Fővárosi Lapok 1894. április (90-119. szám)
1894-04-11 / 100. szám
veszélyesen megsebesülve vitték be a Rókus-kórházba. Nagy tűz Mint marosvásárhelyi levelezőnk írja, Szent István nevű székely községben a napokban nagy tűz ütött ki, mely a fél falut majdnem elhamvasztotta. A kár hozzávetőleg húszezer forint lehet. — Felismert holttest. A Gellért-rakpart mellett a Döbrentey-tér irányában tegnap kifogott női holttestet ma fölismerték. A holttest Kuttlik Róza sárbogárdi 19 éves hajadon cselédé, aki múlt évi október 22-én a Dunába ugrott. A Fűmag vak. A Mauthner Ödön budapesti magkereskedő cégnek különlegességét képezik az ezen cég által forgalomba bocsátott pázsit-fűmagvak és ezek közt főképpen a Mauthner-féle margitszigeti és a Mauthner féle kiállítási fűmagkeverékek, amelyek tisztaság, csiraképesség és tartósság tekintetében páratlanok. A budai királyi várkert, a gödöllői királyi park, valamint a fő- és székváros összes gyepterületei, épugy a Margitsziget részére, ez évben is Mauthnernél lettek a fűmagvak megrendelve. Gróf Zichy Gézáné : A főrangú világ egyik legkiválóbb női tagja hunyt el ma váratlanul, megdöbbentő hirtelenséggel a fővárosban. Zichi és vásonkeői gróf Zichy Gézáné szül. beodrai Karácsonyi Melanie grófnő, gróf Zichy Géza intendáns, cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos neje, mint mély részvéttel értesülünk, ma este fél hét órakor meghalt. A gyászhir villámsebességgel terjedt el a budapesti főúri társaság s a művészvilág köreiben és mindenütt megrenditőleg hatott, a legőszintébb részvétet keltve. A m. kir. operaházba hat órakor telefonoztak az intendáns úri utcai palotájából, hogy a grófnő jobb létre szenderült. A lesújtó hir a legnagyobb fájdalommal töltötte el az operaház minden tagját, valamint az operához közel álló embereket, és a színházban jelenlévő főrangú és úri társaság tagjait. A nemzeti színházban is még este értesültek a gyászesetről, mely ott is fájdalmasan hatott mindenkire. Ugyancsak szomorú megdöbbenéssel beszéltek a hirtelen halálesetről a nemzeti kaszinóban és a szabadelvűpárti körben, mely helyekre eljutott az intendáns nagy gyászának hite. Mindenki az elköltözött grófnő fenkölt szelleméről, ritka műveltségéről, páratlan jó szivéről beszélt. Zichy Gézáné grófnőt még pénteken látni lehetett az operában. A nézőtérről a színház minden látogatója jól ismerte a grófnő rokonszenves, komoly és okos arcát, nyílt, határozott tekintetét. Mindig csak családja körében lehetett látni, amint hogy általában mintaszerű családi életet élt, mint a legszeretőbb és legodaadóbb hitves és anya. Szombaton lett rosszul. Panaszkodott, hogy a torka fáj. Az orvosok azután difteritiszt konstatáltak (belső sarlaci tüneteit is tapasztalván.) Erre a gyermekeket el kellett vinni a háztól. A két grófkisasszony és a két kis gróf elmentek testvérükhöz az intendáns férjezett leányához, gróf Zichy Jánosné úrnőhöz Lángra. Ez vasárnap volt. Az intendáns megszakítás nélkül hitvese betegágyánál időzött, nem mehetvén el tegnap a nemzeti színházi nyugdíjintézetének ülésére sem, melyen pedig egy jelentékeny financiális vívmányát volt bejelentendő. A beteget dr. Korányi Frigyes, dr. Irsay egyetemi tanárok és még egy harmadik orvos gyógykezelték. Még ma és egészen a katasztrófa bekövetkezéséig teljes eszméleténél volt; beszélgetett a férjével, de már érezte a halál közeledését. Szinte nyugalommal szólt oda férjének, ki egyre vigasztalta: »Hisz én már félig a menyországban vagyok. Ez már az agónia.