagói királynét és jelenleg vadászkutyát, továbbá Nérót, aki római császár és szintén vadászkutya, Hamlet dán királyfit és atyját, kinek »foglalkozása«: kisértet. Azután itt találtuk név szerint bejegyezve a Pávay Körnél négy lovát, kikről tudtuk ugyan, hogy itt vannak Rozgony-Füreden, de azt nem gondoltuk, hogybecses neveiket is beírták a vendégkönyvbe S e diszes vendégsor közt ott találtuk Héthársy Ödönt és Héthársy Tibort, az én kedves öcséimet, akik foglalkozásukat így jegyezték be: » szarvasbogár-tulajdonosok «. Oh! ti semmire valók, hát ti csúfítottátok így el a rozgonyfüredi vendégkönyvet? Na hiszen, várjatok! Most majd eldőlünk ugyan a kacagástól, de majd ha visszanyerjük komolyságunkat, érdemetek, szerint megdorgál a mama. Mert mit mondanak: majd azok a praedikátumos urak és asszonyságok,, akik talán nem szeretik az ilyen tréfát? Csakugyan egy öreg telekkönyvi tisztviselő fölszólalt s megbotránkozásának adott kifejezést, hogy tisztességes férfiak, kik becsületben őszültek meg az állam szolgálatában, ily módon figuráztatnak ki E jogos és a tisztviselői méltóság megőrzésére irányuló fölszólaláshoz többen hozzájárultak s abban.