Fővárosi Lapok 1895. május (119-148. szám)
1895-05-01 / 119. szám
,4. ■ '■ .. .. Útra való. — Gróf Zichy Jenőnek ázsiai kirándulásához. — Ha sport is az utad, joggal ver fel port ez. »A múltban utazni«, hazafias sport ez. * Bár kevesebb zajjal mennél Ázsiába És több eredménynyel térnél a hazába. * Mig magyart keresni indulsz Ázsiába, A jó magyar innen megy Amerikába. * Ha nem vagy tudós, ne fáradj birdatlanér’, Addig nyújtózkodjál, — meddig a paplan ér. * Oly expedicziónk vaj’ valaha lesz-e, Mely az igaz magyart — itthon fölfedezze ? Pánczél. * 1895. május 1. Szerda. rozsnyói püspököt és báró Balassa Istvánt elhalálozásuk folytán törölte. Pártértekezletek. A függetlenségi és 48-as párt szerdán d. u. 6 órakor értekezletet tart zöldtaniczai közhelyiségében. A nemzeti párt ugyanabban az időben tart értekezletet a képviselőház napirendjére kitűzött törvényjavaslatok dolgában. Főispánok összejövetele. Beniczky Ferencz Pestmegye és Rónay Jenő torontálmegye főispánja körlevelet intéztek Magyarország összes főispánjaihoz, melyben őket az évi összejövetelre, melyet a koronázás 25 éves jubileumán inauguráltak, most is meghívják. Az értekezletet azelőtt dr. Vay, a legidősebb főispán hívta össze, de ő most a főrendiház alelnökévé neveztetvén ki, az összehívást Beniczky és Rónay főispánokra ruházta. Az összehívók megjegyzik, hogy a főispánok találkozásának semmiféle politikai czélja nincs. VIDÉK. Új főispán. A hivatalos lap mai száma közli azt a királyi kéziratot, mely nemeskéri Kiss Pál országgyűlési képviselőt Zólyom vármegye főispánjává nevezi ki. A debreczeni függetlenségi pártból. Levelezőnk jelenti: A debreczeni függetlenségi párt nagy választmánya most tartott ülésében a pártegység megóvása czéljából egyhangúlag kimondta, hogy nem tartja szükségesnek, hogy a debreczeni függetlenségi és 48-as párt közgyűlése (melyet május 12-én tartanak) az országgyűlési párt kebelében történtek tárgyában határozatot hozzon. A debreczeni függetlenségi és 48-as párt minden tagja a pártprogramm összes elveire nézve teljes egyetértésben van. Marosvásárhely díszpolgára, Lukács Béla díszpolgári oklevelének átadása tárgyában Geréb polgármester a marosvásárhelyi törvényhatósági bizottság tagjait és több tekintélyes polgárt délután fél 5 re a város közgyűlési termébe értekezletre hívta meg, kik az átadás napját keddre állapították meg. A népes küldöttség vezetésére a polgármestert kérték fel. NAPRÓL NAPRA A 82-es az gallér. Az Újépületben a napos tiszt írásban jelentette ezredesének: A hadtestparancsnokság rendeletét teljesítettem. A tiltott ruhaneműeket, az úgynevezett »extrákat« elkoboztam. A legénységgel nem volt bajom , parancsomnak engedelmeskedtek valamenynyien, bár zokon vették, hogy vasárnaponként ezután nem parádézhatnak. Elkoboztam összesen hatvan pár extra bakkancsot, harminczöt pár szabályellenesen készített diszkabátot, harmincz pár manchettát és 50 drb gallért. Jelentem, hogy egy gallért, amelynek 82 a nyakbősége, nem koboztam el. Férfi gallér, csak olyan czivil ember hordhatja, akinek a nyaka még sohasem hajolt meg. Ilyen bőségre még a legvastagabb nyakú kálomisták sem emlékeznek. Infanterist Szobonyák vallotta a magáénak ezt a gallért. Zokogott, mikor hírül adtam, hogy azt is elkobozom. — Az életemet inkább, csak ezt a gallért ne! — kiáltotta s már már megsérti a katonai fegyelmet, ha nem esik meg a szívem a bánatán. Azt mesélte, hogy ezt a gallért a szeretőjétől kapta ajándékba a névnapján. Nem volt rajta, mert nem lehetett rajta. Hiszen — mondta infanterist Szobonyák — ha hordani akarnám, hozzávaló nyakat kellene rendelnem egy kövér embertől, akit a városligetben mutogatnak czivileknek húsz krajczárért, katonáknak, őrmester úrtól lefelé féláron. Ha ezredes urnak akarata ellen való, hogy azt a gallért nem koboztam el, várom újabb parancsát. Az ezredes röviden válaszolt a jelentésre. Parancsot adott, hogy a 82-ével számozott gallért kobozzák el Ha infanterist Szobonyák nem engedelmeskednek, állítsák őt századosa elé rapportra. Infanterist Szobonyákot rapportra állították századosa elé. — Hol a gallér? kiáltott rá a százados. — Elveszett. — Hat nap kurta vas. Infanterist Szobonyákot bevezették az átnézetbe. * Az ezredes ur, ugyanaz, a ki infanterist Szobonyákot rapportra állíttatta századosa elé, tegnap, 1895. évi április hó 29 én levelet kapott, így szól a levél: Méltóságos ezredes ur! Kéréssel járulok méltóságos