« Még elbúcsúzott a férjétől, előzetesen papot kérve és fölvéve az utolsó kenetet. Este fél hat órakor kiszenvedett, nem láthatván maga körül forrón szeretett gyermekeit. Mikor az operaházba elérkezett a gyászhír, elsőnek Szilágyi Lajos műszaki tanácsos, gazdasági főnök sietett az intendáns úri utcai palotájába. Később gróf Karácsonyi Kamilla, az elköltözött testvére, továbbá Szabadhegyi László, az intendáns ügyvédje, Reviczky Károly intendánsi tanácsos és Szikla karnagy érkeztek oda. Zichy Géza grófot a tragikus gyászeset a képzelhető legnagyobb mértékben lesújtotta. Ő hozzá legközelebb állt ez a kitűnő szív, mely egyszerre megszűnt dobogni. Az elköltözött grófnő egészen a családjának élt. A ház látogatói magasztalósig beszéltek előkelő szellemi és lelki tulajdonairól. Szerepelni soha sem akart, jóllehet illusztris pozíciója és kiváló egyéni tulajdonai arra nagy mértékben képesítették volna. Csak kényszerűségből és ha emberbaráti célról volt szó, vállalt egy-egy lady patronessi tisztséget. Teljes szeretettel nevelte férje elköltözött testvérének, gróf Zichy Sándornak leányát, Alexandra grófnőt is, ki tavaly Hadik- 871 Barkóczy grófhoz ment nőül. A drága halottat öt gyermek siratja: Margit grófnő férjezett ifj. gróf Zichy Jánosné úrnő, Ilona és Mária grófkisasszonyok, Géza és Aladár grófok. A megboldogult gróf Karácsonyi Guidónak volt a leánya és 1855. szeptemberben született. Tehát még nem töltötte be 39-ik életévét. Zichy Géza grófhoz 1871-ben ment nőül s igy huszonhárom évig élt férjével a legboldogabb házasságban. Testvérei: gr. Karátsonyi Aladár, kinek neje csikszentkereszti és krasznahorkai Andrássy Karolina grófnő, gr. Karátsonyi Jenő főrendiházi tag, gróf Karátsonyi Kamilla, Karátsonyi Ilma grófnő férjezett gr. Keglevich Gyuláné úrnő és Karátsonyi Hana grófnő. Az elköltözött csillagkeresztes hölgy volt. A holttestet az úri utcai palotában holnapután, csütörtökön szentelik be róm. kat, szertartás szerint, azután Seregélyesre viszik, hol a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Az engesztelő szentmisét szombaton, d. e. 11 órakor mondják a budai főtemplom (vár) lorettoi kápolnájában. MÍTÉSZETEK. * Magyar művészek kitüntetése. A bécsi nemzetközi kiállítás juryje már kijelölte azokat a művészeket, akiket a kiállítás bezárásakor állami érmekkel fognak kitüntetni. Mint nekünk Bécsből táviratozzék, a magyar művészek közül aranyérmeket Csók István és Stróbl Alajos kapnak. Kisebb kitüntetésekben részesülnek még: Kardos Gyula, Ferraris Artur és Papp Henrik. A jury ítéletét csak pár nap múlva fogják közzé tenni, mivel az csak a közoktatásügyi minisztérium megerősítése után válik teljesen érvényessé. A külföldi művészek nagyobb része már hazautazott. * A nemzeti színházban ma este Romeo és Julia szerelmének csodaszép költészetében gyönyörködött a közönség. Oly ritkán kapunk mostanában a nemzeti színház színpadán abból a bizonyos isteni sóból, hogy szinte meglep, ha a színlap nem bohóságot és vígjátéknak keresztelt szegénységet, hanem igazán értékes dolgot hirdet. Ezt a néhány sort egyébiránt csak Mihályfi Károly Romeója kedvéért írtuk meg. Márkus Emilia asszony Juliáját minden apró, finom manteában jól ismeri a budapesti közönség, — Mihályfi Rómeóját azonban, úgy vesszük észre, nem méltányolják annyira, mint amennyire megérdemli. Az, hogy a nemzeti színháznak nincs törekvőbb tagja Mihályfinál, általánosan tudott dolog, — konstatáljuk azonban, hogy Mihályfi előkelő tehetsége semmiben sem enged tiszteletreméltó szorgalmának s mai