Fővárosi Lapok 1895. május (119-148. szám)

1895-05-01 / 119. szám

,­­4. ■ '■ .. .. Útra való. — Gróf Zichy Jenőnek ázsiai kirándulásához. — Ha sport is az utad, joggal ver fel port ez. »A múltban utazni«, hazafias sport ez. * Bár kevesebb zajjal mennél Ázsiába És több eredménynyel térnél a hazába. * Mig magyart keresni indulsz Ázsiába, A jó magyar innen megy Amerikába. * Ha nem vagy tudós, ne fáradj birdatlanér’, Addig nyújtózkodjál, — meddig a paplan ér. * Oly expedicziónk vaj’ valaha lesz-e, Mely az igaz magyart — itthon fölfedezze ? Pánczél. * 1895. május 1. Szerda. rozsnyói püspököt és báró Balassa Istvánt elhalálozá­suk folytán törölte. Pártértekezletek. A függetlenségi és 48-as párt szerdán d. u. 6 órakor értekezletet tart zöldta­­niczai közhelyiségében.­­ A nemzeti párt ugyan­abban az időben tart értekezletet a képviselőház napi­rendjére kitűzött törvényjavaslatok dolgában. Főispánok összejövetele. Beniczky Ferencz Pest­megye és Rónay Jenő torontálmegye főispánja körle­velet intéztek Magyarország összes főispánjaihoz, mely­ben őket az évi összejövetelre, melyet a koronázás 25 éves jubileumán inauguráltak, most is meghívják. Az értekezletet azelőtt dr. V­a­y, a legidősebb főispán hívta össze, de ő most a főrendiház alelnökévé neveztetvén ki, az összehívást Beniczky és Rónay főispánokra ru­házta. Az összehívók megjegyzik, hogy a főispánok talál­kozásának semmiféle politikai czélja nincs. VIDÉK. Új főispán. A hivatalos lap mai száma közli azt a királyi kéziratot, mely nemeskéri Kiss Pál országgyű­lési képviselőt Zólyom vármegye főispánjává nevezi ki. A debreczeni függetlenségi pártból. Levelezőnk je­lenti: A debreczeni függetlenségi párt nagy választ­mánya most tartott ülésében a pártegység megóvása czéljából egyhangúlag kimondta, hogy nem tartja szük­ségesnek, hogy a debreczeni függetlenségi és 48-as párt közgyűlése (melyet május 12-én tartanak) az országgyűlési párt kebelében történtek tárgyában hatá­rozatot hozzon. A debreczeni függetlenségi és 48-as párt minden tagja a pártprogramm összes elveire nézve teljes egyetértésben van. Marosvásárhely díszpolgára, Lukács Béla dísz­polgári oklevelének átadása tárgyában Geréb polgármes­­ter a marosvásárhelyi törvényhatósági bizottság tagjait és több tekintélyes polgárt délután fél 5 re a város közgyűlési termébe értekezletre hívta meg, kik az át­­adás napját keddre állapították meg. A népes küldöttség vezetésére a polgármestert kérték fel. NAPRÓL NAPRA A 82-es az­ gallér. Az Újépületben a napos tiszt írásban jelen­tette ezredesének: A hadtestparancsnokság rendeletét teljesítet­tem. A tiltott ruhaneműeket, az úgynevezett »ex­trákat« elkoboztam. A legénységgel nem volt ba­jom , parancsomnak engedelmeskedtek valameny­­nyien, bár zokon vették, hogy vasárnaponként ez­után nem parádézhatnak. Elkoboztam összesen hat­van pár extra bakkancsot, harminczöt pár szabály­­ellenesen készített diszkabátot, harmincz pár man­­chettát és 50 drb gallért. Jelentem, hogy egy gallért, a­melynek 82 a nyakbősége, nem koboztam el. Férfi gallér, csak olyan czivil ember hordhatja, a­kinek a nyaka még sohasem hajolt meg. Ilyen bőségre még a legvastagabb nyakú kálomisták sem emlékeznek. Infanterist Szobonyák vallotta a magáénak ezt a gallért. Zokogott, mikor hírül adtam, hogy azt is el­kobozom. —­ Az életemet inkább, csak ezt a gallért ne! — kiáltotta s már már megsérti a ka­tonai fegyelmet, ha nem esik meg a szívem a bánatán. Azt mesélte, hogy ezt a gallért a szere­tőjétől kapta ajándékba a névnapján. Nem volt rajta, mert nem lehetett rajta. Hiszen — mondta infanterist Szobonyák — ha hordani akarnám, hozzávaló nyakat kellene rendelnem egy kövér em­bertől, a­kit a városligetben mutogatnak czivileknek húsz krajczárért, katonáknak, őrmester úrtól le­felé féláron. Ha ezredes urnak akarata ellen való, hogy azt a gallért nem koboztam el, várom újabb parancsát. Az ezredes röviden válaszolt a jelentésre. Pa­rancsot adott, hogy a 82-ével számozott gallért ko­bozzák el Ha infanterist Szobonyák nem engedel­meskednek, állítsák őt századosa elé rapportra. Infanterist Szobonyákot rapportra állították századosa elé. — Hol a gallér? kiáltott rá a százados. — Elveszett. — Hat nap kurta vas. Infanterist Szobonyákot bevezették az átnézetbe. * Az ezredes ur, ugyanaz, a ki infanterist Szo­bonyákot rapportra állíttatta századosa elé, teg­nap, 1895. évi április hó 29 én levelet kapott, így szól a levél: Méltóságos ezredes ur! Kéréssel járulok méltóságos