Fővárosi Lapok 1894. április (90-119. szám)

1894-04-11 / 100. szám

veszélyesen megsebesülve vitték be a Rókus-kórházba. Nagy tűz Mint marosvásárhelyi levelezőnk írja, Szent­­­ István nevű székely községben a napokban nagy tűz ütött ki, mely a fél falut majdnem elhamvasztotta. A kár hozzávetőleg húszezer forint lehet. — Felismert holttest. A Gellért-rakpart mellett a Döbrentey-tér irányában tegnap kifogott női holttestet ma fölismerték. A holttest Kuttlik Róza sárbogárdi 19 éves hajadon cselédé, a­ki múlt évi október 22-én a Dunába ugrott. A Fűmag vak. A Mauthner Ödön budapesti magkereskedő cégnek különlegességét képezik az ezen cég által forgalomba bocsátott pázsit-fűm­agvak és ezek közt főképpen a Mauthner-féle margitszi­geti és a Mauthner féle kiállítási fűmagkeverékek, a­melyek tisztaság, csiraképesség és tartósság tekin­tetében páratlanok. A budai királyi várkert, a gödöllői királyi park, valamint a fő- és székváros összes gyepterületei, épugy a Margitsziget részére, ez évben is Mauthnernél lettek a fűmagvak meg­­­­rendelve. Gróf Zichy Gézáné : A főrangú világ egyik legkiválóbb női tagja hunyt el ma váratlanul, megdöbbentő hirtelenség­gel a fővárosban. Zichi és vásonkeői gróf Zichy Gézáné szül. beodrai Karácsonyi Melanie grófnő, gróf Zichy Géza intendáns, cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos neje, mint mély részvéttel értesülünk, ma este fél hét órakor meg­halt. A gyászhir villámsebességgel terjedt el a budapesti főúri társaság s a művészvilág köreiben és mindenütt megrenditőleg hatott, a legőszintébb részvétet keltve. A m. kir. operaházba hat órakor telefonoztak az intendáns úri­ utcai palotájából, hogy a grófnő jobb létre szenderült. A lesújtó hir a legnagyobb fájdalommal töltötte el az operaház minden tagját, valamint az operához közel álló embereket, és a színházban jelenlévő főrangú és úri társaság tag­jait. A nemzeti színházban is még este értesültek a gyászesetről, mely ott is fájdalmasan hatott min­denkire. Ugyancsak szomorú megdöbbenéssel be­széltek a hirtelen halálesetről a nemzeti kaszinóban és a szabadelvűpárti körben, me­ly helyekre elju­tott az intendáns nagy gyászának hite. Mindenki az elköltözött grófnő fenkölt szelleméről, ritka mű­veltségéről, páratlan jó szivéről beszélt. Zichy Gézáné grófnőt még pénteken látni lehetett az operában. A nézőtérről a színház min­den látogatója jól ismerte a grófnő rokonszenves, komoly és okos arcát, nyílt, határozott tekintetét. Mindig csak családja körében lehetett látni, a­mint hogy általában mintaszerű családi életet élt, mint a legszeretőbb és legodaadóbb hitves és anya. Szombaton lett rosszul. Panaszkodott, hogy a torka fáj. Az orvosok azután difteritiszt konstatál­tak (belső sarlaci tüneteit is tapasztalván.) Erre a gyermekeket el kellett vinni a háztól. A két gróf­kisasszony és a két kis gróf elmentek testvérük­höz az intendáns férjezett leányához, gróf Zichy Jánosné úrnőhöz Lángra. Ez vasárnap volt. Az in­tendáns megszakítás nélkül hitvese betegágyánál időzött, nem mehetvén el tegnap a nemzeti szín­házi nyugdíjintézetének ülésére sem, melyen pedig egy jelentékeny financiális vívmányát volt beje­lentendő. A beteget dr. Korányi Frigyes, dr. Irsay egyetemi tanárok és még egy harmadik orvos gyógykezelték. Még ma és egészen a katasztrófa bekövetkezéséig teljes eszméleténél volt; beszélge­tett a férjével, de már érezte a halál közeledését. Szinte nyugalommal szólt oda férjének, ki egyre vigasztalta: »Hisz én már félig a menyországban vagyok. Ez már az agónia.