Rómeója például egyike volt e rokonszenves művész legigazabb alakításainak. Nagy jelenete a baráttal, fájdalma, kitörése, kétségbeesése oly benső, oly meleg, annyira közvetlen hatással csapott a néző szivére, hogy egyszerre meghódított minden szimpathiát. Nagy Imre szebb Rómeó volt, Mihályfi forróbb és igazabb s ennek folytán közelebb álló a nagy britt ideáljához is. — Az előadás néhányszor megakadt. Lassanként, úgy látszik, odáig emelkedik az a sokszor fölemlegetett niveau, hogy csak a Pont Riquet családok, meg a Babák kerülnek u. n. jól összetanult előadásban szinte. * Bianchi Bianka búcsúföllépte e hó 16-án, hétfőn lesz az operaházban. Ez alkalommal a művésznő a Hunyadi Lászlóban énekli Szilágyi Erzsébetet, azt a szerepet, melyre Wilt Mária után joggal csak ő, Bianchi Bianka vállalkozhatott tüneményes koloratúrájával. Ma este ismét hangzott az operaházban taps, amolyan isten igazából való. Épen az Ezred leányát éneklő Bianchi páratlan művészetének szólt. * Nikiscimé és Thoman Kassán. Nikisch Arturné úrnőnek, a budapesti operaigazgató nejének, és Thoman István orsz. zeneakadémiai tanárnak kassai hangversenyéről, melylyel Nikischné úrnő megújította az utóbb Polónyi Elemér zongoraművészszel folytatandó vidéki körútját, a Felsőmagyarország című kassai napilap a következőket írja: Nikisch Arturné, a műsor szerint hírneves énekesnő, Thomán István, itt Kassán is a legkitűnőbb oldalról ismert zeneakadémiai tanár és zongorajátszó társaságában szombaton este a Schalkház termében szépen megjelent közönség előtt hangversenyeztek. A reményt, hogy a kassai műértő közönségnek ezzel élvezetes, magasan álló estét szereznek, Koczányi és Vitéz könyvkereskedő urak táplálták és nem az ő hibájuk, hogy ez csak részben ment teljesedésbe, mert minden köteles tisztelet mellett, melylyel a nőnem iránt tartozunk, még ha annak egyik tagja pénzért mutatja is be szerzett vagy már megszerezni vélt tudását, kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy a székesfővárosi királyi operaház igazgatóját, Nikisch Artur urat túlságos elfogultság bírhatta csak rá arra, hogy szép hitvesét énekművészetének bemutatására eleressze Kassára, ahol tucatszámra vannak bájos hölgyeink között olyan énekes műkedvelők, akik nehezebben konstruált dalokat, arietteket, sőt áriákat is szebben és magasabb kritikai igényeket kielégítően képesek elénekelni, sőt el is énekeltek a nyilvánosság előtt kedvtelés vagy jótékony célból. Ha lehet itt mentségről beszélni, hát azt kell annak betudni, hogy Nikisch Artur úr nem ismeri a Budapesten túl szétfutó Magyarország vidékét és ebben a vidéki nagy központokat, mert ha ezeket figyelmére méltatta volna előzetesen, akkor aligha bocsátja hangversenyezni Nikisch Arturné úrnőt Kassára, amelynek közönsége Nikischné művészetét nem szankcionálta és meglehetősen hidegen fogadta, a mely hidegség még erősebben terítt a közönként felhangzott klakk mellett, Thomán István művészete a zongorán itt nálunk a közelmúltból annyira jó emlékezetben van, hogy ennek mesteri ügyességét, játékának mélységét és gyönyört nyújtó szépségeit külön hangsúlyozni szinte fölösleges. A mérték, melylyel a hallgatóság fölötte ezúttal is ítélt, azokban a frenetikus tapsokban nyert kifejezést, melyek gyönyörű játéka nyomán fölhangzottak. * Vendégszereplés. Az aradi színházban Csillag Teréz, a nemzeti színház művésznője befejezte, Nádai Ferenc pedig megkezdte vendégjátékát. Csillag Teréz a Csapodárban és a Karczag-féle Ideálban búcsúzott el az aradi közönségtől. Sikere