ezredes ur elé. Könyörületet kérek nem a magam, hanem Szobonyák közlegény számára, akit egy gallér miatt, a melynek 82 emter a bősége, hat napi magánzárkával sújtottak. A gallér az enyém ezredes ur! Szobonyák közlegényhez a szeretője révén jutott, a kinek Freyer Teréz a neve s innen-onnan tiz éve mossa a fehérneműimet. Ez a szegény leányzó zokogva járult ma elém és elmondta, hogy a farsangon bálba kívánkozott. A szeretője, Szobonyák közlegény polgári ruhába öltözött s mert nem akadt tiszta gallér más, az enyémet igazította nagy kínnal a nyakához. Freyer Teréz azt is megmondta Szobonyák közlegénynek, hogy kié az a gallér. »No, ha olyan nagy űré, ha olyan nagyhírű emberé, akkor megtartom örök emlékül.« És megtartotta. Én magam nem ügyelek a fehérneműimre; egy-két gallérnak a hiányát nem veszem észre. Az a gallér, amely miatt Szobonyák közlegény a fogságba került, immár nálam van s igy semmi ok sincs arra, hogy infanterist Szobonyákot továbbra is rabkoszton tartsák. Egy becsületes leányzó szivének a nyugalmát adja vissza ezredes úr, ha Szobonyák közlegényt szabad lábra helyezi és egyben köszönetre kötelezi tisztelő hívét Szilágyi Dezsőt, a képviselőház elnökét. * Szobonyák közlegényt ma szabad lábra helyezték. az, hogy a lelkek egyesülésében van csak igaz és örökkétartó szeretet. Ha az igaz volna, akkor én már sohasem távoznám Tápióbicskéről. — Szomorú, de úgy van. A legfénysugarasabb lélek is háttérbe szoríttatik ,egy szép pirosan ragyogó pofa által. Hogy többet ne emlitsek egy púpos hát s egy pisze orr háttérbe szorítja a legegyenesebb lelket is, miután az csak a költői phantasia szüleménye, mikor valaki biztosra veszi ■és hisz az ilyen nyilatkozatban, hogy az ember egy undok és formátlan porhüvelybe is szerelmes lehet. A tea szürcsölésnél már csaknem odáig jutottunk, hogy kereken a szeme közé vágtuk egymásnak, hogy nincs eset rá, hogy én egy vén csoroszlyával ő pedig egy vén és tehetetlen gebével semmi szín alatt sem tudna szövetkezni. Hogy egymás nyugalmát ne háborgassuk, épen fél kilométernyire aludtunk egymástól. — De azért nemde barátok maradunk, ha holnap reggel örökre is elválunk egymástól — szólt ő és ismét néhány könycseppet törült ki szeméből. — Igen azok maradunk válaszoltam én és erre nyugodtan meg is esküdhetünk. — Hogy némileg mégis következetes maradjak válaszom után már nem nevettem, hanem csak mosolyogtam. Emlékül egy három forintos melltüvet ajándékozott meg, én pedig az útiköltséget nyomtam a markába. FŐVÁROSI LAPOK Ősi interpellácziók. A képviselőházban bejelentették, hogy a miniszter urak „legközelebb“ felelni fognak a nagyváradi apáczakérdés és a Kossuth Ferencz választói joga ügyében beadott interpellácziókra. Értesülésünk szerint még a következő el nem intézett ügyekben is fognak a miniszter urak nyilatkozni: 1. Válasz Simonyi Ernőnek a magláji vérfürdő ügyében. 2. Válasz Grecsák Károlynak a Verseczen mutatkozó filloxera nevű szülinpusztitó rovar tárgyában. 3. Válasz K. Mednyánszky Árpádnak a szofták budapesti útja ügyében. 4. Válasz Csanády Sándornak Bosznia tervezett okkupácziója ügyében. Mind a válaszokat megadják a szokásos harminc év lefolyása alatt. Az esztendő többi napján még csak el van az ember úgy, ahogy ebben a hideg, komor városban, a szűk falak között, a poros, rosz levegőjű utczákon — hanem egyszer egy esztendőben, a falusi tavaszok hangulatához kötött május elsején, okvetlenül mindenki érez vágyat valami tisztább, üdébb, frisebb május elsei nap után! Itt, a nagy házak ketreczszerű udvaraiban szőnyegporolással és óriási porral kezdődik ez a nap is, mint a többi. Az az egy pár, a verkli számára korábban kelő kis emberke, aki a kopott verkli kopott nótáira odalent ficzánkol az udvarban, olyan mintha valami óriási portojásból kikelt csirkefiók lenne. Bezzeg ezek szegények is máskép mulatozhatnának, ha ilyenkor odakint futoshatnának valahol a fakadó lombú erdőben, vagy a primulákkal, gólyahirekkel teli pázsitos réten, ahol verkli szó helyett az immáron csattogni kezdő fülemilét hallgathatnák, meg a harsány szavú kakukmadártól kérdhetnék meg, hogy hány esztendeig is élnek ? Bizonyára többet jósolna nekik, mintha itt kérdeznék meg tőle! A szőnyegporolás lármája helyett pedig a harkály kopácsolását hallgathatnák, amint szép fényes, hosszú csőrével végig kopogtat a nagy fák kemény háncsán, mint valami bebocsátást kérő, kikent, kifent, türelmetlen vizitelő. * 1379