« Még elbúcsúzott a fér­jétől, előzetesen papot kérve és fölvéve az utolsó kenetet. Este fél hat órakor kiszenvedett, nem lát­hatván maga körül forrón szeretett gyermekeit. Mikor az operaházba elérkezett a gyászhír, elsőnek Szilágyi Lajos műszaki tanácsos, gazdasági főnök sietett az intendáns úri utcai palotájába. Később gróf Karácsonyi Kamilla, az elköltözött testvére, továbbá Szabadhegyi László, az intendáns ügyvédje, Reviczky Károly intendánsi tanácsos és Szikla karnagy érkeztek oda. Zichy Géza grófot a tragikus gyászeset a képzelhető legnagyobb mértékben lesújtotta. Ő hozzá legközelebb állt ez a kitűnő szív, mely egyszerre megszűnt dobogni. Az elköltözött grófnő egészen a családjának élt. A ház látogatói magasztalósig beszéltek előkelő szellemi és lelki tulajdonairól. Szerepelni soha sem akart, jóllehet illusztris pozíciója és kiváló egyéni tulajdonai arra nagy mértékben képesítet­ték volna. Csak kényszerűségből és ha ember­baráti célról volt szó, vállalt egy-egy lady patro­­nessi tisztséget. Teljes szeretettel nevelte férje elköltözött testvérének, gróf Zichy Sándornak leányát, Alexandra grófnőt is, ki tavaly Hadik- 871 Barkóczy grófhoz ment nőül. A drága halottat öt gyermek siratja: Margit grófnő férjezett ifj. gróf Zichy Jánosné úrnő, Ilona és Mária grófkisasszo­nyok, Géza és Aladár grófok. A megboldogult gróf Karácsonyi Guidónak volt a leánya és 1855. szeptemberben született. Tehát még nem töltötte be 39-ik életévét. Zichy Géza grófhoz 1871-ben ment nőül s igy huszon­három évig élt férjével a legboldogabb házasság­ban. Testvérei: gr. Karátsonyi Aladár, kinek neje csikszentkereszti és krasznahorkai Andrássy Ka­rolina grófnő, gr. Karátsonyi Jenő főrendiházi tag, gróf Karátsonyi Kamilla, Karátsonyi Ilma grófnő férjezett gr. Keglevich Gyuláné úrnő és Karátsonyi Hana grófnő. Az elköltözött csillagke­resztes hölgy volt. A holttestet az úri­ utcai palotában holnap­után, csütörtökön szentelik be róm. kat, szer­tartás szerint, azután Seregélyesre viszik, hol a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Az engesztelő szentmisét szombaton, d. e. 11 órakor mondják a budai főtemplom (vár) lorettoi kápol­nájában. MÍ­TÉSZETEK. * Magyar művészek kitüntetése. A bécsi nem­zetközi kiállítás juryje már kijelölte azokat a művészeket, a­kiket a kiállítás bezárásakor állami érmekkel fognak kitüntetni. Mint nekünk Bécsből táviratozzék, a magyar művészek közül arany­érmeket Csók István és Stróbl Alajos kapnak. Kisebb kitüntetésekben részesülnek még: Kardos Gyula, Ferraris Artur és Papp Henrik. A jury íté­letét csak pár nap múlva fogják közzé tenni, mivel az csak a közoktatásügyi minisztérium megerősí­tése után válik teljesen érvényessé. A külföldi művészek nagyobb része már hazautazott. * A nemzeti színházban ma este Romeo és Julia szerelmének csodaszép költészetében gyönyörködött a közönség. Oly ritkán kapunk mostanában a nemzeti színház színpadán abból a bizonyos isteni só­ból, hogy szinte meglep, ha a színlap nem bohóságot és vígjáték­nak keresztelt szegénységet, hanem igazán értékes dolgot hirdet. Ezt a néhány sort egyébiránt csak Mihályfi Károly Romeó­ja kedvéért írtuk meg. Márkus Emilia asszony Juliá­ját minden apró, finom m­anteában jól ismeri a budapesti közönség, — Mihályfi Rómeóját azonban, úgy vesszük észre, nem méltányolják annyira, mint a­mennyire megérdemli. Az, hogy a nemzeti szín­háznak nincs törekvőbb tagja Mihályfinál, általánosan tudott dolog, — konstatáljuk azonban, hogy Mihályfi előkelő tehetsége semmiben sem enged tiszteletreméltó szorgalmának s