természetesen nagy és osztatlan volt. Kihívás és taps volt annyi, hogy három estére is elegendő lett volna. Kevésbbé sikerült az ezt megelőző fellépés a Csizmadia mint kísértet című népszínműben ; itt a művésznőt beugratták az éneklésbe. Nádai ma a Válás után-ben lépett föl másodszor, holnap pedig a Rosenkrantz és Güldensteinben játszik. * Samassa József egri érsek a m. orsz. képzőművészeti tanácsot megkereste az iránt, hogy a heves megyei recski templom főoltár-képére hirdessen pályázatot, oly feltétel mellett, hogy a pályaműveknek ápril he 1-ig a műcsarnokba kelljen érkezniük. A érsek a tanácsra bízta, hogy a legjelesebb pályaművet kiválaszsza, az oltárképet annak alapján megrendelje s magának csak azt tartotta fenn, hogy a kiválasztott vázlatot a megrendelés előtt megtekinthesse s a tárgy és felfogás szempontjából észrevételeit megtehesse. A kép tárgya: Szent István király ábrázolása, apostoli működését jellemző csoportosítással. Április 1-ig e pályázatra összesen 19 vázlat érkezett, nagyobb részt már előnyösen ismert művészeiktől. A tanács Ráth György elnöklete alatt ápril 8-án tartott ülésében döntött a pályázat eredménye felett. Általában a sok szép mű felett a tanács igen elismerőleg nyilatkozott. Hosszabb, beható bírálat után a döntés titkos szavazási útján történt, és pedig Tijváry Ignác vázlatára 6 szavazat, Dudits Andor vázlatára 4 szavazat, két más vázlatra egy-egy szavazat. Tijváry Ignácnak gondosan kidolgozott vázlatát a tanács művészi szempontból a legsikerültebbnek ismerte el, de aggálya volt, hogy nem fog a megrendelő szándékának teljesen megfelelni, mert nem ábrázolja Szent Istvánt apostoli működése közben, hanem a krónikának amaz elbeszéléséből meríti tárgyát, mely szerint Szent László korában első királyunk holttestét teljesen épen találták sírjában s a templomban kiterítették, hogy a hívek hozzájáruljanak. A gazdag csoportosítás a vallásos művészet komoly stíljében már e vázlaton is magában rejti a nagyszabású alkotás elemeit. Dudits vázlata, a programmhoz híven, Szent Istvánt magaslaton, egy romba döntött pogányoltár mellett ábrázolja, amint a kettős keresztet a körülötte térdeplő nép felé tartja jobbjában. A feladatnak sikerült művészi megoldása. Samassa József érsek, a tanácstól vett értesítés alapján, maga volt a műcsarnokban s örömét fejezte ki, hogy a pályázatban művészeink oly szép munkákkal vettek részt és a recski templom számára Dudits Andornak programmszerű vázlatát fogadta el , a tanácsra bizta, hogy 3000 írtért az oltárképet megrendelje De Tajváry Ignác vázlata is annyira megnyerte tetszését, hogy azt is 3000 írtért egy más templom számára megrendelte, némi csekély változtatással. Mind a két képnek a téli kiállításra el kell készülnie s ott tanúskodni fog az egri érsek nagylelkű áldozatkészségéről, melylyel két jeles művészünknek alkalmat nyújtott, hogy a nálunk csekély pártolásban részesülő egyházi művészet terén két jelentékeny alkotásban mutathassák be képességüket. * Olcsón utazó tenorista. Stagno-nak, az utóbbi időben sokat emlegetett olasz tenoristának legközelebb meggyűlik a baja az olasz büntető bíróságokkal. Csalással van vádolva a jeles úr. Ugyanis a családját és a házi cselédségét (kellő figyelembe véve azt, hogy utazó művésztársaságok Olaszországban csak felét fizetik az utazási díjaknak) mindig úgy utaztatta, mint valami művésztársaságot. A társaság tagjai a következők voltak: Stagno az első tenorista, Bellincioni Gemma primadonna assoluta, Finazer Giuseppe (Stagno titkára).