ezredes ur elé. Könyörületet kérek nem a magam, hanem Szo­bonyák közlegény számára, a­kit egy gallér miatt, a melynek 82 emter a bősége, hat napi magán­zárkával sújtottak. A gallér az enyém ezredes ur! Szobonyák közlegényhez a szeretője révén jutott, a kinek Freyer Teréz a neve s in­­nen-onnan tiz éve mossa a fehérneműimet. Ez a szegény leányzó zokogva járult ma elém és el­mondta, hogy a farsangon bálba kívánkozott. A szeretője, Szobonyák közlegény polgári ruhába öltözött s mert nem akadt tiszta gallér más, az enyémet igazította nagy kínnal a nyakához. Freyer Teréz azt is megmondta Szobonyák köz­legénynek, hogy kié az a gallér. »No, ha olyan nagy űré, ha olyan nagy­hírű emberé, akkor megtartom örök emlékül.« És megtartotta. Én magam nem ügyelek a fe­hérneműimre; egy-két gallérnak a hiányát nem veszem észre. Az a gallér, a­mely miatt Szobonyák köz­legény a fogságba került, immár nálam van s igy semmi ok sincs arra, hogy infanterist Szo­bonyákot továbbra is rabkoszton tartsák. Egy becsületes leányzó szivének a nyugalmát adja vissza ezredes úr, ha Szobonyák közlegényt szabad lábra helyezi és egyben köszönetre köte­lezi tisztelő hívét Szilágyi Dezsőt, a képviselőház elnökét. * Szobonyák közlegényt ma szabad lábra he­lyezték. az, hogy a lelkek egyesülésében van csak igaz és örökké­­tartó szeretet. Ha az igaz volna, akkor én már sohasem távoznám Tápióbicskéről. — Szomorú, de úgy van. A legfénysugarasabb lélek is háttérbe szoríttatik ,egy szép pirosan ra­gyogó pofa által. Hogy többet ne emlitsek egy púpos hát s egy pisze orr háttérbe szorítja a leg­­­­egyenesebb lelket is, miután az csak a költői phantasia szüleménye, mikor valaki biztosra veszi ■és hisz az ilyen nyilatkozatban, hogy az ember egy undok és formátlan porhüvelybe is szerelmes­­ lehet. A tea szürcsölésnél már csaknem odáig jutot­tunk, hogy kereken a szeme közé vágtuk egymás­nak, hogy nincs eset rá, hogy én egy vén csorosz­­lyával ő pedig egy vén és tehetetlen gebével semmi szín alatt sem tudna szövetkezni. Hogy egymás nyugalmát ne háborgassuk, épen fél kilométernyire aludtunk egymástól. — De azért nemde barátok maradunk, ha holnap reggel örökre is elválunk egymástól — szólt ő és ismét néhány könycseppet törült ki sze­méből. — Igen azok maradunk válaszoltam én és erre nyugodtan meg is esküdhetünk. — Hogy némileg mégis következetes maradjak válaszom után már nem nevettem, hanem csak mosolyogtam. Emlékül egy három forintos melltüvet aján­dékozott meg, én pedig az útiköltséget nyomtam a markába. FŐVÁROSI LAPOK Ősi interpellácziók. A képviselőházban bejelentették, hogy a miniszter urak „legközelebb“ felelni fognak a nagyváradi apácza­­kérdés és a Kossuth Ferencz választói joga ügyében be­adott interpellácziókra. Értesülésünk szerint még a következő el nem in­tézett ügyekben is fognak a miniszter urak nyilatkozni: 1. Válasz Simonyi Ernőnek a magláji vérfürdő ügyében. 2. Válasz Grecsák Károlynak a Verseczen mutat­kozó filloxera nevű szüli­npus­zti­tó rovar tárgyában. 3. Válasz K. Mednyánszky Árpádnak a szofták budapesti útja ügyében. 4. Válasz Csanády Sándornak Bosznia tervezett okkupácziója ügyében. Mind a válaszokat megadják a szokásos harminc­ év lefolyása alatt. Az esztendő többi napján még csak el van az ember úgy, ahogy ebben a hideg, komor város­ban, a szűk falak között, a poros, rosz levegőjű utczákon — hanem egyszer egy esztendőben, a fa­lusi tavaszok hangulatához kötött május elsején, okvetlenül mindenki érez vágyat valami tisztább, üdébb, frisebb május elsei nap után! Itt, a nagy házak ketreczszerű udvaraiban szőnyegporolással és óriási porral kezdődik ez a nap is, mint a többi. Az az egy pár, a verkli szá­mára korábban kelő kis emberke, a­ki a kopott verkli kopott nótáira odalent ficzánkol az udvar­ban, olyan mintha valami óriási portojásból kikelt csirkefiók lenne. Bezzeg ezek szegények is máskép mulatozhat­nának, ha ilyenkor odakint futoshatnának valahol a fakadó lombú erdőben, vagy a primulákkal, gó­­lyahirekkel teli pázsitos réten, ahol verkli szó he­lyett az immáron csattogni kezdő fülemilét hall­gathatnák, meg a harsány szavú kakukmadártól kérdhetnék meg, hogy hány esztendeig is élnek ? Bizonyára többet jósolna nekik, mintha itt kérdeznék meg tőle! A szőnyegporolás lármája helyett pedig a harkály kopácsolását hallgathatnák, a­mint szép fényes, hosszú csőrével végig kopogtat a nagy fák kemény háncsán, mint valami bebocsátást kérő, ki­kent, kifent, türelmetlen vizitelő. * 1379

Next