mai Rómeója például egyike volt e ro­konszenves művész legigazabb alakításainak. Nagy jelenete a baráttal, fájdalma, kitörése, kétségbeesése oly benső, oly meleg, annyira közvetlen hatással csapott a néző szivére, hogy egyszerre meghódított minden szimpathiát. Nagy Imre szebb Rómeó volt, Mihályfi forróbb és igazabb s ennek folytán közelebb álló a nagy britt ideáljához is. — Az előadás néhányszor megakadt. Lassanként, úgy látszik, odáig emelkedik az a sokszor fölemlegetett niveau, hogy csak a Pont Riquet család­ok, meg a Babá­k kerülnek u. n. jól összetanult előadásban szinte. * Bianchi Bianka búcsúföllépte e hó 16-án, hét­főn lesz az operaházban. Ez alkalommal a mű­vésznő a Hunyadi László­ban énekli Szilágyi Er­zsébetet, azt a szerepet, melyre Wilt Mária után joggal csak ő, Bianchi Bianka vállalkozhatott tü­neményes koloratúrájával. Ma este ismét hangzott az operaházban taps, amolyan isten igazából való. Épen az Ezred leányá­t éneklő Bianchi páratlan művészetének szólt. * Nikiscimé és Thoman Kassán. Nikisch Ar­­turné úrnőnek, a budapesti operaigazgató nejének, és Thoman István orsz. zeneakadémiai tanárnak kassai hangversenyéről, melylyel Nikischné úrnő megújította az utóbb Polónyi Elemér zongora­­művészszel folytatandó vidéki körútját, a Felső­magyarország című kassai napilap a következő­ket írja: Nikisch Arturné, a műsor szerint hírneves éne­kesnő, Thomán István, itt Kassán is a legkitűnőbb oldalról ismert zeneakadémiai tanár és zongorajátszó társaságában szombaton este a Schalkház termében szépen megjelent közönség előtt hangversenyeztek. A reményt, hogy a kassai műértő közönségnek ezzel élve­zetes, magasan álló estét szereznek, Koczányi és Vitéz könyvkereskedő urak táplálták és nem az ő hibájuk, hogy ez csak részben ment teljesedésbe, mert minden köteles tisztelet mellett, melylyel a nőnem iránt tarto­zunk, még ha annak egyik tagja pénzért mutatja is be szerzett vagy már megszerezni vélt tudását, kénytele­nek vagyunk konstatálni, hogy a székes­fővárosi királyi operaház igazgatóját, Nikisch Artur urat túlságos elfo­gultság bírhatta csak rá arra, hogy szép hitvesét ének­­művészetének bemutatására eleressze Kassára, a­hol tucatszámra vannak bájos hölgyeink között olyan énekes műkedvelők, a­kik nehezebben konstruált dalokat, arietteket, sőt áriákat is szebben és magasabb kritikai igényeket kielégítően képesek elénekelni, sőt el is éne­keltek a nyilvánosság előtt kedvtelés vagy jótékony célból. Ha lehet itt mentségről beszélni, hát azt kell annak betudni, hogy Nikisch Artur úr nem ismeri a Budapesten túl szétfutó Magyarország vidékét és ebben a vidéki nagy központokat, mert ha ezeket figyelmére méltatta volna előzetesen, akkor aligha bocsátja hang­versenyezni Nikisch Arturné úrnőt Kassára, a­melynek közönsége Nikischné művészetét nem szankcionálta és meglehetősen hidegen fogadta, a mely hidegség még erősebben terítt a közönként felhangzott klakk mellett, Thomán István művészete a zongorán itt nálunk a közel­múltból annyira jó emlékezetben van, hogy ennek mes­teri ügyességét, játékának mélységét és gyönyört nyújtó szépségeit külön hangsúlyozni szinte fölösleges. A mérték, melylyel a hallgatóság fölötte ezúttal is ítélt, azokban a frenetikus tapsokban nyert kifejezést, melyek gyönyörű játéka nyomán fölhangzottak. * Vendégszereplés. Az aradi színházban Csillag Teréz, a nemzeti színház művésznője befejezte, Nádai Ferenc pedig megkezdte vendégjátékát. Csillag Teréz a Csapodár­ban és a Karczag-féle Ideál­ban búcsúzott el az aradi közönségtől. Sikere természetesen nagy és osztatlan volt. Kihívás és taps volt annyi, hogy három estére is elegendő lett volna. Kevésbbé sikerült az ezt megelőző fellépés a Csizmadia mint kísértet című nép­színműben ; itt a művésznőt beugratták az éneklésbe. Nádai ma a Válás után-be­n lépett föl másodszor, holnap pedig a Rosenkrantz és Güldenstein­ben játszik. * Samassa József egri érsek a m. orsz. képzőmű­vészeti tanácsot megkereste az iránt, hogy a heves megyei recski templom főoltár-képére hirdessen pályázatot, oly feltétel mellett, hogy a pályaműveknek ápril he 1-ig a műcsarnokba kelljen érkezniük. A érsek a tanácsra bízta, hogy a legjelesebb pályaművet kiválaszsza, az oltárképet annak alapján megrendelje s magának csak azt tartotta fenn, hogy a kiválasztott vázlatot a meg­rendelés előtt megtekinthesse s a tárgy és felfogás szempontjából észrevételeit megtehesse. A kép tárgya: Szent István király ábrázolása, apostoli működését jel­lemző csoportosítással. Április 1-ig e pályázatra össze­sen 19 vázlat érkezett, nagyobb részt már előnyösen ismert művészeiktől. A tanács Ráth György elnöklete alatt ápril 8-án tartott ülésében döntött a pályázat ered­ménye felett. Általában a sok szép mű felett a tanács igen elismerőleg nyilatkozott. Hosszabb, beható bírálat után a döntés titkos szavazási útján történt, és pedig Tijváry Ignác vázlatára 6 szavazat, Dudits Andor váz­latára 4 szavazat, két más vázlatra egy-egy szavazat. Tijváry Ignácnak gondosan kidolgozott vázlatát a tanács művészi szempontból a legsikerültebbnek ismerte el, de aggálya volt, hogy nem fog a megrendelő szándékának teljesen megfelelni, mert nem ábrá­zolja Szent Istvánt apostoli működése közben, hanem a krónikának amaz elbeszéléséből meríti tárgyát, mely szerint Szent László korában első királyunk holttestét teljesen épen találták sírjában s a templom­ban kiterítették, hogy a hívek hozzájáruljanak. A gaz­dag csoportosítás a vallásos művészet komoly stíljében már e vázlaton is magában rejti a nagyszabású alkotás elemeit. Dudits vázlata, a programmhoz híven, Szent Istvánt magaslaton, egy romba döntött pogányoltár mellett ábrázolja, a­mint a kettős keresztet a körülötte térdeplő nép felé tartja jobbjában. A feladatnak sike­rült művészi megoldása. Samassa József érsek, a tanács­tól vett értesítés alapján, maga volt a műcsarnokban s örömét fejezte ki, hogy a pályázatban művészeink oly szép munkákkal vettek részt és a recski templom szá­mára Dudits Andornak program­mszerű vázlatát fogadta el , a tanácsra bizta, hogy 3000 írtért az oltárképet megrendelje De Tajváry Ignác vázlata is annyira meg­nyerte tetszését, hogy azt is 3000 írtért egy más tem­plom számára megrendelte, némi csekély változtatással. Mind a két képnek a téli kiállításra el kell készülnie s ott tanúskodni fog az egri érsek nagylelkű áldozat­­készségéről, melylyel két jeles művészünknek alkalmat nyújtott, hogy a nálunk csekély pártolásban részesülő egyházi művészet terén két jelentékeny alkotásban mu­tathassák be képességüket. * Olcsón utazó tenorista. Stagno-nak, az utóbbi időben sokat emlegetett olasz tenoristának leg­közelebb meggyűlik a baja az olasz büntető bíró­ságokkal. Csalással van vádolva a jeles úr. Ugyanis a családját és a házi cselédségét (kellő figyelembe véve azt­, hogy utazó művésztársaságok Olasz­országban csak felét fizetik az utazási díjaknak) mindig úgy utaztatta, mint valami művésztársa­­ságot. A társaság tagjai a következők voltak: Stagno az első tenorista, Bellincioni Gemma prima­donna assoluta, Finazer Giuseppe (Stagno titkára).

Next